FÜNDATRICIS Ordinis Filiarum Beatae Mariae Virginis
SUPER DUBIO
An, et de quibus miraculis constet in casa et ad effectum de quo agitur?
Mystici agri Dominus opportunis temporibus non lectos tantum viros mittit operarios in vineam suam, sed etiam mulieres fortes, de quibus in libro Sapientiae scrip-tum est aaccinxit fortitudine lumbos suos et roboravit brachium suum". Cuius rei exemplo esse possunt et
Bir-10) XIII. Leo pápa 1879. aug. 4-én kiadott „Aeterni Patris Unigenitus Filius" kezdetű apostoli körirata.
gitta, et Catharina Flisca, et Ioanna Francisca Frémiot de Chantal, et romanae urbis decus Francisca aliaeque sanctissimae foeminae quamplures, quibus non suae t a n -tum saluti prospec-tum est sed proximorum. His merito accensenda est IOANNA D E LESTONNAC, quae et ipsa in agro Domini de fructu manuum suarum plantavit vineam, instituto novo ordine piarum mulierum, quem a Domina Nostra nuncupari voluit.
Orta est IOANNA anno MDLYI honesto genere.
Vei a primis annis ita virtutibus eluxit, ut futurae sancti-tatis facile liceret divinare fastigium. Eius autem adole-scentia, eo maiorem sibi postulat laudem, quo infestiora nacta est publica tempóra. In eam enim incidit aetatem, quum Calviniana per Galliam grassaretur lues, ex qua catholicis plurimum periculi obiiciebatur. Nec publica tantum defectionis exempla puellae obversabantur oculis, sed etiam domestica. Nam ipsa mater, quum Calvini parti-bus atque erroriparti-bus studere coepisset maxime, quotidi-anum creabat filiae periculum augebatque metum, ne haec, maternis capta blanditiis, victas aliquando cederet manus. Verum divinae gratiae praesidio, quod constanti pietate mereri curavit, quum evasisset incolumis, de per-f e c t i o n vitae genere in aliqua religiosa domo suscipi-endo cogitare coepit ; idque statim effecisset, nisi patris obstitisset voluntas, qui eam nuptum dedit viro nobilis-simo. Hoc vita defuncto, ad pristina vota reversa, se in Tolosanam domum recepit piarum mulierum, quae vulgo Fogliuntinae appellantur. At brevi sensit ad aliud se munus divinitus vocari novae condeadae Familiae sancti-monialium, quae curam omnem conferrent ad puellas probe instituendas in sanctitate vitae cum doctrinae in-tegritate coniuncta ; opportunum sane praesidium adver-sus ingruentes errores. Quod quidem incoeptum brevi tarn feliciter crevit, ut ipsa viderit vivens institutas eius Ordinis domos triginta. Sic functa ministerio sanctissimo ad puellarum salutem, meritis onusta decessit Burdigalae postridie calendar Februarii anni MDCXL, aetatis suae quintum supra octogesimum agens. Eius fama sanctitatis miraculis confirmata, conetans viguit in Gallia, donee pluri-morum studio excitato, ab Apostolica Sede impetratum est anno MDCCCXXVI, ut titulo Venerabiiis honestaretur.
Simul vero eius causa penes SS. Rituum Congre-gationem agitari coepta e s t ; ac probationibus iuridice sumptis riteque expensis, eius virtutes heroicum attigisse gradum solemni decreto sancitum est anno MDCCCXCI.
Quum vero trina accesserint eiusdem Ven. Servae Dei intercessione patrata miracula, accurata de illis insti-tuta est actio; primum in antepraeparatorio conventu quarto nonas Maii anno MDCCCXCVII indicto penes E.mum Cardinalem Lucidum Mariam Parocchi causae Relatorem; deinde quaestione instaurata nono calendas Februarii anni MDCCCXCVIII in praeparatorio coetu ad Vaticanum coacto ; demurn in generalibus comitiis coram SS.mo D. N. L E O N E P A P A XIII habitis in Aedibus Vaticanis postridie nonas décembres anni mox elapsi, in quibus idem R.mus Cardinalis Lucidus Maria Parocchi proposuit dubium „ A n et de quibus miraculis constet in casu et ad effectum de quo agitur?* R.mi P P . Cardinales sacris tuendis Ritibus praepositi et P P . Consultores
suif-•69 RELIGIO.
ragium singuli protulere. SS.mus vero Pater decretorium proferre iudicium distulit, ut tempus precationi suppeteret ; ndixitque sperare Se quantocius illud prolaturum R.morum Cardinalium ac P P . Consultorum sententiae apprime con-sonum.
Hodierna igitur die, Dominica III post Epiphaniam, qua Festum Sanctae Familiae, Iesu, Mariae, Joseph devo-tissime percolitur, sacris Mysteriis piissime celebratis, Vaticanam solemniorem aulam ingressus, ad Se acciri ius9it R'mos Cardinales Camillum Mazzella Episcopum Praenestinum S. R. Congregationi Praefectum et Lucidum Mariam Parocchi Episcopum Portuensem ac S. Rufinae, Praepositum a Diplomatis Pontificis Maximi causaeque Ponentem, una cum R. P . lo. Baptista Lugari Sanctae Fidei Promotore meque infrascripto a Secretis, iisque adstantibus solemni sanxit Decreto : „CONSTARE D E T R I B U S MIRACULIS ; de primo : Instantaneae perfec-taeque sanationis Sororis a S. Xaverio religiosae professae Ordinis Filiarum JB. Mariae Virginis in saeculo Mariae Aloisiae Farines, a phtysi pulmonari confirmata de altero : „Instantaneae perfectaeque sanationis Sororis a S. Michaele monialis professae eiusdem Ordinis, in saeculo Zeliae Bayssade, a lethali paraplegia ex meningomielite chronica de t e r t i o : „Instantaneae perfectaeque sanati-onis Sororis Mariae del Filar monialis professae Ordinis
Capulatorum a cistomate prolifero adoneidaeo in regione ovarica sinistra."
Hoc vero Decretum evulgari et in Sacrorum Rituum Congregationis acta referri mandavit duodecimo calendas t'ebruarias, anno MCM.
C. É p . Praenestinus Card. MAZZELLA S. R. C. Praefectus L. f S.
Diomedes Panici, S. R. C. Secretarius.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jan 31. Imádkozzunk! —
Ma nyílik meg az országos katholikus kongresszus : imádkozzunk !
Az Istent imádó esdeklő embert az Űr felmagasz-t a l j a ; leereszkedik hozzá kegyelmeinek egész felmagasz-tengerével és rendelkezésére bocsájtja mintegy mindenhatóságát. Az ima leszállítja a mennyet a földre, és a földieket föl-emeli a mennybe. Az eget ostromló istentelenséget meg-alázza és lehetetlenné teszi ; ellenben az alázatos és Isten-ben bízó tehetetlenséget felmagasztalja és dicsőségről dicsőségre segíti. „Ascendit precatio, et descendit Dei miseratio", mondja sz. Ágoston.
Az a különös, hogy a jóságos Isten kiváltképen a lelki javakat és adományokat, kivéve az egy imádkozhatás kegyelmét, melyet kérelem nélkül osztogat, ahhoz kötötte hogy azokat tőle imádság által kérjük. „Alio modo, mondja aquinói szent Tamás, procurari non possunt, nisi ab ipso petantur". Vagyis mint szent Vazul tanítja, a mi hasznos és szükséges az embernek, azt az Isten nem adja meg, csak ha kérjük tőle ; ellenben a mi káros és veszedelmes, nem távoztatja el tőlünk, (^ak ha imáinkban eziránt esedezünk előtte. Minden alá van tehát vetve az
ima hatalmának, a jó is, a rossz is : minden jó — ima által válik elérhetővé; minden rossz — ima által válik ártalmatlanná. »Per orationes purissimas omnia nobis, quae utilia sunt, tribuuntur a Domino: et cuncta, quae noxia sunt, procul dubio effugantur." Szent Vazul mondása.
Ez így levén, sok esemény az egyháztörténetében, mely különben érthetetlen volna, világossá válik. Az egy-ház első életkorszakában, első éveiben történt. Heródes király népszerűséget hajhászva a zsidóknál elhatározta a kath. egyház szabadságának elfojtását. Elrendelte az egy-ház üldözését. J a k a b apostolt, szent János evangelista bátyját, a ki jeruzsálemi püspök volt egyúttal, egysze-rűen lefejeztette. Az egyház ellenségeinek természetesen nagyon tetszett az ilyen — szabadság. Heródes nem ma-radt az egyházüldözésnek elszigetelt egy ténye mellett.
Neki rendszer kellett. Gyökeresen akarta kiirtani a ker.
vallást. Elfogadta tehát sz. Péter apostolt is, és börtönbe vettette, 16 katonából álló őrségre bizván őrizetét.
Nagy lett az egyházban a zavar és aggodalom. De nagyobb volt mindennél az Istenbe vetett bizodalom. Az egyház kezdett imádkozni, és szakadatlanúl imádkozott:
és az imádság kiszabadította szent Pétert a börtönből, az ima ereje összetörte a vasbilincseket és tehetetlenekké tette a hatalom által kirendelt poroszlókat. Mikor szent Péter angyal által vezéreltetve, a szabadba kijutott, ki-mondta és okulásunkra konstatálta az egyház imádságá-nak csodaerejü hatását, ha szükséges : „Most tudom bi-zonynyal, hogy az Űr elküldötte angyalát, és kimentett en-gem Heródes kezéből és a zsidónép minden várakozásából."
Alkalmazzuk az esetet; vonjuk le a tanulságot!
Csodára nincsen mindig szükség, de különösen lelki ügyekben Isten segítsége nélkül még csak egy lépést sem tehetünk előre. Az autonomia, az egyház szabadsága, hogy saját isteni szelleme szerint élhessen és intézhesse saját ügyeit, a megváltás kegyelmén alapuló lelki élet körébe tartozik kétségtelenül : ezen a téren boldogulni, akadályokat útból kimozdítani, sikereket kivívni, lelkeket megnyerni, ellenségeket legyőzni tehát — csak kellő imád-sággal lehetséges. Miért megy oly nehezen az egyház sza-badságának kivívása? Miért oly erőnket meghaladók az akadályok ? Miért oly hatalmasak az ellenségek ? Miért vagyunk annyira gyengék, erélytelenek és sikerekben szegények mi ? . . . Mert nem vagyunk eléggé imádságo-sak kötelességeink teljesítésében.
Fordítsunk egyet a dolgon ! Legyünk alázatosabbak Isten előtt, imádságosabbak az ő irgalmassága előtt, s mindenhatósága diadalról diadalra fog vezetni bennünket.
H í az Isten, mert ver; imádkozzunk! ? ? Erdélyi egyházmegye. Spiritizmus és kálvinizmus Gyergyóban. —
A „Közművelődés" f. é. 1-ső számában megjelent
„A spiritizmus terjedése Csikban" czimű czikkre vonat-kozólag értesítem a ft. szerkesztő urat és olvasó közön-ségét, hogy Gyergyó-Szent-Miklóson, ezelőtt két évvel, két háznál ypltak spiritista összejövetelek ; de jelenleg nincsenek, sem itt, sem egész Gyergyóban.
Ezen jelenséget a papság figyelemmel kisérte, a gyűlések látogatóit jóakaratulag figyelmeztette, s egy két
esetben óvatosan, a hiveket a szószékből is ; minek meg volt az a hatása, hogy a társaság önként feloszlott.
Tölgyesben két társaság is működött; és mint egyiknek főpártfogójától, a mult nyáron értesültem, egye-nesen a bold, szűz Mária intelmére, mind a kettő beszün-tettetett.
A papság minden esetre legyen éber, ügyeljen a nyájára, a gyengébbeket nemcsak a templomban, hanem más alkalmas helyen és időben is, társaságban vagy külön-külön figyelmeztes-e, de ne menjen nagy ágyukkal a verebekre.
Egyik spirista uri embert egyenesen az általa nagy buzgalommal olvasott. Dessewffy Arisztid féle könyv e g j i k mondásával győztem meg.
Nevezett spiritista ugyanis azt m o n d j a : „a spiritiz-musra gyenge hitű és vallástalan embereknek van szük-ségök ; de igazi vallásos embernek nincs". En pedig azt mondom: erősítsük a gyenge hitüeket, tegyük hivőkké a hitetleneket, s akkor csakugyan a spiritizmus nem árthat nekünk.
A protestantismus terjedésétől sem félünk nagyon.
Szent-Miklóson 1887. óta csak egyetlen egy vándor hivatalnok lett házasság elválasztása okából kálvinistává ; ellenben 12-eu katholizáltak. Az egész Gyergyóban nem tudok esetet, hogy más valaki vallását elhagyta volna;
ellenben a kik ide betelepednek, azok nagyrésze lassankint katholikussá lesz ; s vegyes házasságoknál gyermekeik vallására nézve a mi javunkra egyeznek meg.
Egész Gyergyóban mintegy 40 kálvinista lélek van ; ezek számára készült a szerény imaház; miből ránk nézve legfőbb tanultság az, hogy mi is hasonló áldozatkészség-gel erősítsük azon helyeket, hol bitfeleink pap és temp-lom nélkül ki vannak téve nem csak az elvallástalanodás-nak, hanem az eloláhosodásnak is.
Gyergyó-Szent-Miklóson, 1900. január 12-én.
Ferenczi Károly, esperes-plebános.
Páris. A népdal az apostolkodás szolgálatában. — A párisi ember nagy kedvelője a zenének, ezt az egész világ tudja. Ha egy bátor tenor kiáll a térre és rákezd valamely divatos nótát, azonnal hullámzani kezd körülötte a tömeg, és készen van a kardal.
Mit hangoztat rendesen az ilyen népdal? Többnyire haszontalanságokat, durva politikai gúnyolódásokat, és a korcsma és műhely megszokott tisztátalanságait. De a dallam, az mindig szép, az mindig kedves és megnyerő, és ügyesen eltakarja, elfeledteti a piszkos tartalmat.
A „Pam" nevű lap e napokban behatóbban foglal-kozott az utczák dalaival. Arra az eredményre jutott, hogy mig jelenleg a népdal nagyrészt a tömeg demora-lizácziójának az eszköze, ezentúl azt megfordítva a nép erkölcsi nevelő eszközévé kell és lehet tenni. Tervet is ajánl mindjárt. Azt mondja, dalkarokat kell szervezni és azok által csak tiszta, nemes, erkölcsös darabokat kell előadatni. A tréfa és jókedv legkevésbbé sem ütközik a jó erkölcsökbe.
Első pillanatra a javaslat furcsának, sőt ábrándos-nak látszik. Ki fogja a dalkarokat szervezni, ki fog
mű-ködésük erkölcsi színvonalára felügyelni ? Annyi azonban bizonyos, hogy nagyon egészséges eszme fekszik a kalan-dosnak látszó terv magvában. Kísérletet tenni mindenesetre lehetne. Sőt mi már egy szerény falusi pap szerencsés tapasztalataira vagyunk képesek hivatkozni. Abbé Bouland orvillei lelkész, (Orne départementban) már 15 év óta sikeresen küzd a korcsmák és műhelyek durva erkölcsű dalai ellen, az által, hogy helyettök, azoknak kedvelt dallamával, embernemesítő és keresztény eszméket és ér-zelmeket szólaltat meg.
A népdal tehát az apostolság szolgálatában ime bevállik. Es hogyha művészi fokra emeli valaki, bevállik akár Párisban is. Es az nagy haladás volna csakugyan, ha a demoralizáczió roppant nagy eszköze — a népjavitás és a keresztény újjászületés eszközévé alakittatnék át. A zene, a dal — kétélű fegyver. Miért ne lehetne használni éppen az életerőt osztó élén ? A zenét, a dalt az Isten és az egyház ellenségeinek a kezében hagyva a katho-likusok vájjon nem követnek-e el mulasztást? Nem lesz-nek-e ez által nem akadályozás czimén az elvetemülés terjesztésének részeseivé ? Mit használ a folytonos jajgatás az idők rosszasága felett, ha ölbe tett kezekkel nézzük a bajok elharapódzását.
Eszembe jut itt Mermillod bibornoknak egy csipős kritikája, melyet 1888-ban Rómában a franczia zarándo-kok egy csoportjához intézett, a melynek én is tagja voltam.
A Pamphili palotában voltunk. Másnap volt az in-dulásunk vissza, ide hazánk felé.
Ti némely franczia katholikusok, igy szólt Mermil-lod, olyanok vagytok, mint a szomorúfűzfa. Lehajtjátok a fejeteket és sóhajtoztok és hivatalosan a sok baj szo-morú tanúivá avatjátok magatokat. Kérlek, pityeregjetek kevesebbet, és tegyetek többet. E l ő r e ; és a könyeknek békét hagyjatok. Ti erőtöket megbénítjátok, a helyett, hogy cselekednétek. Gondoljatok a Prétikátor mondására :
„A szomorúság semmire sem való."
Gondoljunk a gonosz és erkölcstelen dalok felett szokásos tétlen pityergésre. Az — semmire sem való.
Életrevalónak kell lenni! E. A.
K A T H O L I K U S A U T O N O M I A .
Az autonomia a püspöki kar előtt.
Hétfőn délelőtt 10 órakor püspöki tanácskozás volt főm. és ft. Vaszary Kolos bibornok-herczegprimás és esztergomi érsek ur budavári palotájában. A konferenczián a következő főpásztorok jelentek m e g : Samassa József dr. egri érsek, Császka Gy. kalocsai érsek, Schlauch Lőrincz dr bibornok, nagyváradi püspök, Bende Imre nyitrai püspök, Bubics Zsigmond kassai püspök, Meszlényi Gyula szatmári püspök, Hornig Károly dr báró veszprémi püspök, Steiner Fülöp dr székesfejévári püspök, Dessewffy Sándor dr csanádi püspök, Bimely Károly dr besztercze-bányai püspök, Szmrecsányi Pál szepesi püspök, Ivánkovics János rozsnyói püspök, Mailátli Gusztáv Károly gróf erdélyi püspök, Hetyey Sámuel pécsi püspök, Vályi János
•71 RELIGIO.
dr gör. kath. püspök, Firczák Gyula munkácsi gör.
kath. püspök, Szabó János dr szamosujvári gör. kath.
püspök, Fehér Ipoly pannonhalmi főapát és az üresedés-ben levő váczi püspökség képviseletéüresedés-ben Virter Lajos nagyprépost, püspöki helynök urak.
Távol maradtak : egészségügyi okokból Zalka János győri püspök és Hidasy Kornél szombathelyi püspök ; ismeretes külön álláspontjukból kifolyólag pedig a követ-kező 3 román főpap : Mihályi Viktor balázsfalvi érsek, Pável Mihály nagyváradi püspök és Radu Demeter lugosi püspök urak.
0 eminencziája Vaszary Kolos bibornok hgprimás és esztergomi érsek ur 10 órakor nyitotta meg az érte-kezletet. Jegyző volt Hetyey Sámuel pécsi püspök ur.
Mindenek előtt az időközben felmerült ügyeket, a nemzeti római zarándoklat szervezését és idejét, és a középiskolai hitoktatás egyöntetűségének gróf Majláth Gusztáv püspök ur nagybecsű dolgozata alapján való szabályozását intézte el a konferenczia. Helyesléssel fogadta a nm. püspöki kar azt is, hogy a kath. tanitók országos bizottsága nagyobbszabásu tanügyi kongresszus alakjában óhajtja megülni a kétszeresen jubiláris évet. A bizottság-nak ez iránt felterjesztett tervét azzal hagyta helyben a nm. püspöki kar, hogy felkérte dr báró Hornig Károly veszprémi püspök urat, legyen szives a kath. tanitók országos kongresszusán elnökölni.
Csak ezután következett az autonomia. Es erre vonatkozólag beható eszmecsere fojlődött ki a nm. püs-pöki kar tagjai között. Határozattá az lőn, hogy fenn-tartva a fenntartandókat, belemegy az autonomia tár-gyalásába.