Győr. A győri egyházmegye száz év előtt és most. — A -győri egyházmegye egykorú a keresztény magyar-sággal. Most a keresztény Magyarország kilenczszázados jubileumán rövid összehasonlítást közlünk egyházmegyénk
állapotáról, minő volt száz év előtt 1800-ban és száz év-vel később 1900-ban az egyházmegye vázlatos állapota.
Hozzácsatoljuk Győr szab. kir. város népesedésének mozgalmát ; ebből látjuk, hogy 1800-ban egyetlen zsidó sem volt Győrött, ma pedig 3000 lelket számítanak. Győr-szigetben is 1200 lélekkel szaporodtak a zsidók.
Az egyházmegye összes lakosságának száma kétszáz-ezerrel szaporodott, még pedig örvendetesen mondhatjuk, hogy a szaporodásban legtermékenyebb volt a magyarság.
Egyébként álljanak itt a nem érdektelen összehason-lító adatok :
1800. 1900.
Megyéspüspök: Fengler József1) Dr Zalka János.
Kanonoki stallum Győrött 14 14 Czimzetes kanonok 5 6
„ „ szombathelyi 1 — Kanonoki stallum Sopronban 4 4 Felszentelt püspök — 1 Pápai praelatus — 1 Reális apátság 2 — Czimzetes apátság 7 8 Főesperesi kerület 7 7
!) Fengler meghalt 1802-ben, 15 évig kormányozta egyház-megyéjét. A század folyamán utódai voltak : Vilt József, 1806—181-3.
Schwarzenberg Ernő herczeg, 1819—1821. Juranits Antal, 1825—1837.
Stánkovits János, 1838—1843. Karner Antal, 1849—1856. Simor János, 1857—1867. Dr Zalka János, 1867 óta.*
•61 RELIGIO. Szentszéki ülnök : a kápt. tagjai Pápai kamarás Az egyházm. összes lakossága 308913
Es pedig :
Kath. Prot. Gör. Zsidó Kath. Prot. Gör. Zsidó Város és K.-d. 4911 471 91 — 6499 1412 25 2458 Győrújváros 2785 1788 12 — 5561 1845 20 487 Győr-Nádorv. 1448 613 4 — 3180 725 9 135 Szabadhegy 484 4 l 8 — — 950 483 — 15
Győr-Sziget 1546 28 — 385 3176 300 6 1583 Sopron városé :
Sz-György-pl. 3519 19 — — 9000 4782 12 1207 Sz.-Lélek-pl. 3800 2703 15 33 7170 4405 14 632
Ha már néhány adat az egyházmegye 100 éves múltjából nem nélkülözi az érdekességet, mily érdekes volna még csak az egéaz egyházmegye 900 éves története.
Reméljük, hogy az u j század meghozza azt is. D. H.
Róma. jan. 17. A világ Mefisztó-állama. — Legújabb zarándokutjában ad limina, mgr Favier pekingi apostoli vikárius szerencsés volt ő szentsége előtt tolmácsa lehetni annak a nagy tiszteletnek és csodá*
latnak, melyet XIII. Leo azokon a messzevidékeken neve iránt keltett. China hatalmas uralkodó császárnéja meg-bízta mgr Faviért, hogy, a mint a császárné mondá, a
„vallás császárának" páratlan szép japáni vázapárt adjon át az ő nevében, mint ajándékát. XIII. Leo pápa a maga
2) Ezeken kívül még a pannonhalmi főapátsághoz tartozó Kajár és Tárkány községek plébánosai is győregyházmegyei papok voltak.
részéről köszönetét küldte át a császárnénak a „császári rendeletért", mely történeti nevezetességű esemény a kath.
egyház és a chinai birodalom közti hivatalos érintkezésre nézve. Egyúttal gyönyörű porczellán-vázát adott át az apos-toli vikáriusnak, hogy azt a császárnénak viszonzásképpen kézbesítse. A pápai porczellán edényen remek festmény köti le a figyelmet, mely Ráfael hires festménye után készült és a kereszt diadalát tünteti fel a Milviusi hidnál, a hol Constantin Maxentius ellenfelét legyőzte.
A világ összes államai közt az u j olasz királyság-nak jutott a szomorú szerep, hogy Krisztus és az ő egy-házával szemben mindig a rosszban sántikáló Mefisztó szerepét játszsza. Most is az egész szabadelvű táborban felforrt az irigység, hogy a chinai császárné a pápában pláne világfejedelmet tisztel, holott a szektárius szabad-elvüség már egyszerű s tehetetlen pappá gondolta a pápát degradáltnak. Az egyházellenes olasz lapokat majd megeszi a méreg, hogy a chinai császárné a Vatikánba küldött ajándékot, a Quvirinálra pedig rá se hederített.
Egyébiránt a chinai császárné eljárásában van valami szándékosság is. Az u j Olaszország minden áron nagy-hatalmat akar játszani az egész világon. Látva, hogy a többi hatalmak kikötőket kapnak, illetve foglalnak el maguknak Chinában, neki is kedve jött a san-muni kikötő elfogla-lására. Azt gondolta, hogy csak nincs mindenütt Mene-lik király. Csakhogy Olaszország a chinaiak nélkül számí-tott és nem tett különbséget hatalom és hatalom, gyar-mat és gyargyar-mat, concessiós terület és terület közt. Szóval, hoppon maradt. A tsunglijámen még Meneliknél is csú-fosabban bánt el az uj Olaszországgal. Semmibe se vette.
Olaszország tehát nagyon haragszik Chinára. Van oka reá. De azt kivánni, hogy a pápa is okvetetlenül harag-ban legyen a chinai birodalommal, ez már Mefisztóhoz sem illő eljárás. Mefisztó el tudja dugni lólábait. Az u j Olaszország urai nem képesek tehetetlenségüket és egyéb legkevésbbé sem bájos részeiket palástolni. Az is méltó a feljegyzésre, hogy mivel Columbia vonakodik Olasz-országnak kártalanítást fizetni, hát a pápa is hívja vissza követét az amerikai köztársaságból. Miért ? Államot és egyházat, urak, ti választottátok el egymástól. Most visel-jétek a következményeket. A pápaság útjai mások miut
a tőle elváltaké. Tu l'as voulu, Dandin !
Ezek a furcsa kívánalmak ismét világosságot vetnek az erkölcsi világrend legtarthatatlanabb állapotára : arra, hogy Rómában két souverain lakjék, kik közöl a pápa minden nemzettel Krisztus békéjében és szeretetében köteles élni, a másik pedig a pogány egoismus minden következményei folytán konfliktusaiban a pápát uszály-hordozójává akarja tenni. A pápa soh« sem lehet az olasz király sekrestyéjének főkáplánja. ö Krisztus lát-ható helytartója az egész földön.
XIII. Leo pápa tiltakozásainak fenséges háttere van.
K A T H O L I K U S A U T O N O M I Ä ,
Az „Esztergom" nyilatkozata az autonomiai vitáról.
„Még csak rövid idő előtt vonult végig az autono-miát csináló lapokon keresztül a panasz, hogy annak daczára, hogy közel állunk az autonomiai kongresszus megnyitásához, oly ritka az autonomia ügyében folytatott eszmecsere, hogy még a főbb elvekben sem állapodtunk meg ; pedig írtak eleget ugy a vidéki mint a fővárosi kath. lapok, csakhogy általánosságban mozogván, föl-szólalááuk nagyobb föltűnést nem keltett.
Magunk is egynéhányszor szóvá tettük az autonomia ügyét és tehettük volna még többször is, mert hisz semmi
sem könnyebb, mint egy, végre is szabad vitatkozás t á r g y á t képező kérdésről akár egész könyvet is irni ; de nem tettük, mert soha sem tudtuk, használunk vagy ártunk-e inkább az ügynek, a melynek csakis használni akarunk. Mert ez az eszmecsere is olyan mint minden más vitatkozás. A kiknek álláspontjával megegyez, azok agyondicsérik ; ha nézeteiktől eltérő, mieden tisztelet hangoztatása mellett agyoncsépelik.
A magyar katholikusoknak világi vezére, Zichy Nándor gróf, a nyilvánosság előtt eddig csak általánosság-ban foglalkozott az autonómiával. E s ezt hibául rótták föl neki. Nem mer világosan, egyenesen, őszintén nyilat-kozni. Homályos kifejezésekbe burkolja nézeteit stb. Eddig ez volt a kifogás. Most, hogy az utolsó vasárnapi „Alkot-m á n y i b a n el„Alkot-mondotta nézeteit a huszonhetes bizottság-nak munkálatáról, azt olvassák ki a gróf urnák nyilat-kozatából, hogy neki általában nem kell autonomia, sőt még azt is rossz néven veszik, hogy még előleges érte-kezletre is hivja magához az autonomiai képviselőket, természetesen azokat, a kiknek jönni tetszik.
De hát voltaképen mit is irt Zichy N á n d o r ? Azt mondja-e, hogy neki nem kell az autonomia ? A z t nem ! Vagy azt, hogy nem kell a huszonhetes bizottság munká-l a t a ? Azt s e m ; ő csak nézeteit mondja emunká-l a bizottág munkálatának egyes részleteiről, s ezzel csak azt a jogát gyakorolja, amely minden katholikusnak a joga, és azt a kötelességét teljesíti, a mely minden katholikusnak s különösen autonomiai képviselőnek a kötelessége.
Egyébként fölkérjük azokat, a kik bizonyos szenve-délyességgel — azokról nem is szólunk, a kik jónak látják az aranygyapjuval meg az aggkorral satyrizálni — bírálgatják az ő nyugodt fejtegetéseit, olvassák el ők is ép oly nyugodtan és be fogják látni, hogy a gróf urnák sokban nagyon is igaza van.
Zichy Nándor gróf testestül-lelkestül katholikus ember ; nála az egész gondolkozást és cselekvést á t j á r j a a katholikum ; egyházának tanát, szervezetét jobban ismeri, mint akárhány pap ; több mint ötven éve foglalkozik egyházának ügyeivel, harezol annak érdekeiért; ismeri, mert átélte az autonomiai mozgalmakat, azok kezdetétől fogva ; ismeri a mi katholikusainkat, kik a legválságosabb pillanatokban h á t a t fordítottak egyházunknak. És midőn mindezek után egész nyiltan kifejezést ad aggodalmainak és az őskori egyházatyák lelkesedésére és hitbeli jártasságára való észrevételeiben egyházának isteni szervezetét tartva szem előtt megvilágítja a kérdést, ezért csak köszönetet érdemel, hogy rámutat a javaslat fogyatékosságaira s hozzá járul az elvi kérdések tisztázásához.
Senki se gondolja, hogy az autonomia kérdése a sok eszmecsere után már mindenképen tisztázva van.
Kétséget nem szenved ugyanis, hogy az egész autonomia protestáns fogalom, *) amely csak nehezen illeszthető be a katholikus egyház szervezetébe és hogy sajátságos viszonyaiknál fogva mégis beleilleszthető legyen úgy, hogy
*) Az, amit a püspökök 1848-ban kezdeme'nyeztek, korántsem volt protestáns szellemű fogalom ; hanem a mit b. Eötvös József szuggerált az alkotmányos korszak elején, s a min egész a mainap rágódunk és évődünk egymás között, a r r a már ráillik a fenti jellemzés.
egyszersmind hasznos is legyen, nem csekély fejtörést és gondot okoz mindazoknak, akik az egyház javát őszintén akarják.
Azok „a világi vonatkozású ügyek" bizonyára olya-nok, amelyeket igen nehéz meghatározni s mi készséggel elismerjük, hogy a huszonhetes bizottság elég szerencsésen körülvonalozza azokat, különösen az által, hogy a szer-vezetben taxatíve is elősorolja, de azért nem találjuk alap-nélkülieknek Zichy gróf urnák aggodalmait.
Nem csekély nehézséget képez a püspöki karnak mint ilyennek és egyes tagjainak belevonása az autonó-miába, s nézetünk szerint, ha valahol ugy épen a katho-likus autonómiában jogosult és szükséges a két ház rend-szerének felállítása,**) mert az mégis furcsa volna, hogy a püspöki kar, melynek delegácziója nélkül az autonomia létre sem jöhet, csak oly tagja legyen, mint az a válasz-tott vagy kiküldött képviselő, és a püspöki kart le is lehessen szavazni.
Ez nézetünk szerint oly világos, hogy kár erre több szót vesztegetni. Áll ez különösen az egyházmegyei auto-nómiáról, amely máskép, mint a püspökök jogainak át-engedése nélkül nem képzelhető s nem is létesülhet.
Zichy gróf az ő katholikus lelkületével csak nehezen tudja megegyeztetni az egyház két elemének, az egyházi-nak és világiegyházi-nak oly rideg szembeállítását, mint ez minden eddigi autonomiai tervezetben történik. E s valljuk meg őszintén, hogy sok tekintetben igaza van, midőn kérdezi :
„Miért kellene minden pap mellé két világit állítani és a világi választók képviseletéből a papot kizárni, az bizony elvnek is furcsa és valóban nem katholikus fölfogás. Az ennek az elvnek minden részletben való rideg látszata, és szívesen elhisszük, hogy csak látszata, hogy félünk a paptól."
Az utolsó kongresszusban valóban ugy is volt, mert
**) H a g y j u k ezt az egykamarás, kétkamarás — alkotmányosdit ! A püspököknek, mint ilyeneknek, tulajdonképpen nem is kellene abba a szavazó gépbe beleülni, a mely őket 2 hivük szavazatánál is csekélyebb 1 szavazattá devalválja. Ezt a dolgot a Religio m á r húsz év előtt kifejtette. Akkor capitis diminutiónak, a püspöki hatalom alattvalói szinvonalra való leszállításának bizonyította be ez a lap. És Simor hgprimás elismeite, hogy a dolog igaz, úgy van. A hatalom nem szavaz seholsem, kivéve inter pares, ott, a hol csak h a t a l m a k vannak jelen. Delegáltjai a hatalomnak, igenis, azok már szavazhatnak az alattvalók k ö z t ; a hatalom soha.
Mit ? ! Tehát egyáltalában ne menjen be a nm. püspöki kar az autonomiai kongresszusba ? Dehogy ne menjen be a kongresz-szusba; sőt nagyon is m e n j e n bele, m e r t ha szent Pál apostol még a pogány areopágba is szükségesnek l á t t a a bemenetelt és ott nagyon jól eltalálta a m a g a helyét és szerepét: a nméltóságu püs-pöki kar is az autonomiai kongresszusból nem hiáDyozhatik. De sőt okvetetlenül meg kell jelennie ott, és pedig úgy, hogy már magával az ő jelenlétének mineműségével egy csapásra véget vessen a protestáns szellemű laicizálás kisérteteinek az által, hogy a püspö-kök ne mint vitatkozó és szavazó küzdő felek, hanem a hány egy-házmegye annyi lelki h a t a l m a t képviselő apostolutódok m i n d n y á j a n az elnöki emelvény magaslatán foglaljanak helyet, mint püspöki kar, a mely a kongresszusban éppen ugy mint a kongresszuson kivül egymaga jeleníti meg Magyarországban az egyháznak Istentől adott lelki hatalmát. A két kamararendszer elmélete és gyakorlata t e h á t ekkép teljesen feleslegessé is válik, miután a püspöki kar az i t t jelzett módon nem oldódik fel a kongresszusban, hanem benne is, kivüle is, m i n t felette álló souverain tényező hatalmi állását sértet-lenül f e n n t a r t j a és kellő érvényre emeli.
•63 RELIGIO.
a kongresszus határozó képességét is az egyházi és világi tagok számaránya szerint akarták eldönteni. Mindenesetre különös egy fölfogás, amely azt a látszatot kelti, mintha a katholikus egyháznak ügyeit a papsággal szemben kellene a világi elemnek megmenteni.
A 27-es bizottságnak, — az bizonyos — nem volt könnyű a feladata. Munkálkodásának határait kijelölte egy-részt a királyi resoluczió ; másegy-részt korlátozta azt az ismert ministeri memorandum a kormány jogaival és a fönnálló törvényekkel. Ezek három irányban is elzárták a jogosít-ványok szerzésének ú t j á t : nem mehetett sem a legfőbb kegyúri jogok, sem az egyház szervezetének, sem a kor-mány által birlalt és a törvény által lefoglalt jogok mezejére s igy nem marad más hátra, mint ott szedni a hol volt — az egyházi kormányzat terén. És ez az, ugy gondolom, mert már évek óta nem beszéltem Zichy Nándor gróf úrral, amitől ő fél, midőn egyenesen ki-mondja, „hogy az egyházi kormánytéren szereznek kár-talanítást és azt a reformáczió szellemében egy kissé laifikálják." Hogy e szavakban sok igazság rejlik, azt senki, a ki a dolog fölött komolyan gondolkozik, tagadni nem fogja. A mult év nyarán a müncheni Hist, polit. Blätter-nek eg y czikke ennél még többet mondott, midőn egye-nesen kijelentette, hogy a kálvinizmus szellemének átül-tetése fenyegeti a magyar egyházat s ezt a Veszprémi Hirlapon és a Religion ki»ül senki észre nem vette, vagy legalább is szóvá nem tette.
Nézetünk szerint Zichy Nándor gróf az ő bátor és katholikus nyilatkozatáért nem gáncsot, hanem dicséretet érdemel. Hadd tisztuljanak az eszmék és lássák az ország katholikusai, mikép gondolkozik a kérdés fölött az a férfim, a ki önzetlenül egész életét az egyháznak szentelte s egyháza ellen soha semmiféle hűtlenséget el nem követett."
KATH. EGYESÜLETI ÉLET
és
KÖZTEVÉKENYSÉG.
Hatalmas l é p é s e l ő r e
a katholikus e g y e s ü l e t i élet terén.
Hatalmas lépés van készülőben a katholikus egye-sületi élet terén, mely az egész társadalmi kérdés keresz-tény szellemben való megoldását nagy keresz-tényezőként fogja elősegíteni.
Ez a régóta szükséges lépés' katholikus mesteregyle-teknek országos szervezése, melyre nézve a kezdeménye-zés a budapesti országos közp. kath. legényegyesület nagyérdemű elnöksége által vezérelve kiindult és annyira fejlődött, hogy a megfelő alapszabálytervezetek is már elkészü'tek és az óhajtva óhajtott mesteregylet alakuló közgyűlését 1900. év február havának 4-én már megtartja.
A kath. mesteregylet alapszabályainak a tervezete megjelent a „T. É." ezévi 3 számában.
Isten áldása kisérje a nemes és nagy igyekezetet!
4 - Szent Antal k e n y e r e Bars-Verebélyen is fogja éreztetni jótékony hatását. Lulicsek Izidor esperes-plebá-nos nem sokára felállítja szobrát a nagy jótevő szentnek a Vaszary Kolos bibornok hgprimás m i i t patrónus által
nagy költséggel újraépített verebélyi román stilü temp-lomban. Különös a dologban az, hogy a szobor még fel sincsen állítva, szent Antal tisztelete, sőt az általa inté-zett meghallgatások máris megindultak.
= Katholikus t e v é k e n y s é g Erdélyben. Majláth Gusztáv gróf ur, Erdély lánglelkü püspöke, apostoli buzgalommal készíti elő a keresztény restauráczió útját E r -délyben. A napokban előkelő kath. férfiakkal tanácsot ült, hogy mikép lehetne megakadályozni a szoczializmus terjedését a kolozsvári iparosok között, kiknek körében egyre jobban terjed ez a kórságos anyag. A tanácskozás eredménye lett, hogy legelőször is katholikus legényegyletet és katholikus tanoncz-otthont fognak alakítani Kolozs-várott. Legközelebb pedig felállították Kolozsvárott a kath. népkönyvtárt, is a katholikus nép hitének, erkölcsei-nek védelmére.
IRODALOM.
— R e f l e x i ó k a katholikus autonomia s z e r v e z e -tére. (Eszmecsere). Irta dr Giessivein Sándor, győri sz. e.
kanonok, a győri egyházmegye képviselője, az országos autonomiai kongresszus jegyzője. Budapest, „Hunyadi Mátyás", 1900. 16 r. 29 1.
Igen jó észrevételek, igen jól, tudniillik megnyeröleg vannak ebben a takaros kis füzetben előadva, mind a két, t. i. a 27-es és a kisebbségi javaslatra nézve. Főelve, hogy „ne késsünk" az autonómiával, és „egyelőre" olyant csináljunk, a milyent „jogfeladás nélkül" lehet. — P ü s -pöki széküresedés alkalmára nagyon találó az a meg-jegyzése, hogy a 27-es bizottság nem gondoskodott arról, hogy épp „az üresedésben levő szék egyházmegyéje" jus-son szóhoz. A kisebbségi javaslat ajánlata komplikálttá teszi az eljárást. — Szerző arra nézve, hogy püspöki szé-kek betöltésénél hogyan érvényesüljön a három ősi ká-noni tényező, a hívek, a papság és az egyháztartomány-beli püspökök, — talált egy csattanós mintát. „A mi autonomikus törekvésünkhöz, úgymond, legközelebb esik az a mód, melyet IX. Károly franczia király idejében (1560) az orleansi parlament Statutuma az 1516-iki Con-cordatum alapján megállapított. A Statutum (I. c.) igy hangzik : „Ezentúl minden ér3ek és püspök, a mint szék-üresedés beállott, halogatás nélkül megválasztandó és ki-nevezendő, és pedig: az érsekek — a tartomány püspökei és az érsekségi főkáptalan ; a püspökök — az érsek és a székesegyházi káptalan által, hozzájuk járulván 12 nemes ember, kiket az egyházmegye nemessége választ saját kebeléből, és 12 előkelő polgár, kiket az érseki vagy püspöki város községházán választanak. Mindezeket az üresedésben levő szék káptalana meghatározott napra egybehívja, a kik azután három méltó és a szent kano-nok és zsinatok előirta tulajdonságokkal jeleskedő személy-ben megegyeznek s azokat nálam (a királynál) bemutat-ják, hogy közülök azt kiválasszam, kit a megüresedett érsekségre vagy püspökségre kinevezni óhajtok." íme, mondja jeles-tudósunk, „a mi autonomikus mozgalmunk, a világi elemnek belevonása az egyház világi vonatkozású ügyeibe nem olyan egészen különálló dolog az egyház-jog fejlődésében." Tökéletesen igaza van. Csak egy igen lényeges oldala a dolognak hiányzik a róla festett
kép-ben, az t. i. mily befolyással volt az ily vegyes püspöki jelölés a híres gallikán szellem nagyranövelésében ? — Szerző a 27-es és kisebbségi javaslatot kombinálva, az ajánlattevést három fokozaton véli megvizsgálandónak és pedig következő sorrendben : egyházmegye, igazgatótanács, tartománybeli püspökök. A végszót a püspököknek tartja fenn. — A III. czikk a királyi kisebb kinevezések ügyé-vel foglalkozik s pótolni igyekszik a 27-es és a kisebb-ségi javaslatok, valamint a Dudek-féle módosítások mulasz-tásait. Az ő álláspontja ez : „Tekintve a jus commune álláspontját, mely az adományozás jogát a püspök és a káptalan közt megosztja, autonomikus törekvéseink szem-pontjából az volna a logikus eljárás, hogy e kijelölésnél a káptalan mellett derivált jog czimén a papság és hívek képviselete is latba vethesse szavát" — az egyházmegyei tanács által, azután nyilatkozzék a káptalan, legfelül a püspök. — Sok találó megjegyzés fordul elő még a becses füzetben az alapok és alapítványok s az iskolák kezeléséről, és arról, legyen-e egyházmegyei gyűlés is az autonomia szervezetében stb.
Summa sumarum : minden attól függ, igaza van-e a tudós szerzőnek az ő alaptételében, hogy t. i. „mig auto-nómiánk nem lesz, a katholicizmus önállóságát bénitó törvények módosítására nem is gondolhatunk." 0 azt mondja, hogy nem. En azt mondom, hogy igenis, gondol-hatni ; mert ime Németországban a katholikusok auto-nomia nélkül vitték keresztül az egész kulturharcz sérel-mes törvényeinek módosítását és enyhítését. Abban megint igaza van a tudós szerzőnek, hogy újonnan szervezett
„jogi személyt" okvetlenül fel kell állítani, „mely a "katho-likusok jogos, s egyelőre, a kormányhatalomnál deponált örökségét átvegye." — Üdvözlet a szerzőnek. Csak az övéhez hasonló fejtegetések vezetnek czélra, t. i. alapos
egyetértésre. =
V E G Y E S E K .
*** Rómában, de az egész világon is, a kath. hívek valamely kiválóbb módon óhajtják megkülönböztetni és megünnepelni márczius 2-ikát, mint azt a nevezetes
na-pot, melyen X I I I . Leo pápa életének kilenczvenedik évébe lép. A római „Circolo di San Pietro" nevű kath. kör már szétküldte a programmot.
— Egyházmegyei hírek. Bende Imre nyitrai püs-pök ur f. hó 27-én Budapestre érkezik a püspüs-pöki kon-ferencziára és az autonomiai kongresszusra. — Dr Rimely Károly beszterczebányai püspök úr Havran János kano-nokot áltaHnos püspöki helynökévé nevezte ki.
— Egyházmegyei hírek. Bende Imre nyitrai püs-pök ur f. hó 27-én Budapestre érkezik a püspüs-pöki kon-ferencziára és az autonomiai kongresszusra. — Dr Rimely Károly beszterczebányai püspök úr Havran János kano-nokot áltaHnos püspöki helynökévé nevezte ki.