— Febr. 8. —
Nagyméltóságú elnök úr ! Mélyen t. kongresszus ! Úgy rémlik előttem, hogv a modus procedendi kér-désébe annyira belekavarodtunk, hogy szem elől tévesz-tettük a principiális fogalmakat. Egymás után kapunk indítványokat, melyek az ügy lényegével, azzal a czéllal, amit elérni akarunk, nem harmonizálnak.
A vitának eddigi folyama azt a meggyőződést kel-tette valamennyiünkben, különösen Zichy Nándor gróf ő exczellencziájának és Ugrón Gábor mélyen t. tagtársunk-nak a felszólalása után, hogy hiszen mi egyek vagyunk hitben és kívánságainkban és igy nagyon közel fekvő volt, hogy egyek leszünk az eszközök megválasztásában is arra a czélra. amire mi vágyunk. A tegnapi nap folya-mán azonban egy felszólalás hangzott el e teremben, amely határozottan megdöbbentett bennünket. Mert az igaz katholikus hangok közé egy dissonans hang vegyült.
Uj elveket hallottunk becsempésztetni a modus procedendi megvitatása körébe.
Ugyanis azt mondta Timon Ákos mélyen t. tagtár-sunk, hogy nekünk, a magyar katholiczizmusnak nincsen ősjoga megalkotni egy szervezetet a saját védelmére, létének, prosperálásának az előmozdítására, ehhez a jogot, ha jognak lehet nevezni, egyedül csak a kormánytól nyeri. Engedelmet kérek, Magyarországon, a vallás szabad-ság országában, ahol jog, törvény és igazszabad-ság uralkodik, ahol minden egyes embernek, a legutolsó galicziai jöve-vénynek is ősjoga van ahhoz, hogy existencziájának összes tényezőit úgy állapíthassa meg és kereshesse meg, amint azt jónak látja, ahol kisebb szervezetnek is, sőt modern államellenes ideáknak is megvan adva az ősjog, hogy
*) Ez volt az autonomiai beszédek egyik legjobbika. Daezára annak, nem emlékszem, hogy valamely lap teljes szövegében
kö-zölte volna. Szerk.
amit ők czéljaik elérésére jónak, üdvösnek találnak, azt megkereshessék, ahhoz ha intézmény szükséges, a meg-felelő intézményt a törvény határain belül megkaphassák, ahol mindenkinek megvan ez az ősjoga, csak a magyar katholikusnak nem volna megadva ez a joga ? Csak nekünk nincsen meg az ősjogunk a védekezésre ? Hát akkor mi hiába koldulunk, kérünk alamizsnát itt, hol mindenkinek van joga, csak nekünk nincsen j o g u n k !
Ha nem láttam és hallottam volna mélyen t. kon-gresszus a korábbi szónokok beszéde alatt a közérzésnek, a kath. szellemnek oly erős éles megnyilvánulásait, mint pl. Ugrón Gábor t. tagtársam beszéde alkalmával, két-ségbe kellenne esnem a felett, hogy ilyen theória fülekre, követőkre találhatna. Mert mi ami mozgalmunknak az ideálja? Talán az, hogy mi egy szervezetet alkossunk ugy, mint Timon Ákos t. tagtársunk mondja, hogy az autonomia három forrásból merítheti a jogait : a főkegy-úri, a püspöki és állami j o g o k b ó l ? Engedelmet kérek, nem azért jöttünk mi ide, hogy csináljunk nagy gyerme-keknek való játékszert, hogy parlamentoskodást játszunk, hogy behívjanak ide kis embereket, hogy szerepeljenek és oly jogokat uzurpáljanak, a mely jogok püspöki jogok, amely jogok a legfőbb kegyúréi, amely jogokat mi el nem vehetünk, a melyekkel a kormány nem is rendelkez-hetik ; mert hiszen a felekezetnélküli kormánynak kath.
jogai nincsenek. (Ugy van ! Ugy van ! több oldalról.) A kérdés az, hogyan találjuk meg a modus proce-dendi-re a principáilis elveket?
Ha elolvasom az autonomiai szervezet iránti moz-galom fejlődésének a történetét, megkapom a feleletet.
Ki volt az, aki 1848-ban megpendítette az autonomia kérdését ? Nem a főpapság-e ? Es vájjon a főpapságnak szüksége volt-e autonomiára, olyan autonomiára, amilyen-ről Timon Ák os t. tagtárs úr beszél ? A főpapság érezte 1848-ban, hogy az akkor megalkotott törvények által a kath. hit kapott csapást, hogy mindenki nyert jogot, csak a mi jogunk csorbíttatott meg. A laikus közönség, a laikus kath. világ az országban akkor lelkes nagy érze-lemmel volt eltelve és nem volt ideje arra, hogy érezze azt a súlyos csapást, amely minket ért. Mert ezt csak a szellemi élet kimagasló fokán álló kiváló egyének érez-hették, akiknek a szivében megfér két nagy érzelem — a közönséges embereknél az egyik érzelem fellobbanása háttérbe szorítja a másikat — azok megérezték, hogy mily nagy veszedelem fenyegeti egyházunkat. Mi volt tehát az ok az autonomia kérdésében az első lépésre ? A veszedelem, a támadás. Mi történt később 1870-ben ? Üldözések, újból hitsérelem. Es erre annál nagyobb erővel tört ki a véde-kezés érzete és ismét felszinre vetette az autonomia kérdését. Most itt vagyunk a harmadik stácziónál. A törvényhozás alkotásai újra felélesztették a vágyat az autonomia után. Miért ? Mert ujabb sérelmeket kellett elszenvednünk. Arczunkba vágták, hogy katholikusok vagyunk, hogy bigottok vagyunk, hogy hithüek vagyunk és hogy az ilyen nem léphet fel, nem állhat meg a köz-életben, le kell_tünnie. Ezt olvastam én az autonomia történetéből.
Mi tehát szervezetet kivánuuk, a mely szervezetben
< a katholikus megtalálja a védelmet a jövőre nézve az
ily támadások ellen a multat illetőleg pedig képes lesz revindikálni azon jogokat, amelyek minden jog, törvény és igazság ellenére tőlünk elvonattak. Ezen az elven felépíthetőnek vélem a kath. autonomiát. A jogvédelemre azért, hogy megvédhessük szentegyházunk épségét, dicső-ségét és a kath. hithűséget. Ez az elv legyen a vezérlő elv, a motívum, az alaphang az intézmény minden egyes részében és akkor nem fogjuk elhibázni, hogy milyen modus procendendi-t válaszszunk.
Ami a kath. egyházban isteni intézmény, az emberi correcturára nem szorul. A püspöki jurísdictio isteni intéz-mény. Ahhoz tehát mi nem nyulhatunk. Ha a püspöki jurisdictio ezer éven át jó kezekben volt a kath. egyház javára, úgy nincs okunk és jogunk most abból bármi tekintetben részt követelni. Az egész autonomiai intéz-ményben intézményszerűleg kell biztosítanunk a püspöki jognak ezt a sértethetlenségét. Ebből következik az, hogy a szervezet mindazon részében, hol püspökeink részt vesz-nek, nem vehetnek máskép rés^t, mint egyházi fejedel-mek, nem másképen mint a milyen módon a világi feje-delem ő felsége ott a főkegyúri jogot gyakorolja. Nem j u t senkinek eszébe ő felségét leszavazni akarni, nem jut senkinek eszébe ő felségével vitázni. H á t az egyházi fejedelemmel, ki isteni jogok letéteményese, vitázhatunk-e-tán ? Az egyházi fejedelmet kitehetjük-e annak, hogy leszavazzák ? Eu azt hiszem, hogy a kinek katholikus hit van a szivében, az arra a kérdésre csak egyképen felel. Mi ezt mint egy sarkalatos p o n t j á t annak a szerve-zetnek, melyet jól-rosszúl autonómiának hivnak, a k a r j u k felfogni, éa a modus procedendinél, a melyről tulajdon-képen szó van, ezt mint vezérlő eszmét a k a r j u k tekinteni.
L e g j ü n k tisztában azzal, hogy mi az autonomia?
Ugy veszem észre, nem mindnyájan egyformán magyaráz-zuk ezt. Az autonomia m a g y a r u l önkormányzat. A katho-likus egyháznak önkormányzata mindig megvolt, hiszen az egyházi kormányzót soha senki sem bántotta, nem is bántja. A világiakra nézve lehet érthető egy önkormány-zat, de engedelmet kérek, a világi katholikusok kor-mányzata nem választható el az egyházi szervezettől, annak ahhoz mindenben simulnia kell. Mi tulajdonképen egy szervezetet akarunk, mely alkalmas legyen arra, hogy bennünket megvédjen minden jövendő támadás ellen, hogy megvédje a katholiczizmust minden időben és képes legyen revindicalni annak fel nem adott deusurpult jogait.
Ebben a szervezetben, nagyon helyesen mondotta Günther igen tisztelt képviselő társam, alapjában a legszélesebb demokratismus az irányadó, felfelé pedig a hierarchiának megfelelő szervezet. Az egyikből folyik az általános választói képesség, a másikból folyik egyházi fejedelmeink intaktsága.
Ha egy védelemre szolgáló szervezetet akarunk al-kotni, mit kell figyelembe v e n n ü n k ? Nemde azt, hogy mit akarunk megvédeni és mi ellen a k a r j u k megvédeni ?
Mit akarunk megvédeni ? Egyházunkat, külső tekin-télyét, a kath. hivők hitbuzgóságát ; lehetővé akarjuk tenni, hogy a kath. laikus bátran mondja, hogy ő katholikus.
— Nevelni akarunk kath. ifjúságot, katholikusabbat, mint mi vagyunk. A védelem határa ezekben van megirva.
A revindikálásban ott vannak az alapok. Azt
mon-dotta valamelyik képviselőtársam, hogy, ha az alapokat vissza nem kapjuk, neki autonomia nem kell. Ez nagy tévedés, mert az alapok visszakivánása nem meríti ki az autonomia fogalmát. Nekünk kellenek az alapok, mert a mieink, mert jogunk van azokra, de ha nem kapjuk meg, akkor is meg kell alkotni az autonomiát, mely megerő-södvén képes lesz bármely kormánynyal szemben ezen alapokat visszavindikálni. Többektől azt hallottam, hogy nekünk fejlődésképes autonomia kell. De értsük meg, hogy mi az a fejlődésképesség. Ha a fejlődésképességet oda magyarázzák, hogy idővel mindig több és több jogot vegyünk el a püspöki kartól, ugy ez nem fejlődésképes, mert ha ilyen irányban fejlődésképes, ugy a czél ellen szól. Fejlődésképességről csak egy irányban kell beszél-nünk, hogy t. i. azokat a jogokat, melyeket talán mint gyenge alkotmány, mint u j alkotás, nem birnánk kellő erővel vindikálni, idővel megerősbödvén, azokat kellő ha-tálylyal magunknak visszaszerezhessük. Ilyent én is kí-vánok.
Végre rátérek Timon Ákos igen t. képviselő t á r -samnak még egy nagyon famózus nyilatkozatára. Az iskola kérdésében, melyet én az autonomia főtartalmának tekintek, azt mondotta, hogy a legfelsőbb oktatás didak-tikai szempontból sohasem kerülhet az autonomia kezébe.
Jeleztem, . hogy az a szervezet, melyet én autonómiának kívánok, nemcsak az elvesztett jogok visszaszerzésére szolgáló alkotmány legyen, hanem védbástyája legyen a katholiczizmusnak és annak a keretén belül módunkban, jogunkban legyen felnevelni gyermekeinket kath. hitben, ú s y , hogy a közéletben bármikor mint hithű katholiku-sok jelenhessenek meg és merhessék ezt bátram be is vallani, — ami nem csekély erényszámba megy akkor, amikor tudják, hogy vallásukért üldöztetésnek vannak kitéve. Hiszen, ha egy Ugrón Gábor is bevallotta azt, hogy soha r a g y o b b üldöztetésnek kitéve nem volt, mint a mit elszenvedett azért, mert katholikus, akkor azt k é r -dem, t. uraim, hogy mily megtámadtatásoknak lehet ki-téve az a kevésbbé tekintélyes ember, az a kevésbbé vagyonos ember, az a kevésbbé független ember, a mikor bevallja, hogy ő katholikus? Ezért kell kezünkbe vennünk a nevelésügyet, ez az igazi tartalma az autonómiának, mert ebből lehet fejlődésképes autonomiát szervezni. E z biztosítja nekünk azt, hogy a katholiczizmusra egy szebb idő vár Magyarországon; de nem szabad akkor azt mon-dani, hogy a felsőbb oktatást nem veheti a kezébe az autonomia. Hiszen ez a bajunk, hogy eddig nem vonhatta körébe, bár alapjaink erre is vannak ; mert a fiatal ember, ha mindjárt az elemi iskolákban, a középiskolákban meg-kapja is a katholikus nevelést, abban az időben kerül fel az egyetemre, midőn a legkönnyebben férhet hozzá minden csábítás ; és ekkor a katholikus egyetemen, a katholikus egyházjog tanszékéről azt a tanítást hallja, hogy a katholiczizmusnak nincsen Magyarországon ősjoga!
Már most azt kérdem, hogy ily nevelés mellett hogyan várhatunk mi hitbuzgó katholikus férfiakat? (Ugy v a n ! Elénk tetszés.)
Ez a főtartalma az autonómiának; ezt feltétlenül a kezünkbe kell vennünk és nem csak alsó és közép, hanem felső iskolákról is gondoskodnunk kell. Meg kell
terem-•137 RELIGIO.
teni, a mi nincsen meg ! Vissza kell követelni azt az alapot, mely nem a budapesti egyetemnek van adva, hanem egy katholikus egyetemnek és meg kell teremteni a katholikus egyetemet !
Ha ezeket a főszempotokat szem előtt t a r t j u k , azt hiszem nem lesz nehéz megválasztani a modus proceden-do, a mely e szervezet létesítése tekintetében irány-, illetőleg mérvadó. A főelv az, hogy az, a mit létesíteni akarunk, az egy védekezés, egy védelem, az egyház vé-delme. Ki kell abból küszöbölni mindazt, a mit az egyház ellen lehet felhasználni, bele kell vinni mindazt, a mi az egyház javára szól. Megtaláljuk ezt abból a principium-ból, hogy mi a kormányhoz semmitéle lépéssel, semmiféle felterjesztéssel nem közeledünk.
Mi a felekezetlen kormány a katholikusokkal szem-b e n ? Egy hatalmi tényező csupán, de nem vallási tényező;
hatalmi tényező, nem önjogán, hanem a felség jogán. Az 1848: III. t.-czikknek az a rendelkezése, hogy ő felségének mindennemű intézkedéséhez a felelős ministerium ellen-jegyzése szükséges, a katholikus ügyekre per abusum terjesztetett ki, mert ez csupáu a végrehajióhafcalom kö-rébe tartozó intézkedésekre magyarázható. H a valakit meg kellene itt kérdezni, az nem volna más, mint a leg-felsőbb kegyúr. De, értsük meg, uraim, hiszen mi nem
az ő jogait a k a r j u k elvenni, mi csupán azt kérdezhetnők meg tőle, hogy milyen módon ó h a j t j a főkegyúri jogait ezzel az u j szervezettel szemben gyakorolni. Megkérhetjük őt azonban valamire és meg is kell őt arra kérnünk, hogy minden olyan momentumot, a mely egy felekezet-nélküli hatóság beavatkozását katholikus ügyekbe lehe-tővé teszi, elimináljon a főkegyúri j o g gyakorlásából.
Meg kell őt kérni, hogy a nagyobb javadalmak, különö-sen a püspöki javadalmak praekülönö-sentationalis jogánál éljen oly factorok alkalmazásba vételével, a kik expressis verbis katholikusok és expressis verbis nem felekezetnélküliek ; de ezeket nem a kormánytól kérhetjük mi, ezek iránt nem a kormánynyal pertractálhatunk, nem a felekezetlen kormánynyal. Nagyon helyes volt Zichy Nándor gróf ő exczellentiájának az az első indítványa, a melyet megtett, mielőtt belementünk volna az ügy érdemleges tárgyalá-sába, hogy ő felségét kérdezzük meg. E t t ő l elestünk.
Nem volna kizárva talán most, midőn megállapítottuk azokat a princípiumokat, azokat az elveket, a melyek alapján felépíthetni véljük autonómiánkat, a lehetősége annak, hogy előterjesztést tegyünk ő felségéhez — de csu-pán ő felségéhez; ő felségéről nagyon jól tudjuk azt, hogy nem fog ez ügyben proprio motu, a nélkül, hogy a felelős ministeriumot megkérdezné, intézkedni ; de hogy miben és mennyiben fogja megkérdezni, az az ő dolga.
Ha a ministeriumhoz megyünk, akkor a ministerium fog ő felségének oly módon és oly körben jelentést tenni, a mily módon és a mily körben a ministerium a k a r j » ; ezt pedig nem engedhetjük meg, mert ő felsége többet is ajánlhat nekünk, mint a mennyit a ministerium talán jónak talál. Miért zárjuk el eleve annak a lehetőségét, hogy ő felsége előtt egy teljesen katholikus szellemű, minden részleteiben a katholikus autonómiának megfelelő előterjesztés történjék, hogy ő szabja meg, ő limitálja azokat a határokat, a melyeket hajlandó nekünk átadni ?
N e limitáljuk mi magunk ezt a j o g k ö r t azzal, hogy egy általunk ellen nem őrizhető közegre bizzuk ezen elő-terjesztés megtételét. Ennélfogva már princípiumban sem tartom tehát czélszerünek Horánszky Nándor képviselő urnák indítványát.
Nem osztozom abban a félelemben, a melyet több oldalról hallottam, hogy ez elhalasztása, elhúzása lesz a kérdés megoldásának. Hiszen az indítványozó politikai m ú l t j a oly garanczia, oly biztosíték, hogy az ő indítvá-nyának őszinteségéhez kétség nem férhet. H a én ellen-zem e modus procedendi elfogadását, sine ira et studio teszem ezt ; de elleneznem kell principialiter ; azonban — a nélkül, hogy indítványt tennék — egy gondolatot vetek fel ( H a l l j u k ! Halljuk!), nem csupán ezen kérdés megoldá-sára, de egyáltalán az ügymenet további folyamára nézve.
Nagyon jól t u d j u k , hogy a képviselő urak egy jó része nem budapesti lakos (Halljuk !) ; természetesen nehezökre esik nagy időre távolmaradni hazulról, mert ez költséggel, fáradsággal, időveszteséggel jár. Ez az egyik dolog. A másik az, hogy a princzipiális álláspontokat, az elveket meg kell állapítanunk, de a részleteket, bármelyik javaslatról legyen is szó, itt, ilyen nagy plenumban meg-beszélni lehetetlen, mert hiszen akkor mi egy codificáló bizottság volnánk, a mi absurdum, mert lehetetlen ennyi taggal, ilyen nagy testülettel minden egyes paragraphus-hoz folytonos javításokat paragraphus-hozzáadni s ezt leszavaztatni, amazt elfogadtatni. H a lehet, ha valaki, a ki az ily dol-gok szervezéséhez jobban ért, mint én, az ideát oly alakba tudná önteni, hogy állapítsuk meg, még pedig talán, ha máskép nem, szavazás utján, melyek azok a fő-princípiumok, a melyekre lefektetni, amelyekre ala-pítani a k a r j u k a szervezetet, állapítsuk meg a püs-pöki jurisdictio sérthetetlenségét, állapítsuk meg a tan-ügy iránt való követeléseinket és állapítsuk meg azt, hogy a revindicálással mikor és mennyiben éljünk ; próbál-junk egy modust találni ő felségének a praesentationalis jogára vonatkozólag. Ha azután ezek megállapittattak volna, küldjünk ki ismét egy bizottságot, a melynek direct m a r s r u t á j a van, a mely ezen elvek alapján dolgozza ki a részleteket; legyen joga minden egyes kongresszusi tagnak ezen részletek tekintetében is ezen bizottsághoz propositiókat előterjeszteni ; vitassák meg abban a bizott-ságban ezeket ; és mikor azt látják, hogy van egy nagy többségnek ilyen vagy olyan véleménye, úgy ezen több-ség felfogásának megfelelőleg alkossák meg azt a szerve-zetet ; mert hiszen, uraim, ha valakinek különvéleménye van is, az a keresztényi szeretet, a mely bennünket össze-tart, az össze fog hozni bennünket és nem lesz közöttünk, a ki csak hiúságból félre f o g állani, ha látja, hogy nem lehet valamit keresztülvinni; és akkor [nem fog azokra az éles, azokra a felesleges vitákra kerülni a dolog. Oly elaboratum lesz előttünk, a mely bizonyára csak a több-ség kívánságának felel meg. Ha ezt a gondolatot valaki képviselőtársaim közül megfelelő módon construálni tudná, azt hiszem, ez megkönyitené munkánkat, a kongreszus egy bizonyos uïspiriumot adna tagjainak és tudnók előre, hogy ú j r a összehivatván, nem kell egymással annyit vitáz-nunk, mert hiszen érintkeztünk egymással és tudjuk, hogy egymásnak mi a kívánsága. (Helyeslés.)
KATH. EGYESÜLETI ÉLET
és
KÖZTEVÉKENYSÉG.
= A Szent-István-Társulat Tudományos és Iro-dalmi Osztálya 1900. évi február 20-án d. u. 5 órakor Osztály gyűlést tart, melyre az Osztály t. tagjait és az érdeklődő közönséget az elnökség nevében tisztelettel meghívja Kaposi József társulati igazgató. Tárgvsororzat:
1. Folyó ügyek. 2. Dr Surányi J á n o s : A pozitív filozófia hazánk jog- és állambölcselőire való befolyásáról. 3.
Fényi Gyula S. J. : A napon észlelt jelenségek természe-tének magyarázata.
— A Szent-Isván-Társulat Tudományos és Iro-dalmi Osztályának második szakosztálya 1900. évi február hó 20-án délután fél 5 órakor az osztály-gyűlést meg-előzőleg értekezletet tart. Kaposi József, igazgató.
— A Szent-Imre-Önképzó-Egylet f. hó 10-én tar-tott fölolvasó estéjén Lakatos Géza rendes tag értekezett a keresztény szocziálizmusról. A felolvasást eszmecsere követte. Nagyban emelte a felolvasó est jelentőségét Majláth Gusztáv gróf, erdélyi püspök, egyesületi védnök úr jelenléte. v_ méltósága is részt vett az eszmecserében s a felolvasót jutalomdíjjal tüntette ki. A felolvasó est után pedig hosszabb ideig barátságosan beszélgetett a tagok-kal. — Sindelár Józset eluök intézett köszönő szavakat
ő méltóságához, hogy oly sok teendője között is szakit magának időt az egyesületben való megjelenésre. A tagok lelkes óvácziói között távozott az egyesületből a főpász-tor, a ki e látogatásával is ujabb jelét adta a keresztény ifjúság iránt való meleg érdeklődésének. — Itt említjük meg a Szent-Imre- unképző-Egylet életéből azt is, hogy özv. Wodiáner Albertné báróné e napokban 200 koronát küldött az egyesület czéljaira.
V E G Y E S E K .
— Rómából j ö t t tudósítás szerint ott jelenleg egyik olasz zarándoklat a másikat éri. Az olasz katholikusok egyházmegyékkint vonulnak fel Rómába. Az osztrák zarándoklat, mely ápril 23-án indul el Bécsből, Rómában találkozni fog a németországival, mely ápril 30-án indul bádeni Freiburgból. Kaufbeureni Crescentia boldoggá ava-tásának költségei 85,000 lírára rúgnak. XIII. Leo pápa beleegyozését adta ahhoz, hogy a strassburgi egyetemen kath. theologiai kart állitson fel a német protestáns császárság,
f Magyarországnak világhírű halottja van. Pozsony-ban meghalt Costa-Rosetti Gyula Jézus-társasági atya.
Szül. 1841-ben. Most temették febr. 16-án. Világhírűvé Philosophia moralis-sza tette. Taparelli, Meyer, Schiffini és Cathrein szerzetes társainak ugyané tárgyról irt vaskos munkái mellett a mi pozsonyi jezsuita tanárunk munkája kiállotta a versenyt. R. i. p.
— J e l e n t é s . Az Oltár egyesület a hamvazó szerda előtti bárom napon azaz február hó 25, 26 és 27-dikén Budapesten a belvárosi főplebánia-templomban a szokásos Szentségimádással egybekötött ájtatosságokat tart. Az ájtatosságok sorrendje a következő : Naponkint reggel 6 órakor nyilvános imádásra teszik ki a Legfelségesebb Oltáriszentséget ; Naponként délelőtt 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12 órakor szentmise; Naponként délután 5 órakor: szent-beszéd, utána litánia, melynek végeztével a Legfölsége-sebb Oltáriszentséget visszahelyezik; Kedden délután 5 ó r a k o r : befejező ájtatosságok és pedig szentbeszéd, litánia,
körmenet a templomban a Legfölségesebb Oltáriszentség-gel, végül hálaadó „Te Deum.' A három napon át órán-kint jelt adnak a nagy haranggal. E jelre a följegyzett imádók a sekrestyéből a térdeplőkhöz mennek és föl-váltják az ott levőket. — A templomban mély csendet
körmenet a templomban a Legfölségesebb Oltáriszentség-gel, végül hálaadó „Te Deum.' A három napon át órán-kint jelt adnak a nagy haranggal. E jelre a följegyzett imádók a sekrestyéből a térdeplőkhöz mennek és föl-váltják az ott levőket. — A templomban mély csendet