kriminológia és rendészettudomány
16. Mérnökök és konstruktőrök
17.1. Balett- és cirkuszművészet
Balettművészet
A hazai balett európai szintre emelkedése a 20. század ele-jén történt meg. Ebben nagy szerepe volt Nicola Guerra (1865-1942) olasz balettmesternek, akit 1902-ben szerződtettek az Operaházba (1902-1915) (Szlavikovszky B. 2009); távozása után azonban évekig hanyatlott a magyar balettművészet. A következő évtizedek kiemelkedő művészei közé tartozott Ha-rangozó Gyula (1908-1974), akinek „táncai évtizedekre meg-határozták a magyar nemzeti balett fejlődését…” (Székely Gy.
1994). Nádasi Ferenc (1893-1966) szintén ennek a korszak-nak a jeles balettművésze volt. Nádasdi „Saját képzési módszert alakított ki az olasz klasszikus balettpedagógia elvei alapján, és nagyszerű eredményeket ért el. Az operai balettegy. összes vezető táncosa korábban Nádasi-növendék volt, de a ma működő balett-mesterek is az ő eredményei alapján dolgoznak.” (ua.) Milloss Aurél (1906-1988) a világ számos városában ünnepelt rendező volt, éveken keresztül pedig a milánói Scala balettigazgatói tisztét is betöltötte. A magyar balett egyik legnevesebb képviselőjeként tar-tották számon itthon és külföldön egyaránt Seregi Lászlót (1929-2012), aki a reneszánsz emberekre jellemző sokszínűséggel használ-ta a művészet egyes ágait koreográfiáiban. A kortárs magyar balett két legnagyobb kép-viselője Dózsa Imre (1941) és Markó Iván (1947). Dózsa Imre elismertségét jelzi, hogy 1989-1991 között a chilei Állami Színház balettigazgatója volt. Markó Iván a Győri Balett megalapító-ja, 1974-ben pedig a tánckritikusok a világ tíz legjobb táncosa közé választották.
A Győri Balett előadása, a szólista Markó Iván (1979)
(FORTEPAN / Urbán Tamás) Harangozó Gyula balettmester és Lakatos Gabriella balettművész (1958) (FORTEPAN / FSZEK Budapest Gyűjtemény
/ Sándor György)
17. Művészet Cirkuszművészet
Nagy hagyományokkal rendelkezik hazánkban a cirkusz-művészet, amely elsősorban családokhoz, ún. cirkuszdinaszti-ákhoz kötődik. A legismertebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező, ma is cirkuszi társulatot működtető családok közül említést érdemel az Eötvös-, a Richter- és a Picard-dinasztia.
Az Eötvös-család története 1894-ben kezdődött, amikor báró Eötvös Ferenc egy cseh artistalányba lett szerelmes, majd csat-lakozott a társulathoz. A család leghíresebb tagja a zenebohóc, Eötvös Gábor (1921-2002), akinek szállóigévé vált mondata a
„Van mááásik!”. A korabeli írásos források alapján a Richter-családnak 1821-ben már a brandenburgi kapunál felállított cir-kuszi sátra volt. A francia eredetű Picard-család szintén nagy hagyományokkal rendelkezik, több mint száz éve szórakoztat-ják a nagyérdeműt.
Legvégül pedig említsük meg azt, hogy hazánkban találha-tó a világ egyik legrégebben működő artistaképző iskolája. A Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola elődje (Állami Artistaképző Intézet) 1950-ben nyitotta meg kapuit a leendő artisták előtt.
17.2. Előadóművészet
(színház- és filmművészek, rendezők, operatőrök, humoristák, illuzionisták és bűvészek)
Az előadóművészek kapcsán nehéz olyan objektív értékmé-rőt találni, ami valakit egyértelműen a „világszínvonalú” művé-szek közé emel. A magyarországi művéművé-szek esetében ezért szinte kizárólag csak a hazai elismerést lehet alapul venni. A köny-nyebb áttekinthetőség érdekében a fejezet felépítése és jelölése kissé eltér a többi fejezetben megszokottól. Főszabály szerint a filmek nevei vannak félkövérrel szedve, zárójelben utána a film készítésének dátuma szerepel, majd a színészek nevei vannak je-lölve. A színészek születési dátuma az esetek többségében nincs feltüntetve, mert az a szöveg átláthatóságát nagyban nehezíte-né. Előfordul egyes filmeknél, hogy a film után nem szerepel név. Ennek az az oka, hogy ezekben az esetekben elsősorban
Eötvös Gábor (Budapest, Fővárosi
Nagycirkusz)
a film megnevezését tartottam fontosnak, és rendszerint olyan színészek szerepeltek benne, akiket már más filmek kapcsán említettünk.
A magyar színművészeket bemutató fejezetben a művésze-ket elsősorban a mozi- és a tévéfilmek alapján mutatom be.
Általánosságban elmondható, hogy a jó színpadi színészek többségükben jó és ismert filmszínészekké is váltak. A kivételt ez alól a múlt század eleji és a határon túli színészek, illetve a vidéki színházak művészei jelentik. A századelő színészeinek idején még igen kezdetleges volt a filmgyártás, ráadásul a fil-mek művészi értékének megítélése sem volt még akkor egyér-telmű. A határon túli színészek szinte egyáltalán nem juthattak filmszerepekhez, mivel magyar nyelvű filmkészítés a szomszé-dos országokban gyakorlatilag nem létezett. Szintén elég nagy kontraszt figyelhető meg a filmszerepek tekintetében a „vidéki”
és a „fővárosi” színészek között. Sajnos a vidéki lét e tekintetben is óriási hátrányt jelent, a főváros-központúság miatt sok vidé-ki színész hiába volt rendkívül tehetséges, országos ismertséget nem szerezhetett magának.
17.2.1. A színészet és filmkészítés hazai hőskora
A magyar nyelvű színészképzés 1865-ben indult a Színésze-ti Tanodában. Az intézmény 1885-től az Országos Színésziskola, majd az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia nevet viselte (Nánay I. 2005). Jelenleg a Színház- és Filmmű-vészeti Egyetem mellett a kaposvári Pannon Egyetemen folyik még felsőfokú színháztudományi képzés, illetve közel tucatnyi színitanoda képez színészeket. Magyaror-szágon kívül felsőfokú magyar nyelvű színészképzés ki-zárólag Marosvásárhelyen folyik. Hazánkban napjaink-ban közel kétszáz hivatásos színházi társulat, befogadó színház és előadóterem, állandó nyári színház, alternatív színház, kisebbségi színház és bábszínház található. Kü-lönleges színfolt volt a hazai színházi palettán az Usztics Mátyás alapította Nemzeti Kamara Színház. A Kárpát-medencei színészekből verbuvált társulat minél több magyarlak-ta településére próbált eljutni, oda is, ahol előttük még sohasem járt magyar színész, és sohasem volt színházi előadás. A színház Usztics Mátyás halálával, 2017-ben szűnt meg.66
66 Az alapító halála után a színház Új Magyar Kamara Színház néven működik tovább.
Az első Nemzeti Színház épülete (Budapest, Rákóczi
út /korábban: Kerepesi út/
3. szám) (FORTEPAN / Budapest Főváros Levéltára.
Levéltári jelzet: HU.BFL.
XV.19.d.1.08.063)
17. Művészet
Az elmúlt több mint egy évszázad alatt több olyan magán színiiskola alakult, mely méltán vált híressé. Ezek közül is a legismertebb a Rákosi Szidi Színésziskola (1893-1935) (alapító:
Rákosi Szidi /1852-1935/), a Rózsahegyi Kálmán Színiiskola (alapító: Rózsahegyi Kálmán /1873-1961/) és Lakner Bácsi Gyermekszínháza67 (1920-as évektől 1944-ig) (alapító: Lakner Artúr /1893-1944/).
Európában az elsők között alakultak hazánkban filmgyártó vállalatok, először 1898-ban Budapesten, majd Kolozsvárott.
Nem sokkal ezután megszületett az első magyar játékfilm, A tánc (korabeli helyesírással: A táncz) (1901). E rövid (néhány perces) filmben már olyan legendás színészek is játszottak, mint Blaha Lujza és Fedák Sári. 1911-ben megalapították az első ma-gyar filmstúdiót, a Hunniát, melyet még számos stúdió köve-tett (Star Filmgyár, Corvin Filmstúdió, Phönix stb.), azonban ezek nagy része rövid idő múlva megszűnt. A főváros mellett Kolozsvár ugyancsak jelentős központja volt a hazai filmgyár-tásnak. A helyi színház direktora, Janovics Jenő (1872-1945) volt az, akinek a stúdiójában számos nagysikerű film született (pl. Sárga csikó68, Bánk bán69) (Veress J. 2006).
Ebben az időben rendezte Korda Sándor (1893-1956) a Gólyakalifa (1917) (Beregi Oszkár) és Az aranyember (1918) (Beregi Oszkár) című filmeket. A századelőn a pezsgő kulturá-lis életet élő Budapestet is magával ragadta a film varázsa, így sorra nyíltak meg az új filmszínházak, és minden évben filmek
67 A gyermekszínház célja nem színészek nevelése volt, azonban számos, később nagynevű színész itt sajátította el a színészmesterség alapjait (pl. Ferrari Violetta, Ruttkai Éva).
68 A Sárga csikó című filmhez köthető a magyar filmgyártás első na-gyobb tragédiája. A film forgatása közben Imre Erzsi színésznő a Sza-mosba fulladt (Veress J. 2006).
69 A filmet Kertész Mihály (1886-1962) rendezte 1914-ben, egyik sze-replője Jászai Mari (1850-1926) volt.
„Az erdélyi filmgyártás mérlege kedvező. 1903 és 1912 között főleg városképeket, dokumentumfelvételeket és időszerű témákat feldolgozó műveket hoztak forgalomba. A második periódus az „aranykor” (1913-1918). 12 dokumentum- és 10 moziszkeccs mellett 68 játékfilm született Janovics műtermeiben. 1919 és 1930 között 18 dokumentumfilm, 5 moziszkeccs és két úgynevezett művészfilm szerepel a leltárban. Nagyvárad, Temesvár és Arad is hozzájárult a virágzáshoz.” (Veress J. 2006, 11-12.)
Janovics Jenő (világháló) Blaha Lujza (világháló)
tucatjai láttak napvilágot (1918-ban 102 db!). Feltétlenül meg kell említeni az előző korok színész- és rendezőlegendáit, akik csupán születési évük miatt nem tudtak a kamerák elé vagy mögé állni, a saját korukban azonban szintén olyan csillagok voltak, mint a későbbi korok filmsztárjai (színészek: Dériné Széppataki Róza, Jókainé Laborfalvi Róza, Újházi Ede, rende-zők: Paulay Ede, Szigligeti Ede).
1919. április 12.: A magyar Tanácsköztársaság idején a vilá-gon elsőként államosították a filmgyártást. A „dicsőséges 133 nap” alatt harmincegy film készült, amelyek közül mindössze egy maradt meg az utókor számára. A tanácskormány bukása után igen sok korabeli színész és rendező külföldre távozott, és ott folytatta tovább pályafutását (pl. Kertész Mihály, Lugosi Béla, Várkonyi Mihály, Korda Sándor).
1931-ben készült el az első hazai hangosfilm, A kék bál-vány, amely nem aratott nagy sikert, a Hyppolit, a lakáj (1931) viszont igen. Ez volt az első olyan magyar film, ami nemcsak, hogy óriási sikert aratott, hanem szereplői a kor sztárjaivá is váltak (Csortos Gyula, Kabos Gyula). A film rendezője Szé-kely István (1899-1979) volt, írója pedig Nóti Károly (1892-1954). Három esztendővel a Hyppolit után elkészült a Gaál Béla (1893-1945) rendezte újabb nagysikerű mű, a Meseautó (1934) (Gombaszögi Ella, Gózon Gyula, Kabos Gyula, Perczel Zita, Tolnay Klári). Sikere akkora volt, hogy néhány év lefor-gása alatt hetvenöt, a Meseautóhoz hasonló vígjáték született.
A világháborút megelőző néhány évben a magyar filmipart erőteljes fellendülés jellemezte, így 1943-ban már 53 játékfilm Az Újházi tyúkhúsleves ma már nem hiányozhat egy magára adó étterem étlapjáról. A leves megálmodója a híres debreceni születésű színész, Újházy Ede volt. Nagy Endre, „a magyar kabaré atyja” volt az, aki a Nyugatban megírta, hogy is kell e fenséges ételt elkészíteni.
„Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett iz-maiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniük, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel.
Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált. Egy ilyen tányér leves a beteget talpra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi.” (Nagy E. 1930)
Csortos Gyula (világháló)
17. Művészet
készült. 1940-re elkészült a kétszázadik magyar hangosfilm, a Dankó Pista (Jávor Pál, Lukács Margit, Rózsahegyi Kálmán), amelynek Horthy Miklós kormányzó jelenlétében volt a premi-erje. Kalmár László (1900-1980) rendező nevét azonban nem a Dankó Pista tette híressé, hanem az 1939-ben rendezett Halá-los tavasz, melyet Zilahy Lajos regényéből Jávor Pál és Karády Katalin főszereplésével mutattak be. A korszak sokak által ra-jongott női filmcsillaga volt Karády Katalin (1910-1990), Szö-rényi Éva (1917-2009), Perczel Zita (1918-1996),
Szeleczky Zita (1915-1999), Tolnay Klári (1914-1998), Muráti Lili (1912-2003), Turay Ida (1908-1997) és Gombaszögi Ella (1894-1951), közülük többen a második világháborút követően külföld-re távoztak.
Jászai Mari (1850-1926) és Bajor Gizi70 (1893-1951) szintén koruk legismertebb színésznői közé tartoztak, azonban hírnevüket elsősorban színpa-di szerepeiknek, s nem peszínpa-dig filmbeli alakításaik-nak köszönhetik. Szintén ennek a korszakalakításaik-nak volt az ünnepelt csillaga Ódry Árpád (1876-1937), aki színházi színészként és rendezőként, illetve
film-színészként is számos marandó alkotást nyújtott (Mátyás Sz.
– Mátyás T. 2003).
1942-ben ismét egy nagysikerű filmet mutattak be, a Szőts István (1912-1998) rendezte Emberek a havasont, melyben a főszereplő Görbe János (1912-1968) volt. A film Nyírő Jó-zsef A Krisztus-faragó ember című elbeszélése alapján született,
70 Számos forrás szerint a színésznő vezetékneve helyesen: Bayor. A Szí-nészkönyvtárban Takács István erről a következőket írja: „Ő például sohasem írta le nevét másképp, mint Bayor Gizi. Ellipszilonnal. De már az 1930-as Színészeti lexikonban Bajor Giziről beszél Schöpflin, pontos jével... és azóta mindenki, még a róla elnevezett Színészmúze-um is így íródik, pontos-jével.” (Takács I. 2007)
Szörényi Éva és a szerző (1994) (USA) A legendás színésznő, Bayor Gizi tragikus halálának híre bejárta a korabeli sajtót. Férje, Germán Tibor (1888-1951) neves fül-orr-gégész professzor volt, akinek elborult az elmé-je, és rögeszméjévé vált, hogy a feleségét súlyos betegségek fenyegetik. A művésznőnek rendszeresen adott B-vitamin injekciót, a végzetes napon azonban nem vitamin, hanem morfium volt a fecskendőben, ami azonnal végzett vele. Ezt követően Germán magával is végzett (Takács I. 2007).
„A hazaszeretet egy nem-zetben az, ami a testben az egészség; attól nagy-gyá nő, anélkül elsorvad.
Hazaszeret nélkül nincs nemzet, csak horda.”
(Jászai Mari)
melynek filmváltozata nemcsak itthon, hanem Olaszország-ban is igen sikeres volt. Szintén az 1942-es év sikerfilmje lett a Ráthonyi Ákos (1908-1969) rendezte Katyi (Bilicsi Tivadar, Kiss Manyi, Tolnay Klári). A korszak kiemelkedő operatőre volt Makay Árpád (1911-2004), aki 1948-tól külföldön élt. Nevéhez köthető olyan nagysikerű filmek operatőri munkája, mint pl. az Egy bolond százat csinál, Halálos tavasz, Ének a búzamezőkről, Talpalatnyi föld (Mátyás Sz. – Mátyás T. 2003).
17.2.2. Filmművészet a szocializmus időszakában
1945-től a szovjet filmek hatására a szocialista realizmus ha-tározta meg a keleti blokk országainak filmművészetét. A fil-meket szigorúan cenzúrázták és nemegyszer bezúzták, vagy a raktárak mélyére kerültek, ha nem feleltek meg a rendszer elvá-rásainak. A II. világháborút követő években az ország újjáépí-tése miatt és a zűrzavaros helyzetnek köszönhetően elenyésző volt az új filmek száma. Az elkészült néhány film közül kiemel-kedik a Balázs Béla (1884-1949) forgatókönyve alapján Rad-ványi Géza (1907-1986) által rendezett Valahol Európában (1947)71 című alkotás (Bárdy György, Gábor Miklós, Somlay Artúr). 1945-től, de különösen a fordulat évétől (1948) egyre erőteljesebb volt a cenzúra, így az akkori vezetésnek nem tetsző filmeket nem lehetett bemutatni (pl.: Szőts István Ének a búza-mezőkről /1947/ /Görbe János/). Igen sok tehetséges rendező és színész, látva a sorozatos falba ütközést, elhagyta Magyarorszá-got, és külföldön próbált szerencsét. A válságos korszak egyik meghatározó filmje az 1948-ban készült Talpalatnyi föld (ren-dező: Bán Frigyes), amely a két világháború közötti parasztság nyomorúságos életét mutatja be (Makláry Zoltán, Soós Imre, Szirtes Ádám). 1949-ben született meg az első magyar színes film, a Lúdas Matyi, melyben a főszerepet a balmazújvárosi születésű Soós Imre játszotta (Mátyás Sz. – Mátyás T. 2003).
Sztálin halálával (1953) a hazánkban tapasztalható enyhülés a filmművészetre is kihatott, és az azt megelőző évekhez ké-pest szabadabb kezet kaptak a rendezők. A korszak jelentősebb alkotásai közül az alábbiakat érdemes kiemelni: Makk Károly
71 Radványi Géza további jelentős filmjei a Tamás bátya kunyhója (1965) és a Circus Maximus (1980).
Kiss Manyi (FORTEPAN / Kotnyek Antal)
Kevesek előtt ismert, hogy Radványi Géza testvére volt Márai Sán-dor író, illetve az a tény, hogy Louis de Funes (1914-1983) francia szí-nész sikeréhez – egyesek szerint nagyban – hoz-zájárult a magyar ren-dező is, mivel az ’50-es években számos filmjé-ben szerepelt.
17. Művészet
(1925-2017): Liliomfi (1954) (Dajka Margit72, Darvas Iván);
Révész György (1927-2003): 2 X 2 néha 5 (1954) (Kazal Lász-ló, Kállai Ferenc, Kiss Manyi, Zenthe Ferenc) és Az oroszlán ugrani készül (1969) (Ajtay Andor, Psota Irén, Bujtor István).
A korszak talán legnagyobb sikerű filmje a Fábri Zoltán (1917-1994) rendezte Körhinta (1956) Törőcsik Mari (1935-2021) és Soós Imre (1930-1957) főszereplésével, amit a Hannibál tanár úr (1956) követett. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik Homoki Nagy Istvánnak (1914-1979) a munkássága, aki számos nagy-sikerű természetfilmet rendezett (Gyöngyvirágtól lombhullá-sig /1953/, Cimborák /1956-57/ stb.) (Mátyás Sz. – Mátyás T.
2003).
Az 1956-os forradalmat követően ismét megdermedt a ma-gyar filmgyártás, pontosabban néhány éves „pihenőre” kény-szerült. Sok színész, operatőr és rendező hagyta el az országot (pl. Kovács László, Szőts István, Zsigmond Vilmos) vagy került börtönbe (pl. Darvas Iván, Mensáros László).
A néhány esztendős dermedtséget követően az ország ismét kezdett ébredezni, és 1959-ben megszületett a Bán Frigyes ren-dezte Szegény gazdagok (1959) (Bara Margit, Benkő Gyula), majd 1961-ben a korszak egyik legjelentősebb filmje, a Fábri Zoltán rendezte Két félidő a pokolban. Utóbbi a német kon-centrációs táborok lágerválogatottjainak drámai küzdelmét mutatja be (Garas Dezső, Márkus László, Sinkovits Imre, Szendrő József, Gera Zoltán). Mamcserov Frigyes nevéhez köt-hető a nagysikerű vígjáték, a Mici néni két élete (1962) (Kiss Manyi, Mezey Mária, Páger Antal, Sulyok Mária), illetve a Jókai Mór regénye alapján íródott tévéjáték, Az utolsó budai basa (1964) (Csurka László, Váradi Hédi).
72 Legtöbbször a „Dayka” írásmóddal lehet találkozni, azonban „Dajka”
néven anyakönyvezték (Takács I. 2007).
Kállai Ferenc (1961) (FORTEPAN /
Szalay Zoltán) Soós Imre (Balmazújváros, Semsey Andor Múzeum)
„A nők iszonyatosak tudnak lenni! Megérzik a sikert, és tönkre-teszik az embert, széttépik, megzabálják.”
(Márkus László)
A hatvanas évek népszerű tévéfilmje volt az első világ-háború után játszódó Bors című kalandfilmsorozat (1968) (Sztankay István, Antal Imre, Bujtor István, Koncz Gábor, Almási Éva, Sinkó László). Szintén nagy nézettséget ért el a nagysikerű musicalból készült film, az Egy szerelem három éjszakája (1967) (Venczel Vera, Darvas Iván, Latinovits Zol-tán, Sinkovits Imre, Király Levente) (Takács I. 2007).
A ’60-as években tűnt fel az a rendezőgeneráció, amelyik méltán öregbítette a magyar filmes szakemberek jó hírnevét a világban. Így pl. Makk Károly (Elveszett paradicsom /1962/
/Páger Antal, Törőcsik Mari/), Kósa Ferenc (1937-2018) (Tíz-ezer nap /1967/ /Görbe János, Kozák András, Rajz János/), Sára Sándor (1933-2019) (Feldobott kő /1968/ /Berek Kati, Őze Lajos/), Fejér Tamás (1920-2006) (A Tenkes kapitánya /1963/ /Kibédi Ervin, Szabó Gyula, Zenthe Ferenc/),
(Tüske-vár /1967/ /Bánhidi László/) és Zsurzs Éva (1925-1997) (A koppányi aga testamentuma /1967/ /Benkő Péter, Bessenyei Ferenc, Bodrogi Gyula, Csákányi László/). Szintén ebben az időben tűnt fel egy fia-tal, később Cannes-ban díjat kapott rendező, aki a magyar filmipar egyik legismertebb alakjává vált:
Jancsó Miklós (1921-2014). Legjelentősebb filmjei:
Oldás és kötés (1963) (Ajtay Andor, Bodrogi Gyula, Domján Edit, Latinovits Zoltán), Szegénylegények (1965) (Agárdy Gábor, Görbe János, Latinovits Zol-tán), A harangok Rómába mentek (1958) (Gábor Miklós, Pécsi Sándor) (Takács I. 2007).
Az ötvenes években rendkívül hátrányos volt, ha a felsőfo-kú oktatási intézménybe felvételizőnek valamelyik szüleje a múlt rendszer hivatalnoka, fegyveres szervének tagja, ér-telmiségi, nemesi származású vagy éppen egyházi személy volt. Sztankay István a harmadik felvételijén, a Színművé-szeti Főiskolán épp ezért az édesapja hivatása felől érdeklődő felvételiztető kérdésére azt válaszolta, hogy az édesapjának pásztor a foglalkozása. Később azonban be kellett vallania, hogy lelkipásztor, édesapja ugyanis görögkatolikus pap volt.
„Azt hiszed, nagy tett kell ahhoz, hogy meg-maradj az utókornak.
Végtelen és önzetlen szeretet kell hozzá.”
(Váradi Hédi)
Bánhidi László (Keszthely, Kossuth u. 10. szám)
Sinkovits Imre (Budapest, Soroksári út)
17. Művészet
A ’60-as évek a magyar klasszikusoktól származó történel-mi regények megfilmesítésének időszaka. Elsősorban Várkonyi Zoltán (1912-1979) nevét érdemes kiemelni, aki a történelmi filmek rendezésének nagymestere volt. Két legismertebb törté-nelmi témájú filmje, A kőszívű ember fiai (1964) (Básti Lajos, Tordy Géza) és az Egri csillagok (1968) (Bárdy György, Bitskey Tibor, Blaskó Péter, Ruttkai Éva, Sinkovits Imre, Venczel Vera). A ’60-as évek közepétől a 70-es évekig elsősorban a már említett rendezők gazdagították műveikkel tovább a hazai film kincsestárát, illetve új arcok is feltűntek, úgymint Makk Károly (Szerelem /1971/ /Bitskey Tibor, Darvas Iván, Darvas Lili/), (Macskajáték /1972/ /Bulla Elma, Dajka Margit, Törő-csik Mari/), Herskó János (1926-2011) (Szevasz, Vera /1967/
/Mensáros László, Szirtes Ádám/), Keleti Márton (1905-1973) (A tizedes meg a többiek /1965/ /Darvas Iván, Major Tamás, Márkus László, Sinkovits Imre/), Sándor Pál (1939) (Régi idők focija /1973/ /Garas Dezső, Kern András, Major Tamás/), Mar-kos Miklós (1924-2000) (A dunai hajós /1974/ /Bujtor István, Koltai Róbert, Koncz Gábor, Latinovits Zoltán/), Zsurzs Éva (A fekete város /1971/ /Avar István, Bessenyei Ferenc, Gobbi Hilda, Pécsi Sándor, Máthé Erzsi, Balázs Péter/) és Szinetár Miklós (1932) (Rózsa Sándor /1979/ /Cserhalmi György, Csurka László, Huszti Péter, Oszter Sándor/).
A ’60-as és ’70-es évek egyik legkiemelkedőbb színművésze Latinovits Zoltán volt. A „Színészkirály” legnagyobb alakítá-sait a Szindbád (1971) (rendező: Huszárik Zoltán /1931-1981/, női főszereplők: Ruttkai Éva és Dajka Margit), az Utazás a ko-ponyám körül (1970) és az Isten hozta, őrnagy úr! (1969) című filmekben láthattuk.
Nagy elismerés volt a magyar filmesek számára, hogy 1977-ben a „televíziózás Oscar-díját”, Emmy-díjat kapott a Csukás István regényéből készült tévéfilm, a Keménykalap és krump-liorr (rendező: Bácskai Lautó István). A magyar filmművé-szet egyik kiemelkedő ága az animációs film, amely itthon
Nagy elismerés volt a magyar filmesek számára, hogy 1977-ben a „televíziózás Oscar-díját”, Emmy-díjat kapott a Csukás István regényéből készült tévéfilm, a Keménykalap és krump-liorr (rendező: Bácskai Lautó István). A magyar filmművé-szet egyik kiemelkedő ága az animációs film, amely itthon