Csillagászat és űrtan

A magyar csillagászat első jelentősebb, nemzetközi szinten is jegyzett képviselője a jezsuita szerzetes, Hell Miksa (1720-1792) volt, „aki a nagyszombati és kolozsvári csillagdák megterve-zése után a bécsi csillagvizsgáló igazgatójaként tevékenykedett, szé-les körben elismert sikeres módon. Hell nevezetes expedíciót vezetett a Vénusz Nap előtti átvonulásának megfigyelésére, amiről figye-lemre méltó könyvben számolt be.” (Füstöss L.) Szintén nemzet-közi szinten volt ismert Konkoly Thege Miklós²⁷ (1842-1916).

A tudós Ógyallán (Felvidék) épített csillagvizsgálót, és első-sorban az üstökös- és meteorkutatás terén ért el eredményeket.

A jezsuita szerzetes Fényi Gyula (1845–1927) a kalocsai csil-lagvizsgálóban több mint három évtizeden keresztül végzett megfigyeléseket. „1887-ben a világon elsőként színképelemző ké-szülékkel figyelt meg egy kromoszférikus napkitörést (flert). (…) Fényi foglalkozott még a napfoltok és napkitörések összefüggésével is. Megállapította, hogy azok közös eredetűek, és hogy a kitöré-sek légüres térben mozognak.” (Császár Z. 2000) Gothard Jenő (1875-1909) a csillagászatnak szintén számos területét kutatta.

Az őt méltató források rendszerint mind megemlítik a csillagá-szati fényképezésben és a színképelemzésben elért eredményeit.

Világraszóló eredménynek tekinthető, hogy elsőként szabad szemmel nem látható üstökösről készített felvételt, illetve a Lyra gyűrűs-köd közepén lévő csillagot lefényképezte. A 20. század talán legjelentősebb magyar csillagásza a fiatalon elhunyt Izsák Imre (1929-1965). Izsák 1956-ban hagyta el Magyarországot, és rövid svájci kitérő után az Egyesült Államokba költözött.

Kutatási eredményeinek köszönhetően 1961-re meghatározta a Föld pontos alakját (pontosabban, mint bárki korábban), s bebizonyította azt, hogy az Egyenlítő nem teljesen kör alakú (Almár I.-Both E. 2004).

A világűr kutatásában hazánk a gazdaságának méreténél fogva önállóan nem vesz részt, rendszerint valamely nemzetkö-zi program keretében végez csak kutatásokat. A magyar űrkölt-ségvetés meglehetősen kevés, egy főre vetítve mindössze néhány

27 A nevét gyakran kötőjellel írják (Konkoly-Thege Miklós), a helyes írásmód azonban a kötőjel nélküli (lásd: Konkoly Thege Miklós sír-emléke), vezetéknevének ejtése: konkoli tege

Hell Miksa (világháló)

Konkoly Thege Miklós (1890 k.) (világháló)

6. Fizika, űrtan és csillagászat

tíz eurócent jut csak a kutatásokra.²⁸ E csekély összegen is több mint kéttucat kutatóhely mintegy 200-300 kutatója osztozik (Both E. 2007). Más országokkal társulva azonban a magyar kutatók a világűr kutatásának terén is figyelemre méltó ered-ményeket tudnak felmutatni. A hazai űrtevékenység rendkívül szerteágazó, a kutatások széles spektrumára terjed ki (meteo-rológia, távközlés, navigáció, elektronika, orvosi ismeretszerzés stb.) (Ferencz Cs. 2000).

Az űrkorszak előtti²⁹ magyar űreredmények fontos előzmé-nyei az egyetemes űrtevékenységnek. Fonó Albert (1881-1972) egyik legismertebb találmánya a légi torpedó (1915) illetve az ál-tala légsugár-motornak elnevezett sugárhajtómű (1928); utóbbit alkalmazták a hangsebességnél gyorsabban szálló repülőgépek-nél is (www.sztnh.gov.hu).

A második világháború utáni első jelentősebb magyar ered-mény – még önálló magyar kutatásként – 1946. február 6-án született meg, amikor Bay Zoltán (1900-1992), mindössze né-hány nappal később, mint az amerikai tudósok (de tőlük függet-lenül), kutatócsoportjával sikeres Holdradar-kísérletet végzett.

Bay, miután az országot elhagyta, az ez irányú kutatások abba-maradtak.

Az Elektromechanikai Vállalat szakemberei 1953-ban kezd-tek hozzá egy ionoszféra-kutató berendezés megalkotásához, amit 1954-re sikeresen abszolváltak. 1955-ben hozzákezdtek a műszer továbbfejlesztetéséhez, s néhány év alatt megalkották az IRX-58-23 ionoszféra-kutató berendezést, amely jelentős nemzetközi elismerésben részesült. A kutatásokat Szende Béla (1905-1957) vezette, a munkatársai Halmágyi Tibor (1932-1960), Hofgard Károly (1922-1984) és Tófalvi Gyula (1927-2003) voltak.

Az elmúlt közel két évtized alatt a hazai kutatók számos, rendkívül sikeres űrelektronikai műszer fejlesztésében vettek részt, illetve értek el jelentős eredményeket. A mai magyar űrku-tatás talán legnagyobb személyisége Almár Iván (1932), aki szá-mos területen ért el nemzetközi szinten is figyelemre méltó ered-ményt. Többek között a geomágneses viharok kutatása terén, illetve ő javasolta az ún. London-skálát, amely a Földön kívüli

28 A magyar űrköltségvetés 2007-ben 2 millió euró volt (vagyis egy főre vetítve 20 cent) (Both E. 2007), 2019-re ez az összeg több mint három-szorosára növekedett.

29 1957. október 4-ét tartják az űrkorszak kezdetének, amikor a szovje-tek fellőtték a Szputnyik-1 műholdat.

„Az a civilizáció, ame-lyik elhidegül a tudo-mánytól és a művészettől, vagyis a kultúrájától, az pusztulásra van ítélve.

Az életét adja föl, elsor-vad, elpusztul atombom-bák nélkül is. Ezért kell féltve őriznünk magunk-ban a kultúra tiszteletét.”

(Bay Zoltán)

élet felfedezéséhez nyújt segítséget. A soproni egyetem fizika tanszékének volt professzora a geofizikus Verő József (1933), aki a geomágneses pulzációk kutatása és értelmezése terén ért el kimagasló eredményeket. Szegő Károly (1943) főként

üstö-kösök kutatásával foglalkozik. A KFKI munkatársa-ként számos kutatást irányított, társkutatómunkatársa-ként pedig számos nemzetközi kutatóprogramban vett részt (pl.

Merkúr- és Szaturnusz-kutatás). Both Előd (1952) a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója volt, aki „a holdak élettartamának meghatározására vonatkozólag végzett vizsgálatokat.” (Kollega T. I. 1996-2000) Gschwindt András (1941) neve a szélesebb publikum előtt az első magyar műhold, a Masat-1 (=Magyar Satelit) fellövésekor vált ismertté (2012). Gschwindt a BME Űrkutató Csoportjának vezetője, a kocka alakú, 1 kg tömegű műhold egyik megalkotója (2019-ben újabb két magyar zsebműhold jutott a világűrbe, a Műegyetem által fejlesztett SMOG-P és a magánfinanszírozású ATL-1).

Piros betűs napként szerepel a magyar űrrepülés történetében 1980. május 26-a.³⁰ Az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan (1949) ugyanis ezen a napon indult a világűrbe az Interkozmosz-program keretében Valerij Kubaszovval, a Szojuz-36 szovjet űr-hajó fedélzetén. Magyarország ezzel a repüléssel a hetedik nem-zet volt, amelyik kilépett a világűrbe! Számos magyar készítésű műszert, élelmiszert stb. vitt magával az űrhajó. Ezek közül a legnagyobb sikert a Pille elnevezésű sugárdózist mérő műszer aratta. Ezt a későbbiekben számos űrrepülés során vitték maguk-kal az űrhajósok, továbbfejlesztett változatát még Charles Simo-nyi is használta. Legtöbbször megfeledkeznek Magyari Béláról (1949-2018). Magyari a Szojuz-36 egyik tartalékszemélyzete volt, s ugyanolyan kiképzést kapott, mint Farkas Bertalan. Magyari műszaki egyetemet végzett, s maga is számos tudományos kísér-letet végzett (pl. súlytalanságban megolvasztott fémötvözeteket vizsgált). Második magyarként 2007. április 7-én Charles Simo-nyi (SimoSimo-nyi Károly) (1948) hagyta el a bolygónkat két orosz űrhajóssal együtt egy Szojuz-TMA-10 űrhajó fedélzetén. Ezzel ő lett a világ ötödik űrturistája. 2009-ben ismét űrhajóba ült, s ezzel Simonyi lett a hetedik űrturista is.

30 Számos forrás szerint nem véletlen az időpontválasztás, 1912-ben ugyanis ezen a napon született Kádár János.

A Masat műhold mása (100 csoda – A jövő születése

című kiállítás anyaga)

„… az űrhajózásban soha nem érzi úgy az em-ber, hogy mindent tud, csakis azt a hitét tudja magában erősíteni, hogy minden tőle telhetőt meg-tett a siker érdekében.”

(Farkas Bertalan)

6. Fizika, űrtan és csillagászat

Számos olyan magyar tudós van, aki elhagyta Magyarorszá-got és külföldön folytatta tovább a kutatásait. Egy részük még az űrkorszak beköszönte előtt, mások pedig utána. Kármán Tódor (1881-1963) volt az, aki elsőként foglalkozott a világon a hangsebességnél fellépő erőhatásokkal, és ezek hatásaival a re-pülőgépre. A szuperszonikus gépek szárnyméretének kifejlesz-tése szintén az ő nevéhez fűződik, a negyvenes években pedig több nagyrakéta építését irányította, majd az ötvenes évekre kutatócsoportjával elkészítette az első ballisztikus rakétát.

Szebehely Győzőnek (1921-1997) döntő szerepe volt az Apolló űrhajók nyolcas alakú pályájának megtervezésében. Az elmúlt másfél évtized legnagyobb magyar eredményei Bejczy Antal és Pavlics Ferenc nevéhez fűződnek. Bejczy Antal (1930-2015) készítette el a Mars-autó automatikáját (Sojourner), Pavlics Ferenc (1928) a holdautók építését végző csoportot vezette, a NASA Mars-autóinak kifejlesztésénél pedig tanács-adóként volt jelen.

Kossuth Lajos után Kármán Tódor volt a második magyar, aki amerikai bélyegen sze-repelt, mint „az űrkor-szak építésze”.

Kármán Mór (világháló)

A földtudományokról szóló fejezet az egyik leginkább „ke-vert” fejezet, ahová számos tudományág és tudományterü-let tartozik. Ide került a földrajz, a geológia, a meteorológia, a csillagászat, a talajtan, a hidrológia, a térképészet, továbbá itt vannak bemutatva az utazók és a földrajzi felfedezők is. A biológiának és a geográfiának is egyaránt kutatási területe az őslénytan (paleontológia), e tudományág jeles képviselői a bio-lógiával foglalkozó fejezetben kerülnek bemutatásra.