A legtöbben Dél-Dunántúlról mennek el, ezt követi Észak-Magyarország, de ott nagyobb a visszatérők aránya is. A munkaerőhiány Dél-Dunántúl mellett még Nyugat-Dunántúlt sújtja, ugyanis ott a legkisebb a visszatérők aránya, így összességében magas a nettó arány. A leginkább érintett korosztály a 30 év alattiak, főleg a gimnáziumi érettségivel rendelkezők, akik közül kevesen térnek vissza. Főleg a vendéglátásból léptek ki, és ide kevesen is tértek vissza, így a nettó-munkaerővándorlás 4%, ami tartós munkaerőhiányt eredményez. Az egyéb ipari szakmák vonatkozásában magas a kilépési arány, de párhuzamosan a visszatérés is. A hazatérési szándékok vizsgálata (Steinmann, 2018) lehetőséget kínálhat a politikai döntéshozók számára, hogy kiknél érdemes akciókat megfogalmazni a hazai munkaerőpiacok potenciáljának növelése céljából.
2.3.6 Belföldi vándorlás
A KSH által végzett felmérések (KSH, 2017a) alapján elmondható, hogy 2017-ben a belföldi vándorlásban résztvevők száma növekedett 2012-höz képest kb. 100 ezer fővel. 2015-től jelentős ütemben történt a növekedés. A munkaerőpiac szempontjából érintettek közül az állandó – főleg munkavállalási célú - vándorlásban a 30-34 éves korosztály a leginkább érintett. 2016 előtt egészen 1996-ig visszamenőleg a 25-29 éves korosztályra volt jellemző az állandó vándorlás. A változás mögött valószínűsíthetően a posztadoleszcencia jelensége áll. (A posztadoleszcencia a modern
társadalmakra jellemző jelenség, a serdülőkor, a felelősségvállalás korának kitolódása: "elhúzódó kamaszkor".) Jogilag felnőttnek számító fiatalok, akik anyagilag a szüleiktől függnek, akár otthon élnek, akár nem. Fiatalok széles körére jellemző strukturális változás a társadalomban.
Akár az állandó, akár az ideiglenes vándorlást illetően eltolódás látszik az idősebb generációk felé, hiszen 2012-höz képest a 20-24 éveseket kivéve, minden korcsoport vándorlási hajlandósága nőtt 2017-ben. Ez a jelenség összefügg az individualizálódó életút jelenségével. Az élethosszig tartó tanulás eredményeként egyre rugalmasabbak a karrierutak, az életpályák, felcserélődik a munka és tanulás életszakasza. Ez nagyobb mobilitást igényel és eredményez egyben (Murinkó, 2013).
Korábban két fő iránya volt a belföldi vándorlásnak: a Budapestről való kiköltözés – a szuburbanizáció jelensége minden városra vonatkozóan megfigyelhető -, valamint az ország fejletlenebb régióiból a fejlettekbe irányuló mozgás. A nyugat-kelet törésvonal (KSH 2017a) továbbra is fennmaradt. Ebből adódóan a célterületek Pest és Nyugat-Dunántúl régiók, ahol a munkanélküliségi mutatók az országos átlag alatt vannak (2017-ben 2,6% és 2,4 %), a kiindulási régiók főleg Dél-Dunántúl, Észak-Alföld, Észak-Magyarország (2017-ben 5,8-7,4% között), ahol a munkanélküliség az országos átlag (2017-ben 4,2%) felett van. A legkisebb megtartó ereje Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Békés megyének volt 2017-ben.
2.3.7 Termelékenységi problémák
A foglalkoztatottsági szint javulása ellenére, és a foglalkoztatási tartalékok kimerülése (Várhegyi, 2018) okán több tanulmány felhívja a figyelmet a termelékenység problémájára, amely a nyugat-európainál, de az EU-s átlagnál is alacsonyabb a V4 térségben, így Magyarországon. A magyar munkaerő produktivitása, ha az EU28 átlagát 100%-nak tekintjük, akkor 67,9 egy főre vetítve.
Sajnos a V4-en belül ez a legrosszabb adat, hiszen Lengyelországban 75,6, Csehországban 80,3, Szlovákiában 80,8. Hasonló elmaradást mutat az egy munkaórára lebontott érték azzal a különbséggel, hogy ott megelőzzük a lengyeleket, Horvátország viszont bennünket előz meg. Ha az autóiparra vonatkozó adatokat vizsgáljuk, akkor hasonló képet látunk. A 2. táblázat teljesítmény mérésére alkalmas mutatókat összegzi a V4-térségre, Ausztriára, Németországra és az EU-ra vonatkozóan 2014-ből (Rechnitzer et al.,2017). Magyarországon, ahogy a korábbi fejezetekben is bemutatásra került, az autóipar kiemelt ágazat, az uniós átlaghoz képest kétszer annyian dolgoznak a területen, és a munkaerőköltség jóval elmaradt az uniós átlagtól. Rechnitzer et. al. (2017) az autóipari működőtőke-beruházások rendszerváltás utáni kelet-közép-európai telepítési
motivációját tényezővezéreltnek jellemzi, azaz a beruházók alapvetően költségelőnyre akarnak szert tenni, amit az erőforrások – természeti, munkaerő – kiaknázásával érnek el. Az ezredfordulót követően beruházásvezéreltnek, ahol a költségelőny mellett szemponttá válik a tudás- és technológiatranszfer, az infrastruktúra és szakképzett munkaerő biztosítása, a vállalkozói szemlélet, a tudás fejlesztése kormányzati gazdaságpolitika révén. Napjainkban a beruházások inkább innovációvezéreltek, ami az innovációs folyamatokba történő (pl. K+F) beruházást jelent.
2. táblázat: Autóipari mutatók: EU, Ausztria, Németország, V4
Forrás: Rechnitzer et al., (2017) alapján saját szerkesztés
A 2. táblázat is megerősíti, hogy amíg az összeszerelő tevékenységek dominálnak, az determinálja az ágazat értékláncban betöltött szerepét. Ez a kelet-európai országokra jellemző FDI (külföldi működőtőke-befektetés) függő versenyállam modell legnagyobb problematikája éppen az, hogy fenntartja az alacsony hozzáadott értéket (Pogátsa, 2015), ami a termelékenység növelése ellen hat.
A másik lehetőség az intenzív technológia fejlesztésekben rejlik, amelyek ugyan hosszabb megtérülési idővel járnak, de növelhetik az ágazat értékláncban betöltött szerepét. Ehhez elsősorban kormányzati szerepvállalás szükséges, aminek számos példáját látjuk: a hazai beszállítói bázis megerősítése, a K+F funkciók betelepítése, magasabb hozzáadott értékű munkahelyeket létrehozó beruházások támogatása (Pongrácz, 2018) minőségi/kvalifikált munkaerő biztosítása. Ugyanakkor az a veszély is valós, hogy az automatizáció, digitalizáció előrehaladását nem a bérszínvonal határozza meg (tehát nem számít az alacsony bérköltség), hanem az értékláncban betöltött pozíció (Kiss, 2019). Ezért a legfontosabb versenyelőny olyan oktatáspolitikának a kidolgozása lehet, amely az alapkészségek megerősítésére irányul, hogy a további, bármilyen irányú, akár élethosszig tartó, többszöri munkakörváltásokhoz kapcsolódó
EUR / fő / év EU %
EU 1,5% 1,0% 3 998 25,5% 68 764 100%
Csehország 4,3% 2,9% 1 561 20,0% 43 694 63,5%
Lengyelország 1,5% 1,1% 1 209 21,8% 31 963 46,5%
Magyarország 3,9% 2,0% 1 430 17,9% 45 268 65,8%
Szlovákia 3,5% 2,8% 1 562 12,7% 39 759 57,8%
Ausztria 1,3% 0,7% 4 981 28,4% 104 336 151,7%
Németország 4,0% 2,0% 5 918 32,1% 106 661 155,1%
Munkatermelékenység
képességfejlesztés lehetővé váljon (Borbély-Pecze, 2019). A technológiaváltáshoz kapcsolódóan a hazai egyetemeknek és kutatóintézeteknek is fontos szerepe lehetne/lenne.
2.4 A globális társadalmi folyamatok hatása a munkaerőpiacra 2.4.1 A demográfia változások hatása
A demográfiai kihívások több szempontból állítják válaszút elé a gazdasági szereplőket és a politikai döntéshozókat, különösen Európában. Az öregedő társadalmakban középtávon (10-15 év) az aktív korú népesség számának drasztikus csökkenésével kell számolni, amit elsősorban az alábbi szociológiai/társadalmi változások idéznek elő (Bokor et al., 2014).
A gyermekvállalás elmaradása (gyermektelenség), a születendő gyermekek számának csökkenése és kitolódása, az önként vállalt egyedüllét, az életvitelben, értékrendben tetten érhető változások (szülőktől való leválás, függetlenség, felelősségvállalás hiánya, magánélet fontosságának növekedése, továbbtanuláshoz, karrierhez való viszony) következtében a társadalmak önreprodukciós képessége csökkent.
A II. világháború után született generációk – baby boom generáció - elérik a nyugdíjkort, amely jelentős deficitet idéz elő a munkaerőpiacon.
A várható élettartam nő az egészségügyi ellátás és életminőség javulásának eredményeként.
A 10. ábra szerint az EU-28 korfája (Eurostat, 2018) markánsan átalakul egy jelentősen idősebb népszerkezet irányába, így csökken a munkaképes korúak aránya, de nő a teljes népességhez viszonyított arányuk, ami a nyugdíjrendszer és az egészségügy finanszírozását nehezíti meg.
2006-ban az Európai Bizottság a munkaerőpiac stabilitása érdekében öt politikai iránymutatást fogadott el, amelyek a munka-és magánélet egyensúlya, az alternatív munkalehetőségek, a magasabb termelékenység, EU-n kívülről érkezők szabályozott befogadása, integrálása, valamint a fenntartható közösségi finanszírozással generációs szociális bizottság létrehozása. 2008-ban az Európai Parlament kiadta az Európa demográfiai jövőjéről szóló jelentést. 2010-ben a Bölcsek Tanácsa által kiadott jelentés „Európa 2030” projekt Kihívások és lehetőségek beszámolójának egy fejezete fogalmazott meg stratégiákat (A demográfiai kihívás: idősödés, migráció és integráció). A megoldások 3 fő cselekvési irányt (Verluise, 2011) jelöltek ki:
családpolitikai intézkedéseket,
bevándorlás-politika kidolgozását,
a munkaerőpiaci részvétel ösztönzését.
10. ábra: Az EU-28 korfái, 2016 aktuális és 2080 prognosztizált (a teljes népesség %-a)