Harmadik nap.
— Febr. 3. —
Elnök : gróf Szapáry Gyula. Jegyzők dr Ziskay, dr Giessivein.
Főpásztoraink közöl jelen voltak : Schlauch Lőrincz dr bibornok, Császka György érsek, Bende Imre, Desseívffy Sándor, Meszlényi Gyula, Hornig Károíy báró, Szmre-csányi Pál, Ivánkovics János, Majláth Gusztáv Károly gr., Hetyey Sámuel püspök urak és Fehér Ipoly főapát ur.
Dr Kiss János : Nagyméltóságú gróf, elnök ur ! Mélyen tiszteit önkormányzatszervező nagygyűlés ! Szerény felszólalásomnak kettős czélja van : egyrészt megvilá-gítani azt a viszonyt, a mely a katholikusok önkor-mányzata és a négy tényező közt van, a melyek az
11
önkormányzat megalakításánál tekintetbe jönnek, másrészt véleményt nyilvánítani az előttünk fekvő két javaslatról.
A mi az első pontot illeti, a magyar katholikusok önkormányzati szervezetének figyelemmel kell lennie négy tényezőre ; a magyar államhatalom főfelügyeleti jogára, az apostoli király főkegyúri jogára, a katholikus
•egyházkormányzatra és magukra a katholikus hivekre, a kik az önkormányzatban erejöket egyesítik.
A magyar katholikusok autonómiájának tiszteletben kell tartania és szervezetében érvényesítenie kell a magyar államhatalom főfelügyeleti j o g á t és nem szabad magában tartalmaznia semmit, a mi a felséges magyar király, mint államfő és az általa megbízott és a parla-mentnek felelős magyar kormány czélzataival nem volna összhangzásban ; ellenkezőleg, egész szervezetében olyan-nak kell lennie, hogy legfelsőbb szándékait előbbre vinni alkalmas legyen ; és ezért egész szervezetében olyannak kell lennie, hogy egyéb tényezőkkel közremunkáljon a magyar haza fejlődésében, felvirágoztatásában, nagyságá-nak és — a mi nálunk igen fontos — egységének létesí-tésében, és azért nem szabad pl. olyas valamit tartalmaznia, vagy oly törekvést érvényben hagynia, a mely az erőket széthúzná, hanem inkább az erőket lehetőleg egyesítenie kell; és azért nem helyeselném pl., ha a magyar katho-likusok autonomiájához szervezetileg hozzá nem kapcsol-tatnék az erdélyi autonomia. (Helyeslés).
Nem tudnám helyeselni azt sem, ha a görög szer-tartású katholikusok bármely csoportja távol maradna vagy távol tartatnék a magyar katholikusok autonómiájá-tól. (Ugy van !) Mert hisz a magyar katholikusok auto-nómiáját a k a r j u k mi egységesen szervezni ; már most kérdem, vájjon a Királyhágón-tuliak vagy pedig a görög-szertásuaknak bármely árnyalata minő alapon tartaná magát távol ettől az autonómiától? Természetes az, hogy ha az említettek az országos katholikus autonomiába be-csatoltainak, ebből éppenséggel nem következik az, hogy eddig szerzett előjogaik csorbulást szenvedjenek ; hogy a mi többlet van az erdélyi katholikus státusban, az meg ne m a r a d j o n ; és ha a görög katholikusok valamely cso-portjának bármily külön előjoga van eddigelé, pl. vala-mely érseknek különös creatiója, az összecsatolásból nem következik az, hogy ez meg ne maradjon. (Helyeslés )
Szóval azt kivánom, hogy midőn a magyar állam-nak, az ő függetlenségének, az ő nagyságának és felvi-rágozásának előmozdítására első sorban egységre van szüksége, a magyar katholikus önkormányzatban ezt az egységet a lehetőségig igyekezzünk valósítani (Ugy van !) és semmiféle külön törekvésnek, a melynek tulajdonképen igazi alapja nincs, helyet ne adjunk. (Helyeslés)
A második tényező, a melylyel kiváltképen viszony-ban van a tervezett katholikus autonomia, a felséges apostoli király mint főkegyur, a kinek j o g á t a magyar nemzet mint egyik legdrágább és legszentebb kincsét őrzi.
A magyar katholikus autonomia ügykörének legnagyobb részét éppen a felséges apostoli király legfőbb kegyúri jogából nyeri oly alakban, hogy valamint a legfőbb
kegy-úri jog gyakorlásának közvetítésével a királyi kanczellária és a helytartótanács meg voltak bízva, valamint ezeket ma kezeli a magyar felelős ministerium, olyaíénképp
ezen-túl kezelné, bizonyos jogosítványokkal ellátva, a magyar katholikus autonomia. (Helyeslés.)
Ámde, mélyen tisztelt országos autonomiai gyűlés, én rendkívül fontosnak tartom, hogy ez a felfogás ura-lomra jusson és tisztán kifejezést nyerjen az autonomia szövegében ; (Helyeslés) hogy valamikép olyatén felfogás ne kapjon lábra, hogy mikor a katholikus vallás állam-vallás volt, akkor az államfő azért gyakorolta ezeket a.
jogokat, mert az állam katholikus volt, most azonban, mikor az állam megszűnt mint ilyen, katholikus lenni, most visszaszállott, átruháztatott ez a jog a katholikus kö-zönségre. Ez egészen téves fölfogás.
Az apostoli főkegyúri j o g eredete egészen más. Az apostoli főkegyúri jog a római pápáknak adományozása és a felséges apostoli királyt személyében illeti meg : ennélfogva azt csak oly módon és azok gyakorolják, a kik és a mely módon erre a felséges apostoli királyi által kiküldetnek ; ennélfogva én kivánom, már a jövőre való tekintetből is kivánom, hogy a katholikus autonomia jogosítványainak ilyetén eredete kifejezést nyerjen
magá-ban a szövegben, hogy mindjárt a szervezet elején vala-mely alkalmas pontban tétessék ki, mintegy kodifikáltas-sék, hogy ezeket a jogosítványokat bírja és gyakorolja a katholikus autonomia, a felséges apostoli király mint főkegyur átutalásából.
A harmadik tényező, a melylyel az autonomia vonat-kozásban áll, az istenileg rendelt egyházi kormányzat, melyet közönségesen hierarchiának neveznek. Es ezzel, mélyen tisztelt önkormányzatszervező gyűlés, talán a legfontosabb ponthoz érkeztem ; mert éppen napjainkban talán a legtöbben ezen a czimen mondják lehetetlennek a magyar katholikusok önkormányzatát, mert ellenkezik a katholikus püspöki kar istenileg nyert jogával, ju-riszdikcziójával és a katholikus autonomia az egyházi kormányzatnak laifikálása, szekularizálása, elvilágiasítása és elprotestantizálása volna. Mert azt mondják, a protes-táns egyház tanítása szerint az egyházi hatalom, a pap-ság az ő hármas hatalmával a hivek összességébe van letéve; a hivek azután egyeseket e hármas hatalom és a papság gyakorlásával megbíznak ; igy a papokat, szuperin-tendeseket, mig végre kicsúcsosodik ez a hatalom a világi uralkodó személyében, a ki egyúttal egyházi fő.
Az egyházi joghatóságról való ilyetén felfogás mel-lett azután egészen természetes, hogy a keresztény hivek egymás közt egyesüljenek, tanácskozzanak és végérvé-nyesen intézkedjenek úgy egyházi tanácsokban, mint egy-házi gyűlésekben. A katholikus anyaszentegyháznál azon-ban ez egészen lehetetlen, még pedig azért — mondják
— mert a katholikus egyház kormányzatának joga, jog-hatósága felülről jön. Mint maga isteni Üdvözítőnk m o n d j a : „Nem ti választottatok engem, hanem én válasz-tottalak titeket (Ján. 15, 16.)" ; tehát az apostolok kül-detése felülről j ö t t ; az utódok külkül-detése az apostoloktól ; a római pápák küldetése az elődöktől személyesen vagy pedig azoknak határozatából ; a püspökök hatalma a római pápától, a papoké pedig a püspököktől; ilykép felülről jön az egyházi kormányzati j o g és joghatóság, nemcsak bensőleg, oly értelemben, a mint szent Pál apostol m o n d j a : „A Szentlélek Isten tett titeket az egyház
kor-•85 RELIGIO.
mányzatára (Ap. csel. 10, 28.)", hanem külsőleg is, a mennyiben t. i. a felsőbbrendűek az alsóbbrendüeket küldik, mittnnt, és a missió által nekik jurisdikcziót, jog-hatóságot adnak. Es az egyházi kormányzatnak ilyetén eredetén változtatni nem lehet, mert ez isteni intézmény ; ebben az egyházi kormányzatban a hiveket részeltetni nem lehet, mert isteni jogon alapul a különbség a tanitó és a tanuló, a kormányzó és az engedelmeskedő egyház között, a klérus és a laos között ; és azért, a kik auto-nomiát akarnak, vagyis, a kik a világi hiveknek jogokat akarnak adni az egyház kormányzatában, azok laifikálnak, azok elvilágiasitanak. íme, mélyen tisztelt autonomiai kon-gresszus az autonomiai törekvések ellen ez a roppant vád, a melyet különösen napjainkban hangoztatnak : és én megvallom őszintén, hogy némelyeknél ezt a vádat őszin-tének tartom ; de igen soknál nem tartom őszinőszin-tének.
(Ugy van ! Ugy van !)
Meg vagyok győződve, mélyen tisztelt autonomiai kongresszus, hogy egyeseknél nem őszinte, hogy egyesek tudják, hogy ezt a kettőt ki lehet egyenlíteni, de azt is t u d j á k , hogy ezt az ürügyet fel lehet használni, ezt oda lehet dobni, ezzel igen sokakat meg lehet téveszteni, ezzel discreditálni lehet az egész autonomiai törekvést.
(Ugy van !) Ezzel el tudják odázni, mert jól t u d j á k azt>
hogy az autonomia lehetséges f o r m á j á b a n is óriási előny rejlik, (Ugy van !) hogy az autonomia lehetséges f o r m á j a is nagy garancziát szolgáltat a katholikus elvek fentartá-sára, a katholikus elvek terjesztésére, a katholikusok összes jogainak megvédelmezésére ; és mert ezt tudják, azért dobják oda ezt az ellenvetést, hogy ime, ez az egész törekvés ellenkezik az egyház isteni szervezetével.
(Ugy van ! Elénk helyeslés.)
Azonban nem igy van a d o l o g ; és ennek a fejte-getésnek ez alkalommal ebben a teremben el kell hangza-nia, bármennyire ismeretes is ez különben (Halljuk) ; t. i.
a katholikusoknak olyatén autonomiája, a melyben a világiak is némi részt nyernek, épenséggel nem ellenkezik a katholikus egyházi kormányzat isteni eredetével. Igenis, ha csak olyan autonomia volna lehetséges, a milyen a protestánsoknál van, akkor természetesen lehetetlen volna a katholikusoknál autonomia ; azonban az autonomia, ön-kormányzat — a mint a szóban is benne van — nem kiván többet, mint önkormányzatot. Ez az önkormányzat azután az illető egyháznak természetéhez alkalmazkodik, ahhoz simul (Ugy van ! Tetszés) ; tehát protestáns nomia minálunk lehetetlen, de lehetséges nálunk is auto-nomia, még pedig katholikus autonomia. (Ugy van ! Helyeslés.)
Bebizonyítom ezt, mélyen tisztelt gyűlés, az által, hogy kimutatom megengedhetőségét annak, hogy világiak az egyházi kormányzat egyes ügyeiben részt vegyenek ; kimutatom ezt általában és azután áttérek a részletekre.
Először, hogy általában lehetséges a világiaknak közreműködése az egyházi kormányzat egyes részeiben, ennek kiáltó jele a magyar nemzetnek, mint már mondám, féltett kincse, az apostoli király legfelsőbb kegyúri joga (Ugy van !), a mely tárgyakban oly gazdag, az egyházi kormányzatnak annyi elemét öleli fel, hogy kötetre menne annak tárgyalása ; és ime, a felséges apostoli király
világi személy, a ki daczára világi jellegének, mindezek-kel a jogosítványokkal fel van ékesítve. Ugyancsak világiak részvételét látjuk az egyházi kormányzatban az összes kegyuraknál, az összes világi kegyuraknál, mert mindezek részt kaptak az egyházi kormányzatból. Ugyan-ezt l á t j u k nevezetesen a törvényhatóságok kegyuraságá-nál, a hol világiaknak egész serege részesül az egyházi kormányzat egyes elemeiben. (Ugy v a n ! ) Ugyanezt látjuk az 1848. előtti királyi kanczelláriánál és helytartótanács-nál, a hol t. i. többnyire világiak, vegyesen egyháziakkal, részesültek a legfelsőbb kegyúr jogosítványainak g y a k o r -latában ; ugyanezt látjuk az 1880. óta működő abban a bizottságban, a mely az alapokat és alapítványokat ellen-őrzi, a mely szintén vegyesbizottság, egyháziakból és világiakból áll.
A dicső emlékű Szcitovszky herczegprimásnál m é g pécsi püspök korában, 1848-ben a III. t.-cz. 20. § ának megalkotása után egyháziak és világiak összegyűltek és onnan kérték a felséges urat, kegyeskedjék a m a g y a r kanczelláriát megillető jogosítványokat egyháziakból és világiakból álló bizottságra átruházni. Ugyanezt olvassuk abban az emlékiratban, a melyet 1848. márcziusban az akkori püspöki kar a felség elé terjesztett. Es midőn Eötvös József báró vallás- és közoktatásügyi minister 1867-ben átirt a dicső emlékű herczegprimásnak, Simor Jánosnak, az említett nagy primás az ő válaszában külö-nösen három ide vonatkozó nyilatkozatot tett : Először : Örömmel veszi tudomásul a minister iratából, hogy Er-dély egyházi és világi katholikus Státusa visszahelyeztetik a századokon keresztül gyakorolt jogosítványokba, melyek a státust a katholikus iskolák, alapítványok és egyéb javak intézése körül régi, százados, üdvös gyakorlat
sze-rint megilletik ; továbbá örömét fejezi ki a felett, hogy a minister hasonló tervekkel foglalkozik a magyar egy-házi és világi katholikusokat illetőleg és válaszát a kö-vetkező szavakkal fejezi b e : „Az egyház a világiak szövetségének áldását mindenkor elismerte, soha sem ide-genkedett testvéri készséggel megosztani a világi hívekkel az egyház és iskola körében minden közössé válható m u n k á j á t és törekvését".
Ugrón Gábor : Ez a helyes !
Dr Kiss J á n o s : Es az 1870/71-i autonomiai kon-gresszus alkalmával, a hol világiak és egyháziak tanács-koztak az autonomia megalkotása felől, az akkori püs-pöki kar a kongresszusi munkálatokban igen jelentékeny részt vett.
Es vájjon, mélyen tisztelt autonomiai gyűlés, vájjon a jelen gyűlés, a jelen kongresszus nem tanúsága-e annak, hogy ime, a főkegyur rendeletéből és a püspöki kar részvételével egyháziak és világiak együtt tanácskoz-nak mindazokról az ügyekről, mindazoktanácskoz-nak az ügyeknek a szervezéséről, a melyek az autonomiához utalandók ?
Ámde azt kívánhatja valaki: Tessék megmondani részletesen, vájjon mely ügyekben és az egyházi kor-mányzat mely kérdéseiben vehet részt a világi hivek csoportja. E f r e nézve már egészen köztudatba ment át némi megkülönböztetés ; még pedig ez a megkülönböztetés olvasható az 1870/71-i szervezetben, továbbá az előttünk fekvő mindkét javaslatban : t. i. a katholikus autonomia
11*
ügykörébe és igy világiak részvételének körébe nem sorozhatok a hitelvi kérdések, az erkölcsi kérdések, az istenitisztelet és a szorosan vett egyházfegyelmi ü g y e k ; de oda sorozhatok a többi ügyek.
De itt, mélyen tisztelt kongresszus, bátorkodom egy már-már megszilárdult kifejezés felett rosszalásomat nyil-vánítani ; a többi t. i. igy neveztetik : világi vonatkozású ügyek ; szólnak az egyházkormányzat világi vonatkozású ügyeiről s értik ez alatt a következő hármat : Némi be-folyás a főpapok és a papok creatiójánál, bebe-folyás, rész-vétel az egyházi javak kezelésénél, részrész-vétel az iskoláknak kormányzásánál ; és ez igen helyes ; de nem helyes ez az elnevezés: „az egyház világi vonatkozású ü g v e i " ; és, mélyen tisztelt kongresszus, ezt a kifejezést nem is fogják megtalálni soha semmiféle oly hivatalos iratban, a melyet egyházi férfiak alkottak ; nem ; az egyházi kormányzat-nak oly ügyei, a melyek világi vonatkozásuakkormányzat-nak volná-nak nevezhetők, szemben egyéb ügyekkel, ily ügyei nin-csenek ; vagy összes ügyeit mondjuk egyháziaknak és világiaknak, a mi ellen kifogást tenni nem lehet, mert nemcsak egyházi érdek, hanem világi érdek is parancsolja azoknak gyakorlását és czéljuk úgy az örök boldogság, mint az emberek földi boldogsága. De ha az ügyeknek egyik részét nem mondhatjuk világi vonatkozásúnak, akkor a másikat sem szabad ilyennek nevezni.
Legyen szabad a katonai ügyek köréből egy példát idéznem. Ha a katonai ügyeket szembeállítjuk a polgári ügyekkel, a mint megteszik, és ha pl. a szolgálati szabály-zatot, valamint a fegyvergyakorlatokat katonai ügynek nevezik, akkor, azt hiszem, a tisztek kinevezésének ügyét, valamint a hadsereg élelmezése ügyét szintén csak katonai ügynek kell neveznünk és polgári ügynek, a többivel szemben, nem nevezhetjük.
Egyházi ügynek kell tehát tartanunk mind a három felemiitett ü g y e t ; és azért, bármelyik javaslat fogadtat-nék is el, nagyon kérném, a mélyen tisztelt autonomiai nagygyűlést, méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni és ezt a kifejezést, ha lehet, más valami mesterszóval megjelölni. En nem találtam rá semmiféle mesterszót, nem is tudok a j á n l a n i ; hanem, igenis, meg lehet külön-böztetni, hogy ezekbe az ügyekbe nem lehet a világiak részvételét bevonni, azokba l e h e t ; és m i é r t ? Azért, mert az előbbi négy csoportja az ügyeknek, a hitelvi, erkölcsi, tisztán egyházfegyelmi és istentiszteleti ügyek a legszoro-sabb összefüggésben vannak a katholikus egyházi rendek-kel ; a hitprédikálás, a mivel egy az erkölcs prédikálása, az istenitisztelet végzése és magának a papságnak fegyelme és életmódja, ez szorosan hozzátartozik a felvett egyházi rendekhez — ez a megkülönböztetés — a többiek pedig nem tartoznak szorosan véve a felvett egyházi rendekhez;
és azért ez utóbbiak elintézésében a világiak részt kap-hatnak, „a munkát velők meg lehet osztani" — ezt a kifejezést használja dicső emlékű Simor János herczeg*
primás.
Ennélfogva tehát, mélyen tisztelt autonomiai kong-resszus, azt hiszem, átalánosságban kimutattam azt, hogy a világiak részvétele az egyházkormányzat némely ügyei-ben nem lehetetlen ; de már most szükségesnek látom rész szerint is megokolni állításomat.
Háromféle ügyet neveztem, a melyeket t. i. a vilá-giakkal meg lehet osztani: az első némi részvétel a főpapok és egyáltalában a papok kreácziójánál, vagyis alkalmazásánál ; a második : a vagyonkezelésénél, a har-madik : az iskolák kezelésénél.
A mi az elsőt illeti, az egyházi férfiaknak alkalmaz-tatását, feltétlenül igaz, hogy isteni intézkedésnél fogva az egyházi férfiak, ugy a főpapok, mint az alsóbb papok, az ő küldetésüket és joghatóságukat mindenkor felülről kapják, a már fenntebb vázolt értelemben ; tehát az teljes lehetetlenség, hogy valaha világi férfiú, legyen az bárki^
legyen az bár fejedelem, hogy mondom, világi férfiú házi férfiúnak küldetést és joghatóságot adjon ; ez egy-szerűen lehetetlen ; az teljes lehetetlenség, hogy ebben megoszszák az egyház kormányzatát a világiakkal. (Moz-gás balfelől.) ; azonban igenis lehetséges előkészíteni ezt a küldetést különböző m ó d o n : vagy ajánlás, vagy jelölés, vagy bemutatás, vagy választás utján, vagy bármi módon, a melyet ember kigondolhat; ez tehát lehetséges; és hogy ez lehetséges, ennek kimutatásául bátorkodom a következőkre hivatkozni : Mikor az apostolok diakónust akartak rendelni és felavatni, felszólítottak a híveket, hogy erre a tisztségre ők válaszszanak alkalmas férfiút, s ezek Istvánt választották. (Ap. csel. 5, 6.) ; a római pápát nagy időn át a római papság és nép együttesen választotta ; ugyanígy választották a főpapokat Kelet és N y u -gat igen sok egyházában. Ezeken kivül hivatkozom ismét a legfőbb patrónusra, az összes patronusokra. egyes feje-delmek jogaira, egyes törvényhatóságok abbeli jogaira, melyeknél fogva vagy nevezhetnek, vagy jelölhetnek, vagy bemutathatnak erre alkalmas egyéneket az egyházi fel-sőbbségnek; ennélfogva ebben az értelemben valóban ad-ható részvétel világi híveknek.
A második az egyházi javaknak a kezelése. Az egyházi javaknál leginkább kisért ez a kifejezés, hogv
„világi vonatkozású ügy", mert nagyon mindennapi dolog-ról van szó; ámde még sem szabad az egyházi javak kezelését világi vonatkozású ügynek tekinteni és nem szabad erről másképpen gondolkozni, mint egyéb egyház-kormányzati dolgokról ; az egyháznak t. i. saját czélja elérésére feltétlenül szüksége van erre az eszközre, t. i. a földi javakra ; és azért isteni jogon megilleti az egyháza-kat a tulajdonjog s a tulajdont oly czimen kell szereznie, mint szerzi bármely más jogalanyát. Már pedig a tulajdonos kezeli is a maga vagyonát ; tehát az egyház t u l a j -donosként kezeli is a vagyonát éa az egyháznak elidegenít-hetetlen joga van arra, hogy maga kezelje, tehát az egyházi kormányzat önmaga kezeli a maga javait jure nativo, természetileg és istenileg adott tételes jog alapján.
És valóban az első századokban általában az egy-háznak kezében, a diakonusok és a klerikus oekonomusok kezében látjuk az egyházi javak kezelését ; és csak a XIII.—XIV. századtól keletkezett az a jogfejlődés, hogy lassacskán a világiak is részt vesznek az egyházi javak kezelésében, mindenkor azonban az egyház megbízásából és az egyház vezérlete mellett ; a XIII. és XIV. századtól kezdve lassacskán keletkeztek az u. n. provisores rerum ecclesiasticarum, altirmani, vitrici és egyéb ily nevezetüek.
Ennélfogva tehát meg kell különböztetni kettőt jól :
•87 RELIGIO.
t. i. az egyházi javak kezelési jogát és a kezelési jogban való részvételt.
A joghatóság mindenkor az egyházkormányzatot illeti, de már az együttműködés jogosítványában a vilá-giak is részesülhetnek és szükséges is, hogy részesüljenek, szükséges pedig először azért, mert az egyházi férfiakat saját isteni hivatásuk annyira elfoglalja, hogy akárhány-szor nem maradhat idejük a javaknak közvetetlen keze-lésére; másodszor szükséges, mert a javak kezelésére igen-igen nagy szakismeret és napról-napra nagyobb és nagyobb szakismeret, valóságos tudomány szükséges, a mely szakismeret és tndomány nem okvetetlenül kívántatik meg az egyházi férfiúban, hogy akármi-lyen előkelő állásra is emeltessék ; azért tehát szüksé-ges, hogy az egyházkormányzat e részében világiak is részesüljenek. Nem értek itt gazdatisztet, jószágkormány-zót, vagy más ily alkalmazottat, hanem olyat, a ki oly-képpen részesíttetik, hogy együtt az egyházi férfiakkal, tanácskozzék az egyházi javak kezeléséről s azokról az eszközökről, a melyek ezt az egyház javára tökéletesítik.
(Élénk helyeslés.) Ez tehát okvetetlenül szükséges.
Példakép szabad lesz ismét a főpatronusra, a p a t r o -nusokra, a helytartótanácsra, az 1880 óta működő, alapo-kat ellenőrző vegyes bizottságra, magára a vallás- és közoktatásügyi minisztériumra, a Francziaországban
Példakép szabad lesz ismét a főpatronusra, a p a t r o -nusokra, a helytartótanácsra, az 1880 óta működő, alapo-kat ellenőrző vegyes bizottságra, magára a vallás- és közoktatásügyi minisztériumra, a Francziaországban