3. fejezet. A polgári légi jármű ellen állam által alkalmazott fegyveres erőszak szabályai erőszak szabályai
3.17.1 A nemzetközi szerződéseken alapuló humanitárius jog szabályai
A légi hadviselés kezdeti időszakában, 1899-ben és 1907-ben született két nyilatkozat a léggömbökről kilőtt/kilövendő lövedékek és robbanóanyagok indításának eltiltásáról. Az első nyilatkozat határozott időre, öt évig szólt, míg a második formálisan mind a mai napig hatályban van.496 E nyilatkozatok nem tartalmaznak rendelkezéseket a polgári légi jármű elleni erőszak alkalmazására vonatkozóan, ezért ezek ismertetésére nem kerül sor.
Az 1949-ben elfogadott Genfi Egyezmények, valamint ezek kiegészítő jegyzőkönyvei nem tartalmaznak explicit rendelkezéseket a légi hadviselésre vonatkozóan, és a légi járművekre is csak néhány utalás történik bennük. Ezen utalások elsősorban az egészségügyi légi járművekre vonatkoznak és bővebb formában az 1977. évi I. Kiegészítő Jegyzőkönyvben497 találhatóak. A hadviselési szabályok szempontjából különösen releváns az 1977. évi I. Kiegészítő Jegyzőkönyv polgári lakosságról szóló IV. része 1. címe,498 amely saját hatályát tekintve a következőket mondja ki:
A jelen Cím rendelkezései kiterjednek minden szárazföldi, légi, vagy tengeri hadviselésre, amely kihatással lehet a polgári lakosságra, polgári
496 CSAPÓ: i.m. 10. o.
497 Kihirdetve Magyarországon 1989. évi 20. törvényerejű rendelet.
498 Általános védelem az ellenségeskedések hatásaival szemben, 49.3 cikk.
150
személyekre, vagy szárazföldi polgári javakra.
Kiterjednek továbbá a tengerről, vagy a levegőből szárazföldi célpontok ellen indított mindennemű támadásra, de egyébként nem érintik a tengeri, vagy légi fegyveres összeütközésre vonatkozó nemzetközi jogi szabályokat.
A fenti rendelkezés megfogalmazásának az volt az indoka, hogy a szöveget kidolgozók úgy értékelték, hogy a tengeri és légi hadviselés szabályai nehezen megállapíthatók, ezért nem akarták az 1977. évi I. Kiegészítő Jegyzőkönyv tárgyi hatályát túlságosan kiterjeszteni.499 A szakirodalomban ismertetett értelmezés szerint a 49. cikk 3. bekezdése nem terjed ki a légi hadviselés szabályaira, azaz a légi harcra.500 Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az 1977. évi I. Kiegészítő Jegyzőkönyv vonatkozó részeinek nemzetközi szokásjogi erővel bíró szabályai, mint például az elővigyázatosság, vagy arányosság alapelve, ne vonatkozhatnának a légi és tengeri hadviselésre.501 Sőt, kifejezett szerződéses jog hiányában is a légi hadviselés során az emberiesség követelménye, a megkülönböztetés elve, a katonai szükségesség és az arányosság elve irányítja a parancsokat kiadókat és végrehajtókat egyaránt.502 A rendelkezésre álló normák kellőképpen adaptálhatók valamennyi haderőnem esetére, ekként nincs, ami indokolná a differenciálást, azaz a légi hadviselés tárgyában speciális nemzetközi jogi szabályok elfogadását.
De természetesen üdvözlendő lenne a vonatkozó jus in bello szabályok nemzetközi szerződésben történő pontosítása, de erre jelen pillanatban nincsen sok esély.503
499 International Committee of the Red Cross. Treaties, States Parties and Commentaries. ICRC Commentary of 1987: 1895-1896. bekezdések.
https://ihl-databases.icrc.org/applic/ihl/ihl.nsf/INTRO/470 (2019. április 12.) (továbbiakban:
ICRC Kommentár 1987)
500 Natalino RONZITTI: The Codification of Law of Air Warfare. In: The law of air warfare contemporary issues. Essential air and space law. Eleven International publishing, Utrecht, 2006.
11. o.
501 Michael N.SCHMITT: Air Warfare. In: The Oxford Handbook of International Law in Armed Conflict. Oxford University Press, 2014. 125. o.
502 CSAPÓ: i.m. 23-24. o.
503 Uo. 30-32. o. Kicsit hasonló a helyzet a fegyveres konfliktusokban bevetésre kerülő drónokkal kapcsolatos új nemzetközi szabályozás tekintetében is. Lásd CSAPÓ Zsuzsanna: Drónok harca – kérdések kereszttüzében. Van-e szükség új nemzetközi szabályozásra? In: CSAPÓ Zsuzsanna (szerk.): Emlékkötet Herczegh Géza születésének 85. évfordulójára. A Ius in bello fejlődése és mai problémái. Pécs, 2013. 39-63. o.
151
Az 1977. évi Kiegészítő Jegyzőkönyv 49. cikk 4. bekezdése a következőket mondja ki:
A jelen Cím rendelkezései kiegészítik a humanitárius védelemnek a Negyedik Egyezményben, különösen annak II. Részében és a Magas Szerződő Felekre kötelező más nemzetközi megállapodásokban foglalt szabályait, továbbá a polgári személyeknek és javaknak az ellenségeskedések hatásaival szemben a szárazföldön, a tengeren, vagy a levegőben történő védelmét szolgáló egyéb nemzetközi jogi szabályokat.
Az ICRC Kommentár az egyéb nemzetközi jogi szabályok tekintetében közvetetten lábjegyzetben utal504 a Chicagói Egyezmény akkor még újnak számító 3bis cikkére, mint egyéb releváns nemzetközi jogi szabályra. A 3bis cikk megtiltja fegyver alkalmazását repülésben lévő polgári légi jármű ellen, kivéve az egyéni vagy kollektív természetes önvédelem jogának gyakorlását. A 3bis cikk (a) bekezdésének szövege az értekezésben már korábban idézésre került (lásd 3.4 pont).
A 3bis cikknek fegyveres összeütközés során történő alkalmazhatósága szempontjából releváns a Chicagói Egyezmény 89. cikke, amelyről más összefüggésben konkrétan a békeidőben való fegyverhasználat összefüggésében már korábban is volt szó. A cikk szövege is idézésre került (lásd 3.6 pont).
A korábbi megállapításokhoz képest említést érdemel, hogy a 89. cikk háborúról beszél, amely szűkebb fogalom, mint a fegyveres összeütközés.505 Jelen értekezés szerzőjének véleménye szerint a korábban kifejtettek alapján - a 89. cikkben foglaltak ellenére - a 3bis cikkben foglalt tilalom a fegyveres összeütközés során
504 ICRC Kommentár 1987: 1902. bekezdés
505 A Genfi Egyezmények közös 2. cikke is úgy fogalmaz, hogy az Egyezmények háború és egyéb fegyveres összeütközés esetén alkalmazandók, tehát akkor is, ha például nincsen hadüzenet, vagy formális hadiállapot. Lásd ICRC Kommentár 1958. https://ihl-databases.icrc.org/applic/ihl/ihl.nsf/Comment.xsp?action=openDocument&documentId=5AA133B 15493D9D0C12563CD0042A15A (2019. április 12.)
Yoram DINSTEIN:War, Aggression and Self-Defence. Fifth Edition, Cambridge University Press, 2011. 4. o., 9. o., 11. o. Dinstein megállapítja, hogy hadiállapot fennállhat aktív ellenségeskedések nélkül is, ha létezik hadüzenet. Dinstein emlékeztet, hogy nincsen a háborúnak nemzetközi jogi szerződésben megfogalmazott definíciója. Véleménye szerint nem minden erőszak alkalmazás jelent automatikusan háborút, hanem csak azok az esetek, amikor legalább az egyik fél átfogó (comprehensive) módon alkalmaz (fegyveres) erőszakot.
152
is feltehetően hatályos rendelkezésnek számít. Megjegyzendő azonban, hogy a HPCR Kézikönyv kommentárja szerint a Chicagói Egyezmény - annak 89. cikke miatt - nem alkalmazható fegyveres összeütközés során.506 A HPCR Kézikönyv kidolgozásának hátteréről és tartalmáról a későbbiek során lesz szó részletesen. A 89. cikk alkalmazásával kapcsolatos értelmezés fontosságát relativizálja, ugyanakkor, hogy a 3bis cikk nem biztosít védelmet (egy állam által) katonai célból használt polgári légi járművek számára, tehát a 3bis cikk a fegyveres összeütközések joga által - a felhasználás célja alapján - katonai célpontnak minősített polgári légi járművet sem védi. Ugyanakkor az állami légi járművé való minősítés légijogi megközelítése és a katonai célponttá való minősítés humanitárius jogi megközelítése között fellelhető bizonyos mértékű hasonlóság, mivel mindkét esetben a felhasználás célja a kiindulóalap (a humanitárius jogban vannak egyéb szempontok is a katonai célponttá minősítés tekintetében).
Jelen értekezés szerzőjének értelmezése szerint a légijogban az ún. vegyes helyzetekben (például a polgári légi jármű katonákat, vagy hadianyagot szállít, kémkedik egy állam számára) a polgári légi járművet továbbra is polgári légi járműként kell kezelni, így a 3bis cikk védelme továbbra is vonatkozik rá. Ezt a megközelítést a humanitárius jogban is lehetne alkalmazni a katonai célpont meghatározásánál, aminek következtében kizárólag azon polgári utasokat szállító légi járművek minősülnének katonai célpontnak, amelyek effektíve támadást fejtenek ki. A tengereken vívott fegyveres összeütközésekre alkalmazandó nemzetközi jogról szóló San Remo Kézikönyv (továbbiakban: San Remo Kézikönyv) és a légi és rakétás hadviselésre vonatkozó nemzetközi szabályokról szóló HPCR Kézikönyv (továbbiakban: HPCR Kézikönyv) katonai célponttal kapcsolatos megállapításait lásd a 3.17.3.2 és a 3.17.3.3 pontokban.
506 HPCR Manual on International Law Applicable to Air and Missile Warfare. Produced by The
Program on Humanitarian Policy and Conflict Research at Harvard University, Commentary.
Cambridge University Press, 2013. 184. o. (továbbiakban: HPCR Kézikönyv Kommentár)
153 3.17.2 A nemzeti katonai kézikönyvek
A légi hadviselésre vonatkozó nemzetközi jogi szabályok 2009-ben történt összegyűjtését és megállapítását megelőzően az általános humanitárius jog szokásjogi szabályai és alapelvei mellett az egyes nemzeti katonai kézikönyvek rendelkezései voltak az irányadók a polgári légi jármű elleni erőszak szabályai tekintetében. Az Egyesült Államok parancsnoki kézikönyve507 például kimondta általános szabályként, hogy a repülésben lévő polgári utasszállító légi jármű nem semmisíthető meg. Kivétel ez alól az az eset volt, ha a polgári légi járművet az ellenség katonai célokra használja, például csapatokat vagy katonai rakományt szállít, vagy, amennyiben az nem válaszol az őt elfogó hadihajó vagy katonai légi jármű utasításaira. A szakirodalomban az volt az álláspont a nemzetközi jogi szabályok 2009-ben történt összefoglalását megelőzően, hogy - fegyveres összeütközés során - polgári légi jármű katonai célú használata, illetve a felszólításra nem válaszoló polgári légi esetében alkalmazható fegyveres erőszak a polgári légi járművel szemben.508