Melyek a Chicagói Egyezménynek az ADIZ szempontjából releváns függelékei?

Amennyiben az ADIZ joghatóság gyakorlásának tekinthető, akkor a következő logikus kérdés az, hogy az ADIZ szabályok hogyan minősíthetők a Chicagói Egyezmény szempontjából, nevezetesen az ICAO szabványok és ajánlott gyakorlatok alapján (ICAO SARPs). Mint ismeretes az ICAO szabványok és ajánlott gyakorlatok a Chicagói Egyezmény függelékeiben jelennek meg.

Mivel az ADIZ eljárások a légi jármű üzembentartói és pilótái számára írnak elő végrehajtandó kötelezettségeket, a repülést végrehajtó légi jármű működtetése tekintetében megállapítható, hogy a repülési szabályokra vonatkozó szabványok és ajánlott gyakorlatok (Chicagói Egyezmény 2. függelék) nagyon hasonlítanak az ADIZ szabályokra. Tartalmi szempontból átfedések vannak a két szabályrendszer között a repülési tervek, a helyzetjelentések és az légiforgalmi szolgálatot ellátó egységek (ATS) és a légi jármű közötti kommunikáció területén.⁶²⁹ A légi jármű üzemben tartásáról szóló 6. függelék szintén releváns az ADIZ szempontjából, mivel a szóban forgó függelék egyebek mellett megállapítja a radar transzponderre és a rádió-berendezésekre vonatkozó követelményeket.⁶³⁰

A légiforgalmi szolgálatokról szóló, az államok számára kötelezettségeket megállapító 11. függeléket is meg kell említeni.⁶³¹ A légiforgalmi tájékoztató szolgálatokról szóló 15. függelék is releváns, mivel az tartalmaz ADIZ meghatározást. Jelen értekezés szerzője szerint az ADIZ függelékben történő meghatározása azonban nem hoz létre automatikusan egy nemzetközi jogi jogalapot (pl. nemzetközi szokásjogi normát) az ADIZ létrehozására vonatkozóan.

Ezzel szemben az ADIZ definíciója inkább az ADIZ-ra vonatkozó fennálló állami

629A nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 2. függeléke. Repülési szabályok Tizedik kiadás 2005. július. 3-7. o., 3-8. o., 3-9. o., 3-11. o., 3-12. o

630A nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 6. függeléke: a légi jármű üzemeltetése I. rész: Nemzetközi kereskedelmi légiszállítás. Kilencedik kiadás, 2010. július. Lásd 7. fejezet kommunikációs és navigációs berendezések.

631 A nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 11. függelék: Nemzetközi repülésről szóló Egyezmény. Tizenharmadik kiadás, 2001. július. 2-1. o.

193

gyakorlat ICAO általi tudomásulvételének tűnik, amelynek a repülésbiztonságra kiható következményei lehetnek, s ezért kell vele foglalkozni. A 15. függelékben azért hozták létre az ADIZ-zal kapcsolatos kötelezettségeket, hogy az ADIZ eljárásokat egy szabvány szerint tegyék közzé az ADIZ-t fenntartó államok olyan módon, hogy - a repülésbiztonság érdekében - az minden légi jármű üzembentartónak, illetve pilótának rendelkezésére álljon.⁶³²

Végezetül a nemzetközi polgári repülés védelméről szóló 17. függelékről is szükséges néhány szót ejteni. Az Egyesült Államok ADIZ szerint nemzetbiztonság érdekében kiadandó speciális biztonsági utasítás,⁶³³ és így azonban nem esik a 17. függelék hatálya alá, amely a jogellenes beavatkozásoktól akarja megvédeni a polgári repülést.

Itt érdemes megjegyezni a joghatóság témakörében, hogy létezik a szakirodalomban olyan nézet, amely azzal magyarázza az ADIZ jogszerűségét, hogy az állam saját védeleméhez való joga a nemzetközi jog alapján elismert joghatósági indoknak számít (protective principle).⁶³⁴ E tekintetben egyrészről nehezen látható be, hogy egy államtól többszáz tengeri mérföldre repülő légi jármű által elkövetett ADIZ szabálysértés milyen nemzetbiztonsági veszélyt jelent az ADIZ-t létrehozó állam számára. Másrészről nehezen alátámasztható jogi lépéseket hozni olyan polgári légi jármű ellen, amely a nyílt tenger feletti szabadátrepülés jogát gyakorolva a nemzetközi előírások betartásával szabályosan közlekedik.

A legrelevánsabb korábban említett függelékek (2., 6. és 11. függelékek) különböző módon alkalmazandók a nemzetközi légtérben. Ami a 2. függeléket illeti, az ICAO az egyedüli jogalkotó a nemzetközi légtérben és ezért az államok nem terjeszthetnek be eltéréseket az ICAO által elfogadott szabályok tekintetében.

Részletekért lásd a későbbiekben vizsgálandó Chicagói Egyezmény 12. cikket (4.5.4 pont). A 6. függelék alapján a légi járművet lajstromozó államnak van jogosultsága eltérni az ICAO szabványoktól és ajánlott gyakorlatoktól, tehát

632 A nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 15. függeléke: Légiforgalmi tájékoztató szolgálatok. Tizennegyedik kiadás, 2013. július. ENR 5.2 APP 1-27 o.

633Elektronikus Szövetségi Rendeletek: § 99.7.

634 DENARO:i.m. 711. o.

194

ebben a tárgyban elképzelhető a nemzeti szabályozás.⁶³⁵ A 11. függelék egy speciális eset, mivel repülésbiztonsági okokból a nyílt tenger feletti légtérben légiforgalmi szolgálatot (ATS) ellátó állam a nyílt tenger feletti légtérben is azokat a szabványokat és ajánlott gyakorlatokat alkalmazza, amelyek saját nemzeti légterében vannak hatályban.⁶³⁶ Ezért a 11. függelék tekintetében nem áll fenn összeütközés veszélye, mivel az ATS-t biztosító állam saját nemzeti szabályait alkalmazza. Ugyanakkor a földrajzilag átfedésben levő ADIZ-ok (lásd pl. Kelet-kínai-tengeri ADIZ és Japán ADIZ, illetve Dél-Korea ADIZ) esetében az ún. egyedüli irányító egység (single unit of control) elve sérül.⁶³⁷ A nevezett alapelv azt biztosítja, hogy repülésbiztonsági okokból a légi jármű egy adott pillanatban mindig csak egyetlen ATS egység irányítása alatt állhat.

Összefoglalva az a kérdés merül fel, hogy az ADIZ szabályok elfogadása összhangban van-e az ICAO Tanácsnak a repülési szabályokról szóló 2.

függelékre vonatkozó jogalkotói joghatóságával és az ICAO-nak, illetve a lajstromozó államnak a légi jármű üzemeltetésével kapcsolatos 6. függelék alapján fennálló jogalkotói joghatóságával. Amennyiben a 6. függelék az ICAO Tanács által - a Chicagói Egyezmény 12. cikkével összhangban - elfogadott nyílt tenger feletti légtérre vonatkozó egységes szabályok részét képezi, akkor elegendő azt megvizsgálni,⁶³⁸ hogy az ADIZ összhangban van-e az ICAO Tanács Chicagói Egyezmény 12. cikkében foglalt jogalkotói jogosultságaival. Mielőtt a Chicagói Egyezmény 12. cikkének részletes elemzésére kerül sor, az azt megelőző 11. cikk kerül ismertetésre.

635 HAILBRONNER (AJIL 1983): i.m. 509. o. Hailbronner a légi alkalmasságot, berendezéseket, személyzet képzését nevezi összefoglalóan működési szabványoknak (”operational standards”), amelyek példák nem repülési szabályokra. A nem repülési szabályok pedig a lajstromozás szerinti állam jogalkotói joghatósága alá esnek. Megállapítható, hogy a nem repülési szabályok kategóriájába a Chicagói Egyezmény 6. függelék által szabályozott kérdések is beleesnek. Lásd még DIEDERIKS-VERSCHOOR: i.m. 14. o. Diederiks-Verschoor megerősíti, hogy általában a lajstromozás szerinti állam joga érvényesül a légi jármű nyílt tenger feletti repülése során.

636A nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 11. függeléke. Tizenharmadik kiadás, 2001. július. 2-1 o.

637 Stefan A.KAISER: The legal status of Air Defense Identification Zones: Tensions over the East China Sea. Zeitscrift für Luft- und Weltraumrecht, 4/2014. 536. o., 543. o.

638ABEYRATNE: i.m. 27. o.

195