Az interjúkhoz kapcsolódó rajzok elemzése

A rajzok elemzéséhez sok szempontot tűztem ki vizsgálati célból. Megfigyeltem a különböző térkihaszná-lást és ábrázotérkihaszná-lást, vizsgáltam a színek használatának a szerepét, a motívumok megjelenítését, valamint a személyek ábrázolását is.

Az alsó évfolyamokon tanulók rajzairól elmondható, hogy a térkihasználásuk még nem fejlődött ki, ők még az egy vonalon való ábrázolásmódot alkalmazzák. Az idősebbek már a kint és a bent, valamint a felülnézeti perspektívát is ismerik.

A színek használata általában jellemző a rajzokra, még a gyerekkorhoz köti őket. Szívesen használnak színes ceruzát, filctollat és neon színű szövegkiemelőt is. Minden esetben a kiemelés eszközét szolgálják ezek az írószerek.

A rajzok kidolgozottsága minden esetben a koruknak megfelelő, de a korosztályok közötti korkülönbség jól látszik. Néhány esetben a másolt figurák még inkább a sok időráfordítást, a könyvtár fontos szerepét mutatják. Sokan ráírnak kulcsszavakat a rajzukra, mint például „olvasóterem”, „Aranka néni” vagy éppen

„galéria”. Nagyon pontosan megfigyelik a könyvtár belső elrendezését, azt, hogy ki/kik tartózkodnak a könyvtárban, amikor ő is ott van. A kiírt szavak utalhatnak talán még az érdeklődési körökre is.

Az ábrázolásmódok közül legtöbben az oldalnézeti elrendezést választották. Voltak ugyan, akik a rajzu-kon elől- és hátul nézetből is megjelenítettek személyeket vagy tárgyakat, sőt felülnézeti rajz is készült, de a legegyszerűbb és legáltalánosabb oldal irányú ábrázolás volt a leggyakoribb. Egyetlen tanuló használta ki a gondolatok megjelenítésének a lehetőségét. Ő egy nyitott könyvbe rajzolta bele a könyvtárat, melyről eszébe jut az iskolai könyvtár programjai közül néhány. Nem sokan, de voltak akik, nem a konkrét könyv-tárat rajzolták le, hanem valamiféle asszociációt. Így készült kép egyikük kedvenc könyvéről, egy interak-tív tábla is a papírra került, sőt a bábszakkör piros paravánja is kitölt egy egész lapot.

A rajzokon a legtöbben megjelenítik önmagukat, vagy esetleg más személyeket is. A kép szereplői aktívak, vagyis a könyvtárban zajló tevékenységek egyikét folytatják. Volt bábozó kislány egy képen, egy mási-kon könyvet kölcsönöznek a diákok, házi feladat megírását is megjelenítette egy tanuló, és még többen az olvasóterem használatát rajzolták le. Valamilyen módon az iskolai könyvtár sokrétű programkínálata tükröződött a rajzokon. Nagyon érdekesnek találtam, hogy egy tanuló lerajzolta az aktuális kiállítást a könyvtárban. Őt azonnal rendszeres könyvtárlátogatónak gondoltam.

A könyvtárhoz társítható motívumok közül a legtöbb rajzon a bagoly és a könyv jelent meg. Mindegyik-hez a tudást, az ismeretszerzést, a bölcsességet kapcsolhatjuk. Valóban a könyvtár ismeretszerzési lehető-ségét bizonyítják.

Nagyon érdekesnek találom, hogy a diákok egy konkrét könyvtárat, az általuk jól ismert iskolakönyvtárat rajzolták le. Nem rugaszkodtak el a valóságtól, nem rajzoltak a valóságtól eltérő, utópisztikus képeket, de egy tanuló készített olyan rajzot, mely azt ábrázolta mi történhet a könyvtárban éjjel, amikor senki sincs ott. Ezt a rajzot rendkívül érdekesnek tartottam, a titokzatosságával. Megjelentek a könyvtárhoz kapcsolt fogalmak, személyek, tevékenységek és funkciók az alkotásokon.

Talán érdekes lett volna azt is megvizsgálni, hogy lány vagy fiú rajzát elemzem, vagy akár azt is, hogy jobb vagy balkezes rajz került a kezembe.

4. Záró gondolatok

Munkám bevezetésében feltételeztem, hogy a bátaszéki Kanizsai Dorottya Általános Iskola könyvtárában a könyvtárostanár hatékony pedagógiai módszerekkel dolgozik, a szolgáltatás sokoldalú, élményszerű és gyakorlatias. Hipotézisem az alábbiak szerint igazolódott: A könyvtárostanító folyamatosan arra törek-szik, hogy megtanítsa a tanulókat az új ismeretek önálló megszerzésére, az eszközökkel való tájékozódás-ra. Véleményem szerint ebben az iskolai könyvtárban minden adott ahhoz, hogy létrejöjjön az érzelmi odafordulás, az elemi kíváncsiság, vagyis a motiváció, amely rábírja a gyerekeket, hogy maguktól, belső szükségletből vegyék kezükbe a számukra ismeretlen, vagy alig ismert könyveket. A könyvtár jól felsze-relt, berendezése barátságos, ahol a tanulók jól érzik magukat, mégis nagyon fontos a könyvtáros szemé-lyisége, aki tájékozott, olvasott, kedves és segítőkész. Ezek a tulajdonságok mintegy modellként állnak a gyerekek előtt.

E-bookunkban bemutattuk a Kanizsai Dorottya Általános Iskola könyvtárának történetét és működé-sét, megvizsgáltuk az alkalmazott könyvtár-pedagógiai módszereket és eljárásokat, ismertettük az iskolai könyvtár tanórán kívüli tevékenységét. Irányított beszélgetés formájában vizsgáltuk a tanulók könyvtár-használati szokásait és a könyvtárhoz fűződő attitűdjüket; az interjúkat és a témához kapcsolódó gyer-mekrajzokat kielemeztük. Megállapítottuk, hogy a jól működő iskolai könyvtár ma is csodákra képes!

A bátaszéki Kanizsai Dorottya Általános Iskola könyvtára kellemes környezetben, gondosan gyűjtött ál-lománnyal és elhivatott könyvtárostanítóval működik. A gyerekek szép, kedves környezetben, játékosan, interaktív tevékenykedés közben, szinte észrevétlenül sajátíthatják el a könyv- és könyvtárhasználati isme-reteket. A könyvtáros segíti az önálló kutatómunkára nevelést, s ezzel a hatékony (célirányos) ismeretszer-zés, az egész életen át tartó tanulás technikájának természetes készséggé, képességgé fejlesztését. A tanulók folyamatos visszajelzést kapnak tevékenységeik eredményességéről, mely általában pozitív megerősítés.

A könyvtáros többször használ problémamegoldó stratégiát. A könyvtárhasználati órákon a magyarázat mellett jelen voltak a megbeszélés, a bemutatás, a felfedezés és a kooperatív tanulás módszerei is. A gyere-kek aktív tevékenységek során tanulnak, a válaszokat ellenőrzik és megerősítik. A módszerek között több-ször megjelent a vita és a szerepjáték is, mely segíti a tanulók kritikai gondolkodásának és kommunikációs készségének fejlődését. A kooperatív módszer használatának alkalmával megfigyelhettük, hogy a diákok, hogy tudnak egymással együttműködni. A könyvtárhasználati órákon a frontális osztálymunka mellett megjelent az egyéni, a páros és a csoportos munkaforma is. A könyvtárostanító munkájának eredményes-ségét abban látom, hogy nyitott, türelmes, barátságos, megértő, segítőkész és vidám lényével képes meg-nyerni a gyerekeket, bizalommal fordulnak hozzá, együttműködők vele. A könyvtár éves munkatervéből, a színes programokból, és a gyerekek válaszaiból jól tükröződik, hogy a könyvtár rugalmasan igazodik az iskola belső igényeihez, kapcsolata folyamatos a nevelőtestülettel és a tanulókkal. A könyvtáros folyama-tosan szem előtt tartja az iskola valamennyi nevelési-oktatási területének és a könyvtár szolgáltatásainak kapcsolódási lehetőségeit.

Az interjúk, beszélgetések és egyéb megfigyeléseim alapján úgy látjuk, hogy a könyvtár vonzza a tanuló-kat, pedagógusokat és nemcsak hagyományos „csendes” használatra van lehetőség, hanem a közös tanu-lásra, beszélgetésre, munkára, játékra és szórakozásra is. Megfigyelhető, hogy ebben a könyvtárban még az osztályközösségekben visszahúzódó diákok is megnyílnak. A könyvtár ajtaja bárki számára nyitva áll, a könyvtáros minden belépőre odafigyel, sőt ismeri őket annyira, hogy tudja kinek kell segítség és ki az, aki önállóan is elboldogul.

A tanulók által készített rajzokat vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy azok hűen visszatükrözik a könyvtár-ban zajló életet, aprólékosan szépen kidolgozott munkák. A gyerekek azt emelik ki, ami élményt ad, ami nekik érdekes, vagyis alkotásaik azt bizonyítják, hogy számukra fontos az iskolai könyvtár!

Természetesen szükség van a folyamatos fejlődésre, továbbképzésekre, de kutatásunk azt bizonyítja, hogy a bátaszéki Kanizsai Dorottya Általános Iskola vezetősége, tantestülete és könyvtárostanítója mindent elkövet, hogy az iskolai könyvtárért, céljaikban folyamatosan megjelennek a könyvtárfejlesztésre irányuló pályázati lehetőségek. Nagyon fontosnak, hogy az iskolakönyvtár jól működjön, hogy hatékony és sokol-dalú legyen, hiszen ott nevelődik a következő generáció: a leendő szülők.

Végül engedjenek meg néhány személyes észrevételt és vallomást a kutatónak, akit az anyaggyűjtés során emberileg mélyen érintett a gyerekek – korra és nemre való tekintet nélkül – szeretetteljes ragaszkodása és szereplési vágya: amint megjelentem az udvaron, messziről köszöntöttek, azonnal körém gyűltek a gyerekek és jelentkeztek, hogy hallgassam meg, ki mit mondott a mesemondó-, a szavaló versenyen, nézzem meg a faliújságra kitett rajzát, menjek vele és megmutatja melyik a kedvenc könyve és még sorolhatnám hosszasan.

Ezek a jelenetek nem csak az alsós tanulókra vonatkoztak. Amikor egy hetedikes fiúval készítettem az interjút odajött a barátja is és nem kinevette, hanem türelmesen, sőt figyelmesen hallgatta végig a beszélgetésünket.

Jó érzés volt, ahogy a gyerekek megnyíltak nekem, az interjú pár perc alatt elkészült, de ennél jóval hosszabb ideig tartott a „beszélgetés”. A serülőknek is nagyon nagy szükségük van arra, hogy az önbizalmukat növel-jük, hogy értékesnek érezzék magukat!

Ismerek egy kiskamaszt, aki szinte minden nap bejön a könyvtárba (városiba és az iskolaiba is), igazából nem akar kölcsönözni, de mindig keres valamit, kérdezget mindenféléről, leül, fog egy könyvet azt lapoz-gatja, ha átmegyek a másik helyiségbe hamarosan utánam jön; nem akar egyedül lenni, igényli, hogy ott legyek vele. Az interjú végeztével a rajzát is a könyvtárban készítette el. Miközben dolgozott folyamatosan kommentálta a művét, beszélt a családjáról, barátairól és kérdezett: mit gondolok a munkájáról, rajzol-jon-e még valamit, elég színesnek találom-e?

Nemcsak a könyvtár ajtajának kell nyitva állnia, hanem nekünk könyvtárosoknak is: segítsük, erősítsük a gyerekek (és felnőttek) önbecsülését abban, hogy képesek legyenek önállóan is megtalálni mindazt, ami fontosnak, értékesnek és kívánatosnak tűnik a számukra. Dolgozatom írása megerősítette bennem azt az érzést, milyen szép hivatás a könyvtárosi munka, és örülök, hogy én is részt vehetek benne.