N Ó V Á K A N T A L
nagyprépost.
A szatmári székeskáptalan fájdalmas szivvel tudatja kartársának nagys. és főt. Novak Antal nagyprépostnak, sz. György vértanúról nevezett chanádi apátnak,
arany-misés áldozópap és a szatmári egyházmegye nesztorának stb. életének 77., áldozópapságának 53. évében hosszas szenvedés és a szentségek többszöri ájtatos felvétele után f. hó 7-én történt elhunytát. Temetése folyó hó 9-én reg-geli y29 órakor ünnepélyes gyászmisével fog megtartatni.
Szatmár, 1900. január 7. Az ö. v. f. n. !
Budapest, jan. 9. A kettős jubileum alkalmából ki-adott közös fŐpásztori levél. —
Evvel a levéllel újra és újra fog kelleni foglalkozni annak, a ki az Isten által kijelölt úton akar járni Magyar-országban.
Nem lehet napirendre térni e nevezetes főp. kör-levél fölött
a) a püspökök tekintélyénél,
b) a körlevél rendkivül fontos tartalmánál fogva.
A mi a püspöki tekintélyt illeti, arról sokat lehetne mondani, kivált itt Magyarországban, a hol az a különös körülmény, hogy a mi királyunk „apostoli" felség, külö-nös módon járult idők folytán a püspöki tekintély elho-mályositásához.
Püspök egyházi, lelki fejedelmet jelent, a ki Isten országában a szent Péter apostolban és utódjaiban szerve-zett primátus sziklaalapján a souverain lelki hatalom bir-tokosa, a ki azt az egyetemes és más nagy zsinatokon valamint egyházmegyéje területén a pápával megosztva gyakorolja. Minden püspök ennél fogva lelkiekben feljebb való a leghatalmasabb világi fejedelmeknél is s oly ma-gasan áll a császárok és királyok fölött, hogy ezek, ha Krisztus tanítványai, hívei és a mennyország igaz örökösei akarnak lenni, kénytelenek és kötelesek a püspök előtt leborúlni és letérdelni, hogy áldását fogadják és a lelki hatalom jótéteményeiben részesüljenek, mert a Szentlélek a primátushoz kötött püspököket helyezte az egyház, vagyis Isten lelki országa kormányának az élére.
A püspökök lelki fejedelmi állásának és hatalmának hite oly régi mint maga az egyház. Pogányokból és zsidókból azzal a hittel lettek az első keresztények, hogy az apostolok Isten közvetetlen követei az emberiséghez, kik hatalommal vannak felruházva a lelkek üdvözítésére.
ez a lelki hatalom az apostolok tanítása és eljárása szerint átszállt az ő utódaikra a püspökökre. Innen van, hogy az egyház tudós tanitói minden századon át következetesen hirdették és védték a püspöki méltóságban rejlő termé-szetfeletti isteni hatalom fenséges jellegét és annak a világi fejedelmek joghatósága fölött magasan kiemelkedő hatáskörét. így már szent Péter apostolnak az antiochiai székben utódja, sz. Ignácz vértanú püspök, minden fen-maradt levelében feltünteti a püspökök, lelki fejedelmi állását, de különösen a philadelphiakhoz és tralliánokhoz irt levelében oly szavakat használ, melyek teljesen két-ségtelenné teszik a püspöki hatóságnak a világi fejedel-mek hatalma fölött a lelkiekre nézve kimagasló fensőbb-ségét. Nevezetes szavai ezek: „Principes et Caesares ipsi Episcopo pareant, Episcopus Christo." A tral-liánokhoz irt levelében pedig ezt olvassuk: „Quid aliud est Episcopus, quam is, qui omni principatu et potestate superior est." íme a rangfokozat: Krisztus, az Istenember, a püspökök, a fejedelmek. Ugyan
ezt a hitelvet ismételte nemsokára utóbb pelusiumi Izidor, midőn ezt m o n d j a : „Episcopus et nomen et res ipsa divinum quiddam est, atque omni alio munere et dignitate praestantius(L. 2. ep. 122. ad Theodos. près-byt.) Sz. Ambrus a püspökök lelki fejedelemségét oly magasnak mondja, hogy azt semmiféle más állással nem lehet párba állítani. „Honor et sublimitas episcopalis nullis poterit comperationibus adaequari." (L. 10. ep. 82.
ad Vercell. Ecclesiam.) Megmondja ugyanott az okát is az egyház nagy doktorja ; mert, úgymond, „in Episcopo vita formatur omnium." A lelki élet a püspök kezén fordul meg, az örökboldogságnak megfelelő hatalommal való gondozása a püspök, mint az egyházmegye lelki atyja kezébe van letéve. Azért nevezi szent Jeromoä a püspö-köt az egyház éltető világosságának. „Ecclesiae lumen úgymond, est Episcopus." (Ep. 12. adv. Luciferianos.) Szent Cyprián pedig figyelmeztet, hogy az egyház élete a püspökök által valósul meg, úgy hogy a ki nincs együtt a püspökkel, nincsen az egyházban. „Scire debes, úgy-mond, Episcopum in Ecclesia, et Ecclesiam in Episcopo esse ; et siquis cum Episcopo non sit, in Ecclesia non esse." (Ep. 69. ad Florentium c. 4.)
íme, ez a jogállása, ez a püspöki hatalom hatásá-nak fokmérője. Ez a keresztény katholikus hit a
püspö-kök lelki hatalmának nemcsak egyszerűen nagyságáról, hanem páratlanságáról. A pápáéval nem állja ki a páros-ságot, mert az magasabb; a világi fejedelmekével szin-tén nem, mert az kisebb és alacsonyabb. Találóan mondá sz. Jeromos : „Mundi totius et propriae ecclesiae condi-mentum episcopus est." Az egész világnak és az illető egyházmegyének, az Isten szájérzékére való (bocsánat az anthropomorphizmusért) ízt — a püspök adja meg. (Ep.
82. adv. Luciferianos.)
Ily, a közönséges ember és a hivő keresztény mértékét felülhaladó nagy lelki hatalommal járó tekintély van a püspöki méltósághoz kötve. S ezt a püspökök lelki ha-talma isteni mértékének nevezhetjük. Tudjuk azonban, sajnos, hogy az emberi felfogás nem mindig emelkedik fel az isteni magaslat fenségére. Már Seneca mondá :
„homines opinione potissimum ducuntur, non rei veritate."
S éppen az a körülmény, hogy Ausztriában és Magyar-orszagban a királyi patronatus czimén a püspöki székek betöltésében az állami hatalom, vagyis a felséges ur a^
kinevezés utján oly nagy, a személy megválasztásában mondhatni döntő szerepet játszik, az emberi felfogás mintegy a lelkiekben is valami feljebbvalónak szokta tekinteni és tartani a kinevező királyi felséget, holott a királyi hatalom püspöki kinevezéseknél, tehát a lelki élet terén, nem uralkodási tettet, hanem lelki szolgálatot végez, és soha sem kerekedhetik a püspökségben rejlő lelki hatalom fölé, visszaélés nélkül. A világi hatalom visszaélésének a püspöki hatalommal szemben hazánkban is legfőbb foka a jozefinizmus vala, melytől világi jog-tudósaink és államférfiaink soha sem tudtak teljesen el-szakadni. De ez nem az egyház álláspontja ; nem Krisztus Urunk rendelése, nem a Szentlélek akarata. Az egyház-ban minden rend, haladás és emelkedés a püspökök lelkén, szivén és elméjén árad szét Istentől az egyház-ban. Erről az álláspontról tekintve főpásztorainknak kivált együttes jubileumi tanítását és irányítását, lehetetlen a közönséges elhangzó mindennapi emberi százalék és tájékoz-tatások körébe sorozni s vele szemben csak közönséges figyelmet és tanulékonyságot tanúsítani. {Vége köv.)
Csanádi egyházmegye. Zarándoklat Rómába. — Elhangzottak immár a lélekemelő szent dalok és szavalmányok, melyeket ft. Csicsáky Imre, pápai titkos kamarás és zsombolyai plébános ur őnagysága, a kará-csonyi idő alatt buzgó híveivel a kis Jézus dicsőítésére zengedezett. A mindvégig zsúfolt templom fényárban úszott, az általa az apáczáknál Waschinka Anna, főnöknő fáradhatatlan buzgalmu közreműködésével rendezett kará-csonyi ünnepély valóban elragadta a mindenrendü számos közönséget. A szent dalok és szavalmányok igen sikerült előadását nmgú gróf Csekonics Endre őexja és m. családja, nem különben az értelmiség is tisztelte meg jelenlétével, mig a szent beszédek hitbuzgó áhítattal tölték be a jám-bor hivők seregét. Es bőven jutott az alkalommal is úgy a iJesuleumnak*, valamint páduai sz. Antalnak is. Való-ban bámulatos azon soha ellankadó áldozatkészség, melyre ft. Csicsáky Imre, kamarás úr őnga, híveit buzdítani képes, midőn nemes czélú intézményeit gyarapítani töre-kedik. Ezekről azonban más alkalommal bővebben. Nagy meglepetésben részesült azonban az Urnák azon példás buzgalmu szolgája f. hó 4 én, midőn több zsombolyai és környékbeli befolyásos katholikus és lelkes tisztelője a jámborlelkü lelkésznek lakásán megjelenvén, őt, a hiteért rajongó papot, ünnepélyesen arra kérték fel, hogy zarán-doklatot Rómába rendezvén, vezesse őket a jubiláris szent év alkalmából az örök városba, a kereszténység feje, a szent atya kegyes szine elé. Es a katholikusok ezen vá-lasztása a lehető legszerencsésebbnek mondható, mert nemcsak felette alkalmas, hanem valóban kitűnő férfiút tisztelték meg bizalmukkal. Irodalmi munkássága, a pápa dicsőítésére zengedezett költeményei, nagy utazottsága, az olasz és tranczia nyelvben való tökéletes jártassága, hit-buzgó lelke és azon összeköttetései, melyekben a vatikáni körökben bővelkedik, sokkal inkább teszik őt alkalmassá egy ily nagy és fontos vállalat sikeres keresztülvitelére, mint másokat, kik annyira jeles tulajdonokkal nem bir-nak. A zarándoklatot f. é. márcziu3 havára tervezik. Ft.
Csicsáky Imre, pápai kamarás őnga örömmel fogadta látogatóit, meghatottan köszönte meg a bizalmat, amely-lyel bivei és hitsorsosai megtisztelték, de kijelentette, hogy szemben egy ily nagy és súlyos munkával már most azonnal végleg nem nyilatkozhatik. Reméli azonban, hogy már néhány nap múlván már ezt megtehetni képes lesz.
F t . Csicsáky Imre, kamarás úr, egyházáért és hiteért lángoló lelkes áldozatkészsége és lankadatlan buzgalma és azon páratlan bizalom és szeretet, melylyel hivei sze-mélye iránt viseltetnek, végre jeles tulajdonságai a sikert biztosítják.
Zsombolya, 1900. január 5. Leitich Antal, polg. isk. igazgató.
Kassa. Jubileumi főpásztori szózat. —
A kassai egyházmegye tisztelendő és buzgó lelkipásztorai-nak üdvöt és áldást az Urban!
Tisztelendő Testvérek !
„Es minden teremtményt, mely mennyben, a földön és a föld alatt vagyon, melyek a tengeren és abban vannak, mindnyájokat hallám hogy mondák : a királyi széken ülőnek és a Báránynak áldás és tisztelet, dicsőség és hatalom mindörökkön örökké !"
Sz. János apostol a Jelenések könyvében 5. 13.
Egy esztendő készül ismét letűnni az idők tengeré-ben, s ez maga elég fontos körülmény arra, hogy lelkünk magába térjen és gondolkozzék az idő végtelen becséről, de egyszersmind elmúlásáról, és hogy erről elmélkedve
RELIGIO. 23 belássuk, bogy ami időt átéltünk, az többé vissza nem tér,
s hogy minő véghetetlen kár, ha azt haszontalanul el-fecséreltük, a nélkül, hogy az alatt az örök élet számára érdemeket szereztünk volna.
Ily gondolatok között, és e gondolatok folytán avval a szilárd eltökéléssel kell készülnünk arra, hogy, ha Isten kegyelme is úgy akarja, átlépjük az elmúló, s a rögtön utána következő esztendő mesgyéjét.
De, ha minden esztendőnek vége méltán ébreszt ben-nünk ily gondolatokat, az idő, melyben jelenleg élünk, s a jövő idő, melynek eléje megyünk, még inkább kell, hogy ilyeneket támaszszon elménkben.
Mert az az esztendő, a melynek ma még csak küszöbe előtt állunk, s várakozunk, hogy abba átlépjünk, utolsó esztendeje egy századnak. Egy olyan századnak, a milyennek világtörténeti fontosságban az eddig lefolytak között csak egy vetélytársa volt, az, mely a mi édes Üdvözítőnk születésével kezdődött, s mely ezért, bár milli-árd évekre terjedjen még az emberiség földi léte, nem csak szám szerint, de fontosságára nézve is az első lesz a századok között.
De, nem engedhetem meg magamnak azt, hogy most a 19-ik század világtörténeti fontosságáról hosszasab-ban értekezzem, mert egy oly körülményről kell ma hoz-zátok szólanom, mely egyéb megszívlelendő tárgyak között ez alkalommal a legfontosabb, arról t. i., miképen ünne-peljük meg a jelen század utolsó esztendejét.
A bekövetkező 1900-ik esztendővel befejezést nyer a 19-ik század, nem csak számszerűleg, de némiképen befejezést nyernek azon nagy emberi törekvések és alko-tások, melyek ezen században születtek meg.
Száz esztendő ! Nagy idő ez, Tisztelendő Testvérek, a nemzetek életében is. Mily véghetetlen sok történt csak Krisztus Urunk születésének napjától kezdve is é3 az idő kerekén mégis csak tizenkilenczedszer készül leperegni a századokra osztott idő.
Ilyen időszakok még a legfásultabb emberi kedélyt is meghatják. A legközönyösebb embert is magába szál-lásra készti az a gondolat, hogy ime, ismét lefolyt egy század.
Már a legrégibb időben is nagy dolognak tartották ezt az emberek, s azért pl. a rómaiaknál nyomát is ta-láljuk annak, hogy Róma városának történetében a száza«
dos évfordulókat bizonyos ünnepélyességgel tették emlé-kezetessé.
De már a rómaiak előtt is megtaláljuk ezt a szokást a zsidóknál, azzal a külömbséggel, hogy ők minden 50-ik esztendőt tartották örömévnek, úgynevezett jobelévnek, a mely elnevezésből származhatott a jubileum, jubiláris esztendő elnevezés.
Az ily nagy időszakok fontosságát a keresztény világban elismerték, sőt ez talán inkább ismeri el ezt a fontosságot, amennyiben úgy tanítja, hogy a mindenség-nek s igy az időkmindenség-nek is Isten az ura, s életünket az ő akarata nélkül csak egy szempillantásnyi idővel sem tud-nók meghosszabbítani. „ A z Úr országol mindörökké"
mondja Dávid király a 145-ik zsoltárban. Korlátlan fejedelme tehát a mi mennyei Atyánk az időnek, ő Tőle f ü g g azok járása épen ugy, mint az ég csillagainak, a
világok miriádjainak keringése, léte, fenmaradása, meg-szűnése.
Kétségkívül ebből a tudatból eredt az a szép szokása a keresztény anyaszentegyháznak, hogy már régi időktől fogva hálás szívvel ünnepel az év utolsó napján, megköszönve Istennek a lefolyt évben vett jókat, és kegyelmét s áldását kérve a bekövetkező u j esztendőre.
Es ha már egy, aránylag ily rövid időszaknak leper-gése méltán ébreszti fel* bennünk az örökkévalóságnak gondolatát és késztet hálára Istenünk iránt, mennél ter-mészetesebb az, hogy ily hálának érzete ébredjen szivünk-ben akkor, ha hosszabb időszakot értünk meg.
Ebből a tudatból keletkezett az a szokás, hogy családok kebelében épen ugy mint a közéletben, azt, ki hosszabb időn át élt és működött, hozzátartozói ünnepelni szokták és elárasztják jó kívánságaikkal. Érvényesült ez a szokás a nemzetek életében is, kik valamely történe-tökre vagy műveltségükre fontos eseménynek negyed, vagy fél, vagy egész százados emlékét meg szokták ünne-pelni, sőt az ünneplés annál nagyobb és fényesebb szokott lenni, minél hosszabb idő telt le az illető fontos ese-mény óta.
Szentegyházunk is elfogadta ezt a szokást, vagy mondjuk inkább, ő jár elől példával az ily hosszabb idő-közök megünnepelésében, s minthogy az Egyháznak, az Isten dicsőségén és dicsőítésén kivül mint hü anyának, egyetlen gondja az ő híveinek jóléte, az ilyen ünnepélyes időszakokat rendszerint oly lelki adományok osztogatá-sával ünnepli, melyekkel mindazok, kik annak részeseivé lesznek, leikök üdvét mozdíthatják elő.
Ez a lelki ajándék, melyben az Egyház ilyenkor hiveit részesíti, a bűnök bocsánata, de sőt elengedése azon büntetéseknek is, melyek az emberek osztályrészévé lesznek még a bűnök megbocsátása után is ; értem azon büntetéseket, melyeket szent vallásunk tanai szerint a tisztító tűzben kellene az emberi lelkeknek elszenvedniük, ha oly lelkiállapotban halnak el, hogy nem jutnak ugyan az örök kárhozatra, de arra sem találtatnak még érde-meseknek, hogy holtuk után egyenesen Isten szine elé, az örök dicsőség és üdv mennyei hónába felvétessenek.
Természetes azonban, hogy ily nagy, ily kimondhatatlan értékű kegyelem részeseivé csak azok lehetnek, a kik bizo-nyos feltételeknek eleget tesznek. E feltételek legfőbbje az, hogy bűneiket igazán megbánták és töredelmesen meggyónták, az Oltári Szentséget magukhoz vették légyen, és meglegyen bennök az az erős és törhetetlen szándék, hogy elvégzik azokat a jámbor cselekedeteket is, melye-ket főképen ilyen alkalommal Krisztus Urunk földi hely-tartója, a római pápa előír. De ezekről lentebb bővebben.
Lássuk már most annak a jubileumnak nevezett ünnepélyes időszaknak eredetét és történetét, melyre Isten jóságos kegyelméből mi is fel fogunk virradni néhány rövid nap lefolyása után. (Folytatjuk.)
Nagyvárad, jan. 1. Félszázados szerzetesi jubileum. — Újév napján jubileumi ünnepet ült a nagyváradi irgalmas rendház, ekkor tartotta ugyanis szerzetesi foga-dalmának ötven éves jubileumát Kiss Theodosius, a rend 79 éves agg lelkésze.
Ötven éve, hogy Nagyváradon fogadalmat tett, hogy hiven teljesíti mindazon kötelmeket, melyeket a rend szabályai elébe szabnak s e kötelesség teljesítésében töl-teni el egy félszázadot méltó arra, hogy egy napon a rendtagok lerójják iránta elismerésüket.
Az irgalmas rendház közszeretetben álló »öreg bácsi"-ja igen szép múlttal dicsekedhetik, 1821-ben szüle-tett Pápán s a rend kötelékébe már 1845-ben lépett be Budán.
1848-ban a szabadságharcz kitörésekor elhagyta a kolostort és beállott egy hirtelen toborzott ezredbe. Itt nem kért magának rangot, melyre pedig képzettségénél fogva joga lett volna, hanem mint közlegény harczolt mindvégig. Részt vett a felvidéki csatákban Hurbán gyülevész guerilla csapataival szemben és sebet is kapott a vállán. Mikor pedig vége volt a szabadságharcznak, ő ismét visszatért betegeihez és már 1849-ben decz. 26-án fölvette a szerzetesi fogadalmat Nagyváradon.
Ezen időtől fogva nem volt a szerzetnek egy neve-zetesebb momentuma sem, melyet Kiss Theodosius fel nem jegyzett volna. Szekrényekben halomszámra állanak szobájában a papírszeletek rendbe szedve, melyeken egy-egy minden tekintetben érdekes adat van följegy-egyezve. Min-den nap kivétel nélkül a nap több időszakában jegyei az időjárást, hőfokot, szelet, csapadékot stb. 50 év óta,... !
Eleinte alorvos volt a rendben, majd a theologia elvégzése után lelkésze lett.
A jubileumi ünnepély csöndben folyt le a szerzet-rend tagjai közt. Az „öreg bácsi" nem szeret semmi feltűnést.
Hétfőn a szerzet tagjai díszebédet rendeztek tiszte-letére s ebéd közben dr Wimmer Julián prior állott föl, hogy fölköszöntse a jubilánst. Hosszú hangulatteljes beszédben vázolta a félszázados működés érdemeit. Ki-emelte, hogy mennyi sok érdeme van az ünnepeltnek a rendben. Mint alorvos buzgón, fáradságot nem ismerve teljesítette kötelességét a betegek körül s ezzel a rend eszményét valósította meg. Mint pap hiven szolgálta egy-házát, és mint hazafi a csata mezején rótta le véráldozatát a haza iránt.
A jelenvoltak lelkes éljenzése hangzott fel dr Wim-mer Julián prior szavaira.
Kiss Theodosius a könyekig meghatva mondott köszönetet a lelkes szavakért s az ünnepeltetésért.
Mura Fülöp főgyógyszerész a jó és pontos szerzetest dicsérte az ünnepeltben, ki évekig teljesítette kötelessé-gét a szenvedő emberiség javára.
Horváth Amadeus alorvos a nagy hazafit dicsérte az ünnepeltben. Kivánja, hogy minden szerzetes e hazá-ban vegyen példát az ünnepelttől, hogy mint kell egy szerzetesnek teljesíteni kötelességét a haza iránt. 0 a fiatalok nevében erősen fogadja, hogy ha a haza kivánja, kötelességüket igyekezni fognak ugy leróni mint a jubi-láns egykor, és e tekintetben nem fognak utolsók maradni.
A rend „öreg bácsija" pedig zokogva válaszolt a lelkes beszédekre.
Majd egy kis papirszeletkét adott elő. A papir-szelet ötven éves, rajta elsárgult betűkkel az a rövidke beszéd, melyet ötven év előtti beiktatása alkalmából mondott a perjelnek. Az ötven év előtti beszéd a követ-kezőleg hangzik :
Nagyon tisztelendő Perjel Ur !
Minden idő, minden nemzet fekete betűivel je-gyezte fel a háladatlanságot és, mint már szónokunk mondá: istentelen az, kit meg nem győz a jótétemény !
— és én igazolom állítását. Mivelhogy pedig az isteni Gondviselés megengedte szivem legfőbb törekvését t. i.
a szt. szerzet valóságos tagjává lehetni, ez pedig a N.
T. P. ur mint Kegyes Atyám közbenjárása által lép-tettetett életbe, a kegyességért a legforróbb köszönetet szavazván : kívánom, hogy a szentséges Ur Isten N. T.
P. urat szerzetünk díszére és az emberiség üdvére bol-dogul a legkésőbb időkig megtartani kegyeskedjék.
V E G Y E S E K .
= A római jubileumra zarándokolni szándékozó honfitársainknak kettőt ajánlunk figyelmökbe. Első az, hogy az időt és alkalmat, főleg pedig a társaságot, mely-ben ezt a szent utazást megtenni szándékoznak, jól válasz-szák meg, nehogy igen vegyes társaságban közönséges kirándulás, vagy mint mondani szokás, „kéjutazás" sod-rába kerülvén a jubileumi lelki áldások elnyerésében, zavarokba kerüljenek. Második az. hogy Rómában vigyáz-zanak magukra, nehogy valamikép az ottani egyházellenes körök czéljainak szolgálatába hagyják magukat besodor-tatni. Például, a pápaság ellenségei Viktor Manó sírjának megtekintését a Pantheonban és ott nevének az illető emlék-könvvbe való beírását a mostani rend és viszonyok helyeslésének tekintik és mint ilyent, hirdetik az olasz nép előtt. Szóval kizsákmányolják az egyház ellenségei a látni vágyás egyszerű tényét. Minek erre alkalmat adni ? A szent év legyen egészen szent év !
— Uj Világot élüük. A szoczialistákkal minden té-ren kell találkozni. Már a hitközségi ügyekben és gyűlé-sekben is tényező gyanánt kezdenek mutatkozni, melylyel számolni kell. Pasztoráczió, fáradhatatlan apostoli gondos-kodás s kivált jól előkészített népmisszió, — erre van
— Uj Világot élüük. A szoczialistákkal minden té-ren kell találkozni. Már a hitközségi ügyekben és gyűlé-sekben is tényező gyanánt kezdenek mutatkozni, melylyel számolni kell. Pasztoráczió, fáradhatatlan apostoli gondos-kodás s kivált jól előkészített népmisszió, — erre van