a KÜLöN- éS eGybeÍRáS SajátoS péLdáI a SzLoVáKIaI

MaGyaR SajtóbaN

a különírást és egybeírást joggal nevezik a magyar helyesírás egyik legbonyolultabb kér-déskörének. ennek fő oka, hogy rendszerszerű-ségének átlátásához, illetve megértéséhez

álta-lában szükség van a magyar nyelvtan szabálya-inak részletes ismeretére. a helyesírásnak ezen a részterületén – a szakemberek véleménye szerint is – sok a bizonytalanság, s nem ritkák a többféleképpen megítélhető esetek sem (vö.

Laczkó–Mártonfi 2004: 90).

a dolgozat alapjául szolgáló példaanyag gyűjtése során alkalmunk volt szóra bírni egy-egy újságírót, szerkesztőt, ilyenkor a helyes-írással kapcsolatos gondjaikról kérdeztük őket.

a külön- és egybeírás kérdéskörét mindegyi-kük a legtöbb problémát okozó részterületként jelölte meg. arra a kérdésre, hogy mit tesznek, ha nem tudják eldönteni, hogy egybe- vagy különírják-e a kérdéses szókapcsolatot, egyi-kük – az egyetlen szlovákiai magyar napilap munkatársa – azt válaszolta, hogy akkor külön-írja, hiszen két egymás után következő szónak ez az alapvető írásmódja. Mint mondta, a szer-kesztőségben használt helyesírás-ellenőrző program sem ismer fel minden „hibát”, a ren-delkezésére álló kézikönyvekben éppen a kere-sett szót nem találja, neki pedig nincs ideje aprólékos kutatómunkát folytatni, hiszen min-den este lapzárta van, s nem egyetlen írás van a gondjaira bízva.

a továbbiakban a külön- és egybeírásnak azokat a helyesírási standardtól eltérő eseteit mutatjuk be, amelyek a vizsgált példaanyagban meglehetősen nagy számban fordulnak elő.

annak ellenére, hogy nem tekintjük át részlete-iben a külön- és egybeírás szabályait, az össze-tett szavak típusainak megfelelően (lásd akh.

2000: 42–57) tárgyaljuk az egyes eseteket.

3.1. az állandósult szókapcsolatok írásmódja

a szószerkezetek és az összetett szavak határ-területén található állandósult szókapcsolatok szabályszerű rögzítése általában nem a stan-dard szerint történik a szlovákiai forrásanyag-ban. Főként a kéttagú, igei alaptagú kapcsola-tok írásmódja okoz gondot, hiszen a szerkezet egészére éppúgy érvényes a jelentésváltozás, mint az összetett szavakra, a helyesírás azon-141 Standardtól eltérő helyesírási formák...

Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.

ban ezt a jelentésváltozást figyelmen kívül hagyja, azaz nem jelöli egybeírással (vö.

Laczkó–Mártonfi 2004: 93). a gyakorlatban éppen ezért nem könnyű szétválasztani az állandósult szókapcsolatokat az egybeírandó összetételektől, ráadásul a külön- és az egybe-írt alakoknak nincs mindig értelemmegkülön-böztető szerepük:

SAJTÓBAN közzé tesz (vmit) kölcsön ad (vki vmit) létre hoz (vki vmit) síkra száll (vki vmiért) szembe kerül (vki vkivel) újra hasznosít (vmit) STANDARD FORMA közzétesz (vmit) kölcsönad (vki vmit) létrehoz (vki vmit) síkraszáll (vki vmiért) szembekerül (vki vkivel) újrahasznosít (vmit)

3.2. az ismétléses mellérendelések írásmódja

az ismétléses mellérendeléseket alkotó szerke-zetek részben vagy teljesen azonos elemekből állnak. a vizsgált példaanyagban az ún. tőis-métléses mellérendeléseknek (= ugyanannak a szónak különböző toldalékokkal ellátott alak-jai, lásd Laczkó–Mártonfi 2004: 100) szerepel-tek a standard írásmódtól eltérő alakjai. a szer-zők valószínűleg nincsenek tudatában, hogy más szabály vonatkozik a nem valódi ismétlé-sek és a tőismétléses összetett szavak írására:

SAJTÓBAN akarva, akaratlan lépésről-lépésre nap, nap után örökkön örökké telis tele

STANDARD FORMA akarva-akaratlan lépésről lépésre nap nap után örökkön-örökké telis-tele

3.3. a szótagszámlálás szabálya

a szóösszetételek révén gyakran keletkeznek hosszabb szóalakok, amelyeket ennek ellenére bizonyos esetekben egybeírunk, máskor kötő-jellel tagoljuk őket. az általános szótagszámlá-lási szabály szerint a kéttagú, tehát két egysze-rű közszóból álló összetett szavakat a szótag-számtól függetlenül egybe kell írni, pl.: mate-matikatanár. a kettőnél több tagból álló össze-tételek írásakor azonban a szótagszámhatár a hat, ami azt jelenti, hogy hat szótagig egybeír-juk a többszörös összetételeket, a hat szótagnál hosszabbakat viszont már kötőjellel tagoljuk, pl.: gépkocsivezető, de: személygépkocsi-veze-tő. a szótagszámlálási szabály azonban nem vonatkozik az összetett szók minden típusára, másként kell eljárnunk például a minőségjelzős anyagnévi összetételek vagy a mennyiségjelzős összetételek írásakor (vö. akh. 2000: 47–48;

Laczkó–Mártonfi 2004: 116–118). a követke-zőkben a szótagszámlálási szabály általánosítá-sából adódó, a standard írásmódtól eltérő for-mákat mutatunk be:

SAJTÓBAN aranynyaklánc papírzsebkendő selyemnyakkendő negyvenötperces (óra) tizenegyperces (késés) STANDARD FORMA arany nyaklánc papír zsebkendő selyem nyakkendő negyvenöt perces (óra) tizenegy perces (késés)

142 Misad Katalin

Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.

3.4. a mozgószabályok érvényesítése

a külön- és egybeírásban három ún. mozgósza-bály érvényesül, mely a szókapcsolatok és összetételi tagok mozgását jelenti bizonyos ala-kulaton belül (vö. akh. 2000: 55–57; Laczkó–

Mártonfi 2004: 131–134). a vizsgált példa-anyag alapján az akadémiai helyesírás második mozgószabályának érvényesítése – miszerint ha egy különírt szókapcsolat egésze utótagot kap, az új szerkezetben egybe kell írni az elő-részt, az utótagot pedig szótagszámtól függetle-nül kötőjellel kapcsoljuk hozzá – okozza a leg-több gondot:

SAJTÓBAN

hajlított bútor kiállítás központifűtés szerelő köztársaságielnök választás menyasszonyi ruhaszalon STANDARD FORMA hajlítottbútor-kiállítás központifűtés-szerelő köztársaságielnök-választás menyasszonyiruha-szalon

3.5. Tulajdonnevet tartalmazó össze-tételek írása

az előtagként szereplő tulajdonnevekhez álta-lában főnévi és melléknévi utótagok kapcso-lódnak. a szlovákiai magyar forrásanyagokban leggyakrabban akkor tér el az írásforma a stan-dard alaktól, ha a tulajdonnév jelöletlen össze-tételt alkot egy köznévi utótaggal:

SAJTÓBAN Bihari szobor Fábry show Kazinczy verseny Szent György templom Vámbéry emléktábla STANDARD FORMA Bihari-szobor

Fábry-show Kazinczy-verseny Szent György-templom Vámbéry-emléktábla

4. az ÍRáSjeLeK haSzNáLata

a közvélekedés szerint a magyar helyesírás legtöbb gondot okozó fejezetei közé a tulajdon-nevek szerteágazó szabályrendszere, illetve a külön és egybeírás részterülete tartozik. Sok -kal kevesebb figyelem jut az írásjeleknek, melyek rendszerét és formai jellemzőit többé-kevésbé ismerjük ugyan, használati szabályaik-kal azonban nem igazán vagyunk tisztában. a vizsgált szlovákiai magyar sajtótermékek alap-ján megállapíthatjuk, hogy a tulajdonképpeni írásjelek közül az írásban kommunikálók nagy része csupán a pontra és a vesszőre szorítkozik.

pedig éppen az írott szöveg jelentésében, érte-lemtükröztetésében van elsősorban meghatáro-zó szerepe az írásjelezésnek: a szöveget alkotó mondatok szerkezetét, tagolódását, egyes részeik egymáshoz való kapcsolódását tükrö-zik. beszédünkben az írásjelek a hangokkal ki nem fejezhető sajátságokra, a hanglejtésre és a szünetekre utalnak (vö. akh. 2000: 96).

4.1. a mondatrészek közötti írásjel-használat

a vizsgált forrásanyagban a mellérendelt mon-datrészek közötti írásjelhasználatnak a stan-dardtól eltérő változataira volt a legtöbb példa:

a külön-külön hangsúlyozott azonos szerepű mondatrészeket összekapcsoló és, s, meg, vagy kötőszók elé sok esetben került vessző:

SAJTÓBAN

egyházi, és világi személyek nőgyógyászati, és fogorvosi rendelő kiváló minőségű kávé, vagy tea

hány csapattal, s hány versenyzővel indulnak STANDARD FORMA

egyházi és világi személyek

143 Standardtól eltérő helyesírási formák...

Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.

nőgyógyászati és fogorvosi rendelő kiváló minőségű kávé vagy tea

hány csapattal s hány versenyzővel indulnak a példaanyag alapján bizonytalan az írásgya-korlat az illetve és a valamint kötőszók előtti vessző használatát illetően is, pl.: „A képvise-lők felszólították a polgármestert illetve annak egyik helyettesét, hogy…”, „Később a DAC diákcsapata valamint ifjúsági csapata feljutott a kerületi bajnokságba” stb. a vizsgált sajtó-termékekben általában csak akkor szerepel vessző a szóban forgó kötőszók között, ha azok nem mondatrészeket, hanem tagmondatokat kapcsolnak, pl.: „A város központjában hangu-latos sétány létesült, valamint park épült az új lakótelep közelében”. a szabályzat szerint azonban az illetve és a valamintkötőszók kité-tele formai és nem funkcionális, ezért mondat-részek közti helyzetben is kötelező előttük a vessző (lásd Laczkó–Mártonfi 2004: 345).

a mondatrészek közötti harmadik leggya-koribb írásjel-használati probléma az értelme-zős szerkezetekben jelentkezett. Mivel ezekben a szókapcsolatokban rendszerint mind az értel-mezett, mind az értelmező tagra külön hang-súly esik, ezt a beszédben szünettel, az írásban pedig vesszővel jelöljük (lásd akh. 248. a pont). az elemzett példaanyagban sok esetben hiányzik az értelmezett és az értelmező közötti írásjel:

SAJTÓBAN

a város polgármesterének XY-nak az egyik képviselő X

az ificsapat edzőjét XY-t

XY-t a somorjai születésű művészt STANDARD FORMA

a város polgármesterének, XY-nak az egyik képviselő, X

az ificsapat edzőjét, XY-t

XY-t, a somorjai születésű művészt

4.2. a tagmondatok közötti írásjel-használat

az összetett mondatok tagmondatai között kötelező érvényű az írásjelhasználat. a leggya-koribb s legáltalánosabb tagmondatokat elvá-lasztó írásjel a vessző, de használatos még a pontosvessző, a kettőspont és a gondolatjel is (vö. Laczkó–Mártonfi 2004: 323). Megfigye -léseink szerint a szlovákiai magyar nyelvű saj-tótermékekben a tagmondatok elhatárolására ritkán alkalmazzák a kettőspontot – amely egy-ben a figyelemfelkeltésnek is fontos eszköze –, helyette a gondolatjelet részesítik előnyben.

ennek fő oka a többségi nyelv analóg monda-taiban keresendő: a szlovák összetett mondat-ban a kettőspont csak az idézetet bevezető idéző tagmondat végén, illetve – mind az egy-szerű, mind az összetett mondatok vonatkozá-sában – magyarázó jellegű mondatrész vagy tagmondat előtt fordul elő (lásd pSp 1991:

112). természetszerű tehát, ha az egyik két-nyelvű regionális lap szlovák mondata – „Na druhý deň to už bolo isté – predstavenie sa od -kladá” – a magyar nyelvű fordításban így sze-repel: „Másnapra egyértelművé vált – az elő-adás elmarad”.

a tagmondatok közötti standard írásjelhasz-nálattól eltérő példák sorát az idézésre vonat-kozó adatok bővítik. a gondok egy részét az idézet és az idéző mondat közötti írásjel, más részét a szövegbe szervesen illeszkedő idézet formai jellemzőinek alkalmazása okozza. a szabályzat szerint az idézetet követő idéző mondat elé gondolatjelet kell tenni (vö. akh.

2000: 104; Laczkó–Mártonfi 2004: 338), a vizsgált korpuszban azonban helyette gyakran vessző szerepel, pl.: „Az önkormányzat ebben az évben jelentősen növeli a futballcsapat támogatására eddig szánt összeget”, ígérte a polgármester; „Azon leszünk, hogy egyre több elsőst írassanak magyar tanítási nyelvű iskolá-ba”, mondta az iskola igazgatója. abban az esetben, ha az idéző mondat beékelődik az idé-zetbe, már közbevetésnek számít, tehát gondo-latjelek közé kell tenni, a második idézőjel

144 Misad Katalin

Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.

ilyenkor a teljes mondat szövegzáró írásjele után következik (vö. akh. 2000: 104;

Laczkó–Mártonfi 2004: 338–339). a példa-anyagban azonban az idézőjelek elhelyezésé-nek módja alkalmanként eltér a magyarra jel-lemző szabályszerűségektől, s a többségi nyelv idézési szabályait követi, pl.: „Diákcsapatunk is szerepelt a tornán” – mondta az iskola tor-natanára – „mégpedig kitűnő eredménnyel.” (a szlovákban: „Aj naše družstvo sa zúčastnilo súbojov” – povedal učiteľ telocviku – „a dosi-ahli sme výborné výsledky.”; lásd pSp 1991:

114); „Úgy tudjuk” – nyilatkozta a szülői tanács elnöke –, „hogy az ominózus tankönyve-ket az iskola már visszaküldte a minisztérium-ba.”

4.3. a szavakon belüli írásjelhaszná-lat

a szavak és szórészek közötti írásjel a kötőjel és a nagykötőjel. Közülük a kötőjel használata az általánosabb, a nagykötőjelé ezzel szemben korlátozottabb (lásd Laczkó–Mártonfi 2004:

351).

a kötőjel alkalmazásával kapcsolatos prob-lémák egy része a többelemű földrajzi nevek, valamint az összetett szavak egyes típusainak írásában jelentkezik (lásd feljebb), más részük akkor merül fel, amikor – akár összetett sza-vakban, akár egyszerű szavak toldalékolásánál – három azonos mássalhangzó kerül egymás mellé, pl.:

SAJTÓBAN H. Zsanett-tel wellness-szel strassz-szal futballabda

STANDARD FORMA H. Zsanettel wellnesszel strasszal futball-labda

a nagykötőjel használatára vonatkozó sza-bályszerűségeket az akadémiai helyesírás négy pontban tárgyalja (lásd akh. 263. pontjának alpontjai). a szlovákiai magyar írásgyakorlat-ban meglehetősen nagy a bizonytalanság a nagykötőjel használata körül. a vizsgált forrá-sok alapján a kodifikált írásmódtól eltérő ala-kok leggyakrabban a két vagy több nép, illetve nyelv nevének kapcsolatát, valamint a valamet-től valameddig viszonyt jelölő szerkezetekben jelennek meg, pl.:

SAJTÓBAN magyar-szlovák szak szlovák-ukrán határ Pozsony-Dunaszerdahely DAC-Slovan-mérkőzés 2008. július-augusztusi szám 2008-2009-es tanév STANDARD FORMA magyar–szlovák szak szlovák–ukrán határ Pozsony–Dunaszerdahely DAC–Slovan-mérkőzés 2008. július–augusztusi szám 2008–2009-es tanév

In document Magyarok Szlovákiában, VII (Pldal 141-145)