A Chicagói Egyezmény 3bis cikke és annak nyelvtani, valamint elfogadásának körülményeit figyelembe vevő értelmezése elfogadásának körülményeit figyelembe vevő értelmezése

A 3bis cikk (a) bekezdése a következőképpen hangzik: ²⁵¹

(a) A Szerződő Államok elismerik, hogy mindegyik Államnak tartózkodnia kell a repülésben lévő polgári légi jármű elleni fegyverhasználat alkalmazásától, és hogy elfogás esetén a fedélzeten lévő emberek életét és a légi jármű biztonságát sem veszélyeztethetik. Ez a rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy bármi módon módosítaná az Államoknak az Egyesült Nemzetek Alapokmányában rögzített jogait és kötelezettségeit.

Az (a) bekezdés a 3bis cikk legfontosabb rendelkezése, amely a polgári légi jármű elleni fegyverhasználat általános tilalmát mondja ki, valamint megerősíti, hogy elfogás esetén nem szabad veszélyeztetni a fedélzeten lévő személyek életét. Az (a) bekezdés kiemelt szerepét mutatja, hogy a (b) és (d) bekezdésben foglalt kötelezettségek is alá lettek rendelve az (a) bekezdésben foglalt tilalomnak, tehát a 3bis cikkben nincs olyan rendelkezés, amely felülírná a fegyverhasználat tilalmát.

Az elismerni ige (recognise) azt erősíti meg, hogy egy már létező nemzetközi szokásjogi jellegű tilalmat kodifikáltak a szerződő államok.

A tilalom a repülésben lévő polgári légi jármű elleni fegyverhasználatra vonatkozik, tehát a nem repülésben lévő polgári légi járműveket nem részesíti védelemben a 3bis cikk. Ez vélhetően egy utolsó pillanatban történt módosítás

250 Uo. 44. o.

251 Kihirdetve Magyarországon a 2007. évi X. törvényben.

74

eredménye, amellyel azt akarták kizárni, hogy a 3bis cikk hatálya kiterjedjen olyan esetekre, amikor földön tartózkodó eltérített légi járművet ér támadás. Irán például az ICAO Közgyűlés 25. Rendkívüli Ülésén azt szorgalmazta, hogy a polgári repülőterekre is terjedjen ki a 3bis cikk védelmének hatálya, azonban ez nem járt sikerrel.²⁵² Ugyanakkor úgy tűnik, hogy nem történt kísérlet a repülésben lévő kifejezés meghatározására.²⁵³

Az eredeti francia-osztrák szövegjavaslat az ENSZ Alapokmány 2 cikk (4) bekezdésén alapult és azt tartalmazta, hogy más szerződő állam légi járműve ellen tilos az erőszak alkalmazása. Az egyeztetések során törlésre került a más szerződő államban lajstromozott jelző, mivel az erőszak alkalmazásának tilalmát a nem szerződő államokban lajstromozott légi járművekre is ki kívánták terjeszteni. A fenti módosítás folytán olyan olvasata is elképzelhető a 3bis cikkben foglalt tiltásnak, hogy az a saját lajstromozású polgári légi járműre is vonatkozik.²⁵⁴ Ezen értelmezés megcáfolható azáltal, hogy a Chicagói Egyezmény a nemzetközi repülést szabályozza, tehát nem terjedhet ki a szerződő állam és a szerződő állam által lajstromozott légi jármű közötti kapcsolatra.²⁵⁵ Ugyanakkor relevánsnak tekinthető azon értelmezés is, amely szerint a Chicagói Egyezmény hatálya a belföldi légi forgalomra nem terjed ki,²⁵⁶ tehát így a 3bis cikk a belföldi légi járatokat nem védi. Feltehető, hogy a két nézet összedolgozását követően az a helyes értelmezés, hogy a 3bis cikk a belföldi forgalomban közlekedő saját lajstromozású repülésben lévő polgári légi járműre nem terjed ki, mivel ilyen esetben mindenfajta külföldi elem hiányzik. Nehéz lenne azzal érvelni,

252 Doc 9438, A25-EX Assembly 25th Session (Extraordinary) Montreal, 24 April - 10 May 1984, Executive Committee Meeting Resolutions and Minutes. 121-122. o.

253 Bin CHENG: The destruction of KAL Flight KE 007 and Article 3bis of the Chicago Convention. In: Air worthy - Liber Amicorum Honouring Professor Dr. I.H. PH. Diederiks-Verschoor. Kluwer Law and taxation, Deventer, Boston, 1985. 64. o.

Milde azt írja, ugyanakkor, hogy összhangban egyéb nemzetközi multilaterális szerződésekkel (különösen az 1963-ban elfogadott Tokiói egyezmény a légi járművek fedélzetén elkövetett bűncselekményekről) a repülésben lévő kifejezés onnan kezdődik, hogy a hajtóművét a felszálláshoz szükséges teljesítményre állítják, mindaddig, amíg a leszállási művelet befejeződik (power is applied for the purpose of take-off) és (until when the landing run ends). MICHAEL

MILDE: Interception of Civil Aircraft vs. Misuse of Civil Aviation (Background of Amendment 27 to Annex 2). Annals of Air and Space Law, Vol XI, 1986. 126. o.

75

ugyanakkor, hogy a belföldi légi forgalomban közlekedő saját lajstromozású polgári légi jármű alacsonyabb védelmi szintben részesülhet, mint egyéb polgári légi jármű.²⁵⁷ A nemzetközi emberi jogok szabályai biztosíthatják, hogy a polgári légi jármű a légi járat nemzetközi jellegétől függetlenül megfelelő védelemben részesüljön.²⁵⁸

Az erőszak alkalmazása elleni tilalom azért változott a szövegezés során - szovjet javaslatra - fegyverhasználat elleni tilalomra, mert bizonyos mértékű erőszak alkalmazása megengedett a polgári légi járművel szemben, például az elfogás végrehajtása során.²⁵⁹ Természetesen ilyen esetben sem szabad a fedélzeten tartózkodó személyek életét veszélyeztetni.

Az Egyesült Nemzetek Alapokmányában rögzített jogokra és kötelezettségekre való utalás felesleges, ahogyan ezt több részes állam ki is fejtette, hiszen az ENSZ Alapokmány 103. cikke alapján, amennyiben az Egyesült Nemzetek tagjainak a jelen Alapokmányból folyó és bármely egyéb nemzetközi megállapodásból eredő kötelezettségei összeütköznének, az Alapokmányból folyó kötelezettségeiket illeti meg elsőbbség. A szöveg-tervezetek tárgyalása során egyértelmű volt, hogy a szerződő államok az egyéni és kollektív önvédelem természetes jogára gondoltak az ENSZ Alapokmányára való utalással (51. cikk). Végül azonban nem maradt az 51. cikkre való kifejezett utalás a szövegben.

A 3bis cikk (a) bekezdése az előzetes várakozásokhoz képest meglepően szigorúan állapította/állapítja meg a polgári légi jármű elleni fegyverhasználat szabályait.

A 3bis cikk (b) bekezdése a következőképpen hangzik:

257 MILDE (2012): i.m. 58. o.

258 RobinGEIß: Civil aircraft as weapons of large-scale destruction: Countermeasures, Article 3bis of the Chicago Convention, and the newly adopted German „Luftsicheirheitsgesetz”, Michigan Journal of International Law, 227, 2005-2006. 251. o. Geiß emlékeztet, hogy a saját lajstromozású polgári légi jármű elleni erőszak szabályait az érintett állam nemzeti jogszabályai, a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog határozzák meg.

259 Doc 9438, A25-EX Assembly 25th Session (Extraordinary) Montreal, 24 April - 10 May 1984, Executive Committee Meeting Resolutions and Minutes. 65. o.

76

(b) A Szerződő Államok elismerik, hogy szuverenitásának gyakorlásaként minden Állam jogosult a területe felett felhatalmazás nélkül repülő polgári légi jármű leszállásának követelésére valamely kijelölt repülőtéren, vagy ha megalapozott okból arra a következtetésre jut, hogy azt az Egyezmény célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen célra használják;

az ilyen légi járműnek bármely egyéb utasítást adhat, amellyel véget vet az ilyen jogsértéseknek. E célból a Szerződő Államok bármely alkalmas eszközt felhasználhatnak, amelyek összeegyeztethetők a nemzetközi jog vonatkozó szabályaival, beleértve az Egyezmény vonatkozó rendelkezéseit, különösképpen a jelen cikk (a) bekezdését. Minden egyes Szerződő Állam egyetért, hogy a polgári légi járművek elfogásáról szóló hatályos rendelkezéseit közzéteszi.

Az (a) bekezdéssel való egyensúly kialakítása érdekében a nemzeti légtérre vonatkozó szuverenitás megerősítésére kerül sor ebben a (b) bekezdésben. A bekezdés az alul fekvő állam jogait sorolja fel arra vonatkozóan, hogy mit tehet a nemzeti légteret megsértő, vagy a polgári légi jármű Chicagói Egyezményben foglaltakkal összeegyezhetetlen használata esetén. A jogsértés megszüntetésére bármely utasítást adhat az érintett állam, de az nem ütközhet az (a) bekezdésben foglalt fegyverhasználati tilalomba, vagy nem veszélyeztetheti az elfogás során a fedélzeten tartózkodó személyek életét. Kérdésként merül fel, hogy az elfogáson kívül, illetve a nemzeti légtér elhagyásának követelésén kívül milyen más eszközök állnak rendelkezésére az alul fekvő államnak ahhoz, hogy véget vessen a jogsértésnek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a leszállás követelésén, a nemzeti légtérből való kivezetésen, illetve utólagos diplomáciai tiltakozáson kívül nem igen van más mód a jogsértés elleni fellépésre. A fegyverhasználat alkalmazása ugyanis kizárt az (a) bekezdés alapján. A (b) bekezdésben foglalt, a Chicagói Egyezménnyel összeegyezhetetlen használat nemcsak az egyik állam által a másik állam nemzetbiztonságát sértő cselekményeket foglalja magában (Chicagói Egyezmény 4. cikk), hanem a büntetőjogban ismert bűncselekmény kategóriákat

77

is (pl. kábítószer-kereskedelem).²⁶⁰ A bekezdés nem rendelkezik arról, hogy mi történik akkor, amikor a polgári légi jármű nem tesz eleget a légtér szerinti állam utasításainak, ezáltal nyitva hagyva ezt a kérdést. Természetesen az a) bekezdés miatt fegyverhasználat ilyen esetben sem jöhet szóba, kivéve, ha valamelyik kivétel alkalmazásra kerülhet.

A 3bis cikk (c) bekezdése a következőképpen hangzik:

(c) Minden polgári légi jármű köteles eleget tenni a jelen cikk (b) bekezdésének megfelelően kiadott utasításnak. Evégett, minden egyes Szerződő Állam köteles megalkotni nemzeti törvényeiben és rendeleteiben minden szükséges rendelkezést, amely által az abban az Államban lajstromozott polgári légi járműre, vagy olyan üzemben tartó által üzemeltetett polgári légi járműre, amelynek fő üzletviteli helye vagy állandó tartózkodási helye abban az Államban van, kötelezővé teszi e megfelelést. Minden egyes Szerződő Állam köteles súlyosan büntethetővé tenni ezen alkalmazandó törvények és rendeletek bárminemű megsértését, és az ügyet törvényei és rendeletei szerint köteles az illetékes hatósága elé terjeszteni.

A nemzeti légtér-szuverenitás megerősítése történik azáltal, hogy ezen bekezdés első mondata előírja azt, hogy a polgári légi jármű köteles eleget tenni az előző (b) bekezdésben foglalt - a légtérre vonatkozóan szuverenitással bíró állam által megfogalmazott - utasításnak. Természetesen az utasítás nem veszélyeztetheti a fedélzeten található személyek életét.

A (c) bekezdés összhangban a Chicagói Egyezményben foglalt egyéb rendelkezésekkel, a lajstromozó, illetve az üzembentartó székhelye szerinti államnak ír elő kötelezettségeket, mivel ezen állam van abban a (jogi) helyzetben, hogy azokat érvényesíteni tudja saját polgári légi járműveivel szemben.

260 MILDE (1986): i.m. 125. o.

78

A 3bis bekezdés (d) bekezdése a következőképpen hangzik:

(d) Minden egyes Szerződő Állam köteles megfelelő lépéseket tenni annak megtiltására, hogy az abban az Államban lajstromozott polgári légi járművet, vagy olyan üzemben tartó által üzemeltetett polgári légi járművet, amelynek fő üzletviteli helye vagy állandó tartózkodási helye abban az Államban van, előre megfontoltan az Egyezmény célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen célokra használják. E rendelkezés nem lehet kihatással a jelen cikk (a) bekezdésére, vagy nem korlátozhatja a (b) és (c) bekezdést.

A Chicagói Egyezmény céljaival ellentétesen használt polgári légi jármű kérdése megosztotta a szerződő államokat a szövegjavaslatok tárgyalása során. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy több állam a polgári repüléssel való visszaélés tilalmát az Egyezmény egyik alapelvének tekinti a nemzeti szuverenitás védelme, illetve a polgári légi jármű elleni erőszak tilalmának kimondása mellett.

Az egyeztetések végső stádiumában Lengyelország által javasolt szöveg eredetileg nem tartalmazott utalást az (a) bekezdésre, ezért az elfogadása esetén a fegyverhasználat tilalmának hatályát erősen lerontotta volna. Végül belekerült az a rendelkezés, hogy a (d) bekezdés nem lehet kihatással az (a) bekezdésre, ilyen módon tehát megerősítésre került a fegyverhasználat tilalmát kimondó (a) bekezdés elsőbbsége. A (c) bekezdéshez hasonlóan jelen esetben is a lajstromozó állam, illetve az üzembentartó székhelye szerinti állam van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a (d) bekezdésben megfogalmazott tiltásnak érvényt tudjon szerezni.

79 3.5 A 3bis cikk nemzetközi szokásjogi jellege

Érdemes a 3bis cikk szokásjogi helyzetéről is néhány szóban említést tenni. A Chicagói Egyezmény 3bis cikke nemzetközi jogi szokásjogi szabálynak számít.²⁶¹ Mint ahogyan erről már volt korábban szó a 3bis cikk (a) bekezdésében az államok „elismerik” (recognise), hogy tartózkodniuk kell a repülésben lévő légi jármű elleni fegyver alkalmazásától. Az ENSZ Biztonsági Tanács Kubát elítélő 1067 (1996) számú határozatának hatodik pontja is kimondja, hogy a 3bis cikk szokásjogi norma kodifikációját jelenti.²⁶² A szakirodalomban vita tárgyát képezi, hogy a kodifikálás szűkebb vagy tágabb értelemben szabályozta a kérdést, mint az adott időszakban fennálló szokásjog.²⁶³ Az ICAO Közgyűlés 25. Rendkívüli Ülésén folytatott heves viták arra engednek következtetni, hogy a szokásjog pontos tartalmát illetően nem voltak azonos állásponton az államok. Különösen a polgári repüléssel való visszaélés és az erőszak alkalmazásának kérdése körüli vita (lásd erről később részletesen) sugallja azt, hogy a 3bis cikk végül szűkebben állapította meg a fegyverhasználat tilalma alóli kivételek körét, mint az a szokásjogban akkor elfogadott volt.