Az egyházi személyeket bemutató fejezetben nem csupán a teológiai munka az egyetlen olyan értékmérő, amely alapján említésre kerülhet valaki. Számos esetben előfordul, hogy a te-ológiai és a klasszikus egyházi munka kevésbé jelentős az élet más területén végzett olyan tevékenységhez képest, amely az utókor számára emlékezetessé tett valakit (a teológiától eltérő tudományos munka; önfeláldozó, hősies helytállás stb.).
4.1. A kereszténység felvételétől a 17. századig
A katolikus egyház életében rendkívül fontos volt az, hogy olyan példaképeket állítson az emberek elé, akik életükkel és tetteikkel mintaként szolgálhatnak a hívek számára. A magyar katolikus egyház kiemelkedő e tekintetben, ugyanis számos szentet és boldogot adott a világnak.18 Az Árpád-korhoz köt-hető az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a Pálos-rendnek a megalapítása. Boldog Özséb (?-1270) volt az, aki a tatárjárást követően a pilisi remetéket maga köré gyűjtötte, s 1246-ban megalapította a Szent Pálról elnevezett rendet.
Sokat tett a magyar kultúra és művelődés európai szintre emeléséért a humanista Vitéz János (1408 k.-1472). Esztergomi érsekként a tudományt és a művészetet bőkezűen támogatta, Pozsonyban pedig egyetemet alapított. Vitéz János unokaöcs-cse volt az ugyancsak pécsi püspök, Janus Pannonius (1434-1472), akire a hazai reneszánsz költészet legnagyobb mestere-ként tekinthetünk.
Több mint másfél évszázaddal Vitéz János után ismét olyan érseke lett Esztergomnak, aki több évszázadra meghatározta
18 Érdekességképp megemlítendő, hogy az európai királyi dinasztiák közül az Árpád-ház adta a világon a legtöbb szentet, szám szerint nyolcat: István (980?-1038), Erzsébet (1207-1231), Hedvig (1373-1399), Imre (1000 v. 1007-1031), Kinga (1224-1292), László (1040 k.-1095), Margit (1242-1270), Piroska (1080-1143).
Szent László (Képes krónika)
(világháló)
a magyar tudomány és közművelődés útját. Pázmány Péter (1570-1637) egyik legnagyobb érdeme a nagyszombati egye-tem megalapítása (1635), melynek jogutódja a jelenlegi ELTE.
Prédikáció tették híressé az ország határain túl is Temesvári Pelbárt (1435 k.-1504) ferences papot, akinek a nevét az eszter-gomi ferences gimnázium őrzi.
Főpapjaink közül a legfényesebb karriert Bakócz Tamás (1442-1521) futotta be, ő állt ugyanis legközelebb ahhoz, hogy pápává válasszák. Bakócz Tamás reményekkel telve utazott 1512-ben Rómába, hogy II. Gyula pápa halála után övé legyen a tiara. A pápai koronát azonban a Medici-családból származó Giovanni de’ Medici, a későbbi X. Leó szerezte meg. Bakócz reményei nem voltak alaptalanok, hisz a választás első forduló-jában nyolc szavazatot is szerzett.
Egyházi méltóságaink rendre ott voltak a Kárpát-medence sorsdöntő eseményeinél. Nem volt ez másképp 1526-ban sem, a mohácsi síkon is felsorakozott az ország előkelőségeinek színe-java. A végkifejlet sajnos ismert, a veszteség óriási volt: a kato-naság nagy része, Tomori és Szalkay érsekek, 5 püspök és a ki-rály, II. Lajos is életét vesztette. Tomori Pál (1475 k.-1526) („a csuhás hadfi”) a mohácsi csatában betöltött szerepéről Szekfű Gyula a következőket mondta: „… ha Tomori nincs, nem gon-dolhatnánk Mohácsra anélkül, hogy a szégyen el ne égetné orcán-kat. (…) az egyetlen, aki önzetlenül, magasabb érzésből, vallásos kötelességből szolgálta az országot.”
Protestáns lelkészeink közül sokan nemcsak egyházi fel-adataik maradéktalan ellátásával szolgálták gyülekezetüket, hanem a magyar nyelv ápolásával is nagy szolgálatot láttak el, bibliafordításaik által a nyelvújítás, a helyesírás és a magyar iro-dalmi nyelv fejlődése szempontjából is rendkívül fontos lépése-ket tettek (lásd bővebben: Nyelvészet és irodalom című fejezet).
Bibliafordítóként vált ismertté Heltai Gáspár (1510 k.-1574 k.) (unitárius)19. Károli Gáspár (1529-1591) és Szenczi Molnár Albert (1574–1634) neve. S ne felejtsük el megemlíteni a je-zsuita Káldi György (1573-1634) szerzetes nevét, aki az első katolikus magyar nyelvű Biblia fordítója volt. A hazai reformá-ció két jeles debreceni püspöke Kálmáncsehi Sánta Márton (?-1557) és Méliusz Juhász Péter (1532-1572) voltak. Utóbbit
19 Eredetileg szász evangélikus volt, hosszabb folyamat eredményekép-pen lett 1569-re nyíltan is unitárius.
Pázmány Péter (világháló)
Káldi György (Jakobey Károly festménye)
(világháló)
4. Egyházi személyek
számos forrás mint a legjelentősebb protestáns püspököt említi.
Méliusznak egyházi hivatása mellett írói és botanikai munkás-sága is említést érdemel. (Ez azonban nem volt példa nélküli, hiszen a legtöbb magyar prédikátor polihisztorként szinte az összes akkori tudományterülettel foglalkozott, illetve érdeklő-dött azok iránt.)
Református püspökként lett vallásalapító Dávid Ferenc (1510 k.-1579), aki 1568-ban megalapította az Unitárius Egy-házat. Az unitáriusok főként Erdélyben élnek nagy számban (kb. 65 000 fő), azon belül is Székelyföldön.20 Magyarként rendkívül büszkék lehetünk arra, hogy Tordán már 1568-ban megszületett a világ első lelkiismeret és vallásszabadság törvé-nye, melynek értelmében a négy bevett vallás (katolikus, evan-gélikus, református, unitárius) követői szabadon választhatták meg a vallásukat (Dávid Ferenc beszédét követően az ország-gyűlés hozta meg a döntést).21
20 Számos jeles erdélyi származású személyiség volt az unitárius vallás követője, így többek között János Zsigmond, Heltai Gáspár, Bölöni Farkas Sándor, Brassai Sámuel, Kriza János, Orbán Balázs, Bartók Béla, László Gyula és Mikó Imre (http://www.unitarius.org).
21 Az objektivitás kedvéért érdemes megemlítni, hogy a korban bizonyos felekezetek már kaptak vallásszabadságot, de ez az esetek többségében csak az evangélikus irányt érintette. A tordai végzés, ha jogilag nem is hozott meglepően újat, de abban mindenképp úttörő volt, hogy a megszokott kettő helyett négy felekezet, és különösképpen a máshol erősen üldözött unitárius felekezet szabad vallásgyakorlását is biztosí-totta.
A vizsolyi Biblia (Vizsoly) Dávid Ferenc (Körösfői-Kriesch Aladár:
A tordai országgyűlés, 1896 /részlet/)
A református lelkészek közül említsük meg a teológus, en-ciklopédista Apáczai Csere János (1625-1659) (lásd bővebben:
Neveléstudomány című fejezet) és Bod Péter (1712-1769) nevét.
Utóbbi lelkészként, egyháztörténészként és irodalomtörténész-ként (lásd: Magyar Athenas) is maradandót alkotott.