Minden korszak könyvtári kultúráját meghatározza a társadalom, amelyben működik. A dualizmus időszakában sem volt ez másként. A társadalom tükörképeként – egységes könyvtárügy helyett – a kü-lönböző társadalmi csoportok olvasási igényeinek kielégítését szolgáló ún. rétegkönyvtárak jöttek létre.
A dualizmus első időszakának egyik legjelentősebb kulturális eredménye művelődésünk intézményes alapjainak megteremtése volt. A közoktatási rendszer fokozatos kiépítésével párhuzamosan, megszülettek az új iskolatípusok könyvtárai is. Az iskolai könyvtárak célját az alsó fokú oktatás területére egyre inkább behatoló herbarti pedagógia szellemében igyekeztek megfogalmazni. Herbart szerint az oktatásnak – ah-hoz, hogy elérje célját – érdekesnek kell lennie. Ennek egyik módja a szemléltető, vagy ábrázoló okta-tás bevezetése. E nézetnek megfelelően tekintették az iskolai könyvtárat szemléltető eszköznek, mondván:
Olyan taneszköz, mint a földgömb, vagy a tábla. Mások olyan pedagógiai eszköznek tartották, amely „a szív, a jellem és a szellem nevelését” szolgálja.43
A politikai változások hatására 1861-től ideiglenes gimnáziumi tanterv került bevezetésre és újra nemzeti szelleművé váltak középiskoláink. A dualizmus idején az iskolai könyvtárak változatlanul a hagyományos kettős funkció alapján működtek, de az oktatási cél (ismeretbővítés) mellett a nevelési cél a reformkorban kialakult formában (erkölcsi nevelés és nemzeti-hazafias, ezen belül magyar nyelvi és magyarságtudat ne-velés) élt tovább. 1867-től a Magyar Királyi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) irányítása alá kerültek az iskolák és könyvtáraik, gyarapításra a VKM folyósított éves átalányt, a könyvtárak állománya elérte az ezres nagyságrendet. Az iskolai könyvtárak tevékenységét minisztériumi bizottságok, rendel-kezések, utasítások, ajánló jegyzékek, folyóiratok és más kiadványok segítették. Az államosítás azonban bevezette a selejtezést. Morvay Győző szerint „káros dolog a kiselejtezés”, mert „Ilyen selejtezéskor néhol ezer számra vetik ki a régibb, vagy a használatból kiment teljesen ép könyveket és sokszor oly művek kárhoztatnak autodaféra, melyek megérdemelték volna a megtartást. Nemcsak a régibb, hanem főleg a tankönyvekkel szemben káros eljárás, mivel ha már nem is hiszünk bennük, vagy nem is tanítunk belőlük, megőrzésük mégis becses és kiváló adalékot nyújtanak kultúrtörténeti fejlődésünkhöz.”44
Eötvös József minisztersége idején megszületett hazánk első népiskolai törvénye (1868. évi XXXVIII.
törvénycikk). Ha burkolt formában is, de Magyarországon ez a jogszabály tesz először említést az isko-lai könyvtárakról. A 30. § a szükséges taneszközök közé értette az iskoisko-lai nevelő-oktató munkát segítő könyvtárat is. A törvény végrehajtási rendeletének számító „Utasítás” az iskolaszékek számára előírta, hogy „odahassanak és elkövessenek mindent, hogy az iskolában iskolai könyvtár állíttassék.” A népiskolai könyvtárakról a korabeli statisztikák keveset beszélnek. (A VKM Jelentése szerint 1869-ben 870 népisko-lában működött könyvtár.) A városi népiskolák áltanépisko-lában kétszer akkora állománnyal rendelkeztek, mint a falusiak. A népiskolai könyvtárak egyúttal népkönyvtárként is funkcionáltak, hatékonyságuk elsősorban a tanító személyiségétől függött (közülük sokan a népoktatás apostolai voltak). Az iskolák 2/3-ában mű-ködött tanítói és 9/10-ében ifjúsági könyvtár. A tanítói könyvtárak a tantervek, útmutatók, tankönyvek (olvasókönyvek), atlaszok mellett pedagógiai kézikönyveket is tartalmaztak. Trefort Ágoston 1877.
de-42 Idézi Morvay Győző: Középiskoláink könyvtárai. Első közlemény. In: Magyar Könyvszemle, 1898. p. 135. (Forrás: Dr.
Fináczy Ernő: A magyarországi középiskolák múltja és jelene.)
43 Rétfalvi Gábor: Az iskolai könyvtári funkciók kialakulása. In: Elektronikus Könyv és Nevelés, 4. évf. (2002.) 3. sz. p. 1-2.
– URL: http://epa.oszk.hu/01200/01245/00015/17Retfalvi.html (2014. 03.04.)
44 Morvay Győző: Középiskoláink könyvtárai. Első közlemény. In: Magyar Könyvszemle, 1898. p. 135-136.
cember 18-án kiadott 30535. sz. miniszteri rendelete megteremtette az iskolai könyvtárak anyagi alapját, a beiratkozási díjból az elemi népiskolákban, tanulónként 25 krajcárt az iskolai könyvtárak fejlesztésére kellett fordítani. Ennek eredményeként a hetvenes évek végétől az állami népiskolák csaknem mindegyi-kében volt iskolai ifjúsági könyvtár (ami nem mondható el a felekezeti népiskolákról) és különváltak a népkönyvtáraktól. A VKM – a Hivatalos Közlönyben – rendszeresen ajánlott a népiskolák számára (is) beszerzendő könyveket (pl: Benedek Elek „Magyar mese és mondavilág”-át, A Pallas Nagy Lexikonát).
Eötvös József középiskolai törvényjavaslata 1869-ben került a Parlament elé, de elfogadtatni már nem tudta, 1871-ben meghalt. Utódja, Pauler Tivadar által kiadott tanterv 1871-ben, az új reáliskolai tanterv 1875-ben, Trefort Ágoston gimnáziumi tanterve 1879-ben lépett életbe. Trefort már említett miniszteri rendelete szerint, a felsőbb iskolákban tanulónként 50 krajcárt kellett az iskolai könyvtárak fejlesztésére fordítani a tanulók beiratkozási díjából és az igazolatlan hiányzás utáni büntetésekből. A dualizmus kora-beli gimnáziumok és reáliskolák könyvtárainak számát pontosan ismerjük, mert 3 statisztika is készült róluk. Ezekből kiderül, hogy tanári könyvtár mindenütt volt, ifjúsági részleg pedig 1/3-ukban. (Ifjúsági könyvtárak létrehozásáról később a Középiskolai rendtartás 28. §-a rendelkezett, mely előírta, hogy „Min-den intézetben ifjúsági könyvtár rendezendő, mely az iskolai oktatással kapcsolatos, azt kiegészítő olvas-mányt nyújtson.”45) A tanári könyvtárakban átlagosan 8800, az ifjúságiakban 1882 kötet volt. A középisko-lák tehát kitűnően el voltak látva az oktatáshoz szükséges dokumentumokkal, a kultusztárca és az egyházi rendek folyamatosan biztosították a szükséges beszerzési keretösszeget. (Ennek köszönhetően néhány nagy múltú középiskolánk könyvtárát – állományuk történeti értékei miatt – a tudományos könyvtárak közé is sorolták. A közönségtől, a városi polgárságtól ezek a könyvtárak mereven elzárkóztak.) A tanári részleg állománya nagyrészt szakmunkákból és tudományos folyóiratokból állt, az ifjúsági könyvtár 15%-a tankönyv, 85%-a ifjúsági mű, ajánlott olvasmány volt. A gyűjteményeket majdnem mindenütt kölön szo-bában tartották, súlyos mulasztás azonban, hogy csak a könyvtárak 1/3-áról készült katalógus, nyomtatott címjegyzékét pedig csupán 16-18 adta ki.
A VKM a középiskolai könyvtárak állományának összetételéről egészen 1918-ig nem rendelkezett, bár a Hivatalos Közlönyben (a századforduló idején) több alkalommal is javasolt beszerzésre könyveket, soro-zatokat és folyóiratokat.
Az iskolai ifjúsági könyvtárak vonatkozásában mérföldkőnek számított a Dolinay Gyula46 által Iskolai és Népkönyvtár címmel indított, első iskolai könyvtári szakfolyóirat megjelenése. A magánvállalkozásként indult, de 2. számától kezdődően a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának hivatalos lapjaként megjelenő, liberális, kormánypárti szellemiségű kiadvány elsősorban a könyvtárak létrehozása és gya-rapítása tárgyában közölt gyakorlatias jellegű írásokat. Meg kell említenünk Lechner László nevét is, aki 1877-ben arra kereste a választ, hogy a középiskolák ifjúsági könyvtárait milyen irányelvek mentén ala-kítsák ki, mi kerüljön az állományba. Lechner „egyoldalúnak” nevezi a középiskolai rendtartás előírását, mivel szerinte a tanuló „szívét is nemesbíteni kell az oktatással kapcsolatos, azt kiegészítő olvasmánnyal.”47 Lechner szavaival: „Feladatom az lesz, hogy e két kérdésre adjak feleletet: 1.) Milyen elvek szerint alakí-tandó a könyvtár, és ha már van ily könyvtár, mily tartalmú könyveket hagyjunk benne, és mily könyveket szerezzünk, ha a könyvtárt gyarapítani akarjuk? 2.) Miképen kezeltessék ily könyvtár? Az első kérdésre nézve a miniszteri rendelet némi támpontot nyújt, követelvén, hogy a könyvtár az oktatással kapcsolatos legyen, és azt kiegészítő olvasmányt nyujtson. E rendeletből egyoldaluságot is kibetűzhetni. Az ifjúsági könyvtár nem csak a tanulóknak intelligentiáját akarja kifejteni, de szívét is nemesbíteni; erről hallgat a
45 Lechner László: Az ifjúsági könyvtárak a középiskolákban. In: Az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye, 11. évf.
(1877-78) 1-2. sz. p. 20.
46 Lásd még: Dolinay Gyula: Az iskolai és népkönyvtárak kérdése. In: Néptanítók Lapja, 1875. 9. sz.
47 Szerafinné Szabolcsi Ágnes: Ifjúsági könyvtárak és olvasmányok 1920-1940 között. In: Elektronikus Könyv és Nevelés, 7.
évf. (2005.) 1. sz. p. 2. – URL: http://epa.oszk.hu/01200/01245/00025/szerafinne.htm
rendelet.”48 Lechner végül indítványozza, hogy „Küldjön ki a tanári egyesület bizottságot, mely oly mun-káknak lajstromát állítsa össze, melyek, tekintve az ifjusági könyvtárakat, megvételre minden tekintetben ajánlhatók.”49 Javaslata nyomán később jegyzékek sora készült (tanulmányi szint, életkor és nevelési cél figyelembevételével) a középiskolai könyvtárak számára. Az ifjúsági könyvjegyzékek folyamatos frissíté-sének, kiegészítéfrissíté-sének, továbbá a klasszikus irodalom iskolai könyvtári kiadásának fontosságára Szemák István50 hívta fel a figyelmet.
Témánk szempontjából nagy jelentőségű az Országos Tanítói Képviseleti Közgyűlés által 1881 augusztusában megfogalmazott és 12196/1881. sz., 1882. január 31-én kelt miniszteri rendelettel jóváhagyott állásfoglalás is, mely – Dr. Neményi Imre, a (nép)iskolai könyvtárak történetének első ösz-szefoglalója szerint – „mély szakértelemmel, nagy ügyszeretettel és az ifjúsági könyvtárak feladatának, czéljának okos megítélésével, helyes felfogásával és tiszta átérzésével van megírva.”51 A Közgyűlés szerint a tanító feladata, hogy tanítványaival megszerettesse az olvasást. E cél érdekében mindenütt szükségesnek vélték iskolai könyvtárak felállítását. Hangsúlyozták, hogy már az alsófokú oktatásban fel kell kelteni az olvasás vágyát, majd rendszeresen tovább kell fejleszteni azt. A 133 évvel ezelőtt született, nyolc pontból álló, szabályzatszerű szöveg – sok szempontból – ma is aktuális, ezért megérdemli, hogy teljes terjedelmé-ben közöljük:
„1. Meghagyatik, hogy minden népoktatási intézetben iskolai, ifjúsági és a hol csak kivihető, népkönyvtárak állíttassanak; azért, mivel ezek hathatós eszközök a népnevelés előmozdítására.
2. Az iskolai-, ifjúsági- és népkönyvtárak czéljaiknak csak úgy felelhetnek meg, ha a tanítók a gyermekek-ben már a nevelés alsó fokán felkeltik az olvasás vágyát.
3. A felkeltett olvasási vágy a tanítás minden következő fokán rendszeresen tovább fejlesztendő az ifjúsági könyvtárak használtatása által.
4. A mindennapi iskolát végzett ifjúságnak szintén alkalom adandó a könyvtár szabad használatára; meg-jegyezvén, hogy az ifjúsági művek beszerzésében folytonos tekintettel kell lenni az olvasó ifjúság korára és fejlettségére.
5. Hogy az itt jelzett irány a tanítóság által következetesen megtartassék, mindenek előtt oly tájékoztató utasítás lesz szükséges, mely az iskolai-, ifjúsági és népkönyvtárak eszméjét, czélját és kezelését megis-merteti; utasítást ad a tanítóknak, hogy miként kezdjék meg az olvasásra, ez úton való különös szoktatást, hogyan vezessék osztályonkint a növendékeket, hogy az iskolai könyvtárt, minél inkább igénybe vegyék és a gyermekekben az olvasási hajlamot meggyökereztessék, s az ifjú második természetévé tegyék.
6. Ilyen tájékoztató utasítás kiadásáról annak idején gondoskodva lesz.
7. Utasíttatni fognak az állami tanítóképző intézetek igazgatói, hogy jövőre a tanítójelöltek ez irányban is nyerjenek utasítást.
8. Gondoskodva lesz arról, hogy lehető olcsón előállított és hasznos ifjúsági, kertészeti, gazdasági s ipa-ri olvasókönyvek jelenhessenek meg és a ponyvairodalmi művek jó olvasmányokkal helyettesíttessenek.
48 Lechner László: Az ifjúsági könyvtárak a középiskolákban. In: Az Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye, 11. évf.
(1877-78) 1-2. sz. p. 20.
49 U.o. p. 22.
50 Szemák István: A középiskolai ifjúsági könyvtárak. In: Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 28. évf. (1894.) 12.
sz. p. 238.
51 Neményi Imre: Ifjusági könyvtárak és ifjusági olvasmányok a nevelés szolgálatában. Budapest. Lampel Róbert cs. és kir.
udvari könyvkereskedésének kiadása, 1902. p. 22.
Gondoskodva lesz továbbá megfelelő és olcsó iratoknak kiadásáról is, mely intézkedés által valószínűleg a nép erkölcsét és gondolkozását megmételyező ponyvairodalom is le fog szoríttatni.”52
A korszerű gondolatok megvalósítása azonban elmaradt. Húsz évvel később, 1902-ben írt dolgozatában Dr. Neményi Imre az alábbi megjegyzést teszi: „Amit ezen a téren a külföld legkiválóbb elméi az utóbbi évtizedekben alkottak, mindaz in nuce feltalálható a fent idézett munkálatban. Hol lehetnénk mi már ma, ha az abban kilátásba helyezett intézkedések azóta megvalósíttattak volna! Azonban az egész, gyönyörű szépen átgondolt, tartalmas és értékes munkálat megmaradt akadémiai értékűnek, mert az „annak ide-jére” kilátásba helyezett intézkedéseknek ideje, még mind e mai napig sem érkezett el.”53 György Aladár pedig így értékelte a helyzetet: „Igen, a fejlődésnek még csak a kezdetén vagyunk. Korunk pedagógiája diadalra juttatta a szemléltetés elvét s ezzel kapcsolatban a tanszergyűjtemények rohamosan emelkedtek, de nem a pedagógiai tudomány, hanem egyes lelkes pedagógusok jutottak el világos tudatára annak, hogy a könyvbúvárlás is taneszköz, s hogy az oktatás nem utolsó célja felkelteni a vágyat az önművelődésre, elvezetni az ifjúságot addig a pontig, hogy kutatni tudjon, búvárkodni szeressen.”54
Az 1880-as években a népiskolai ifjúsági könyvtárak mellett tovább éltek a gimnáziumok és a reáliskolák könyvtárai, de megjelentek a polgári iskolák, a felsőbb leányiskolák, valamint a középszintű ipari és kereskedelmi szakiskolák tanári és ifjúsági könyvtárai is. 1883-ban megszületett az első középiskolai tör-vényünk (Trefort: 1883. évi XXX. tc.), amit 1884-ben új miniszteri tanterv követett, annak utasításaival (1886). A felsőbb leányiskolák ifjúsági könyvtárairól az 1889. évi május 28-án 20937. sz. alatt kelt miniszte-ri rendelet intézkedett. Ennek megfelelően a felvételi díj egy részét gyarapításra kellett fordítani, az éven-ként kiadott Értesítőben pedig a könyvtár éves gyarapodását is fel kellett sorolni (1895. szeptember 30-án kelt 15552. sz. rendelet alapján). A középiskolák (gimnáziumok és reáliskolák) részére 1890-ben 23583. sz.
alatt kiadott Rendtartás 4. §-a szerint beíratáskor minden tanulónak ifjúsági könyvtári díjat kellett fizetnie.
A 25. § elrendelte, hogy „minden intézetben tanári felügyelet alatt álló ifjúsági könyvtárt kell berendezni, mely az iskolai oktatással kapcsolatos és azt kiegészítő olvasmányt nyújtson.” Az 52. § 2/g pontja előírta az igazgatók számára, hogy éves jelentésükben térjenek ki az iskolai könyvtár tevékenységére is „különös tekintettel az oktatás eredményében látszó hatásukra.” A Rendtartás a középiskolai tanulóknak olyan kö-telező olvasmányokat rendelt, melyek kapcsolódnak a tananyaghoz, de idő hiányában az iskolában nem feldolgozhatók. Kitért arra is, hogy az iskolai ifjúsági könyvtár gyarapítása „a tanári testületnek különböző szaktudományú tagjaiból alkotott bizottság megállapítása szerint történjék.” A felső kereskedelmi iskolák számára 1895. augusztus 20-án 44001. sz. miniszteri rendelettel kiadott Szervezet 4. §-a szerint nem a be-íratkozás, vagy a felvételi eljárás díjából kell finanszírozni az iskolai könyvtár beszerzéseit, hanem minden tanulónak – a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével meghatározott – összeget kell fizetnie a könyvtár gyarapítására. A 73. § elrendeli az igazgató számára, hogy éves jelentésében az ifjúsági könyvtár munkájára is térjen ki „különös tekintettel az oktatás eredményében látszó hatásukra.” A polgári iskolák könyvtáraira gyakorlatilag az elemi népiskolákra vonatkozó előírások érvényesültek. A tanító- és taní-tónőképző intézetek ifjúsági könyvtárait szabályozó 1900. december 18-án kelt, 45781. sz. Rendtartás 46.
§-a előírta, hogy „mindegyik képzőintézetben ifjúsági könyvtár rendezendő be, mely az iskolai tanítással kapcsolatos és azt kiegészítő olvasmányt nyújtson a tanulóknak. Az ily könyvtár rendbentartása és kezelése
52 Uo. p. 22-23.
53 Uo. p. 23-24.
54 Idézi: Rétfalvi Gábor: Az iskolai könyvtári funkciók kialakulása. In: Elektronikus Könyv és Nevelés, 4. évf. (2002.) 3. sz.
p. 3. – URL: http://epa.oszk.hu/01200/01245/00015/17Retfalvi.html (2014. 03.04.) (Forrás: György Aladár: Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben. Budapest. 1886. p. 158.)
a tanulók egyikére bízható, de a beszerzendő művek jegyzékét évről-évre a tanári testület állapítja meg és ugyancsak ő gondoskodik a felügyelet gyakorlásáról.”55
Az előzőekből jól látszik, hogy a 19. század végére napvilágot láttak a különböző iskolatípusok könyv-tárainak működését és gyarapítását szabályozó rendeletek, utasítások. Végrehajtásukat azonban senki sem ellenőrizte. A VKM figyelme más területekre fókuszált, az iskolai könyvtárak háttérbe kerültek, a könyvtárnak, mint pedagógiai eszköznek a jelentősége leértékelődött. 1901. július 4-én Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter szakmai tanácskozást hívott össze az iskolai ifjúsági könyvtáraknak a káros (ifjúsági) irodalmi termékektől való megszabadítása és megvédése tárgyában. Az értekezlet résztve-vői – a kiadványok hivatalos külső bírálatának elvetése után – úgy látták, hogy a könyvtárt vezető tanító vagy tanár képes leginkább eldönteni, hogy olvasóinak mi káros, ezért őt magát tették személyesen felelős-sé a gyűjtemény tartalmáért. A szülők és az iskolai ifjúsági könyvtárak számára ajánlott ifjúsági irodalom jegyzékének összeállításáról és folyamatos közzétételéről döntöttek (az egyes művek címe mellett az ajánló és az őt ellenőrző tanfelügyelő, vagy a megyei tanító / tanári egyesületek tagja nevének feltüntetésével).
Javasolták, hogy minden iskolatípusra osztályonként más-más olvasmányjegyzék készüljön, továbbá hogy a Magyar Paedagógiai Társaság alakítson ifjúsági irodalmi bizottságot és álljon az ügy élére.
A népiskolai ifjúsági könyvtárak történetében fordulópontot jelentett 1902-ben a tanárokból, írókból (ta-nító nem volt közöttük!) álló Népiskolai Könyvtárakat Intéző Bizottság (NIKIB) megalakulása. A köz-vetlenül a kultuszminiszter alá tartozó szervezet feladata a központi irányítás (az ifjúsági irodalom fi-gyelemmel kísérése, ellenőrzése), a módszertani tanácsadás és a könyvtárosképzés lett volna, működése azonban leszűkült a beszerzendő művek – izgatás, valláserkölcs, hazafiság, magyaros nyelvezet szempont-jából történő – elbírálására. A VKM 1158/902. eln. sz. rendeletével elrendelte további népiskolai ifjúsági könyvtárak szervezését, intézkedett az iskolai könyvtáros személyéről és „szabályozta az iskolai könyvtá-rak elvi kérdéseit, – ezek között döntő súllyal a beszerzést. Előírta, hogy ezentúl csak a Népiskolai Ifjúsági Könyvtárakat Intéző Bizottság jegyzékén szereplő műveket vásárolhatják az iskolák.”56 A Bizottság 1903-ban országos felmérést végzett, mely szerint „körülbelül 2019 népiskolai könyvtár működött az ország1903-ban, mintegy 109 000 kötettel. Az átvizsgált jelentésekből megállapítható, hogy az iskolák könyvtárügye igen kezdetleges állapotban volt. (Ezt támasztja alá Mohar József közleménye is, mely szerint „… vannak ugyan szép számmal iskolai ifjúsági könyvtáraink, de ezeknek sem felszerelése sem működése a fokozottabb nemzeti és pedagógiai kivánalmaknak meg nem felel!”57) Az állami iskolák 2/3 része semmiféle, illetve 10-15 füzetből álló „könyvtárral” rendelkezett, de a gazdagabb állományok értékét is nagyban csökkentette az oda nem való, elavult, értéktelen művek nagy száma. […] a 109 000 kötetnek csak mintegy 45-50%-a felelt meg céljának, tehát 55-60 000 kötet állt az ország hozzávetőleg kétmillió népiskolai tanulója rendelkezé-sére. A tapasztalatok alapján 1904-ben a VKM rendeletet bocsátott ki 2196 új iskolai könyvtár felállítására […] típusok szerint […] Az I. típus a legszegényebb (rendszerint eddig könyvtárral nem rendelkező) iskolák számára kötelező, kötetszámban csekély (60-70 mű), tartalmilag az éppen legszükségesebb köny-vekkel rendelkező könyvtárt jelentette. A II. és III. típus anyaga mennyiségileg gazdagabb, tartalmában változatosabb gyűjtemény, nagyobb jövedelmű iskolák számára. A három típus standard anyagát a NIKIB állította össze.”58 Az 1904-ben a NIKIB megjelentette első (annotáció nélküli) ajánló könyvjegyzékét, amit
55 Neményi Imre: Ifjusági könyvtárak és ifjusági olvasmányok a nevelés szolgálatában. Budapest. Lampel Róbert cs. és kir.
udvari könyvkereskedésének kiadása, 1902. p. 26-28.
56 N. Szabóki Györgyi: Adatok a népiskolai ifjúsági könyvtárak történetének kezdeteihez (1868-1902). In: Az Országos Pedagógiai Könyvtár Évkönyve, 1961. Budapest. OPKM, 1963. p. 123.
57 Mohar József: Ifjúsági olvasmányok és könyvtárak. In: Magyar Tanítóképző, 18. évf. (1903.) p. 10.
58 N. Szabóki Györgyi: Adatok a népiskolai ifjúsági könyvtárak történetének kezdeteihez (1868-1902). In: Az Országos Pedagógiai Könyvtár Évkönyve, 1961. Budapest. OPKM, 1963. p. 125-126.
– Csulák Mihály tanulmánya59 szerint – 1917-ig több pótjegyzék követett. Ekkor kerültek az iskolai könyv-tárak állományába a magyar népmesék, népmondák és a népköltészeti gyűjtemények. Nagy példányszám-ban vásárolták Verne, Cooper, Mark Twain, Karl May, Gárdonyi, Molnár Ferenc ifjúsági regényeit, melyek (egyben az iskolai könyvtár újabb funkciójaként) „a szabadidő örömteli szórakozással – érdekes, izgalmas, de ugyanakkor nevelő hatású –, olvasással való eltöltésének szélesebbkörű alkalmait nyújtották.”60 Megje-lentek az 1848/49-es magyar szabadságharc dicsőségét, igazságát feltáró monográfiák. Mindemellett az iskolai könyvtár nevelési funkciója gazdagodott az esztétikai nevelés irodalmi és művészeti vonatkozása-ival.61 Új dokumentumtípusként megjelent a dia(film), az iskolai könyvtár új állományegységeként pedig a diatár.
A fenti törekvések hatására a dualizmus idején megszilárdult az ifjúsági iskolai könyvtárak állományának
A fenti törekvések hatására a dualizmus idején megszilárdult az ifjúsági iskolai könyvtárak állományának