az írott nyelvi korpusz vizsgálata
3. grammatikai jellemzők
a grammatikai fordítási műveletekre elsősorban a forrásnyelv és a célnyelv grammatikai
rend-szerének különbözősége miatt van szükség. a szlovák hivatali nyelvhasználat feltűnően objek-tív, megköveteli a szöveg tárgyilagosságát, és szinte kivétel nélkül utal a hivatal személytelen-ségére (Mistrík 1988: 221). Mindez a hivatalos iratok, dokumentumok (formanyomtatványok, értesítések, igazolások stb.) nyelvezetében is nyomon követhető. Míg Grétsy László szerint
„fel kell lépni a rendszerint fölöslegesen terjen-gős személytelen stílus”, valamint „a német mintára keletkezett túlbonyolított szerkesztés-mód ellen” (Grétsy 1978: 114; 272), a funkcionális stilisztika képviselői éppen ezeket a jegye -ket tüntetik fel a hivatali szövegtípusok sajátja-ként (Mistrík 1988: 222–223).
a hivatali nyelvhasználat egyik fő jellegze-tessége, hogy a cselekvést a cselekvőtől elvo-natkoztatva, személytelenül fejezi ki. emiatt a magyarországi hivatali-közigazgatási nyelvben is gyakoriak a körülírások, amelyek nehézkes-nek tűnhetnehézkes-nek egy-egy olyan szókapcsolatban, amelyet egy szóval is ki lehet fejezni, de ezek-nek a szerkezetekezek-nek a jelentésében általában több van, mint az egyszerű szóéban (lásd kife-jezésre juttat vmit – kifejez vmit).
a szlovák nyelvben a személytelenség tipi-kus nyelvi eszközei a különböző – egy- vagy többtagú – szenvedő szerkezetek, amelyeket a magyar többféleképpen old fel: vagy -va/-ve kép-zős határozói igenévi alakkal, vagy múlt idejű szenvedő szerkezettel. a vizsgált magyar nyelvű fordításokban ugyan az utóbbi – a mai nyelv-használat szempontjából kiavulóban lévő – meg-oldás gyakoribb, mint a -va/-veképzős megfelel-tetés, de ennek oka az is lehet, hogy mára közös-ségi dogmává vált az a nyelvhelyesközös-ségi babona, mely szerint a magyarban helytelen a segédige és a határozói igeneves szóalak együttes használata.
a) „Návrh na prevádzkový poriadok bol odhlasovaný.”
„Az üzemeltetési szabályzat tervezete meg-szavaztatott.”
b) „Na školský rok 2003/2004 bol zastupi-teľstvom odhlasovaný príspevok v hodnote 80 korún na každého žiaka.”
48 Misad Katalin
Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.
„A 2003/2004-es tanévre a képviselőtestü-let által 80 szlovák korona értékű hozzájá-rulás szavaztatott meg diákonként.”
a szlovákból magyarra fordított hivatali szöve-gek következő sajátossága, hogy gyakran hiányzik belőlük a határozott névelő. tény, hogy a magyarban a határozott névelőnek konkrét szerepe van: betölti az előző mondatra vagy annak valamely meghatározott szavára való visszautalás funkcióját. a vizsgált példa-anyag alapján feltételezzük, hogy a szlovákiai magyar hivatali nyelvhasználatban a névelő hiánya forrásnyelvi hatás, hiszen a szlovák nem használ névelőt, ugyanakkor tudatában vagyunk annak, hogy a névelő elhagyása a hivatali nyelvhasználatban az elvonatkoztatás-nak egy magasabb szintjére is utalhat.
a) „Informácie súvisiace s výstavbou káblo-vej televízie na adrese Obecného úradu v ...”
„Kábeltelevízió bevezetésével kapcsolatos információk a …-i Községi Hivatalban.”
b) „Slobodná voľba lekára možná.”
„Szabad orvosválasztás lehetséges.”
c) „Počas stavebných prác vchod obecného úradu bude prístupný z Námestia priateľ -stva.”
„Az építési munkálatok alatt a községi hiva-tal bejárata Barátság tér felől közelíthető meg.”
az a) és b) példa a mondat aktuális tagolására utal, a szövegkörnyezet arra enged következtet-ni, hogy valami ismert, tudott dologból indul-nak ki, erre építik új közlendőjüket. a c) példá-ban azonpéldá-ban nem indokolt a határozott névelő elhagyása, hiszen a magyarban az utcák, terek neve (az idegen eredetűeket is beleértve) min-dig névelős.
a főnévi igeneves szerkezetek szintén gya-kori elemei a magyar nyelvű fordításoknak.
ennek okát kereshetjük a forrásnyelvben is, hiszen a szlovák ige alapalakja az infinitívuszi alak, ennélfogva gyakran előfordul mind a
köz-nyelvi, mind a hivatali kommunikációban. de a főnévi igenév – éppen átmeneti jellegénél fogva – a magyarban is jól szolgálja a hivatalos szövegekre jellemző általánosító stílust, mivel lehetővé teszi az objektív, érzelemmentes köz-lést. Sajátosságai közé tartozik az is, hogy álta-la egész mellékmondatok ágyazódhatnak be a főmondatba, növelvén az egyszerű mondatok telítettségét (vö. Korchmáros 1988: 591):
a) „Prosím dodržať termín.”
„Kérem a határidőt betartani.”
b) „Žiadosti prosíme odovzdať v podateľni.”
„A kérvényeket kérjük az iktatóban leadni.”
c) „Zaväzujeme sa podanú žiadosť v čo najkratšom čase prerokovať”.
„A hivatal kötelezi magát a beadványt idő előtt elbírálni.”
öSSzeGzéS
a szöveganyag nyelvi vizsgálatát megelőzően igyekeztünk rámutatni azokra a külső és belső tényezőkre, amelyek hatással lehettek a nyel-vi anyag állapotára. a tanulmány középpontjában azonban a párhuzamos (szlovák–ma -gyar) korpuszokban előforduló, főként lexiká-lis és grammatikai fordítási műveleteken ala-puló szlovákiai magyar hivatali nyelvhaszná-lat bemutatása áll. a leírásban meghatározott számú írott nyelvi korpusz magyar nyelvű szövegeiből indultunk ki. azt vizsgáltuk, mely lexikai és grammatikai jelenségek je -lentkeznek elsősorban az írott közlésmódban.
Kíváncsiak voltunk arra is, milyen hatással van a forrásnyelvi (szlovák) szöveg a célnyel-vi (magyar) szövegek megformálóinak, szerkesztőinek nyelvi megnyilvánulására. Való -színűnek tartjuk, hogy a szlovák tannyelvű oktatási intézményekben szerzett szakmai képesítés mellett a fordítási tapasztalatok, illetve a nyelvészeti alapismeretek hiánya, valamint a hivatali nyelv használatot közvetet-ten befolyásoló nyelvtörvény is hozzájárul a szlovákiai magyar hivatali nyelvhasználat jelenlegi állapotához.
49 a magyar mint kisebbségi nyelv...
Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.
hIVatKozáSoK éS FeLhaSz-NáLt IRodaLoM
deme László 1970. Nyelvi és nyelvhasználati gond-jainkról. bratislava: Madách Kiadó.
101–104.
éKsz. 2003. Magyar értelmező kéziszótár.
budapest: akadémiai Kiadó. (2., átdol-gozott kiadás)
Grétsy László szerk. 1978. Hivatalos nyelvünk kézi-könyve. budapest: akadémiai Kiadó.
Gyönyör józsef 1990. Mi lesz velünk, magyarokkal?
Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918tól napjainkig. po -zsony/bratislava: Madách Kiadó. 33–37.
Gyönyör józsef 1993. törvény a hivatalos nyelvről Szlovákiában. Varga S. (szerk.) Magya -rok Szlovákiában. Adatok, tanulmányok (NDC Évkönyv ’93). bratislava/po zsony /pressburg: NdC.
Gyönyör józsef 1994. Terhes örökség. pozsony:
Madách–posonium. 216–272.
jakab István 1976. Hogy is mondjuk? bratislava:
Madách Kiadó.
jakab István 1987. Nyelvi vétségek és kétségek.
bratislava: Madách Kiadó.
Klaudy Kinga 1984. hogyan alkalmazható az aktuá-lis tagolás elmélete a fordítás oktatásá-ban? Magyar Nyelvőr108/3, 325–333.
Klaudy Kinga 1994. A fordítás elmélete és gyakorla-ta. budapest: Scholastica.
Klaudy Kinga 1997. A fordítás elmélete és gyakorla-ta. Angol–német–francia–orosz fordítástechnikai példatárral. budapest: Scho -lastica.
Klaudy Kinga 2001. Mit tehet a fordítástudomány a magyar nyelv „korszerűsítéséért”? Ma -gyar Nyelvőr125/2, 145–152.
Klaudy Kinga 2007. Nyelv és fordítás. Válogatott fordítástudományi tanulmányok. buda -pest: tinta Könyvkiadó.
M. Korchmáros Valéria 1988. Igenevek a hivatali nyelvhasználatban. Kiss jenő – Szűts László (szerk.): A magyar nyelv rétegző-dése. budapest: akadémiai Kiadó.
591–599.
Lanstyák István 1991. a szlovák nyelv árnyékában.
a magyar nyelv helyzete Cseh szlo -vákiában 1918–1991. Kontra Miklós (szerk.) Tanulmányok a határon túli kétnyelvűségről. budapest: Magyarság -kutató Intézet. 11–72.
Máté jakab 1988. Nyelvi helyzetek – szocioling-visztikai modellek. Kiss jenő – Szűts László (szerk.) A magyar nyelv rétegző-dése. budapest: akadémiai Kiadó.
673–682.
Mayer judit 1990. Anyanyelvi hibanapló. pozsony:
Madách Kiadó.
Menyhárt józsef 2002. Nyelvünk és törvénye. a hivatalos ügyintézés nyelve duna szer -dahelyen és Nyékvárkonyban a kisebb-ségi nyelvhasználati törvény érvénybelé-pése óta. Lanstyák István – Simon Szabolcs (szerk.) Tanulmányok a két-nyelvűségről. pozsony: Kalligram Könyvkiadó. 34–56.
Misad Katalin 1998. a magyar nyelv használata a hivatalos érintkezésben. Lanstyák István – Simon Szabolcs (szerk.) Tanulmányok a magyar–szlovák kétnyelvűségről. po -zsony: Kalligram Könyvkiadó. 43–68.
Mistrík jozef 1988. Moderná slovenčina. bratislava:
SpN.
Nádasdy ádám 2002. Ízlések és szabályok. Írások nyelvről, nyelvészetről. budapest: Mag -vető.
NyKk. Grétsy László – Kovalovszky Miklós 1983.
Nyelvművelő kézikönyv I. budapest:
akadémiai Kiadó.
Štatistický úrad SR 2001. Sčítanie obyvateľov, domov a bytov 2001. Základné údaje.
Národnostné zloženie obyvateľstva.
Szabómihály Gizella 1989. a szlovákból magyarra való fordítás problémái Szlovákiában.
Magyar Nyelvőr113/3, 277–283.
Szabómihály Gizella 2002. a szlovákiai kisebbségek nyelvi jogai és a kisebbségi nyelvhasz-nálat színterei, különös tekintettel a magyar közösségre. Lanstyák István –Szabómihály Gizella Magyar nyelvter-vezés Szlovákiában. Tanulmányok és dokumentumok. pozsony: Kalligram Kiadó. 19–40.
Szabómihály Gizella 2002. a hivatali kétnyelvűség megteremtésének nyelvi vetületei.
Lanstyák István – Szabómihály Gizella Magyar nyelvtervezés Szlovákiában.
Tanulmányok és dokumentumok. po -zsony: Kalligram Kiadó. 182–199.
tolcsvay Nagy Gábor szerk. 2007. Idegen szavak szótára. budapest, osiris Kiadó zbierka zákonov č. 428/1990, 270/1995.
50 Misad Katalin
Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.
[Misad Katalin 2009. a magyar mint kisebbségi nyelv használatának gyakorlata a hivatalos érintke-zésben. Nyelvi kontaktusok. Szlovákiai magyar vonatkozású alkalmazott nyelvészeti tanulmányok.
dunaszerdahely: Lilium aurum. 71–92.]
51 a magyar mint kisebbségi nyelv...
Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.
Szabómihály Gizella–Lanstyák István szerk., Magyarok Szlovákiában VII. kötet. Nyelv.Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2011, 572 p.