3. fejezet. A polgári légi jármű ellen állam által alkalmazott fegyveres erőszak szabályai erőszak szabályai
3.1 Az erőszak tilalma a nemzetközi jogban
A múltban a háború a nemzetközi vitarendezés egyik módja volt. Az erőszak tilalmának első nemzetközi szintű tilalma az 1907. évi Drago-Porter Egyezményben jelent meg. A Népszövetség bár korlátozta, de nem zárta ki teljesen a háborúindítás jogát. Az 1928-ban elfogadott Briand-Kellogg paktum aláírói elítélték a háborúindítást, mint a nemzetközi nézeteltérések rendezésének módját, és vállalták, hogy a vitarendezést békés eszközökkel oldják meg. A háborúnak nem minősülő fegyveres konfliktusokat azonban ez a megállapodás sem tiltotta meg. Hiányosságai ellenére is a Briand-Kellogg paktum bizonyos szempontból az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 2 cikk (4) bekezdése előfutárának tekinthető.166 A hatályos nemzetközi jogban az államok közötti
166 James CRAWFORD SC, FBA: Brownlie’s Principles of Public International Law. Oxford University Press, 2012. 744-745. o.
49
nemzetközi kapcsolatokban az ENSZ Alapokmány 2. cikk (4) bekezdése mondja ki az erőszak, vagy azzal való fenyegetés alkalmazásának általános tilalmát. Ez a cikk nem vonatkozik a kizárólag az államon belüli erőszak alkalmazására.167 A hatályos szabályozást szokták jus contra bellum-nak is minősíteni, de kérdés, ugyanakkor, hogy mennyiben valósult meg a háború törvényen kívül helyezése és az erőszak alkalmazásának gyakran előforduló esetei hogyan értelmezhetők az erőszak tilalma fényében.168
A 2. cikk (4) bekezdés szövege mint ismeretes a következőképpen hangzik:
A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniok kell.169
A beavatkozás tilalma minden állam szuverenitáshoz, területi integritáshoz és politikai függetlenséghez való jogából ered.170 Amennyiben a beavatkozás fegyveres erőszak alkalmazásával jár, akkor az megsérti az ENSZ Alapokmány 2 cikke (4) bekezdését.
A nemzetközi jogban az a legelfogadottabb nézet, hogy az erőszak alkalmazása közvetlen, vagy közvetett fegyveres erőszak alkalmazására vonatkozik, tehát nem tartozik ebbe a kategóriába a politikai, vagy gazdasági jellegű nyomásgyakorlás.171
A szakirodalomban általánosan elfogadott nézet és a Nemzetközi Bíróság megállapítása szerint is az erőszak általános tilalma nemzetközi szokásjogi
167 Bruno SIMMA (szerk.): The Charter of the United Nations. A Commentary. Second Edition, Oxford University Press, Vol. I, 2002. 121. o.
168 BRUHÁCS János: Jus contra bellum – Glosszák az erőszak nemzetközi jogi tilalmához. In Acta Univesitatis Szegediensis: Acta juridica et politica, Tom 77, 2014. 69. o.
169 ENSZ Alapokmány kihirdetve Magyarországon 1956. évi I. törvényben.
170 Robert JENNINGS - Arthur WATTS: Oppenheim's International Law. Ninth Edition, Harlow, Essex, England,2008. 428.o.
171 CRAWFORD: i.m. 747. o.
50
státusszal bír.172 Az erőszak tilalma a nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabálya173 (jus cogens).174
Az jus cogens szabályok - döntően - szokásjogi eredetűek, így a jus cogens nem más, mint a szokásjogi úton kialakuló normák speciális karaktere,175 amely a többi nemzetközi jogi norma felé emelkedik. Az általános erőszaktilalmat az államok többsége a jus cogens archetípusának tekinti, az első számú leginkább elismert, példát a feltételen alkalmazást igénylő normára.176
A fenti általános tilalom alóli kivételeket szűkítően kell értelmezni. A nemzetközi jog két kivételt ismer, az egyik az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján az ENSZ Biztonsági Tanács határozatában adott felhatalmazás az erőszak alkalmazására. A másik kivétel az ENSZ Alapokmány 51. cikkében foglalt önvédelemhez való jog, amely alapvetően az ENSZ Alapokmányban került szabályozásra az alábbiak szerint:
A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem érinti az Egyesült Nemzetek valamelyik tagja ellen irányuló fegyveres támadás esetében az egyéni vagy kollektív önvédelem természetes jogát mindaddig, amíg a Biztonsági Tanács a nemzetközi béke és biztonság fenntartására szükséges rendszabályokat meg nem tette.
A tagok az önvédelem e jogának gyakorlása során foganatosított rendszabályaikat azonnal a Biztonsági Tanács tudomására tartoznak hozni és ezek a rendszabályok semmiképpen sem érintik a Biztonsági
172 SIMMA: i.m. 133. o. Továbbá Nicaraguai és ellene irányuló katonai és félkatonai tevékenységek ügye, (Nicaragua v. Egyesült Államok), 1986. június 27., I.C.J. Reports 1986. 14. o., 292 (4) és 292 (6) bekezdések.
173 A szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23-án napján kelt szerződés (kihirdetve: 1987. évi 12. törvényerejű rendelet) 53. cikke a következőket mondja ki: A szerződés semmis, ha megkötésének időpontjában az általános nemzetközi jog valamely feltétlen alkalmazást igénylő szabályába ütközik. Ezen egyezmény alkalmazási körében az általános nemzetközi jog feltétlen alkalmazást igénylő szabálya olyan normát jelent, amelyet az államok nemzetközi közössége, mint egész, olyanként fogadott el és ismert el, mint amelytől nem lehet eltérni és amelyet csak a nemzetközi jognak az ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet megváltoztatni.
174 Nicaraguai és ellene irányuló katonai és félkatonai tevékenységek ügye, (Nicaragua v. Egyesült Államok), 1986. június 27., I.C.J. Reports 1986. 14. o., 190. bekezdés. A Nemzetközi Bíróság a Nemzetközi Jogi Bizottságra hivatkozott.
175 KAJTÁR Gábor: Jus Cogens a 21. század nemzetközi jogában – az általános erőszaktilalom feltétlen alkalmazandósága. Jogtudományi Közlöny, 7-8. szám, 2016. 404. o.
176 Uo. 406. o.
51
Tanácsnak a jelen Alapokmány értelmében fennálló hatáskörét és kötelességét abban a tekintetben, hogy a nemzetközi béke és biztonság fenntartása vagy helyreállítása végett az általa szükségesnek tartott intézkedéseket bármikor megtegye.
Az önvédelem természetes joga feltételezi, hogy az nemzetközi szokásjogi normaként is létezik. A Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy a vonatkozó szerződéses jog és a nemzetközi szokásjog egymás mellett létezik, és az ENSZ Alapokmány nem írja felül a nemzetközi szokásjogot. A két jogforrás tartalmilag nagyon hasonló, de nem minden tekintetben fedik le egymást. Az ENSZ Alapokmány nem törekedett arra, hogy kimerítően rendezze az önvédelem természetes jogát. Így például az ENSZ Alapokmány nem rendelkezik arról, hogy az önvédelem joga gyakorlásának előfeltétele a szükségesség és arányosság alapelveinek alkalmazása, amelyek a nemzetközi szokásjogban meggyökeresedett fogalmak.177 A szükségesség alatt általában azt értjük, hogy nem áll fenn egyéb alternatív lehetőség. Az arányosság a válaszlépés méretére, tartamára és célpontjára vonatkozik, de ezek a szempontok a szükségesség esetén is relevánsak.178 Az ENSZ Alapokmány sem és más nemzetközi szerződéses jog sem határozza meg például a fegyveres támadás fogalmát.
A fegyveres támadásnak mennyiségi és minőségi ismérvei vannak,179 az előbbi egy bizonyos fokú súlyossági szintet követel meg, míg az utóbbinak feltétele az államnak való betudhatóság. Különösen az utóbbi kérdése releváns témánk szempontjából, mivel a fegyveres támadás fennállása alapozza meg az önvédelemhez való jogot, amely a Chicagói Egyezmény 3bis cikkében foglalt általános fegyverhasználati tilalom alóli főkivételt jelenti.
177 Nicaraguai és ellene irányuló katonai és félkatonai tevékenységek ügye, (Nicaragua v. Egyesült Államok), 1986. június 27., I.C.J. Reports 1986. 14. o., 175-176. bekezdések.
178 Christine GRAY: International Law and the Use of Force. Oxford University Press, Third Edition, 2013. 150. o.
179KAJTÁR Gábor:A nem állami szereplők elleni önvédelem a nemzetközi jogban. ELTE Eötvös Kiadó Kft., Budapest. 2015. 73. o., 82.o.
52
A fentiekből kitűnik, hogy az önvédelem joga a nemzetközi jogban az államok közötti kapcsolatban értelmezhető. A tisztán nem állami szereplők elleni (állami) önvédelem jogát kizárja a hatályos nemzetközi jog.180
Amennyiben egy államot megtámadnak, annak joga van a szükségesség fennállása miatt fegyveres erőszakot alkalmazni, hogy megvédje magát a támadással szemben, hogy visszaverje a támadókat és kiűzze azokat területéről. A fegyveres támadás fogalmába nem tartozik bele például egy külföldi állam által az ellenzéki csoportok fegyverekkel, pénzzel való ellátása, mivel ilyen esetekben jogellenes beavatkozásról, vagy az erőszak alkalmazása tilalmának megsértéséről beszélhetünk.181
Önvédelem céljából fegyveres erőszakot kizárólag az ENSZ Alapokmány 51.
cikkében meghatározott szigorú keretek között lehet használni. Ezen meghatározott kereteken kívül egy állam nem alkalmazhat erőszakot biztonsági érdekeinek védelme érdekében. Ilyen esetben más eszközök állnak egy állam rendelkezésére például az ENSZ Biztonsági Tanácshoz való fordulás lehetősége.182
A klasszikus önvédelem egy már bekövetkezett fegyveres támadásra reagál. Az ún. megelőző önvédelem egy még be nem következett támadás ellen irányul és két alesete van. Az egyik a fegyveres támadás közvetlen bekövetkezése elleni ún.
preemptív önvédelem, a másik pedig a fegyveres támadás nem közvetlen bekövetkezése ellen irányuló preventív önvédelem. Míg a preemptív önvédelem kérdésében a nemzetközi dokumentumok megengedőbbek, addig a preventív önvédelem koncepcióját nem fogadják el.183
Jennings és Watts úgy vélik, hogy jogos önvédelemnek minősül az a fegyveres erőszak-alkalmazás, amely
a) az állam területe, vagy csapatai ellen elindított, vagy azonnal fenyegető fegyveres támadásra reagál;
180 Uo. 406. o.
181JENNINGS-WATTS: i.m. 417-418 o.
182 Kongó területén való fegyveres tevékenységek (Kongói Demokratikus Köztársaság v. Uganda) érdemi ítélet 2005. december 19. I.C.J. Reports 2005. 168. o. 148. bekezdés
183 KAJTÁR (2015):i.m. 99-100. o.
53
b) sürgős szükségesség áll fenn a támadás elleni védelmi intézkedések tekintetében;
c) nincsen praktikus alternatívája az önvédelemnek;
d) az önvédelem keretében tett intézkedések arra korlátozódnak, ami szükséges a jogellenes cselekmény megállításához, vagy megelőzéséhez, e) kollektív önvédelem esetén a fegyveres támadás áldozata kért
segítséget.184
A fenti értelmezésben visszaköszön az ún. Carolina-üggyel kapcsolatban megfogalmazott azonnaliság, arányosság, szükségesség alapelve.185 Megjegyzendő, hogy a Carolina-incidens történelmi összefüggéseiben vizsgálva inkább a szükséghelyzetre lehet példa nem pedig az önvédelem jogára.186
Végezetül érdemes néhány szót az agresszióról szólni, amely a jogellenes fegyveres erőszak legsúlyosabb formája,187 ezért nehéz amellett érvelni, hogy az agressziónak minősülő tevékenységek nem minősülnek fegyveres támadásnak.188 Az agresszió az ENSZ Alapokmány 39. cikke alapján az ENSZ Biztonsági Tanács kollektív biztonsági feladatai összefüggésében nyer értelmet, míg a fegyveres támadás az államok egyéni, vagy kollektív önvédelmét alapozhatja meg. Az agresszióról szóló 3314 (XXIX) számú ENSZ Közgyűlési határozat 3. cikkében felsorolt agressziónak minősített tevékenységek között két utalás történik légi járművekre. Egyrészről a (d) bekezdés szerint a légierő elleni támadás minősül érthető okokból agressziónak, míg ugyanezen (d) bekezdés alapján egy másik állam polgári légi flottája elleni támadás szintén agressziónak minősül. Ezen utóbbi kitétel kicsit nehezebben érthető, hiszen a polgári légi flottákat általában gazdasági társaságok üzemeltetik, ezért ebben az esetben állami érdeksérelem tulajdonképpen csak közvetett módon merülhet fel. Talán jobban érthetővé válik a jogalkotó eredeti szándéka, ha tudjuk, hogy a flottára való utalás alapvetően a
184 JENNINGS-WATTS: i.m. 422. o.
185 Webster amerikai külügyminiszter az Egyesült Államok területén elpusztított kanadai gőzhajó kapcsán az önvédelmi helyzetet olyan azonnali mindent elsöprő szükségszerűségnek írta le, amely más (békés) eszközök igénybevételére nem hagy lehetőséget és megfontolásra sincsen idő.
186 NAGY Károly: Önvédelem és jogos védelem a mai nemzetközi jogban. In: Acta Universitatis Szegediensis: Acta juridica et politica. (3) 1990. 181. o.
187 3314 (XXIX) az agresszió fogalmáról szóló ENSZ Közgyűlési határozat preambulum.
188 Stanimir A.ALEXANDROV: Self-defense against the use of force in international law. Kluwer Law International, The Hague/London/Boston, 1996. 114. o.
54
tengeri flották miatt került beszúrásra, mivel egyes tengeri államok (elsősorban pl.
Japán, Indonézia) aggodalmukat fejezték ki a tengeri flották elleni esetleges erőszakos fellépés súlyos gazdasági következményei miatt, illetve nem akarták, hogy a parti vizeiken a külföldi lajstromozású egyes halászhajók elleni fellépésük agressziónak minősüljön.189
Végezetül a légi közlekedés tekintetében a Nemzetközi Bíróság egyik ítéletének hadihajókkal kapcsolatos megállapítása analógia alkalmazásával akként is értelmezhető, hogy egy katonai légi jármű elleni támadás is fegyveres támadásnak minősülhet.190
3.2 A polgári légi jármű elleni állami erőszak tilalma a nemzetközi jogban