Ti
A V A L L Á S - É S K Ö Z O K T A T Á S Ü G Y I M I N I S Z T É R I U M ^ I N T É Z K K D K S E I A Z I S K O L A I
É S N É P K Ö N Y V ' T Á R - Ü C J Y B E N Budapest, 1877. január 17.
1239. s z á m . T a p a s z t a l v á n , hogy a míveltségnek a néj) közötti terjeszt('sére egyik l e g b i z t o s a b b eszköz és mód a helyesen szerve
zőit n é p - s illetőleg iskolai k ö n y v t á r a k fölállítása és g y a r a p í t á s * J72
I VA9* ^MttolÉnAk
A SZÁZADFORDULÓ KORÁNAK NAPI SAJTÓJÁBÓL
SZABÓ K1{\J.\
I S K O L A I K3 N i . r K Ú N VV I A l l A K
e célból én niimlpn oly tiiickx és(, mely a jioiiyx airodaloiu kiszorí
tásai és joljl) iiúiiyv'i iiéi>i('S o l v a s m á n y o k nicfrkt'd\clétíét és meg
h o n o s í t á s á t célozza, n i i n i l r n k o r a l(%'nn'li'^'('ljl)eii p á r t o l o k . Knnél-fogva í'ölliívoni [cínicilct], hogy a goniio/.ásáia bízott l a i i k c i ü l c t b c n a né])- s k ü l ö n ö s e n az iskolai k ö n y v t á r a k l é t n hozását k-hel61cg m o z d í t s a elő, az elért e r e d m é n y t pedig a n n a k idején az iskolai á l l a p o t u k a t e l ő t i i n l e t ö s t a t i s z t i k a i jelentésben jKjnlosan jegv<'Zzo fel.
TrejoH^
Aazövegkijzlés alapjri: I.ikolni és Népk'irv/rtár, IS7S. 2. sz. 10—20. liasáb.
1. Trofort Agcst mint vallAs- és közoktatiísiigyi miniszt<?r folytatta Eötvösnek a közműveltség emelése érdeki''l)en (ílkezdett tevékeny
ségét. A könyvtárak szervezésére t e t t iiitizkedései ezt ii célt szolgál
ták. Számo.s rendelkezést hozott az iskolai nktati'is nii'tjreforniáliWira is. Trefortról 1. még a Ü,"). szemelvény 1. jejivzetét.
71
D O L I N . V Y ( ; V U L A >
AZ I S K O L A I K S X l': I ' K O X Y V T Á I J ('. F O L Y Ó I R A T l ' U O C K A M . I A
lh78
A n e \ e l é s l a n o k iskolai és né])köiiy\ tárakré)l- mit sem I n d n a k . A pedagéjgiai íjé)k, u n e \ e l é s és t a n í t á s ezen eszközéről e m l í t é s t Sem lesznek, a l e g ú j a b b n u u i k á b a n is csak í'uté>lag é r i n t e t i k o t t , hol az iskolai o k t a t á s niolsé) szakáré)l v a n sz<'i, s az iskolábi'rt kilépő g y e r m e k e k n e k ajémltatik a h a s z n o s k ö n y \ i - k oKaséisa.
Az iskolai ós n é p k ö n y v t á r a k eszméje haladé) k o r u n k legéijabb kiivetdvwDyc. Igen, alálu'iztuk e széjt, mert valéiban, a k o r b a n , a tórsiidahiii és kiiltiii'ai fejlődé'sben rejlik a ni'-pne\ ili's iigy('-\ el fog-Wkozük abbeli kötelessége, h o g y legyenek l'igyelemmel a r r a , mit
^lvan a iii'/i, vairy etíyállaléiban olvas-e v a l a m i t .
A sajii), az i i o d a l o m az utolsc) huszonöt i'-v a l a t t \ i l á g s z e r ( e Óriási, c s a k n e m kéi)zelhetetlen lii'nlítást l e t t . Mindenhol, a leg'Uolsi') z u g o l y b a n , u legelhairs a t o t t u b b helsin is a sajté) p o l i p k a r j á
-^al t a l á l k o z u n k ; a n y o m l a l \ á n y , a b e t ű á r a d a t k é n t e l b o i í t j a a világol, n e m lehet képzelni e m b e r t , ki ezen éir elől m a g á t
elrejt-" e t n é . A z írás, a n y o m o t t b e t ű , h i r d e t i , e l j u t t a t j a t a n a i t oila is,
"ol a n é p n e m Uid o K a s i ű . lOlc'g i g y e m b e r , hogy az o U a s o l l a k
i'l-" T j e s z t ő j e legyen
273
A I J U A L I Z M L ' S I K L 1:VSZAZAI1A
Ily körülmények közi lelict-i- behunyni .szemünket, szabad-e összefont karokkal állani azon kénlés mellül t : miképpen viselkedik a föld népe, az orí^zág millióinak líiniege az újkor e k'gliatalmásabb tényezője, a sajtó iráni ?
Az eszély, az óvatosság sem engedi ezi, meri ki álllial jót arról, hogy a figyelembe nem részesített nép nem ohas-e oly n3'omtat-ványt, mi megrontja leikél, megfertőzteti erl-iölcsét, aláássa anyagi jólétét, vagy éppen a társadalom ellen lázítja.
A nemzet, a né]j iránti kötelesség pedig megkívánja, hogy ha a középosztályú, az irodalmi míveltségű ohasókíizönség szellemi táplálékkal való ellátására gon<lunk van, sajtótörvényt állítunk, az irodalom fejlesztésére akadémiái, irodahni egyleteket szerve
zünk, pályadíjakat létesítünk: úgy terjesszük ki figyelmünket a nép szellemi ellátására is. Mert a visszahatás borzasztó, és éppen nem szabad esodálkozni, ha felakasztott gonosztevők hagyatéká
ban pony\ airodalmi termékeket, mintaképül választott rabló
„históriákat" találnak, s a legolrombáljlj babonaság, a legsötétebb vakság ei'edő okozójául a Ijeiíi, a nyomtatás, a jionyvairodalom termékei tűnnek ki. Idevonatkozó lovatunkljan megtalálja az ol
vasó a részletes és minden jó érzésű kOket mélyen elszomorító ada
tokat.
Ki meri helyeselni, hogy a nép ily irányú olvasmányokat ol
vasson?
Aki elég erős, ám facsarja ki a néjj kezéből az ily, lelkét, szívet vérpadra hurcoló olvasmányokat, és zárja el úgy a népet a vasúttól, a hemzsegő világtól, hogy setnmifékt nyomtatott b(!tű hozzá ne juthasson. Ez esetben én nem fogom kívánni, hogy engedtessék meg nekem jó könyveim bevitele. Megnyugszom, és beleegyezem abba, hogy inkább semmit se olvasson a né]), mintsem romlását okozó olvasmányokat is. Ámde merő képtel(!nség és lehetetlenség az, hogy a népet elzárhassuk az olvasmányoktól; nincs erő, hata
lom, mely a haladásban való ezen vi.sszaesést keresztül tudná vinni.
Azért tehát nincs más mód, mint résen állani, és oddlintni, hogy "
nép csdk jó olvaamányokiU olvuslutsnon, és csak ilyenek olvnsdsában leljék öröme.
De másrészről, eltekintve minden egyébtől, az ország jólétei a nemzeti közvagyonosodás követeli, hogy tegyünk valamit a nép olvasásvágyának felköltésére. Népünk munkától ment üres idejét arra szokta fordítani, hogy a munkálkodás szakában szeraett va
gyont vagy kocsmában, vagy otthon eltékozolja. És miért, őiüle'''^
butaságból s kretén együgyűségből, \ a g y pedig fékezhetlen szen
vedélyből? Nem! U>iali>mból.
Tanít,sd meg a néjjet az olvasás ú-ánti vágyra, kösd le érdeK' 274
I S K O L A I l':s N f ; P K c ' j N Y V T Á n A K
lÖdését, fip;yplinét a jó olvasmányoklioz: akkor a nép munkainente8 idt'jót olvasással tíilli cl, mert u magyar nép okos, értelmes és jó
zan. Az unalom (í/.i őt kocsmába, s ez az r'rcdetc annyi sok társa
dalmi l)ajnak, a családi élt^t szétzüllésének, a vagyon pusztulásának.
Ha a néppel megkedveltetjük a jó olvasmányokat, ha a nép olvasásvágyával rendelkezünk: úgy mi könnyebb, mint kezébe aílni azon iratokat, melyekből megtanul h d j esen gondolkozni, meg
tanul szívlien, lélekben vallásos leiuii; megtanulja imádatos ragasz
kodással szerelni hónát, alkotmányát, ós különösen megtanulja okszerűen mívelni földjét, tenyészt(üii barmát s fejleszteni liázi-iparát.
Nyelvében, irodalmában él a nemzet, s mi oly nehéz körülmé
nyek közt élünk, s oly csekély az irodalompártolás! Az összes ma
gyar könyvek olvasóit kétszázötvenezerre, a könyv\ ásárlókat alig százötvenezerre, és az i'íjságelőf izet őket százezerre tehetjük. Minő arány ez!. . .
Terjesszétek az irodalmat, növeljétek az irodalompártoló kö
zönséget, mert a nemzet fennmaradása kívánja ezt!
De ha a felliozottakat merőben mellőzzük is, és nem hallga
tunk meg semminemil argumentumot, ha csak a legkisebb mérték
ben is következetesek kívánunk lenni magunkhoz, okvetk^nül oiia kell törekedni, liogy az iskolázils után a nép a szerzett alapokon niagát tovább képezhesse, hogyha megtanult olvasni, ebljeli ismiíre-tét megőrizze, sőt annak /insznát vegye. Hazai népoktatásügyünk jelenlegi állása mellett ott vagyunk, hogy gyermekeink a pár évi iskolázáson túl egészen magukra hagyatnak, s úgy ti'inik fel nép-oktalásügyünk, mint a sziszifuszi miuika, mely folytf)n hahul, s a kö, a tudatlanság, inégis mindig a hegy tövében vesztegel; uz ál-Wános népmívelŐdés alig fejlődött valamit, sőt ki merjük mondani,
*>anyatlot t.
Előáll teliát a kérdés, hogy vajon akkor, amikor évenként
kö-**1 Százmillió forint fordíttatik a hazai népiskolák fenntartásáru,
* midőn a néjioktatás ügye közvetve és közvetetten annyi
intéz-""^ényt, annvi elmét foglalkoztat: szabad-e a négy- vagy hatévi
•iktatással b eérni, s nem a dolog természetéből folyik-e a képzést
^"'006 Í8 folytatni, sőt, az egész életen keresztül állandósítani.
* törvény ugyan tartalmaz ez irányban némi intézkedést,
ameny-~yiben elrendeli az ismétlő és vasárnapi iskoláztatást, de hogy ezen
••Itézkedós a fővárostól kezdve le az utolsó pusztai iskoláig ki nem '^'lető, s tizenegy évi vajúdás után, általánosságban szólva, a
kivi-'^l ttieg sem kíséreltetett: azt e hazában mindenki igen jól tudja,
** intézők azt is tudják, hogy a törvény betűinek megvalósítása,
•"ll viszonyaink mellett soha nem eszközölhető.
' * • , , -Hl •>
A DUALIZMUS I'É!. ÉVPZÁZAnA
Azért ti'liál k ö n y v e l a n é p n e k ! Ks/.k(')zl az infézők kezébe, mellyel n nóp ol\ a s á s v á g y á t felkoltliessék, éhren l a i t l i u s s á k , az iskolai képzést keresztiilvihessék.
E z a vak'xli m e g o l d á s !
Eszközt a néptanító kezébe, hogy a népet olrasásszeretetre tanÜ-hassfi, s az olvasási vágyat liasznos könyvek által kielégíthesse s a né
pet mindenkor elláthassa jó olvasmányokkal.
Mi legyen ezen eszköz?
Az iskolai és népkönyvtár.
]ízen i n t é z m é n y t fel kell v e n n i a n é p i s k o l a i o k t a t á s keretébe.
Az iskolai és n é p k ö n y v t á r h a s z n á l a t á t b e kell illeszteni a t a n t e r v b e . E z p r o g r a m u n k , ez célunk!
A szövegközlés alapja: Iskolai- és Népkönyvtár, 1H78. 1. sz. 2—3. hasáb.
1. Dolinay Gyula a népoktatás megszervezésén, iskolai és népkönyv
tárak lótrehoziVsán filradozott, s ezért indítotUi lapját is: Iskolai és Népkönyvtár címen. Törekvéseit a lap 1. számában közzétett Prog
ramjában foglalta össze. Dolinayról 1. még a 23. szemelvény 1. jegy
zetét.
2. iskolai és népkönyvtár — ezt a könyvtártípust Eötvös József elkép
zelései szerint alakították ki. A műveltségi színvonal emelésére minden lielysiíg iskolájában könyvtár felállítását tervezték. Ez a könyvtár a népkönyvtár és az iskolai könyvtár fimkeióját egyaránt hivatott lett volna ellátni.