A foglalkoztatottság és munkanélküliség adatok tovább javultak 2018-ban, ahogy ezt a 3. ábra (MKIK¸ 2018b) is mutatja, nőtt a foglalkoztatottak száma (a közfoglalkoztatottak száma csökkent), amit az 55-64 éves korcsoport bővülése eredményezett. Ez a tendencia a nyugdíjkorhatár emelkedése, a rokkantsági és nyugdíjjogosultságok átalakítása, a segélyezési rendszer reformjai (munkanélküli ellátások intervallumának rövidítése/workfare, ellátások közfoglalkoztatáshoz kötése) eredményezték. Az inaktív és munkanélküli csoportok munkaerőpiacra történő visszaáramlása eredményezte, hogy a munkanélküliségi ráta 3,7 %-ra csökkent (KSH, 2018f).
2.3 A magyarországi munkaerőpiacot jellemző kihívások
A következőkben azon tényezőket mutatom be, amelyek meghatározzák a magyarországi munkaerőpiacot és kihívást jelentenek a vállalkozások számára. Alapvetően 2 csoportba oszthatók ezen körülmények. Egyrészt azon szempontok, amelyek a magyar gazdaság és társadalom sajátosságaiból adódnak, másrészt azok, amelyek általánosságban vannak jelen a mai társadalmakban, korunk gazdasági, technológiai folyamataiban, tehát globális trendként értelmezhetők. Az egyes tényezők nem válnak el élesen egymástól, hanem egymás hatását erősítik.
2.3.1 Munkaerő-kereslet élénkülése
Magyarországon és az egész közép-kelet-európai régióban is a gépjárműgyártás alapjaiban határozza meg a nemzeti gazdaságokat. A jelentős számú és növekedő autóipari beruházások révén megnövekedett a szakemberek iránti igény. Egyrészt mennyiségi szempontból, hiszen az új beruházások, a kapacitásbővítések, a volumennövekedések szükségessé teszik új erőforrások meglétét, különösen akkor, ha a termelékenység és hatékonyság nem erőssége a közép-kelet-európai országok autógyártásának nemzetközi összehasonlításban (PWC, 2018). Másrészt minőségi értelemben, amit a felnövekvő generációk eltérő igényei, jellemzői és a technológiai fejlődés által diktált új készségek, képességek iránti igény eredményeznek.
A 2018. októberi MKIK Gazdaság-és Vállalkozáskutató Intézet konjunktúravizsgálat alapján az üzleti vállalkozások kedvezőre értékelték az üzleti környezetet, a bizonytalansági mutató értéke is csökkent a korábbi adatfelvételhez képest (MKIK, 2018b). 2019-re vonatkozóan a vállalatok szubjektív üzleti helyzet-értékelése szintén kedvezően alakul (ahogy 2017 óta folyamatosan), a vállalatok 59%-a bízik üzleti eredményük pozitív alakulásában. A foglalkoztatást illetően a vállalatvezetők várakozása alapján a munkaerő-kereslet erősödésére számíthatunk, ugyanis a foglalkoztatási egyenlegmutató 38 százalékpontos értéket mutat. A foglalkoztatási egyenlegmutató a pozitív és negatív értékelést adó, azaz a létszámbővítést és létszámleépítést tervező vállalatok arányának különbségét jelenti, de nem mutatja a létszámváltozás mértékét. Értéke -100 és +100 között lehet, minél magasabb a pozitív érték, annál nagyobb azok aránya, akik bővülést terveznek.
A foglalkoztatás bővülésének megítélése nem azonos az üzleti helyzet javulásának általános megítélésével, ami összefüggésben van toborzási problémákkal. A kedvező makrogazdasági folyamatoknak köszönhetően üzleti bővülési lehetőségek mutatkoznak, azonban ennek korlátai lehetnek a foglalkoztatás terén. A vállalati várakozások főleg a fizikai (legyen szó szakképzett vagy
szakképzetlen) munkakörökben számolnak növekedéssel. A várakozások nem mindig eredményezik azok megvalósulását. A MKIK GVI korrekciós modellt alkalmaz a nyers vállalati várakozások alapján (PM-GVI Rövidtávú Munkaerőpiaci Előrejelzés) prognosztizálható várható létszámfolyamatokra, amelyek értéke kisebb, mint a várakozásoké. Az elemző cégek 2019-ben a foglalkoztatás legfeljebb minimális bővülését, de inkább stagnálását jósolják, így a munkanélküliség 3,4%-ra csökkenhet a 2018-as 3,7%-ról, ami 174 ezer munkanélkülit jelent (Várhegyi, 2018). A magyar kormány álláspontja is az, hogy csak új típusú intézkedésekkel bővíthető a foglalkoztatás, a jelenlegi munkaerőpiaci struktúra mellett már nem. A 2018. III.
negyedévben (KSH, 2018d) a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 69,5% volt, ami 0,8 százalékpontos, abszolút számokban 23 ezer fős bővülést jelent a korábbi időszakhoz képest. A bővülés alapját az emelkedő nyugdíjkorhatár kapcsán a piacon maradók, a munkaerő-tartalékba tartozók adták, ugyanis a 15-64 éves népesség önmagában csökkent. A közfoglalkoztatottak száma csökkent, 2018 szeptemberében 122 ezer fő, az első három negyedévben átlagos statisztikai létszámuk 140 ezer fő, ami 24%-kal kevesebb az előző év azonos időszakához képest. Az elsődleges munkaerőpiacra való belépés elsősorban a magasabb iskolai végzettséggel, szakképzettséggel rendelkezőknek sikerült, főleg ha nem Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében éltek. Tehát a munkaerőpiaci bővülés szempontjából a tartalékok, potenciálok jelentősen csökkentek ebből a körből. Csak jelentős képzési ráfordítással vagy mobilitási eszközök segítségével aktivizálhatók további rétegek ebből a csoportból. A munkaerőpiaci egészre jellemzőek az előbb említett területi különbségek. A munkanélküliségi ráta négy megyében (Győr-Sopron, Heves, Komárom-Esztergom, Veszprém) 2% alatt volt, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 8,7%.
2.3.2 A munkaerőhiány megjelenése és értelmezése
A munkaerőhiány fogalmát, jelenségét 2013-tól számos vizsgálat, felmérés, maga a közbeszéd fókuszba helyezi. A be nem töltött állások száma összességében nőtt a Központi Statisztikai Hivatal vállalati kikérdezés alapján történő mérései szerint. A KSH üresálláshely-statisztikája (KSH, 2018g) alapján 2018. III. negyedévre vonatkozóan 87,7 ezer volt a betöltetlen álláshelyek száma.
Hasonló tendencia mutatkozik az Európai Unióban is. A MKIK Gazdaság-és Vállalkozáskutató Intézet konjuktúravizsgálataiból (MKIK 2018b) is nyilvánvalóan látszik (5. ábra), hogy a vállalatok 2013-tól folyamatosan szembesülnek a munkaerő- és szakemberhiánnyal. Ebben a
gazdasági növekedés, a beruházások alakulása mellett nagy szerepe van a munkavállalói célú migrációnak is. A 2011-től megnyílt német és osztrák munkaerő-piacok nem csak mennyiségi szempontból befolyásolták a magyar munkaerő-kínálatot, hanem szerkezetileg is alakították azt.
Ahogy a 4. ábra mutatja, a 2017-es felmérésben a cégek 42%-a jelölte meg a munkaerőhiányt (2013-as 9%-hoz képest ez 4,5-szeres növekedés), mint üzleti tevékenységet akadályozó tényezőt.
4. ábra: Munkaerő- és szakemberhiány