A hazai felsőfokú földrajzoktatás megszületése

A felsőfokú hazai földrajzoktatás 1857-ig nyúlik vissza (budai Polytechnikum), az első önálló földrajz tanszék azonban csak 1870-ben alakult meg a Pesti Királyi Tudományegyetemen (később: Budapesti Tu-dományegyetem), melynek a vezetője Hunfalvy Já-nos (1820-1888) volt (ez volt a világ negyedik önálló földrajzi tanszéke). Hunfalvy után a nemzetközileg is elismert Lóczy Lajos (1849-1920) lett az Egyetemes Földrajz Tanszék vezetője. „Tudományszervező és irá-nyító munkája nyomán tanszéke, majd a Földtani Inté-zet a termésInté-zetföldrajzi és a geológiai kutatások nemInté-zet- nemzet-közileg is nagyra értékelt műhelyévé vált, ahol a földtani, tektonikai, réteg-, őslény- és felszínalaktani vizsgálatok eredményeit felhasználó geográfia gyors fejlődésnek in-dult.” (Kollega T. I. 1996-2000) (lásd: Kelet-Ázsiai ex-pedíció, Balaton-kutatás stb.)

Az egyetem Lóczy utáni neves tanár egyéniségei Kéz Andor (1891–1968) és Kádár László (1908-1989) voltak, akik a ké-sőbbiekben mindketten a debreceni Kossuth Lajos Tudomány-egyetem professzorai lettek. A Budapesti TudományTudomány-egyetemen

Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) A varázsfuvola című ope-rájában Born Ignácról mintázta meg Sarastro alakját.

Lóczy Lajos permi vörös homokkő síremléke

(Balatonarács)

szerzett magántanári képesítést Steiner Lajos (1871-1944). A meteorológia mellett a geofizika területén is kimagasló ered-ményeket ért el. Nevéhez köthető a hazai korszerű prognózis-szolgálat megszervezése.

A budapesti Tudományegyetem ásvány- és földtani intézeté-nek első professzora, a hazai geológia egyik úttörője Szabó József (1822-1894) volt, aki főként a magyarországi harmadkori vul-kanizmussal és az Alföld medencealjzatának vizsgálatával fog-lalkozott. Az egyetem neves geológusa volt a Kolozsvárról érke-zett Koch Antal, és a selmeci gyökerekkel rendelkező Hantken Miksa (1821-1893) (paleontológia).

A budapesti egyetem jeles csillagásza volt Kövesligethy Radó (1862-1934). Kövesligethy főként asztrofizikával (lásd: Wien-féle eltolódási törvény) és földrengéskutatással foglalkozott. „A ma-gyarországi változócsillagászat atyja” Detre László (1906-1974), aki „…a pulzáló változók, ezen belül az RR Lyrae csillagok kutatá-sának a világon talán legkiemelkedőbb szakembere volt….” (http://

astro.elte.hu).

A hazai társadalomföldrajz (gazdaságföldrajz) fontos bázisa lett a budapesti Tudományegyetem Közgazdasági Kara. A kar egyik oktatója Teleki Pál (1879-1941) volt. Elismertségét mu-tatja, hogy felkérték, legyen a tagja az Irak határát megállapító bizottságnak.

7.2.1. Eötvös Loránd Tudományegyetem

Az egyetem nagyhírű geológusai sorában említsük meg a Sop-ronból érkező Szádeczky-Kardoss Elemér (1903-1984), Géczy Barnabás (1925) (paleontológia /a jura időszaki ammoniteszek egyik legelismertebb kutatója/) és Fülöp József (1927-1994) ne-vét. Fülöp Józsefnek, a mezozoikum kutatójának főként a réteg-tani, a regionális földtani és az üledékföldtani kutatásai a kiemel-kedőek. 1958 és 1969 között a MÁFI igazgatója /ma: Magyar Földtani és Geofizikai Intézet/, 1984-1990 között pedig az ELTE rektora volt.

A lemeztektonika elméletének hazai meghonosítója a geofi-zikus Stegena Lajos (1921-1997), aki már az 1960-as években megismerkedett az elmélettel, és azt a Pannon-medencére alkal-mazta is. A geofizikán kívül a térképészet területén is kimagasló eredményeket ért el.

Teleki Pál (Érd, Magyar Földrajzi

Múzeum) Kövesligethy Radó

(világháló)

7. Földtudományok

Az ELTE 1945 utáni időszakának jeles professzora volt Bulla Béla (1906-1962) (löszkutatás, geomorfológia), Láng Sándor (1913-1982) (karsztkutatások, hidrológia, barlangá-szat), majd Székely András (1925-1997) (vulkanikus felszínek vizsgálata - vulkánmorfológia), akik számos, ma is alapműnek számító könyvvel gazdagították a hazai földrajzi szakirodal-mat. Az ELTE címzetes egyetemi tanárai voltak Pécsi Már-ton (1923-2003) (geomorfológia, lösz- és folyóterasz kutatás) és Marosi Sándor (1929-2009). Marosi professzor természetföld-rajzi kutatásai során főként a „Mezőföld természeti földrajzával, a magyar természetföldrajz időszerű kérdéseivel, a tájkutatási irányzatokkal és a tájértékeléssel, a Belső-Somogy felszínalaktaná-val, a domborzatnak a gazdálkodásra és a településre gyakorolt hatásaival és a Balatonnal kapcsolatosak…” (Kocsis K. 2009). Az egyetem rektora volt a térképész Klinghammer István (1941).

Az akadémikus a tematikus kartográfia és kartográfia-történet kutatója.

Az ELTE talán legnagyobb hatású társadalomföldrajzosa volt Mendöl Tibor (1905-1966), aki a debreceni évek után 1940 és 1965 között tanított az egyetemen. A hajdani Regioná-lis Földrajzi Tanszék két nagyhírű professzora pedig Sárfalvi Béla (1925-2000) (gazdaságföldrajz, népességföldrajz, politikai földrajz) és Probáld Ferenc (1941) (regionális társadalomföld-rajz, településföldtársadalomföld-rajz, tudományelmélet) voltak.

7.2.2. A kolozsvári egyetem

Akárcsak más tudományágaknál, évtizedeken keresztül a földtudományoknál is Kolozsvár jelentette az ellenpólust a fő-várossal szemben, ahol néhány évvel a pesti tanszékalapítást követően szintén földrajzi tanszék alapítására került sor (1874).

A Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem leghíresebb geográfusa – s egyben a magyar geográfiának is az egyik legjelesebb képviselője – Cholnoky Jenő (1870-1950), aki, bár a Műegyetemen végzett vízépítő mérnökként, később a földrajztudománnyal jegyezte el magát. Kutatásai számos te-rületre kiterjedtek (hidrológia, geomorfológia stb.), azonban a Kínával kapcsolatos kutatási eredményei voltak azok, melyek az országhatáron túl is ismertséget hoztak számára. Cholnoky

Cholnoky Jenő (1942) (FORTEPAN / Cholnoky Tamás) Mendöl Tibor (Debreceni Egyetem Földtudományi Intézet)

közel másfél évtizeden keresztül vezette a kolozsvári egyetem földrajzi tanszékét. Koch Antal 1872 és 1895 között volt a ko-lozsvári egyetem ásványtani és földtani tanszékének vezetője, aki a földtudomány szinte valamennyi ágát sikeresen művelte (pl. ásványtan, őslénytan, geológia, hidrológia). Szádeczky-Kardoss Gyula³¹ (1860-1935) szintén az egyetem legendás professzora volt, aki Erdély geológiai feltérképezésben ért el kimagasló eredményeket (pl. Bihar-hegység, Vlegyásza, Kele-men-havasok, Hargita).

7.2.3. A pécsi egyetem

A pécsi földrajzosok legnevesebb képviselője Prinz Gyu-la (1882-1973). Kezdetben Budapesten, majd Pozsonyban volt egyetemi oktató. Az Erzsébet Tudományegyetem Pécsre mene-kítésének köszönhetően Prinz több mint másfél évtizedet töltött (1923-1940) a Mecsekalján található városban. Számos egyete-men megfordult hosszabb-rövidebb ideig, de a legtovább Pécsett tanított.³² Több évtizedes munkássága során a legjelentősebb eredményeit a geomorfológiában és a településföldrajzban érte el (lásd: Tisia-elmélet, Tien-Sannal kapcsolatos kutatásai stb.). A Janus Pannonius Tudományegyetem Földrajzi Intézetének alapí-tója, majd az egyetem rektora volt Tóth József (1940-2013), aki a társadalomföldrajz számos területén, így többek között a telepü-lésföldrajzban, a népességföldrajzban és a kulturális földrajzban alkotott maradandót.

7.2.4. A debreceni egyetem

Debrecenben a felsőfokú földrajzoktatás megteremetése Milleker Rezső (1887-1945) nevéhez kötődik, aki főként em-berföldrajzzal foglalkozott (népesség- és településföldrajz, politi-katörténet). Szintén emberföldrajzos volt Mendöl Tibor (1905-1966); 1927 és 1940 között oktatott az egyetemen. Mendöl

31 Egyes forrásokban Szádeczky-Kardos vagy Szádeczky Kardos(s)-ként is szerepel. Sírján a Szádeczky-Kardoss Gyula felirat olvasható.

32 1908-1912: Budapesti Tudományegyetem, 1912-1923: Erzsébet Ta-nárképző Főiskola és Erzsébet Tudományegyetem, 1940-1945: Ferenc József Tudományegyetem, 1945-1957: Szegedi Tudományegyetem.

Prinz Gyula (Érd, Magyar Földrajzi

Múzeum)

Milleker Rezső (Debreceni Egyetem Földtudományi Intézet)

7. Földtudományok

„a településföldrajz európai hírű tudósa (…), elsődlegesen az Al-föld településeit, településfejlesztését vizsgálata.” (http://human.geo.

science.unideb.hu) A Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszé-kének létrehozója és legmeghatározóbb alakja volt Berényi Dé-nes (1900-1971), aki 1926 és 1968 között oktatott az egyetemen.

Kutatási területe főként az agrometeorológiára és az éghajlattan-ra terjedt ki. A földéghajlattan-rajz oktatásában a kezdetektől fogva neves geológusok is részt vettek. Életművük alapján közülük is a két legismertebb Földvári Aladár (1906-1973) (üledékes kőzetek és az uránérc kutatás, Velencei-hegység ércesedésének vizsgálata) és Székyné Fux Vilma (1916-2006). A professzor asszony 1974 és 1981 között volt az Ásvány- és Földtani Tanszék vezetője, kuta-tásai során többek között a Mecsek és Telkibánya geológiai viszo-nyait vizsgálta. A II. világháborút követő időszak kiemelkedő ta-náregyénisége, a leíró földrajz művelője Kéz Andor (1891-1968), aki többek között a folyóvízi morfológia területén ért el kima-gasló eredményeket. A debreceni földrajzi iskola kétségkívül leg-emblematikusabb képviselője Kádár László (1908-1989). Neve nemzetközi szinten elsősorban az Afrika-kutatások során vált ismertté (lásd: Almásy László Afrika-expedíciója). A professzor főként futóhomok-kutatással, geomorfológiai vizsgálatokkal és hegységképződéssel foglakozott. Kádár László életművének mél-tó folytamél-tói voltak Borsy Zoltán (1926-2007) (geomorfológia, eolikus felszínfejlődés, palinológia) és Pinczés Zoltán (1926-2011) (talajfagy-tanulmányok, Zemplén-hegységgel kapcsolatos kutatások), az ő életművük és kutatási területeik szintén évtize-dekre zsinórmértékül szolgálnak

a debreceni geográfusok számára.

A társadalomföldrajz kiemelkedő képviselője volt Enyedi György (1930-2012) akadémikus, aki a regionális tudományok területén végzett kutatásokat. Enyedi pro-fesszor tanítványa volt Süli-Za-kar István (1945-2017). Kutatási területe rendkívül széles spekt-rumú volt, foglalkozott többek között terület- és településfej-lesztéssel, politikai földrajzzal és interetnikus kutatásokkal.

7.2.5. A szegedi egyetem

A Szegedi Tudományegyetem első neves földrajz professzora a Kolozsvárról érkezett Prinz Gyula volt, aki 1945-57 között oktatott az egyetemen. Fővárosi katedráját otthagyva, néhány évre Láng Sándor is a szegedi egyetem tanára lett (1958-1963).

Közel három évtizeden keresztül vezette a JATE Természeti Földrajzi Tanszékét Jakucs László (1926-2001), akinek bar-langászattal kapcsolatos kutatásai nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőek. Nevéhez kötődik a Béke-barlang felfedezése.

Ez a világ első tudományos kutatás eredményeként felfedezett (s nem véletlenül) barlangja. A szegedi meteorológia legneve-sebb képviselője Péczely György (1929-1984). Főként a hid-rometeorológia és a szinoptikus klimatológia területén végzett kutatásokat, Éghajlattan (1979) című könyve évtizedek óta szolgál tankönyvként a geográfusok számára. Számos jeles geo-lógus töltött több-kevesebb időt a szegedi egyetemen, így töb-bek között Ferenczi István (1890-1966) (földtani térképezés, szénhidrogén kutatás), Sümeghy József (1892-1955) (az Alföld geológiai kutatása: geotermikus gradiens, a folyóhálózat fejlő-dése, kőzetfáciesek stb.), Koch Sándor (1896-1983) (a Kárpát-medence ásványtanának kutatása és feldolgozása) és Miháltz István (1897-1964) (a Nagyalföld negyedidőszaki földtani és palinológiai kutatásai, üledékföldtani vizsgálata).

A szegedi társadalomföldrajz képviselői közül pedig em-lítsük meg az egyetem volt rektorának, Mészáros Rezsőnek (1942) (falutatás, gazdaságföldrajz, településföldrajz) és Becsei Józsefnek (1937) (népesség- és településföldrajz, tanyakutatás) a nevét.

7.2.6. A műszaki egyetemek kutatói

A Műegyetem diákja, majd tanára volt Bogdánfy Ödön (1863-1944), akit a műszaki hidrológia úttörőjeként tartanak számon. „Bogdánfy egyik kezdeményezője volt a hazai csapadék-észlelő hálózat kifejlesztésének” (Kollega T. I. 1996-2000), illetve nevéhez köthető az Anderkó-Bogdánffy-féle mérleges csapa-dékíró megalkotása. Vendl Aladár (1886-1971) műegyetemi professzor a Duna homokjának vizsgálata, a szénhidrogén-ku-tatás és a hidrogeológia területén ért el jelentős eredményeket.

Péczely György Éghajlattan című könyve

7. Földtudományok

A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara (ko-rábban: Bányamérnöki Kar) szintén a selmecbányai bányászati tanintézet egyik jogutódjának tekinthető. A trianoni diktátum következtében Selmecbánya az országhatárokon kívülre került, az intézményt ezért 1919-ben Sopronba menekítették. 1934-től a Műegyetem egyik kara lett, huszonhét tanszékkel. 1949-ben alapították meg a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet, azonban a geológusok képzése kezdetben megosztva Miskol-con (az első két évfolyam) és Sopronban történt (a megosz-tottság 1959-ben szűnt meg). Az elmúlt több mint hat évtized legjelentősebb (mérnök)geológusai közül említést érdemel töb-bek között a már a fentiekben is említett Szádeczky-Kardoss Elemér (1903-1984) (az egyetem első rektora volt) és Földvári Aladár neve. Kántás Károly (1912-1991) professzorhoz a szén-hidrogén-kutatásban számos új kutatási módszer kidolgozása és tökéletesítése köthető (pl. hő- és nyomásálló perforátorok kifejlesztése, tellurikus módszer). Csókás János (1918-2000) a szén- és bauxitbányászat témakörében több szabadalommal rendelkezett. Jelentős továbbá műszerfejlesztő tevékenysége és újdonságnak számító kutatási módszerei (pl. a széntelepek esetén történő ún. telepszondázás). A hazai gázmérnök-képzés elindítója volt Szilas A. Pál (1921-1991), aki a kőolajbányászat terén számos szabadalommal rendelkezett. Említsük meg to-vábbá Takács Ernő (1927-2012) nevét. Kutatócsoportjával Kína jelenleg legnagyobb kőolajtelepét tárta fel (danquingi olajmező). Jelentős szerepe volt továbbá több elektromágneses eljárás kifejlesztésében és bevezetésében. Szintén a legendás miskolci geológus professzorok közé sorolható Steiner Ferenc (1932-2010), akinek főbb kutatási területe a gravitáció (gra-vitációs térképek), a mágnesség, a radiológia, a geotermia és geostatisztika volt (http://www.mfk.uni-miskolc.hu).

7.2.7. Egyéb tudományos műhelyek

Erdélyi geográfus volt Vofkori László (1944-2008), aki-nek rendkívül szerteágazó volt a kutatási területe. Foglalko-zott gazdaságföldrajzzal, népesség- és településföldrajzzal, turisztikai földrajzzal, üzleti földrajzzal, területfejlesztéssel és tudománytörténettel (Tarnóczy M. – Kövér A. 2010). Vofkori

„Az ember csak akkor szeretheti a szülőföld-jét, ha megismeri azt.”

(Vofkori László) Földvári Aladár (Debreceni Egyetem Földtudományi Intézet)

László számos felsőoktatási intézményben oktatott, többek kö-zött a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző Főiskolán és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Ugyan-csak több felsőoktatási intézményben tanított Berényi István (1934), legtovább azonban a Pázmány Péter Katolikus Egye-temen. Kutatásai során szociálgeográfiával, történeti földrajz-zal, kultúrgeográfiával és regionális tudománnyal foglalkozott.

Beluszky Pál (1936) a Szent István Egyetem professzora. Ku-tatásai főként a településföldrajzra, a tájkutatásra és a történeti földrajzra irányulnak.

7.3. Tudományos műhelyekhez