3. AZ EMPIRIKUS KUTATÁS EREDMÉNYEI
3.2 A kérdőíves vizsgálatok eredményei
3.2.4 A vállalkozókra vonatkozó demográfiai ismérvek
A vizsgálatban bevont személyek nem és kor szerinti összetétele, valamint iskolai végzettsége is befolyásolhatja a vállalkozás ágazatok szerinti megoszlását és az üzlet sikerességével való elégedettség mértékét.
A 11. ábra a vállalkozók kor szerinti megoszlását szemlélteti ágazatonkénti bontásban.
A pályakezdő 35 év alatti fiatalok kisebb arányba részesülnek, hiszen a többség nem rendelkezik megfelelő hitelképességgel, vagy egzisztenciával vállalkozása létrehozásához. Akik közülük beletartoznak a 16% illetve 17%-ba, szülői támogatással indulnak, vagy családi vállalkozást visznek tovább (ez további válaszaikból derült ki), esetleg kis tőkeigényű vállalkozást üzemeltetnek. A 35-50 év közötti erejük teljében lévő emberek többsége a családi megélhetés miatt döntött ezen hivatás mellett, az ő jelenlétük a legmeghatározóbb: a kiskereskedők 48%-a a vendéglátóhelyeket üzemeltetők 43%-a tartozik az említett korcsoportba.
11. ábra: Tulajdonosok kor szerinti megoszlása ágazatonkénti bontásban, 2006
Forrás: Saját kutatások
Meghatározó az arányuk az 51-65 év közöttieknek, akik közül többen válaszoltak arra a kérdésre, hogy - mi motiválta őket a vállalkozásuk létrehozásakor,- úgy, hogy kényszervállalkozókká váltak a privatizációval együtt járó munkanélküliség következtében. Természetesen vannak, akik kihívást és nagyobb jövedelmezőséget látnak a Balatonban, így tudatosan, és nem kényszerből lettek vállalkozók.
Az un. „garázsboltok” születése a gazdaság szerkezeti átrendeződése miatt állástalanná 17%
jegyezték be és tulajdonosaik közel fele a 35 év körüli, vagy az alatti korosztályból került ki. Ők 2006-ban, a vizsgálat idején a 36-50 év közötti korosztályhoz tartoztak. Az ön- és családfenntartó vállalkozók jelentős része a kiskereskedelemben tevékenykedett.
A vendéglátás egy speciális szaktudást igénylő ágazat a térségben. A különböző korcsoportokba tartozó vállalkozók aránya itt azért kiegyenlítettebb, mert a befektetések motivációja közt itt már számottevő a függetlenség iránti vágy és az üzleti kihívás is.
Még ha némelyik nagyobb befektetett tőkét is igényel nem köthető közvetlenül korcsoportokhoz.
A vállalkozók felkészültsége, szakképzettsége szintén fontos kérdése lehet sikerességüknek.
A kutatás eredményeiből jól látható a 12. ábrán, hogy a rendszerváltás követően a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben is a középfokú végzettségű, illetve a felsőfokú (OKJ) főiskolai, illetve egyetemi oklevéllel rendelkező vállalkozók aránya a meghatározó.
Ennek egyik oka az, hogy a fiatal, gyakran több nyelven beszélő fiatalok a térségben állami szervezetnél csak kevesen kaptak munkát, a többség mégis szeretett volna a szülői ház közelében letelepedni. Ők fantáziát láttak a kiskereskedelemben és a vendéglátásban a tó mellett, közülük néhányan családi vállalkozást vittek tovább, de a többség más munkalehetőség és regionális ipari létesítmények hiányában a megélhetését szerette volna megalapozni.
12. ábra: A megkérdezett vállalkozók iskolai végzettség szerinti megoszlása a Balatonnál, 2006-ban
Forrás: Saját kutatások
A vizsgálatból kiderült, hogy a Balaton menti vállalkozók többsége tanult ember, középfokú végzettségűek mellett jelentős arányban vannak jelen a technikusi végzettséggel bírók, ahogy ezt a 12. ábra is mutatja. Ezen technikusi képesítés többsége boltvezetői illetve üzletvezetői képesítés, ami ma már elengedhetetlen feltétel jogi szempontból és előnyös szakmai szempontból is ezen ágazatokon belül az üzlettulajdonosoknál. Főiskolai vagy egyetemi oklevele a vendéglátóhelyet üzemeltetők közül 31%-nak, a kiskereskedelmi egységet vezetők közül 24%-nak van.
A Balatoni Integrációs Kht. 2003-as jelentése szerint: „a régión belüli regisztrációjú kis-és középvállalkozók 35%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezik. 62%-uk beszél valamilyen idegen nyelvet. A vállalkozások 52%-ban már ma is részt vesz a gyermek, kétharmadukban (67%) viszont arra számítanak, hogy a következő generáció továbbviszi a családi vállalkozást” (Olah, 2003a)
Az önálló vállalkozói léttel kapcsolatban, 1988-ban végzett többek között Czakó által készített kutatásból kiderült, hogy nagyban befolyásolták a magasabb iskolai végzettség és a vállalkozást megelőző munkahelyi életpálya, valamint a vezetői életszakaszok (Czakó, 1997). 1993-ban megismételt kutatás szerint a főállású vállalkozók között több a szakmunkás, a nő, és 20%-uk 30 évesnél fiatalabb. Ez azt mutatja, hogy a tudás és a tapasztalat, mint erőforrás - amit rendszerint az iskolai végzettséggel és a munkahelyen szerzett tapasztalatokkal mérnek - látszólag veszített jelentőségéből. Az 1991 óta alakult vállalkozások tulajdonosainak iskolai végzettségét vizsgálva az érettségizettek és a felsőfokú végzettségűek aránya meghatározó (8 általánost, vagy annál kevesebbet végzett a részsokaság 10%-ka, szakmunkás 20%-uk, érettségizett 40%-uk, felsőfokú végzettségű 30%-uk). Az 1996-ban még működő, „túlélő” kisvállalkozások tulajdonosai között - a vállalkozó foglalkozási viszonyának függvényében - ennél is nagyobb a szakmunkások és a felsőfokú végzettségűek aránya. Az egyéni főállásúak - nemektől függetlenül - egyharmada szakmunkás, és csak egyötöde felsőfokú végzettségű. A mellékállású „túlélők” között ezzel szemben 53%-os a felsőfokú végzettségűek aránya a nők között ez az arány 48% volt. Ott maradtak meg többen a magasan kvalifikáltak, ahol a vállalkozások puszta létéből is lehet előnyökhöz jutni: mellékállásúak - cégben és társaságban-, valamint a többszörös tulajdonosok között. (Ez utóbbiak háromnegyed része felsőfokú végzettségű. Az 1990 utáni vállalkozók 60%-a 1993-ban még nem volt 40 éves. Ez az arány az 1990 előtti vállalkozók körében 33%. Mivel a vállalkozások alapítása 1990 óta igen liberális szabályok szerint történik, gyakorlatilag semmilyen adminisztratív korlát nincs, bárki lehet kisvállalkozó, akinek megvan a képesítése adott tevékenységhez. Valószínű, hogy a munkahelyi tapasztalat hiányában az iskolázottság felértékelődik az önállóvá váláskor, különösen a fiatalok esetében.
Az adatok szerint az 1991 óta vállalkozó fiatalok is és szüleik is az iskolázott rétegekhez tartoznak, nyelvtudásuk is jobb, mint a régebbi vállalkozóké. A családi háttér, a neveltetés és a több (nyelv) tudás a fiatalok önállósodásában helyettesítheti a régebbi vállalkozók életében oly fontosnak látszó munkahelyi (vagy második gazdaságbeli) tapasztalatot. A fiatalok nem rendelkezhetnek ilyen erőforrással, hiszen nem volt idejük kapcsolatokat kiépíteni és álláshelyek hiányába szakmai gyakorlat megszerzésére is kevesebb lehetőségük volt. Úgy tűnik, a családi háttér szerepe a fiatalok vállalkozóvá válásában feltehetően már nem a vállalkozói tapasztalatok közvetlen "átadásában" fontos - ennek 1988 -ban még jelentős szerepe volt -, hanem az anyagiak, az induló tőke előteremtésében.
Továbbá a neveltetés, a stabil, támogató családi háttér és kulturális környezet bizonyára kedvez a próbálkozó magatartásnak az eddig nem igazán megszokott pályautak választásában. A fiatal - 30 éven aluli - kisvállalkozók csaknem egyharmadának édesapja szellemi foglalkozású volt, míg a keresők korcsoportja egészében ez az arány csak 18 %-os (KSH, 2004b).
A megkeresett vállalkozók véleményének eredményei is alátámasztják azt a szakirodalomban máshol is előforduló megállapítást (Czakó, 1997), hogy a vállalkozások megszűnése kapcsán regisztrált tendenciák szerint a nők által vezetett megszűnő vállalkozások körében a képzettebb vállalkozók nagyobb arányban voltak mellékfoglalkozásúak. Az idős, csak általános iskolát végzett nők nyugdíjba mentek.
A legfeljebb 30 évesek körében a gimnáziumi érettségivel rendelkezők több mint fele is kilépett a vállalkozók közül (tipikus tevékenységük volt a mellékállású ügynökösködés, ami valószínűleg mégsem "jött be" mint üzleti lehetőség). A férfiak vállalkozásai megmaradtak (körükben a megszűnési arány alacsonyabb), de nagyobb a fiatal, gimnáziumban érettségizettek aránya a megszűnők között. A megszűnés utáni pályafutás leírásából az látszik, hogy ők lehetnek azok, akik ugyanazt végzik majd, mint eddig, csak nem vállalkozásban, hanem például alkalmazottként. Vagyis nem a magasan kvalifikáltak hagytak fel a vállalkozással.
A tudás, ami a szakképzettség, iskolai végzettség, nyelvtudás minőségét jelenti, felértékelődik a munkahelyi, illetve a második gazdaságban szerzett tapasztalatok rovására, amennyiben a kisvállalkozói kör fiatalodik. Valószínű az is, hogy mivel a kisvállalkozók egyre többen vannak, a cégek átörökítése révén a családi háttér
"közvetlen" szerepe is megnő az önállóvá válás folyamatában.
Az 13. ábra a lekérdezettek nem szerinti megoszlását mutatja. A férfiak aránya nagyobb a vendéglátóhely tulajdonosok között, 68%-kal duplája a nőkének. A kiskereskedelmi vállalkozásokat üzemeltetők nem szerinti megoszlása, már kiegyenlítettebb, de még itt is a férfiak képviseltetik magukat nagyobb arányban. A nők között több a mellékfoglalkozásúak aránya és családi teendőik mellett ők kevesebb időt tudnak szánni az üzletre a válaszok alapján.
13. ábra: Az üzlettulajdonosok nem szerinti megoszlása alágazatok szerint, 2006 BKÜ
Forrás: Saját kutatások
A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben nagyon fontos szerepet játszik a nyelvismeret, hiszen az itt élő kereskedők forgalmát nagymértékben befolyásolják a szezon ideje alatt ide látogató külföldi turisták.
A 1970-es és 1980-as években nyugat-német és kelet-német találkozóhelyé avanzsál.
Balaton arra késztette az itt élő vállalkozókat, hogy nyissanak a keleti nyelvek mellett, - aminek hazánkban volt hagyománya - a nyugati kultúra felé is, így nagyon sokan az itt élő vállalkozók közül a tömegesen hazánkat látogató nyugati turisták miatt a német nyelv tanulását szorgalmazták saját maguk és alkalmazottak számára is.
Bár az ide látogatók aránya az elmúlt évtizedben az összetételt illetően is sokat változott mégis a térségben befektetők közül 75%-os arányban a német nyelvet használják legtöbbször.
57%
68%
43%
32%
0%
20%
40%
60%
80%
100%
120%
140%
Férfi
Nő
Kiskereskedő Vendéglátó
Emellett egyre szükségesebbé válik az angol nyelv gyakorlati ismerete is, a 14. ábrán látható eredmények is ezt támasztják alá.
14. ábra: A vizsgálatba bevont vállalkozások tulajdonosainak nyelvismerete
Forrás: Saját kutatások
Az empirikus kutatásomban a Balaton Kiemelt üdülőkörzet vállalkozóinak motivációi az alábbiakkal jellemezhetők. A megkérdezettek válaszaiból kiderült (15. ábra), hogy a vállalkozásuk beindításának motivációjában a kényszervállalkozás áll az első helyen 55,6 %-kal.
Közvetlenül utána a megélhetési gondok leküzdésétől vezérelt vállalkozás áll 24,7%-kal. A megkérdezett vállalkozók közül sokan a privatizáció következtében megszűnő állami vállalatok alkalmazásában álltak korábban, így a megélhetési gondok leküzdésére kényszervállalkozók lettek.
5%
1%
1%
1%
1%
1%
1%
36%
39%
1%
5%
7%
1%
0% 10% 20% 30% 40% 50%
nem beszél idegen nyelven spanyol alapfok
orosz alapfok orosz középfok
francia alapfok francia középfok
olasz alapfok német alapfok német középfok német felsőfok
angol alapfok angol középfok angol felsőfok
kényszerválla lkozás;
55,60%
üzleti okok;
6%
családi okok;
1%
megélhetési gondok leküzdése;
24,70%
családi vállalkozás továbbvitele;
2,70%
önállóság/
függetlenség;
5%
magasabb életszínvonal
elérése; 2%
kihívás; 3%
15. ábra: A vizsgálatba bevont 300 vállalkozás létrehozásának motivációja a Balatonnál 2006-os adatok alapján
Forrás: Saját kutatások
Ezek a vállalkozások családi kisegítővel, vagy legfeljebb néhány alkalmazottal dolgoznak, amelyek egy család megélhetését biztosítják. Fizetik maguk után a törvény által előírt járulékokat, ami a minimálbér kétszerese után fizetendő. A nyári hónapok alatt kell jövedelmük nagy részét előteremteni, hogy megérje egész évben nyitva tartaniuk, mivel a szezon idején többszöröse is lehet a forgalmuk.
A tó környéke már évtizedek óta vonzó a vállalkozók számára. Akik a helyi lakosok közül kerülnek ki, amellett, hogy közepes illetve jó üzletnek tartották a balatoni turizmust, gyakran kényszerű megoldásként vágtak bele tevékenységükbe, de a tapasztalat és a jó üzletpolitika megteremtette hosszú távon számukra a saját, illetve családjuk megélhetési forrásait. A tőkeerősebb cégek motiváció már mások. A kihívást (3%) és az üzleti okokat (6%) elsősorban közepes méretű cégek jelölték meg a motivációk között fő szempontként és alapításuk a ’90-es évek közepére illetve végére tehető.