Ö t esztendővel Nagy Imre kivégzése előtt a kommunista pártok törté
netében szokatlan határozattal zárult a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953. június 27-i ülése*. A központi Vezetőség, a párt- és államvezetés többéves gyakorlatát elemezvén, megállapította, hogy „az elmúlt években a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége Rákosi Mátyással az élén súlyos hibákat követett el." 1
Ebben a történelmi dokumentumban a diktatúra legfelsőbb vezető réte
ge vallott szinte kendőzetlen nyíltsággal saját bűneiről. A határozat teljes szövegét ugyan sohasem hozták nyilvánosságra és a magát megbélyegző Központi Vezetőség is a helyén maradt (csak az 1956-os októberi forrada
lom söpörte el), ez az okmány mégis jelentősen hatott a későbbi fejlemé
nyekre.
Magyarországon sem megkönnyebbülést, sem reménységet nem hoztak a Sztálin halálát követő hónapok. A párt- és államvezetést egy személyben - a maga személyében - egyesítő Rákosi Mátyás és csoportjának hatalma szilárdnak tűnt. Mintegy 200 000 embert tartottak börtönökben vagy inter
nálótáborokban, a fővárosból és a nagyobb vidéki városokból kitelepített családok ezrei2 sorvadtak tehetetlenül az éhhalál küszöbén
A színfalak mögött, de a suttogó propaganda jóvoltából az egész ország tudtával, újabb nagy per előkészítése folyt. Rákosi akart terhessé vált cinkosaitól szabadulni és fogatta le a politikai rendőrség mindenható vezetőjét, az igazságügyminisztert és közvetlen munkatársaik egy részét.3 Az ország gazdasága csődbe került, de beszélni erről nem volt tanácsos.
Hiányzott a kenyér és alig akadt hús. A délkeleti megyék parasztságá
nak, Csepel, Ózd, Diósgyőr munkásainak éhséglázadását a fegyveres
* Lásd Az 1953-as júniusi párthatározat jelentősége és szerepe pártunk életében. In:
Nagy Imre: Vitairatok és beszédek 1955-56. Magyar Füzetek, Párizs, 1984. 13-20.O.
** A kitelepítettek, börtönbüntetésre ítéltek, internálótáborokba hurcoltak pontos számát illetően még ma sincsenek pontos adataink, a történeti kutatás feladata a tények
erők beavatkozása fojtotta el'. A korabeli sajtó büszkén írhatta: M agyaror
szág erős láncszem a szocialista tábor országainak szövetségében.".
1953. június 13-ára váratlan meghívás érkezett Rákosinak. A szovjet pártvezetőség kérte, hogy egy magyar párt- és kormányküldöttség utaz
zék azonnal Moszkvába. A meghívás kijelölte a delegáció tagjait is. Rákosi Mátyásnak, Gerő Ernőnek, a párt második emberének, az államelnöki tisztet betöltő, politikailag jelentéktelen Dobi Istvánnak és a hosszú ideig félreállított, de ebben az időpontban ismét magas állami tisztséget betöltő Nagy Imrének kellett a szovjet prezídiumnál jelentkeznie."* Rákosi, talán megsejtvén a későbbieket, alkudozni próbált: Dobi meg Nagy Imre helyett inkább más „fontosabb elvtársakat" vinne. A szovjet vendéglátók hajtha
tatlanok maradtak: a delegáció összetételében semmi változtatás nem
„eszközölhető".
A moszkvai tárgyalások” " lefolyása ma már ismeretes,5 akkor azonban még a beavatottak sem sejtették, hogy a teljes szovjet prezídium jelenlété
ben Hruscsov, Malenkov, Berija, Molotov órák hosszat zúdították Rákosi és Gerő fejére vádjaikat. Őket vonták felelősségre és tették felelőssé Ma
gyarország katasztrofális gazdasági helyzetéért, a parasztság megnyomo
rításáért, a törvénytelen joggyakorlatért, a kommunisták és a Szovjetunió népszerűtlenségéért. Amint Nagy Imre írta:6
„A Szovjetunió Kommunista Pártja elnökségének tagjai a megdöbbentő helyezetet úgy jellemezték, hogy Rákosival az élen a párt akkori vezetésének, a »négyes«-nek (Rákosi, Gerő, Révai, Faikas) súlyos hibái és bűnei a kataszt
rófa szélére sodoriák az országot, alapjaiban megrendítették a népi demokra
tikus rendszert s ha gyökeres és azonnali intézkedések nem változtatnak a helyzeten, az ország népe szembefordult volna velük. Hruscsov elvtárs szerint vasvillával hánytak volna k i bennünket" (Kiemelés tőlem, H. Gy.)
* Lásd e cikk 1. sz. szerkesztői lábjegyzetit Nagy Imre i.m.211-212 o.
* " 11 cl tii György összemossa az 1953. március előtti és utáni korszakot 1953 januárjában, szovjet mintára, cionista ellenes pert készítettek elő, amely Sztálin halála, illetve Nagy Imre miniszterelnöksége miatt nem fejeződött be. Az 1952-53 fordulóján letartóztatott ÁVH-s vezetők elleni perben elsőfokon 53 decemberében, másodfokon 54 januárjában hirdettek ítéletet Az ítéletek eljárási kegyelem alá estek, s automatikusan felére csökkentek. A csak később (1957-ben) elítélt Farkas Mihály, valamint a már 54-ben elítélt Péter Gábor az 1961-es részleges amnesztia nyomán szabadult amikor velük egyidejűleg 56-06 elítélteket is szabadon bocsátanak
** * A június 13-16. között Moszkvában tárgyaló delegációnak a fiatal vezetők közül is többen tagjai voltak Hidas István (PB-tag, miniszterelnök-helyettes), Hegedűs András (PB-tag, állami gazdaságok és erdők minisztere), Földvári Rudolf (a Budapesti Pártbizottság első titkára) és Szalai Béla, (a Minisztertanács titkárságának vezetője).
A H istória 1992 3. száma közöl a jegyzőkönyvből részleteket
Hadd jegyezzük meg - nem Rákosiék mentségére, csak a történelmi hűség kedvéért hogy ugyanezen szovjet prezídium éveken keresztül bíráló meg
jegyzés nélkül támogatta Rákosi politikai és gazdasági irányzatát. Politikai, gazdasági, rendőri szakértői tudta és beleegyezése nélkül semmi sem tör
ténhetett Magyarországon. Ugyanez a preddium - csak ekkor már Sztálin hiányzott közülük.
A szovjet vezetők közölték Rákosi Mátyással, hogy Nagy Imre javára le kell mondania a miniszterelnökségről. Megmaradhat a párt élén, ha meg
szívleli a hallottakat és hozzálát a „hibák" kijavításához. A magyar küldött
séget utasították, hogy az MDP Központi Vezetősége az elhangzottak szellemében vizsgálja fölül eddigi tevékenységét.
1953-ban vagyunk Az ellenkezésnek még a gondolata sem merülhetett fel. Sztálin árnyéka ott lebegett még leghívebb tanítványai feje fölött.
Rákosi nyitotta meg a Központi Vezetőség ülését és számolt be a moszkvai tárgyalásokról. Megdöbbent csend fogadta referátumát. A Központi Veze
tőség szinte valamennyi tagja már nyakán érezte a hurkot. Egyetlen re
ménysugár csillant fel a beszámoló végén: a párt vezetése a régi kezekben marad. A helyzet elemzése, a múlt bűneinek feltárása Nagy Imre feladata.
Más talán nem is vállalkozhatott volna rá. Ő volt az egyetlen tagja e testületnek, aki nyugodt lelkiismerettel szólhatott az elmúlt időszakról.
1949-ben, amikor szembekerült a párt parasztpolitikájával, kizárták a Köz
ponti Vezetőség tagjai közül.
Nagy Imre kemény bírálatán felbuzdulva, a Központi Vezetőség néhány tagja - elenyésző kisebbség - kritikát és önkritikát gyakorolt. „Kritika és önkritika." Megszokott rituáléja ez a párt összejöveteleinek, része a kom
munista liturgiának. Itt azonban másként hullottak a szavak. „A párt elvtelen és pártszerütlen vezetése hozta magával azt is, hogy megsértettük a népi demokrá
cia alapelveit, a párt és az állam, az állam és a néptömegek viszonya tekintetében...
a hiba abban volt, hogy túlzottan a párt uralta az ország állam i és gazdasági vezetését, a párt nemcsak megszabta, ehatározta, de jó részben végre is hajtotta a kijelölt intézkedéseket. A párt szervezeti felépülésénél, működésénél, összetételénél és társadalmi jellegénél fogva nem alkalmas állam i funkciók ellátására, s az nem is feladata. M égis túlzottan beavatkozott az állam i feladatok végrehajtásába, amivel m egsértette az állami szervek önállóságát, megbénította működésüket, lejáratta tekintélyüket... hozzájárult ehhez az is, ami a vezérkedéssel együtt járt, hogy Rákosi elvtárs a maga személyében egyesítette az országban az egész hatalmat, ő volt a párt fűtitkára, a Minisztertanács elnöke és közvetlen irányítása alá vonta az Államvédelmi Hatóságot. Mind a párt, mind az állam vezetésében súlyos hibákat követett el, amelyek komoly veszélyeket rejtettek magukban... Megállapíthatjuk, hogy a kormány valóban árnyékkormány volt, amely a már meghozott párthatározatokat hagyta jóvá és a
m iniszteri hatáskör és felelősség is erősen korlátozódott... Ilyen kormányzati szer
inek és módszerek nem alkalmasak arra, hogy feltétlenül biztosítsák a törvényességet az állami és gazdasági élet minden területén. Itt vannak állami életünk legsúlyosabb rákfenéjének, a szocialista törvényesség megrendülésének gyökerei, am dyék végső fokon, a tömegektől való elszakadásból erednek... ”'7
Ez az idézet csak ízelítő a hangnemből, amely a Központi Vezetőség határozatát bevezette. A határozat maga a közélet, az államvezetés, a gaz
daságpolitika legfontosabb kérdéseiben mondott ítéletet. Leszögezte Rá
kosi és a Központi Vezetőség „súlyos hibáit", hangsúlyozta a Rákosi-Ge
rő-féle „gazdasági kalandorpolitika" romboló hatását, megállapította, hogy „a »baloldali« elhajlók, elsősorban Rákosi és Gerő az 1949-1953-as években a mezőgazdasági szocialista átszervezését holtvágányra vitték, csődbe juttatták a mezőgazdasági termelést, felbom lasztották a munkás-paraszt szövetséget, aláásták a népi demokrácia hatalmát, lábbal tiporták a törvényességet, lerontották a lakosság életszínvonalát, a néptömegeket szembeállították a párttal és a korm ányzattal,...
katasztrófa szélére sodorták az országot. "’*8
A júniusi határozat, az azt megelőző vita és a tény, hogy a megbírált vezetőség továbbra is a helyén maradt, a kommunista ellenzék, talán úgy is mondhatnék: a párton belüli forradalom kialakulásához vezetett. Igaz, hogy Rákosi és a Központi Vezetőség többsége megakadályozta a teljes szöveg nyilvánosságra hozatalát, megtiltotta azt is, hogy a határozat egé
szét akár csak a párttagsággal ismertessék, de a szöveg főbb pontjait leg
alább a magasabb pártfunkcionáriusok tudomására kellett hozniuk. Még ez a sommás ismertetés is kiszámíthatatlan hatással járt. Kimondhatóvá vált a kimondhatatlan, lángra kapott az elfojtott gyanú, hogy „valahol megté
vesztenek bennünket". Erkölcsi kérdéssé lett a konzekvenciák levonása, és mert a legfelsőbb vezetés erre semmi hajlandóságot nem mutatott, szem
bekerültek vele azok az eszményekben hívő kommunisták, akikben lelki
ismeret-vizsgálatuk a katarzis vágyát ébresztette. Számuk ebben az időben nem volt jelentős, hatásuk azonban, különösen később, felmérhetetlen.
Magyarországnak a rendszeren belüli előnyös változásokban alig remény
kedő, de csodákban mindig hívő népe 1953. július 4-én szembekerült a csodá
val. Nagy Imre, az új miniszterelnök mutatkozott be ezen a napon és úgy tűnt, mintha az oszággyűlés előtt elmondott programbeszéde új korszak kezdetét jelentette volna. Pedig Nagy Imre nem ismertethette a régi vezetők bűneiről hozott határozatot, beszéde nem foglalkozhatott a múlt politikájával. A Köz
ponti Vezetőség utasítása szerint a júniusi határozat alapján, de a határozat
* Nagy Imre: Vitairatok és beszédek 1955-1956. Magyar Füzetek, Párizs, 1984. 152-153. o.
** Nagy Imre: I.m. 74. o.
ismertetése nélkül kellett kormányának jövő terveiről beszámolnia. Ám az ország régen elsajátította már a sorok közötti olvasás tudományát s Nagy Imre szavai mögül kihallotta már a Rákosi-gamitúra fölött megkongatott harangot. Nagy Imre bejelentette az ipar átszervezését, a nehézipar fejlesz
tési ütemének csökkentését a könnyű- és élelmiszeripar javára, a magasabb életszínvonal megteremtését, a kitelepítések megszüntetését, az internáló
táborok feloszlatását, a törvénytelenségek felszámolását, a szabad munka
hely-választás lehetőségét, a paraszti termelőszövetkezetekből való kilépés vagy akár a termelőszövetkezetek feloszlatásának engedélyezését, az állami szervek túlkapásainak szigorú megtorlását.
Megannyi vádpont volt ez a múlt kormányzata ellen. Az ipar átszerve
zése? Mindenki tudta, miről van szó. Esztelen nagyzási hóbortból óriásko
hókra, nehézipari létesítményekre költötték a nyersanyagszegény ország nemzeti jövedelmének oroszlánrészét. Deportálások, törvénytelenségek megszüntetése? Sunyin hallgattak róla évekig, de a törvénytelenségeket mindenki érezte a saját bőrén. 1953-ban jóformán nem volt magyar család, amelyet ne érintett volna a rendőri vagy adminisztratív terror.
1953. július 4-én úgy látszott, hogy valóban új szakasz kezdődött Ma
gyarországon.
„Az új szakasz politikájának elsődleges feladata az volt, hogy kivezesse az országot a gazdasági és politikai válságból, új alapokra helyezze a szocializmus építését és új utakon, új módszerekkel vezesse az országot a szocialista társadalom felé. Az új szakasz új értelmet adott a szocializmusnak és új alapon kezdett hozzá a társadalom gazdasági alapja és felépítm énye egységének kialakításához, a szocia
lizmus gazdasági rendje és erkölcsi-etikai törvényei összhangjának megteremtésé
hez, a szocialista társadalom szilárd erkölcsi alapjának lerakásához... az új szakasz jelentősége a társadalmi erkölcs és etika szempontjából nem volt kisebb, mint gazdasági és politikai szempontból''' - írta 1955 decemberében Nagy Imre.9 De ekkor már nem volt miniszterelnök és paradox módon az új szakasz erkölcsi hajtóereje is annak - és vele Nagy Imrének - megbuktatása után bontako
zott ki.
Mert az „új szakasz" nem volt hosszú életű. Rákosi és mögötte majdnem az egész pártapparátus jóformán az első pillanattól kezdve mindent elkö
vetett, hogy megakadályozza Nagy Imre programjának végrehajtását. Az állami és pártfunkcionáriusoknak csak kis csoportja küzd Nagy Imre mel
lett, s hiába áll mögötte a közvélemény, eltávolítják. Elvei, céljai revideálá
sára, lemondásra nem hajlandó. 1955 elején részben koholt betegséggel ágynak szögezik, majd néhány héttel később minden tisztségétől
meg-* Nagy Imre: Lm. 209. o.
fosztják, kizárják az MDP-ből s még egyetemi katedrájától, akadémiai tagságától is megfosztják.
így is késó volt; az idő kerekét visszafordítani már nem lehetett. Nagy Imre egyéves miniszterelnöksége alatt mégiscsak emelkedett az életszín
vonal, szabadabban lélegzett a munkás, a paraszt, és ami talán a legfonto
sabb, megnyíltak a börtönkapuk, megszűntek a deportálások. A konfliktus Nagy Imre és a pártvezetés között nyilvánvalóvá vált. Bukásának okai szinte tapinthatókká lettek. Nem Magyarország volt az egyetlen népi demokrácia, amely ez idő tájt az új szakasz politikáját hirdette, de Nagy Imre volt az egyetlen kommunista vezető, áld hitt is benne, valósággá is akarta tenni. Bukásával csak emelkedett, s az elszabadult szellemeket Rá
kosiék többé nem dugaszolhatták vissza a palackba. Az ország ekkor indult el a forradalom felé. A júniusi határozat a párton belüli forradalmat készí
tette elő, Nagy Imre programjának megbuktatása az egész országot forra
dalmasította.
(1963. V. évfolyam, 3. szám)
JEGYZETEK
*Az MDP KV-nek 1953. júniusi határozata. Bevezetés. Emlékezetből idézve.
2Az1953-as becslések 30 000 családot említenek; ezeket általában 20-30 k g -o s csomaggal szállították az ország legnyomorúságosabb vidékeire, ahol munkalehetőségek alig vagy egyál
talán nem akadtak.
3Az ÁVH vezetője, Péter Gábor és társai lelkesen börtönözték be, ölették sorra Rákosi prezumptív ellenfeleit - becsempészvén közéjük saját riválisaikat vagy a nékik ellenszenves személyeket de amikor a perek áradata szűnni látszott s az újabb hullámok már az ő pozíciójukat fenyegették, Rákosit denunciáló beadványt szerkesztettek és juttattak el az NKVD - a szovjet politikai rendőrség - vezetőjéhez, Abakumovhoz. Ez utóbbi a beadványt 1952 végén megmutatta Rákosinak, aki nyomban bebörtönöztette a hűtlen hóhérsegédeket Kádár János helyezte azután - 1957-től kezdődően - szabadlábra őket. (Az ÁVH egyik volt vezetőjének személyes közlése.)
4Vö. Nagy Imre: A m agyar nép védelm ében. Emlékirat, magyar kiadás, 50. o.
N agy Imre emlékirataiban beszámol a fontosabb mozzanatokról és legutóbb Molnár Mik
lós-Nagy László elemezte a megbeszéléseket, Két világ közt című kitűnő könyvében (a Nagy Imre Intézet kiadása, Brüsszel, 1962; franciául Im re N agy - Reform ateur ou révolutionnaire, Librairie R Droz, Génévé, 1959).
í I.m.62.o.
7Nagy Imre: I.m. 187. o.
®Nagy Imre: I.m. 115. o.
*Nagy Imre: I.m. 47. o.
SZTÁRAY ZOLTÁN