S Z A B Ó G Y Ö R G Y
kanonok.
A veszprémi székeskáptalan fájdalmas szívvel tudatja szeretett kartársának nagyságos és főtisztelendő Szabó György veszprémi székeskáptalani kanonok, szent Iloná-ról nevezett földvári apát, somogyi főesperes s a szent Pálról nevezett elaggott papok intézete igazgatójának stb.
1900. évi január hó 12-én reggel 4 órakor, életének 75-ik, áldozópapságának 49-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének többszöri ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. Az Istenben boldogult hült teteme folyó hó 14-én délután Yá4 órakor fog az alsó-városi sírkertben a boldog feltámadás reményében nyuga-lomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó hó 13-án délelőtt 9 órakor a székesegyházban, a szent Ferenczrendiek templomában pedig ugyanaznap reggel 8 órakor fog az elhunytért az egek Urának bemutattatni.
Veszprém, 1900. évi január hó 12. Imádkozzunk érette!
Kassa. Jubileumi főpásztori szózat. — (Folytatás.)
Jubileumnak vagy jubileumi esztendőnek a katho-lika egyházban az oly időt nevezzük, melyben a hivek különösen ünnepélyes módon teljes búcsút — jubileumi búcsút — nyerhetnek. Kétféle jubileum van, a rendes és rendkívüli. Az első az, mely a XV. század óta rendszerint minden 25-ik esztendőben visszatér és az illető esztendő karácsonynapjától a következő esztendő karácsonynapjáig, tehát egy teljes évig tart, és ezen év letelte után, mely-ben t. i. az Rómában tartatik meg, az egész katholika egyházra kiterjesztetik. A második, rendkívüli időben és módon, gyakran csak rövid időre érvényesen és majd az
27 egész egyházra, majd ismét csak egyes országokra, vagy helyekre engedélyeztetik.
E helyen csupán az elsőről, azaz a rendes jubileum-ról lesz szó.
Már a XII. században honosodott meg az a szokás, hogy a zarándokiások, különösen azok, melyek Rómába, a kereszténység fővárosába mentek, búcsúkkal voltak összekötve. A legfontosabb búcsú az volt, melyet a római pápák az úgynevezett jubileumi esztendők alkalmával engedélyeztek.
A mennyire erről a dologról tudomásunk van, VIII.
Bonifácz pápa volt az első, ki ezt a nagy búcsút enge-délyezte. Ez a pápa 1294—1303-ig ült szent Péter széké-ben. Egy ezen korbeli író, ennek a búcsúnak keletkezé-séről a következő tudósítást közli : A XIII. század vége felé azon hit terjedt el a keresztény világban, hogy miud-azok, kik az 1300-ik évben Szent Péter és Pál aposto-lok Rómában levő templomait felkeresik és ott ájtatos-ságukat elvégzik, minden bűnüknek teljes bocsánatát nyerik meg. Maga Bonifácz pápa kutattatott ezen hit eredete után, de arra írott bizonyítékokat nem fedez-tek fel.
A hit azonban megvolt a keresztények lelkületében és talán az a tudat is táplálta azt, hogy búcsúkat a pápák már elébb is engedélyeztek. így pl. II. Orbán pápa mindazoknak teljes búcsút engedélyezett, a kik a jeruzsálemi szent sírnak a pogányok kezéből való vissza-vívásáért a szentföldre harczolni mentek, ha őket ebben a küzdelemben egyesegyedül jámborság és nem világi dicsőség vagy pénz szerzésének vágya vezérli. Ilyen teljes búcsúkat engedélyeztek a római pápák az összes keresz-tes háborúk alatt és egyes fontosabb alkalmakkor is.
Mint mondottam, b í r nem volt eddig nyoma annak, hogy azok is részesültek ilyen teljes búcsúk lelki jótéte-ményében, kik Szent Péter és Pál római templomaiban végezték ájtatosságukat, mégis a nép lelkében meg volt ennek tudata, és ez nagyszerű alakban nyilatkozott meg az 1300-ik esztendő első napján, amikor is mintegy benső, isteni sugallat által vezettetve, e napnak esti óráiban a nép nagy tömegekben sietett Szent Péter templomába, mintha csak ezen órákban volna a teljes búcsú megnyer-hető. Késő éjjelig tartott ez a templomjárás, azonban megismétlődött másnap, sőt harmadnap is és eltartott teljes két hónapig. Gyorsan hire is terjedt a szent város környékén, sőt azon is túl és lassanként mindenfelől idegenek is zarándokoltak Rómába, mindig tömegesebben.
Legnagyobb számban január 17-én sereglettek össze a hívek, mely napon a pápa felmutatta nekik Szent Vero-nika kendőjét Krisztus Urnák szent ábrázatának vér-nyomaival.
A pápa nagy lelki gyönyörűséggel szemlélte a nép ájtatos tolongását és elhatározta, hogy az úgy szólván önmagától keletkezett ájtatos mozgalmat a maga legfőbb egyházi tekintélyével szentesíti és rendezi. Ezért is bibor-nokaival tanácsot tartván, elhatározta annak kimondását, hogy ily^n teljes búcsú ezentúl minden századik esztendő-ben legyen. Abban a pápai bullában, amely erről szól, többi között igy nyilatkozik a szentatya : Hogy az apos-tol-fejedelmek, szent Péter és Pál még nagyobb
tiszte-4*
letben részesüljenek, az ő, városunkban levő templomai-kat a hivek még nagyobb ájtatossáargal felkeressék és azon lelki adományok és javak által, melyeknek elnyerése ezen templomlátogatással össze van kötve, nagyobb mér-tékben megenyhüljenek és megerősödjenek, a mindenható Isten irgalmában és az apostolfejedelmek érdemeiben és tekintélyében bizva, elrendeljük, hogv mindazoknak, kik ebben az 1300-ik esztendőben, valamint minden követ-kező századik esztendőben, ezen templomokat ájtatosságuk-ban felkeresik, bűneiket valóájtatosságuk-ban és igazán megbánják és azokat meggyónják, ebben a karácsony ünnepével meg-kezdett esztendőben, valamint minden következendő száza-dik esztendőben, bűaeiknek teljes bocsánata megadassék.
Ennek a pápai rendeletnek hatása óriási volt, s az egész nyugati keresztéaység a legnagyobb lelki örömmel fogadta azt. A rómaiak voltak az elsők, kik a kitüiött napokon felkeresték Szent Péter és Pál temploxait. Nemsokára azután mindenfelől odasereglettek a hívek, az egész olasz földről, Franczia-, Spanyol-, Angol-, Német- és Magyar-országból ezrivel zarándokoltak Rómába, és pedig nem csupán fiatal és erőteljes emberek, hanem aggok és öre-gek, olyanok is, kik hordágyon vitették magukat az örök városba, továbbá egyházi és világi fejedelmek nagy soka-sága. A pápai rendeletnek óriási hatását bizonyítja az, amit egy olasz történetíró, mint szemtanú mond, hogy leszámítva a Rómába vezető országutakon jövőket, vagy a városból már elutazókat, minden nap átlag 200 ezer zarándok volt Rómában.
Minthogy azonban alig érhette volna meg valaki az ujabb száiadik esztendőt, VI. Kelemen pápa elhatározta, hogy a legközelebbi nagy búcsújárás már 1350-ben tar-tassák meg és azontúl minden 50-ik esztendőben. E^t a szentatya „ Un;genitus Dei filius* kezdetű bullájában hir-dette ki a keresztény világnak, melyben egyebek közt e tárgyról így nyilatkozik: Az Isten Fia a maga kiontott vérével az érdemeknek véghetetlenül gazdag kincstárát szerezte meg, melyet még a boldogságos Szűz és a többi szentek érdemei is gyarapítanak. Ezen kincsnek osztoga-tása Szent Péterre és utódaira van bizva. Énnek alapján rendelte el VIII. Bonifácz pápa, hogy mindazok, kik 1300-ban éí azután minden századik esztendőben szent Péter és Pál apostolok Rómában levő templomait bizonyos napokon meglátogatják — és egyébként is eleget tesznek bűneikért, — teljes búcsúban részesüljenek. O azonban
— t. i. VI. Kelemen — egyéb okok mellett, főkép tekin-tetbe véve az emberi élet rövidségét s azt, hogy a leg-ritkább esetek közé tartozik, hogy valaki élte 100 ik évét elérje, és kivánva, hogy minél számosabban részesüljenek a teljes búcsú jótéteményében, elrendeli, hogy mindazok, kik igazán bünbánólag meggyónnak, már az 1350-ik esztendőben meglátogatják szent Péter és Pál apostolok római templomait, valamint az úgynevezett lateráni temp-lomot, bűneik teljes bocsánatát elnyerjék; de ugyanebben a lelki jótéteményben részesüljenek azok is, kik már megkezdték Rómába való zarándoklásukat, de annak vég-hezvitelében meggátoltattak, vagy kik Rómában meghal-tak, mielőtt még a templomok látogatását elvégezhették volna. Es ez a búcsú azontúl minden 50 ik esztendőben meglegyen.
Ennek a bullának is igen nagy volt a hatása. Daczára annak, hogy a jubileumi esztendő idején rendkívül hideg volt az idő, a hívek óriási nagy, az 1300 iki jubileumot is felülmúló tömegekben zarándokoltak Rómába, annyira, hogy számosan hajlékot sem találhattak. A magyarok és németek közül — kik jobban megszokták volt a hideg időjárást miut a délvidékiek, — ezeren és ezeren töltötték az éjjeleket szabad ég alatt, lobogó tüzek mellett. A rómaiak számítása szerint az év első három hónapjában, átlag folytonosan 1.200,000 ember volt a városban, később ez a szám csökkent, de az egész esztendőn át legalább 200 ezer ember volt ott, a jubileumi esztendő végén pedig számuk ismét nagy arányokban növekedett. Ezen jubileum alkalmával a svéd születésü Szent Brigitta tünt ki. a ki a szeretetnek általa gyakorolt műveivel és istenes intelmeivel jótékonyan hatott a zarándokok lelkére. Azon fejedelmi személyek közül, kik szintén szerettek volna résztvenni a zaráodoklásban, némelyek gátolva voltak e széndékuk megvalósításában, s ezek arra kérték a pápát, engedje meg nekik, hogy más módon szerezhessék meg a teljes búcsú áldásait, de a pápa azt felelte, hogy bár ez a búcsú a lelkek üdvére adatott, de adatott egyszersmind a szentek tiszteletére is, és azért abban nem részesülhet az, aki a nevezett templomokat meg nem látogatja.
De a kereszténység vágyát ezen teljes búcsú elnye-rése után még az 50 esztendei időszak sem elégítette ki és azért VI. Orbán pápa 1389-ben elrendelte, hogy az
1 minden 33 esztendőben térjen vissza; ezt az időszakot aria való tekintettel választotta, hogy Krisztus Urunk földi zarándoklata is 33 évig tartott és elrendelte, hogy a leg-közelebbi teljes búcsú 1380-ben tartassék meg. O azonban ezt nem érte meg, mert 1390-ben már IX.
Bonifácz ült a pápai trónon. Az 1390-iki jubileumra azonban, az akkori egyházi szakadás következtében, kevesebben zarándokolhattak Rómába és ezért a pápa rendeletet adott ki, mely szerint a következő 1391 -iki esztendőben olyanok is megnyerhessék ezt a jubileumi teljes búcsút, kik saját hazájokban látogattak meg bizo-nyos templomokat és teljesítették a búcsú elnyerésének többi feltételeit.
A következő jubileumi zarándoklat 1423-ban volt V. Márton pápa uralkodása alatt de a zavaros idők miatt ekkor is aránylag kevesen jöttek Rómába. De már a következőre, melyet V. Miklós tartott az összes keresz-tény országokból népes zarándokcsoportok érkeztek, me-lyeknek áldozati adományait a pápa egyházi és
tudomá-nyos czélokra használta fel. (Folytatjuk.)
Pannonhalma. A főapát-sági egyházmegye területén a jubileumi év megszentelésének rendjéről főpásztori szózat :
A tizenkilenczedik század utolsó évében az Üdvözítő Ur Jézus Krisztus tiszteletére tartandó ünnepélyes hódo-lat, valamint a kereszténységnek hazánkba történt be-hozatalának 900 éves öröm és hálaünnepsége alkalmából a pannonhalmi főapátság területén a következő intéz-kedéseket teszem és rendelem el ezeknek megtartását.
1. Az 1900. év minden hónapjának első péntekjén (kivéve nov. 2-át) székesegyházamban ugy, mint
vala-RELIGIO. 29 mennyi plébániai és a szentmártoni alsó templomban is
az Ur Jézus szentséges Szivéről votiv kis mise mondandó (Miserebitur cucn Gl. Or. una, Cr. Praef. de Cruce ult.
Evang. S. Joann. c. alb.), melynek végeztével, kitett Ciborium előtt elmondandó az '/. ide csatolt Litánia az Ur Jézus isteni Szivéről. Febr. 2-án azonban az ünnepi mise veendő azon helyeken, a hol csak egy pap van.
2. Folyó év minden péntekén, minden misében, a I. cl. ünnepek kivételével, mint Oratio imperata mon-dandó a Collecta de SS. Corde J .
3. Ugyan ezen év folyama alatt minden hónap első vasárnapján az ünnepélyes szent mise kitett Szentség előtt mondandó (cum comm. de Euch.), melynek végeztével az utolsó áldás előtt, a miséző mondja el az ide mellékelt felajánló imát az Ur Jézus szentséges Szivéhez, 5 Mi-atyánkkal és 5 Udvözlégygyel az egyház és a haza jólé-teért. 1900. évben az újhold vasárnapján tartatni szokott szentségkitétel elmarad.
4. Minden hónap első vasárnapján, a délutáni isteni szolgálat kitett szentséggel tartandó, mely alatt a Jézus-Szive-litánia mondandó.
5. Urunk ünnepein, a délutáni isteni szolgálat az előbbi pontban jelzett mód szerint tartandó.
6. Szűz Mária és Szent István király ünnepein, valamint egész október hóban, a szent olvasónak legalább is 3-ad része (5 tized) mondandó el a délutáni ájtatosság alkalmával, az anyaszentegyház szándékára és édes hazánk tartós jólétéért. Hozzá lehet még adni Eszterházy nádor imáját is, mely az 1896. millennáris főpásztori körlevél végén található meg.
7. A többi vasárnapokon délután a minden Szentek litániája mondandó el, vagy pedig a szent olvasó 3-ad része.
8. Nagyboldog-asszony ünnepén, a mely napon szent István király megkoronáztatott a földön és mennybe fölvétetett, az ünnepélyes szent mise pro populo et in gratiarum actionem ajánlandó fel.
9. Szent István király ünnepét pedig üljük meg ezen évben a tőlünk telhető egyházi fénynyel és pompá-val, ugy az isteni szolgálatban „Te Deum" és ünnepélyes harangozás által, valamint az egyházi beszédben, melynek legüdvösebb tárgya azon jótétemények kellő méltatása lehet, melyekben a szt. király buzgósága szeretett népét részesítette.
10. Ezen szent év tartama alatt az áldozárok minden szt. misében (I. et II. cl. kivételével) pro libitu elmond-hatják a Magna Domina Hungarorum, vagy szent István király miséjének Collectáját.
11. A jubileumi szt. év végén, decz. 22-én, minden plébánia templomban és székesegyházamban ünnepélyes Requiem tartandó a 19-ik században elhalt minden hivőért.
Ezen gyászmise előző vasárnapon a híveknek kihirdetendő.
Ezen napon a kis misék is lehetőleg pro defunctis mon-dassanak.
12. Az év utolsó napján este „Te Deum" s ünne-pélyes hálaadás kitett szentséggel : a hálaimához adandó az Oratio pro Papa et R-ge. Éjfélkor, 1900. decz. 31. és 1901. évi jan. 1-je között ugyanazon módon tartandó az éjféli szent nrse, amint az 1899. decz 31. és 1900. jan.
1-je között tartatott 710. számú főpásztori intézkedésem értelmében.
Jelen rendelkezéseim lehetőleg Vízkereszt ünnepén a hivő nép előtt felolvasandó és kellően megmagyarázandó, hogy buzduljanak híveink az ünnepélyes hódolatra.
A Rómába és nagy Mária-Czellbe való zarándokla-tok ügyében később fogok intézkedni, egyelőre csak annyit, hogy sorokozzanak azok, a kik azokban résztvenni óhajtanak.
A szent beszédek és a katekézisek ezen évben, külö-nösen U r u i k ünnepein, a Megváltó isteni személyét és a megváltás nagy jótéteményét fejtegessék és buzdítsák a híveket az Ur Jézus szeretetére és imádására, a kinek kegyelme, irgalma és szeretete legyen és maradjon min-dig velünk. Amen.
Kelt Pannonhalmán, 1900. január hó 3-án.
Ipoly, főapát.
Páris. A katholihis körök, egyesületek és ügyek nem-zetközi kongresszusáról, — mely erre a jubileumi évre van kitűzve s mely a párisi világkiállítással összeesik, már adtam tudósítást. Ismétlem, hogy a kongresszus 1900. jnn. 3 —10-ig okvetetlenül meg fog tartatni, annál is inkább, mert a szent atya a tervet már jóváhagyta abban a levélben, melyet az ő nevében Rampolla írt Richard párisi bíboros érseknek, egyúttal válaszúi a kon-gresszus előkészítő bizottsága két szakosztályának fel-iratára.
Rampolla bibornok levelének szövege ez:
Főmagasságu Bibornok u r ! Eminentiád leveléből és a csatolva volt két feliratból a szentséges atya megtudta, hogy az 1900-ik évre tervbe van véve nemzetközi kon-gresszus tartása két szakosztálylyal. Az egyikben a fran-czia nemzeti kongresszusok intézménye meg fogja ismer-tetni, mit végeztek, mily intézményeket létesítettek kath.
férfiak a XIX. század folyamán ; a másik osztály fel fogja tüntetni ugyanazt a nőnemről.
Az ily czél kiérdemelte a szent atya helyeslését, és ő a legszebb eredményeket reményű szemléléséből annak, a mit az emberi szellem a hit és szeretet sugallata alatt létesített. O szentsége kivánja, hogy eminentiád e ket-tős kongresszus pártolóinak legteljesebb megelégedését adja tudtúl, azzal a kijelentésével, hogy vállalatuk sike-rének zálogául a jelen pillanattól kezdve már áldja sze-mélyüket és családjukat.
Midőn erről szerencsés vagyok eminentiádat értesí-teni, örömest megragadom az alkalmat legmélyebb tisz-teletem kifejezésére, melylyel vagyok
Eminentiád legalázatosabb hódoló igaz szolgája Rampolla bibornok.
T A R C Z A .
Diadal-ének.
A mi vezérünk a Szentlélek.
Szivünkben az ő lángja é g : A küzdőtéren elveinkért Erősen állunk, mint az é g ;
A hossza küzdő századokból Felénk ragyog a vértanuk nyoma : Meghalni — meghalunk, ha kell, de Engedni nem, nem, semmiért, poha ! A mi erőnk a hit — az élő, Dalunk az égből jött i g e : Elő hitünk a nagy világot E szent igével zengi be ; A hit erőéebb a szivünkben, Mint a magas ég csillagsarkai — Ajkán az ige mindhalálig,
Az égomlás közt is fog hangzani.
A mi riadónk az imádság Es lobogónk a kegyelem : E riadóval, lobogóval Megyünk át a tűzön, vizén ; Ha a világot gyújtja is ránk A tagadás, vagy a vak szenvedély : E riadóban, lobogóban
A szellem ott a romok közt is él.
A mi kardunk a hit sugára, A csodatevő szeretet : Lelkünket adjuk oda s ezzel Hódítjuk meg a népeket;
Onthatja vérünk', csontjainkból Halmot emelhet a düh és h a r a g : A győző a nagy küzdelemben Mindenkor ez a szeretet marad.
A mi jövőnk — az halhatatlan, 0 mert az egyház érezi, Hogy Isten szive lüktet benne, Hogy tana égi — isteni ; Hiába a kard s ész hatalma . . . Mellette minden szétzüllik, kihal . . . Mienk az élet és a lélek,
Mienk leszen a végső diadal !
Kemenes Ferencz.
A kath. hitterjesztés áldozatai.
A „Missions Catholiques" ezidén is híven összeállí-totta a világ minden részéből azoknak a missionáriusok-nak a névsorát, kik 1898-ban apostolkodásuk terhei alatt lehelték ki leiköket. Az első hely Francziaországot illeti meg. Az összes elhúnyt 149 missionárius közöl 75 volt franczia születésű. Más országok a gyászos quotában kö-vetkezőleg osztozkodtak: Olaszország 17, Spanyolhon 12, Németalföld 7, Németország 6, Elszász-Lotharingia 18, Belgium 6, Ausztria 2, Svájcz 1, Lengyelország 1, Ka-nada 1, Mexico 1, China 1 halottal vett részt az áldozat-ban. Az elhunyt missionáriusok közt korra és szolgálatra nézve egyaránt legidősb volt P. Borras Spanyolországból.
Szül. 1816-ban és Bolíviában 1835 óta működött a missió terén. Öten püspöki méltóságot viseltek az elhunytak közöl, és pedig: Salpointe santa-fei érsek volt, Dufal kelet-bengáliai ap. vikárius, Garnier kiagnani ap. vikárius
Chinában, Dépierre apostoli vikárius nyugati Chochin-chinában, Sarai (spanyol) amoyi ap. vikárius Chinában.
3 missionárius, névszerint Florizone, Mertin és Baurrann atyák, 1898. jul. 4-ikén, a „Bourgogne" nevü hajó pusz-tulásában lelték halálukat.
Három spanyol missionárius, u. m. Fans y. Molles, Avila és Aranceta atyák, a spanyol-amerikai háború ide-jén, a philippini lázadók kezébe kerültek és a szenvedett kínzások következtében pusztultak el. Constant! atya olasz származású missiónáriust Argentinában az indiánok gyilkol-ták meg. Bertholet, Chanes és Delbwek Viktorin belga szerzetesek a chinai mészárlásoknak estek áldozatúl. A 75 franczia és a 18 elszászi eredetű missionáriusok a követ-kező szerzetes rendekhez tartoztak : a Párisban székelő idegen missiók társaságához tartozott 24, jezsuita volt 16, a Szentlélek rendjéből való volt 14, Mária con-gregatiójából 6, a Lyonban székelő missió-társulathoz tar-tozott 5, dömés volt 5, afrikai missionárius volt 4, a picpusi sacré coeur congregatiójához tartozott 3. Mária oblatusaihoz 3, lazarista volt 2, redemtorista 2, annecyi missionárius 2, augustiniánus 2, szaleziánus 1, az issou-duni sacré-coeur congregatiójából 1, karmelita 1, kapu-cinus 1, a szent kereszt congregatiójából 1.
K A T H O L I K U S ATJT03ST0MIA.
Az o r s z á g o s autonomiai k o n g r e s s z u s . Vaszary Kolos bibornok herczegprimás és eszter-gomi érsek úr az országos kath. autonomiai kongresszust f. hó 31-ikének d. e. 11 órájára hívta össze a főrendiház üléstermében tartandó tárgyalásra. A döntés nagy akcziója tehát megindult.
Mielőtt az autonomiai kongresszus teljes üléseit megkezdené, a kongresszus tagjai előértekezletet fognak tartani jan. 30 án d. e. 11 órakor, melyre Szapáry Gyula gr. hivta meg a kongresszus tagjait.