A turizmus társadalmi-kulturális és gazdasági hatásai

A turizmus fejlődése bizonyos fokon együtt jár az infrastruktúra fejlődésével, sőt a turisztikai desztinációk sikerességének egyik előfeltétele. A turizmusból származó bevételek hosszabb távon elősegítik a nemzetközi, nemzeti és helyi fejlesztéseket. Az új utak, csatornahálózatok, iskolák és egészségügyi ellátások elősegítése hozzájárul a helyi lakosság életminőségének a fejlesztéséhez és az idegenforgalom élénküléséhez. Mint külföldön, mint pedig a hazai turisztikai desztinációkban a szezonalitás olykor pótlólagos költségeket ró a helyi közösségekre (Cant, 1980), máskor a meglévő infrastruktúra túlterheltségét eredményezi, ami például forgalmi dugókat, vagy bizonyos szolgáltatások minőségi romlását idézheti elő.

A turizmus fejlődésének következménye lehet a tulajdonviszonyok átrendeződése.

Mivel a turisztikai szolgáltatások nagy része magántulajdonban volt, az erőforrások privatizálása kezdetét vette a nyolcvanas évek végén. A helyi társadalom bizonyos mértékig átrendeződött, a hagyományos struktúrák átalakultak (Craik, 1991). Ezen folyamatok megfigyelhetők a Balatonnál is, hiszen az ideglátogató turistákon túl hazai és külföldi ingatlantulajdonosok is megjelennek a térségben, amint arra a következő 1.3-as fejezetben utalni fogok.

A korábban nem jövedelmező tevékenységek keresett szolgáltatássá válhatnak (ilyen a főzés, kertészkedés, takarítás), ami az adott tevékenységet végző lakosság számára kedvező társadalmi változást hoz magával (Zarkia, 1996). Ezen változásoknak azonban negatív vetületét is meg kell említeni, ez pedig a „szürkegazdaság” valamint a „fekete foglalkoztatás” jelenléte.

Az általános árszínvonal emelkedése akadályozhatja a helyi lakosok fogyasztási lehetőségeit (Haralambopoulos & Pizam, 1996; Ross, 1992). Szezonális keresletnövekedés esetén az idegenforgalom számára csúcsperiódust követően az árak ugyan csökkennek, de ez nem éri el az előzetes növekedés mértékét (Halmos 1993). A jelenség a Balaton mentén főként a part menti településeken figyelhető meg, a vállalkozók drágábban adják termékeiket a szezon kezdetével. Jövedelmük nagy részét a tavasztól őszig tartó időszakban szerzik meg, ezért drágában kínálják termékeiket, szolgáltatásaikat a nyári időszakban. Ez nem feltétlenül jó politika, hiszen az elégedett vendég fog visszatérni a térségbe és ő is viszi haza a pozitív reklámot.

A turizmus fejlődésével párhuzamosan megfigyelhető jelenség a népesség összetételének, illetve demográfiai jellemzőjének megváltozása. A növekvő munkahelykínálat a betelepült vállalkozások révén a szezon ideje alatt vonzza a fiatal munkavállalókat, illetve a pihenni vágyó nyugdíjas korúakat, akiket a nyugodt körülmények, és a kellemes éghajlat motivál a költözésre. Változhatnak a családi kapcsolatok is. A turizmushoz köthető vállalkozások beindítása a családon belül több generációt is összefogásra késztethet. A nagyszülők besegíthetnek a vendégek fogadásába, vagy „háttérbázisként” segítséget nyújthatnak az unokák nevelésében, amíg a szülők dolgoznak (Kousis, 1996).

A turizmus ugyanakkor elvonhatja a munkaerőt a hagyományos gazdasági szektoroktól kiváltképp a mezőgazdaságtól. Nem volt, aki a korábban önellátó módon előállított terményeket előállítsa, így a közösség importra szorult. Ez az idegenforgalomból

származó profit egy részének kiáramlását eredményezte a helyi gazdaságból (Verbole, 1995; Crick, 1996). Véleményem szerint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben ez másként történt a ’90-es években a termelő szövetkezetek felszámolásával. Hazánkban sokan elvesztették munkájukat a mezőgazdasági szövetkezetek felszámolásának és a privatizációnak a következtében, ők a mikro-vállalkozások létrehozásában látták a boldogulás. Míg ezzel szemben a tengerparttal rendelkező szomszédunknál Horvátországban a turizmus volt az, ami elvonta a munkaerőt az agrár-ágazattól, mivel könnyebb munkalehetőséget teremtett a turisták számának növekedésével.

A társadalmi mobilitást is növeli a turizmus a szezon ideje alatt foglalkoztatott nők és fiatalok esetében, ennek következtében átalakulhatnak családi kapcsolatok is. Ahogy a többi ágazatra is, így az idegenforgalomhoz közvetlenül köthető területekre is igaz, hogy a nők rosszabbul fizetett alacsonyabb szintű, főként háztartásvezetéshez hasonló állásokat töltenek be, ami a legtöbb helyen akár a jogi szabályozás ellenére is fennáll.

A felsoroltakon túl a turizmus fejlődésével együtt jár a munkahelyteremtés a fejlődő desztinációkban. Ahol azonban szezonális szolgáltatások vannak, ott igyekeznek ideiglenes munkaerő-állománnyal megoldást találni a problémákra. Ez egyrészt nagyon jó a térségben éppen jelen lévő munkavállalók számára ugyanakkor a vendégmunkások és a helyi lakosok között kialakulhatnak ellentétek is abban az esetben, ha a „kívülről érkezők magasabb presztízsű jobban fizetett állásokat kapnak” (Teo, 1994). Sokan azért kezdtek a Balatonnál vállalkozni, mert a turizmus jövőjében látták megélhetésük egyetlen kulcsát. Saját empirikus kutatásom többek között arra is kitér, hogyan oszlik meg a demográfiai szempontból a vállalkozók aránya, nem és korösszetétel alapján, mi motiválta az üzleti tevékenység beindítását, milyen iskolai végzettség illetve nyelvtudás áll ezek hátterében.

A turizmus fogadóközösségre tett hatásait három fő kategóriába lehet sorolni:

gazdasági, társadalmi-kulturális és fizikai hatások (Mathieson & Wall, 1982). Az egyes kategóriák határai átjárhatóak és ugyanazok a változások gyakran több kategóriába is besorolhatóak. infrastrukturális fejlődéssel jár együtt, milyen látogatószám-növekedéssel jár, vagy azt, hogy a vizsgált desztináció milyen költésstruktúrájú vendégeket vonz. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben az infrastrukturális fejlesztések az M7-es autópálya átadásával vettek lendületet, ami a térségben domináló szolgáltató ágazatok, vendéglátó és kiskereskedelmi egységek árubeszállítását könnyítik meg, és lehetővé teszik a turisták számára a térség gyors megközelíthetőségét.

Vizsgálatom helyszínén az egyik legfontosabb gazdasági hatásként a gazdasági ágak diverzifikációja mellett a munkahelyteremtést említeném. Vállalkozások beindításával új munkahelyek jönnek létre, a nyári szezon idején a szezonális munkahelyek száma megnő, hogy milyen mértékben erre empirikus vizsgálataim során visszatérek.

A turizmus fizikai hatásai a fogadó térség természeti és épített környezetében a turizmus fejlődése miatt bekövetkező változásokkal lehet jellemezni. A turizmus társadalmi hatásai pedig a turizmus fejlődése következtében a fogadó népesség - és kisebb mértékben a turisták - életminőségében bekövetkező változásokat jelentik (Boothroyd 1978 alapján).

A Balatonnál ezek a társadalmi hatások a közösség jellemzőinek, szerkezetének átalakulásában jelentkezett, és érezhetőek voltak a családok és az egyének szintjén is.

Például új társadalmi osztályok jelentek meg a kilencvenes évek derekán, amikor legálissá vált a szobakiadás. A hétvégi (rekreációs) lakosok jelenléte is a társadalmi hálózatok átalakulásához vezetett, ide értve a belföldi- és a külföldi környezeti hatások elemzését jogszabály teszi kötelezővé turisztikai beruházások esetén, a gazdasági hatások a nemzeti és a helyi kormányzatok, illetve a magánszektor számára fontosak, a társadalmi hatások elemzése pedig általában a tudományos szféra vagy a helyi közösségek érdeklődésének köszönhető. A célja legtöbbször a váratlan változások gyakoriságának csökkentése, a tervezett vagy elengedhetetlen változás előre nem látott vagy nemkívánatos következményeinek mérséklése, illetve az elkerülhetetlen negatív hatások kompenzálására vonatkozó tervezés lehetővé tétele (Meredith, 1991).

Hatásvizsgálatra általában konkrét projektek esetében kerül sor (Becker, 1997), az alkalmazott módszerek módosításával azonban lehetőség nyílik utólagos és szélesebb körű, tehát például regionális szintű hatáselemzésre is.

A térség lehetőségeinek hatékony kiaknázása, továbbá a térség sajátos igényeihez és szerkezetéhez igazodó megoldások megteremtése érdekében a kiemelt fejlesztési szakterületek mellett egyenlő súllyal kerültek kidolgozásra az intézményrendszer megújulását elősegíti javaslatok is a partnerségi kapcsolatainak intézményesítésének elősegítéséhez a Balatonnál.

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetre vonatkozó Balaton Régió Részletes fejlesztési terve 2007-2013. is egy hatáselemzésből kiinduló fejlesztéseket előirányzó Komplex Program, ami a Nemzeti Fejlesztési Hivatal és az Országos Területfejlesztési Hivatal kezdeményezésére 2005 közepén indult meg (BFT, 2006). A Komplex Program egy fókuszált tervezést jelenít meg, elsősorban a kiemelten Balaton-specifikus, a térség országos szintű kiemeltséget alátámasztó tematikákra koncentrálva. További jellegzetessége, hogy az uniós fejlesztéspolitika támogatási területeire terjed ki, és az uniós fejlesztési forrásokból finanszírozható intézkedéseket tartalmaz. Többek közt kitér a Balaton gazdaságának diverzifikálására és a vállalkozások fejlesztési lehetőségeire.

Szükségesnek látták a terv készítői, -aminek előmozdítását magam is kiemelt prioritásúnak tartom- a térség turizmus menedzsment rendszerének megújítását, a szálláshelyek és kiegészítő szolgáltatások színvonalának javítását és a turisztikai termékek fejlesztését.

Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Hosszú Távú Területfejlesztési Koncepcióját 2020-ig prognosztizálták a szakértők. A koncepció kellő alapot nyújt jövőbeni fejlesztési stratégiák és azokra alapozott konkrét döntések meghozatalához, továbbá iránymutatást nyújt a régió preferált fejlesztési irányairól a köz- és magánszféra számára. A koncepció fókuszáltan a térség egységes természetföldrajzi adottságaiból következik elsősorban gazdaságfejlesztési és foglalkoztatási, valamint környezetvédelmi célkitűzéseket, eszközöket fogalmaz meg (Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht., 2008).

A vállalkozások jövedelmezősége növelésének egyik leghatékonyabb módja a koncepció szerint az innováció. Az innovációban rejlő lehetőségek kihasználása érdekében szükséges a gazdaság diverzifikálása és a vállalkozások modernizálása. Azért is tartom kiemelten fontosnak ezt az indikátort mivel a disszertációmban a turizmushoz köthető ágazatokon belül a mikro, kis- és közepes vállalkozások helyzetét elemeztem. A szakértői jelentés szerint ugyanis a régióban jelentős piaccal rendelkező, vagy exportképes terméket előállító termelő kisvállalkozó található. Koncepciójuk alapján a vállalatközi és kutató-fejlesztő intézetekkel való együttműködését kellene ösztönözni a vállalatok közötti együttműködés kialakítását erősíteni. A termelés, értékesítés és az innováció területén (pl.: klaszterek, beszállítói rendszerek) a meglévő innovációs kapacitásokkal fejleszthető lenne.

Egy másik 2006-ban készült Magyarország összes vállalkozására vonatkozó tanulmány az előbb említett tervek kivitelezhetőségét megkérdőjelezi némely vállalkozói méretkategóriánál. A vizsgálat 812 kérdőív feldolgozása során az 1995-2003 közötti időszak teljesítményi és jövedelmezőségi adatai írta le a vállalkozásokra vonatkozóan.

A KKV-k 40%-a mondta az, hogy a beszállítóvá válás vagy annak növekedése a közeljövőben nem mozdítja elő cége növekedését. Ez az eredmény a nagyszámú mikro-vállalkozói kör véleményének köszönhető (Németh-né et al., 2008). A mikro vállalkozások esetén a legnehezebb a vizsgált mutatók alapján, melyek szerint az árbevételeik stagnálnak, forgalomnövelési lehetőségeik korlátozottak. Nem rendelkezik nagy részük beszállítói kapcsolatokkal a nagyvállalkozások felé, ha mégis az nem jelent náluk pozitív változást, sok esetben függő, behatárolt kapcsolatot jelent, piacvesztéssel jár együtt. A kisméretű vállalkozásoknál stagnálás figyelhető meg, míg az együttműködési rendszerekből a legtöbb előnyük a differenciálódni képes közepes méretű vállalkozásoknak volt. Tehát az a következtetés vonható le, hogy nem minden vállalkozásnak jelent előnyt a beszállító kapcsolat, a mikro méretű vállalkozások esetén az üzleti láncokhoz történő csatlakozás előnyösebb feltételeket biztosít.

Meg kell különböztetni még azokat a hatásokat is, amelyek csak a turizmus fejlődése okozhat: ilyen például a turizmustól való túlzott függőség létrejötte (O'Grady, 1990;

Wallace, 1997). Továbbá, amelyek a turizmus fejlődésével feltétlenül együtt járnak, mint például a fogadónépesség átrétegződése (Tsartas, 1992; Getz, 1993), a desztináció imázsának megváltozása (Perdue et al., 1990; Korça, 1996) és amelyeket más hatótényezők is okozhatnak, például az életminőség javulása (Bowler, 1991; Snaith &

Haley, 1994) vagy a társadalmi mobilitás növekedése (Boothroyd, 1978;

Haralambopoulos & Pizam, 1996).

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben is nagy problémát okoz, hogy főként a part menti települések túlzottan függnek a nyári turistaszezon milyenségétől, azonban ahhoz, hogy vonzóbbá tegyék a térséget, már kevés pénz van elkülönítve. Úgy igyekeztek ezt

befektetői csoport) azt remélve, hogy a helyi lakosok számára munkalehetőséget az idelátogatók számára komplex élménycsomagot biztosítanak.

A turizmus bonyolult kapcsolatrendszere következtében a turizmus fejlődésének teljes hatását mérni szinte lehetetlen. A társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők összekapcsolódnak és kölcsönös befolyásolják egymást, így az általuk létrehozott változások több hatótényező együttes működése eredményének tekinthetők.

Magas szintű turizmus csak akkor tud kialakulni és fejlődni egy fogadóterületen, ha a helyi lakosság attitűdjei a turizmussal, mint gazdasági és társadalmi jelenséggel szemben pozitívak. A fogadóközösség jellemzői közé tartozik a létszáma, demográfiai jellemzői, értékrendszere és hagyományai, valamint a turistákhoz kapcsolódó attitűdök.

Ezek a tényezők együtt formálják azt, hogy mennyire befogadó egy közösség a látogatók iránt.

Egyrészt fontos ez a döntéshozók, tervezők szempontjából, hiszen a lakosság csak akkor támogatja a konkrét turisztikai terveket, döntéseket, koncepciókat, ha egészében véve helyesli a turizmus szektor fejlődését, kedvező képe van az iparágról és a turizmus fejlődésének potenciális következményeiről (Ap, 1992; Lankford, 1994).

Nem elegendő a turizmus fejlődéséhez a helyiek passzív támogatása, aktív bekapcsolódásukra is szükség van, turisztikai vállalkozások vagy munkavállalás formájában, amihez szintén szükségesek a turizmussal kapcsolatos pozitív attitűdök.

Egy desztináció továbbá akkor számíthat csak hosszú távon népszerűségre, ha a lakosok vendégszeretőek, szívesen fogadják az odalátogatókat (Jenkins, 1997)