kriminológia és rendészettudomány
11. Kémia és gyógyszerészet
11.2. A hazai kémiai kutatások központjai
11.2.1. A Műegyetem és a selmeci akadémia
A hazai kémia másik nagy fővárosi bázisa a Műegyetem, ahol a legelső „nagy név” a Bunsen és Than Károly-tanítvány, Ilosvay Lajos (1851-1936) volt. Ilosvay a szerves kémia terüle-tén ért el kimagasló eredményeket. Kimutatta, hogy villámlás-kor a levegőben nitrogén-oxidok keletkeznek, nem pedig ózon;
a tudós nevét is tartalmazó Griess-Ilosvay reagenst mind a mai napig a nitritek (pl. salétromos sav) kimutatására használják.
Ilosvay utódja Plank Jenő (1890-1974) lett, akinek elsősorban a gázelemzéssel és a gázvizsgálattal kapcsolatos kutatásai vol-tak jelentősek. Szintén a szerves kémia képviselője volt Csűrös Zoltán (1901-1979), akire a hazai textilkémia megalapozója-ként tekinthetünk. Viszonylag széles körben közismert Wartha Vince (1844-1914) neve. Ő volt az, aki az eozinmázat kikísér-letezte, s ez mindmáig a legismertebb találmánya. Ezt a közép-kori gubbiói fémfényű lüsztermáz titkának megfejtésével érte el (Németh J.). E mellett fontos kutatásokat végzett a vízvizsgálat terén.
Wartha Vince tanszékén volt adjunktus Pfeifer Ignác (1868-1941). Pfeifer kimagasló eredményeket ért el az izzólám-pákkal kapcsolatos kutatásai során, illetve a mész-szódás víz-lágyítási technológia kidolgozása szintén az ő nevéhez köthe-tő. A Műegyetem iskolateremtő szerves kémia professzora volt Zemplén Géza (1883-1956). Először ő határozta meg a cellulóz szerkezetét, Issekutz Bélával (1886-1979) pedig közösen felta-lálták a Novatropin elnevezésű gyógyszert. A szénhidrátok szer-kezetének kutatása alkotta munkásságának fő területét, kidol-gozta az ún. Zemplén-féle elszappanosítást és a Zemplén-féle cukorlebontást (Vargáné Nyári Katalin és Próder István közlé-se, 2016). Zemplén professzor egyik legismertebb tanítványa,
Wartha Vince (világháló) Ilosvay Lajos (Budapest, Műegyetem)
Pfeifer Ignác (világháló)
a később Debrecenben szintén iskolát teremtő Bognár Rezső (1913-1990) (lásd bővebben: debreceni Kossuth Lajos Tudo-mányegyetem).
A Műegyetemen végzett vegyészként, majd kora leghíre-sebb szerves kémia professzorának, Zemplén Gézának lett az asszisztense Oláh György (1927-2017), akinek a munkásságát néhány évtizeddel később Nobel-díjjal ismerték el (1994). Oláh professzor egy százötven éves dogmát döntött meg azzal, hogy bebizonyította, a szén öt vegyértékű is tud lenni a HF+SbF3 elegye között. A karbokation segítségével magas oktánszámú benzint lehet nyerni, a mérgező ólom elhagyásával is (ólom-mentes benzin). A Zemplén-iskola legismertebb tagjai közé tar-tozik Gerecs Árpád (1903-1982). A szegedi, majd budapesti professzor főként szénhidrátkémiával foglalkozott, s számos gyógyszergyártási eljárás kidolgozója.
A selmecbányai akadémia jogutódja a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola. 1924-ben az intézmény kémia profesz-szora Proszt János (1892-1968) lett. Nevét többek között a szilikonok területén végzett kutatásai tették ismertté, de a fi-zikai kémia területén is jelentős eredményeket ért el. Az intéz-mény (majd annak beolvadása után a Műegyetem) két világhá-ború közötti időszakának jeles kutatója volt Romwalter Alfréd (1890-1954), akinek a „az ásványi szenek kémiájával és techno-lógiájával, főleg a szénnemesítéssel, szénlepárlással és a szenesülés folyamatával foglalkozó kutatásai” a legjelentősebbek (Kenyeres Á. 1994).
A Műegyetem és a Veszprémi Nehézvegyipari Egyetem pro-fesszora volt Varga József (1891−1956). Nevéhez többek között a műbenzin hazai szabadalmaztatása és kidolgozása és az ún.
Varga-effektus megállapítása köthető (kénhidrogén-effektus).
A Műegyetem Szervetlen Kémiai Tanszékét vezette több mint két évtizeden keresztül (1921-1947) Putnoky László (1888-1948). „Legjelentősebb tudományos eredményei az üvegfé-leségek előállítása, a zománcok kémiai vizsgálata és az üveggyár-tási problémák megoldása területén születtek. Az üvegipar európai szaktekintélye volt.” (http://mek.oszk.hu) Szintén a szilikátkémia jeles képviselője Korach Mór (1888-1975), aki negyven éves önkéntes emigráció után, 1952-ben tért vissza Olaszországból.
Korachra az olasz kerámiaipar megújítójaként tekintenek mind a mai napig. Világviszonylatban is kiemelkedőek a Műegyetem Proszt János
(Budapest, Műegyetem)
„Még a legjobb minisz-tertől, miniszterelnöktől vagy államelnöktől sem lehet elvárni, hogy min-denhez értsen. Ugyan-akkor a vezető felelőssé-ge, hogy minden tanács, minden bemutatott tény közül kiválassza az adott helyzetben, az adott le-hetőségek között országa számára a legjobbat – és ez rendkívül nagy fel-adat.”
(Oláh György)
„Búzatermelésből a mai világpiaci helyzetben nem tud egy kis ország megélni. Amire Magyar-országnak szüksége van, az emberi hozzájárulás, a jól nevelt munkaerő, a lehetőségeket kihasználó vezetőség.”
(Oláh György)
11. Kémia és gyógyszerészet
szilikonkémiai kutatásai. Ennek kapcsán három kutató ne-vét kell kiemelni: Proszt János, Lipovetz Iván (1916-1997) és Nagy József (1926-2018). Lipovetz Ivánnak elsősorban a korrózióval kapcsolatos kutatásait kell megemlíteni. Proszt Já-nos tanítványa Nagy József, aki huszonhét éves korában ka-pott Kossuth-díjat, huszonnyolc éven keresztül pedig a BME Szervetlen Kémiai Tanszékének volt a vezetője. Nagy József és Kesztyűs Ferenc (1932) festőművész nevéhez köthető a festésze-tet forradalmasító szilikon művészfesték feltalálása.
A fizikai kémia területén ért el kimagasló eredménye-ket Náray-Szabó István (1899-1972). A professzor a kris-tálykémiai kutatások hazai meghonosítója, a
röntgendiffrakciós vizsgálatok úttörője. Hazai kutatásait főként a BME-n, a szegedi egyetemen és az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében végezte. Szintén a fizikai kémia szaktekintélye volt az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet első igazgatója, Schay Géza (1900-1991); vizs-gálatait az ozmózis jelenség, a polimerek viszko-elasztikus tulajdonságai, a gáz- és gőzadszorpció területén végezte. A rezgési spektroszkópia ku-tatója volt Varsányi György (1921-2010), aki a BME-n meghonosította az optikai
spektroszkó-piát, az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetében pedig irá-nyításával kezdődtek meg a molekulaspektroszkópiai kutatások (1957). Az irreverzibilis folyamatok termodinamikájának és a termodinamikai hullámok elismert kutatója volt Gyarmati István (1929-2002). Miután Debrecenből eltávolították, nem sokkal Schay Géza tanszékén kapott ismét lehetőséget a ku-tatásra. A szélesebb közvélemény előtt elsősorban mint tudo-mánytörténész ismert az ELTE, majd a BME tanára, Hargittai István (1941). Igen jelentős azonban fizikai-kémiai, illetve szer-kezeti kémiai munkássága is. Ennek során főként krisztallográ-fiával, molekulaszerkezet-kutatással és molekulamodellezéssel foglalkozott. A kémiai-fizika nyugalmazott egyetemi tanára Noszticzius Zoltán (1942). Nevéhez köthető az egyik leghaté-konyabb fertőtlenítőszernek tartott Solumium oldatnak az elő-állítása (fiával, Noszticzius Vilmossal közösen), amely minden mikrobát elpusztít.
Kesztyűs Ferenc a speciális festékkel festett egyik képével
Kesztyűs Ferenc és Nagy József a festészetet forradalmasító KENA elnevezésű szilikon mű-vészfesték feltalálói. Az ezzel a festékkel festett képek sohasem fognak kifakulni, megbarnulni és összetöredezni.
A Műegyetemen nemzetközi viszonylatban is jelentős ana-litikai kémiai kutatásokat végeztek, és jelenleg is végeznek. Az analitikai kémia egyik legjelesebb hazai művelőjeként tekint a hálás utókor Erdey László (1910-1970) professzorra. Említsük meg továbbá a neves kutatók közül Paulik Ferenc (1922-2005) és Jenő (1927-1988) nevét. Mindketten a termoanalitika mű-velői voltak. Az Erdei Lászlóval közösen szabadalmaztatott Derivatograph elnevezésű műszerük a világ egyik legsikeresebb termoanalitikai műszere lett, amit a MOM számos országba exportált. Pungor Ernő (1923-2007) akadémikusnak az ana-litikai kémián belül a kutatási területe az ionszelektív elektró-dokra és áramló oldatos elemzésre terjedt ki. Tudományos pá-lyája során előbb az ELTE, majd a Veszprémi Egyetem, végül pedig a BME tanára volt. A Műegyetemen végzett, majd az in-tézmény tiszteletbeli doktora lett Schlattner Jenő (1896-1975).
A tudósra a hazai barnaszénlepárló-ipar egyik megteremtője-ként tekinthetünk. Számos, a szénfeldolgozással kapcsolatos eljárás kidolgozója, illetve a témával kapcsolatos szabadalom tulajdonosa. A BME egykori diákja majd tanára Freund Mi-hály (1889-1984), aki több mint két évtizeden keresztül volt az általa alapított Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézet (MÁFKI) igazgatója. Freund volt az, aki már 1934-ben kidol-gozta a földgáz cseppfolyósításának technológiáját. A találmá-nyának alkalmazására azonban 1959-ig kellett várni. Nevéhez és a MÁFKI kutatóihoz köthető továbbá a hazai bitumenipar megalapítása, új típusú kenőzsírok és motorolajok kifejlesztése, a hazai mosószergyártás elindítása illetve az acetiléngyártás ki-fejlesztése (Erkel A. 2009).
11.2.2. A Szegedi Tudományegyetem
A szegedi egyetemen indult a biokémikusi karrierje Straub F. Brúnónak (1914-1996), aki 1988-89-ben az Elnöki Tanács Elnöke volt. Szent-Györgyi Albert egykori munkatársa fedez-te fel az aktinfehérjét és a diaforázt (sárga enzim). Évtizedek óta jelentősek a szegedi fizikai kémiai kutatások. A legismer-tebb kutatók közül említsük meg – fontossági sorrend nélkül – Kiss Árpád (1889-1968) (reakciókinetika, elektrokémia), Té-tényi Pál (1929) (katalízis, izotópalkalmazás), Márta Ferenc Erdey László
(Budapest, Műegyetem)
11. Kémia és gyógyszerészet
(1929-2010) (reakciókinetika) és Solymosi Frigyes (1931-2018) nevét. Utóbbi kutató a felületi kémia és a reakciókinetika szak-tekintélye. Jelenleg ő a legtöbbet hivatkozott magyar kémikus.
A Magyar Tudományos Művek Tára alapján (2020) a függet-len hivatkozásainak száma 11 100, a Hirsch-indexe pedig 62.
Mindezeknél talán még fontosabb az amerikaiak összehason-lító értékelése a katalízis és a felülettudományok területén dol-gozó kutatók dolgozatai alapján. Ebben a rangsorban Solymosi Frigyes a 11. helyezést érte el! A szerves kémia (peptidkémia) területén ért el kimagasló eredményeket a szegedi, majd buda-pesti professzor, Bruckner Győző (1900-1980), akinek a lép-fene-baktériummal kapcsolatos kutatásai érdemelnek említést.
Szintén jelentősek a lépfene-baktériummal kapcsolatos kutatá-sai az orvos végzettségű Ivánovics Györgynek (1904-1980), azonban nem kevésbé jelentősek a B12-vitaminnal kapcsolatos kutatásai sem.
11.2.3. A hazai fényforrás-kutatások fellegvára, a Tungsram A kémiai kutatások kiemelkedő központja volt az Egye-sült Izzólámpa és Villamossági Rt., közkeletű nevén a Tungs-ram.48 A cég vezérigazgatója Aschner Lipót (1872-1952) volt, akit „a magyar világítástechnika Mechwartjának” is nevez-nek. Aschner 1921-ben létrehozta a cég kutatólaboratóriumát,
48 A Tungsram elnevezés az angol tungsten (= volfrám) és a német Wolf-ram (=volfrám) szavak összevonásából származik.
„Mi nem hagyhattuk cserben azt a földet, amelyért őseink, felmenőink annyit harcoltak, szen-vedtek. A rendszerváltozás előtt a külföldi kollégák gyakran megkérdezték, ha nem vagyok híve a rendszernek, amelynek a megváltoztatására a mi életünkben nem sok remény volt, mi tart otthon? Amikor kellő visszafogottsággal kifejtettem, hogy Magyarország a mi hazánk, és mivé lenne, ha a nagy történelmi fordulók alkalmával nemcsak életüket mentő honfitársaink, a kiül-dözött szellemi nagyságok, hanem a többi magasan képzett alkotó is itt hagyta volna, egyedül a japán kollégák bólogattak helyeslően.” (Solymosi Frigyes)
„Nem az a gond, hogy sokan anyagi gyarapodásuk érdekében külföldön munkát vállalnak, hanem az, hogy ragaszkodnak-e annyira hazájukhoz, hogy jólétüket megalapozva néhány év múlva hazajönnek. Ez különösképpen elvárható lenne a diplomásoktól, a fiatal kutatóktól, akik a nagyobb kereset mellett kinti tapasztalatokkal is gazdagodnak, amelyre hazájuknak égetően nagy szüksége lenne.” (Solymosi Frigyes)
Aschner Lipót (világháló)
ahová kitűnő érzékkel hívott meg fiatal, lelkes kutatókat. Ők a találmányaikkal nagyban hozzájárultak a sikerekhez. A fia-tal kutatók Pfeifer Ignác irányításával láttak hozzá a szakmai munkához, így többek között Bródy Imre (1891-1944), Bay Zoltán (1900-1992), Millner Tivadar (1899-1988), Selényi Pál (1884-1954) és Polányi Mihály (1891-1976).
Mint köztudott, Edison 1879-ben szabadalmaztatta a sár-gás-vöröses fénnyel világító, igen nagy fogyasztású szénszálas izzólámpáját.49 Edison izzójának a nagy fogyasztáson kívül más hátránya is volt, így például a szénszál igen gyorsan el-égett, másrészt pedig az üvegbura falára rárakódott a szén, ami nagyban csökkentette a fényerőt. A probléma megoldásá-ban és az új típusú izzólámpa megalkotásámegoldásá-ban elévülhetetlen érdemeket szereztek a magyar vegyészek és vegyészmérnökök.
Ennek hatására a két világháború között hazánk a kontinens egyik vezető izzógyártó országává vált. A problémát Bródy Imrének (1891-1944) sikerült megoldania. Elméleti elgondo-lások alapján nagy molekulasúlyú gázokat tartott csak alkal-masnak az izzó megtöltésére. Így esett a választása a kripton-ra. A Bródy-féle kriptonlámpának több előnye is volt elődeivel szemben, így például nagyobb volt a fényereje, a mérete ki-sebb volt, feketedés nem következett be a burában stb. Em-lítsük meg továbbá Just Sándor (1874-1937) (egyes források-ban Juszt) és Hanaman Ferenc (1878-1941) nevét. Ők voltak azok, akik a világon elsőként alkottak wolframszálas izzót. A wolframszálas izzó tökéletesítésében ért el nagy eredményeket Pácz Aladár (1870-1938). Pácz találta fel az alaktartó wolf-ramszálat. Említsük meg továbbá Millner Tivadar (1899-1988), Tarján György és Tury Pál nevét. A három tudós tovább tökéletesítette az izzószálat. Szintén a Tungsram mér-nöke volt Winter Ernő (1897-1971), aki gyárban kísérletezte ki a bárium elektroncsövet, amely a legjelentősebb találmá-nyának tekinthető. Ezen kívül közel száz további találmány és szabadalom köthető még Winter Ernő nevéhez.
49 A közhiedelemmel ellentétben nem Edison volt az, aki feltalálta a szénszálas izzót, mivel az angol J. W. Swan már Edison előtt bemutat-ta és szabadalmazbemutat-tatbemutat-ta ezt. Edison érdeme e területen Swan izzójának a továbbfejlesztése, illetve a villanyvilágítás rendszerének létrehozása volt (Vargáné Nyári Katalin és Próder István közlése, 2016).
Bródy Imre (világháló)
11. Kémia és gyógyszerészet 11.2.4. A Debreceni Egyetem
A Debreceni Egyetem legjelesebb kémikusai között emeljük ki a radiokémiával foglalkozó Imre Lajos (1900-1974) nevét, aki a cívisváros előtt Kolozsvárott kutatott. A
legna-gyobb magyar szerves kémikusok közé tartozik Bognár Rezső (1913–1990), aki az MTA főtitkára is volt 1955-56-ban. Bognár Rezső Zemplén Géza mellett kezdte a tudományos pályát, majd 1950-től a Kossuth Lajos Tudományegyetem Szerves Kémiai Intézetének vezető-je lett. Bognár professzor „megoldotta a mákalkaloidok izolálásának racionalizálását, az egyes alkaloidok értéke-sebb farmakonokká való átalakítását.” (Kenyeres Á. 1994) A fizikai kémia két legismertebb debreceni képviselője Bazsa György (1940) és Beck Mihály (1929-2017) (fizikai kémia, reakciókinetika, prebiotikus koordiná-ciós kémia, tudománytörténet). Több mint fél
évszá-zada kitüntetett figyelmet kapnak az egyetemen a biokémiai kutatások. Ezeknek a kutatásoknak az egyik elindítója és meg-alapozója volt Tankó Béla (1905-1974). A professzor nevéhez többek között a fruktóz-I-foszfát (Tankó–Ro-binson-észter) felfedezése köthető. Tankó-tanítvány volt az egyik legnevesebb hazai biokémikus Nánási Pál (1923-2013). A hazai tudományegyetemek közül először szervezte meg a Kossuth Lajos Tudományegye-temen a független Biokémia Tanszéket. Bognár Rezső tanítványa volt Lipták András (1935-2012), aki a szén-hidrát- és immunkémia területén végzett kutatásokat.
11.2.5. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem
A budapesti Tudományegyetemen Than Károly tanítványa volt Buchböck Gusztáv (1869-1935), aki az ionhidráció meg-határozására dolgozott ki módszert. Szintén Than-tanítvány volt Lengyel Béla (1844-1913) – a radioaktivitással kapcso-latos kutatások magyarországi elindítója és a szén-szubszulfid felfedezője – és Winkler Lajos (1863-1939), a Winkler-féle jodometriás meghatározás kidolgozója. Lengyel Béla utódja lett Bugarszky István (1868-1941). Bugarszky nevéhez többek kö-zött az első endoterm galvánelem felfedezése köthető. Winkler
Beck Mihály (Debreceni Egyetem)
Bognár Rezső (Debreceni Egyetem)
tanítványai közül feltétlenül meg kell említeni Szebellédy László (1901-1944) nevét, aki utóda is lett az általa vezetett tanszéken. Szebellédy elsősorban az elektroanalitika területén ért el kiemelkedő eredményeket. A fiatalon, betegségben el-hunyt Szebellédy utódja pedig Schulek Elemér (1893-1964) lett, a műszeres analitika elismert tudósa.
Az Állatorvosi Főiskola, a Műegyetem, majd 1937-től kezd-ve a budapesti Tudományegyetem iskolateremtő kémiaprofesz-szora volt Gróh Gyula (1886-1952), akinek főként a fehérjékkel és a radioaktivitással kapcsolatos kutatásai jelentősek (Hevesy Györggyel közösen).
Az ELTE első jelentős, nemzetközileg is elismert kémikusa Weszelszky Gyula (1872-1940); főként a radiokémia területén végzett kutatásokat. „A vezetésével kifejlesztett rádiumemanációs készüléket számos külföldi laboratóriumban használták.” (www.
chem.elte.hu) Rövid ideig volt a Budapesti Tudományegyetem tanára Hevesy György (1885-1966), aki 1919-től a II. számú Fizikai Intézet vezetését is elvállalta. Nevéhez köthető a 72-es rendszámú kémiai elem felfedezése, melyet Koppenhága latin neve után hafniumnak nevezett el. A hafnium mellett a radioak-tív foszfor-32 izotópot és a kálium-41 izotópot is Hevesy fedezte fel. Nobel-díját „a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért” vehette át (1944).
Igazi polihisztor volt Hevesy György hajdani asszisztense, Polányi Mihály (1891-1976), aki orvosként is elsősorban ké-miai (fizikai kémia) témákkal foglalkozott. Kutatásai során a gázabszorpcióval, a természetes anyagok szerkezeti vizsgálatá-val, a kristályok mechanikai tulajdonságaival és a kriptonlám-pával kapcsolatos kutatásokat végzett. Emellett a tudománytör-ténet Polányi filozófusi és szociológusi munkásságát is jegyzi.
A kolloid kémia kutatója volt Buzágh Aladár (1895-1962). A tudós nevéhez köthető többek között az Ostwald-Buzágh-féle üledékszabály megállapítása. A kénorganikus vegyületek kuta-tása területén alkotott maradandót az ELTE szerves kémikusa, Kucsman Árpád (1927-2012); Kőrös Endre (1927-2002) neve pedig a reakciókinetika területén ismert (lásd: Field–Kőrös–
Noyes-mechanizmus – 1972/). Szintén a szerves kémia elismert kutatója volt a fővárosi és veszprémi professzor, Müller Sándor (1903-1966), aki többek között szénhidrátkémiával foglalkozott (lásd: Zemplén-féle lebontás).
Winkler Lajos (világháló)
Hevesy György (világháló)
11. Kémia és gyógyszerészet
Nemcsak a tudományban, hanem a tudománypo-litikában is magasra ívelt a pályája Erdey-Grúz Ti-bornak (1902-1976), az ELTE professzorának: 1953 és 1956 között oktatásügyi miniszter volt, 1970-től halá-lig pedig az MTA elnöke. Erdey-Grúz kutatásai főként az elektrokémia területére terjedtek ki.
Kémiai krisztallográfiával és molekulaszerkezet-ku-tatással foglalkozik Kálmán Alajos (1935). Kálmán az ELTE címzetes egyetemi tanára, illetve az MTA kutatóintézetének munkatársa volt. A BME címzetes tanára és az ELTE tanára volt Pálinkás Gábor (1941), aki az oldatkémia és a szupramolekuláris kémia terü-letén ért el kiemelkedő eredményeket. Hazánk első fe-hérje-krisztallográfiai laboratóriumának megalapítása Szabó Gábor (1943) nevéhez köthető. Náray-Szabó főként elméleti kémiával és szerkezeti biológiával foglalkozik.
11.2.6. A kémiai vizsgálatok egyéb kutatóhelyei
A Kertészeti Tanintézet tanára volt Győry István (1861-1954). Úgy tekinthetünk rá, mint a kertészeti technológia ha-zai megteremtőjére, elévülhetetlen érdemeket szerzett továbbá a hazai dobozos konzervek gyártási feltételeinek megteremtésé-ben (Kenyeres Á. 1994). Az arzén meghatározására kidolgozta az ún. Győry-módszert (1893).
Az Állatorvosi Főiskola kémia professzora volt az orvosi dip-lomával rendelkező Liebermann Leó (1852-1926), akit a bio-kémia egyik magyar úttörőjének tekinthetünk. Jelentősek az élelmiszerek tápanyagtartalmával kapcsolatos vizsgálati mód-szerei.
A hazai cementipari kutatások kiemelkedő alakja, a ce-ment- és szilikátipar elismert kutatója volt Bereczky Endre (1896-1973), a veszprémi egyetem Szilikátkémiai Tanszékének vezetője. Nevéhez köthető a ma is használt heterogén cementek kifejlesztése. Sokak szerint a szilikátkémia legismertebb hazai képviselője Talabér József (1918-2011); a Szilikátipari Köz-ponti Kutató és Tervező Intézetet európai hírű kutatóintézetté fejlesztette. A veszprémi egyetem kutatója volt Inczédy János
Hevesy György síremléke (Budapest, Fiumei úti sírkert)
(1923-2012), aki az analitikai kémia és az ioncserélők analitikai alkalmazása terén ért el kimagasló eredményeket.
A kolozsvári egyetem kiemelkedő tanáregyénisége volt a szintén Than-tanítvány Fabinyi Rudolf (1849-1920). Fabinyi az első magyar nyelvű kémiai folyóirat, a Vegytani Lapok elin-dítója, és őt tartják a szerves kémiai kutatás egyik hazai úttö-rőjének.
A Miskolci Egyetem professzora volt három évtizeden ke-resztül Berecz Endre (1925-2012) fiziokémikus. Elsősorban a folyékony elegyfázisok fizikai kémiai és szerkezeti vizsgálatával foglalkozott (oldatszerkezet kutatások, gázhidrátok kémiája).
Jelentős továbbá tankönyvírói és szerkesztői munkássága is.
Az anyagtudomány terén ért el figyelemreméltó eredményeket Kaptay György (1960), aki többek között a metallurgia, a ké-miai termodinamika, a határfelületi jelenségek és a nanotech-nológia kutatásával foglalkozik.
A pécsi orvosi egyetem Kémia Tanszékének két professzo-ra volt Zechmeister László (1889-1972) és Cholnoky László (1899-1967). Mindketten a szerves kémia területén alkottak maradandót. Zechmeister tanítványa, kutatásainak tovább-folytatója Cholnoky László, mindkét tudós a karotinoid kuta-tásban ért el figyelemre méltó eredményeket. 1931-ben a papri-ka festőanyagát, a papri-kapszantint fedezték fel.
A mezőgazdasági kémiai kutatások hazai elindítója volt Sigmond Elek (1873-1939), akiről bővebben a Földtudomá-nyok fejezet tesz említést.