Természetesen a mezőgazdaság területéről sem hiányozhat-nak a „nagy szervezők”, akik kiépítették az intézményrendszert, illetve a gyakorlatban megvalósították azt, amit tudóstársaik az elméletben alkottak meg. Elsőként említsük meg Bezerédj Pál (1840-1918) nevét, aki a hazai selyemhernyó-tenyésztés fellen-dítője és bőkezű pártolója volt. A magyaróvári akadémia tanára volt a juhtenyésztés és a gyapjúismeret elismert szaktekintélyének Manninger Gusztáv Adolf
(Keszthely, Georgikon)
1. Agrár- és élelmiszertudomány
számító Rodiczky Jenő (1844-1915). Rodiczky volt az Or-szágos Gyapjúminősítő Intézet alapítója és vezetője is. A róla szóló szakirodalom mind megemlíti, hogy jelentős a szerepe a hazai gazdasági tanintézetek struktúrájának kialakításában.
Az Országos Phyloxera Kísérleti Állomás és a Rovartani Állomás megszervezője volt Horváth Géza (1847-1937), a filoxéra elleni küzdelem egyik élharcosa. Az agrárium nagy szervezői között említsük meg továbbá a kórházalapító Károlyi Sándor (1831-1906) nevét. 1898-ban megalapította a Hangya Szövetkezetet.
A szervezet jelentőségét mutatja, hogy a II. világháború előtt már mintegy 700 000 tagja, 30 konzervgyára és 20 ipari üzeme volt, így a térség egyik legjelentősebb mezőgazdasági társulá-sának számított (www.hangyaszov.hu). A magyaróvári intézet neves tanára volt Cserháti Sándor (1852-1909). Növényter-mesztőként és nemesítőként írta be nevét a hazai tudomány-történetbe. „Hazánkban ő volt a tudományos növénytermesztés, a növénynemesítés megalapozója, az okszerű talajművelés, a ma is korszerű talajerő-gazdálkodás − vele a műtrágyázás −, a me-zőgazdasági kísérletügy atyamestere”. (www.cserhati.hu) Cserháti Sándor nevét Nagykanizsán iskola őrzi. Anghi Csaba (1901-1982) nevét sokan mint a fővárosi állatkert főigazgatójáét isme-rik, holott jeles állattenyésztési szakember is volt. Ő szervezte meg az Állattenyésztési Kutatóintézet gödöllői baromfitenyésztő osztály kutatólaboratóriumát. Jelentősek a nyúltenyésztéssel kapcsolatos eredményei, foglalkozott továbbá a magyar pász-torkutyákkal, a zsiráfokkal, számtalan ismeretterjesztő előadást tartott és tanfolyamot szervezett kisállattenyésztők részére, il-letve hüllőbőrökre konzerválási eljárást dolgozott ki (Takács I.).
A tudományos ismeretterjesztés terén említsük meg Bálint György (1919-2020) nevét, akit egy ország „Bálint gazdaként”
ismert meg.11 Számos szakkönyvet írt, a Kertészet és Szőlészet című folyóirat főszerkesztője volt, a televízióban vállalt szerep-lései következtében pedig a honi kertbarátok elsőszámú tanítója volt évtizedeken keresztül.
1960-as évektől kezdve jelentős fejlődés indult be a gazdasá-gi ágak szinte mindegyikében, így a mezőgazdaságban is. A ter-melés volumene jelentősen emelkedett, mellyel párhuzamosan
11 Bálint gazda néven korábban Czupy Bálint (1900-1975) vezetett és szerkesztett a Szabad Európa Rádióban műsort. Czupy a KALOT mozgalom egyik szervezője volt, majd 1951-től a Szabad Európa Rádió munkatársa.
Cserháti Sándor (Budapest, Kossuth Lajos tér 11. szám)
a technológiai színvonal is ugrásszerűen növekedett. Egyes ter-mények termésátlaga és minősége világviszonylatban is kiemel-kedő volt. Két olyan ikonikus mezőgazdasági szakember nevét kell megemlíteni, akik az általuk irányított termelőszövetkeze-tet a honi agrárium ékköveivé termelőszövetkeze-tették. Az egyik Szabó István (1924-2017), aki a Nádudvari Vöröscsillag Termelőszövetkezet elnöke volt, majd 1990-ben a KITE-nek alapító elnöke lett. A KITE jelenleg is a magyar mezőgazdaság egyik zászlóshajója.
A másik személy Burgert Róbert (1924-1999), aki a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója volt. Burgert Róbert dolgozta ki az ún. Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszert, melynek köszönhetően jelentősen nőtt nemcsak a kukorica, hanem más gabonák termésátlaga is.
2.7. Élelmiszeripar
Az agártudomány jeles személyiségei között számos olyan híres feltalálót, tudóst és kutatót mutattam be, akik az élelmi-szer- és agrártudomány között nehezen meghúzható határon fejtették ki tudományos tevékenységüket. Jelen alfejezet első-sorban azokat a személyeket mutatja be, akikhez konkrétan va-lamilyen élelmiszer illetve technológiai fejlesztés köthető.
A történelmi Magyarországon a tejgazdálkodásnak két-féle típusa volt, a síkvidéki (főként az Alföld területe) és a transzhumáló állattartás (Erdély és Felvidék). A sík területeken az igás és a tejelő állatokat külön tartották. A tejelő jószágok teje és az abból készített tejtermékek elsősorban a háztartások saját fogyasztását elégítették ki. A hegyvidéki területeken az év nagyobb részében az állatok (juh, szarvasmarha) a havasi lege-lőkön voltak. A tej feldolgozását sokszor a pásztorok maguk vé-gezték, a késztermékből pedig eladásra is bőven jutott, különö-sen a felvidéki területeken (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997). A nagy múlttal rendelkező hazai tejfeldolgozás ellenére is, számos eu-rópai országokhoz képest (pl. Franciaország, Olaszország, Hol-landia, Svájc, Dánia, Lengyelország) a magyar sajtkultúra jóval kisebb hagyományokkal rendelkezik, s ez megmutatkozik a megtermelt sajt mennyiségében, az egy főre jutó sajtfogyasztás-ban és az előállított sajtfajták relatíve csekély számásajtfogyasztás-ban is. En-nek ellenére számos olyan magyar sajtfajta van, amely évtizedek Havasi pásztorok (Erdély)
(FORTEPAN / Magyar Földrajzi Múzeum /
Erdélyi Mór cége)
1. Agrár- és élelmiszertudomány
óta töretlen népszerűségnek örvend a lakosság körében. Egyik legismertebb sajtunk a jellegzetes, ammóniára emlékeztető pál-pusztai sajt, amit a megalkotója egyes feltevések szerint magáról nevezett el (Heller Pál). Szintén Hellerhez köthető a Derby sajt megalkotása is (http://palpusztaisajt.hu). 1955-ben alkotta meg Csiszár József (1901-1955) az 1981-ig Ementáliként árusított Pannonia sajtot, amely az elmúlt évtizedek alatt az egyik leg-keresettebb magyar keménysajtfajta lett (http://pannontej.hu).12 Mosonmagyaróvár fontos tejipari központ, ahol a múlt század elején Ujhelyi Imre (1866-1923) kezdeményezésére dolgozták ki a ma Óvári és Illmici néven ismert sajtokat (www.ovartej.hu).
Ugyancsak Mosonmagyarórvár a „szülőhelye” a várost ketté-szelő folyóról elnevezett Lajta sajtnak (megalkotója Egyed Ist-ván), ami egy zsíros, félkemény sajtkülönlegesség. Szintén ma-gyar sajtkülönlegesség a lágy és enyhén savanykás teasajt, amit az 1930-as években Hegedűs Ödön kísérletezett ki (Farnadi É. 2001).
A tejipar kapcsán pedig említsük meg azt a büszkeségre okot adó tényt, hogy a fővárosban működő szövetkezeti tejüzem volt az első Európában, amely 1884-ben palackozott tejet is forga-lomba hozott, két esztendő múlva pedig a Margitszigeten tej-ivót létesített. Miután létrejött az új üzem, nem sokkal utána megkezdték a Székely-féle gyermektej gyártását is. A speciális tej készítési eljárását Székely Salamon (1860-1936) vegyész dolgozta ki. A tej összetétele közelebb volt az anyatejhez, mint a tehéntejhez (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997).
A századforduló környéki Budapest a világ egyik legna-gyobb malomipari központja volt. Évi több mint egymillió tonna őrlési kapacitása volt a fővárosi malmoknak, mellyel Eu-rópában a legnagyobb, a világon pedig – Minneapolis után – a második legnagyobb központnak számított.
A búza és liszt minőségének vizsgálata terén szerzett nem-zetközi elismertséget az agrokémikus Kosutány Tamás (1848-1915), aki az ország számos agár felsőoktatási intézetében tanított. Kosutány a borászati vegytan területén is maradan-dót alkotott, nevét az 1955 óta évente kiosztott emlékérem őrzi. A liszt kapcsán említsük meg továbbá Hankóczy Jenő
12 Csiszár József Vas Károly (1884-1948) állatorvossal közösen dolgozta ki a vajkultúra aromatermelésének gyors meghatározási módszerét, az ún. Vas-Csiszár-féle aromareakciót (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997).
Kosutány Tamás (Budapest, Kossuth Lajos tér 11. szám)
Ujhelyi Imre (Budapest, Kossuth Lajos tér 11. szám)
(1879-1939) nevét, aki a liszt minősítésére jelenleg is használt farinográf társfeltalálója.
Pekár Imre (1838-1923) dolgozta ki a jelenleg is világ-szerte alkalmazott lisztvizsgálati módszert, Haggenmacher Károly (1835-1921) pedig a síkszita megalkotója (1887). A Malomipari Kutatóintézet osztályvezetője volt Rajkai Pál (1905-1987). Az intézeti mérnökhöz számos malomipari ta-lálmány köthető, a legismertebb közülük a búzaszeletelő gép, amely az 1958-as brüsszeli világkiállításon nagydíjat kapott (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997).
Az iparszerű állattartás mennyiségi növekedését hozta a sza-lámi- és kolbászgyártás megindulása és a közvágóhidak létesíté-se. Elsősorban a szegedi Pick és a fővárosi Herz szalámik voltak a legismertebbek, melyekből jelentős volt az export is. A híres hústermék-készítők közül megőrződött az utókor számára ifj.
Balog József (1856-1945) – aki a gyulai kolbászt készítette a most is ismert receptúra alapján – illetve Herz Ármin (?-?) és Pick Márk (1843-1892) neve (fia, Jenő volt az, aki a tömeg-termelést elindította). Utóbbiak közül a vezetéknév továbbra is őrzi az első készítők nevét az azóta is nagy népszerűségnek örvendő szalámiknál.
A hazai édességipar megteremtése a német származású Stühmer Frigyes (1843-1890) nevéhez köthető. Stühmer volt ugyanis az, aki gyári méretű cukorka- és csokoládégyártó cé-get hozott létre. Neki köszönhetjük a szaloncukor nagyüzemi gyártásának megindulását is (www.dzm-museum.de). A gyár egyik legismertebb terméke a Tibi csoki volt, melyet az alapító a kisunokájáról nevezett el (Farnadi É. 2001). A Stühmer-gyár, a Magyar Cukoripari Rt. és a Hangya Szövetkezet alapította meg a szerencsi csokoládégyárat, amely 1927-től gyártotta a Boci csokit, 1928-tól pedig a „cicás kakaót” is forgalmazta. A gyár fénykorában, a hetvenes években, a szerencsi üzemben közel két és félezer ember dolgozott és 18 000 tonna árut állítottak elő (http://hvg.hu).13 Igen nagy múlttal rendelkezik Győr városának édességipara. Koestlin Lajos (?-?) 1892-ben vásárolta meg Bach Hermann kekszgyárát, amit rövid idő alatt felvirágoz-tatott, és ország egyik legjelentősebb kekszgyártó központjává tette. Egyik legismertebb terméke, az 1912 óta folyamatosan
13 1989-ben Szerencsen avatták fel hazánk első, európai szinten pedig a harmadik cukormúzeumát (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997).
Pekár Imre (1838-1923) találmánya lehetővé tet-te, hogy a lisztminősé-get az addigiaktól jóval gyorsabban lehessen megvizsgálni. Ezt mind a mai napig alkalmaz-zák (ez a pekározás vagy Pekár-próba). A külön-féle nyelvek szintén a feltalálóról nevezték el az eljárást, így például a német is (Pekarisieren).
1. Agrár- és élelmiszertudomány
gyártott Albert keksz, melyet – egyesek szerint – Viktória ki-rályné férjéről, Albert hercegről neveztek el (ua.). 1945 után a szocialista ipar egyik ékköve volt a Győri Keksz és Ostyagyár, az átgondolatlan magánosítás következtében a gyár nagyhírű ter-mékei (pl. Pilóta keksz, Vaníliás karika) azonban már nem Ma-gyarországon készülnek. A hazai minőségi édességipar egyik zászlóshajója a Szamos Marcipán. Alapítója a szerb származá-sú Szavits Mladen, aki később Szamos Mátyás (1918-2002) („a marcipánkirály”) néven lett az egyik legnevesebb cukrász.
Termékeik az ország minden pontján kaphatók, és Európa szá-mos országába is exportálnak.
Több évtizedes múlttal rendelkezik a Túró rudi, amely bár szovjet (orosz) előzménnyel rendelkezik, igazi hungarikumnak számít. A termékfejlesztő és számos forrás
szerint a névadó is (többek között az unoká-ja szerint is) Mandeville Rudolf, a Budapesti Tejipari Vállalat művezetője volt. Különleges gyógyhatású édesség a pemetefű cukorka, amely Réthy Béla (1862-1935) gyógyszerész nevéhez köthető. Réthy 1892-ben kezdte el gyártani a gyógyhatású, korong alakú édessé-get. A gyógyszerész próbálkozását hamarosan siker koronázta, és már az 1896-os Millenni-umi Kiállításon oklevelet vehetett át találmá-nyáért. Sikerének híre rövid idő alatt eljutott
az Osztrák-Magyar Monarchia távolabbi részeibe is, ahol szin-tén közkedvelt lett. Állítólag a betegeskedő Réthyt Abbáziában egy férfi pemetefű cukorkával kínálta, amikor az meghallotta, hogy milyen csúnyán köhög (Farnadi É. 2001).
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egyik legsikeresebb hazai édességipari újítás a debreceni Felföldi József (1954) nevéhez köthető. A Felföldi Édességgyártó Kft. jelenleg közel harminc terméket állít elő, ezeket a világ mintegy hetven országában forgalmazzák Iraktól Kanadáig. A számos találmány közül a legsikeresebb a Quick Milk néven forgalmazott tejet ízesítő szí-vószál. A szívószálban apró, ízesített golyók találhatók, melyek a felszívott tej hatására elolvadnak.
Egy jó szlogen évtizedekre meghatározhatja egy termék, ezzel együtt pedig egy cég jövőjét. Így volt ez a Váncza sütő-pornál is. Az alapító, a gyógyszerész végzettségű Váncza József
Pemetefű cukorka
Quick Milk ízesített szívószál
(1901-1956) kitalálta reklám, még ma is ismerős szinte minden-kinek. Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral! Váncza első terméke a sütőpor volt, melyet később számos egyéb nagy-sikerű, saját fejlesztésű termék követett, így többek között az első hazai leveskocka, puding- és parfé porok, tápszerek megal-kotása is a nevéhez köthető.
A fűszerkereskedelem leghíresebb hazai képviselője, Kotányi János (1858-1928/?/) volt, aki 1881-ben hozott lét-re Szegeden egy paprikamalmot. Különleges őrleménye csak-hamar hírnevet szerzett, és termékei eljutottak a világ számos pontjára, s megkapta a császári és királyi beszállító címet. Az őrölt paprikán kívül számos fűszert is forgalmazott. Halála után a virágzó vállalkozást fia vitte tovább (http://hu.kotanyi.
com).
A magyar gyorsfagyasztó ipar megteremtőjeként tekint-hetünk Török Gábor (1902-1966) vegyészre, aki a Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutató Intézet (KOHIKI) igazgatójaként kidolgozta a gyorsfagyasztott termékek gyártástechnológiáját.
A termékeket a negyvenes években Frigelite, majd 1945 után Mirelite néven hozták forgalomba (Siki J.–Tóth-Zsiga I. 1997).
Jókay-Ihász Lajos (Louis Jokay) (1924-1993) az élelmiszer-ipar különös szegmensében ért el világsikert. Az általa kifejlesz-tett élelmiszereket az amerikai űrhajósok és katonák fogyasz-tották, illetve részt vett az aszpartám nevezetű mesterséges édesítőszer kifejlesztésében.
Preysz Móric (1829-1877) már négy-öt évvel Louis Pasteur (1822-1895) előtt kidolgozta a pasztőrözési eljárást! Preysz bo-rászati vegytannal foglalkozott, s felfedezte a bor hevítéssel tör-ténő csírátlanítását. A bort a levegő kizárásával 70-80 Celsius fokra melegítette, melynek következtében a mikroorganizmu-sok elpusztultak. Tudományos eredményét 1861-ben közölte a Természettudományi Társulat előadásán, azonban ez sajnos nem vált széles körben ismertté. Nem úgy, mint a francia Pasteur el-járása, aki 1865-ben tárta a világ közvéleménye elé felfedezését, mellyel világhírnevet szerzett (Estók J. és társai 2003, Rapaics R. 1953).
Napjainkban éles verseny mutatkozik hazai és nemzetközi szinten egyaránt a minőségi bortermelésben. Igen komoly nem-zetközi megmérettetéseken vesznek részt a borok, ahol pon-tozzák is a nedűket, ami aztán jelentősen befolyásolja későbbi A husveti tojás’ csődje.
A húsvéti piros tojás.
Elgurult nagy messze:
Belátta, hogy szépségéből Nagyon sokat veszte.
Lepipálta őt a híres, Jó Kotányi fűszer:
E kiváló, nagyrabecsült Bájeledel, bűvszer.
A húsvéti piros tojás Titkon félre lépe, Mert a híres paprikának Pirosabb a képe.
El sem kelt a piros tojás, Senki meg nem ette Minden élő csak Kotányi Paprikáját vette.
Kotányi reklám a Kakas Márton élclapban (1910)
1. Agrár- és élelmiszertudomány
értéküket. Hazánkban a minőségi bor termelésének a feltételei – néhány kivételtől eltekintve – a rendszerváltozást követően teremtődtek csak meg. Az azóta eltelt három évtized alatt szá-mos olyan borász emelkedett ki, akik nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is kimagasló minőségű bort képesek előál-lítani. Közülük is a legismertebbek: Bock József (1948) (Villá-nyi borvidék), Gere Attila (1954) (Villá(Villá-nyi borvidék), Szepsy István (1951) (Tokaji borvidék), Szeremley Huba (1940-2021) (Badacsonyi borvidék), Tiffán Ede (1942) (Villányi borvidék) és Thummerer Vilmos (1943) (Egri borvidék).
Ellentétben a borral, a nemzeti italnak tekinthető pálinká-nál nehéz kiemelni egy készítőt. A nedű elsősorban egy-egy tájegy-egységhez köthető, ahol többen is hasonló receptúra alapján készítik a pálinkát. Alkoholos italaink közül az egyik legkedveltebb és legnagyobb ismertségnek az Unicum örvend.
A recept megalkotója viszont nem volt magyar származású és nem is hazánkban élt. Leszármazottjai voltak majd csak azok, akik Magyarországot választották lakóhelyükül. Zwack József (1821-1915) („a generális”) volt az, aki 1840-ben, Budapesten megnyitotta mára világhírűvé vált szeszgyárát. A tömény ita-lok közül említsük meg továbbá a St. Hubertust (vagy ahogy a köznyelv nevezi, a hubi-t), aminek receptúráját maga a cégtu-lajdonos, Braun Lajos állította össze húszféle gyógynövényből.
Az italt már az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatták, ami azóta igen nagy népszerűségnek örvend (Farnadi É. 2001).
A hazai söripar kétségkívül legnagyobb alakja, a nagyipari sörgyártás megindítója ifj. Dreher Antal (1849-1920)14 volt, akinek apjától (id. Dreher Antal15) örökölt kőbányai gyára ve-zetése alatt az ország legnagyobb sörgyárává nőtte ki magát.
Apja halála után fia, Dreher Jenő (1873-1949) volt az, akinek a vezetése alatt a Dreher név Nyugat-Európában, Amerikában, de még Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában is elismert már-kává vált (www.dreherrt.hu).
14 ifj. Dreher Antal születési és halálozási éve a Magyar Életrajzi Lexikon alapján: 1841-1921, a Dreher Zrt. adatai alapján viszont 1849-1920.
15 Id. Dreher Antal (1810-1863) volt az, aki megalapozta a Dreher-csa-lád hírnevét, és kifejlesztette az ászok (lager) sörtípust.
Régi Zwack Unicumos üveg
A magyar pezsgőgyártás legnevesebb alakja a szabadkai születésű Törley József (1858-1907)16 volt, aki legelső gyárát a franciaországi Reimsben alapította. Hazatérését követően 1882-ben alapította meg cégét, amely hamarosan a hazai pezs-gőgyártás legfontosabb szereplőjévé vált (www.torley.hu).
Kevesek előtt ismert Keszler Gyula (1855-1940) neve, aki Julius Kessler néven whiskey-t gyártott az Egyesült Államokban (1888). Az ital rendkívül sikeres volt, amit jelenleg is gyárta-nak. Keszler megbecsültségét mutatja, hogy haláláról még a The Wall Street Journal is beszámolt.
16 Törley József halálozási dátumaként a Magyar Életrajzi Lexikonban helytelenül 1900 van megadva. Lásd Törley József szarkofágja: 1858-1907.
Törley József (világháló)