A harmineas évek egy amerikai szenátora arról beszélt, hogy Amerikának "magasabb-ra, egyre magasabbra kell emelnie Kínát, egészen Kansas állam szintjére". "Egy mütyürt az 12 milliárd kínai mindegyikének" - volt a jelszó, amit a mai amerikai üzletemberek is magukénak vallanak. Csakhogy rniközben ma rninden számottevő európai, amerikai és japán cég a kínai piacért versenyez .- Kína szállít cipőt és pólót rninden amerikai felnőtt-nek és Nintendo videojátékot rninden amerikai gyereknek. A Kínai Népköztársaságból származik az amerikai cipőimport fele - egyes becslések szerint a világ lakossága nyolc-van százalékának van kínai gyártmányú cipője.[l] Kína Amerikával szembeni exporttöbb-lete csak Japánénál kevesebb.
Bármely tömegcikkeket árusító amerikai nagyáruházba megy be az ember, a ruhák, cipők, játékok, karácsonyfadiszek. tollak, edények, háztartási eszközök, szerszárnok nagyobb részén
ott áll a Made in China jelzés - és ehhez jön még a Made in Taiwan a cipőkön, a játéko-kon és a rádióelektronikán és a Made in Malaysia a telefonokon, a televíziókon és a klí-maberendezéseken. Hongkongban, Szingapúrban készült ruhaneműt ma már ritkábban lát-ni, az indonéziai ellenben egyre több. E termékek mögött szinte kizárólag kínai tulajdon-ban levő gyárak és kínai kereskedők állnak.
Magyarországon és a környező országokban a kínai importőrök egész rétegeket ruháznak fel. Egyetlen cég I 994-ben hárommillió pár férfi alsónadrágot forgalmazott csak a magyar piacon (holott a forgalom nagyobb részét a más országokba való reexport teszi ki).
Miközben még mindig sok a nyugati üzletember, aki a Kínai Népköztársaságot kizáró-lag a mindent felszívó piaccaI és az olcsó munkaerővel azonosítja, Kína a legnagyobb be-fektető Ilongkongban. Egy hivatalos (valószinűleg a valóságosnál lényegesen alacsonyabb) adat szerint a Kínai Népköztársaságnak tízezer külföldön működő eégben 235,3 rnilliárd dollár érdekeltsége van.[2] Indonéziában a lakosság másfél százalékát kitevő kínaiak ke-zében van az ország magánrökéjének hetven százaléka; a Fülöp-szigeteken, ahol a lakos-ságnak csak egy százaléka kínai, a hazai eladások harmincöt százalékát kínai cégek ad-ják.[3]
Egy amerikai üzleti szakíró a kínai diaszpóra kereskedő it nevezi "a legkomolyabb el-lenfélnek mind Kínában, rnind Délkelet-Ázsiában". Az orosz Távol-Kelet és Burma északi ré-sze gazdaságát az utóbbi négy év kínai bevándorlása már csaknem teljesen kínai kezekbe helyezte, holott korábban Oroszországban nem volt számottevő kínai népesség. Elgondol-kodtató, vajon nem hasonló következményektöl tart-e a vietnami kormány, amikor nem hajlandó repatriálni azt a mintegy kétszázezer vietnami kínait, aki a két ország közötti
há-130
ború idején és után menekült Kínába, és most az új üzleti lehetőségek arra csábítják, hogy téljen vissza az új életre serkent vietnami kínai üzleti életbe.[4]
A kínai külkereskedelem minden képzeletet felülmúló sikere nagyrészt természetesen a kínai ipar óriási kapacitásának, hatalmas emberi erőforrásainak és olcsó munkaerejének köszönhető. Nagy szerepe van azonban ebben a kínai nemzetközi kereskedelem sajátos me-chanizmusának is, amelyet gyakran a XXI. század nemzetközi kereskedelmeként emle-getnek. E kereskedelem résztvevői nagyrészt kis- és középméretű cégek, amelyeket csa-ládi szálak, ismerétségek és kliens--patrónus kapcsolatok fűznek össze Kelet- és Délkelet-Ázsia kínaiak uralta gazdaságaiban. Ausztráliában, Észak-Amerika csendes-óceáni partja-in és egyre partja-inkább a világ többi részén is. A kölcsönösségen és szívességeken alapuló me-chanizmusban a személyes faktor mindig befolyással van az üzleti döntésekre, így e kereskedelem működése néha jelentősen eltér a "tiszta" szabadpiaci modelltől. (ló példa erre annak a ma-gyarországi kínai üzletembernek az esete, aki itt akart francia és svéd gyártmányú munkagépe-ket vásárolni a kínai széntermelés központja, Shanxi tartomány bányáiba, mert a shanxi energiaügyi bizottság egy magas beosztású tisztviselőjének a lánya abban az időben Ma-gyarországon élt.)[5]
Peking és a a kínai diaszpóra közötti kapcsolatok 1984 óta indultak rohamosan javu-lásnak, amikor a kínai kommunista kormány célként tűzte ki a tengerentúli kínai tőke oda-vonzását. A kilencvenes évek elején világossá vált, hogya távol-keleti gazdasági fejlődés motorja Délkelet-Ázsiából Kínába kerül át. A délkelet-ázsiai kínaiak pedig rájöttek, hogy forgalmuk növekedése a Kínában végrehajtott befektetésektől, a Kínával folytatott keres-kedelerntől és a Kínán belüli tőkeforrásokhoz való hozzáféréstől függ. A Kínai Népköz-társaságban 1993-ig befektetett negyvennégymilliárd dollár (ennek csaknem fele 1992-93-ban érkezett) nyolcvan százaléka a kínai diaszpórától származott. A reaktivált Hazatért Diaszpóra-Kínaiak Országos Egyesülete (Quanguo Guiguo Huaqiao Lianhehui) maga is virágzó üzleti vállalkozásokat épített ki. Nemrég az ASEAN-államok polgárainak még tilos volt a kommunista Kínába látogatni. Mára alig találni olyan kínai családot, még In-donézia eldugott tartományaiban is, amelynek legalább egy tagja ne járt volna otthon.
Hongkong a legnagyobb, Szingapúr a hatodik befektető a komrnunista Kínában. A kínai diaszpóra tőkéjén alapuló csaknem minden jelentős cégnek - nemcsak Szingapúrban és Malajziában. hanem Indonéziában és Thaiföldön is - komoly érdekeltségei vannak ott. Az anyaországi kapcsolat a magyarországi kínai üzlet számára is annyira fontos, hogy az a néhány itt élő kínai, aki politikai menedékjogot kérhetne, nem teszi ezt; elsősorban azért, hogy fönntarthassa kereskedelmi kapcsolatait a Népköztársasággal.
A kereskedelmi hálózatban korábban nagy szerepe volt annak, hogy ki melyik tarto-mányából származik az óhazának (még akkor is, ha az illető felmenöi már négy nemzedék óta Kínán kivül születtek). Az azonos régiókból származókat befolyásos egyesületek fog-ták össze, kereskedelmi kapcsolataikban elsőbbséget adtak egymásnak. Azonnal felfedez-lék, hogya jó üzletmenethez. a kedvező befektetési lehetőségekhez elengedhetetlen a jó kapcsolatok kiépítése a helyi kormánytisztviselőkkel, ráadásul ezek maguk is szívesen fektetnek be - általában közvetítökön, gyakran Hongkongon keresztül - jelentős nagysá-gú, állami cégektől vagy korrupcióból származó tőkét külföldön. Ilyen pénzek nagyon gyakran állnak külföldi kínai cégek mögött, amelyek aztán maguk is gyakran fektetnek be Kínában: egyfajta "öninvesztről" van szó, amelyet Tálas Barna a kínai gazdaság tulaj-donképpeni privatizációs mechanizmusának tekint. A kereskedelmi hálózat egyik vége
te-131
hát beágyazódott a Népköztársaság hivatalnokapparátusába. A Népköztársaságon kívüli kínai nagytőke képviselői közül sokan olyan bensőséges kapcsolatot alakítottak ki Pe-kinggel, hogy nemcsak üzleti érdekeltségeik részesültek preferenciális elbánásban (a pe-kingi politikai kegyek a hongkongi tőzsde mozgása it is nagymértékben befolyásoljákl ), hanem személyeiket politikai CÍmekkel isjutalmazták.[6]
Az állami származású tőke a magyarországi kínai cégek mögött is gyakran jelen van, nagyobb mértékben, mint adiaszpórából (akár Nyugat-Európából, akár Ázsiából) szárrna-zó; az előbbit a vele járó értékes guanxi folytán nagyobbra is értékelik. A legnagyobb ré-sze kormány tisztviselők vagy állami cégek vezetői által magáncsatornákon keresztül be-fektetett töke. A magyarországi kínai üzletemberek rendszeresen kapnak ilyen jellegű be-fektetési ajánlatokat, és az egyes vezető hivatalnokok - akik már kiterjedt üzleti érdekelt-ségekkel rendelkeznek külföldön, és rendszeresen járnak egyéni üzleti utakon - személye-sen is felkeresik őket. A budapesti Dunhuang Kínai Áruház mögört is részben ilyen töke áll, csakúgy, mint a Sanxiang (Magyarország) Nemzetközi Kereskedelmi Kft. mögötr, amelyegyébként a hongkongi bejegyzésü, több mint húsz országban nyolcszázmillió dol-lár össztökéjü érdekeltséggel bíró Sanxiang csoporthoz tartozó Sanxiang (Kelet-Európa) le-ányvállalata, és amely - elnöke elmondása szerint - Magyarországon bejegyzett Hunari tartományi cégekkel működik együtt. (A Kínai Népköztársaságban a "szocialista tulajdon"
nemcsak a központi korrnányzathoz, hanem tartományokhoz. megyékhez, városokhoz is tartozhat. )
Az állami vállalatokkal fenntartott jó kapcsolat azért isjelent előnyt a piacra betörni kívánó üzletembereknek. mert nagy volumenű kezdeti áruszállitmányokhoz juttathatják őket kedvező bizományesi megállapodásokkal.
A kockázatot az állami cégek meg is tudják maguknak engedni. Polonyi Péter szerint egy kínai rnegyei külkereskedelmi vállalatnak 1993-94-ben tízmiII ió, egy tartománynak pedig 1994-ben összesen ötvenmillió dollár máig behajtatlan kinnlevősége halmozódott fel.[7] A Hazatért Diaszpóra-Kínaiak Országos Egyesületének egy - ma Magyarországon élő - volt funkcionáriusa meg isjegyzi: e körülrnények tették lehetővé a magyarországi kínaiak példátlanul gyors meggazdagodását. A Kínai Népköztársaság nagykövetségén hi-vatalosan állami érdekeltségként regisztrált cégek száma isnő: 1992 decemberében tizen-hat, 1993 júliusában huszonnyolc, 1995 januárjában pedig már negyvennyolc volt, ehhez jött még körülbelül ugyanannyi olyan cég, amelyet a Népköztársaság külgazdasági
mi-nisztériumában hivatalosan mint részlegesen állami érdekeltségű! tartanak számon. Az 1995 januárjában hétszáznyolcvanezer dolláros bejegyzett törzstőkével éshatszázezer dollár értékű állóeszközzei rendelkező, huszonhat kínait és ötvenkét magyart alkalmazó Hualu Nemzetközi Kereskedelmi Kft. például negyven százalékban a Zhejiang Tartományi Kül-kereskedelmi Vállalat, hatvan százalékban két magyarországi kínai üzletember tulajdoná-ban van.
Az Europa Hangja (Ouzhou zhi Sheng) címü, Magyarországon megjelenő kínai nyelvű lap cikkírója így elemzi a helyzetet [8]:
"Az importőrök háromféle ember közül kerülnek ki. Az egyik csoportba a kü Ikereske-delmi cégek otthonról hivatalosan küldött emberei tartoznak: a másik csoportba azok, akik a szárazföldi Kínában [a Kínai Népköztársaságban] jó kapcsolatokkal rendelkez-nek, ott kereskedelmi tapasztalatokat halmoztak fel; a harmadik csoportba pedig azok, 132
akik néhány áruszállítmány "továbbpasszolásából" szereztek némi tőkét.
Mindenek-előtt nézzük a szolgálati útlevéllel ideérkező nagy kádereket. ... Az ő szándékaik
kö-zött nem nagyon kap helyet az a gondolat, hogy fel kellene tárni a piacot, szilárd ala-pokat kellene lefektetni. Tőkéjük bőven van, tekintélyes választékban és mennyiségben hozzák be az árut. Miközben élénkítik és gazdagítják, egyúttal tönkre isteszik azt a pia-cor, arnelyikből élünk.
1 .. ·]
... Eleinte a kínai külkereskedelmi cégek beleegyeztek abba, hogy az áru megérke-zése után hatvan vagy harminc nappal kelljen fizetni .... Sok importőr ... több száz-ezer, sőt több millió dollárral tartozik a kínai külkereskedelrni cégeknek."
em csoda, hogy egy tajvani magáncég kelet-európai leányvállalatának vezérigazgató-ja megállapítja: "A szárazföldről [ti. a Népköztársaságból] érkezett vállalkozók nagy többségükben jelentős pénzügyi háttérrel és áruforrással rendelkczö állami cégekhez tar-toznak, ezért a Tajvanról érkezett üzletemberek nehezen tudják egyenlő feltételekkel fel-venni velük a versenyt." [9] A hongkongi cégek viszont - mint az említett Sanxiang vagy a KOB -r-, ha nem tartoznak eleve a Népköztársaság érdekeltségeihez, akkor igyekeznek minél jobb kapcsolatokat kialakítani az ottani hivatalokkal és a budapesti nagykövetség-gel. ésnem különülnek el a kommunista Kínából származó üzletemberek köreitől. Atajvani cé-gek többsége ezt a politikai szembenállás miatt nyíltan nem teheti meg, a kis számú önálló vállalkozás viszont igen. Oe az előbbi csoporthoz tartozók is fenntartanak általában sub rosa kapcsolatokat a magyarországi kínai üzleti körökkel,
Peking mindeközben nem csak a kínai diaszpóra tökéjét, de lojálitását is igyekszik ma-gának megnyerni. Aszponzorálásávallétrehozott vagy általa támogatott diaszpórabeli szerveze-tek - Magyarországon a legfontosabbak a Magyarországi Kínaiak Egyesülete és a Magyaror-szági Kínai Kereskedelmi és Ipari Kamara -jelentöségét nagyrészt az adja. hogya többi-nél jobb anyaországi politikai kapcsolataik üzleti előnyt biztosítanak nekik és vezetőik-nek. (Az 1995. január 21-én létrejött Magyarországi Kínai Ipari ésKereskedelmi Kamara valójában az azonos nevű, politikai szerepet játszó anyaországi szervezet itteni részlege.) Az ilyen szervezetek nemcsak Klnával, hanem a diaszpóra más hasonló szervezeteivel is alakítanak ki kapcsolatokat, amelyeket kereskedelmi tevékenységükben kihasználnak.
Így aztán a családi köteléken vagy származási helyen alapuló korábbi kapcsolatok he-lyett új politikai kapcsolatok jelennek meg a nemzetközi kínai kereskedelmi hálózatban (amelynek azonban a kornmunista ideológiához önmagában véve nincs köze, csak a Pe-kinghez való lojálitás bizonyos fokát érinti). Ezt példázza a Magyarországi Kínaiak Egye-sülete (MKE) 1994. januári kínai és hongkongi látogatása. Miután vezetőik Pekingben és több kínai tartományban viszonylag magas rangú kormánytisztviselőkkel találkoztak, MKE-irodát nyitottak Pekingben. Hongkongban pedig a Hong Kong Association of Chinese and Expatriates nevü, Peking által szponzorált, a legutóbbi választásokon is indult szervezet üzletember vezetőivel találkoztak, majd itt is megnyitották az egyesület irodáját. Az iro-dák kizárólag kereskedelmi tevékenységet folytatnak, elsodleges feladatuk külkereskedel-mi partnerek keresése.
A .Peking-barát klub' diaszpórabeli szervezetei egymás között: kapcsolatépítésére példa a nagyrészt wenzhoui vezefésű Európai Kínai Szervezetek Szövetsége, amelynek az MKE tagja, sőt az MKE elnöke a szövetség egyik alelnöke. A szövctség szerepet játszik
133
az európai országok közötti kínai kereskedelemben. Az új típusú, kvázi politikai kritériu-mokon alapuló kapcsolatok tehát egyrészt Pekinget helyezik a kereskedelmi hálózat fó-kuszpontjába, másrészt olyan tranzakciókban is érvényesülnek, amelyek nem érintik a Nép-köztársaságot.
Magyarországon I989-90-ben hirtelen tömegesen jelentek meg kínaiak, akik felismer-ték az újonnan liberalizált kelet-európai piacokban rejlő lehetőségeket. Előbb nagyrészt ingázó, piacokon árujukat saját kezűleg eladó kereskedőként tűntek fel. Később nagy-vagy kiskereskedelemre specializálódó, stabil szállítói és vevökörrel. sőt nemritkán saját (főleg Kínában, egy-két esetben Magyarországon levő) gyárakkal rendelkezö cégek és üzletek tulajdonosaiként jelentek meg. A lehetőségeket oly rnértékben kihasználták, hogy - a kínai diaszpóra közösségei történetében először - az import a magyarországi kínaiak legnagyobb üzletágává lett, messze megelőzve az amerikai és nyugat-európai közössé-gekben domináló vendéglátást. Ráadásul olyan jövedelmező üzlerággá, hogya magyaror-szági kínaiak -- ha a kolóniák egészét nézzük -- a kínai diaszpóra történetében példátlan sebességű anyagi felvirágzásnak és konszolidációnak indultak. A Hualu elnöke így írja le a folyamatot: "piaci árusítástói saját üzletek nyitásáig; az áru háton cipelésétő\ vagy kézi-kocsin tolásától a saját teherautókon való fuvarozásig; nyilvános telefonok használatától a rnaroktelefonig; munkavállalástól a rnunkaerö-felvételig ... "[IO] Egy másik budapesti kí-nai nyelvü lap, az Európába Vezető Újság (Ouzhou Daobao) írja: ,,1991-ben, I 992-ben és 1993-ban, rövid három év alatt akkora utat jártunk be, amelyhez más országok kínai ko-lóniáinak évtizedekre, sőt több mint száz esztendőre volt szükségük ... "[ III
1994-ben Magyarországon mintegy ezer kínai cég müködött. Ma már csaknem mind-egyikük kft. formájában, egy pedig rt.-ként van bejegyczve. A piacokon vásározó kínaiak ma már csak húsz-harminc százalékát teszik ki a közösségnek, nyolcvan százalékuk saját üzlet vagy étterem tulajdonosa, illetve résztulajdonosa.r 12] Anagykereskedők - helyi kí-nai sajtóforrások szerint - általában néhány millió foriritos tőkét és árut forgatnak, a tíz-húsz legnagyobb cég forgalma pedig évi öt-harrninc millió dollár közötr mozog. Azokat a ruházati cikkeket, cipőket, babakocsikat, amelyeket yugaton olcsó nagyáruházláncok ál-talában hazai márkanévekkel árusítanak, Magyarországon piacokon, illetve kínai üzletek-ben lehet kapni. Ezek az üzletek, sőt üzletsorok ésüzletközpontok, amelyeket Budapest VilI. és XIV. kerületében találni a legsűrűbben - de már Szolnokon és Nyíregyházán is van, utóbbit ráadásul kínai kereskedők építtették -, voltaképpen magyar városképi külön-legességet jelentenek.[ 13, 14] Az alacsony jövedelmü vásárlók hat év alatt annyira meg-szokták a "kínai áru" ár- és minöségszínvonalát, hogy az egyfajta markanévve vált: ezért teszik ki olyan boltok kirakataiba is a.Kínai bolt" táblát, ahol más jel erre egyébkén! nem utal. A kiskercskedelmi forgalom nagy részét ugyanis magyar bizományosok bonyolítják le. A kínai cégek arra törekszenek, hogy exkluzív szerzödésekkel Budapestet és a vidéki városokat lefedő elosztási hálózatokat alakítsanak ki. Egy, a középkategória felső végén elhelyezkedő cégnek például saját kiskereskedései vannak Szolnokon, Egerben,
Miskol-con és Ócsán, továbbá magyar bizományosai Debrecenben, Nyíregyházán és Szolnokon.
A Hualu elnöke szerint a cég rétegzett nagykereskedelmi értékesítési hálózat kialakításá-val ki tudta küszöbölni a tíz-húsz százalék alatti nagykereskedelmi áringadozásokat: rész-ben ennek köszönhető, hogy a cég még 1994 egyébként igen rossznak mondott telén is százhatvanezer tollkabátot tudott eladni.l lS]
A kinai jelenlét emellett a piacokon is jelentős: a józsefvárosi piacon a kereskedők 134
legalább fele - mintegy nyolcszáz fö - kínai. A piac tuladonosa a Novák és Novák Rt., amelynek országszerte üzemeltetett, mintegy húsz piacból álló hálózata a kínai árusokra támaszkodik. Akínai áruk a magyar és a környező országok lakossága számára a ruhane-mű-vásárlások túlnyomó hányadát adják.
Valószínű. hogy a magyarországi kínai üzlet importra és nagy- és kiskereskedelemre alapuló fejlődése fontos szerepet töltött be abban, hogya kínai kolónia nem a Chinatown-építés, hanem az integráció és akkulturálódás útján indult el. "Vendéglátóipari specializá-lódásuk miatt sokan rosszul ismerik a holland nyelvet, ügyintézést és kultúrát, és nehezen tudnak újítani. Paradox módon a friss vér beáramlása a kínai közösségbe a vállalkozás régimódi stílusát konzerválja" .- írja Pieke és Benton a hollandiai kínaiakróL[ 16] Hozzá kell tenni: csak hagyományos közösségek eseten. Megállapításuk ugyanis érvényes lehet bármely Chinatownra (bár azokban is lassan változik a helyzet), de kevésbé Magyaror-szágra, ahol a kínaiak mind piacok, mind tevékenységi formák tekintetében az üzleti haj-lékonyság bajnokai. A helyi kínai hagyomány hiánya a kolónia létrejöttétől kezdve elő-segítette olyan innovatív üzleti formák gyakorlását, amelyek csak fokozatosan nyernek te-ret a nyugat-európai régebbi kínai közösségekben.
Hat év alatt az általuk gyakran Europa Hongkongjának nevezett Magyarországot a kí-naiak fokozatosan kelet-európai áruelosztó központjukká építették ki. A Hualu elnöke fo-galmazásában ,,3szomszédos országok piacai a magyar piac tengelyére épülnek". 1994-ben Magyarország a magyar statisztika szerint 99,3 millió dollár értékben importált kínai árut (és »- szemben az egy évvel azelőtti 52 millióval- csak 11,7 millió dollárnyit expor-tált), ellenben a Kínai Népköztársaság - helyi kínai kereskedők által valószerűnek tariott - adatai szerint e szám I992-ben 64 rnillió, I 993-ban 220, 1994-ben már 389 millió dol-lár.[17] A diszkrepancia (amellett, hogya magyar statisztika valószínű leg a valóságosnál alacsonyabb forgalmat tükröz) részben azzal magyarázható, hogy a kínai kereskedők áru-ik többséget recxportálják a térség többi országába, sőt, ha csekély mennyiséget is, Nyu-gat-Európába, a Közel-Keletre ésaz ázsiai FÁK-országokba, de még Afrikába is. A
Ma-gyarországi Kínai Kereskedelmi Kamara ügyvezető alelnöke szerint az 1994-es
import-nak csak huszonnyolc százaléka kötött ki Magyarországon. amely "kereskedelmi központ-tá válhat". I[18, 19] A reexport részben az importálo országokban müködő kínai cégeken.
részben viszont a Magyarországra zarándokló lengyel, roman, ukrán viszonteladókon ke-resztül valósul meg. Az Európa Hangja idézett elemzője szavaival a kínai kereskedők
"lelkesen fogadják, miként a hajnalpírt fogadja az ember, a szomszédos országokból ér-kező különbuszokat, amelyek utasai nagy tételben vásárolnak". A kínai kereskedők üzleti portyái Amerikatol Azerbajdzsánig, Malajziáig terjednek; általában évente egyszer tesz-nek üzleti utakat Kínába és Hongkongba: náluk is gyakran járnak kínai üzletemberek Ke-let- és Nyugat-Európából, Hongkongból, Tajvanról és elvétve Szingapúrból és Malajziá-ból. A magyarországi kínaiak üzleti kapcsolatai kiterjedésére jellemző a Budapesten meg-jelenő Kínai-Európai Kereskedelmi Újság (Zhong-Ou Shangbao) terjesztési pontjainak
listája: Budapest, Bukarest, Varsó, Prága, Pozsony, Szófia, Ljubljana, Zágráb, Kijev, Belgrád, Moszkva, Hongkong, Peking, Sanghaj, Shenzhen, Dalian.
IMilS uuportaló országok adatai isjelentős negativ eltérést mutatnak akinai adatok hoz képest. "nnek tö oka valószinülcg - amint azt Frank Gunther. al.chigh Egyetem közgavdásza teltételezi - az állami töke rejtett kiúrumlúsával függ össze.
135
I 994-re az erősödő árverseny krízisbe juttatta a magyarországi kínai cégeket. Miköz-ben ugyanis a piac telítődött, és a vásárlóerő csökkent, sok cég gyakorlatilag ugyanazokat a termékeket kínálta eladásra. Ehhez jött a magas kínai infláció miatt megnövekedett ön-költség és a forintleértékelés hatása, ami további áresést idézett elő. Volt még egy prob-léma, amelyet az Európa Hangja már idézett októberi elemzése így írt le:
I 994-re az erősödő árverseny krízisbe juttatta a magyarországi kínai cégeket. Miköz-ben ugyanis a piac telítődött, és a vásárlóerő csökkent, sok cég gyakorlatilag ugyanazokat a termékeket kínálta eladásra. Ehhez jött a magas kínai infláció miatt megnövekedett ön-költség és a forintleértékelés hatása, ami további áresést idézett elő. Volt még egy prob-léma, amelyet az Európa Hangja már idézett októberi elemzése így írt le: