JÖVÖKÉP, ÉLETSTRATÉGIÁK

KAPCSOLATTEREMTÉS, OTTHON ÉRZET

Vágyak éstervek

Aki kivándorol otthonából, úgy ítéli meg, hogy nemcsak a jelenben való életen, hanem az egész lehetséges életpályáján változtatui tud. Ennek érdekében az új társadalom által felkínált lehetőségeken belül terveket sző. Azzal kapcsolatban, hogyakérdezetteknek rnilyen terveik vannak a közeljövöre (a kérdezést követő öt évre vonatkozóan), nyitott kér-déssel érdeklődtünk.

Válaszaik alapján azt tapasztaltuk, hogya vágyak és a valóság közötti szakadék eltü-nik, céljaik, terveik reá1isak: a legfontosabbak a lakás megszerzésével (44%), a szakmai fej lödéssel (30%) ésagyermekeik jövőjének biztosításával (20°1,) kapcsolatosak. Ezenkí-vül elég sokan tervezik anyagi helyzetük stabilizálását (13%), külföldi utazásokat (11%), szakmai vállalkozások megteremtése általiönállósodást (6%). néhányan pedig külföldi mun-kavállalast (3%). Vannak, akiknek tervei inkább a családi ésmagánéletre vonatkoznak;

családalapítást terveznek (7%), családra vonatkozó (5%) terveket szönek, illetve közvet-len életkörülményeik javítását (3%) akarják elérni. Terveik között akadnak kevésbé sze-mélyesek is,egyeseket általános emberi vágyak (6%), illetve Magyarországgal (5%) vagy Romániaval (1%) kapcsolatos tervek foglalkoztatják. Olyanok is vannak a válaszadók kö-107

zött, akik szerint egy néhány éve bevándoroltnak még semmiféle tervei-vágyai nem lehet-nek (4%).

Terveikről, reálisan szerény vágyaik sorozatáról néhány vallomás:

.Egyszerüen úgy szeretnék élni, hogy meglegyen a békés nyugalmam. Ne legyünk zak-latva, mint otthon voltunk. Ott nagy bizonytalanságban éltünk, sose tudtuk, hogy holnap mi lesz." - "Szeretnék jobban beilleszkedni, saját lakást venni. Szeretném minél előbb meg-kapni a magyar állampolgárságot, hogy igazán otthon érezzem magam. Remélern. más lesz az életem, ha már magyar állampolgár leszek." - "EI akarom végezni az egyetemet. ösz-töndíjat akarok kapni külföldre, társadalmi megítéltségem jobbra változását elérni." - "Két könyvet szeretnék írni, azt szeretnérn, hogy ebben ne akadályozzanak anyagi gondok, és felnőtt gyermekeimnek is biztonságos körülményeik legyenek."- "Szeretnék jobban élni, mint otthon. Megpróbálok magánrendelőt nyitni, mert manapság csak abból lehet megél-ni." - "Beteg gyerekem gyógyulása a legfontosabb és az, hogy úgy tudjak élni, hogy a másik két gyermekem ne érezze ennek hátrányát. Szeretnénk taníttatni gyermekeinket, és majd egy nagyobb lakást venni." - .Békésen és nyugodtan szeretnék élni, és a nyugdíj után ha-zamenni Romániába dolgozni." - "Öt év alatt vissza fogom fizetni a lakáskölcsönt, sze-retnék egy kis autót venni és annyi pénzt szerezni, hogy évente egyszer-kétszer haza-utazhassunk Erdélybe."

Az általunk kérdezettekről elmondhatjuk. hogy békében és egészségben szeremének élni, anyagi és munkahelyi biztonságban, szeretnének családot és gyermeket tervezni, ne-velni és taníttatni, szakmailag fejlődni, szellemileg érvényesülni.

Biztosítani akarják gyermekeik jövőjét, érvényesülését; ennek lehetőségéről külön is vé-leményüket kértük (6. táblázat).

6.táblázat

A gyermekek romániai és magyarországi Ichctiíségcinck IlIcgít('lésc lY=253(ahol van gyerek). 1= nagyon rossz, :i= nagyon jú

Átlag Megoszlás (%)

l-es 2-cs 3-as 4-es :i-üs

Gyermekeinek érvényesülési lehetoségei Romániában

Magyarurszágon

1.74 4.19

50 1

II 16

2 41

A kérdezettek több rnint négyötöde nagyon rossznak vagy rossznak ítéli a gyermekek jövőjének lehetőségeit Romániában, ugyanakkor a magyarországi érvényesülési

lehetősé-geket a kérdezettek közel fele nagyon jónak vagy jónak minősíti.

108

ÉLNI KÉT TŰZ KÖZÖTT4

A migránsi tudatra jellemző, hogy aközelmúltat és a közeljövőt kissé túlértékeli, több-szörösen megkonstruálja elvándorlása szükségességét és annak elképzelt eredményeit. A jelent - amelyet állandó migrációs helyzetek tesznek idegenné, be nem tervezetté - meg-próbálják elhanyagolni. Ez az életvezetés általában megnehezíti a biztonságérzetet adó tá-jékozódást ajelenben, és elbizonytalanít azokban a tanúságokban. amelyek a jövő lehető-ségei szempontjaból szükségesek lennének számukra. Az erdélyi elvándorlók a jelenbe való beilleszkedésük alkalmából szembetalálják magukat a magyarországlak erősödő ellen-érzéseivei és intoleranciájaval. amelyek felerősítik az egykori erdélyi státusuk hiányérze-tét. Ha ez utóbbit gyakori hazalátogatásokkal igyekeznek ellensúlyozni, gyakorta Erdély-ben is ellenérzéssel és intoleranciával találkoznak. Tapasztalataik alapján sokszor fogal-maztak keserűen a beszélgetések során: "Ott ishazátlanok voltunk, itt isazok vagyunk."

Csapdahelyzet

Magyarországon az áttelepültek irányában a közvélemény a kezdeti gyors befogadás után bizalmatlanná vált, sőt másságuk miatt időnként kirekesztök velük szemben. A kér-dezettek a kezdetekkor - egy felvállalt vagy spontán motivációkból eredően - önteladási-beolvadási stratégiával reagáltak, amelyet önmaguk felé azzal indokoltak: "Végre hazajöt-tünk oda, ahová tartozunk!" Az örömteljes beolvadás nagyon rövid ideig tartott, két okból is: egyfelől felismerték. hogy az irántuk megnyilvánuló fokozott szimpátia és érdeklődés az erdélyi inivoltuknak szól, tehát nem érdemes feladni az erdélyiséget. másfelől azt is-merték fel, hogya magyar rendszerváltás utáni társadalmi-gazdasági változások hatására az autechton lakosság is elbizonytalanodik, ami megnöveli a bünbakkeresési és a belső ellenségkép kialakítása iránti késztetést - márpedig az ide vándoroltak éppen megfeleltek ennek a mechanizmusnak." Idegenségük, másságuk fokozott éreztetését még növelte is a romániai változások után az erdélyi magyar sajtóban és az ottani vezetők által meginduló, őket hazahívó kampány, amelyre a magyar lakosság is reflektált. Előttük ez a réteg már nem a veszélyhelyzetből érkező menekülteket jelenti, hanem az erdélyi magyarság kel-lektív célkitűzéseinek. bátor kiállásának elárulóit.

A bevándoroltak túl nagy reményei a gyors beilleszkedésre nem váltak be, ezért is nagyfokú érintettséget éreztek másságuk érzékeltetése okán. Mivcl nem tudják megszün-telni. a késöbbiekben az ilyen megnyilvánulások már valamelyest megszokottá válnak, és

az érzékenységük is tompul. stabilizálódik. Tényként állapítják meg a

megkülönbözteté-sük miatti nehézségeiket. Egyik kérdezett, egy újságirönö számolt be arról, hogya

föszer-4!\ kövctkcző alfejezetek megállapításai nem a konkrét kutatás empirikus eredményeinek az elemzésére alapulnak. hanern a kérdezettekkel folytatott széles körű munkabcszclgctcsekcn tárgyaltakra. illetve részben a migransok személyérc vonatkozó erdélyi ésmagyarországi társadalmi klimanak I C)90-1992-cs

mcguvilvúuula-SéJll"a

~!\r;\RKI-vizsgúlat (1 ')S')) alkalmából IIkérdezettek 40 szúaléka emlitett valamilyen rosszindulatú. e1-lcnscgcs élményt amagyarországiak részéről. ebből többscgük (5YYO) alcromanozas. amásság. ,v idegenség crzckchctcséről s/~molt be !\z említettek kb. negyede. aminta egytizede olyan mcglegvzésckrc hivatkozou.

amelyek arra utaltak hogy al.idegenek a betelepült erdélyieket bűnbaknak tckuucuek a numkaerőhclyvct a lakáshelyzet. al:clctsziuvonal romlásáért.l Z]

109

kesztője, bár tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg, mégis rendkivüli módon kihasználta, túl-terhelte. Ez a főnöknő ragaszkodott ahhoz, hogy ^ő adjon befogadási nyilatkozatot a be-oszlott jának, akit így megvásárolt és a kiszolgáltatottjává tett. Egy másik kérdezett el-mondta, hogy amikor átmenetileg hónapokig munkanélküli volt, végzettsége és hozzáérté-se mellé amár Magyarországon elvégzett szaktanfolyamok bizonyítványait iscsatolta, mégis rendszeresen elutasították, vagy ha már próbaidős munkába állt, hamarosan eltanácsolták, rniután erdélyisége szóba került.

A megkülönböztetések mellett az áttelepültek Magyarországon egyébként is találkoz-nak másféle életvezetési szokásokkal, viselkedési mintákkal. Mindezek részükről intole-ranciát váltanak ki. Így informális kapcsolataikban. főleg acsalád, a közeli rokonsag és a szük baráti körben a beszélgetések alkalmából az anyaországi ak rendszeresen átveszik a mások (a közeli jelentős másik) helyét, amit a migrációt megelőző életükben állandóan a románok töltöttek be. Most már a magyarországi ak lesznek azok, akik őket megalázzák.

átejtik, érdemeiket. morális és szakmai értékeiket szándékosan alulértékelik.

Az önmaguk alkotta csapdahelyzetbe kerültek, a kisebbségi lelket nyomorító nehézsé-gektől akartak szabadulni, de hamarosan úgy érezték. ezeket visszakapták Magyarorszá-gon is. Így permanensen úgy érezhetik, hogy nő a szakadék, ami állandósíthatja bennük a lemaradás, a reménytelenség és az elkeseredés érzetét. Ugyanakkor a migráns annak is tu-datában van, hogy nem eshet kétségbe, törődnie kell asorsával - gondolkodva és a helyét keresve.

Az áttelepült, elveszítve otthoni státusát, alkalmazkodik migránsi státusához, amelyet rendkívüli helyzetek sorozataként él meg. Elkeseredését, a gyors elhatározások kényszerét ilyenkor kompenzálnia kell, amelynek következrnényeként jelentkezik az öntúlértékelés az új státus keretei között. Így igyekszik önmaga ésaz anyaországiak számára is stabili-záini posztmigrációs helyzetét: cselekedeteit akként éli meg. és úgy tünteti fel, mintha azok az össznemzeti politika keretein belül nagyon fontosak lennének. Így akar megfe-lelni az elvárásoknak. hogy ezekben az új helyzetekben többet tegyen a korábban vállalt eszmék és célok megvalósításáért, az erdélyi törekvésekért is. A nagy igyekezet és az ön-túlértékelés miatt előfordul, hogy acselekedet sikertelen és hatástalan marad, vagy a hatá-sa növeli azt a negatív képet, amelyet a társadalom alkot a betelepedettröl, és ami ellen olyan buzgón próbált tiltakozni.

Palloshelyzet

Az Erdélyból elvándoroltak szubjektív kötődések (emlékek, szoros jelen kapcsolatok) és különbözö objektív okok (az össznemzeti felelősség erdélyiek által értelmezett módja) miatt nem tudnak eltekinteni attól, hogy további életvezetésükben is igazodjanak a jelen erdélyi realitásaihoz.

Erdélyben a normatív jellegű életvezetési stratégia dorninál a kisebbségi magyarság kö-rében, amely az erkölcsi rnérlegelésre ésaz önigazolásra összpontosít. A szülöföldön ma-radáshoz való morál is kötődés prófétái nem gondolkoznak a közösség realitásaiban, az erdélyi magyarságot mitikusan idealizálják, a helyben maradást. a helyhez kötődést azo-nosítják amorálisan helyessel, ezt túlhangsúlyozzák, hogy ily módon az egyének miuden-napi életének bizonytalanságát ésreménynélküliségét kornpenzálják. A mitizált elemekkel telített normatív életvezetéshez való ragaszkodás ebben a paradigmában egyenlő az

önbe-110

csüléssel ésmegbecsüléssel. Aki eltér ettől, azt a közösség negativ véleményével szankcio-nálíhatjja''

Ezekben a cselekedetekben, viszonyulásokban felfedezhetjük a prófétai düh jelenlétet.

A roman politikai fordulatot követöen az erdélyi magyarság tömeges frusztrációs élmény áldozata lett, hivatalos ígéretek és reálisnak látszó lehetőségek nem valósultak meg. Re-ményvesztettek lettek, a jövőtlenség és ajelen realitásainak befogadhatatlansága miatt tár-sadalmi kontliktusokat gerjesztö helyzetbe kerültek. Ilyenkor az indulat terhelte csapások megélése kedvez az előítélet- és bűnbakképzésnek. Ugyanakkor megnő a közösség szá-mára az összetartás, az egymásrautaltság, az egymásra számítás fontossága, így a mind-ezekkel szembefordulók iránt is megnő az intolerancia. A közösség karizmatikus vezetői (Tőkés László, Sütő András) és más, a felelősséget átélö közszereplök. az intézmények szószólói és a sajtószabadságban tobzódó romániai magyar nyelvű média ostorozza az el-ítélendő jelenséget, és prófétai dühét a kivándoroltak ellen fordítja. A Max Weber által meghatározott prófétai szerep szerint a közösséghez szóló próféta úgy akarja az általa képviselt program helyességét és követését elérni, hogy az azzal szemben álló jelenséget, esetünkben a kivándorlás következrnényeit, az erdélyi közösségre vonatkozóan túldimen-zionália.? Így katasztrófatudatot ébreszt a közösségben, és mint ellenség fordul szembe velük. hogy küldetésére figyelmeztesse őket a jövőkép negatív kinagyításával. Ez az ideo-logikus beállítódás bűnösöket és árulokat állít pellengérre, és a permanens sokkhatással fokozza az otthon maradt közösség összetartását. így mozgósít a jövő iránti felelősségre."

Ennek az életvezetésnek az elfogadottságát nemcsak teljes mértékben szolgálta a ro-mániai magyar sajtó és közéler, hanem a változás utáni első években még gerjesztette is.

Radikális véleményét közli egy segesvárt olvasó.') Arra utal, hogy mivel az erdélyiek ha-zátlanok Romániában, és Magyarországon sem fogadják őket szívesen, meg kellene ol-dani. hogy Ázsiába visszatelepedhessenek. Több reflexió érkezett a levélre. amelyek ér-telmében ajavaslattevő túlzásaiért nem a szerző. hanem az az abszurd helyzet okolható.

amelynek az erdélyi magyarság isvan téve.

Ezek után aCsíki Lapok szerkesztösége a helyi RMDSZ-szel együtt nemzetközi pályá-zatot írt ki Menni vagy maradni' clmmel.!'' Több mint 120 pályamü érkezett, elsöprő többségük a szülőföldön maradás mellett érveit. Például: .,A kivándorlók nem tudják: kö-zösségük elhagyása gyávaság, rnert megfutamodnak a nehézségek elől, árulás, mert hiá-bavalóvá züllesztik őseik áldozatait és közönséges önzés, rnert csak saját érdekeik, olcsó vágyaik kielégülését hajhásszák" - "Maradni kell. Maradni mind tovább és szilárdabban, rnint az évszázados fenyők kint a rengetegben, mély elszigeteltségben. csendesen, úgy, hogy senki meg ne hallja."

6A IIJ~l című bukaresti lap népszerű közéleti jegyzetírója. Szász János véleménye: .Ncm elég nem mcnni.

maradni kell...,azitt maradás nem pusztán az elszivárgás ellentetc. hanem elhatározott prograrnot. tudatos életvl-telt. sorsválasztást jelent. Elmenni ázsiai megoldas. maradni európai. "131

7Idbi Csepeli CiyürgY.r4]

XSliti\ András számtalan nyilvános megnyilatkozásában végzdcs veszélynek erzi a kivándorlast. mcrt a csónak alól elmegy a tcngcr. éselltéli azelmenőket. akik önnön gyökereiket vagdosták 11hűtlenség fejszéjevel Szcrimc erre ajelenségre. az "ábeli sikolyra" al.egész világnak jobban ICIkellett volna figyelnie·l:i I

')Barabás Imre segcsvári olvasó a Csiki Lapokban.(6]

10;/ Mcnn! vag)' maradni? pályázat kéziratanyaga (1200 oldal) acsíkszercdai RMDSI. tulajdona (Al. írá-sok alapban csupán kivonatosan. mcgsverkesztve. szemelveuvekben jelentek meg)

III

Voltak ellentétes vélemények is, például: "Így döntöttern. hogy szabadon akarok élni, félelem nélkül, civilizált, vasvillás- és fejszementes környezetben .... Szeretnék március 15-én és október 23-án egy nemzeti színü kokárdát a mellemre tűzni anélkül, hogy reszkí-roznék egy esetleges fejbeverést. Szeretnék utazni ... Szeretnék egy jogállamban jogaim-mai élni." - "A maradás etnikai halál ...,tulipános népirtók a propagálói ... ,aki rnenekül, az asszimiláció elől menekül." - "Amikor először láttam meg Budapester. akkor nem Ma-gyarország fővárosát láttam meg benne, hanem az én fővárosornat. és azóta is az maradt.

Én nem Magyarországra vagy Rornániába utazom, hanem haza mindkét esetben. Tu-dom, nehéz ezt vállalni, de még mindig könnyebb, rnint örökös bűntudatban élni .... Miért ne lehetne minden kivándoroltnak érdekeltsége a határon innen és túl egyaránt?"

Megszólaltak a már régebben Magyarországra költözöttek is, általában a nehézségeik-röl írtak: ..Nekem például az ún. beilleszkedés egyszeruen nem sikerült. Lehet, hogy új kör-nyezetern, lehet, hogya szülöföldemhez való erős kötödésem, életkorern vagy személyes természetem, vagy a felsoroltak összhatása alatt 12 kínos esztendö után sem érzem. hogy a lakásom. atelepülés vagy az ország otthonom."

Ezekben az években a médiának kiemelkedő szerep jut a válságproblémák megtalálá-sában és azok túldimenzionálásában - így kerül tárgyalásra az elvándorlás is. Az erdélyi médiahelyzetet elernző társadalomtudós ezt úgy értelmezi, hogy egyelőre a mindennapok társadalmi-gazdasági nehézségeire (áruhiány, hiánygazdaság. infláció, növekvő naciona-lizrnusok) nem tudnak megnyugtató magyarazatot és jövőképet adni, ezért nem is kezelik őket jelentőségüknek megfelelöen, tehát addig - ezek helyett is- a kisebbségi ethosz nor-mái alapján megmagyarázható jelenségekkel foglalkoznak, annak veszélyeit túlhangsú-lyozzák. Így asajtónak a helyzetismertető hatása mellett érvényesül a félreismertetö, elrej-tö hatása is, vagyis a ráolvasás jellege ajelenség reális dimenzióinak feltárása helyett.[7]

Mindezen megállapítások mellett a túlhangsúlyozás a roman változást megelőző időszak természetes következménye is, ugyanis a kivándorlásról az erdélyi magyar média évek ig egyáltalán nem beszélt, nem isbeszélhetett, mialatt az az informális közegekben központi problémává vált.!'

A mélyreható, sokrétü elemzést nélkülöző normatív életstratégia és ennek keretében a helyben maradás mint a megmaradás alapfeltétele veszít a vonzerejéből olyan módon, hogy a megtartó funkció gyakorta bumerángjelleget ölt. Így az elvándorlás érdekében folytatott érzelmi-irracionális jövötlen moralizálás egyenesen menni késztet olyanokat. akiket a sorsvállalás-etika egyre kevésbé elégít ki. Ugyanakkor a politikai változás utáni években Erdélyben összemosódnak a célok, a vágyak és a lehetöségek arra vonatkozóan, hogy mit kell és mit lehet vállalni, miért és milyen más státusok kompenzálása miatt vállalhatók a normatív feladatok. A bumerángeffektus ezért a vállalási-küldetési szerepeket még meg nem élő fiatalok körében érvényesül a leginkább, akik általában a közösségközpontú szem-lélettel szemben a hangsúlyt az egyén személyes szabadságára, a döntés, a választás jogá-nak tiszteletben tartására helyezik. Egy szerkesztőségi ankét során I 990-ben így válaszolt

IIEnnek az idöszaknak a hangulata a változás utáni irodalmi alkotások ban is helyet kapott. Részlel egy esszcből: .Körülöuünk nunden recseg-ropog, távozók dicsekvésctől és csomagolók tcrvczgetésciröl z.song az egész város. lassan már a közösségi élet minimumat, az egyszeru társaságba kívánkozást iselfelejtjük. mintscm megini az.l hallgassuk végig. hogy ez vagy az ismerősünk. barátunk. szomszédunk. osztálytársunk igen. már ő

is. Öisgondolkozik. intézkedni kezd, befogadó utánJár, felszámol, búcsúzkodik, egyszóval gondoskodni pró-búl agyerekei érdekében ajövöröl. anyúlcipöröl.t'[x]

112

egy egyetemista: "Szerintem óriási pszichológiai hiba, hogy ezzel a megmaradással. itt ma-radással terrorizálnak. Olyan az egész, mint egy pallos a fejünk felett. Mintha ezen kívül nem is lenne élet."12

Ezzel a palloshelyzettel szembesülnek az Erdélybe látogató áttelepültek személyesen is. Az általunk kérdezettek több ilyen helyzetről beszámoltak:

"Nem tudok úgy hazamenni, hogy valaki ne kritizáljon." - .Egyszerűen nem hajlandók

otthon elhinni, hogy innen is éppen úgy lehet szeretni Nagyváradot, rnint onnan." - ,.Az a véleményük rólunk, hogy nem szólhatunk hozzá az ő dolgaikhoz. pedig azokat távolabb-rói látva már jobban megértjük." - "Az a barátom tagadott meg, akinek a gyerekei már rég Magyarországon élnek. Rólam már nem akar tudni."-: "Akármennyit igyekszünk tenni az otthoniakért, mindig elégedetlenek velünk, azt mondják, hogy mi elhagytuk őket, pedig ez nem igaz."

A beszélgetésekkor mind a magyarországi, mind aromániai megkülönböztetés megélé-sévei kapcsolatban arról számoltak be, hogy már nem okoz olyan komoly lelki kontliktust számukra. mint a migráció elején. Az Erdélyben élő magyarságra általában jellemző a vál-sággal való együttélés mint kényszerű tradicionális attitűd. így a kérdezettek sem igye-keznek felszámolni az őket elítélő helyzeteket. A magyarországi ak megbélyegzése inkább zavaró számukra, ezt gyakrabban érzékelhetik. Az erdélyiek viszonyulásával sem értenek egyel, de az ottani rnentalitást, életvitelt és értékrendet megértik. Tudomásul veszik, hogy velük szemben nekik állandóan bizonyítaniuk kell, hogy nem bűnösek, és ha eljövételük-kel vétettek is a közösségük ellen, igyekeznek minél inkább többet ésjót tenni érdekük-ben az anyaországban. Ez az értelmezés állandó készenléti állapotot jelent abban is, hogy a hön óhajtott és már bebizonyosodottan lassú európaizálódási folyamatban ők is besegí-tőkké és példamutatókká váljanak az Erdélyben maradottak számára.

Ahhoz, hogy könnyebben tudjanak együtt élni az őket sújtó megkülönböztetésekkel. az is hozzájáru It, hogya két irányból is érkező stigmatizálás hatása nagyrészt kioltja egy-mást. Mind a csapdahelyzetnek. mind az erdélyi palloshelyzetnek a hatása olyan negatív hangulatok sorozatát okozza számukra, amelynek kezelésére fel kell készülniük minden-napi életvitelükben. így a másságukból - miszerint már nem igazi erdélyiek és még nem igazi anyaországiak - adódó permanens bizonyítási késztetéseik motivációs értéke nö, ame-lyek különbözö, általuk felvállalt társadalmi szerepekben realizálódnak.

Komphelyzet

Az egyén minden körülmények között bizonyos mértékben társadalmi egyénné isválik, a migrációból adódó változó helyzeteken belül az egyén fokozottan isrá van utalva a tár-sadalomra, előtérbe kerül tehát a társadalmi része. Ennek összetevői a különbözö társa-dalmi szerepek. A szerep - amely a státus dinamikus része - a társadalmi életben való részvétel egyik meghatározott formája. A szerep egy összefüggő rendszert tételez fel, amely az egyén aktív és látens státusán alapszik. Az előbbi a tényleges társadalmi-szak-mai tevékenységgel nigg össze, míg az utóbbi olyan, időnként kapcsolódó szerepeket foglal magában, amelyek általában háttérben maradnak. A migrációval, az elmenetellel az egyén elbizonytalanodik a maga és a mások szerepei felől, és ezért a kivándorlás okozta

12Kiemelés tölem (SL. Mll91

113

változások miatt rá van kényszerítve a szerepválasztásokra s szerepvállalásokra; a poszt-migrációs szerepek magukba foglalják személyiségük fontosabb összetevőit, attitűdjeit és értékviszonyait.

Magyarországon csoportos megjelenésük idején éppen elkezdtek újra nemzetben gon-dolkodni, és igény volt a nemzeti történelem eseményeinek a megértésére, ami mérheret-lenül megnövelte a határokon túl élő magyarok és az áttelepült erdélyiek sorsa iránti ér-deklödést. A nemzeti múlt felértékelődésekor az érkező erdélyiek atrianoni események és

In document Europeana felhasználói szabályzatát. (Pldal 109-121)