a Magyar nyelv Szlovákiai válTozaTainak jelleMzői 1
2.2. a kétnyelvűségi helyzet hatása
a kétnyelvűségnek alapvetően kétféle hatása van az SM beszélők nyelvhasználatára.
egyfelől az első nyelv elemeinek és szerkeze-teinek kisebb mértékű beidegzettsége, ill. az első nyelv egyes változataihoz való korlátozott hozzáférés nyelvi lapszust, ill. nyelvi hiányt hoz létre, ezenkívül nyelvi bizonytalanságot okoz, melynek számos megnyilvánulásával találkoz ha tunk az SM-ben.Másfelől az alter na -tív nyelvi rendszerhez - a másodnyelvhez -való hoz zá férés lehetősége bizonyos helyzetek-ben kétnyelvű dis kurzusok létrejöttét eredmé-nyezi. bár az így létrejövő jelenségekben nem mutatható ki a másodnyelv konkrét elemeinek vagy for máinak hatása, mégis kontaktusjelen-ségeknek minősíthetők, mivel létrejöttükben a kétnyelvű sé gi helyzet mindenképpen szerepet játszik. az ilyen típusú kontaktusjelenségeket h e l y z e t i k o n t a k t u s j e l e n s é g e k nek ne -vezzük (l. Lanstyák 2002).
Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.
9. ezenkívül a két nyel vű nyelv változatokban természetesen abszolút eltérések is vannak a megfelelő egynyelvű nyelv -vál tozatokhoz képest (pl. kölcsönszavak a másodnyelvből), de itt már a másodnyelv eseti hatása ér vé nye sül (l. 2.3.).
10. Normatív használaton természetesen az éppen beszélt nyelvváltozat normájához való alkalmazkodást kell érteni.
a magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői 61 2.2.1. nyelvi lapszus és nyelvi hiány
az első nyelvnek való kisebb mértékű kitettség legjellemzőbb nyelvi következménye a nyelvi lap szus és a nyelvi hiány. L a p s z u s ról akkor beszélünk, ha a beszélőnek éppen nem jut eszé-be egy egyébként ismert szó vagy nyelvtani szerkezet; n y e l v i h i á n y esetében a beszélő a számára szük séges szót vagy nyelvtani szer-kezetet nem is ismeri. a nyelvi lapszus és nyel-vi hiány kiküszöbölésére – vagy legalább elpa-lástolására – a beszélők maradhatnak első nyel-vü knél, s például egy hiányzó szó helyett hasz-nálhatják annak hiperonimáját (pl. tőkehal helyett hal) vagy szinonimáját (pl. bélyegző helyett pecsét), al kalmazhatnak körülírást (pl.
tipli helyett az a műanyag bigyó), hasz nál -hatnak egy hasonló jelentésű szót (pl. heverő helyett ágy) stb. a nyelvi hiány ki kü szö -bölésére a két nyelvű be szélők ezen kívül a másik nyel vük höz is fordulhatnak segít sé gért, vendégelemet köl csö nözve belőle. a nyelvi hiány miatti kommuniká ciós zavar megszünte-tésére a beszélők továbbá él het nek extra-, ill.
tágabb értelemben vett paralingvisztikai eszközökkel (rámutatás, hang után zá sa, kép raj zo lá sa stb.), s az esetek egy részében azt is meg te -he tik, hogy a keletkezett le xi kális rést kitöltet-lenül hagyják. a különféle kompenzációs eljá-rások a nyelvi bizonytalanság ra utaló jelensé-gekkel együtt szövegkohézió-csökkenéshez vezethetnek.
N y e l v v á l t o z a t o k s z i n t j é n a nyelvi hiány bizonyos nyelvváltozatok (első sor ban a standard dialektus és a szaknyelvi regiszterek) gyöngébb szintű ismeretében nyilvánulhat meg. ennek legenyhébb foka az, ami a kisebb-ségi kétnyelvűség körülményei közt gyakran megfigyelhető: a különféle nyelvváltozatok nagyobb mértékű k ö z v e l e g e s s é g e , azaz a köz tük lévő nagyobb átjárhatóság, pl. több regionális elem jelenléte a köznyelvben,
kevés-bé „szak sze rű” szaknyelvi regisz te rek, „szelí-debb” szleng. ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az egyes nyelvváltoza tok ban – egy nyelvű megfelelőikhez viszonyítva – nagyobb fokú a variálódás.9
ha a beszélő szélsőségesen csekély mértékben van csak kitéve első nyelve bizonyos vál to -zatainak, a nyelvi hiány olyan nagy mértékűvé válhat, hogy kódfelejtésről (dialektus vagy re -gisz ter fe lej tés ről) be szél hetünk; ilyen helyzetben a nyelvi lapszusok és a nyelvi bi zony ta lan -ság ra utaló különféle je len ségek szá ma is nagy-mértékben megnövekedhet. a má sod nyel vet jól beszélők eseté ben a kód felejtés az első nyelv valamennyi változatára kiterjedhet (hiszen a beszélőknek van még egy nyelvük); ezt a beszé-lők nyelvtudása szempontjából „nyelvfelejtés”-nek, a nyelv állapota szempontjából pedig
„nyelvleépülés”-nek nevezzük, vagy ha valóban drámai méreteket ölt, „nyelv vesz tés”- nek. az egy egész közösséget érintő nyelvvesztés a nyelvcsere. (L. Lanstyák 2002.)
2.2.2. a nyelvi bizonytalanság megnyilvánu-lásai
N y e l v i b i z o n y t a l a n s á g on itt a beszélő nyelvérzékének – belső, ösztönös nyelvi tudá -sának – rendszerint a nyelvhasználatnak csupán egy vagy több konkrét részterületén jelent kező elég te lenségét értem. ha az ember az első nyelvét bizonyos színtereken (vagy nyelv cse re -helyzetben akár minden színtéren is) keveset használja, főként a ritkábban előforduló struk -túrák, ill. szó kész leti elemek nehezebben idé-ződnek föl, s a beszélő bizonytalanná válhat normatív hasz ná la tu kat10 illetően. az első nyelvnek való kisebb mértékű kitettségen kívül maga a kétnyelvűség is okozhat nyelvi bizony-talanságot, nemcsak azért, mert a második nyelv rendszeres használata miatt az első nyelv használatára, s így „gyakorlására” kevesebb
Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.
11. ha az lenne, leíró szempontból már nem is minősíthetnénk túlhelyesbítésnek, hanem ilyen indítékú nyelvi változás eredményeként létrejött eltérésnek az MM nyelvváltozatokhoz képest.
Lanstyák István 62
idő jut, hanem azért is, mert a két nyelvi rend-szer ismerete a beszélőt bizonyos helyzetekben elbizony ta la nít hatja a te kin tet ben, hogy egy-egy elem vagy jelenség melyik nyelvének a része, ill. ha egyértelmű is egy elem vagy jelen-ség nyelvi hovatartozása, a beszélő bizonytalan lehet abban, hogy bevett formáról van-e szó, vagy pedig a másodnyelv hatására megjelenő alkalmi interferenciajelenségről.
a beszélő nyelvi bizony ta lan sá gára olyan je len sé gek utalhatnak, mint a (szó)tévesztések, beszédtempó-lassulás, hezitációk, újrakezdések, el hall ga tások az egynyelvűeknél meg szo -kott mértékűnél gyakoribb előfordulása, írásban pedig a las súbb fogalmazás, fogalmazási hibák megjelenése, külsődleges eszközök (pl. szótá-rak) gya ko ribb használatának kényszere stb.
ezenkívül a nyelvi bizonytalanság egyik kiváltója lehet az olyan je len sé geknek, mint a túlál -ta lá no sí tás, egyszerűsítés, túlhelyesbítés, hiper-purizmus, normatúlteljesítés és szét ta go lás.
a t ú l á l t a l á n o s í t á s (vagy más néven
„hamis analógia”) nem más, mint a nyelvtani szabályok saját érvényességi körükön kívüli alkalmazása, az e g y s z e r ű s í t é s pedig egyes kevésbé beidegzett, bonyolultabb nyelv-tani szabályok alkalmazásának elmulasztása.
Voltaképpen a túláltalánosítás is egyszerűsítés-sel jár, de az egyszerűsítésnek vannak olyan formái is, amelyek nem tekinthetők túláltaláno-sításnak, pl. a névelők, toldalékok elhagyása, melyek nálunk szintén elsősorban a tökéletlen nyelvelsajátítás vagy a nagyfokú nyelvfelejtés esetében je lent kez nek. a túláltalánosítás legfel-tűnőbb esetei az erősen szlovák domi náns két-nyelvűek be szé dében jelentkeznek, főleg azo-kéban, akik meg sem tanultak igazán jól magyarul (pl. tükörök vs. tükrök, lók vs. ’lo-vak’, megynék vs. mennék, vanok vs. vagyok, kicsibb vs. kisebb).
a túláltalánosítás jól ismert típusai közé tar-tozik a t ú l h e l y e s b í t é s (hiperkorrekció és a hiperpurizmus. a túlhelyesbítést az különbözteti
meg a túláltalánosítás egyéb eseteitől, hogy az adott nyelvben, ill. nyelvváltozatban nem nor-matív forma használatának hátterében egy meg-bélyegzett (vagy annak vélt) forma elkerülésére, illetve egy nagyobb presztízsű változat haszná-latára való törekvés áll. a beszélő valamely változó presztízsváltozatát olyan elemek, szer -kezetek esetében is használja, amelyek nem tar-toznak az adott változóhoz (pl. írásban foglal
‘írásba foglal’), vagy pedig analógiás úton maga alkot egy „presztízsváltozatot” (pl. Fo gyaszt -janak!– evésre való udvarias felszólítás). a túl-helyesbítés – jellegéből adódóan – gyakran for-dul elő formális beszédhelyzetekben, a sajtóból is vannak rá példáink. pl. „Mindenki jól jár-nék...”; a járnéktúlhelyesbített, mintegy „szu-perstandard” forma a standard járnahelyett.
a túlhelyesbítés alfajának tekinthető a h i p e r p u r i z m u s , amely leginkább abban nyilvá nul meg, hogy a kétnyelvű beszélők egyes, anyanyelvük egynyelvű változataiban használt ide gen szavak helyett saját alkotású, meghonosodott elemekből álló kifejezéseket használnak. pél dák az SM sajtóból: kockázatos faktor‘rizikófaktor’; elsőbbségek‘prioritások’;
behozatali áru‘importáru, importcikk’; félellá-tás‘félpanziós ellátás’ (szemben a teljes ellá-tással); tevékeny védekezés ‘aktív védekezés’;
hematológiai vérátömlesztési osztály ‘hemato-lógiai és transzfúziós osztály’. e példák a sajtó-ból származó hapaxok, nem valószínű, hogy bármelyikük is normatív volna.11
a n o r m a t ú l t e l j e s í t é s (vagy fokozott normakövetés) kétnyelvűségi viszonylatban csaknem is me retlen jelen ség, pedig va ló szí nű -leg fon tos – bár nehezen észrevehető – jellemzője számos más kisebbségi két nyelvű nyelv -vál to zat nak. Létrejöttének indítékát te kint ve a túl he lyesbítéssel és a hiperpurizmussal rokon.
abban különbözik tőlük, hogy nem jár a meg -szokott nyelv(tan)i szabályok meg sértésével vagy teljesen az adott nyelvváltozat normáján kívül álló for mák hasz ná latával, hanem csupán
Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.
12. Győri-Nagy Sándor (1988: 7) szerint a széttagoló tendencia nyelvi megnyilvánulásai olyan jelenségek, melyek „álta-lában jellemeznek bármely bilingvis nyelvprodukciót, és sem az egyik, sem a másik nyelvből külön nem eredeztethe-tők”, azaz a széttagolás akkor is jelentkezik, ha egy analitikus nyelvet első nyelv ként beszélő személynek szinte ti kus a másod nyel ve. ha ez csakugyan így van, akkor valószínű, hogy a széttagolásnak csak látszó lag közvetlenül a kétnyelvűség az oka; valójában az első nyelvnek való kisebb mértékű kitettség és a kétnyel vű ség miatti nyelvi bi zony -talanság váltja ki a széttagolási tendencia jelentkezését.
a magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői 63 sta tisz ti kai, gyakorisági eltérésként jelentkezik,
még hoz zá nem egy-egy egyénnek, hanem egy egész csoportnak (pl. társadalmi rétegnek) a nyelv hasz ná la tá ban. Két nyelvűségi viszonylat-ban akkor beszélünk normatúltelje sí tésről, ha egy két nyel vű cso port nagyobb mértékben követi a presztízsváltozat nor má ját, mint a számára vonatkoztatási csoportként szolgáló egy -nyel vű csoport (a „vonatkoztatási csoport”
fogalmára l. Csepeli 1997: 455-460). Így példá-ul egyik empirikus kutatásunk során a magyar tannyelvű iskolába járó kétnyelvű SM diákok nagyobb százalékban használták négy vizsgált ikes ige presz tízsváltozatait (alszom, vitatkozom, iszom, elkésem), mint az MM egynyelvű diákok (l. Lanstyák-Szabómihály 1997: 35-38).
a normatúlteljesítést egynyelvűségi vi -szony latban „labovi hiperkorrekció”-nak neve-zik. Labov klasszikus vizsgálatában ez a jelenség abban nyil vánult meg, hogy a második leg -ma ga sabb státusú csoporthoz tartozó, alsó középosztálybeli beszélők a formális stílusvál-tozatokban gyak rab ban használták az amúgy a legmagasabb státusú csoportra, a felső közép-osztályra na gyobb mértékben jellemző presz-tízs vál to za tokat, mint maguk a felső középosz-tálybeli beszélők (l. Labov 1996). a kétnyelvű-ségi hely zetben tapasztalt normatúltelje sítés és a labovi hiperkor rek ció abban is különböznek egymástól, hogy kétnyelvű sé gi hely zet ben a
„legmagasabb stá tu sú” és a „második legmaga-sabb státusú” csoport nem ugyanahhoz a beszé-lőközösséghez tarto zik (nemhogy nem ugyan-abban a vá ros ban élnek, de még csak nem is ugyanannak az ország nak a polgárai).
ami a s z é t t a g o l á s t illeti, ez nem más, mint az ana li ti kus nyelvi szerkezetek előnyben részesítése a szintektikusakkal szem ben, pl.
tagok létszáma vs. taglétszám; nők napja vs.
nőnap, légi tér vs. lég tér; iskolai politika vs.
iskolapolitika, szolgáltatási ház vs. szolgáltatóház. a széttagolás azért utalhat nyelvi bi zony ta lan ságra, mert szét tagoló szerkezet hasz ná -latakor kisebb a té ve sztés veszélye, ill. ke vés bé fel tű nő a té vesztés, hiszen az analitikus szer ke -ze tek az adott nyelvben nyelvtani s-zem pont ból jól for mál tak, vagyis helyesek, szabály alap ján könnyen létre hoz ha tóak, míg a nekik meg felelő szin tetikus szerkezetek nemegyszer egye dib -bek, lexikális egységeket alkotnak, amelyeket a két nyel vű vagy ismer, vagy nem.12
a nyelvi bizonytalanság enyhébb válfaja a n y e l v i e l ő v i g y á z a t o s s á g , amely miatt a két nyel vű SM beszélők az általuk jól ismert regiszterekben sem mernek úgy „szárnyalni”, nem mernek olyan spontán természe tes ség gel be szélni, mint egynyelvű MM „nyelvtársaik”.
a nyelvi elő vi gyá za tosságot nehéz empiriku-san tesztelni, mindenesetre a laikusoknak is fel-tűnik például, mennyivel szín telenebbek nyel-vileg a kisebbségi magyar lapok, mint a magyarországiak, s baráti be szél ge té sekből arról is tudomásunk van, hogy az érintettek ezt épp a nagyobb fokú nyelvi elő vi gyá za -tosságnak tud ják be: a kétnyelvű beszélők sokszor azért nem mernek leírni egyegy me ré -szebb fordulatot, mert attól tartanak, hát ha a kétnyelvűség miatti „rossz nyelvérzékük” nem jelez, hogy az nem meg felelő kifejezés.
2.2.3. bázisváltogató kódváltás
a kétnyelvűség helyzeti hatása révén megjele-nő jellemző nyelvhasználati sajátság a nyelvkö-zi kód váltás. a k ó d v á l t ( o g a t ) á s olyan beszédmód, melyben egyetlen diskurzuson belül egynél több nyelvnek (tágabb értelem ben nyelvváltozatnak) van aktív szerepe.(az „aktív”
jelzővel az egyszavas kódváltást a köl csön zéstől kívánjuk megkülönböztetni; a kölcsönszavakat
Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.
13. természetesen ez a szigorú elhatárolás elméleti jellegű: a prototipikus kódváltást kívánja a prototipikus kölcsönzés től megkülönböztetni. a valóságban átmeneti esetek sokaságával találkozhatunk, melyekben az átadó nyelv sze repe többé vagy kevésbé aktív.
14. az élőnyelvi példákban a bal oldali oszlopban az eredetileg elhangzott szöveg átiratát találjuk, a jobb ol da liban pedig magyar fordítását. a dőlt betűs részek szlovákul hangzottak el. Kis kapitálissal az analóg, azaz mindkét nyelvben fone-matikai szinten azonos hangalakú és legalább részben egyező je len té sű sza vak vannak szedve, aláhúzással a közvet-len vagy közvetett szlovák kölcsönszavak és inter fe ren cia je közvet-len sé gek vannak jelölve. a szupraszeg mentális jeközvet-lensé- jelensé-gekre utaló szöveges megjegyzések gömbölyű zárójelekben vannak. to váb bi je lö lések: (.) rövid szünet, (..) közepesen hosszú szünet, [...] kihagyott, azaz nem kö zölt szövegrész.
Lanstyák István 64
tar talmazó mondatokban ugyanis az egykori átadó nyelv szerepe már nem aktív.13) a kódvál-tásnak két, egymástól meglehetősen el té rő alap-típusa van: a bázisvált(ogat)ás és a bázistartó kód vál tás. a bázisvált(ogat)ás a kétnyelvűség helyzeti hatásának eredményeképpen jön létre, a bázistartó kódváltás viszont a két nyel vű ség eseti hatásához tartozik (tekintve, hogy a má sod nyelv konkrét elemeinek hatása nyilvánul meg benne), ezért később foglalkozunk vele.
a bázisváltás, ill. bá zis vál togatás a kód vál -tás nak az a fajtája, melynek során az a nyelv, amely az adott (hosszabb) beszéd meg nyil vá -nulás nyelvtani szerkezetét meghatározza, azaz a bázisnyelv a társalgás során – egyszer vagy több ször, ideiglenesen vagy véglegesen – meg-változik. az alábbi példák14 négy fiatal nő be -szél ge té seit rögzítő adatbázisból valók (vö.
Németh 2002).
az első esetben a beszélő egy szlovák ismerő-sére utal, a rá vonatkozó információt szlo vá kul közli. a második példában a beszélő kódváltása a hivatali dokumentáció szlováknyel vű -ségével magyarázható: a váltás egy szlovákul megismert szabályra, eljárásmódra való közve-tett uta lásként is fel fog ha tó. a har madik idézet-ben a beszélő mind saját magát, mind az őt meg ál lí tó rendőrt azon a nyelven idé zi, ame-lyen a párbeszéd folyt.
a bázistartó kódváltásnak nagyon sokféle oka és célja van csak ebben az egyetlen kö zös -ségben is (erre l. Németh 2002). az SM beszé-lőközösség különféle részlegeiben a beszélők más-más módon és mértékben élnek a kódváltás nyújtotta lehetőségekkel. homogén cso por -tok ban például – vagyis olyan csopor-tokban, melyeknek minden tagja magyar – ritkábban alkalmazzák a bázisváltogatás eszközét kom-munikatív stratégiaként, mint heterogén cso-por tok ban – azokban a csocso-portokban, melyek-hez mind kétnyelvű magyarok, mind kétnyelvű szlovákok tartoznak. homogén csoportokban a bázisváltás legtriviálisabb esete az, amit a 3.
példa kép vi sel: a másik nyelven elhangzottak másik nyelven való idézése. (a kérdésre bővebben l. Lanstyák-Szabómihály 1996b;
Lanstyák 2000b.)