Könny fehérje profil változások tanulmányozása trabekulektómia után bekövetkező sebgyógyulás során

A műtét által indukált sérülés után az első néhány órában elkezdődik a sebgyógyulás pontosan szabályozott folyamata [278–280]. Az egyes fázisok közötti határok nem élesek és nagyban átfednek egymással.

Azért, hogy több információt nyerhessünk a szemben végbemenő sebgyógyulás komplex folyamatáról, a citokineken kívül más anyagok mennyiségét is meg kívántuk vizsgálni. Először egy MRM/SRM-alapú célzott proteomikai módszert terveztünk növekedési faktorok vizsgálatára, de módszerünk nem bizonyult kellőképpen érzékenynek. A standardokban és a referencia mintákban a hepatocita-, keratinocita-, epidermális- és inzulin-szerű növekedési faktor (HGF, KGF, EGF, IGF-1) kimutatható volt, viszont a betegektől származó egyedi könnymintákban nem tudtuk ezeket a molekulákat detektálni. Vizsgálataink eredménye arra ösztönözött, hogy más multiplex módszereket keressek a kis mennyiségben rendelkezésre álló egyedi könnyminták vizsgálatára. Az egyik ilyen lehetséges módszer az

ún. proximity extension assay (PEA), amely segítségével lehetőség van 1 µl mintából 96 fehérje relatív mennyiségi analízisére [281–283]. Tekintve, hogy betegenként átlagosan 3-5 µl könnyminta állt rendelkezésre, ezt a módszert választottam a további vizsgálatokhoz. A módszer hátránya az, hogy nem akármilyen fehérje, hanem fehérjék előre meghatározott kombinációja (analízis panel) vizsgálható. Alaposan megvizsgálva a lehetőségeket, két panel mellett döntöttem, amely korábbi eredményeink és az irodalmi adatok alapján számunkra érdekes fehérjék közül a legtöbbet tartalmazták. Ez a két panel a gyulladásos (https://www.olink.com/products/inflammation/) és a kardiovaszkuláris (CVD) II panel (https://www.olink.com/products/cvd-ii-panel/) volt. A két panel segítségével 184 fehérje relatív mennyiségét tudtuk megvizsgálni a betegektől származó könnymintákban. A vizsgálat kissé kockázatos volt, ugyanis nem állt rendelkezésre információ arra vonatkozóan, hogy a módszer könnyminták vizsgálatára alkalmazható-e.

A PEA analízis megbízhatósága megfelelőnek bizonyult, ugyanis a legtöbb fehérje mennyiségi analízise <5% varianciával volt kivitelezhető (25. ábra).

25. ábra. Mennyiségi analízis megbízhatóságának vizsgálata az egyes panelek esetében.

Az “x” tengelyen feltüntetett variancia (CV%) értékekkel kvantitálható fehérjék számát az “y” tengely mutatja a CVDII és Gyulladásos panelek esetében. A fekete

szín a CVDII, míg szürke szín a Gyulladásos panelt jelöli.

Vizsgálatunk sikeres volt, ugyanis a 60 mintából 57 a gyulladásos panel esetén, ill. 55 a CVDII panel esetén megfelelt a módszer során alkalmazott szigorú minőségellenőrzési feltételeknek. A CVDII panel esetében a fehérjék 60%-a a minták több mint 75%-ban kimutatható volt, míg a gyulladásos panel esetében a fehérjék 45%-a volt detektálható a minták legalább 75%-ban.

Ezen eredmények tükrében kijelenthetjük, hogy a PEA módszer megfelelően használható könnyminták vizsgálatára.

Annak érdekében, hogy több információt nyerhessünk a sebgyógyulás során bekövetkező változásokról, megvizsgáltuk a PEA módszerrel nyert eredményeket.

Vizsgálataink ezen szakaszában 8 pácienstől különböző időpontokban gyűjtött 60 mintát vontunk be (Függelék 3. táblázat). A mintagyűjtést a műtét előtti napon (D0) gyűjtött könnymintával kezdtük, majd mintát vettük a trabekulektómia utáni első (D1) és negyedik napon (D4), valamint három hónappal később (D90). Egy páciens nem jelent meg a három hónapos kontrollon, és csak 10 hónappal a műtét után tudtunk tőle mintát venni. Csak olyan betegeket vontunk be ebbe a vizsgálatba, akiknek nem volt szisztémás gyulladásuk, autoimmun betegségük vagy a zöldhályogon kívül, egyéb szemet érintő betegségük. A pácienseket két csoportba soroltuk: „komplikációt mutató” és „komplikáció mentes”. A

„komplikáció mentes” csoportba tartoztak azok, akiknél a művi lebeny jól filtrált, és az időközi ellenőrző vizsgálatoknál, valamint az egy éves kontroll során nem mutattak ki lebenyhez kapcsolódó komplikációt (vékony, vagy cisztózus lebeny, lebeny letapadás) vagy blebitiszt. 3 páciens esetében a műtét nem tudta megfelelően csökkenteni a szemnyomást, ezért szemnyomás csökkentő szemcseppek ismételt alkalmazása vált szükségessé. Ezt a 3 beteget a „komplikációt mutató” csoportba soroltuk.

A könnyfehérjék minőségi analízise

A PEA módszerrel meghatározott fehérjék minőségi és mennyiségi analízisét e két csoport viszonylatában vizsgáltuk. Először egy minőségi összehasonlítást végeztünk és meghatároztuk azokat a fehérjéket, amelyek nagyobb eséllyel jelentek meg egyik vagy másik csoportban (11. táblázat). Azokat a fehérjéket, ahol a megjelenés %-a a mintákban legalább 20%-nyi különbséget mutatott a két csoport között, tovább vizsgáltuk.

11. táblázat. A két csoportban eltérő gyakorisággal előforduló fehérjék listája

String

AMBP AMBP 84 64 csökkenés

GIF GIF 68 45 csökkenés

UGGT1 GT 26 0 csökkenés

fehérje feltekeredés,

minőségelle-nőrzés #

még nem azonosították

A komplikáció mentes és komplikációt mutató csoportban megfigyelt előfordulás százalékát tüntettük fel minden olyan fehérje esetében, ahol az előfordulásbeli különbség a két csoport között legalább 20% volt. Feltüntettük a fehérje előfordulási

gyakoriság változásának irányát a komplikáció mentes csoporthoz képest, a fehérje biológiai szerepét a génontológia (GO) szerint, valamint a sebgyógyulásban betöltött

szerepét. A * a String adatbázis által listázott feldúsult GO funkcióra, míg a # a String adatbázisban listázott funkcióra vonatkozik. A fehérjéket a génnevek alapján

jelöltük.

Kikerestük biológiai funkcióikat, és megkerestük a szakirodalomban közölt információk között a sebgyógyulásban betöltött szerepüket. Hogy jobban megérthessük a megfigyelt jelenséget, a fehérjéket a String segítségével fehérje-fehérje interakciós hálózatokba rendeztük és megvizsgáltuk a String által szignifikánsnak jelölt feldúsult GO funkciókat (26.

ábra, 27. ábra).

26. ábra. A komplikációt mutató csoportban kisebb gyakorisággal előforduló fehérjék hálózata.

A fehérjék hálózatát a String adatbázis segítségével rajzoltuk meg. A golyók a fehérjéket, a vonalak a fehérjék közötti interakciókat jelentik, míg a fehérjék színe a

funkciójukra utal. A piros szín citokin-citokin receptor interakcióban résztvevő fehérjékre utal, a kék szín az immunfolyamatok szabályozásában résztvevő

fehérjékre, a zöld szín a MAPK kaszkád szabályozásában, a sárga pedig a receptorhoz való kötődésben szerepet játszó fehérjékre vonatkozik. A fehérjéket a

génnevek segítségével jelöltük.

Azok a fehérjék, amelyek kisebb valószínűséggel jelentek meg a komplikációt mutató csoportban főként a receptorhoz való kötődésben, MAPK kaszkád szabályozásában és immunregulációban vettek részt (26. ábra). Ezen funkciók mellett a 2,4-dienoil CoA reduktáz 1 és a szénsav anhidráz 5a fontos metabolikus szereppel rendelkezik. Kimutatták, hogy a szénsav anhidráz bizonyos formái kifejeződnek a bőrben sebgyógyulás során, és a normál bőrben nagyobb mennyiségben mutatták ki, mint a sebgyógyulási komplikációt mutató keloidos sebekben [284]. Az UDP-glükóz glikozil-transzferáz 1 enzimnek fontos szerepe van a fehérje feltekeredés minőségellenőrzésében. Felismeri a kisebb hibákat tartalmazó glikozilált fehérjéket, újra glikozilálja őket, elősegítve újrahasznosításukat az endoplazmatikus retikulumban [285]. A gyomorban található intrinzik faktor (GIF) elsődleges szerepe a cianokobalamin felszívásában van, és ez idáig nem hozták összefüggésbe a sebgyógyulással. Ugyanakkor az atriális nátriuretikus peptid (NPPB), leptin, renin és ADMTS13 szerepét már leírták a sebgyógyulásban: az ADAMTS13 hiánya a sebgyógyulás korai fázisában segíti a neutrofilek extravazációját [286], a leptin és az atriális nátriuretikus peptid elősegíti a sebgyógyulást [287–289], míg a renin-angiotenzin rendszer esetében az adatok nem egyértelműek. Egyes kutatások szerint elősegíti a gyulladást, a proliferációt és a fibrózist, míg más kutatások szerint gyulladáscsökkentő, anti proliferációs és antifibrotikus hatása van [290].

Ezzel szemben hat fehérje gyakrabban jelent meg a komplikációt mutató mintákban, és elsősorban a citokinek kötésében vettek részt (27. ábra).

Az IL-10 receptor antigén, IL-20 receptor antigén, tumor nekrózis faktor (TNF) szupercsalád tag 11 (TNFSF11) és IL-17C elsősorban az immunválasz szabályozásában vesz részt, a fibroblaszt növekedési faktor 19 (FGF19) és artemin (ARTN) pedig fontos szerepet tölt be a sebgyógyulásban [291,292]. Az IL-17C esetében kimutatták, hogy elősegíti az epitél sejtek veleszületett immunválaszát azáltal, hogy az NF-kappa-B és MAPK szignálutakon keresztül serkenti az antimikrobiális és immunmodulátor molekulák termelését [293].

27. ábra.A komplikációt mutató csoportban nagyobb gyakorisággal előforduló fehérjék hálózata.

A fehérjék hálózatát a String adatbázis segítségével rajzoltuk meg. A golyók a fehérjéket, a vonalak a fehérjék közötti interakciókat jelentik, míg a fehérjék színe a

funkciójukra utal. A piros szín a citokin-citokin receptor interakcióban résztvevő fehérjékre utal. A fehérjéket a génnevek segítségével jelöltük.

Érdekes megfigyelni, hogy míg a komplikációt mutató mintákban kisebb valószínűséggel megjelenő fehérjék egy viszonylag aktív interakciós hálózat részeként működnek (17 fehérje, 13 kapcsolat), addig a nagyobb valószínűséggel megjelenő fehérjék nem alkotnak interakciós hálózatot, pontosabban más, általunk nem vizsgált fehérjékkel alkothatnak interakciós hálózatot.

A könnyfehérjék mennyiségi analízise

A minőségi analízissel nyert információk kiegészítésére és az adatsorban levő információk kiaknázására elvégeztük a vizsgált fehérjék mennyiségi analízisét is. Tekintve, hogy 46 fehérje csak a minták kevesebb, mint 30%-ban volt jelen, további vizsgálatainkból ezeket a fehérjéket kihagytuk.

A mennyiségi információk figyelembe vételével elvégzett hierarchikus klaszterezés során nyert hőtérkép (heatmap) (28. ábra) alapján nem lehet egyértelműen elkülöníteni a két csoportot egymástól, aminek egyik lehetséges oka a viszonylag kis mintaszám. Jobban megnézve, azonban vannak olyan régiók, ahol különbségeket lehet kimutatni a két csoport között. A komplikációt mutató csoportban 13 fehérje mennyiségének növekedése figyelhető meg az ábra alapján. Ezen fehérjék funkcionális analízise azt mutatja, hogy a fehérjéknek főként az immunválaszban (GO:0006955) van szerepük. A kaszpáz 8, protein S100A12, TNF szupercsalád tag 14, karcinoembrionális antigén-szerű sejtadhéziós molekula 8, NF-kappa B esszenciális modulátor, spondin 2, MCP-3/CCL7 és CCL23 az immunmodulációban és az

immunválasz kialakításában játszanak szerepet. Ugyanakkor a szuperoxid diszmutáz 2 (SOD2) és a glioxaláz 1 (GLO1) megakadályozzák a szabadgyökök és az előrehaladott glikációs végtermékek (AGE) mennyiségnek felszaporodását. Alacsony kifejeződésüket figyelték meg a korral járó sebgyógyulási elégtelenség esetén [294–297]. Viszont nem mindegyik fehérje esetében egyértelmű a sebgyógyulásban betöltött szerepe. Egy szaruhártya sebgyógyulási modellben azt találták, hogy fibronektin hatására megemelkedett a poli-ADP ribóz polimeráz 1 (PARP 1) szintje, ugyanakkor a bőrben a PARP 1 aktivációt a sebgyógyulás elhúzódásával hozták összefüggésbe [298,299]. A PARP-1, SOD2, GLO1 és oszteoklaszt-asszociált immunglobulin-szerű receptor megnövekedett mennyisége további stressz faktorok jelenlétére utalhat a komplikációt mutató csoportban, amelyek megnövelik ezen védekezésben szerepet játszó fehérjék mennyiségét. A szignál transzdukcióba résztvevő adapter fehérjét kötő fehérjéről (STAMBP) kimutatták, hogy elősegíti a sejtek növekedését és proliferációját, míg az EIF-4EBP1 eukarióta iniciációs faktor szerepet játszik a transzlációban. Mindkét fehérje jelenléte szükséges a sebgyógyulás során bekövetkező megnövekedett sejtproliferációhoz [300].

A megbízhatóbb mennyiségi analízis elvégzéséhez nem parametrikus Mann-Whitney U tesztet alkalmaztunk. Az elemzés eredményeként 9 fehérje mennyisége mutatott statisztikailag szignifikáns különbséget a két csoport között. A polimer immunglobulin receptor (PIGR) mennyisége kisebb, míg a többi 8 fehérje mennyisége nagyobb volt a komplikációt mutató csoportban a komplikáció-mentes csoporthoz viszonyítva.

A szignifikáns változást mutató fehérjék hálózatanalízise, és a feldúsuló biológiai funkciók elemzése azt mutatta, hogy egy viszonylag kevés interakciót tartalmazó hálózattal állunk szemben, és a hálózatot alkotó fehérjék fő funkciója az immunválaszban való részvétel (29. ábra).

Az ábrán az MMP-12-t nem tudtuk feltüntetni, mert a String adatbázis nem tartalmazta. Az IL-8, IL-18, CCL2, CCL3, TNF receptor szupercsalád-tag 10A és 11A a citokin-citokin receptor interakcióban, a PIGR az IgA és IgM kötésében, míg a prolin/arginin-gazdag és leucin-gazdag ismétlődésű fehérje (PRELP) az extracelluláris mátrix összeszerelésében játszik szerepet [301]. Az MMP-12 szerepet játszik a szemben végbemenő sebgyógyulás korai szakaszában, elősegíti a korneális epitél sejtek vándorlását és a neutrofilek infiltrációját [302].

28. ábra. A PEA módszerrel vizsgált fehérjék mennyiségi analízise.

(a) A minták legalább 30%-ában megjelenő fehérjék relatív mennyisége (NPX) alapján felrajzolt hőtérkép. A szürke szín azokat a mintákat jelöli, ahol az adott

fehérje mennyisége a detektálási határ alatt volt. (b) A komplikációt mutató csoportban nagyobb mennyiségben megjelenő fehérjéket tartalmazó kinagyított kép,

illetve a fehérjék String segítségével rajzolt hálózata. A golyók a fehérjéket, a vonalak a fehérjék közötti interakciókat jelentik, míg a fehérjék színe a funkciójukra

utal. A piros szín az immunválasz szabályozásában, a sárga szín a monociták kemotaxisában, a kék szín az NF-kappa B szignálútban, míg a zöld a leukocita

migrációban szerepet játszó fehérjéket jelöli. A fehérjéket a génnevek alapján jelöltük. Az a és b ábrarészben szereplő eltérő rövidítéssel jelölt ugyanazon fehérjék

(4E-BP1 – EIF4EBP1, EN-RAGE – S100A12, NEMO – IKBKG) a különböző adatbázisokban, az egyes szoftverek által használt eltérő rövidítések eredményei.

29. ábra. A komplikációt mutató csoportban statisztikailag szignifikáns mértékben megnövekedett mennyiségben megjelenő fehérjék fehérje-fehérje interakciós hálózata.

A golyók a fehérjéket, a vonalak a fehérjék közötti interakciókat jelentik, míg a fehérjék színe a funkciójukra utal. A zöld szín a leukocita migrációban szerepet játszó fehérjéket

jelöli. A fehérjéket a génnevek alapján jelöltük.

Mind a kvalitatív, mind a kvantitatív analízis eredményei olyan fehérjék szerepét mutatták fontosnak a komplikáció kialakulásában, amelyek az immunválasz és a sebgyógyulás komplex folyamatában vesznek részt.

Annak érdekében, hogy még több információt nyerjünk, lineáris kevert modellt és ANOVA analízist alkalmaztunk, amely a csoportok jelenléte mellett figyelembe vette az időfüggést is (30. ábra).

Korábbi citokin vizsgálati eredményeinket megerősítve, a citokinek mennyisége nőtt a korai posztoperatív időszakban, de ezek a változások nem voltak statisztikailag szignifikánsak. Két fehérje, az IL-6 és a MMP-1 esetében találtunk statisztikailag szignifikáns változásokat az egyes időpontok között. A műtét előtti állapothoz képest mindkét fehérje esetében egy statisztikailag szignifikáns növekedés volt megfigyelhető az 1. posztoperatív napon, amely megmaradt a 2. és 4. napon is, majd 3 hónap után a műtét előtti szinteket mértük ismét. Az IL-6 szintje magasabb volt a komplikációt mutató csoportban az összes vizsgált posztoperatív időpontban a komplikáció mentes csoporthoz viszonyítva, de ez a különbség nem mutatkozott statisztikailag szignifikánsnak. Hasonló jelenséget tapasztaltunk az MMP-1 esetében is, de ott a két csoport közötti nagyobb különbség csak a legkésőbbi vizsgált posztoperatív időpontban volt megfigyelhető.

30. ábra. A két csoport között statisztikailag szignifikáns különbségeket mutató fehérjék relatív mennyiségének változása az idő függvényében.

Az „x” tengelyen a mintagyűjtés időpontjait, míg az „y” tengelyen a relatív fehérje mennyiségek (NPX) átlagát és szórását tüntettük fel. Kékkel a komplikációt mutató

csoportban, míg pirossal a komplikáció mentes csoportban mért értékeket ábrázoltuk. A * a statisztikailag szignifikáns (p < 0,05) különbségeket mutatja a zöld

nyíllal jelzett összehasonlítás esetében.

Ahhoz, hogy megértsük az IL-6 és MMP-1 mennyiségének változását, megvizsgáltuk ezen molekulák szemben bekövetkező sebgyógyulásban betöltött szerepét.

A szakirodalomban fellelhető információk elsősorban a szaruhártya sebgyógyulására vonatkoznak, kevés információ áll rendelkezésre a scleraban végbemenő folyamatokat illetően.

A szaruhártya esetében a sérülés következtében az első, latencia fázisban a felszabaduló IL-1, IL-6, IL-8 ésTNF-α szabályozzák a sebgyógyulás kezdeti szakaszát. Ez a szabályzás nem csak az epitél sejtek rétegére vonatkozik, hanem a sérült határfelületek miatt a citokinek a stróma sebgyógyulását is elindítják. Ekkor jelentős az apoptózis, valamint a bevont immunsejtek nagy erőkkel takarítják el a sérülés következtében létrejött sejttörmeléket. Az IL-1 és más faktorok aktiválják a MMP-okat, amelyek jelentős extracelluláris mátrix átrendeződést idéznek elő. Ebben a fázisban meglevő sejtek közötti kapcsolatok szakadnak fel elősegítve ezáltal a fibronektin polimerizációt és a sejtek

migrációját. Eközben a sérülés helyén EGF, HGF, KGF, trombocita eredetű- és idegi növekedési faktorok (PDGF, NGF) szabadulnak fel a citokinek hatására, és segítik a sebgyógyulást. A seb szélén fokális kapcsolatok alakulnak ki, megteremtve a feltételeket a sejtek migrációjához. A migrációs fázisban a sejtek a sérülés helyére vándorolnak és befedik a sebet. A migrációs fázis a sérülés után kb. 5 órával alakul ki és az IL-6, KGF, HGF és PDGF irányítják. Erős mitogén hatásukra elindul a sejtproliferáció, hogy elegendő sejt álljon rendelkezésre a sérülés kiküszöbölésére. Ezzel egy időben a bazális membrán újraképződése és a barrier funkciók visszaállítása is elkezdődik [278,279,303].

A műtét során előfordulhat szaruhártya sérülés is, de a vizsgálatunkba bevont páciensek esetében leginkább a sclera-t érintő sebgyógyulással kellett számolnunk.

Figyelembe véve a sclera és a szaruhártya felépítését [304], feltételeztük, hogy a scleraban is hasonló folyamatok játszódnak le, mint a szaruhártya esetében, habár az egyes folyamatok időtartama és időzítése valószínűleg más. Eredményeink információt szolgáltattak elsősorban a sclera sebgyógyulási folyamataira vonatkozóan. Az általunk vizsgált időpontok a korai fázisokra koncentráltak: az első posztoperatív napon gyűjtött minta feltehetően a migrációs fázis végéről és proliferációs fázis elejéről szolgáltatott adatokat, a 2. és 4. nap gyűjtött minta a valószínűleg a proliferációs fázis későbbi szakaszait mutatta, amikor a seb záródott, feltöltődött fibrózus anyaggal, illetve endotél sejtekkel, valamint a bazális membrán újraképződött és a barrier funkciók helyreálltak. A három hónapos minta a lassú helyreállítási fázis történéseiről nyújtott információt. Ebben a szakaszban felthetetően már a citokinek domináns szerepe lecsengett, és más faktorok szabályozták a lassú, sebgyógyulást.

Az IL-6-nak elsősorban a sebgyógyulás korai szakaszaiban van szerepe [279]. Más kitatócsoportok kimutatták, hogy hatására megnő az integrin típusú fibronektin receptor expressziója, ami segíti az epitél sejtek migrációját és letapadását a IV típusú kollagén és laminin tartalmú mátrixokhoz [305]. Az általunk megfigyelt megnövekedett IL-6 szint a posztoperatív 1., 2. és 4. napon a migrációs és proliferációs fázisokra jellemző fiziológiás reakció része lehet.

Ezzel egy időben a MMP-ok is fontos szerepet játszanak a megfigyelt időszakban.

Segítik a migrációs fázist, az immunsejtek bevonását és az új fibrotikus anyag képződését [258,279]. Az általunk megfigyelt növekedés, az IL-6 szintjéhez hasonlóan, feltehetően a sérülésre adott normál fiziológiás válasz része. Érdekes, hogy az MMP-1 a három hónapos mintában nagyobb mennyiségben volt jelen a komplikációt mutató betegek esetében. Mivel sem az IL-6, sem az MMP-1 esetében a komplikációt mutató csoportban megfigyelt növekedés nem volt statisztikailag szignifikáns, további vizsgálatok szükségesek annak

eldöntésére, hogy itt egy valós patofiziológiai állapotnak, vagy csak a kis mintaszámból adódó véletlen egybeesésnek köszönhető a megfigyelt jelenség.

Az adatok komplex értelmezéséhez egy útvonal analízist is elvégeztünk. Olyan útvonalat kerestünk, amely a lehető legtöbb, általunk szignifikáns változást mutató fehérjét tartalmazta. A legjobb találat az ún. fotodinamikus terápia által indukált útvonal volt (31.

ábra). Az útvonal szerint az NF-kappa B szignálút bekapcsol, és aktiválja citokinek (pl. IL-6), angiogenezishez vezető faktorok (pl. MMP-1), proliferációt stimuláló fakorok és túlélési faktorok kifejeződését. Ez az útvonal főként tumor sejtekben aktiválódik, ilyenkor gyulladáshoz, fehérvérsejtek tumorba történő vándorlásához, ezáltal a tumor sejtek pusztulásához vezet [306].

31. ábra. Fotodinamikus terápia által indukált útvonal.

A kékkel jelölt fehérjék az általunk vizsgált fehérje panel részei, míg a zöld színnel jelölt fehérjék esetében statisztikailag szignifikáns különbségeket tudtunk kimutatni

a csoportok között. A zöld nyíl aktivációt, a piros nyíl pedig gátlást jelent. Az útvonalat a Wikipathway WP3617

(www.wikipathways.org/index.php/Pathway:WP3617) alapján rajzoltuk meg.

A szemben sérülés hatására bekövetkező sebgyógyulás során a sérült sejtek apoptózissal és nekrózissal halnak el, immunsejtek vándorolnak a sérülés helyre, hogy segítsék a sejttörmelékek és elhalt sejtek eltakarítását és a szöveti regenerációt [279].

Eredményeink alapján a korai posztoperatív időszakban az útvonal aktivitása megnövekedett; ez lehetett a felelős a sebgyógyulás során bekövetkező gyulladásos folyamatok elindításáért.

Figyelembe véve az eddigi eredményeket és az irodalomban közölt információkat, a sebgyógyulás pontosan szabályozott, több szinten finomhangolt törékeny egyensúlya feltehetően megbomlik a korai fázisokban, ez vezethet a később megjelenő komplikációkhoz.

Eredményeink alapján az immunválaszt elősegítő, proliferációt, illetve sebgyógyulást serkentő és extracelluláris mátrix átrendeződést előidéző molekulák előfordulási gyakorisága és/vagy mennyisége megemelkedett a komplikációt mutató csoportban. Ezzel egy időben azon molekulák mennyisége is emelkedett, amelyek alacsony szintje vagy hiánya a sebgyógyulás elhúzódását eredményezi (pl. SOD2, GLO1). Ugyanakkor a sebgyógyulás szabályozásában szerepet játszó fehérjék kevésbé jelentek meg a komplikációt mutató csoportban, akárcsak a szénsav anhidráz, amely alacsony szintje a keloidos sebgyógyulásra

Eredményeink alapján az immunválaszt elősegítő, proliferációt, illetve sebgyógyulást serkentő és extracelluláris mátrix átrendeződést előidéző molekulák előfordulási gyakorisága és/vagy mennyisége megemelkedett a komplikációt mutató csoportban. Ezzel egy időben azon molekulák mennyisége is emelkedett, amelyek alacsony szintje vagy hiánya a sebgyógyulás elhúzódását eredményezi (pl. SOD2, GLO1). Ugyanakkor a sebgyógyulás szabályozásában szerepet játszó fehérjék kevésbé jelentek meg a komplikációt mutató csoportban, akárcsak a szénsav anhidráz, amely alacsony szintje a keloidos sebgyógyulásra

In document Kvantitatív proteomikai módszerek fejlesztése és alkalmazása komplex biológiai kérdések tanulmányozására és potenciális (Pldal 95-109)