A hatos és a kettős jogszabálycsomag

A szuverén adósságválság hatására az Európai Tanács 2010. szeptemberi értekezletén az EU-tagállamok gazdaság-, azon belül is főleg költségvetési politikáinak érdemi össze-hangolása, a Stabilitási és Növekedési Paktum szigorítása és az európai pénzügyi stabili-tási eszköz véglegesítése végett hat témában javasolta jogszabálytervezetek elfogadását az Európai Unió Tanácsának és az Európai Parlamentnek. Ez az ún. hatos jogszabály-csomag. Hat olyan, 2011 decemberében hatályba lépett európai uniós jogszabályt tar-talmaz, amely erősíti a gazdasági kormányzást, beleértve a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályrendszerét mind a megelőzés, mind a korrigálás és szankcionálás te-kintetében. A jogszabálycsomag célja a makrogazdasági egyensúlytalanság és az állam-adósság mérséklésének a szabályozása, tagállami költségvetési keretek kidolgozása és beavatkozási és szankcionálási lehetőségek teremtése az európai uniós intézményeknek, ha a pénzügyi és gazdasági folyamatok a szabályokban rögzítettektől eltérnek vagy elté-réssel fenyegetnek. Hangsúlyosan jelenik meg tehát a jogszabályi rendelkezések végre-hajtásának kikényszerítése. Három rendelet az SNP keretében kialakított költségvetési felügyelet erősítésére hivatott, kettő a makrogazdasági egyensúlyhiányok felügyeletét teremti meg, egy irányelv pedig minimumkövetelményeket állapít meg a tagállamok költségvetési folyamataira.

A hatos jogszabálycsomag első eleme az Európai Parlament és a Tanács 1175/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a költségvetési egyenleg felügyeleté-nek megerősítéséről és összehangolásáról, amely az 1466/97/EK tanácsi rendeletet módosítja. A módosítás célja a költségvetési felügyelet erősítése. A rendelet abból indul ki, hogy a rendezett államháztartás az ár- és pénzügyi stabilitáson alapuló, dinamikus és fenntartható gazdasági növekedés feltételeit erősíti. A rendelet az SNP addigi működé-sének tapasztalatai alapján továbbfejleszti a stabilitási és a konvergenciaprogramok tar-talmát és a vizsgálatukra szolgáló eljárást.

A stabilitási és a konvergenciaprogramokat a nemzeti költségvetésekkel kapcsolatos kulcsfontosságú döntések előtt kell benyújtani, viszont december helyett áprilisban, le-hetőleg április közepéig, de legkésőbb április 30-ig. E mögött az a megfontolás húzódhat meg, hogy az európai uniós intézmények még a tagállami költségvetések parlamenti el-fogadása előtt véleményt kívánnak nyilvánítani a programokról. Ez a módosítás a 2011-ben bevezetett makrogazdasági koordinációs ciklus, az európai szemeszter hatékony lebonyolítását is szolgálja. A rendelet hangsúlyozza, hogy a középtávú célkitűzés teljesí-tésére vonatkozó kötelezettséget mind az euróövezethez tartozó, mind az azon kívüli tagállamokra alkalmazni kell.

A középtávú cél eléréséig az államháztartási kiadások növekedési üteme nem lehet ma-gasabb a középtávú potenciális gazdasági növekedési ütemnél. Ha nem érvényesül ez a követelmény, akkor a túllépést az államháztartási bevételek diszkrecionális (azaz saját

178 Mark Hallenberg: i. mű, 2. o.

hatáskörbe tartozó) növelésével kell ellensúlyozni. A diszkrecionális bevételcsökkentést a kiadások lefaragásával kell kompenzálni.

Az összes EU-tagállamnak középtávú célkitűzést kell meghatároznia a költségvetési egyenlegre, amelyet háromévente kell felülvizsgálni. Általános szabályként az országspecifikus középtávú költségvetési célkitűzések eltérhetnek az egyensúlyhoz kö-zeli vagy többletet mutató pozícióra vonatkozó követelménytől, de a GDP 3 százaléká-nak megfelelő költségvetési hiánytól bizonyos távolságra kell maradniuk, azaz biztonsá-gi tartalékot kell meghatározni. A középtávú költségvetési célkitűzéseknek biztosítaniuk kell továbbá az államháztartás fenntarthatóságát vagy a fenntarthatóság irányába tett gyors előrehaladást. Végül szükség van bizonyos mértékű költségvetési mozgástérre, el-sősorban az állami beruházások miatt.

A GMU-tagországok, illetve az ERM-II árfolyam-mechanizmusban részt vevő or-szágok esetében az országspecifikus középtávú költségvetési cél az, hogy a ciklikusan kiigazított és az egyszeri és átmeneti intézkedések nélküli költségvetési egyenleg GDP-hez viszonyított aránya 1 százalékos hiány vagy ugyanekkora többlet között legyen, természetesen az egyensúlyt is beleértve. A magánnyugdíj-rendszer államosításából származó egyszeri és átmeneti bevételek nem vehetők figyelembe a strukturális állam-háztartási egyenlegben.

A stabilitási programokkal szembeni követelményeket kiegészítették azzal, hogy tájé-koztatást kell tartalmazniuk az elöregedéssel kapcsolatos implicit feltételezésekről és a költségvetésre potenciálisan hatással bíró feltételes kötelezettségekről (beleértve az ál-lami garanciákat). A demográfiai kihívás szem előtt tartása a hosszú távú problémák ke-zelésének igényére utal, a feltételes kötelezettségek számbavétele az állam összes, az ál-lamháztartás számaiban (így az államadósságban) nem tükröződő potenciális jövőbeli kiadás figyelembevételére enged következtetni.

A stabilitási programokat a legvalószínűbb vagy egy óvatosabb makroszintű költségve-tési forgatókönyv alapján kell kidolgozni. Ha jelentős eltérés van a választott forgató-könyv és a bizottsági előrejelzés között, akkor azt indokolni kell. Erre különösen akkor van szükség, ha a külső feltételezések szintjének és dinamikájának az értékelése külön-bözik.

Az általános szabály továbbra is az, hogy a ciklikusan kiigazított, egyszeri és átmeneti intézkedésektől mentes költségvetési egyenlegnek a középtávú költségvetési cél elérésig évente a GDP 0,5 százalékával kell javulnia. Azon tagországok esetében, amelyek ál-lamadóssága meghaladja a GDP 60 százalékát, vagy amelyek átfogó adósság-fenntartási kockázatokkal szembesülnek, ennél nagyobb mértékű javulásra van szükség. A struktu-rális költségvetési egyenleg alakulása mellett a tagállami kiadások növekedésének üte-mét is vizsgálják. Ezzel kívánják elérni azt, hogy a tagállamok a konjunktúraciklus felfe-lé ívelő szakaszában efelfe-lért többlet adóbevételt az államadósság csökkentésére és ne egyéb pótlólagos kiadásokra fordítsák.

A stabilitási programnak elő kell segítenie az euróövezeten belüli tartós és tényleges konvergenciát és a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolását. A tagállamok

gazda-ságpolitikáinak meg kell felelniük a tagállamok és az EU gazdaság- és foglalkoztatáspo-litikájára vonatkozó átfogó iránymutatásoknak.

Az érintett tagállam által nem befolyásolható szokatlan esemény esetén, amely követ-kezményterhesen érinti az államháztartást, átmenetileg el szabad térni a középtávú költ-ségvetési pályától, de az eltérés nem veszélyeztetheti az államháztartás fenntarthatósá-gát. A Tanács és a Bizottság figyelemmel kíséri a stabilitási programok végrehajtását.

A GMU-hoz még nem csatlakozott EU-tagállamok által készített konvergencia-programokkal szembeni követelmények jórészt megfelelnek a stabilitási konvergencia-programokkal szembeni követelményeknek, az európai uniós intézmények által gyakorolt felügyelet is ugyanolyan.

A rendelet sajátos vonása, hogy amíg a költségvetési felügyelet erősítése mindegyik EU-tagállamra vonatkozik, addig a szabályokat megsértő tagállamok közül csak a GMU-hoz tartozók szankcionálhatók. Megjegyzendő, hogy a jelenlegi globális makrogazdasági környezetben meglehetősen nehéz prudens középtávú potenciális GDP-növekedési pá-lyát megállapítani a GMU-, illetve EU-tagállamokra.

A hatos jogszabálycsomag második eleme a Tanács 1177/2011/EU rendelete (2011.

november 8.), amely a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának fel-gyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendeletet módosította. A rendelet abból indult ki, hogy a túlzottdeficit-eljárás célja a túlzott költségvetési hiány kialakulá-sának megakadályozása, illetve bekövetkezése esetén a gyors kiigazítás ösztönzése. A költségvetési fegyelem betartását a költségvetési hiány és az államadósság kritériumai alapján vizsgálják.

Kivételes a költségvetési hiány referenciaértékének túllépése akkor, amikor az az érintett tagállam által nem befolyásolható olyan rendkívüli esemény következménye, amely számottevő hatással van az államháztartásra, vagy súlyos gazdasági visszaesés követ-kezménye. Ez a rendelkezés tehát számol gazdasági visszaesés lehetőségével.

A legfontosabb változás az volt, hogy az államadósság-kritériumot az eddigieknél hang-súlyosabban, a deficitmutatóval azonos súllyal veszik figyelembe. A túlzott hiány mi-atti eljárás akkor is elindítható, ha a referenciaértéket meghaladó államadósság nem közeledik kellő ütemben a referenciaértékhez (a GDP 60 százaléka). Ebben az esetben az eljárás még a GDP 3 százalékát el nem érő államháztartási hiány esetén sem szüntet-hető meg. Az államadósság csökkentésének éves üteme akkor megfelelő, ha a megelőző három évben a csökkenés mértéke eléri az adósság referenciaérték fölötti részének egy huszadát. Ebből arra lehet következtetni, hogy az érintett tagállamoknak maximum húsz év alatt kell elérniük a Maastrichti Szerződésben meghatározott 60 százalékos GDP-arányos államadósságot. Az új adósságkritérium csak egy átmeneti időszakot követően lép életbe.

Az adósságkritérium teljesülése akkor is elfogadható, ha az Európai Bizottság költség-vetési előrejelzései szerint az eltérés az előírt mértékben fog csökkenni abban a három-éves periódusban, amely felöleli a legutolsó olyan évet követő két évet, amelyre vonat-kozóan rendelkezésre állnak adatok.

Azon tagállamok esetében, amelyekkel szemben 2011. november 8-án túlzottdeficit-eljárás folyt, a túlzott hiány megszüntetését követően még három évig az adósságkritéri-um akkor teljesül, ha a Bizottság az érintett tagállam stabilitási vagy konvergenciaprogramjáról készített véleményében meggyőződött arról, hogy a tagállam megfelelő lépéseket tett a referenciaérték elérése felé.

A Bizottság a jelentés elkészítésekor nagyszámú tényezőt vesz figyelembe. Ilyen a kö-zéptávú gazdasági és költségvetési helyzet és az államadósság alakulása, amiről ki-egyensúlyozott és átfogó értékelést ad.

Megváltoztatták a tőkefedezeti nyugdíjreformok költségeinek figyelembevételére vonat-kozó szabályokat is. A Tanácsban 2010. március 15-én elfogadott politikai megállapo-dás értelmében a költségek meghatározott részét állandó jelleggel figyelembe lehet ven-ni, de csak a deficitmutató értékelésénél és akkor, ha a hiány nem haladja meg jelentő-sen a referenciaértékhez közelinek tekinthető szintet. Kizárólag 60 százalék alatti GDP-arányos adósságrátájú országok esetében van erre lehetőség. A fiskális szigor jegyében pénzügyi és nem pénzügyi szankciók szélesebb körét vezetik be már az eljárás korábbi szakaszaiban az SNP mindkét (prevenciós és korrekciós) ágában. A rendelet az állam-adósságnak az államháztartási hiánnyal megegyező jelentőséget tulajdonít.

Az államháztartási hiány csökkentésének követelményét három év átlagaként értelme-zik, ami hosszabb egy átlagos dekonjunktúra időtartamánál, és a túlzottdeficit-eljárásból való kilépés után három évvel kezdik. Ezzel a magas adósságrátájú országok elindulását kívánják segíteni. A hiánycsökkentés üteme a GDP mellett az infláció mértékétől is függ. Ugyanakkor a konstrukció matematikailag hibás a közeledési szakaszban. 0.95 hu-szadik hatványa 0,37, azaz a 20 év alatti 60 százalékos rátára csökkentéshez egy induló fix (és nem az egyre csökkenő, mindig a megelőző három év előtti) értékhez kellene vi-szonyítani.¹⁷⁹

A hatos jogszabálycsomag harmadik eleme az Európai Parlament és a Tanács 1173/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről, amely szankciórendszert határoz meg a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ágának (többoldalú felügye-leti rendszer, illetve a túlzott hiány elkerülését célzó eljárás) a GMU-ban történő ered-ményesebb érvényesítése érdekében. A rendelet kidolgozása és elfogadása mögött az a megfontolás húzódhat meg, hogy a számszerű költségvetési szabályok akkor működnek hatékonyan, ha teljesítésük elmulasztása következményekkel jár. A rendelet csak a GMU-tagállamokra vonatkozik, a kívülállókra nem.

Az SNP végrehajtása során a szankciók már a megelőző szakaszban életbe lépnek a kö-vetkezők szerint:

179 GKI Economic Research Co.: New Progressive Economic Perspectives in the Central and Eastern European Member States of the EU, 2013. szeptember, 64-66. o. Elérhető:

http://gki.hu/gazdasagpolitika/uj-progressziv-gazdasagpolitikat-kozep-es-kelet-europai-eu-tagallamoknak

 ha a tagállam az elvárt kiigazítási ütemtől eltér, akkor tanácsi ajánlást kap, amelynek nem teljesítése esetén előző évi GDP-je 0,2 százalékának megfelelő kamatozó letét elhelyezésére kötelezhetik;

 túlzott hiány kialakulása esetén (az SNP korrekciós ága) ez nem kamatozó letétté alakul a GDP 0,2 százalékának megfelelő mértékben;

 a nem kamatozó letét bírsággá alakul át, ha az érintett tagállam a túlzottdeficit-eljárás keretében kiadott tanácsi ajánlásokat nem teljesíti;

 ha a tagállam továbbra sem tesz eleget az ajánlásoknak, akkor a pénzügyi bírság növelhető, de nem haladhatja meg a GDP 0,5 százalékát.

A szankciók hatékonyabb érvényesítését szolgálja a fordított szavazás, azaz a szankci-onálásra irányuló bizottsági javaslat elfogadottnak minősül, ha a Tanács (konkrétan az Ecofin tanácsi formáció) azt minősített többséggel el nem veti. A fordított szavazás sza-kítás a korábbi gyakorlattal, amelyben a szankciókról az érintett tagállamok képviselői is szavazhattak, megakadályozva a korrekció rendeltetésszerű alkalmazását. Ugyanakkor a fordított szavazás sem zárja ki – legalábbis elméletileg – az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusaiban szokásos alkalmi szövetség- vagy koalíciókötést, tehát önmagában nem garancia a hatékonyabb végrehajtásra.

A letétekből származó kamatok és a bírságokból származó bevételek az európai pénz-ügyi stabilizációs eszközhöz, majd az európai stabilizációs mechanizmushoz kerülnek.

A Tanács a Bizottság ajánlására pénzbírságot szabhat ki arra a tagállamra, amelyik szándékosan vagy súlyos gondatlanságból a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozó lényeges adatokat valótlanul mutat be.

A Stabilitási és Növekedési Paktum fennállása alatt szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy az államháztartási fegyelmet megsértő országokkal szemben kilátásba helyezett szankcióknak kevés visszatartó erejük van. Az SNP keretében eddig nem került sor a túlzottdeficit-eljárás alatt álló GMU-tagállamok szankcionálására. Miként erről a Stabi-litási és Növekedési Paktum tárgyalásakor a 4.1. fejezetben szó volt, a szankciók prociklikus hatásúak, azaz válságban kényszerítik az érintett országokat arra, hogy mér-sékeljék államháztartási hiányukat.

Az utóbbi időszak fejleményei tükrében nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy egyes tagállamok költség-haszon elemzés alapján esetleg vállalják a büntetést. A gazda-sági jellegű büntetéssel a politikai hasznot állítják szembe, amikor a gazdagazda-sági megszo-rításokért bűnbaknak kiáltják ki az Európai Uniót. Ezáltal az európai uniós intézmények figyelmeztetései vagy szankciói céljukkal ellentétes eredményekhez vezetnek, így nincs garancia arra, hogy a szigorúbb szabályok kikényszeríthetők.¹⁸⁰ A magyar eset azonban azt mutatja, hogy az EU-forrásokban részesülő országok esetében éppen a másodlagos-nak gondolt támogatásmegvonási szankció vagy az azzal való fenyegetés sikeres lehet.

A hatos jogszabálycsomag negyedik eleme a Tanács 2011/85/EU irányelve (2011.

november 8.) a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó

180 Győrffy Dóra: Válságkezelés Európában, a gazdaságpolitika depolitizálásának kilátásai.

Pénzügyi Szemle, 2013/2, 126. o.

nyekről, amely a fenti rendeletek alkalmazását kívánja előmozdítani. Az irányelvben foglalt célokat 2013. december 31-ig kell integrálni a tagállamok jogrendszerébe.

Az irányelv célja a tagállamok fenntartható és fegyelmezett költségvetési politikák folytatása melletti elkötelezettségének erősítése és az SNP célkitűzéseinek és elveinek a nemzeti költségvetési tervezési szabályokba történő integrálása. Részletes szabályokat határoz meg a tagállamok költségvetési keretrendszerére, amelyek elengedhetetlenek a túlzott költségvetési hiány elkerüléséhez. Költségvetési keretrendszeren az irányelv azon intézkedések, eljárások, szabályok összességét érti, amelyek a költségvetési politi-kák végrehajtásának alapjait alkotják, különös tekintettel

 a számviteli és statisztikai jelentéskészítési rendszerekre,

 a költségvetési tervezéshez felhasznált előrejelzések módszertanára,

 az országspecifikus költségvetési szabályokra,

 a költségvetési eljárásokra,

 a középtávú költségvetési keretrendszerekre,

 a független ellenőrzésre és

 a hatóságok közötti költségvetési kapcsolatok szabályozására.

A hatos jogszabálycsomag ötödik eleme az Európai Parlament és a Tanács 1176/2011/EU rendelete (2011. november 16.) a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról, amely részletes szabályokat állapít meg az Európai Unión belüli makrogazdasági egyensúlyhiány azonosítására és a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzésére és kiigazítására. Az előzmények között megemlítendő, hogy a globális pénzügyi és gazdasági válság előtt a gazdaságpolitikai felügyeleti rend-szerből hiányzott a makrogazdasági egyensúly és a versenyképesség figyelemmel kísé-rése. Ezekkel a kérdésekkel ugyan foglalkoztak a Bizottság országjelentései (beleértve a stabilitási és a konvergenciaprogramok értékelését) és a kétévente kiadott informális versenyképességi áttekintései, de ez a tevékenység nem öltött intézményes formát, így semmilyen utóélete és következménye (például konkrét ajánlások) nem volt.

A rendelet egyensúlyhiányon olyan makrogazdasági fejleményeket eredményező ten-denciákat ért, amelyek hátrányosan befolyásolják vagy befolyásolhatják egy tagállam, a GMU vagy az EU megfelelő működését. A túlzott egyensúlyhiányt súlyos egyensúly-hiányként definiálja, és beleérti a GMU működését veszélyeztető vagy annak kockázatát hordozó egyensúlyhiányokat is.

Az egyensúlyhiány korai felismerése és nyomon követése végett a rendelet riasztási mechanizmus (alert mechanism) létrehozásáról intézkedik, amely többek között gazda-sági, pénzügyi és egyéb releváns mutatókat tartalmazó eredménytáblán (scoreboard) alapul. Ennek küszöbértékei eltérnek a GMU-n belüli és azon kívüli tagállamokban.

Egy-egy küszöbérték csak irányadó jellegű, amelynek túllépése nem feltétlenül jelezné az egyensúlytalanság fennállását. Ha viszont az előrejelző rendszer, illetve a hozzá kap-csolódó kvalitatív bizottsági elemzés egyensúlytalanság veszélyét jelzi, akkor az adott tagállam helyzetének alapos vizsgálata után megállapíthatják a túlzott egyensúlytalansá-got.

Az eredménytábla többek között a következő korai azonosításra használható mutató-kat tartalmazza:

 belső egyensúlyhiányok, beleértve azokat, amelyek az állam és a magánszféra eladósodottságára, a pénzügyi és eszközpiaci, köztük a lakáspiaci fejleményekre, a magánszektoron belüli hiteláramlásokra és a munkanélküliség alakulására vo-natkoznak;

 külső egyensúlyhiányok, beleértve azokat, amelyek a tagállamok folyó fizetési mérlegének és nettó befektetési pozícióinak, a tényleges reálárfolyamoknak és az exportpiaci részesedésnek a változásaira vonatkoznak. Ide tartoznak még az árak és költségek változását kifejező, illetve a termelékenység különböző összetevőin alapuló, nem ár jellegű versenyképességi mutatók is.

Az eredménytábla értékelésekor a Bizottság kiemelt figyelmet fordít a reálgazdaságra, beleértve a gazdasági növekedést, a foglalkoztatottsági és a munkanélküliségi adatokat, a nominális és reálkonvergenciát a GMU-n belül és kívül, a termelékenység alakulását és annak hajtóerőit, amilyen például a kutatás-fejlesztés és a külföldi és hazai beruházás, valamint az ágazati trendeket (beleértve az energiát), tehát mindazt, ami hatással van a GDP és a folyó fizetési mérleg alakulására.

A teljesség igénye nélkül megemlíthető a nemzetközi versenyképesség, amelynek alakulását ötéves átlagok alapján a tagállamok áru- és szolgáltatásexportjának az EU-n kívüli piaci ré-szesedével mérik. Riasztásra akkor kerül sor, ha a piaci részesedés rövid időn belül 6 száza-lékpontnál nagyobb mértékben csökken.

Az ingatlanpiaci buborékok előrejelzését szolgálja a lakásárak és a háztartások kiadásainak hányadosából képzett mutató. Az indikátor 6 százaléknál nagyobb mértékű növekedése vált ki riasztást. Ezzel az indikátorral a magánszféra eladósodásának lényeges tényezőjét mérik, olyan tényezőjét, amely súlyos gazdasági sokkok forrása lehet. Ezek megakadályozásával nemcsak az egyes tagállamokat, hanem az egész GMU-t meg lehet védeni az ilyen sokkoktól.

Az eredménytáblában riasztási szintként – tájékoztató jelleggel – alsó és felső küszöbér-tékeket is feltüntetnek ezekre a mutatókra, amelyek eltérnek a GMU-n belüli és az azon kívüli országok vonatkozásában. Váratlan gazdasági esemény esetén a Bizottság minden olyan tagállamot felülvizsgál, amelyben egyensúlyhiány vagy annak kockázata áll fenn.

Ha a korai jelzőrendszer indikátorai alapján a Bizottság potenciális makrogazdasági egyensúlyhiány jeleit véli felfedezni, akkor alapos vizsgálatot köteles végezni. Ennek háromféle kimenetele lehet. Az első eset az, hogy a helyzet problémamentes, ekkor az eljárás leáll. A második esetben egyensúlyhiány mutatható ki. Ekkor a Bizottság ajánlá-sokat tesz az európai szemeszter keretében. Végül a harmadik esetben súlyos egyen-súlyhiányokra derül fény. (Ilyen például a termelékenység növekedését jelentősen

Ha a korai jelzőrendszer indikátorai alapján a Bizottság potenciális makrogazdasági egyensúlyhiány jeleit véli felfedezni, akkor alapos vizsgálatot köteles végezni. Ennek háromféle kimenetele lehet. Az első eset az, hogy a helyzet problémamentes, ekkor az eljárás leáll. A második esetben egyensúlyhiány mutatható ki. Ekkor a Bizottság ajánlá-sokat tesz az európai szemeszter keretében. Végül a harmadik esetben súlyos egyen-súlyhiányokra derül fény. (Ilyen például a termelékenység növekedését jelentősen