a FeLIRatoK NyeLVe

a vizsgált önkormányzati hivatal épületén két-nyelvű felirat hirdeti az ott székelő intézményt:

Mestský úrad – Városháza. a magyar nyelvű megnevezés – ugyanakkora nagyságú betűkkel, illetve azonos betűtípussal szedve – az idevo-natkozó törvény alapján a hivatal szlovák neve után következik. a bejárati ajtó melletti

két-nyelvű táblán a Matričný úrad – Anyakönyvi Hivatal felirat olvasható. az ügyfélfogadási órákat a hivatal főbejárati ajtaján elhelyezett Stránkové dni – Félfogadási rend felirat jelöli.

a szlovák nyelvű felirat ez esetben is megelőzi a magyar nyelvűt, a táblák és a betűk színe, nagysága, valamint a betűtípus azonban mind-két nyelven azonos.

bent az épületben, a portával szemben talál-ható faliújságon a következő – csak szlovák nyelvű – feliratok függenek: Rozhodnutie, Oznámenie. az alattuk elhelyezett írott szöve-gek zömében szlovák nyelvűek, az anyaggyűj-tés időpontjában csupán két magyar nyelvű értesítést fedeztünk fel köztük: az egyik egy lakossági értesítés, a másik a helyi református templomban tartandó istentiszteletről szóló tájékoztatás volt.

a földszinti folyosó falán két tabló függ: az egyiken dunaszerdahelyi képeslapok vannak, amelyek alatt egy-egy sorban szlovák, illetve magyar nyelvű magyarázat olvasható a képe-ken látható városi épületekről stb. a másikon a városi képviselő-testület tagjainak fényképe található, felül a következő szöveggel: Mestské zastupiteľstvo 2006–2010 – Városi önkormány-zat 2006–2010. a folyosó végén lévő terem ajtaja mellett az alábbi felirat jelöli a helyiség

rendeltetését: Sobášna sieň – Házasságkötő terem.

a földszinten található a városi hivatal tájé-koztató táblája is, amely szintén kétnyelvű: elő-ször szlovákul, majd magyarul nevezi meg a hivatal egyes osztályait, illetve ezek részlegeit.

a magyar megfeleltetés azonban nem minden esetben tükrözi pontosan a szlovák megneve-zést, előfordul, hogy a magyar nyelvű szöveg Misad Katalin

42

Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.

Nemzetiség Szám szerint %-ban szlovák 3 588 15, 3 magyar 18 756 79, 7 roma 353 1, 5 egyéb 822 3, 5 1. táblázatdunaszerdahely lakosságának nemzetiségi megoszlása 2001-ben

(Forrás: Štatistický úrad SR, 2001)

a magyar mint kisebbségi nyelv... 43 jóval rövidebb vagy általánosabb, mint a

szlo-vák nyelvű, pl.: Oddelenie regionálneho rozvo-ja, dopravy a cestného hospodárstva – Köz -lekedési és útgazdálkodási ügyosztály. ennek ellenére az ügyfelek anyanyelven való tájéko-zódásának jogát a legkövetkezetesebben éppen az önkormányzati hivatal tájékoztató táblája juttatja érvényre.

az egyes irodák mellett elhelyezett táblák szintén kétnyelvűek: szlovák és magyar nyelven egyaránt megnevezik az iroda, illetve az ott dol-gozók szervezeti hovatartozását. az önkor-mányzati dolgozók neve a személyi igazolvá-nyukban bejegyzett alakban szerepel a táblá-kon. az egyik interjúalany szerint „másképp nem is lehetne feltüntetni a neveket, hiszen akkor már nem ugyanarról az emberről lenne szó”. egy másik adatközlő véleménye szerint azonban „szlovákos formában is ki kellene írni a neveket, nehogy a szlovák nemzetiségű ügyfelek azt gondolják, hogy az ott dolgozók kérkednek a magyarságukkal, vagy hogy provo-kálni akarják őket a magyar névhasználattal”.

3. az öNKoRMáNyzatI doLGo-zóK NyeLVhaSzNáLata

Nyelvhasználat alatt ez esetben az önkormány-zati dolgozóknak a hivatalon belüli magyar-nyelv-, illetve szlováknyelv-használatát értjük.

Mindeközben azt vizsgáljuk, minek az alapján választják meg a hivatal dolgozói az ügyfelek-kel, illetve a munkatársakkal való kommuniká-ció nyelvét, s hogy következetesen a választott nyelven kommunikálnak-e, vagy időnként – a konkrét beszédhelyzetnek megfelelni akarva – váltogatják a két nyelvet.

3.1. Szóbeli ügyintézés

a vizsgált hivatalban készített interjúkból kide-rül, hogy az alkalmazottak az ügyintézés során nemzetiségi hovatartozásuktól és anyanyelvük-től függetlenül mindkét nyelvet használják, de nyelvi megnyilvánulásaikat „alkalmanként fel-sőbb hatósági intézkedések is befolyásolják”. az

interjúalanyok bevallása szerint az önkormány-zati hivatalban többnyire magyar anyanyelvű vagy szlovák anyanyelvű, de magyarul is beszé-lő alkalmazottak dolgoznak. éppen ezért a magyar nyelvű munkahelyi nyelvhasználatot a szlovák anyanyelvű munkatársak sem kifogásol-ják, legfeljebb megkérdezik magyar anyanyelvű kollégáikat, ha valamit nem értenek.

az interjúk azt bizonyítják, hogy a vizsgált önkormányzati hivatalban a belső érintkezés nyelve elsősorban a magyar: ezen a nyelven folynak az egyes szervezeti egységeken belül a munkaértekezletek s a különböző osztályok közti megbeszélések is. ha azonban valamely értekezleten részt vesz egy idegen személy (pl.

a megyei önkormányzat alkalmazottja), magyarról szlovákra változik a nyelvhasználat.

a képviselő-testület ülései azonban eleve két-nyelvűek: a polgármester először szlovákul, majd magyarul nyitja meg az ülést, s „az általa elmondott dolgok szinte az egész értekezlet alatt két nyelven hallhatók”. a képviselők hoz-zászólásai kivétel nélkül magyar nyelven hang-zanak el, ezekre már a polgármester is csak magyar nyelven válaszol, s a vita is csak egy nyelven – magyarul – folyik. abban az esetben, ha a testületi ülésnek szlovák anyanyelvű részt-vevője is van, „attól függetlenül, hogy tud vagy nem tud, ért vagy nem ért magyarul, az ülés csak szlovákul folyik”.

a hivatal belső dokumentumai az előírások-nak megfelelően szlovák nyelven készülnek, de a lakosságot közvetlenül is érintő fontosabb hiva-talos dokumentumoknak (pl. határozatok, rendelkezések) a megbízott dolgozók elkészítik a ma -gyar nyelvű változatát is. „Igaz, hogy nem szíve-sen, mert ez dupla munka, meg sok mindent nem tudunk megnevezni magyarul, szlovákul köny-nyebb megfogalmazni” – mondja az egyik adat-közlő. az értekezletek, gyűlések jegyzőkönyvei viszont csak szlovák nyelvűek: ez egyrészt az érvényben levő nyelvtörvény következménye, másrészt a vágsellyei levéltár – a törvény rendel-kezéseinek értelmében (lásd tt 1990/428 3. § 2.

pont, ill. tt 1995/270 3. § 3c. pont) – csak az államnyelven írt anyagokat archiválja.

Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.

a hivatalban a félfogadással kapcsolatos szóbeli ügyintézés nyelve az ügyfél nyelvhasz-nálatához igazodik: a szlovákul köszönő vagy kérdező ügyfélhez szlovákul, a magyarul köszönőhöz, illetve kérdezőhöz magyarul szól-nak. ha az önkormányzati dolgozó számára ismeretlen ügyfélről nem derül ki, hogy milyen nyelven beszél, akkor a „jól bevált prosím – tessék kérdéssel bírják szóra”, s a szlovákul megszólaló polgárnak államnyelven, a magya-rul szólónak magyar nyelven válaszolnak (vö.

Menyhárt 2002: 39). ha cseng a telefon, elő-ször szlovák, majd magyar nyelven szólnak bele: Mestský úrad – Városi hivatal. Prosím – Tessék. „elég körülményes, mert hosszú, van úgy, hogy a telefonáló meg sem várja, míg végigmondom, hanem elkezdi mondókáját” – mondja az egyik interjúalany.

3.2. Írásbeli ügyintézés

a kisebbségi nyelvhasználati törvény rendelke-zéseinek betartása legszembetűnőbben a vizs-gált hivatal által folytatott hivatalos levelezés-ben figyelhető meg. a dunaszerdahelyi Városi hivatal például a járás területén működő Csemadok-alapszervezeteknek csak magyar nyelven megfogalmazott hivatalos levelet küldött a közelmúltban, míg a város magyar tan -nyelvű óvodáiba és alapiskoláiba – amelyek közvetlenül az önkormányzat hatáskörébe tar-toznak – már kétnyelvű hivatalos levél érke-zett. az efféle eljárás egyáltalán nem szokatlan:

míg az oktatási intézmények hivatalos levele-zését az illetékes minisztérium rendelkezése alapján a megyei tanügyi igazgatóságok is ellenőrizhetik, addig a járás területén működő kulturális szervezetek és a városi hivatal levél-váltása „csak a két fél ügye”.

a városi hivatalban készülő lakossági értesí-tők túlnyomórészt kétnyelvűek, a névre szóló hivatalos levelek azonban – követve a nyelvtör-vénynek a közigazgatási szervek nyelvhaszná-latára vonatkozó rendelkezéseit – csak szlovák nyelven íródnak. bár azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya eléri a 20 %-ot, az

ügyfelek saját anyanyelvüket is használhatják az írásbeli hivatalos érintkezésben, az adatköz-lők szerint a magyar nyelvű beadványok száma elenyésző: „Magyar nyelven általában az idő-sebb vagy a csak alapiskolai végzettséggel ren-delkező ügyfelek leveleznek a hivatallal, akik nem tudnak szlovákul”. a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy még ők is megpróbálják vák nyelven megszólítani a hivatalt, pl. a szlo-vák nyelvet beszélő s a szloszlo-vák helyesírást többé-kevésbé ismerő családtagjukkal, ismerő-sükkel, szomszédjukkal fogalmaztatják meg az önkormányzatnak szánt levelet. abban az eset-ben, ha mégis érkezik magyar nyelvű folya-modvány a hivatalhoz, az önkormányzat két-nyelvű levélben válaszol, hogy „alkalomadtán – pl. felsőbb szintű ellenőrzés során – bizonyítani tudja intézkedése okát”.

a lakossággal való kapcsolatteremtés esz-köze, a hangosbeszélő – amelyet az utóbbi néhány évben már nem használnak – a közel-múltban szintén kétnyelvű volt. elsőként min-den alkalommal a szlovák nyelvű szöveg hang-zott el, ezt követte a magyar nyelvű, amely többnyire nem önálló szöveg, hanem a szlovák eredeti alapján készült fordítás volt. hasonló a helyzet a városi hivatal lapjával, illetve a hiva-talhoz tartozó városi televízió heti magazinmű-sorával kapcsolatban is: az önkormányzat figyel arra, hogy az államnyelven, illetve kisebbségi nyelven írt cikkek, illetve műsorok száma megközelítőleg azonos legyen (lásd dunajskostredský hlásnik – dunaszerdahelyi hírnök).

Mivel az anyaggyűjtés során tudatában vol-tunk annak, hogy a Gramma Nyelvi Iroda mun-katársai a kisebbségi nyelvhasználati törvény hatálya alá tartozó települések önkormányzatai számára a közelmúltban elkészítették az ezek-ben a hivatalokban használatos kérelmek, tájé-koztatások stb. szlovák és magyar nyelvű min-taszövegeinek gyűjteményét, a vizsgálat során megkérdeztük, rendelkezike a dunaszerda he -lyi Városi hivatal magyar nyelvű típusszöve-gekkel. az adatközlők saját bevallásuk szerint munkavégzésük során eddig nem találkoztak

44 Misad Katalin

Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.

ilyen szövegekkel, de véleményük szerint „kel-lene, hogy legyenek, bár ők nem igénylik, s ha valaki nem tudja kitölteni a szlovák nyelvű nyomtatványt, annak segítenek”. egyikük azonban körbetelefonálta a többi irodát, s kide-rült, hogy „az egyik osztályvezetőnek van egy Cd-je, amelyen vannak ilyen szövegek, de mivel idáig senki sem kérte őket, még az osz-tályvezető sem tudja, milyen szövegeket tartal-maz pontosan a Cd”.