(1919)
Válogatta, a bíívezelÓBt és a jogyzctoket iita KOVÁCS MÁTÉ
A K I A D V A - N Y - K S K O N Y V T A R l ' O L I T I KA AZ 1 9 1 8 - li). É V I F O R R A D A L M A K I D E J É N
1. Társnilitlmi, jHÚüikdi i'iiznnyok, olvitaúköziinséij A/, 1918— 1919-ps forradalmak időszaka cgyültosfin som tesz ki egy egész esztendőt. A forradalom első polgári demokratikus sza
kasza október lU-től máreius 20-ig, 142 napig, a második szakasz:
a Magyal' Tanáesköztársasiig időszaka még valanii\-el rövidebb ide
ig, március 21-től augusztus l-ig, mindössze WVi naj)ig tartott. A for
radalmak történelmi jelentőségét, különösen a Tanáesköztáraaságét azonban nem az időtartam, lianem a társadalom fejlődésében be
töltött, messze kiható jelentősége adja meg.'
Az őszirózsán polgári dumokrdlikus jiirrinliilom leglényegesebb követelményei azokat a politikai, gazilasági és kulturális adósságo
kat foglalják magukban, amely<'kel a dualizmus kora megoldatla
nul hagyott. Legfőbb feladatai között a nemzeti függetlenség, a köztársaság megteremtése, továbbá gyülekezési és egyesülési jog, demokratikus választójog, földbirtokreform, amnesztia, végül a sajtószabadság szerepelt. Támogatták a tái-sadalom mindama osz
tályai és i-étegei, amelsek a dualizmus rendszerével elégedetlenek voltak, a háborúba belefáradtak, l)ékére vágytak, a változásoktól helyzetük lényeges javulását remélték. Irányító ereje a Károlyi-párt, a railikális párt és a szociáldemokrata párt szövfítsége és az általu'' létrehozott Nemzeti Tanács volt. A program azonban az adott kö
rülmények közölt kevésnek bizonyult. Sem a dolgozó tömegek, sein pedig a nemzetiségek törekvéseit nem elégítette ki.^
A Tanácskoztársasú(i éppen a történelmileg-táreadalmilag szűk-séges többlet elérésére teremtette meg a lehetőségeket és feltétele
kot. Az első magyar szocialista foiTadiilnrn a társadalom jövendő UJ szocialista életrendjének megalapozását tűzte ki feladatául. A tár-sa<laloni életének minilcn folyamatában, így az (rásbi'liség
rendszere-2.SÜ
HF.VKZF.IKS
nck továhbfi'jli'S/.lésé))!!! Í3, inpsszo ('lőre mutatót 1.-' Vele, történol-iiiiinkhcii i'lős/.ör, országunk ós núpr ogysziTrc az cinbfiisiig fejlődé
sének óh oniilába ugrott, alig másfél óxvel a szovjet okt(')l>eri forra
dalom kezdete után nz új Kzociiilista tárKiidaloin \ ilágát, gyökeresen új politikai, gazdasági ós kuli urális remijét igyekezett elvben átgon
dolni és körvonalazni, s fonadalnii bátorsággal az élet minden terüle
tén ezt akartagyakorlatVjan is megvakísítani. E gyökeresen új, célt\i-datos forradalmi j)rogram avatja a Tanáesköztái'su.ságot olyan nagy jelentőségűvé a magyal' dolgf)zó nép fejlődésében. Betetőzte a liazai forradalmi munkás- és ])arasztmozgalmak több mint félévszázados erőfeszítéseit, és megnyitotta a továbbfejlődés sokat ígérő tá\la-lait. Ez tette Vjiztaté) erőforrássá az ellenforradalmi elnyomás negyed századálian, és ezért váll 1945 után a szocializmus liazai alapozásának egyik fontos előzményévé és építő elemévé.
Az a tái'sadalmi erő, ami'lyre a Magyar Tanáosköztái'saság támaszkodott, a munkások, szegényparasztok, haladó értelmisé
giek és fiatalok hatalmas tíimege volt. Társadalmi helyzete szerint már a háború előtt is az oi-szág népességén(^k közel liOo^-a tartozott azok közé, akiknek életviszonyait a forradalmi ál alakulás lényege
sen megjavíthatta. i\Iár lOlO-ben az ipari munkások száma líibb mint 1 millió, családiatokkal együtt mintegy H,5 millió. Az agrár
proletárok, napszámosok, uradalmi cselédek s a félproletár kis- és törpebirtokosok száma 3,0 millió, családtagokkal együtt pedig 11 millió körül járt.
A háború ezt a tái'sadalmi alapot még jobban kiszélesítette.
A viszonyok romliisa olyanokat is nagy számmal a forradalom tá
borába sodort, akik korábbi helyzetükben nem tartoztak volna oda. Ugyanakkoi- a háborús neliézségt^k meg is gyorsították a dolgozó tömegek forradalmasításai, elősegítették a forradalmi tudat erősödését is. Fontos szerepet vittek a frontkatoniík, különösen pedig az oroszor.szági hadifoglyok, akik tömegesen a szocialista forradalom liefolyása alá kerültek. Közülük ott több mint 100 000 fegyverrel kelt a forradalom védelmére, s hazakorülve itthon is so
kan a foriadalom híveivé, katonáivá váltak, sőt iránvítóivá fej-ÍÍHltek.
A Magyar Tanácsköztársaság a dolgozó nép hatalmas
tömegei-•^ek nemcsak íJolilikai jogokat és a korábbiaknál jobb gazdasági feltételeket kívánt biztosítani, hanem olyan szocinlisUi múreltséfjet
^> amely mega<lja a lehetőséget a ])olitikai jogok tudatos gyakor
i j á r a , a munka jobb, termelékenyebb végzésére. A műveltséget az öRiberró való fejlődés lényegének tekintették. Természetesen úgy,
^ S y azt elsősorban a társadalom számára közérdekű termelő ós '*'á8 munkát végző dolgozó tömegek érhessék el. Ezt fejezi ki a
2,S7
A TANACSKUZIAnSASAr, IDUSZAKA
Proletárdiktatúra és kultúra cíiiifi szövogos plakát*, tehát a Icgszé-lesebl) nyil\ ánosság számára készült közloinény, amely szerint a szocialista forrailaloin „két föladut előtt áll, ha a kultúra területén elő akarja készítt^ni egy osztály nélküli társadalom új rendjét. Egy a kapitalista kultúrszervezetek megsemmisítése, yondos megválotja-tásával minak, hogy a kapitalizmust meijelőzűcn és azzal magával létre
hozott alkotások közül mit érdemes a teljesedett kommunista társadalom szátiiára »tcgúvni. Másrészt az immár fölszabaduló proletariátusnak megadni a külső és belső lehetőségeket arra, hogy az átmenet után új ékitét megkezdliesse." Ez az élet tartalomban és formában új szocialista kultúrát kíván. Mégpedig ncin mellékesen a megélhetés
hez, az embeihez méltó élethez szükséges anyagi feltételek biztosí
tása mellett, hanem oly módon, hogy „mindenki életének közép
pontjában az álljon, ami igazán oda való: az emberi magasabbren-dűségre való törekvés. . . ". E célok érdekében „a munkások, kato
nák, földművesek tanácsainak köztársasága" a politikai és gazda
sági átalakulással egyiiiőben inegindítotla az első szocialista kulturá
lis forradalmat is, hogy a dolgoz(i tömegek kulturális elmaradottsá
gát mielőbb felszámolhassák, a kultúra kai)italista tartalmát és formáit szocialista tartalommal és formákkal helyettesíthessék, es a művelődés intézményeit a szocialista ember és táreadalom neve
lésének, művelésének szolgálatába állíthassák.
Mindenekelőtt a társadalmi közlés akkori legszélesebb tömeg
hatású formáját: az (ilvasást és ennek társadalmi alapját: az olvasók táborát igyekeztek fejleszteni. Ezért központi feladatnak tekintet
ték az Írástudatlanság csökkentését és a gyengén olvasók rendszeres olviisükká nevelését. Ez annál is fontosabb és sürgősebb volt, mert az ország akkori területén a ti éven felüli lakosság mintegy harmada teljesen írástudatlan volt, ^s az iskolát jártak között is viszonylag kevés olvasó akadt. Az új szocialista alkotmány kimondta,
hogy-„A Tanácsköztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kivált
ságait, és megnyitja a dolgozók előtt a mű\eltség tényleges meg
szerzésének lehetőségét. Ezért a munkások és földművesek számá
ra ingyenes és a műveltség magas fokát nyújtó tanítást biztosít.
Ennek elősegítése céljából államosították az iskolákat és az iskolán kívüli szabatloktatást, hogy azok mielőbb egységesen a szocialista forradalom nevelő intézményiévé fejlődhessenek. Az Lskolaineveles
oktatás gyökeres reformja mellett megszervezték a felnőttek szft-badokttttáiiát, s ennek keretében az analfabéta és továbbképző tanfolyamokat is.
Hogy az olvasók tábora minél nagyobb lehessen, az írásbelikor-lés rendszerét megkülönböztetett gondossággal igyekeztek fejlesz
teni. A gondolatközlést minden korábbi tőkés jjolgári kötöttsegt"
2S8
BEVEZETÉS
igyekeztek megszabadítani cs a szocialista mfuelődéspolitika irá
nyítása alá helyezni. Az írásbeli közlés és olvasás jelentőségét mi Bem emeli ki jobban, mint bogy az alkotmány külön rendelkezik róla. E szerint: „A Tanácsköztársaságljan a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilvánítlialják, de megsztínt u tőkés
nek az a hatalma, amellyel a sajtót a kapitalista gondolkodásmód terjesztésének és a proletáröntudat elhoniályosításának eszközévé alacsonyította. Megszűnt a sajtónak a tőkétől való függése is. Min
den nyomtatvány kiadásának a joga a ixiunkásságé, és a Tanácsköz
társaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész orezág-ban szabadon terjedjen." Ennek megfelelően államosították a kiad
ványelőállítási és terjesztést és valamennyi intézményét: a nyom
dákat, kiadüválluUuokat, a könyv- és lupferjesztést, valamint a könyvtárakat is. Korszerű fejlesztésüket és inűködésüket az tij művelődéspolitika egyik fő feladatának tekintették. Élihez a szük
séges anyagi kei'eteket és a kiváló munkatársak egész sorát biztosí
tották. Létreliozták azokat az orezágoa központi szerveket is, ame
lyek az írásbeli közlés szocialista rendszerének megtervezését és kialakítását irányították és ellenőrizték. így lényegében minden előfeltétel együtt volt ahlioz, hogy az új társadalmi rend és kifejlő
dése során az olvasóközönség a művelődésre vágyó dolgozó töme
gekből addig soha nem tapasztalt mértékben kialakuljon, és az új közönség szükségleteit az új könyv- és lapkiadás és terjesztés, vala
mint a könyvtárak új rendszere minden korábbinál nagyobb mér
tékben és magasabb szinten kielégíthesse.
Kedvező körülménynek bizonyult, hogy a Tanacsköztareaság művelődési, kiadási és könyvlávpolitikája kipróbált előzményekre támaszkodhatott. A hazai forradalmi munkás- és parasztmozgal
mak, valamint a századforduló hala<k') értelmiségének öröksége, első
sorban Szabó Eri-in példája és életmű\e, szilánl alapot és útmuta
tást adott az új szocialista könyv- és könyvtári kultúra megterem
téséhez. A mozgalmi örökség a forradalom fő társa<lalmi erőinek
*Z igényeit jelezte. Szdbó Ervin életműve peiUg a hazai szül-;ségletek és az akkoi'i viLigszínvonal szerves egybekapcsolására adott követ
hető és követeníiő példát.
Hogy ez a művelődési, kiadási és könyvtári politil^a mennyire ttz erjyeícmes fejlődés élvonalai képviselte, mi sem nmlutja jobban, mint az, liogy céljai, alapelvei és módszerei lényegük szerint jórészt egybeestek a lenini művelődési, kiadási és könyvtári politikával,' Vagy legalábbisközel állottak alihoz, pedig eddig a közvetlen kap
csolatoknak nincs nyoma. Az egyezések nyilván a liasonló jellegű társadalmi-forradalmi fejlődésből fakadtak. De tisztán látó forra
dalmárok és tájékozott szakemberek kelletlek ahhoz, hogy a
forra-A Tforra-AXforra-ACSKOZTforra-ARSforra-ASforra-AG IDÜ*2forra-AKforra-A
dalini jolen ariolt lohotfísógpit ós kövotclménypil fölismerjék, helye
sen értékeljék s a jn'ograniot ezeliiipk niogfelolően i'i'álisan fogal
mazzál-: meg.
2. Kiadványp(jlilika, /oittosabb hiadványoh
A legfőbb eredmény annak felismerése, hogy a szocializmus viszonyai között az írásbeli l;öz!és egységes rendszei-ére van szükség és lehetőség. A kapitalizmus üzletiességével szemben a könyv-, hír
lap- és fcjlyóiratkiailás és terjesztés terén a kulturális Icladalokat helyezték előtérbe. .A_ munkaerő- és papírliiány következtében szűk kiadási viszonyok mialt a közinlézmi'nytk: könyvtárak, iskolák szükségleteit elébe liely>v.lék a magánkeresletnek. Az i:j művelődés
politikai célok kielégítése és az ehhez szükséges kulturális tervgaz
dálkodás biztosítása érdekében a könyvkiadási, a nyomda- és papíripart, a iiönyvkötészelet, a l^önyvlerjesztést és a ijönyvtára-kat telje; egészében egyetlen szer\-ezetbe fogták össze, és a Szellemi Termékek Országos Tanácsa, ill. Bizottsága irányítása alá lielyez-ték. így egyetlen rendszerbe é[<üll összi^ az írásbeli közlés minden tartománya a szei'zői-alkoiói le\ékenységlől a kiad\,inyok társadal
mi felhasználásiiig."
Az egj-es területek viazonnlrtiiDS önállÚNii:/:/al munkálkodtak. így jött létre az írói szakszervezet 550 taggal, ni'gy szakosztállyal (írók, tudósok és szakírók, újságírók, színpadi szerzők). Az államosított mintegy 100 kiadói, több mint ] 100 nyomdát és csaknem 50 könyv
kötészetet, ill. papírfelilolgozó üzemet a kiad\ányféleségek, ill. »'•
egyes munlvanemelc szi>i-int szakosították meglítizelílően úgy, mint később az 19-tS. évi államosítás után. A könyvkiadás fontosabb oszlíílyai a következők \ollak: tankönyvkiadás, propagandairatok, szépirodalom, tudományos művek, sajtótermékek, állami nyomtat
ványok, szabad termelés (magánosok nyomtat \'ánv.sziikségletei), könyvtári kiailványok és nyomtatványok, technikai (műszaki) nj'omtatványok. A nyomdászati direktóriumokat jiedig így szer
vezték meg: iparművészeti, könyvnyomdai, kőnyomdai, könyvkö
tészeti, reprodukálc), sajtói, tanszer-konfekeiós, könyvkereskedői es papírfeldolgozói dii'ektórinm. Hasonlóké])pen ö.sszefogták a mint
egy 300 könyv- és papírkei-eskeilést is.
Ezzel létrejött az új szocialista könyvkultúra szervezete B3 mindama intézménye, amely a kiadványok tartalmi és technik*' előállításához szükséges volt. Az írói szerződések és tiszteletdíja"
újrarendezése és az elszámolandó rendszeres havi előlegek folyós'-tása megszabadította a szerzőket a kiadói ér<li'kek(ől és a megélhe
tés napi gondjaitól. Az állami szerződések és az elbírálás új inouj*
29ü
BEVK2ETÉS
egyben biztosította, hogy csak olyan művek körűinek kiadásra, amelyek támogatják a szocialista forradalmat, vagy legalábljis nem fordulnak azzal szembe. A kiarlás, nyomdászat, papíri])ar és könyv
kereskedelem egységes nagyüzemi szervezete egyfelől lehető\é tette, hogy a kiadványok elsősorban a leendő szocialista társadalom mű-velőrlési szükségleteit szolgálják, de azt is, hogy előállításuk és ter
jesztésük gazdaságosabb legyen, a szükséges példányszámokat a közkönyvtári és egyéni szükségletek egyeztetésével állapítsák meg.
Különösen nagy jelentőségűnek ígérkezett az egységes tankönyv
kiadás megszervezése oktatási-nevelési szempontból éppen úgy, mint gazdaságossági szempontból. Az egységes állami tankönyvek lehetővé tettél^ a marxista világnézet és a legkorszerűbb tudomá
nyos eredmények széles körű terjesztését a felekezeti felfogásokkal és többnyire elmaradott ludatszinttt'l szemljen. Ugyanakkor a na
gyobb példányszám csökkenthétté az állam és szülők költségeit.
A Tanácsköztársaság kiad\ányairól, valamint a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulásával és az első szocialista for
radalomért folyó Icüzdelemmel kapcsolatos kiadványokról úgyszól
ván teljes átteliintést lehet szerezni az Orezággyűlési Könyvtár kü
lön katalógusából, amely a kommiuiista j)árt megalakulásának 40.
évfordulójára készült el és jelent meg." Képet kaphatunk belőle Marx, Engels és Lenin, továbbá Oorkij, valamint Alpári Gyula, Kun Béla, Lukács György, i\I(HÍcz Zsigmond, Nagy Lajos és mások műveinek ekkori kiadásairól, a hazai és oroszoiszági kommiuiista párt tevékenységéről, a forradalom fontosabl) kénléseiről és eseiué-nyeiről. A fővárosi és vidéki időszaki kiadványok líöziil kiemelke
dik a Vörös Újság, Fáklya, Népsza\'a, .Az Ifjú Proletár. Sok harcos i^pirat, nagy hatású plal-iát igyekezet t a forradalom mellett mozgó
sítani az orezág nój)ét.
3. KönyvtárpoUtiha, könyiiárah
A Tanácsköztársaság könyvtárpolitikájában szerenesése-n és Szorosan összefonódtak a szocialista forradalom általános j)olitikai, gazdasági célkitűzései, művelőiléspolitikai alapelvei és a köny\ tár-''Syi öi-ökség említett rétegei. De ez nem egyszerű összegződéssel,
"anem olyan szerves egységbe olvadással jött létre, amelyben ozaöó Ervin öröksége, valamint a munkás- és jiarasztmozgalmi
"^.yományok országos szinten általánosan alkalmazható és
alkal-••lazandó megoldásokká váltak. A forradalom általános alapehei P^dig az olvasási, könyv-, sajtó- és könyvtári kidtúra területére konkretizálódtak. Kppen ez az országos jelleg és új magasabb minő
i g emeli a Tanácsköztáreaság könyvtáriiolitikájál messze a
koráb-•'• 291
A TANXCSKÖZTXHSASAG IDŐSZAKA
bi tőkés-polgári k ö n y v t á r p o l i t i l í a fölé, és leszi eleven erőforrássá az u t ó k o r s z á m á r a is.
P o n t o s a n t a n ú s í t j a ezt a fejlődési f o l y a m a i o t az a liárom doku
m e n t u m , a m e l y b e n a könyvtárpolitikai alapelveket rögzítették^. Az első, a „ K ö n y v t á r ü g y i p r o g r a m " m é g jóval a T a n á c s k ö z t á r s a s á g k i k i á l t á s a előtt készült a z o k n a k a megbeszéléseknek az eredménye
k é n t , a m e l y e k e t Dienes László a K o m m u n i s t á k Magyarországi P á r t j á n a k m ű v e l ő d é s p o l i t i k a i i r á n y í t ó i v a l f o l y t a t o l t . A m á s i k k e t t ő e z t fejlesztette t o v á b b . Az egyik a k ö n y v t á r ü g y „ r e n d s z e r é n e k álta
l á n o s a l a p e l v e i ! " , a m á s o k a k ö n y v t á r ü g y új szervezetét l i a t á r o z t a m e g .
A z új k ö n y v t á r p o l i f i k a i alapelvek k ö z ü l első helyen a társadal
mi alapok k ö r v o n a l a z á s a , az otvasúkijzönség és a közkönyvtárak k a p c s o l a t a szeri-j)el. A t á r s a d a l m i bázist a p r o l e t á r á l l a m művelődés
p o l i t i k a i elveinek megfelelően, szélesen é r t e l m e z t e . E s z e r i n t :
„A k ö n y v t á r ü g y olyan széles bázist/U é p í t e n d ő ki, mint a népiskola.' A fő alapelv ezt t o v á b b részletezi, a m i k o r kimonflja, biztosítani kell, hogy „ m i n d e n k i az egész ország t e r ü l e t é n lehetőleg k ö n n y e n és g y o r s a n h o z z á j u t h a s s o n a h h o z a k ö n y v h ö z , a m e l y r e szüksége v a n " . A k ö z k ö n y \ t á r a k t e h á t m i n d e n emljer, ill. m i n d e n k u t a t ó s z á m á r a n y i t v a á l l a n a k . T e r m é s z e t e s e n aligha férhet k é t s é g a h h o z , hogy &
f o r r a d a l o m k ö n y v t á r a i m i n d e n e k e l ő t t és fölött a m u n k á s o k , a ka
t o n á k és a föl(lniű\esek miivelodésél és a t u n á e s r e n d s z e r l t á m o g a t ó értelmiségiek s z a k m u n k á j á t , \ a l a m i n t az ifjúság t a n u l á s á t kíván
ták t á m o g a t n i . É p p e n ezért a z o n n a l m e g k e z d t é k a f o r r a d a l m i osz
t á l y o k , rélegi'k s z á m á r a szükséges s a j á t o s könvNlárlíjjusok : a gyari m u n k á s k ö n y x t á r a k , a falusi, az ifjúsági és k a l o n a k ö n y v t a r a k szer
vezését.
E z a n a g y v o n a l ú a n , az ország és n é p egészében gondolkodó k ö n y v t á r p o l i t i k a a k ö n y v t á r ü g y e t olyan c;/ysc;/(:i ornzá'joa rend
szerbe k í \ á n t a fejleszteni, a m e l y b e n egyfelől m i n d e n <jlyan könyv
t á r m e g v a n , a m e l y a t á r s a d a l o m s z á m á r a szükséges, másfelől pedig m i n d a z o k a köz]íon(i k ö n y v t á r i szervek is m i e l ő b b létrejönnek, a m e l y e k a k ö n y v t á r a k m ű k ö d é s é h e z n é l k ü l ö z h e t e t l e n e k .
Az újjászi-rvezést a közjxmti szer\-ekkel i n d í t o t t á k el. A Köz
o k t a t á s i Népljiztosság m á r m á r e i u s liO-án k i i i e \ e z t e a ivönyvtárüg.N' politikai m e g b í z o l u ü t , a k i k az a l a j i e h e k a l a p j á n n y o m b a n m e g ' k e z d t é k a t e r v e k kidolgozásút és azol^nak a közj)o»ti. küuyi'tW*
szerveknek és iitlcztiiúiyeknek l é t r e h o z á s á t , a m e l y e k a s z a k m a i irá
n y í t á s h o z szükségeselv v o l t a k . A m i ' g b í z o t t a k h i \ a t a l á i i kívul, a m e l y k o r m á n y z a t i szinten i r á n y í t o t t a a k ö n y v t á r ü g y e t , tervbe v e t t é k az Országos K ö n y v t á r ü g y i T a n á e s mint s z a k m a i önigazga
t á s i csúcsszerv, v a l a m i n t az ehhez k a p c s o l ó d ó s z a k m a i irányít 292
BEVEZETÉS
központ: az Orezágos Könyvtárügyi és Bibliográfiai Intézet meg
szervezését. E szervek által központilag ellátandó feladatnak mi
nősült :
„1- az egész ország könyvtárügyének egységes terv alapján történő organizációja, azaz a meglevő könyvtárak ésszerű átszer
vezése és tüvúlibfejlesziése, i'ij köny%'lárak ala])ítása, feleslegesek megszüntetése;
2. a könyvtári szervezet és könyvtári munka ésszerűvé és egy
ségessé tétele (pl. egységes könyvl)eszerzés, egységes katalogizáló, klasszifikáló szabályok, egjséges katalógusok, egységi'S üzemi sza
bályok stb.);
3. a tudományos kutatás könyvtári segédeszközei, biljüográ-fiák, stb. előállításának egységes irányelvek szerint való vezetése (pl. a magyar nyelvterület teljes Ijibliográfiája);
4. köny\tárosképzés;
5. könyvtári ismeretek fejlesztése és terjesztése."
Ennelí megfelelően központilag kell létrebozni és fenntartani:
egy könyvtártudományi és bibliográfiai szakkönyvtárat, egy könyvtárosiskolát, egy-egy tudományos és közművelődési minta-könyvtárat, egy könyvtárügyi és egy bibliográfiai bi\atalos szaklapot.
Csupa olyan feladat és intézmény, amelyre valóban szükség volt, amelynek a felismerését és előirányzását igazolta a történelmi fejlődés, s amelyek azóta egy sor fejlett országV)an — és nálunk is — valóban létrejöttek. Egy részük megvalósíiását mái'akkor megkezd
ték, s azóta beigazolódott, liogy fejlett könyvtári kultúra e felada
tok vállalása és az ezeket ellátó intézmények eredményes működése nélkül nem valósítható meg.
A könyvtárak országos rendszerén belül „az általános műve
lődés és az irodalmi műélvezet kielégítésére'' előirányozták a köz-inűvclvdísi könyvtáruk rendszerének kiéjiítését a fővárosban, a városokban, valamint a járásokban (esetleg csak a incgyékben).
Mindenhol olyan hálózatot terveztek, amelyben az „anyakönyv-tórák" és a hozzájuk kapcsolt fiókkönyvtárak együtt gíjndoskod-nak az olvasókról. A terv érthetően egyik legfőlíb feladatgíjndoskod-nak, már csak Szabó Ervin emlékének megbecsülése és a fővárosi művelődés
ügy fontossága miatt is, a Fővárosi Könyvtár fejlesztését tekin
tette. Ezt egyben mintának szánták a többi városi, ill. járási (me-Kj'ei) könyvtár számára i s . "
A Fővárosi Nyilvános Könyi'lánit, amelyet Szabó Ervinről ne
veztek el, az ö elgondolásait követve nagy társadalomtudományi könyvtárrá — a tudoinányos szocializmus szakkönyvtárává — és
2S3
A TAMÁCSKÖZTÁnSASÁG IDŐSZAKA
egyben Naf^y-Budapust közmű\ clődósi könyvtári liálózatának köz
pontjává kívánlak fí!Jk«zli"ni. EUielye/.éséro a Hazai Bank épületét szemelték ki. A főváros űj vezetősége nyomatékosan támogatta ezt az elgondolást, s úgy rendelkezett, hogy ,,Budapest könyvtárügyét teljesen a ]_)rülelárművelődéH szolgálatába alcarjuk állítani. Bo kell hálózni az egész várost közművelődési könyvtárakkal és szakkönyv
tárakkal úgy, hogy a város díjlgozó népe mindenütt i'áakadjon a tanulás eentrumaii'a." Az új kcT-iileti könyvtárakat főként mnnkás-lakla kerüleíekljo tervezték. A szükségletektől függően minden kei'ülef be és perenivároslja 1 — 2 könyvtár, összesen 30— 40 könyv
tár került volna, egyenként 1 5 - 2 0 000 kötettel. A helyiségek (volt polgári klubok, kávéházak) kiutalása, valamint a kerületi könyv
tárak állományának összeállítása meg is kezdődött.
A vidéki városokbd hasonló jellegű könyvtárakat kezdtek szer
vezni. Elkészült a ceglédi, kereslteméti, nagykőrösi, győri, jjápai, kiskunhalasi, körmendi, soproni, zalaegerszegi könyvtár terve.
Előkészületijén volt a kaloesai, gödöllői, kunsz^ntmiklósi és szent
endrei könyvtár terve is. így a városainkljan mindenütt az akkori legkorszerűbb liönyvtártípus alakult volna ki. A mai megyei könyv
tárak eredményei mulatják, milyen leln'tett \-olna a korszerű városi könyviárak munkájánál^ hálása városaink kulturális életében, kü
lönösen ha negyedszázaddal korál)ban valósulhalnak meg.
Megindult a 'jtjári munkánk'jnyvtárdk szervezése is. Ezeket a szakszervezeti könyvtárak tajjaszlalalainak alapulvételével, de azokat nem a szakszervezetek központjaiban, hanem a munkásság
hoz közelebb, az üzemekben akarták felállítani. Az \ o l t a jelszó:
.,Ne legyen gyár könyvtár nélkül", s a megvalósításhoz nyomban hozzá is láttak. Mintegy 80 nagyobb üzembe terveztek új könyv
tárt, \ a g y fejlesztették volna t ( n á b b azt, ami már \-olt. Több gyán munkáskönyvtár megnyitását is kitűzték, de az már elmaradt, mert közben a Tanáesközfársaság megdőlt.
A falusi, főként mezőgazilasági lakosság művelődése érdekében
A falusi, főként mezőgazilasági lakosság művelődése érdekében