Külföldi kitekintés

Ausztriában az első miniszteri rendelet az iskolai ifjúsági könyvtárakról (Schulbibliotheken für die Jugend) 1871. december 15-én, 2802. sz. alatt jelent meg. Hivatkozással az 1869. évi birodalmi népoktatási törvény 44. §-ára, amely az iskola felszerelésére és berendezésére a fenntartót kötelezte, a miniszter utasította az iskolák fenntartóit, hogy állítsanak fel iskolai ifjúsági könyvtárakat, mivel ezek a legfontosabb, legnélkülöz-hetetlenebb tanítási eszközök közé tartoznak. A könyvtár felelős kezelőjének egytanítós iskolánál a tanítót, többtanítós iskolánál az igazgatót nevezte meg, majd utasította a kerületi és az országos tanfelügyelőket, hogy a rendelet végrehajtását szigorúan ellenőrizzék és készítsenek részletes jelentést az iskolai könyvtá-rak állapotáról, működéséről és hatásáról. A beszerzendő könyvek jegyzékének megállapítása az iskolaszéki elnök, az igazgató és a tantestület közös feladata volt. Ezt a rendeletet hamarosan egy újabb követte, mely-ben a miniszter hangsúlyozta, hogy az iskolai ifjúsági könyvtárak csak abban az esetmely-ben felelhetnek meg nemes feladatuknak, céljukat csak úgy érhetik el, ha a könyvek kiválasztásánál és használatánál gondosan figyelembe veszik az iskola viszonyait, továbbá a tanulók szellemi szintjét. Különös gondot kell fordítani arra, hogy távol tartassék az iskolai ifjúsági könyvtártól minden olyan könyv, mely „a legmagasabb dy-nastia-, a haza vagy a hazai intézmények iránti ragaszkodás érzését sértheti.” A rendelet megerősítette az igazgatók felelősségét az iskolai könyvtár állományáért és nyomatékosan felhívta figyelmüket arra, hogy sem ajándék, sem vétel útján nem kerülhet a könyvtárba olyan kiadvány, melyet az iskola tantestülete gon-dosan át nem olvasott és kifogástalannak nem minősített. A már meglévő könyveket szigorú revízió alá kellett venni és szükség esetén haladéktalanul ki kellett vonni az állományból. A leltárkönyvben – a könyv adatait követően – rögzíteni kellett a felvételről rendelkező tantestületi határozatot, továbbá a könyvet olvasó és ajánló nyilatkozatát (aláírással) arról, hogy a könyvért a felelősséget vállalja. A rendelet előírása-inak megvalósulását, az elvégzett munkát a kerületi tanfelügyelők ellenőrizték, és ha problémát észleltek, kötelesek voltak azt az országos iskolai tanácshoz felterjeszteni.

1885. december 16-án jelent meg a negyedik (23324. sz.) rendelet az osztrák iskolai könyvtárakról, mely-ben a miniszter megütközéssel közli, hogy az elemi, polgári és középiskolai ifjúsági könyvtárakban még mindig számos olyan könyv található, ami a tanulók képzése és nevelése tekintetében káros. A miniszter még egyszer emlékeztette az igazgatókat korábbi rendeleteinek tartalmára, és eljárásuk eredményéről, illetve a könyvtárról „személyes felelősség terhe alatt” 1886. május 1-jéig részletes és a tanfelügyelőség által felülvizsgált jelentés készítésére kötelezte őket. Ezt követően jelentős javulás mutatkozott, az iskolai ifjúsági könyvtárak ügye rendeződött.⁹⁸

Svájcban „régi és fejlett intézmény az iskolai ifjúsági könyvtár”⁹⁹ – írta Neményi Imre 1902-ben megjelent dolgozatában, majd néhány sorral lejjebb a svájciak sikerének titkát is megosztja olvasójával: „Volt alkal-mam, hogy Európa minden országában megfigyelhettem a tanárokat és tanítókat munkájuk közben; de azt a mélységes hivatásérzetet; azt a hivatásával való teljes egybeolvadást, melyet a svájczi iskola-embereknél láthatni, azt ily mértékben mint itt, sehol egyebütt nem tapasztaltam. Ezekkel a szívvel-lélekkel a tanítás-nak és nevelésnek élő emberekkel szövetkeznek a svájczi hatóságok és közművelődési egyesületek a jó ügy szolgálatában. Nem elégszenek meg azzal, hogy az anyagi eszközöket szolgáltatják az ifjúsági könyvtárak czéljaira, hanem a maguk részéről is minden rendelkezésükre álló módon és minden eszközökkel

fáradoz-97 U.o.

98 Neményi Imre: Ifjusági könyvtárak és ifjusági olvasmányok a nevelés szolgálatában. Budapest. Lampel Róbert cs. és kir.

udvari könyvkereskedésének kiadása, 1902. p. 43-47.

99 Uo. p. 49.

nak azon, hogy az intézményt minél tökéletesebbé és eredményeiben minél áldásosabbá tegyék.”¹⁰⁰ Mindez azzal magyarázható, hogy Svájcban „a népműveltség és a népművelődés szükségességének érzete élénken él a néptömegek köztudatában […] a népet elementáris erővel ragadja élénk vágya az önművelés munkája felé.”¹⁰¹ Az iskolai ifjúsági könyvtárak olyan művek beszerzésére törekedtek, melyek az iskolai tananyagot – részletesebben feldolgozva – kiegészítették. A szükséges anyagi forrás felét a kormány biztosította, ha a másik felét a községek vállalták és az iskolai ifjúsági könyvtár vezetője évente írásbeli beszámolót készített a könyvtár működéséről, állapotáról és elért eredményeiről. A tanárok és tanítók egyesületei ifjúsági iro-dalmi ellenőrző és bíráló bizottságokat szerveztek és kritikai ismertetőkkel ellátott iskolai ifjúsági könyv-tárjegyzékeket adtak ki.¹⁰² Az új szerzeményeket figyelemmel kísérték a tanfelügyelők is, és ha vallás- vagy erkölcsellenes témájú kiadványt találtak, azt haladéktalanul eltávolították a gyűjteményből.

Franciaországban¹⁰³ 1789 óta minden kormány foglalkozott az iskolai ifjúsági könyvtár eszméjével, mert a népiskola által nyújtott minimális ismeretanyagot nem tartották elegendőnek egy szabad polgár szá-mára. Erkölcsi nevelés szempontjából is szükségesnek tartották a házi olvasmányokat, az önképzést.

Rouland közoktatási miniszternek köszönhetően 1860. május 31-étől rendelet, 1862 óta pedig törvény és Szabályrendelet alapján létesültek és működtek az iskolai ifjúsági könyvtárak. A rendeletek szellemisége és tartalma bizonyítja, hogy a miniszter tisztában volt az iskolai könyvtárak felbecsülhetetlen nevelési értékével. Ezt alátámasztandó, Neményi Imre a rendeletet részben, a Szabályrendeletet teljes egészében, francia nyelven is közli. Utóbbihoz az alábbi gondolatokat fűzi: „erről a 40 év előtt létrejött Szabályzat-ról és alkotójáról, csak a legnagyobb tisztelet és méltánylás hangján lehet megemlékezni. A 14 pontra terjedő Szabályrendelet a legmesszebbmenőleg és a legnagyobb részletességgel intézkedik az iskolai ifjú-sági könyvtárak berendezésének, gyarapításának, kezelésének és költségfedezetének minden elképzelhe-tő legkisebb mozzanatára nézve is. A könyvtárak gondja az intézeti igazgatókra bizatott, de a megyei (département) főtanfelügyelőnek (inspecteur d’académie) engedélye nélkül semmiféle könyvet sem volt szabad az ifjúsági könyvtárba felvenni. Ez az intézkedés [azonban] imprakticusnak-; sőt kivihetetlennek bizonyult. Az inspecteur d’academie-nek hiányzott a physikai idő ahhoz, hogy minden ifjúsági könyvet átolvasson; de még annak lehetősége is ki volt zárva, hogy az összes beszerzendő könyveket olvashassák, mielőtt a tanintézetek azokat megvásárolták volna. Pedig olvasniok kellett, mert „személyes felelősséggel”

járt az ajánlás, illetve a könyvtárba való felvételhez megadott engedély. Ez a körülmény arra indította a ministert, hogy egy permanens ifjúsági irodalmi könyvbíráló bizottságot létesített, […] melynek köteles-ségévé tétetett, hogy különféle iskolák igazgatói számára megfelelő könyvjegyzékeket állítsanak egybe.”¹⁰⁴ A bizottsághoz a szerzők, vagy a kiadók juttatták el munkáikat, a „nem ajánlható” könyvekről negatív lista nem készült.

„Az államnak, a községi hatóságoknak és magánosoknak áldozatkészsége folytán, valóban mesés fejlő-dést mutat az ifjúsági könyvtárak intézménye Francziaországban. […] 1863-ban 580 volt az ifjúsági is-kolai könyvtárak száma; 1864-ben már 4.833; a kötetek száma pedig 180.854; 1878-ban 20.781

könyv-100 Uo. p. 50-51.

101 Uo. p. 49.

102 1872-1902 között 15 füzet jelent meg az alábbi címmel: Mittheilungen über Jugendschriften an Eltern, Lehrer und Bibliot-heksvorstände. Herausgegeben von der Jugendschriften-Comission des schweizerischen Lehrervereins. Aarau. Sauerländers Verlag. 1872. (Forrás: Neményi Imre: Ifjusági könyvtárak és ifjusági olvasmányok a nevelés szolgálatában. Budapest. Lam-pel Róbert cs. és kir. udvari könyvkereskedésének kiadása, 1902. p. 50.)

103 Lásd még: Hock Zsuzsanna: Az iskolai könyvtár a gyermek könyvtára? A gyermek könyvtára az iskolai könyvtár? In:

Elektronikus Könyv és Nevelés, 8. évf. (2006.) 3. sz. 4 p. – Lásd még: Angyal Katalin: Olvasóvá nevelés az iskolai könyvtá-rak segítségével Franciaországban. In: Könyv és Nevelés, 1986. 1. sz. p. 32-35.

104 Neményi Imre: Ifjusági könyvtárak és ifjusági olvasmányok a nevelés szolgálatában. Budapest. Lampel Róbert cs. és kir.

udvari könyvkereskedésének kiadása, 1902. p. 55-56.

tár 2.075.540 munkával; 1888-ban pedig 36.326 könyvtár 4.150.824 munkával; 1897-ben pedig 41.498 könyvtár 6.190.983 művel és 7.219.438 évi könyvkölcsönzéssel.”¹⁰⁵

A francia iskolai ifjúsági könyvtárakat uniformizáló szellem jellemezte, ami abban nyilvánult meg, hogy – közvetve – a miniszter állapította meg az állományba felvehető kiadványok jegyzékét, a beszerzés módját és helyét, de még a céget is előírta. Általában a francia iskolai ifjúsági könyvtár egyúttal népkönyvtárként is funkcionált. Ezért nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a tanulókat a népiskolai tanulmányok befejezése után is – minél tovább – az iskolai könyvtárhoz kössék. Vonzó programokat kínáló ifjúsági egyesületeket hoztak létre számukra, felolvasó esteket rendeztek. A főtanfelügyelőknek – a miniszter számára – minden év decemberében jelentést kellett készítenie tankerületének iskolai könyvtárairól (tevékenység, eredmé-nyek). A legkiválóbb iskolai könyvtárosokat jutalmul állami kitüntetésben részesítették, a többieket pedig a tanfelügyelők folyamatosan lelkesítették. „Ripet inspecteurnek, tankerülete paedagógusaihoz intézett idevágó, gyönyörű szép és mély gondolkodásra valló, de terjedelmes rendeletének bevezető és záró sorait ide iktatom; mert arany-igazságokat tartalmaznak, miket bármely nemzetnek tanítói és tanárai meg isko-lai hatóságai is megszívlelhetnek: „Il ne suffit pas, que l’État donne l’enseignement primaire à tous les en-fants. Quand on sait lire, il faut encore aimer à lire, et quand on aime à lire, il faut pouvoir trouvér des livres

… Un instituteur bien préparé, bien inspiré, bien conseillé, qui ne craindra pas quelques labeurs supplé-mentaires, – et s’armera de patience, peut ainsi, modestement, simplement, sans bruit et sans prétention, devenir un précieux agent de culture intellectuelle hors de l’école, comme il l’est déjà dans l’école mȇme.””¹⁰⁶ Anglia¹⁰⁷ nem is rögzítette oktatási törvényében az iskolai könyvtárak létesítésének kötelezettségét, annyira természetesnek tartották azt. Népkönyvtárai is jóval előbb működtek már, mint ahogy azokat törvényileg szabályozták volna. Pedig – Neményi Imre szerint – „A népkönyvtáraknak és az ifjúsági könyvtáraknak fontosságát egy nép sem ismerte fel előbb és egy nép sem méltányolta jobban az angolnál.”¹⁰⁸ Hogy mindezt megértsük, mindenekelőtt meg kell ismernünk az angol lélek, az angol nép titkát: Az angolok nincsenek kiszolgáltatva az iskolának, nem az oktatási intézménytől várnak mindent, „az angol társadalom maga a nevelő intézmény, mely a maga képmására teremt és alakít át minden tényezőt”¹⁰⁹. „Ezt a szót „áldozat”, az angol nem ismeri: mint a könyörületességnek vagy nagylelkűsködésnek egyik fajtájú megnyilatkozását legalább nem; mert olyan minőségben és alakban, mint mi többi európaiak, nem ismeri a „nagylelkű-ség”-et sem. De ismer egy másik szót, amely […] a többi Európában van kevésbé forgalomban és gyakor-latban: ez a szó a „kötelesség”. Ezt azonban nemcsak ismeri, de gyakorolja is; még pedig a lehetőségnek legszélső mesgyéjéig; szinte azt mondhatnók, hogy még azon túl is.”¹¹⁰ „Mikor Angliában a socialismus fejét felütötte, az angol társadalom nem futkosott fűhöz-fához segítségért […] hanem a saját szemével gyökerére nézett a bajnak; megvizsgálta annak okait; megállapította a helyes diagnózist, – és azután

in-105 Uo. p. 57.

106 Uo. p. 59. (Forrás: Ministére de l’instruction publique et des beaux-arts: „L’inspection académique.” Paris. Imprimerie na-tíonale. MDCCCC.)

107 Lásd még: Lásd még: Dán Krisztina: Iskolai könyvtárak külföldön. In: Könyv és Nevelés, 1986. p. 268. – Lásd még: Károlyi Ágnes: Az iskolai könyvtárak mint audiovizuális (AV) központok. Az angol-amerikai fejlődés és tanulságai. In: Könyvtári Figyelő, 1973. 4. sz. p. 430-440. – Lásd még: Uzsoki Andrea: Az iskolai könyvtárak helyzete néhány nyugati országban.

In: Könyv és Nevelés, 1983. p. 214-215, 219. – Lásd még: Könyvtárhasználatra nevelés az angol tantervekben. In: Könyv és Nevelés, 1986. ? sz. p. 130-133. – Lásd még: Martinovicsné Kutas Ilona: Információs készségfejlesztés az angol közép-iskolákban. In: Könyv és Nevelés, 1986. ? sz. p. 201-203. – Lásd még: Károlyi Ágnes: Iskolai könyvtárak Nyugaton. In:

Könyvtári Figyelő, 1975. 6. sz. p. 651-654.

108 Uo. p. 61.

109 Uo.

110 Uo.

tézkedett a helyzetnek megfelelően.”¹¹¹ „Angliában a társadalom vezet. És ez a társadalom, ha felismerte testén valamely bajnak a keletkezését, akkor van is benne elég lelkiismeretesség, kötelességérzet, akarat és energia, hogy gyökeresen orvosolja azt. Az angolt szeretik érzéketlen, számító, önző és érdekhajhászó népnek feltüntetni. Lehet. […] De ha abból, amit egyes társadalmi osztályok egoismusa megteremt, nem-csak ő reájuk magukra háramol előny, hanem egyszersmind üdv és békesség millió és millió más emberre is: akkor az ilyen egoismust […] mindenki lelkes örömmel üdvözölheti. Az „önző” angol azonban nem elégszik meg azzal, hogy a szegényebb néposztály anyagi nyomorát enyhítse, orvosolja. Praktikus eszejá-rásával jól átlátja, hogy egy nép igazi boldogsága éppen úgy függ a szellemi és az erkölcsi emelkedésétől, mint az anyagi jóléttől. Ezen meggyőződésből kiindulva, óriási összegeket fordítanak Angliában a nép-könyvtárakra és ezzel kapcsolatban az ifjusági nép-könyvtárakra.”¹¹² „A nép pedig, melynek gondjait ily nagy érdeklődéssel felveszik, igyekszik is magát arra méltóvá tenni. Ez a nép gyermekkorától fogva reá van nevelve az önképzésre.”¹¹³ Minden angol népkönyvtárnak van ifjúsági részlege, a legtöbbnek kétféle: egyik az iskoláskorú gyerekeknek, a másik a tőlük idősebb fiatalok számára. Az önművelődésre való törekvés és az ezzel párhuzamosan jelentkező magasabb intelligencia, hatással van az angolok rendszeretetére és köte-lességtudatára is. A manchesteri könyvtár statisztikai adatai szerint a hatmillió éves kölcsönzésből csupán 19 kötet veszik el. De nemcsak a nagyvárosokban népszerűek a könyvtárak, hanem vidéken is. „Az egész országban […] legfélreesőbb zugában is élénk vágyódással keresi a nép az eszközöket, melyekkel önkép-zésén sikerrel munkálkodhatik. És ha ezen törekvés anyagi áldozatokat kíván, akkor […] napszámosa vagy földmives embere, egy hajszálnyival sem marad mögötte […] a városi diplomás polgároknak […] a külön népkönyvtári adószázalékot […] a legutolsó falunak lakója is készséges örömmel és a belőle eredő haszonnak teljes tudatában […] önként […] szavazza meg […] amit Anglia ezen a téren elért, az a XIX.

századnak egyik legnagyobb socialis vívmánya.”¹¹⁴ – olvashatjuk Neményi Imre 1902-ben írt tanulmányá-ban. Neményi arra is felhívja a figyelmünket, hogy az angol népkönyvtárak több tekintetben eltértek a kontinens más országainak gyűjteményeitől. Míg más országokban elsősorban a könyvtáralapításra kon-centrálnak, ha pedig már megvan, – használja aki tudja alapon – gyakran magára hagyják, addig „Az an-golok nem szeretik a félmunkát semmiféle téren; […] Valóságos raffinériával eszelik ki a módokat, ame-lyekkel minél könnyebben hozzáférhetővé tehetik a népnek a könyvtárak használatát és igénybevételét.

Mindenekelőtt már a könyvek beszerzésénél nagy gondot fordítanak arra, hogy […] ne kelljen soha senkit üres kézzel […] elbocsátani. A szépirodalmi termékek mellett, az angol népkönyvtárakban fellelhetők a földmívelés-, az ipar-, a kézmű- és kereskedelem minden ágára vonatkozó szakmunkák. Számot vetnek azonkívül a munkás ember idejével is. Azon a systhemán, amely szerint a continensen […] hetenkint kétszer-háromszor tartják nyitva a népkönyvtárakat, esténkint két-három óra hosszat: ezen az angol jót nevet […] Mert az angolországi nagyobb városokban nemcsak hogy naponkint és a nap bármely szakában rendelkezésre állanak a népnek a könyvtárak; nemcsak hogy minden városrészben külön-külön könyvtá-rakat alapítanak, hanem […] nagy számmal tartanak fenn expositurákat is mindenfelé olyképpen, hogy egyes üzletekben helyeznek el bizonyos számú könyveket …”¹¹⁵

Az angol könyvtárak olvasótermeinek látványa és hangulata is speciális volt. A más-más helyiségben ol-vasó, különböző korú fiatalok csoportjai mellett, külön-külön termekben olvasták a hírlapokat és a köny-veket is. „A többnyire villanyos világítással ellátott tágas, magas és kényelmes olvasótermekben, daczára, hogy néha zsúfolva vannak, templomi csend uralkodik. Senki nem zavarja a szomszédját; senkinek nincs a másikhoz mondani valója; mindenkin meglátszik, hogy tudja miért jött ide […] felhasználja az idejét okosan, és engedi a többit is, hogy ugyanazt tegyék. És a fiatalabb, sőt a gyermek-olvasók termeiben is,

111 Uo. p. 63.

112 Uo. p. 64.

113 Uo. p. 65.

114 Uo. p. 66.

115 Uo. p. 66-67.

ugyanazt a példáscsendet és rendet találhatni […] tanítói tekintély és szigor nélkül […] Ha olyan munkát kér, ami az ő korát vagy képzettségét meghaladó tartalommal bír, akkor a könyvtárnok jóakaratulag fi-gyelmezteti erre […] és mást ajánl neki […] Óriási hatással van ezekre a gyermekekre a felnőttek példája […] ilyen körülmények között felnőtt gyermekeknek lesz érzékük az önképzés iránt […] ezek nem fognak minden irodalmi maszlagot birálat és gondolkozás nélkül befogadni,mert ízlésük jó olvasmányokon fejlő-dött az ABC-és kortól kezdve úgyszólván; – és bőven adatott nekik alkalom, hogy önálló gondolkozáshoz és itélethez szokjanak.”¹¹⁶

A  Skandináv-államok: Dánia117, Svédország, Norvégia118, (Finnország119)¹²⁰ népoktatásügye, közművelődési állapota egész Európában a legmagasabb szintű volt. Az  analfabéták száma csupán 0,5 százalék. „Egészen más légkör veszi itt körül az embert: állami és társadalmi intézményeken, a közhangulatban, a társalgási formákban, az emberekkel való érintkezésben; egy szóval: minden nagy és minden kis dologban egyaránt oly elragadóan kedves hangulat ömlik el, hogy az ember valami meseországban képzeli magát.”¹²¹

A skandináv államok mindennél fontosabbnak tartották gyermekeik iskoláztatását. Rendkívül igényesen berendezett iskoláikban nagy gondot fordítottak az iskolai ifjúsági könyvtárak felszerelésére és működte-tésére is. „Az iskola-épületek ideális tökéletességű szépsége és hygienicus czélszerűsége dolgában, egyetlen európai állam sem versenyezhet a kicsiny éjszaki skandináv országokkal; az ifjusági könyvtárakra nézve ugyanezt mondhatjuk. Az olvasás, az önművelődés utáni vágy a közérzületben gyökerező szükséglet ezek-nél a nemzetekezek-nél csakúgy, mint más népezek-nél, teszem azt, a jó levegő vagy a jó ivóvíz utáni kívánság […]

vasár- és ünnepnapi szabad idejüket olvasással töltik el; a fiatalja pedig szavalmányokat, énekeket, meg színdarabokat tanul, melyeket azután […] előadnak.”¹²² Népkönyvtáraikban – angol mintára – ifjúsági könyvtári részleg is volt. „Az érkező gyermekek halkan és lábujjhegyen járva, hogy a többit ne zavarják, jelentkeztek a dobogón ülő könyvtárosnál és kértek olvasni valót.”¹²³ Az ifjúságnak való olvasmányok kivá-lasztását tanárok és tanítók végezték.

Németország¹²⁴ tartományai közül Szászországban, Badenben és Würtembergben törvény rendelte el a népiskolai ifjúsági könyvtárak felállítását. Törvényi vagy rendeleti szabályozás nélkül is mintaszerűen berendezett iskolai könyvtárak voltak a szászországi gimnáziumokban, reáliskolákban és reál-gimnázi-umokban. A szász népiskolákra vonatkozóan azonban – 1874. augusztus 25-én életbe lépett – törvény

116 Uo. p. 67-68.

117 Lásd még: Tölgyesi József: Iskolai könyvtárak Dániában. In: Könyv és Nevelés, 1986. 4-5. sz. p. 207-212. – Lásd még: D.[án]

K.[risztina]: Iskolai könyvtárak külföldön. In: Könyv és Nevelés, 1986. 6. sz. p. 267. – Lásd még: Uzsoki Andrea: Az iskolai könyvtárak helyzete néhány nyugati országban. In: Könyv és Nevelés, 1983. p. 215-216, 219. – Lásd még: Károlyi Ágnes:

Iskolai könyvtárak Nyugaton. In: Könyvtári Figyelő, 1975. 6. sz. p. 654-655.

118 Lásd még: Uzsoki Andrea: Milyen messze van Norvégia? Egy tanulmányút tapasztalatai. In: Könyv és Nevelés, 1985. 1.

sz. p. 30-37. – Lásd még: Uzsoki Andrea: Az iskolai könyvtárak helyzete néhány nyugati országban. In: Könyv és Nevelés, 1983. p. 219. – Lásd még: Károlyi Ágnes: Iskolai könyvtárak Nyugaton. In: Könyvtári Figyelő, 1975. 6. sz. p. 654.

119 Lásd még: Skaliczki Judit: Az általános iskolás tanulók könyvtári ellátása Finnországban. In: Könyv és Nevelés, 1984. ? sz.

p. 35-38. – Lásd még: Dán Krisztina: Iskolai könyvtárak külföldön. In: Könyv és Nevelés, 1986. p. 268, 270-271.

120 Mint tudjuk, Finnország nem tartozik a skandináv népek családjához, de 1863-ig Svédország fennhatósága alatt állt, így évszázadokon át Finnországban a svéd kultúra domionált.

121 Neményi Imre: Ifjusági könyvtárak és ifjusági olvasmányok a nevelés szolgálatában. Budapest. Lampel Róbert cs. és kir.

udvari könyvkereskedésének kiadása, 1902. p. 68-69.

122 Uo. p. 69-70.

123 Uo. p. 71.

124 Lásd még: Lásd még: Dán Krisztina: Iskolai könyvtárak külföldön. In: Könyv és Nevelés, 1986. p. 271-272. – Lásd még:

Károlyi Ágnes: Iskolai könyvtárak Nyugaton. In: Könyvtári Figyelő, 1975. 6. sz. p. 656-659.

írta elő, hogy minden népiskolánál, a tanfelügyelő javaslata szerint, ifjúsági könyvtárat kell berendezni.

Badenben az elemi és a középfokú iskolák részére az 1873. április 26-án szentesített törvény tette köte-lezővé ifjúsági könyvtár felállítását: „Endlich erscheint es zweckmässig, eine nach den Vorschlägen des

Badenben az elemi és a középfokú iskolák részére az 1873. április 26-án szentesített törvény tette köte-lezővé ifjúsági könyvtár felállítását: „Endlich erscheint es zweckmässig, eine nach den Vorschlägen des