Citokinek mennyiségének vizsgálata könnyben

27 citokinből 25 a páciensek legalább 90%-ban kimutatható volt, csak két citokin jelent meg kevesebb betegben; az IL-2 a betegek 45%-ban, míg az IL-10 a betegek 85%-ban volt detektálható. Tekintve, hogy vizsgálatunkban ugyanabból a páciensből származó kétféle minta összehasonlítását céloztuk meg, nem vontunk be kontrollokat ebbe a fázisba, így a méréseink helyességének ellenőrzését irodalmi adatok alapján kellett elvégezzük. Teljesen egyértelmű és pontos összehasonlítást nem lehetett kivitelezni, mivel a különböző mintagyűjtési és analitikai módszerekkel keletkezett adatok nem hasonlíthatók össze egy az egyben. Ennek ellenére a szakirodalomban közölt adatok referenciaként használhatók, a hasonló vizsgálati módszerekkel dolgozó kutatócsoportok eredményei nagyságrendileg azonosak kell legyenek. Az általunk mért citokin szintek megegyeztek a szakirodalomban

közölt, hasonló eredményekkel (9. táblázat), ezért úgy gondoltuk, hogy felhasználhatjuk a további vizsgálatainkhoz.

9. táblázat. Könnyben mért citokin szintek összehasonlítása

Citokinek

Jelen vizsgálatban mért citokin koncentrációk

(pg/ml)

Martinez de la Casa és mtsai. [263] által mért citokin koncentrációk (pg/ml)

Könny Kontroll Könny Könny Xalatan használóktól

Könny Monoprost használóktól

bFGF 725,5±114,5 303,7±215,9 547±355,8 358,5±435,1

Eotaxin 388,04±71,7 396,8±251,7 512,4±327,5 385,5±352, G-CSF 774,5±131,2 621,7±483,1 700,7±489,7 596,7±722,3

GM-CSF 359±73,9 168,9±124,4 227±136,4 162,2±201,8

IFN-γ 3763±680 2034,3±1331,9 2677,1±1857,3 1989,4±1852,7 IL-10 497,45±116,4 2431±182,8 392,7±295,5 290,7±351,4 IL-12 450,2±72,9 334,3±222,3 505,9±328,4 377,2±443,2

IL-13 293,5±52,7 121±95,3 193,6±129,5 138,7±160,5

IL-15 211,7±43,7 149,3±107,1 228,4±130,4 122,9±76,1

IL-17 1670,9±352,3 343,8±332,8 634,4±472,5 295,5±280,2

IL-1b 64,2±13,6 52±44,4 73,7±60 53,1±67

IL-1ra 3236 ±824 18120 ±17296 14150 ±10067 14069 ±10054

IL-2 12,7±7,5 79,5±67,8 130,2±84,7 68,7±63,2

IL-4 63,9±9,9 58,9±40,3 75,1±53,4 57,5±54,1

IL-5 553,5±102,4 150,6±133,5 258,9±221,34 181,6±217,6 IL-6 94,6±17,75 161,8±150,4 185,9±131,4 162,5±171,1 IL-7 686,7±109, 442,3±343,3 631,1±475,9 488,2±461,7 IL-8 315,4±55,3 573,9±465,3 475,8±314,4 428,5±289,5

IL-9 210,35±57,3 230,6±168,1 340±244,8 272,7±281,4

IP-10 7816,7±2268,7 25632 ±28754 14131 ±15142 21530 ±20542

MCP-1 1004,4±179 489,7±304,5 633,3±388,6 560±463

MIP-1α 67,1±11,1 54,9±38,4 70,1±44 53±56

MIP-1β 45,4±13,1 174±176,8 124,1±78 107,3±129,7

PDGF-BB 707,1±173,6 126,2±113,4 235±201 166,6±248,6

RANTES 210,2±35,7 320±218,7 394,3±228,7 305,1±308,7

TNFα 1466,1±265,4 317,1±263,1 602,4±502 265,7±263,8

VEGF 805,7±200,4 476,4±286,3 495,5±282,8 464,4±312,8 Az általunk vizsgált citokinek mennyiségének összehasonlítása kontroll, ill. két különböző

szemcseppet használó zöldhályogban szenvedő betegek könnyében. Az oszlopokban a különböző könnymintákban mért átlag koncentrációk és a szórás értékek vannak feltüntetve

minden egyes citokin esetében.

A citokin szinteket, valamint a betegekről rendelkezésre álló egyéb adatokat felhasználva statisztikai elemzést végeztünk. Megnéztük, hogy a zöldhályog típusa, a nem, a háromnál több vagy kevesebb hatóanyagot tartalmazó szemcseppek alkalmazása, a könnytermelés sebessége, a begyűjtött könny fehérje mennyisége, valamint a késői komplikációk megjelenése alapján képzett csoportok között van-e szignifikáns eltérés a citokinek koncentrációjában. Azt találtuk, hogy három citokin esetében statisztikailag szignifikáns, alacsonyabb értékeket tudtunk kimutatni a komplikációt mutató csoportban.

Eredményeink alapján az IFN-γ , az IL-5 és GM-CSF szintje a műtét után egy évvel komplikációt mutató páciensek műtét előtt vett könnyében alacsonyabb értéket mutatott, mint a komplikáció-mentes betegek esetében (23. ábra).

23. ábra. A komplikációt mutató és komplikáció mentes csoportok között statisztikailag szignifikáns különbséget mutató citokinek koncentrációja.

Az „x” tengelyen a csoportok, az „y” tengelyen pedig a pg/ml-ben kifejezett koncentráció értékek vannak feltüntetve. Mindegyik citokin esetében a p értéket is

feltüntettük. A * a statisztikailag szignifikáns (p < 0,05) különbségeket mutatja.

Az IFN-gammát a T helper és a citotoxikus T limfociták, valamint az NK sejtek termelik.

A citokin vírusellenes, tumor ellenes és immunmoduláló szereppel is rendelkezik [264].

Megfigyelték, hogy az emelkedett IFN-γ szint gátolja a kollagén szintézist és az epidermális sebgyógyulás elhúzódásához vezet [265,266]. Egy másik tanulmány szerint a mesenchimális őssejtek csökkentették az IFN-γ termelésüket kémiai ágens által kiváltott szaruhártya sérülés során, így csökkentve a gyulladást és az érujdonképződést, ami kevesebb epitél hibával végbemenő sebgyógyulást eredményezett [267].

Az IL-5-t főként a Th2 típusú helper T limfociták termelik, és fontos szerepe van a B sejtek differenciációjában, valamint az eozinofilok aktiválásában, proliferációjában és

túlélésében [268]. Azt figyelték meg, hogy olyan egerekben, amelyek túltermelik az IL-5-t a sebgyógyulás késleltetett és a reepitelizáció nem megfelelő módon megy végbe [269].

A GM-CSF a granulocita és makrofág sejtvonalakat aktiválja, de emellett fontos serkentője a keratinocita proliferációnak, illetve az epitél sejtek vándorlásának, ezáltal elősegíti a sebgyógyulást [270]. Krónikus sebek esetén rekombináns GM-CSF alkalmazása segítheti a sebgyógyulás folyamatát. Kimutatták, hogy a GM-CSF-nek szerepe van a korai szemet érintő sebgyógyulási folyamatokban, és azt találták, hogy a rekombináns GM-CSF nem a sejtproliferációt, hanem a migrációt segíti [271,272].

Mindhárom citokin megnövekedett mennyisége elősegíti a sebgyógyulást, csökkent értékük egyfajta ellenhatás lehet a túl gyors sebgyógyulás ellensúlyozására. Adataink alapján úgy gondoljuk, hogy egy nagyon komplex folyamattal állunk szemben, ahol a hosszú távú kimenetet a korai fázisban megjelenő citokinek és egyéb faktorok együttes, feltehetően egymást kiegészítő hatása határozza meg.

Folyamatban van egy felmérés, amely a szervezet többi részében egyébként végbemenő sebgyógyulási sajátosságokat vizsgálja a komplikációt mutató és komplikációmentes betegek esetében, de ez az információ még nem áll rendelkezésünkre. Előfordulhat, hogy a trabekulektómia hosszú távú komplikációit okozó megváltozott sebgyógyulás nem csak a zöldhályogban szenvedő egyes betegek esetében jelenik meg, hanem ez egyéni sajátosság, amely bizonyos körülmények között előnyt jelent a gyorsabb sebgyógyulási folyamatok révén, viszont a trabekulektómia esetén hátrányos lehet.

Eredményeink alapján valószínűsíthető, hogy a három citokin szintjének vizsgálata segíthet a komplikációk megjelenése szempontjából nagyobb kockázatú csoportba történő besorolásnál. Természetesen további vizsgálatok szükségesek e potenciális biomarker citokinek validálására, mert a kis mintaszám alapján nem vonhatunk le egyértelmű következtetéseket a teljes populációra vonatkozóan. Az ilyen jellegű biomarkerek azonosítása azért kiemelten fontos, mert a műtét során bizonyos esetekben alkalmazhatnak mitomicin C-t vagy végezhetnek ún. Ex-press shunt beültetést [273,274]. Amennyiben sikerül egy komplikációk megjelenése szempontjából magasabb kockázatú csoportot elkülöníteni, az ő esetükben, a műtés során kialakított lebeny korai letapadásának megelőzésében jelentős szerepet kaphat a mitomicin C alkalmazása [275].

Érdekes módon a többi vizsgált faktor esetében nem találtunk statisztikailag szignifikáns eltéréseket.