Az 1955. július 27-i légi incidens ügye

Tényállás: 1955. július 27-én az EL-AL izraeli légitársaság Bécs és Lod (Lydda) között közlekedő menetrendszerinti járatát Bulgária feletti légtérben a bolgár biztonsági erők lelőtték. Az ötvenegy különböző állampolgárságú utas és a hétfős

356 927 (1955) ENSZ Közgyűlés határozata, amelynek címe a nemzetközi határ közelében repülő, vagy azon véletlenül átrepülő kereskedelmi repülőgépek biztonságának kérdése. A Közgyűlés szóban forgó határozatát a bolgár légtérben történt légi incidenst követően fogadták el.

357 Talán az egyedüli eset, amikor az ENSZ Biztonsági Tanács polgári repülőgép lelövését elítélte, akkor történt, amikor 1996. február 24-én Kuba két Egyesült Államokban lajstromozott polgári repülőgépet lőtt le. Lásd S/RES/1067 (1996). Részletesebben kifejtve a 3.10.2.1 pontban. Az Iran Air járat lelövése miatt az ENSZ Biztonsági Tanács nem ítélte el az Egyesült Államokat, hanem csak mély együttérzést (deep distress) és mély sajnálatot (profound regret) fejezett ki. Lásd ENSZ Biztonsági Tanács 616 (1988) számú 1988. július 20-án kelt határozat. A Szovjetuniót az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagját soha nem ítélte el a Biztonsági Tanács polgári repülőgép lelövése miatt (például KAL-007 tragédia kapcsán).

111

személyzet életét vesztette.³⁵⁸ A felperes államok állítása szerint - Bulgária állításaival ellentétben - a fegyveres erőszak alkalmazása előtt nem került sor figyelmeztetésre, valamint a repülőgépnek nem engedték meg, hogy elhagyja a Bulgária légterét és megakadályozták, hogy kényszerleszállást hajtson végre.³⁵⁹ Izrael és Bulgária között elhúzódó sikertelen kétoldalú diplomáciai tárgyalásokat követően Izrael 1957-ben a Nemzetközi Bírósághoz fordult. Elhunyt állampolgáraik hozzátartozói nevében diplomáciai védelem alapján az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is keresetet nyújtott be a Nemzetközi Bíróságon Bulgáriával szemben. A három felperes állam a Nemzetközi Bíróság joghatóságát arra alapozta, hogy Bulgária 1921. július 29-én az Állandó Nemzetközi Bíróság joghatóságát alávetési nyilatkozatában elfogadta. A Nemzetközi Bíróság ebben a légi incidens ügyben az Állandó Nemzetközi Bíróság részére tett kötelező nyilatkozatok érvényességével és alkalmazhatóságával összefüggő olyan problémákat tisztázott, amelyekkel kapcsolatban sem az Alapokmányban, sem az Alapszabályban nem találunk kielégítő rendelkezéseket. A Nemzetközi Bíróságnak lényegében a Nemzetközi Bíróság Alapszabályának 36. cikkének 5.

bekezdését kellett értelmeznie, amely így szól:

Az Állandó Nemzetközi Bíróság Alapszabályainak 36.

cikke értelmében tett nyilatkozatokat, amennyiben azok még hatályban vannak, az Alapszabályokban részes Államok között arra az időre, amelyre hatályuk még fennáll és rendelkezéseiknek megfelelően a Nemzetközi Bíróság kötelező joghatóságának elfogadása gyanánt kell tekinteni.

A Nemzetközi Bíróság a szűkebb értelmezést elfogadva kimondta, hogy a 36 cikk 5. bekezdés csak azoknak az államoknak még érvényben lévő kötelező joghatósági nyilatkozataira vonatkozik, amely államok az Állandó Nemzetközi Bíróság megszűnte előtt váltak a Nemzetközi Bíróság Alapszabályának részesévé.

Bulgária nem esett ebbe a kategóriába, mivel nem volt alapító tagja az ENSZ-nek.

358 Eljárást kezdeményező beadvány Izrael Kormánya nevében 1957. október 16. 1955. július 27-i légi incidens ICJ. Előterjesztések (Pleadings), Szóbeli érvek, Dokumentum. 5 o.

359 Lásd például az Egyesült Államok által benyújtott memorandum (1958. december 2.). 177-183 o. 207. bekezdés, 204 és 219 o., Izrael Kormányának memoranduma (1958. június 2., SECTION B PLEADINGS). 94-95. o., 80-83. bekezdések.

112

Mindez azt jelentette a gyakorlatban, hogy az Állandó Nemzetközi Bíróság joghatóságát elismerő bolgár nyilatkozatra alapított joghatósági indok nem került elfogadásra. A Nemzetközi Bíróság nem tartotta szükségesnek, hogy a Bulgária által beterjesztett további négy pergátló kifogással foglalkozzon.³⁶⁰ A pergátló kifogásokkal kapcsolatos döntést követően a felperes államok kezdeményezték az eljárás megszüntetését.

Az érintett államok által benyújtott érdemi írásos előterjesztések: A felperes államok azt állították, hogy nemzetközi jog megsértését jelenti az, ha egy állam békeidőben egy olyan fegyvertelen, világos azonosító jellel rendelkező polgári légi járművet lő le, amely nem szándékosan (pl. végszükség /distress/ miatt)³⁶¹ repül be külföldi légterébe.³⁶² Ezen államok Bulgária elítélése kapcsán több alkalommal az államok alapvető emberiességi kötelezettségeire hivatkoztak és e tekintetben utaltak a Nemzetközi Bíróság Korfu-szoros ügyben hozott ítéletére.³⁶³ A tengerjoggal való analógiával élve a végszükségben lévőknek való segítségnyújtás kötelezettségére is hivatkoztak, amely a Chicagói Egyezmény végszükségről szóló 25. cikkén alapszik.³⁶⁴ Az állami gyakorlat alátámasztotta azt, hogy az államok elfogadhatónak, jogi úton igazolhatónak tartották a légtér megsértését végszükség esetében akár a rossz időjárási viszonyoknak köszönhetően akár műszaki, vagy egyéb hiba fennállása esetén.³⁶⁵ Az Egyesült Királyság kifejtette, hogy egy külföldi lajstromozású repülőgép, vagy hajó ellen kizárólag jogszerű önvédelem esetében alkalmazható fegyveres erőszak. Ezen

360 LAMM Vanda: A Nemzetközi Bíróság ítéletei és tanácsadó véleményei 1945-1993.

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1995. 115. o., 119 o.

361 Érdemes megjegyezni, hogy már 1902-ben Fauchille is azon az állásponton volt tervezetében, hogy végszükség esetén a ballon szabadon szállhat le az állam területére. Lásd Annuaire 1902: 46.

o. 362 Izrael Kormányának memoranduma 1958. június 2. (SECTION B PLEADINGS). 85. o. 63 bekezdés, 87. o. 66. bekezdés.

Az Egyesült Államok Kormányának memoranduma 1958. december 2. 237. o., 240-241. o. 6.

bekezdés.

Az Egyesült Királyság és Észak-Írország Kormányának memoranduma 1958. augusztus 28. 354.

o. 55. bekezdés, 356 o. 59. bekezdés, 358 o. 66. bekezdés 365-366. o. 81. bekezdés.

363 Izrael Kormányának memoranduma 1958. június 2. (SECTION B PLEADINGS). 53. o. 15.

bekezdés, 71 o. 42. bekezdés, 84 o. 61. bekezdés.

Az Egyesült Királyság és Észak-Írország Kormányának memoranduma 1958. augusztus 28. 358.

o. 67-68. bekezdés.

Az Egyesült Államok Kormányának memoranduma 1958. december 2. 240 o. I. bekezdés.

364 Az Egyesült Államok Kormányának memoranduma 1958. december 2. 222-227 o.

Az Egyesült Királyság és Észak-Írország Kormányának memoranduma 1958. augusztus 28. 358-361 o., 68-72. bekezdések.

365ERNSZT (2007): i.m. 76. o.

113

alapelv kifejtésre került az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 2. cikk (4) bekezdésében, amely kimondja, hogy az államok közötti kapcsolatok során tilos az erőszak alkalmazása. Az Egyesült Királyság a Korfu-szoros ügyre hivatkozva azt állította, hogy a nemzetközi jog elítéli azon államokat, amelyek békeidőben egy másik állam polgárait vagy javait szükségtelenül és gondatlanul (recklessly) veszélyeztetik.³⁶⁶ Az Egyesült Királyság más esetjogra is hivatkozott, ami azt jelzi, hogy a polgári repülőgépek elleni erőszak alkalmazása nem kizárólag az államközi kapcsolatokban fennálló erőszak alkalmazás tilalmáról szól, hanem van egy másik dimenziója is, mégpedig az államok azon kötelezettsége, hogy megvédjék a természetes személyek életét. Az ún. García és M.A. Garza ügyről (1926) van szó, amelyben a közös mexikói-amerikai követelést elbíráló bizottság megállapította, hogy a nemzetközi jog megsértésének számít az, ha a közös határt illegálisan átlépő mexikói állampolgárok ellen halállal járó erőszakot alkalmaz az Egyesült Államok egyik határőre.³⁶⁷ Az Egyesült Királyság beadványában azt állította továbbá, hogy a Chicagói Egyezmény 9. cikk c) bekezdése nem engedi meg erőszak alkalmazását olyan légi járművel szemben, amelyek tiltott, vagy korlátozott légtérben repülnek, tehát ebből az következik, hogy nem támadható meg az olyan légi jármű, amely a tiltott, vagy korlátozott légtéren kívül repül.³⁶⁸ Említést érdemel, hogy az Egyesült Államok és Izrael olyan megjegyzéseket tett írásbeli előterjesztéseiben, amelyeket olyképpen lehet értelmezni, hogy az erőszak alkalmazása nem kizárólag a szűk értelemben vett önvédelmi helyzetben alkalmazható. Az Egyesült Államok azt hangsúlyozta, hogy a nemzetközi jog alapján különböző szélsőséges helyzetben biztonsági és speciális biztonsági megfontolások alapján nem maradhat más választás, mint a repülőgép lelövése.³⁶⁹ Izrael elismerve, hogy az államoknak jogos érdekük fűződik nemzeti szuverenitásuk megvédésre, azt állította, hogy a Bulgária által alkalmazott erőszak

366Az Egyesült Királyság és Észak-Írország Kormányának memoranduma 1958. augusztus 28.

358. o. 66. bekezdés.

367Az Egyesült Királyság és Észak-Írország Kormányának memoranduma 1958. augusztus 28., 362. o. 76. bekezdés. A Garcia és M.A. Garza üggyel kapcsolatos további részletekért lásd 3.9 pont.

368Az Egyesült Királyság és Észak-Írország Kormányának memoranduma 1958. augusztus 28.

363-364 o. 78. bekezdés.

369 Az Egyesült Államok Kormányának memoranduma 1958. december 2. 239. o. (v)-(vi) albekezdések, 24. o. 3. bekezdés.

114

mértéke nem volt arányos, illetve meghaladta azt a fenyegetettségi szintet, amelyet a szóban forgó polgári légi jármű jelentett Bulgária számára.³⁷⁰

Az Egyesült Államok ismertetett egy olyan hipotetikus helyzetet, amikor az államnak nem marad más választása, mint a légi jármű megsemmisítése. E szerint egy katonai légi jármű engedély nélkül, előzetes bejelentés nélkül nagy sebességgel halad és megtagadja a légiforgalmi irányítás észszerű utasításának figyelemmel követését, illetve azok végrehajtását. Másik eset olyan harci gépre vonatkozik, amely nem azonosítja magát, nem rendelkezik világos azonosító jellel, és amely jellegénél és magatartásával fogva minden objektív bizonyíték alapján világosan láthatóan ellenséges szándékkal bír és kitérők nélkül egyenesen egy különösen érzékeny biztonsági övezet (high security area) felé halad.³⁷¹ Izrael és az Egyesült Államok azt állították, hogy a civilizált nemzetek gyakorlata szerint (nemzetközi szokásjog alapján) egy államnak, amely egy nem szándékos légtérsértést elkövető, világosan felismerhető polgári légi járművel áll szemben, két opciója van:

a) diplomáciai csatornákon keresztül felveti az ügyet a légi jármű lajstromozása szerinti államnál,

b) biztonsági szabály megsértése esetén azt kéri, hogy a repülőgép megfelelő helyen szálljon le.³⁷²

Az Egyesült Államok kifejtette, hogy erőszak alkalmazása helyett a polgári légi járműnek biztonságos alternatívát kell kínálni. A biztonságos alternatíva azt jelenti, hogy a légi járművel közlik, hogy eltért útvonalától, majd visszakísérik Jugoszláviába, vagy tovább kísérik Görögországba, vagy biztonsági aggodalmak esetén leszállást követelnek meg.³⁷³

370 Izrael Kormányának memoranduma 1958. június 2. (SECTION B PLEADINGS). 84-86. o. 60-65. bekezdés.

371 Az Egyesült Államok Kormányának memoranduma 1958. december 2. 239. o.

372 Izrael Kormányának memoranduma 1958. június 2. (SECTION B PLEADINGS) 86-87. o. 66.

bekezdés.

373Az Egyesült Államok Kormányának memoranduma 1958. december 2. 210. o.

115

Tekintettel arra, hogy Bulgária ekkor még nem volt a Chicagói Egyezmény szerződő állama, ezért Izrael csak olyan mértékben támaszkodott a szóban forgó szerződésre, amilyen mértékben az nemzetközi szokásjogot kodifikált.

Először, a tragédiát közvetlenül követően Bulgária elismerte felelősségét és vállalta, hogy az elkövetőket felelősségre vonja és fizet kártérítést. Elismerte, hogy fegyveres erői „elhamarkodottan” cselekedtek és nem tettek meg mindent a repülőgép leszállásának kikényszerítése érdekében.³⁷⁴ 1957-ben ugyanakkor a bolgár kormány megváltoztatta korábbi álláspontját és jószándékának bizonyítékaként ex gratia alapon, azaz felelősség elismerése nélkül tett ajánlatot a hozzátartozók kártérítésére. Bulgária tehát humanitárius megfontolásokból fizetett volna kártérítést az elhunytak hozzátartozóinak és a légi fuvarozók felelősségének egységesítéséről szóló ún. Varsói Egyezményre hivatkozott a kártérítés összegének megállapítása céljából.³⁷⁵ Bulgária a felajánlott kártérítést arra a Varsói Egyezményre alapozta, amely a légi fuvarozó és az utasok közötti jogviszonyt rendezi. Mind Izrael, mind az Egyesült Királyság elutasították ezt az értelmezést.³⁷⁶ Szófiának az volt az álláspontja, hogy a vita belső nemzeti hatáskörbe tartozik, és az áldozatok családtagjai nem merítették ki a belső jogorvoslati lehetőségeket.³⁷⁷ Szófia kifejtette, hogy a nemzetközi jog szabályai nem alkalmazhatók jelen incidensre és a gép lelövése összhangban van a joggal, aminek következtében nem merül fel Bulgária felelőssége.³⁷⁸ Bulgária nem hivatkozott saját nemzeti előírásaira, amelyek megengedték volna a légi jármű

374 Izrael Kormányának memoranduma 1958. június 2. (SECTION B PLEADINGS). 56-60. o. 24-28. bekezdések.

375Az Egyesült Királyság és Észak-Írország Kormányának memoranduma 1958. augusztus 28.

357. o. 63 bekezdés. Izrael Kormányának memoranduma 1958. június 2.(SECTION B PLEADINGS). 81 o. 54. bekezdés.

376 Izrael Kormányának memoranduma 1958. június 2. 105. o. 100. bekezdés.

Az Egyesült Királyság és Észak-Írország Kormányának memoranduma 1958. augusztus 28. 357.

o. 63. bekezdés.

377A Bolgár Népköztársaság pergátló kifogásai. Joghatóság kifogásolása. 1958. december 4. (Izrael v. Bulgária). 132. o.

378 Az Egyesült Királyság és Észak-Írország Kormányának memoranduma 1958. augusztus 28. 356 o. 61-62. bekezdés.

Izrael Kormányának memoranduma 1958. június 2. (SECTION B PLEADINGS). 79. o. 51.

bekezdés.

116

lelövését,³⁷⁹ helyette a légitársaságot hibáztatta, mivel az előzetes értesítés nélkül (sans preavis) hatolt be Bulgária légterébe.³⁸⁰

3.12.2.1 Közbenső következtetések

A szóban forgó légi incidens az érintett államok részéről különböző reakciókat váltott ki. Egyik részről a felperes államok meg voltak győződve, hogy a vita nemzetközi jellegű, amely a nemzetközi jog megsértését veti fel. Bulgária részéről, ugyanakkor, egy tisztán nemzeti hatáskörbe tartozó ügyként tekintettek a repülőgép lelövésére. A három felperes állam azt állította, hogy békeidőben nem alkalmazható erőszak olyan felismerhető jelzéssel rendelkező polgári légi jármű ellen, amely nem szándékosan sérti meg egy másik állam szuverenitását (pl.

végszükség /distress/ miatt). A három állam alapvető emberiességi megfontolásokra, többek között a Nemzetközi Bíróság Korfu-szoros ügyben hozott ítéletére hivatkozott. A három felperes állam jogértelmezése szerint a hatályban lévő nemzetközi szokásjog alapján a polgári légi jármű elleni erőszak alkalmazása szinte teljes körűen tiltva van, amely alól egyedül az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt természetes önvédelemhez való jog, illetve egyéb megszorítóan értelmezhető esetek jelenthetnek kivételt.

Ami az utóbbi egyéb eseteket jelenti, az Egyesült Államok speciális biztonsági megfontolásokra, míg Izrael az arányosság elvére hivatkozott. Az Egyesült Államok - mint, ahogy arról szó volt - leírt egy olyan hipotetikus esetet, amikor megengedett egy légi jármű megsemmisítése. Ugyanakkor a példa egy ellenséges szándékokkal rendelkező katonai légi járműre vonatkozott.

A három felperes közül az Egyesült Királyság ítélte el a legkategorikusabban az erőszak alkalmazását, és a kivételek tekintetében kizárólag az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt természetes önvédelemhez való jogot ismerte el.³⁸¹ A

379 Az Egyesült Államok Kormányának memoranduma 1958. december 2. 237-240. o.

380Az Egyesült Királyság és Észak-Írország Kormányának memoranduma 1958. augusztus 28.

347. o. 41. bekezdés, 348. o. 43. bekezdés.

381 HUGHES: i.m. 608. o., 615-617. o.

117

három államnak nemzetközi szokásjogra kellett keresetét alapoznia, mivel Bulgária az események időpontjában még nem volt a Chicagói Egyezmény szerződő állama.

Az államok államközi ügynek tekintették a légi incidenst annak ellenére, hogy az izraeli repülőgépet egy légitársaság üzemeltette. A következők támasztják alá a fenti értelmezést: Izrael bocsánatot kért Bulgáriától annak ellenére, hogy egy polgári repülőgépről volt szó, amely cselekményei nem tudhatók be izraeli állami szerveknek.³⁸² Továbbá az Egyesült Királyság beadványában az Alapokmány erőszak alkalmazásának tilalmáról szóló 2. cikk (4) bekezdésére utalt. Az Egyesült Királyság, ugyanakkor, a García és M.A. Garza ügyre (1926) is hivatkozott, amely felveti a légi incidens emberi jogi vonatkozásait.

In document A polgári légi jármű elleni fegyverhasználat nemzetközi jogi megítélésének és a légtér- szuverenitás értelmezésének újabb irányai (Pldal 110-117)