Hazai kutatások a Balatonról

A fogadó lakosság életére gyakorolt hatásait vizsgálta a Balaton déli partján Halmos Gábor 1993-ban írott doktori disszertációjában. Halmos kutatása kérdőíves megkérdezés formájában összesen 296 állandó lakosra, a vendégfogadásba bekapcsolódó nyaralótulajdonosra és a balatoni turizmushoz munkája révén egyéb formában kötődő személyre terjedt ki Siófokon, Zamárdiban és Balatonföldváron. A vizsgálat eredményei szerint a turizmus hatásai a térségben elsősorban gazdasági jellegűek, amelyek pozitívan befolyásolják a települések és a helyi közösség fejlődését (legjelentősebbek ezek közül a foglalkoztatottságra és a bevételekre gyakorolt hatás volt). Kutatták a fogadó közösség észleléseit a turizmus gazdasági, fizikai és társadalmi-kulturális hatásaira vonatkozóan. Az észlelt negatív változások a következők voltak: a szemétszállítás és kezelés megoldatlansága, zajártalom növekedése, légszennyezés, a vízminőség romlása, az infrastruktúra elmaradottsága és ebből eredő zsúfoltság, áremelkedés, romló közbiztonság, a bűnözés növekedése (Halmos, 1993).

2002-ben a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. kutatási összefoglalója szerint a Balatoni belföldi és külföldi turistaforgalom alakulását egy vezetői összefoglalóban Retz Tamás (2002a) foglalta össze. Eredményeik szerint a zalai és a somogyi partszakaszokon volt kimutatható a szocio-kulturális meghatározottság. A zalai területeket döntően az idősebb, már inaktív korosztály látogatta, jellemzően a gyógyfürdők kedvéért. A déli part egészén már a Balaton jelenti a fő vonzerőt, ezért inkább a fiatalabb korosztályok kedvelt úti célja, akik közül a családosok a strandolást részesítik előnyben és az ehhez köthető szolgáltatásokat. Sokan közülük baráti társasággal érkeztek és elsősorban a könnyedebb szórakozási lehetőségek iránt érdeklődnek.

A Balaton északi partján sokkal heterogénebb volt a vendégkör. Ezen a területen egyszerre volt jelen a legalacsonyabb és a legmagasabb költési szándékú látogató, valamint az aktív értelmiség a többi partszakaszhoz képest nagyobb arányban töltötte 2002-ben a Balaton felvidéken a nyaralását. A fürdőzés és a strandolás volt az egyik fő cél, de jelentős volt azok aránya is, akik a kirándulást-természetjárást és a kulturális programokat részesítették előnyben.

A 2002-es évben a külföldi vendégek kétharmad részben nyaralási és pihenési szándékkal érkeztek. A második legnépszerűbb motivációs célnak a régió gyógyfürdőinek látogatása bizonyult.

„Fontos kiemelni, hogy rokonok vagy ismerősök látogatása céljából viszonylag sokan 8,3 %-uk (Zalakaros környékén 18 %) érkeztek ide, amely az összes vendégszámhoz viszonyítva magas értéket jelent. Ennél kevesebben mindössze 6 %-uk érkezett a régió kulturális programkínálata kedvéért, amely alacsony arány mindenképpen elgondolkodtató, ám nem azt jelzi, hogy az ilyen programok iránt ne lenne érdeklődés”

(Retz, 2002a, 3.old).

A kutatásban rákérdeztek arra is, hogy a külföldről érkező turisták miért választották úti célul a Balatont, amire a legtöbben a kedvező árszínvonal mellett a természeti környezettel összefüggő kategóriákat jelölték meg. Azóta úgy vélem a kedvező

elhanyagolható tényezőről, hogy az Adria menti árakkal nem lehet versenyezni. A környezet vonzó nemcsak a külföldi, de belföldi turistáknak is a tengernél. További gondolkodásra késztet, a tartalmas és színvonalas programkínálatra vonatkozó alacsony említési arány is. Örömteli, hogy az összes lehetséges vonzerő közül a térség gasztronómiai kínálata a vártnál eredményesebben szerepelt, tehát a Balaton régió a bor és gasztronómiai turizmus kiemelkedő fogadó területe lehet.

A belföldi turisták a Balatonról szerzett információinak döntő része a saját vagy a rokonok, ismerősök által tett korábbi utazások tapasztalatain alapult, de az útikönyvek és az Internet is szerepet játszott. Ez 2008-ra annyiban változott, hogy főként az Interneten tájékozódnak a látogatók és közülük sokan keresik fel a tó közelében lévő üdülési csekk elfogadó helyeket. Magyar vendégekről lévén szó meglepően alacsony ma is a médiából tájékozódók aránya, ennek oka az ilyen típusú reklámfelületek hiányában, vagy a magyar lakosság tájékozódási szokásaiban keresendő.

A 2002-es felmérés eredményei szerint gondot jelentett, ami ma is probléma, hogy a magyar vendégkör balatoni nyaralása a közvetlen parti sávra koncentrálódik, kevés kivételtől eltekintve a passzív vízparti üdülés meghatározás illik rá. Ez elsősorban az igénybevett programok, szolgáltatások és a háttérterületeken tett kirándulások hiányában mutatkozik meg, amely mögött az árak és a színvonal aránya nem megfelelő.

Sokan nincsenek tisztában a Balaton régió valódi idegenforgalmi vonzerejével (természeti környezet, kulturális események, borvidékek), így nagyon sokan meghívás vagy a megszokás miatt érkeznek több-kevesebb rendszerességgel a térségbe (Retz, 2002b).

Nem elhanyagolható tényező helyi lakosok demográfia összetétele sem, hiszen ők biztosítják az ideérkező turisták kényelmét. A Balaton régióban él Magyarország lakosságának 2,5%-a a Balaton régió állandó lakosaira vonatkozó felmérés adatai szerint. 1990 elején 255 ezer fő volt, 2001 elején ugyancsak 255 ezer fő lakott a régióban. A régióban 2002. elején 15 város volt található. A Balaton régió legnépesebb városa a gyakran fővárosnak is nevezett Siófok. A lakónépesség száma 1990-ben 22600 fő volt, ahol az évtized folyamán a népességszám kismértékben emelkedett, a 2001. évi adat már 23300 fő volt. A legkisebb népességű város Zalakaros, népessége 1990-ben 1041 fő volt. Az 1990-es évek folyamán a népességgyarapodás igen látványos volt, a statisztika közel 40 százalékos emelkedést mutatott, ez 2001-ben 1441 főt jelentett (Hablicsek, 2003).

Az általam kiemelt településeknek azért van jelentőségük, mert a legnagyobb lélekszámú: Siófok volt a főként a fiatalok körében közkedvelt Balaton parti találkozóhely, szórakozási lehetőségek arzenáljával. Zalakaros viszont a középkorúakat és az idősebbeket térségbe csalogató gyógy- és wellness szállodáiról híres. A helyi lakosok közül sok a nyugdíjas korú, akiknek korábbi látogatásaik alkalmával annyira megtetszett ez a település, hogy később le is telepedtek ide.

A belföldi és a nemzetközi vándorlás tekintetében a lakó- és helyváltoztatások egyenlegében az általam vizsgált térség mind a városok, mind a községek többletet mutatnak fel. Az elmúlt tíz évben – leszámítva az üdülőkörzeti vonzóerőt – a lakó-helyváltoztatás célterületévé a Balaton régióban a községek váltak. A belföldi vándorlás adatai szerint az új társadalmi körülmények meglehetősen esetlegesek. A régió

attraktivitása szempontjából mindenesetre biztató az állandó lakosok növekvő száma, különösen a partközeli községekben.

A korösszetétel alakulásában szükséges figyelembe venni az idősek arányának emelkedését, a fiatalok arányának csökkenését. Ez a demográfiai átmenet, az élettartam meghosszabbodás és a gyermekszám-csökkenés együttes következménye, kiegészítve a vándorlás hatásával. A kétségtelenül meglévő, felgyorsuló szuburbanizációs tendenciák mellett megjelent a nemzetközi vándorlás, ugyanakkor megjelentek egyes partközeli térségekből az elvándorlás jelei (pl. Keszthely esetében), továbbá igen alacsony a reprodukció. Emellett rendkívüli mértékben újra megindult a népesség-öregedés, amely veszélyezteti a jövőbeni harmonikus népességfejlődést. Érdekes még a kor-összetételbeli különbségek alakulása településenként. Viszonylag fiatal a városok lakossága és idős a községek népessége. Ugyanakkor a bevándorlási tartalékok kimerülésével a városok népessége igen gyors ütemben öregszik a térségben.

Az üdülőtulajdonosok megjelenése is befolyásolja a helyi közösségek szerkezetét, ami konfliktusokhoz vezethet az állandó lakossággal. A külföldi ingatlantulajdonosok a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben több hónapos jelenlétükkel mind a társadalomra, mind a gazdaságra hatást gyakorolnak. A Balatontól mért távolság alapján az ingatlan vásárlók 54%-a közvetlen part melletti településen, 36,3%-ka a parttól 3-10 km-re fekvő településen és 9,7%-a 11 km-nél távolabbi településen vásárolta ingatlanát. Fő vonzerőt a tó jelenti, ezért részesítik előnyben a közvetlen tóparti, illetve tó közeli településeket, valamint azokat a nem vízparti településeket, melyek megfelelő színvonalú infrastruktúrával rendelkeznek (Kovács-Bacsi, 2000).

Akik „csupán” üdülőtulajdonosok kevesebb felelősséget vállalnak helyi ügyekben, nem kapcsolódnak be a közösségi életbe, kevésbé járulnak hozzá a környék infrastruktúrájának felhasználásához. Természetesen nem szükségszerű a negatív hatás.

Katalizátorhatással is lehetnek a társadalom és kulturális élet fejlődésére (például a

„Művészetek Völgye” kulturális rendezvényei), amelyek arra ösztönöznek, hogy az imázs javítás érdekében mindenki jobban odafigyeljen saját portájára, amennyiben teheti újítsa fel, hogy a vendégforgalomból részesülhessen.

Tudományos Diákköri Konferenciára készített munkámat 2003-ban a külföldi állampolgárok ingatlanvásárlásainak hatásairól írtam a BKÜ-re vonatkozóan. 2002-ben készült megkeresések alapján a vizsgált térség helyi lakosai pozitívumként hozták fel, hogy a külföldi ingatlantulajdonosok szebbé teszik a faluképet és azzal, hogy pénzünket hazánkban költik el, gazdagítják a helyi vállalkozókat (Péter, 2003).

Előfordult, hogy ellenszenvesnek tartották azt, hogy a külföldiek felverték az ingatlanárakat. Továbbá voltak, akik az ingatlan megvásárlása után kiadták a házaikat,

„elhalászva” a magyarok elől a vendégeket, mindeközben nem adóztak az ebből származó jövedelem után.

Erről további vizsgálatokat a Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht.

Társadalomkutató csoport és a Nyugat-Balatoni Társadalomkutató Csoport (2003) közösen végzett, ez utóbbinak magam is tagja vagyok. Eszerint az ingatlantulajdonosok majd 2/3-a (pontosan 64,3%-a) fizetővendéglátással foglalkozik, ami a magyarországi hatályos törvények értelmében vállalkozásnak minősül. A külföldi ingatlantulajdonosok gazdasági tevékenységeiket nagyrészt a „szürke-gazdaságban” folytatják. Nem csak a

szállásadásból származó bevételek maradnak láthatatlanok, hanem a kiadásaik egy része is az (például az általuk foglalkoztattak bére).

2005 őszén a Magyar Turizmus Zrt. megbízásából a M. Á. S. T. Piac- és Közvélemény-kutató Társaság a Balaton imázsát feltáró kutatássorozatot végzett a teljes lakosság körében. 1000 fős minta alapján dolgoztak. A lekérdezés fókuszcsoportos beszélgetésekből állt. Arról szerettek volna információkat kérni, hogy a fő utazási céljuk volt-e a Balaton, ingyenes szállást vettek-e igénybe (rokonoknál, barátoknál), vagy kereskedelmi alapon működőt. A kvantitatív megkérdezés omnibusz kutatás keretein belül történt, itt arra voltak kíváncsiak, hogy milyen a balatoni turisztikai kínálat értékelése, a Balatonra milyen asszociációk jutnak az eszükbe, a tónak, mint úticélnak mi a vonzereje.

A magyar lakosság véleménye szerint a Balaton nagyon fontos szerepet tölt be az ország turizmusában: nincs versenytársa belföldön. A külföldi desztinációk közül a viszonylag közeli, meleg vizű tengerek partjai jelentenek konkurenciát, amely érzésük szerint jobb ár-érték arányt is kínál. A spanyol, az olasz, a görög, a horvát, a török és a szlovén tengerpartot kedvezőbb úti célnak tartják a magyarok, míg a bolgár tengerpartot a Balatonhoz hasonlónak vagy annál kissé rosszabbnak ítélik (M. Á. S. T. , 2005).

Az ENSZ nemzetközi ajánlása a lakosság életminőségét nem csak a hagyományos gazdasági és társadalmi mutatók elemzésével, hanem az Emberi Fejlődési Index (HDI) elemzésével is vizsgálták, mely az életminőség vizsgálatát komplexen (gazdaság, szociális, családi-baráti kapcsolatok, képzettség, stb.) alapján végzi. A HDI elemzések magyarországi adaptációja lehetőséget ad a népesség életminőségének időbeni és területi összehasonlító vizsgálatára. A HDI értékek alapján hazánk 2004-ben a

„világranglista” 35. helyét foglalta el. A magyar HDI ekkor 0,869 volt, ami valamivel meghaladta Argentína értékét, de elmaradt Csehországétól. A magyarországi megyék közt - 2005-ös HDI értékük alapján -jelentős fejlettségbeli különbségek mutatkoztak. A legfejlettebb Budapest a legfejletlenebb Békés megye hazánkban. A balatoni kistérségek relatív pozíciói nem változtak. A kistérségi HDI értéke a kilencvenes évek eleje és 2005 között minden kistérségben nőtt. A csökkenésből és a növekedésből egyes kistérségek az átlagosat meghaladó mértékben részesedtek, ezek közül viszont jellemzően hiányoznak a balatoni kistérségek. A számítások eredményei szerint korábban tehát országos viszonylatban magas életminőséggel volt jellemezhető a régió és e megállapítás még a balatoni turizmusrecessziós periódusának egy olyan évére is igaz, mint az 1994-es esztendő Az utóbbi másfél évtizedben viszont a térség már nem tud lépést tartani a hazai legfejlettebbekkel, emberi életminőség mutatói az ország innovációs centrumaihoz képest kisebb mértékben nőnek (Csite-Németh, 2007).

Sulyok Judit 2005-ös kutatási eredményei alapján megállapítható, hogy a Balaton, mint turisztikai desztináció - az ismerethiány miatt - a legtöbb küldő piacon nem rendelkezik markáns és pozitív megítéléssel, Németországban, Ausztriában és Hollandiában azonban ismert. A Balaton természeti adottságait a turisztikai szakma és a Balatonnál már járt utazók egyaránt pozitívan értékelik. A vízparti utazás azonban nem minden külföldi piacon vonzó, ezeken a küldő piacokon a Balaton régiót a kulturális és gasztronómiai vonzerő (várak, borkóstolás) népszerűsítheti. Az áremelkedést a visszatérő vendégek azonban negatívumként említették. Emellett a negatív elemek közé sorolták a gyakran nem megfelelő higiéniás körülményeket, a nem megfelelő színvonalú szolgáltatásokat (Sulyok, 2006).

Az átlagos tartózkodási idő csökkenésének nemzetközi trendjein észrevehető a kereskedelmi és a magánszálláshelyek forgalmában egyaránt a Balatonnál.

A szálláshely kínálat is átalakult: a (magasabb kategóriájú és gyógy, illetve wellness) szállodai, valamint panzió és üdülőház kapacitások kibővülése mellett, a kempingek és turistaszállók férőhelyeinek száma csökken (Mester et al., 2006).

Fókuszcsoportos interjúk és mélyinterjúk segítségével 2006-ban Kiss és Sulyok készítettek egy tanulmányt, amelyben feltérképezték, hogy a külföldiek mennyire ismerik hazánkat, mire asszociálnak térséggel és szolgáltatásainkkal kapcsolatban. A nyugat-európai küldő országokból érkező turisták számos negatív változót említettek az infrastruktúrára, gazdaságra, éghajlatra vonatkozóan. Kelet-Európából érkező turisták véleménye kissé kedvezőbb volt. Mindkét tábor megemlítette, hogy a főváros mellett a Balaton térségét és a gyógyfürdőinket látogatják előszeretettel (Kiss-Sulyok, 2007).

Lőrincz (2007) kutatásai során vizsgálta a Balaton hatását Veszprém turizmusára, amely város nem része a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetnek. Interjúkat készített, amelyből kiderült, hogy hűvös időben, valamint a fesztiválok idején kedvelt cél a város a Balaton partján üdülők körében. Az utóbbi években a balatoni programkínálat színesedett ugyan, de a megkérdezettek véleménye szerint a programlehetőségek egysíkúak, az alternatív lehetőségek köre szűk a Balatonnál.

A Balatont kívánta népszerűsíteni Pókos (2007) egy a Comitatusban megjelent cikkében, ahol a 2007-es évre vonatkozó balatoni programokat sorolta fel, érintve a gyermekprogramokat, természetjárást; a lovas turizmust és a kerékpárturizmust, amely a tavat körülölelő kerékpárúton az ún. Balatoni Bringakörúton egyre több turistát vonz.

Véleménye szerint 3-5 éven belül a Balaton arculata meg fog változni pozitív irányt követve. Ezt elősegíthetik a négy csillagos wellness szállodák, az egyre népszerűbb és külföldi közönség számára is nyitott vitorlásturizmus. Új kínálati elemként lépnek be a most épülő golfpályák Balatonudvarin, Balatongyörökön és Zalacsányban. A sármelléki FlyBalaton, amely hazánk második legnagyobb reptere, indít járatokat Németországba, Svédországba, Svájcba, Hollandiába és Angliába, és természetesen ezen küldő országokból, szívesen látja térségünkbe a látogatókat. Pókos (2006) egy évvel korábban megjelent cikkében felhívta a figyelmet a strandok infrastruktúrális fejlesztése mellett, medencék és játszóterek építésére. A kiszolgáló létesítmények korszerűsítésére.

Véleményem szerint is sok olyan fizetős strand van még ma is a part mentén, amelyek elmaradnak az Európai Uniós normáktól, azonban ellenpéldaként hozható fel a keszthelyi strandok fejlesztése és korszerűsítése.

Frank Dezső 2006-ban és 2007-ben is publikált a Balatonról Somogy megye vonatkozásában. A Comitatusban megjelent cikkek arra hívták fel a figyelmet, hogy Somogy megye kereskedelmi szálláshelyei nem csak pozitív változásokat mutattak.

Érdekesség, hogy pontosan 4,5 %-kal többen látogatták az előző évhez képest, konkrét adatok szerint 2005-ben a 2004-es adatokhoz képest is 4,5%-os volt a változás és 2006-ban 2005-ös évhez képest is 4,5%-ot tett ki. További érdekes párhuzam a szerző tollából, hogy a legtöbb külföldi vendég Németországból érkezik, mindkét évben 86 ezerre volt tehető ez a szám, ugyanakkor mindkét évben 5%-kal kevesebb külföldi és 10%-kal több hazai vendég szállt meg Somogyban. Itt megjegyezném, hogy a belföldiek számának növekedése összefüggésbe hozható az üdülési csekk megjelenésével, azonban ez a jelenség a Balaton közelsége miatt érinti jobban ezt a

térséget illetve, „Somogyország” csodás termálvízadottságainak tudható be, amellyek vonzzák a belföldi turistákat is.

Zala megyében is számos fejlesztés történt, amely hívogatja a kikapcsolódni vágyókat.

2007-ben már a látogatók rendelkezésére állt a Balatonon egyedülálló Szigetfürdő rekonstrukciójának korhű felújítása Keszthelyen. Még ebben az évben megalakult a Hévíz Turizmus Marketing Egyesület. Zalakaroson a Gránit Gyógyfürdőben már évek óta folyó fejlesztések eredményeképpen a gyermek élménymedence és egy újabb fedett élménycsarnok is elkészült, amely a családok számára is megfelelő szolgáltatásokat nyújt és jelentős magánbefektetéssel szállodát építettek. Mindemellett sajnos problémák is jelentkeztek, hiszen a vállalkozók és adott települések önkormányzatai között nem mindig eredményes a párbeszéd, pedig a vállalkozások jelentős helyet kell kapjanak a turizmus intézményrendszerébe, szolgáltatásaikkal és termékeikkel.

A probléma Detrich (2007) javaslata szerint talán orvosolható lehetne a legtöbb európai országban és néhány helyen már hazánkban is működő turisztikai desztináció-menedzsment rendszerével, amelynek alapja az összefogás és együttműködés. Ez esetben a közösen létrehozott turisztikai egyesületek helyi-térségi önkormányzatként működnek, és teljes felelőséggel döntenek turisztikai kérdésekben, segítenek Önkormányzat Közgyűlése a Turisztikai és Külkapcsolatok Bizottsága döntései alapján, a Megyei Turisztikai Hivatal közreműködésével 2006-ban 50 millió Ft-tal támogatta a turisztikai célú tevékenységeket. Ezen belül sor került a kistérségi marketing munka segítésére, valamint szezonhosszabbító nagyrendezvények lebonyolítására (Veiland, 2007).

A Balatoni Integrációs Kht. Társadalomtudományi Kutatócsoport (2002; 2004; 2005) végzett kutatásokat a „Balaton Kiemelt Üdülőkörzet állandó, felnőtt népességének szociológiai vizsgálatáról”; valamint a „Közepes és nagyvállalkozások a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben”- címmel. Ezt megelőző években a „A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén kívüli székhellyel rendelkező mikro, kis- és középvállalkozások Üdülőkörzeten belüli érdekeltségei és működésük szezonális jellemzői” - címmel jelentettek meg tanulmányt 2004-ben, amiben 2003-as eredmények is szerepelnek. Ez utóbbi azonban az összes ágazatban tevékenykedő vállalkozásra kiterjedt, és részletesen foglalkozott a szálláshely szolgáltatás-vendéglátással is. Itt fontos megjegyezni, hogy a legtöbb kutatás a Balatonnál a teljes sokaságot igyekszik feltérképezni, legyen szó antropológiai vizsgálatokról, vagy az Üdülőkörzet egyéb jellemzőiről.

A Központi Statisztikai Hivatal folyamatosan közli jelentéseiben a Balatonhoz látogatók számát, a szálláshely-szolgáltatásokról szóló legfrissebb információkat, turizmusról szóló jelentéseket, amiből értékes következtetéseket lehet levonni és szekunder kutatási anyagként újabb primer kutatások előzményeként szolgálhatnak.

A turizmus negatív és pozitív társadalmi-kulturális hatásai egyaránt jelen vannak az elemzett desztinációban. Pozitív hatásként merül fel a foglalkoztatás növelése, új

munkahelyek létrehozása, a nyelvtudás felértékelődése, az elmaradt területek gazdasági élénkítése. Ugyanakkor negatívum, ha a munkahelyek száma csupán a szezon ideje alatt növekszik, szakképzetlen munkaerőt is alkalmaznak, amely olcsóbban áll rendelkezésre ezzel a helyi lakosok munkalehetőségei háttérbe szorulhatnak, fokozottá válhat az egyenlőtlenség a közösségen belül. A szerkezeti, illetve demográfiai átalakulás szemszögéből nézve a fejlődés oldalán sorolható fel az infrastrukturális fejlődés, a turisztikai desztináció imázsának javulása, sztereotípiák csökkenése a tolerancia növekedése az idegenekkel kapcsolatban.

A szolgáltató szektor súlyának és a turizmusból származó bevételek növekedése. Az ezzel szemben felmerülő nehézségek közé tartozik, hogy a csak pár hetet vagy hónapot itt töltő üdülőtulajdonosok kevésbé elkötelezettek hosszú távon, mint a helyi lakosok.

Utánuk az önkormányzat támogatásokba nem részesül, és kevésbé veszik ki részüket a közterhekből. Felverik az ingatlanárakat így a helyi fiatalok dezurbanizációjához vezetnek. Ugyanakkor, ha a külföldiek be tudnak kapcsolódni a közösségi életbe, az mindenképpen pozitívumként említhető. A helyiek a szezon ideje alatt szeretnék kitermelni egész éves bevételük nagy részét, így túlzott függőség alakulhat ki a szektort illetően. A nyári zsúfoltság a legtöbb helyen a Balaton mentén közlekedési problémákat okozhat, amelyet enyhíthet az M7-es autópálya (KSH, 2007).

A magyarok is szívesen látogatnak el a Balatonhoz, akár egy hosszú hétvégére is. Az elmúlt években megnyílt 4 csillagos szállodákat előszeretettel látogatták. A magas minőséget, a jó kiszolgálást, a kényeztető wellness és szépség programokat, vagy az embert próbáló túrázásokat sokan kedvelik. A kisgyermekes családok különösen preferálják a Balaton déli partját, hiszen a sekély vízszint és a lassan mélyülő lidós partvonal biztonságos fürdőzést jelent az apróságoknak.

Elindult a fejlődés a vendéglátás területén is. A hangulatos kisvendéglők, csárdák, és a nagy első osztályú éttermek ízléses környezetben, gazdag választékkal várják a vendégeket. A szolgáltatás minősége és szerkezete egyre inkább összhangban van az

Elindult a fejlődés a vendéglátás területén is. A hangulatos kisvendéglők, csárdák, és a nagy első osztályú éttermek ízléses környezetben, gazdag választékkal várják a vendégeket. A szolgáltatás minősége és szerkezete egyre inkább összhangban van az