A GMU-ból való kilépésnek, illetve a GMU felbomlásának várható következményei

A GMU-ból való kilépés jogi szabályozásának bemutatása után célszerű áttekinteni, hogy egyes tagállamok kiválásának, sőt a GMU teljes vagy részleges felbomlásának mi-lyen közvetlen és tovagyűrűző hatásai lennének. Ezt az indokolja, hogy történelmi ana-lógiák alapján, illetve válsághelyzetek hatására időről időre felvetődik a GMU felbom-lásának a lehetősége.

Múltbeli tapasztalatok alapján a valutauniók felbomlása nem gazdasági, hanem politikai okok miatt történt. A rubelövezet nem élte túl a Szovjetuniót. Csehszlovákia felbomlása után a Csehország és Szlovákia közötti valutaunió mindössze hetekig tartott. Emiatt a történelmi analógiák nem használhatók a jelenlegi helyzet leírására.

A Gazdasági és Monetáris Unió teljes felbomlásával kapcsolatos, a gazdasági modell specifikus vonásai miatt elvileg korlátozott analógia lehet bizonyos tekintetben a Szov-jetunió szétesése 1992-ben, ami egyben a közös valuta, a rubel, illetve a rubelzóna vé-gét is jelentette. A szovjet utódállamok részben az Orosz Nemzeti Bank által végrehaj-tott pénzreform miatt (az 1961 és 1992 között kibocsávégrehaj-tott rubel bankjegyeket érvényte-lenítették) a rubel helyett 1993-ban saját pénzt vezettek be, ami a nemzeti szuverenitás lényeges szimbólumának bizonyult. Az utódállamok azonban nem fértek hozzá a nem-zetközi pénz- és tőkepiacokhoz, hogy finanszírozni tudják a szuverenitás visszanyerése után megnövekedett államháztartási és külső egyensúlyhiányukat. A hiányt túlzott pénz-kibocsátással finanszírozták, ami hiperinflációba torkollt. Ebben természetesen a laza fiskális politika is szerepet játszott.⁶³ Ezen analógia alapján a GMU felbomlásának ka-tasztrofális nemzetközi hatásai is lennének, mivel az euró a dollár után a világ második legjelentősebb kulcsvalutája.

A témára vonatkozó szakirodalom megkülönbözteti a gyenge és az erős országok kilé-pését. Gyenge országnak az eladósodott, pénzügyi feszültségekkel birkózó (Görögor-szág, Portugália, Spanyolor(Görögor-szág, Írország és Olaszor(Görögor-szág, illetve Ciprus és Málta), erős országoknak az AAA hitelminősítésű GMU-tagállamokat (Németország, Ausztria, Hol-landia és Finnország) tekintik.

Nagyszámú szakértő érvel amellett, hogy a monetáris unió adott szabályainak figyelem-bevételével a legnagyobb pénzügyi nehézségekkel rendelkező gyenge országoknak cél-szerű lenne kilépni a GMU-ból.⁶⁴ Szerintük a hosszabb távon érvényesülő előnyök meg-haladnák a rövid távú hátrányokat. A gyenge országok számára a Gazdasági és Monetá-ris Unióból való kilépés legfőbb indoka és motiváló ereje a tagállami devizapolitikai önállóság visszaszerzése lehet. Ennek nyomán lehetővé válna ugyanis a gazdasági és

63 Stephen King: Soviet collapse poses worrying parallels for euro crisis. Financial Times, 2011.

augusztus 10., 22. o.

64 Lásd például: Arnab Das and Nouriel Roubini: A blueprint for an amicable divorce settlement.

Financial Times, 2012. április 3., 9. o.

pénzügyi válság hatásainak az euró helyébe lépő új nemzeti valuta leértékelése, illetve a lebegő árfolyamok rendszerében annak leértékelődése révén történő tompítása.

E lehetőség valóra válása azonban katasztrofális hatásokkal járna. Az euróövezetből va-ló kilépés után ugyanis az árfolyam-politikai önálva-lóságot visszanyerő ország újonnan bevezetett nemzeti valutája gyors ütemben leértékelődne. Ennek mértékét a dolog természeténél fogva nem lehet megbecsülni. Történelmi analógiaként lehet hivatkozni Argentína és Uruguay példájára a 2000-es évek elején. Ennek alapján elképzelhető az új nemzeti valuta 60 százalék körüli leértékelődése az euróval szemben.⁶⁵ Nagy a valószí-nűsége annak, hogy a 60 százalékos leértékelődés által a kilépő országban bekövetkező költségcsökkenés és versenyképesség-javulás kereskedelempolitikai korlátozásokat (vámok bevezetése stb.) váltana ki a fennmaradó EU-ban, azaz a leértékelődés mértéké-nek megfelelő nagyságú, tehát 60 százalékos vámot vetnémértéké-nek ki a kilépő országból származó importra.

Egyáltalán nem biztos ugyanakkor, hogy a nemzeti valuta leértékelődése lényegesen ja-vítaná a kivitel nemzetközi versenyképességét, ha igen, akkor legfeljebb rövid távon.

Ennek legfőbb oka az, hogy a potenciális kilépő országok exportkapacitásai korlátozot-tak, az exportszektor bővítéséhez ugyanakkor időre van szükség. Az új nemzeti valuta leértékelődése nyomán viszont felpörögne az infláció. Ez viszonylag rövid idő alatt semlegesítené a leértékelés esetleges exportösztönző hatását, azaz visszaállna a korábbi gyenge versenyképesség. A legtöbb országban, amelyről feltételezhető a kilépés, nin-csenek meg azok a feltételek (például a bérek befagyasztása inflációs környezetben), amelyek a valutaleértékelődés nemzetközi versenyképesség-javító hatását tartóssá ten-nék.

Ha a GMU-ból való kilépés az EU-ból való kiválást is maga után vonja, akkor a kilépő országoknak kereskedelempolitikai korlátokkal is számolniuk kell, az Európai Unió vámokat vetne ki áruira, ami a leértékelés exportösztönző hatását tompítja. Külső finan-szírozás hiányában egyébként az import is összeomlana, ami katasztrofális hatással len-ne a hazai termelésre, beleértve az exportra történő termelést is.

Ha a GMU-ból való kiválás az EU elhagyásán keresztül történne, akkor a kilépő tagország elszigetelődik Európában. Megszűnne a schengeni egyezmény szabályainak alkalmazása vele szemben, aminek leglényegesebb közvetlen következménye a vízum-kényszer bevezetése lenne. A tőkemenekülés megakadályozása érdekében a kilépő or-szág kénytelen lenne korlátozásokat bevezetni a tőkeforgalomban, nem részesedhetne az EU strukturális alapjai és Kohéziós Alapja forrásaiból stb.

A leértékelődés nyomán nőne az euróban és más konvertibilis devizában denominált adósságállomány hazai devizában kifejezett értéke, ezáltal a GDP-hez viszonyított ará-nya, továbbá az adósságszolgálat. Ez a nemzetközi hitelminősítők részéről újabb lemi-nősítéshez vezethet, tovább drágítva a külső finanszírozás költségeit a nagyon magasra szökő kockázati felárakon keresztül. Ezt, amellett, hogy negatív spirált indíthat el, a

65 Ansgar Belke: Doomsday for the euro area: Causes, variants and consequences of the breakup.

Gütersloch, November, 2011. Bertelsmann Stiftung. Elérhető: http://www.bertelsmann-stiftung.de/bst/de/media/xcms_bst_dms_35106_35107_2.pdf

gazdasági szereplők, azok közül is főként a külföldiek államcsődnek tekintenék, mert eszközeik értéke csökkenne euróban kifejezve. Ha az euróban denominált államadóssá-got a hitelezők beleegyezése nélkül átváltanák az új valutára, akkor ez a lépés is állam-csőd-eseménnyel lenne egyenértékű.⁶⁶ A vállalati hitelállomány új nemzeti valutára tör-ténő átváltása, illetve a hitelezés összeomlása vállalati csődök tömegét idézné elő.

A GMU-ból kilépő országoknak azonnal egyensúlyba kellene hozniuk államháztartásu-kat, mert a piacról nem tudnák finanszírozni a deficitet, ami a munkabérek igen jelentős visszaeséséhez vezetne. A GMU-ból kiváló országoknak paradox módon ugyanolyan vagy még szigorúbb államháztartási konszolidációt és szerkezeti reformokat kelle-ne végrehajtaniuk, mint az euróövezetben, de ehhez nélkülözniük kellekelle-ne az európai uniós intézmények támogatását és pénzügyi forrásait.

Az UBS számításai szerint a gyenge GMU-tagországok számára a kiválás költsége az első évben egy lakosra vetítve 9500-11500 euró, a következő években további 3000-4000 euró lenne. Ez a kilépés első évében a GDP 40-50 százalékának felelne meg.⁶⁷ Ezek nagy valószínűséggel meglehetősen konzervatív becslések, a dolog természetéből adódóan nem tartalmazzák a társadalmi rend felbomlásából adódó költségeket (amelyek például a 2001. évi argentin államcsőd idején rendkívül nagyok voltak).

Görögország kilépése esetén szinte biztosra vehető, hogy a többi veszélyeztetett GMU-tagországban (Portugáliában, Spanyolországban, illetve Írországban és Olaszország-ban) is a gazdasági szereplők, azok közül is elsősorban a háztartások kivonnák pénzü-ket a hazai bankokból, hogy biztonságosabbnak tartott GMU-tagállamokba menekít-sék. Ez új válságot generálhat. Érvényesülni kezdene a közgazdaságtanból jól ismert Gresham-törvény. Ez általános értelemben azt mondja ki, hogy a rossz pénz kiszorítja a jó pénzt, az euróövezetre alkalmazva, a rossz euró kiszorítja a jó eurót, ami a kormá-nyok euró melletti elkötelezettségének megkérdőjelezésével egyenértékű. Ez sokkal na-gyobb kárt okozna a GMU-ban, mint a görög kilépés önmagában.

Ha Spanyolország és Görögország kilép a GMU-ból, akkor a két ország nagy valószínű-séggel államcsődöt is jelentene. Ez viszont nagyságrendi összefüggések miatt ugyan-csak nagy valószínűséggel az európai pénzügyi rendszer megroggyanásához vagy ösz-szeomlásához is vezetne.⁶⁸ Görögország, Spanyolország vagy Olaszország, vagy

66 UBS: Euro break-up – the consequences. UBS Investment Research – Global Economic Perspectives, London, 2011. szeptember 6.

http://bruxelles.blogs.liberation.fr/UBS%20fin%20de%20l'euro.pdf

67 UBS: Euro break-up – the consequences. UBS Investment Research – Global Economic Perspectives, London, 2011. szeptember 6., 1. o. Elérhető:

http://bruxelles.blogs.liberation.fr/UBS%20fin%20de%20l'euro.pdf A kiválás költségeit szám-szerűsíti még: Thieß Petersen – Michael Böhmer: Economic impact of Southern European member states exiting the eurozone. Bertelsmann Stiftung Policy Brief 2012/06, 7. oldal.

Elérhető:

http://www.bertelsmann-stiftung.de/cps/rde/xbcr/SID-BA416340-6BF16307/bst_engl/xcms_bst_dms_36656__2.pdf

68 Wolfgang Münchau: What happens if Angela Merkel does get her way. Financial Times, 2012.

június 18., p. 9.

nosítva bármely tagállam kilépése esetén a gazdasági szereplők arra a következtetésre juthatnak, hogy a tagság visszafordítható, azaz van árfolyam-kockázat a GMU-ban.⁶⁹ Ez a Gazdasági és Monetáris Unió lényegét érintené és aláásná azt.

A tagállamok tőkeforgalmat korlátozó intézkedései szétrombolnák az EU egységes pénzügyi piacát. Ezt ellensúlyozandó az Európai Központi Bank likviditási segítségben kell, hogy részesítse az érintett országok bankrendszerét. A tőkemenekítésnek az egész Európai Unióra kiterjedő, euróban denominált betétekre vonatkozó betétbiztosítási rend-szerrel lehetne elejét venni, de korántsem biztos, hogy a betétbiztosítási rendszer forrá-sai a GMU egészére kiterjedő bankpánik esetén is elegendők lennének. (Az erre vonat-kozó törekvésekről a bankuniót elemző 5.2. fejezetben van szó.)

2012 augusztusában Görögország 320 milliárd euróval tartozott külföldi hivatalos in-tézményeknek és magánbefektetőknek. Írország, Portugália, Ciprus és Spanyolország külföldiek felé fennálló nettó adóssága a GDP 80-100 százaléka között mozog, a bruttó adósság ennél lényegesen nagyobb. (Figyelmet érdemel, hogy Olaszország nettó külső adóssága a GDP mindössze 21 százaléka.) Görögország, Spanyolország, Portugália, Ciprus és Írország összesített külső adóssága 1,15 billió euróra tehető.⁷⁰ Ekkora adósság bedőlése a GMU felbomlását vonná maga után.

Napvilágot láttak olyan javaslatok is, amelyek szerint a pénzügyi feszültségekkel küsz-ködő gyenge tagállamoknak átmenetileg kellene kilépni a GMU-ból annak érdekében, hogy a saját valuta bevezetésével visszanyerjék költség-versenyképességüket.⁷¹ A kilépő országok társult státust kapnának azzal az opcióval, hogy később visszatérhetnek az eurózónába. Az elképzelés lényege az, hogy a GMU-t bizonyos ideig elhagyó országok könnyebben javíthatják versenyképességüket és egyensúlyviszonyaikat a nemzeti valuta újbóli bevezetése nyomán külső, mint a GMU-ban belső leértékeléssel. E társult státus az ERM2 árfolyam-mechanizmuson alapulna. Az ERM2 sajátos gyakorlóterep lenne a GMU-ba való visszatéréshez. Hasonló koncepciót dolgozott ki, de sokkal részletesebben és csak Görögországra Martin Feldstein, amit a 6.2. fejezet tárgyal. E koncepciók leg-főbb gyengesége az, hogy az átmeneti kiválás lehetőségével csorbát szenvedne a Gazda-sági és Monetáris Unió hitelessége. Az átmeneti kilépés lehetősége spekulációs nyomás alá helyezheti a gyenge országok pénzügyi rendszerét.

Az erős országok (Németország, Hollandia, Ausztria és Finnország) többek között az eladósodott, gyenge tagállamok pénzügyi támogatásának növekvő költségei, illetve az EU erodálódó támogatása nyomán juthatnak elvileg olyan következtetésre, hogy

69 Moritz Kramer: Beware the consequences of an accidental exit by Greece. Financial Times, June 13 2012., p. 26.

70 Tempted, Angela? A controlled break-up of the euro would be hugely risky and expensive. So is waiting for a solution to turn up. The Economist, 2012. augusztus 11., 8. o.

71Hans-Werner Sinn – Friedrich Sell: Our opt-in opt-out solution for the euro. Financial Times, 2012. július 31. Elérhető:

http://www.ft.com/intl/cms/s/0/b2c75538-da35-11e1-b03b-00144feab49a.html#axzz2ri5a6Y8W

nek a Gazdasági és Monetáris Unióból, illetve az EU-ból. Ennek igazán akkor lenne ér-telme, ha utána az új német márka égisze alatti valutablokkot alkothatnának.⁷²

Az erős országok kiválását új nemzeti valutájuk mind nominális, mind reálfelértékelő-dése kísérné, mert azok új nemzetközi tartalékvaluta szerepét töltenék be a fennmaradó GMU tagállamai számára. Egyes feltételezések szerint az új német márka akár 50 száza-lékkal is felértékelődhet néhány hónapon belül. Ehhez adódna további felértékelődési nyomás később a nagymértékű tőkebeáramlás hatására. A német márka a svájci frank-hoz hasonlóan végső menedék státust látna el. Ezt talán némiképpen ellensúlyozni le-hetne a tőkebeáramlás adminisztratív korlátozásával.

A hazai valuta erőteljes felértékelődése nyomán tönkremenne az exportorientált német kis- és középvállalati szektor döntő hányada. Bármennyire is csekély a német kivitel függősége az árfolyamtól, ilyen mértékű versenyképesség-romlást aligha tudna ellensú-lyozni a kiváló minőség, védjegy és sok más nem árjellegű tényező.

Németországnak nem kellene euróban denominált államadósságát új német márkára vál-tania. Hazai devizában kifejezve ugyanis az mind kevesebbet érne. A kilépés sajátos rej-tett költsége lenne az, hogy Németország elveszítené a fennmaradó GMU monetáris po-litikájára való befolyását.⁷³ Németország esetében nem valószínű bankpánik. Ugyanak-kor új nemzeti valutájának 40-50 százalékos felértékelődése esetén szükség lehet bank-szektorának feltőkésítésére, mert a bankok portfóliójában lévő, euróban denominált kül-földi értékpapírok hazai devizában kifejezve leértékelődnének. Általánosítva: Németor-szág vagy más erős tagállam kiválása a GMU-ból a bankok, a vállalatok és a háztartások külföldi pénzügyi eszközeinek a leértékelődéséhez vezetne.⁷⁴ Mindez arra utal, hogy a GMU-ból való kilépés átmenetileg nagymértékben gyengítené a pénzügyi stabilitást Németországban. Szinte kizárt, hogy Németország kiválását túlélje az EU, illetve a GMU.

Az UBS konzervatív becslése szerint Németország esetében a kilépés költsége az első évben egy lakosra vetítve 6000-8000 euró lenne, és évi 3500-4500 euró az azt követő években. Ez az első évben a GDP 20-25 százalékára rúgna. Összehasonlításként: Görö-gország, Írország és Portugália kimentésének összes egyszeri költsége Németország egy lakosára vetítve 1000 eurót tenne ki.⁷⁵

A GMU teljes felbomlása elleni legfőbb garancia gazdasági jellegű: a szétesés magas költsége.⁷⁶ A felbomlásból vagy a kilépésből a GMU egyik tagállama sem profitálna.

72 Breaking up the euro area – How to resign from the club. The Economist, 2010. december 2.

73 Ansgar Belke: i. mű, 10. o.

74 HSBC: How to solve the euro’s problems – and why failure threatens another Great Depression. Economics Global, 30 September 2011. 14. o. Idézi: Ansgar Belke: i. mű, 10. o.

75 UBS: i. mű, 1. o.

76 A 11 ezer milliárd dollár adósság-kinnlevőségből 4 ezer milliárd dollár átstrukturálása tekint-hető rövid távú kockázatnak. Az EU tőkepiacai káoszba kerülnének, megindulna az USA-ba és Ázsiába irányuló tőkemenekülés. Luc Vallée: How Europe Will disintegrate. The Sceptical Mar-ket Observer, 6 June, 2012. Elérhető:

Összességében a szuverén adósságválság ellenére a GMU fenntartásának költségei jóval kisebbek, mint felbomlásának a költségei. A főbb politikai erők az Európai Unióban egyetértenek abban, hogy a tagállamoknak nincs jövőjük a Gazdasági és Monetáris Uni-ón kívül. A válságkezeléssel kapcsolatos viták tárgya egyébként egyrészt az, hogy mi-lyen legyen a terhek megoszlása az egyes tagállamok, illetve gazdasági szereplők kö-zött, nem pedig az, hogy érdemes-e a rendszert megmenteni, mert ez utóbbi egyértel-mű.⁷⁷ A gazdasági szereplők racionális cselekvését feltételezve a Gazdasági és Monetá-ris Unió egyirányú utca, amelyben a visszafordulás katasztrófával fenyeget. Másrészt vi-szont, ha egyes tagállamok kormányai nem hajlandók feladni szuverenitásukat vagy an-nak egy részét, akkor nehéz elmozdulni erősebb monetáris és fiskális integráció felé.

A felbomlással szembeni másik érv politikai jellegű. A tagállamok túl sok politikai tő-két fektettek be a Gazdasági és Monetáris Unióba az utóbbi 10-15 évben, amit nem kí-vánnak elveszíteni. Az euró melletti politikai elkötelezettség erős, de nagyszámú jel sze-rint eddig nem volt elegendő az erőteljesebb pénzügyi integrálódás támogatásához, vagy legalábbis ellentmondásokkal terhelt ez a támogatás. A GMU teljes vagy részleges fel-bomlása az EU összeomlásához is vezetne, beleértve az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő egységes piacát. A GMU felbomlása ugyanis nagyszámú, az alapszerződés-ben rögzített kötelezettség felmondásával járna együtt. Az európai ingráció utóbbi 55 évben elért eredményei megsemmisülnének. A fentiekből jól kitűnik, hogy egyes orszá-gok kilépése a Gazdasági és Monetáris Unióból vagy a GMU teljes vagy részleges fel-bomlása az összes érintett számára hátrányos lenne.

3.1.3. Néhány, a GMU-ból való kilépéssel, illetve a GMU felbomlásával kapcsolatos