A PIACOZÁS ÉS A "KIJÁRÁS"

Ha a táborlakónak pénzre van szüksége - egy kis édességet akar venni agyerekeknek, vagy kávét akar venni, hogy megkínálhassa a vendégeit," és ezzel megteremtse a saját otthon illúzióját -, a legkézenfekvőbb dolog eladni valamit. Vajon mit adjon el? Ne foglalkozzunk most az olyan kirívó és ritka esetekkel, amikor eltűnnek dolgok a táborból. Az elterjedt és könnyen megvalósítható eset az, amikor a menekült olyan javakat ad el a piacon, amelyeket saját használatra kapott. 5 Így jelennek meg a tubus fogkrémek, az új és a használt ruhák, ci-pők a piacon. Ezt a gyakorlatot valamennyire a tábor vezetősége is elismeri, tolerálja, sőt indirekt módon támogatja is. Amikor a menekültek egy része új, drága tréningruhát kap a tá-boron belül végzett extra munkáért, mindenki sejti, hogy azok előbb-utóbb (de inkább előbb) a piacon kötnek ki. Ez azonban nem megszegése a hallgatólagos megállapodásnak, épp ellenkezőleg, ez maga a hallgatólagos megállapodás lényege: így indirekt módon van megfizetve a munkájuk. De ha a menekült csak a saját dolgait tudja eladogatni, akkor a for-rásai minden bizonnyal hamarosan elapadnak. Arról nem is beszélve, hogy például az ágy-nernűvel, törülközővel el is kell számolni." Ezt a problérnát hivatott áthidaini az a stratégia, amelyezéri szorosan kötődik a piacozáshoz, és amelyet én .Jcijárásnak" neveztem el.

A ruhanernüt és az egyéb adományokat a táborban az igények szerint elosztani lehetet-len. Gyakorlatilag, ha valamiből elegendő mennyiség érkezik, akkor abból mindenki kap, ha az igényeltnél kevesebbet küldenek - vagy az adomány jellege olyan _o, akkor csak a gyerekes családok részesednek, és így szűkül egyre tovább a ,jogosultak" köre. A kritéri-umokat és a mennyiséget azonban nem mindig lehet egymáshoz igazítani, és a túlterhelt elosztási rendszer sem képes megbirkózni a bonyolult adrninisztrációval.? Ezért ha valaki elég kitartóan áll az iroda ajtajában, vagy állhatatosan a szociális munkás sarkában van egész nap, és ahányszor csak lehet, elmondja, hogy neki mennyire nagyon szüksége van például arra az új papucsra, amiről hallotta, hogy kaptak emberek, nagy esélye van rá,hogy előbb-utóbb megkapja, ha máséri nem, hát azért, hogy a szociális munkásnak végre le-gyen ideje másra is figyelni."? Ez a kijárás. A kijárásnak persze nem csak a piacon való

4 A mcnckülttáborban interjút készíteni a kotfcinmérgczés veszélyeit hordozza magában. A bosnvak ven-dcgszcrctct legendás. szinte rninden szobaban megkináltak nunket. es a visszautasítást sértésnek tekintettek.

, A táborok rövid törtenetc során nagy kunfliktusforras volt a tábor cs a piac közötti nunden esetben szoro»

kapcsolat Jó példája ennek. hogy nem cgészen két héttel a debreceni tábor megnyitása után a táborlakók arra panaszkodtak. hogy nchcz eljutni a piacra. a frissen felvett dolgozók pedig arra, hogya nicnekültek árulják a tilborban kapott ruhákat.

(, Mi történik. mi történhet akkor, ha valaki nem tud a lent említettekkel clszámolui? Sokan nem tudnak. dc a tábor mégsem katonaság vagy börtön (a békéscsabai gyakorlat szcrint feljegyzést készítenek az esetről.

amelynek clrcucntö ereje igencsak mcgkérdöjclezhetö)

7Részterületeken persze igen szervezetten is működhct a rendszer így például Nagyatádon szabott időkö-zönként Jutnak szabott mcnnviségű tisztasági szerhez al. emberek. cs a rendszer szinte zökkenőmentesen biz-tosítja azt. hogy' sajúl felhasználásra kerüljön. ami arra vall szánva

~ Ahogy egy szociális munk as k issé élesebben kifejezte ..Bc kell íoguuuk vele a sZúJút hogy tudjunk a tob-bivcl IS föglalko/lll.··

o A n](~dell alapkonccpciója k ísértcticscn hasonlít Kornai puha költségvetési k.uláuára. eltekintve terme-vc-tescn auol llUgv il az állam-vállalatok dimcnvióban elemez, itt pedig a tábor és a táborlakók az clcmzc. tar-gyai. Ahogy a puha költségvcté:« korlátra épült rendszerben a vállalat nem mchcren tönkre inkább tökcinjck-cioban részesült. a incnekült nem maradhat ruha nélkül. még akkor scm. ha esetleg ilpiacon szabadult meg a sai.u kahútjÚl,)1

24

eladás lehet a végcélja, néhány család például minden bizonnyal a felhalmozásra épít. Ök azok, akik például két tábor közötti költözéskor magukra vonják a figyelmet számos és tekintélyes terjedelrnü csomagjaikkal. Ez a felhalmozás teljesen racionális arészükről, hi-szen akár hazatérhetnek majd, akár máshol kell otthont teremteniük, szinte a nulláról kell újrakezdeniük; ígynéhány zsák ruhanemű - bármilyen nyomorúságos is- mégiscsak kon-vertálható tőke (legalább a gyerekeknek nem kell majd újonnan venni dolgokat, amikor úgyis annyi minden másra kellapénz). A különböző felhasználási módok rniatt tehát min-denképpen célszerű minél többet kiragadni aközponti elosztás javaiból, akár közvetlenül szüksége van egy családtagnak arra abizonyos ruhadarabra, akár nem.ID

Asegítő tényezők

Vannak persze olyan tényezők, amelyek megkönnyítik a rnenekült számára a kijárási technika alkalmazását. A legkézenfekvőbb feltétel a nyelvtudás, ami elengedhetetlen ab-bólaszempontból. hogya kijáró szabadon tudjon kommunikálni a személyzettel. Tolrná-csot találni sokszor nem könnyü, II és ha sikerül, akkor sem biztos, hogy megbízhatóan fordít. A kornmunikáció mindenképpen hatékonyabb, ha közvetítő nélkül tudja az ember elmondani, hogy ruha kell a gyereknek. Oe van egy kevésbé kézenfekvő tényező is. Az interjúk alapján úgy tűnik, hogya veterán táborlakók sokkal sikeresebben alkalmazzak ezt astratégiát. Már tudják, mivel kihez kellfordulni, hol keressék amegfelelő embert, és mit kell mondani a szociális munkásnak, hogy kérésük meghallgatásra találjon. Tudják, mi.jár"

nekik, éstudják, miképp lehet azt számukra fontosabb dolgokra transzformálni. Ezek a jól alkalmazkodott emberek. És míg ezt atáboron belüli pénzszerzési stratégiát a többieknél jobban alkalmazzak, minden egyéb tekintetben is sikeresebben alkalmazkodtak a

mene-külttábor törvényszerüségeihez, mintha egyéb kezdeményezőképességüket elveszítették volna. Atáboron belül feltalálják magukat, de az azon kívüli lehetőségek elérhetetlen mesz-szeségbe kerültek számukra. (Nem céljuk továbbutazni nyugati országokba, mertcsak azt tudják elképzelni, hogy hazarnenjenek, de ha foglalkoztak is a gondolattal, nem sikerült, és ennyi időután már nem is valószínű, hogy sikerül.)

Persze személyes tényezők isszerepet játszanak abban, hogy valaki mennyire tud "ki-járni". Atáborban például anemek közötti erőviszonyok nagyban átrendeződnek. Anők több elfoglaltságot, sőt pénzkereső munkát tudnak találni maguknak, mint a férfiak (pél-dául Nagyatádon eladásra készítettek kötöttárut!"), A kijárás isolyan tevékenység amely-ben anők sikeresebbek lehetnek, hiszen a kívánalmak jobban illeszkednek atradicionális női szerephez. A diskurzusnak ..-miért az én családomnak kell valamit kapnia - az érzel-mekre kell hatnia, a gyerekekre célszerű támaszkodnia érvrendszerében. és túlnyomó több-ségében női szociális munkásokat kell meggyőznie.

IIIí-nnek cV érvnek megnyilvánulása vult al általunk mcgfigve lt első, kiss'; kalltikussit sikeredett delneeem ruhatlsltús. 1\szociális munkás próbált egyes emberekre külőn-külön ruhát válogatni, dc aki csak araktár kozc-lébe jutott. vitte. amit c1őszür fölmarkolt. "Haszükségcs. később még lehet escrólgenu. dc nunden jó. ami van"

II Adebreceni táborban a nyitás idöszakában töhh mint hatszúz emberre Jutott hal tolniács. Ók voltak hiva-tollak Ionlitani ahivatalos csnem hivatalos ügyekbenis.bekenve allclyi Szerv intcriuu.

12lj SCIll csupán amagyarország! mcncküluáborokra jellemző jelenség. hasonló történt például athaiföldi mcncküluáborokban (1121l.

25

A kijárás hatása a külső és belső kapcsolatokra

A kapcsolatoknak három körére kell figyelnünk: a belső kapcsolatokra, amely alatt a me-nekültek közötti kapcsolatot értem; a külső kapcsolatokra, vagyis a település lakosságával való kapcsolatra; illetve a tábor dolgozóival való kapcsolatra. Ez utóbbi különösen fontos:

egyfelől mert a táborlakók rájuk vannak szorulva, másfelől pedig ők mint véleményformá-lók, -közvetítők jelennek meg a település felé saját ismerőseik hálózatán keresztül.

A belső kapcsolatok szempontjából az a lényeges, hogya kiosztandó javakból mindig csak korlározott mennyiség áll rendelkezésre. Ezek nulla összegű játszmák: ha más kapja, lehet, hogy neked nem jut. Ezért a kijárás egyéni "vállalkozás", a többiek a konkurenciát jelentik. A verseny pedig izolál. Figyelned kell, hogy a többiek mit kapnak a tábortól, rögtön

meg kell tudnod, ha valamit osztanak, de nem érdeked, hogy továbbadd az információt. 13

A dolgozókkal való kapcsolatra a kijárás hatása egyértelműen negatív. Mint említettük, a legtöbb tábor lakónak van valamilyen pénzbeli tartaléka vagy pénzforrása, sokaknak nyu-gaton élő vagy oda menekült rokonok küldenek pénzt. Ennek vagy a munkával keresett pénznek a felhasználásában is támaszkodik a táborlakó a kijárási stratégiára. Informális beszélgetések és formális interjuk során egyaránt sokszor elhangzott a panasz a dolgozók részéről: látják, a menekült kéri a gyereknek a tejet, az új papucsot, majd nem sokkal ké-sőbb jön vissza a városból, ahol alkoholt, cigarettát, másik új papucsot vásárolt. Ne feled-jük, hogy a táborok mindegyike nehéz gazdasági helyzetű, nagy munkanélküliségi rátájú régiókban helyezkednek el, és a tábori dolgozók fizetése még helyi viszonylatban is ala-csony. Például a debreceni tábor megnyitásakor a táborvezetőség nagyrészt csak a mun-kaközvetítö iroda által ajánlott emberekből tudott válogatni a felkínált bérek mellett. Eze-ket az embereEze-ket természetesen érzékenyebben érinti az, ha azt látják, hogya menekültek

"ingyen jutnak mindenhez". Ennek a következményei igen veszélyesek egy olyan társada-lomban, ahol az idegenellenesség és különösen a menekültek befogadásának elutasítása nö-vekvőben van.[3, 4, 5] Ha a dolgozók így gondolkodnak, minden bizonnyal ezt a véle-ményt fogják közvetíteni saját ismerőseik felé. Márpedig az ő véleményük rnérvadó lesz, hiszen ők azok, akik nap mint nap és szerntöl szembe találkoznak a menekültekkel.

Természetesen nem azt állítom, hogy a dolgozók és a rnenekültek kapcsolata szükség-szerüen vagy akár jellemzően rossz. Az a kevés menekült például, aki a csongrádi tábor bezárásakor nem másik táborba került, hanem privát rnódon talált magának szállást, mind kapott valamilyen segítséget dolgozóktóI, ami akár ingyenes szállást is jelenthetett egy csa-ládtagnál. A kijárás azonban mindenképpen a jó kapcsolat ellenében hat.

A lakosságnak természetesen közvetlen kapcsolata is van a menekültekkel. Hallanak róluk a helyi rádióban, tévében, van, aki mint olcsó munkaerőt használja őket, és feketén foglalkoztat egy-két menekültet, és végül ök lesznek azok, akik a piacon megvásárolják a konzervet, a fogkrémet, a tornacipőt. És ne legyenek illúzióink - attól, hogy valószínű leg jó vásárt csinál, még nem lesz jó véleménye azokról, akik eladnak neki.

13Elsőre úgy tünik. asorsközösségnek stb. nagyon szorosan össze kellene tartania a közösséget. Aközös ícllcpcsrc példa a menekültck által kezdeményezett gyűlés (1995 szeptemberébcn) a debreceni táborban. Még-sem ezazösszctogús ajellemző. ugyanis az ellenkező irányba ható erők is érvényesülnek. Azökonómiai racio-nalirás pedig nagy úr

26