Néhány, a GMU-ból való kilépéssel, illetve a GMU felbomlásával kapcsolatos technikai jellegű probléma

A nagyfokú bizonytalanság és tetemes költségek ellenére a GMU részleges vagy teljes felbomlása nem zárható ki, de valószínűsége csekély. Az sem hagyható figyelmen kí-vül, hogy ellenható lépések hiányában ez a valószínűség növekedhet, különösen akkor, ha a Görögország vagy más eladósodott országok körüli politikai, gazdasági és pénzügyi feszültségek erősödnek. Mindezek alapján célszerű azt is megvizsgálni, hogy egyes or-szágok vagy országcsoportok kiválása, illetve a GMU felbomlása esetén milyen techni-kai kérdéseket kellene kezelniük az érintetteknek.

Nehezen megoldható technikai probléma elé állítaná a tagállamokat az eurózóna ren-dezett lebontása. Ebben az esetben a 18 tagállamnak titokban meg kellene állapodni abban az időpontban, amikor előzetes jelzés nélkül visszatérnek a nemzeti valutákhoz.

Azért kell ezt titokban megtenni, hogy miként a valutaleértékelések esetében, megaka-dályozzák a spekulációt. A lebontás feltétele a 18 GMU-tagállam egyhangú és vissza-vonhatatlan döntése, amelyet titokban hoztak meg. Minimális a valószínűsége annak, hogy egy ilyen nagy fontosságú intézkedést, illetve bejelentést a GMU 18 tagállamában http://scepticalmarketobserver.blogspot.hu/2012/06/how-europe-will-disintegrate.html. Általános szakértői vélemény, hogy a GMU felbomlása sokkal nagyobb sokkot jelentene, mint a Lehman Brothers amerikai befektetési bank csődje 2008-ban.

77 After the crisis. Making do. The Economist, 2011. november 12., Special report: Europe and its currency, 15. o.

titokban lehessen tartani. Ha mégis, akkor minden, euróban denominált jogot és kötele-zettséget új nemzeti valutában denominált jogra és kötelezettségre kell konvertálni. Így minden euró 18 nemzeti valutává válik a tagállamoknak az EKB alaptőkéjéhez való hozzájárulásának arányában. Mindezt a tagállamoknak törvénybe kell iktatniuk.⁷⁸ Az eu-ró bevezetését többéves koordinált munka előzte meg. A GMU lebontását rövid idő alatt, a nyilvánosság teljes kizárásával kellene előkészíteni.

Ha egy ország úgy válna ki a GMU-ból, hogy közben az EU-nak továbbra is tagja marad, akkor súlyos, sőt megoldhatatlan jogi problémákkal kellene szembenéznie. Eb-ben az esetEb-ben a kilépő országban továbbra is hatályban maradna az európai uniós jog-anyag. Ha a szóban forgó ország csak a belföldi szerződésekben mondaná fel az eurót (a bevezetendő új nemzeti valutára cserélve), a külföldi szerződésekben viszont fenntarta-ná, akkor a kilépő ország minden állampolgára perelhetné a saját kormányát, sőt a többi EU-tagállamét is. A kilépés ugyanis állampolgársági alapon okozna diszkriminációt, mivel az alapszerződés értelmében az euró a közös pénz. A GMU-ból való kilépés az EU-tagság fennmaradásával minden egyes szerződés jogi alapját ásná alá.⁷⁹

Az eurót felváltó új törvényes fizetőeszközre történő átmenet sem mentes jogi prob-lémáktól. Mivel a kérdés a szuverén adósságválságig nem volt aktuális, a jogászok nem fordítottak nagyobb figyelmet az euró definiálására. Az általánosan elfogadott elv a lex monetae, ami azt mondja ki, hogy a joghatóságok határozzák meg a valutát, azaz a rele-váns jogszabályok annak az államnak a jogszabályai, amelyikhez a valuta tartozik. Egy svájci frankot tartalmazó szerződésben a valutával kapcsolatos ügyek a svájci jogrend-szer hatálya alá tartoznak. Ugyanakkor kevés olyan kötvény- vagy hiteljogrend-szerződés van (ha van egyáltalán), amely pontosan definiálja az eurót. Egy lehetőség, hogy ragaszkod-nak ahhoz: az euró a Gazdasági és Monetáris Unió valutája. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy ezt mindegyik gazdasági szereplő elfogadja. A kisebb baj az, hogy az eu-róban fennálló kötelezettségeket nem váltják át az új valutára. Ebben az esetben kérdés, hogy akkor mi értelme van a GMU-ból való kilépésnek, ha az új törvényes fizetőeszköz felhasználási köre ebben az értelemben korlátozott. Ha az euróban fennálló kötelezettsé-geket is redenominálják,⁸⁰ akkor a GMU-t elhagyó ország kormányának és gazdasági szereplőinek különböző súlyú jogi bizonytalansággal és problémákkal kell szembenéz-nie. Az egyik ilyen a devizaswap-kontraktusok és a referencia-kamatlábak (EURIBOR) redenominálása. Mindezek alapján elképzelhető, hogy nagyszámú gazdasági szereplő az új nemzeti valuta bevezetése ellenére megmarad az euró használatánál.

A redenominálást követően lebegő és sávos árfolyamrendszer fenntartása jöhet szóba.

Lebegő árfolyamrendszer esetén a GMU-ból kiváló ország monetáris politikája teljes mértékben visszanyeri autonómiáját, az új nemzeti valuta leértékelődése javítaná,

78 Martin Jacomb: We must act to break up the failing euro before it is too late. Financial Times, 2012. május 24., 11. o.

79 Wolfgang Münchau: The Wolfson prize for European Political Illiteracy. Financial Times, 2012. április 9., 7. o.

80 A denominálás elnevezést, megnevezést jelent. Értelemszerűen a redenominálás újra elneve-zés, újra megnevezés.

tékelődése rontaná az érintett ország versenyképességét. A nemzeti jegybank mozgáste-re függ a nemzetgazdasági dimenzióktól, az ország nyitottságától és a külső finanszíro-zási igénytől. Sávos árfolyamrezsim alkalmazása, amilyen például az ERM-2, gyengít-heti, de nem szünteti meg az ilyen árfolyamrendszerek sávszélei ellen indítandó speku-lációt. Kérdés, hogy az Európai Központi Bank intervencióira számíthatna-e a GMU-ból kiváló ország. Nagy valószínűséggel nem.

A nemzeti valuta újbóli bevezetése nagyszámú technikai nehézségbe ütközik: át kell programozni a számítógépeket, át kell állítani az új pénzre az áruértékesítő, a menet-jegykiadó és más automatákat, át kell képezni a készpénzt kezelőket, pénztárosokat, bankjegyeket kell nyomni, érméket verni és az új pénzt el kell juttatni a gazdasági sze-replőkhöz stb. A meglévő szerződéseket egymással összhangba kell hozni. Azokról van szó, amelyeket euróban határoztak meg, de amelyek teljesítése másik devizában törté-nik.

A kilépés előtt az érintett GMU-tagállam Európai Központi Banknál lévő devizatarta-lékait át kellene vinni a Nemzetközi Fizetések Bankjához. A tagállam jegybankjában kamatláb-megállapító mechanizmust kell létrehozni, és ki kell alakítani az árfolyam-politikát, hogy csak a legfontosabbak közül említsünk néhányat. A nemzeti jegybank hitelessége meg sem közelíti az Európai Központi Bankét. A gyenge hitelesség hátrá-nyosan érintené az összes gazdasági tevékenységet. Az új pénz bevezetéséig tartó átme-neti időszakban az euró is forgalomban maradna, de az árakat a leértékelődő vagy leér-tékelődött új nemzeti valutában is fel kellene tüntetni.

A GMU-ból való kilépésre vonatkozó hírek nyilvánosságra kerülésekor, illetve már előt-te nagy a valószínűsége bankpániknak, azaz annak, hogy a háztartások megrohanják a bankokat, hogy kivegyék euróban denominált megtakarításaikat, mielőtt azokat a ban-kok új nemzeti valutára váltanák, ezáltal súlyosbítják a banban-kok helyzetét.

Feltéve, de meg nem engedve a GMU teljes felbomlását, feltehető az a kérdés is, hogy mi lesz az euró után. Ha a kilépő tagállamok mindegyike új nemzeti valutát vezet be, akkor ez igen nagy káoszt idézne elő a pénzügyi rendszerben, akár meg is bénítva annak működését. Elképzelhető, hogy az euró helyébe az ECU-2 (European Currency Unit – ECU – európai valutaegység) lépne, amely az új nemzeti valutákból álló kosárvaluta lenne a korábbi ECU mintájára. Az egyes devizák súlya a tagállamoknak az Európai Központi Bank alaptőkéjében elfoglalt részesedése lenne. Az új ECU értékét mechani-kusan a korábbi GMU-tagállamok új devizáinak a teljesítményéhez kötnék. A redenominálás hasonló lenne ahhoz, ahogyan az ECU-ban denominált eszközöket 1999-ben a GMU beindításakor euróra konvertálták.⁸¹ Ez a konstrukció kevésbé önkényessé és valamivel hatékonyabbá tenné a redenominálási folyamatot.

Ebből a legrosszabb, kevéssé valószínű esetre kidolgozott javaslatból is kitűnik, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió az euróval együtt elért egy olyan szintet, ahonnan valószí-nűleg nincs visszatérés a tagállami törvényes fizetőeszközökhöz, hanem legfeljebb az ECU-hoz mint kosárvalutához. A GMU-ban felgyülemlett feszültségek enyhítésére csak

81 Jens Nordvig: Planning for the worst is the best way to save the eurozone. Financial Times, 2012. január 13., 9. o.

olyan megoldások jöhetnek szóba, amelyek révén elkerülhető a felbomlás, illetve egyes országok kiválása vagy kizárása. A szuverén adósságválság eddigi fejleményei minde-nesetre arra utalnak, hogy a GMU-tagállamok és az európai uniós intézmények az euróövezet egyben tartására törekednek, erre megvan az erős politikai akarat.

Az a tény, hogy egyes országok vagy országcsoportok kiléphetnek a Gazdasági és Mo-netáris Unióból, illetve a GMU felbomlása nem zárható ki (bár valószínűsége igen cse-kély), a gazdasági szereplők magatartását is befolyásolja. Egyes tagállamok kiválásá-nak lehetőségével számolt például a Deutsche Bundesbank akkor, amikor Jens Weidmann elnök javasolta a TARGET 2 elszámolási rendszerben (amely azon országok központi bankjai közötti fizetési forgalmat bonyolítja le, ahol az euró hivatalos pénz-nem) 2007 óta felgyülemlett mintegy 500 milliárd euró német követelés értékpapírosí-tását. Ha a Bundesbank biztosítékokat keres, akkor ebből az a következtetés is levonha-tó, hogy a GMU felbomlását vagy inkább egyes tagállamok kiválását nem nullavalószí-nűségű eseménynek tekinti.⁸²

A teljes vagy részleges felbomlás valószínűségétől függetlenül a gazdasági szereplők hasznosnak tartják a GMU szétesésére vonatkozó makro- és mikrogazdasági vészforga-tókönyvek kidolgozását. Ez összefügg azzal, hogy a gazdasági szereplők egy-egy be-fektetési döntés előtt azt is mérlegelik: az adott befektetésből milyen feltételek mellett, milyen költséggel léphetnek ki. Ilyen mikrogazdasági vészforgatókönyveket sajtóhírek szerint korábban brit és amerikai befektetési bankok készítettek, európai uniós intézmé-nyek nem. A görög szuverén adósságválság eszkalálódásával mind több banki-pénzügyi vagy vállalati szintű vészforgatókönyv (HBSC, UBS, Allianz) jelent meg 2011-ben és 2012-ben.

A gazdasági szereplők, azok közül is mindenekelőtt a pénzügyi intézmények a kockáza-tok mérséklése érdekében – vészforgatókönyv nélkül is – arra törekednek, hogy a GMU-n belül tagországoGMU-nkéGMU-nt kiegyeGMU-nsúlyozzák követeléseiket és tartozásaikat. A jeleGMU-nle- jelenle-gi körülmények között kevés olyan nagy súlyú gazdasájelenle-gi szereplő hajt végre beruházást ama feltételezés mellett, hogy a GMU-ban nincs árfolyamkockázat.

Nehéz eldönteni, hogy a GMU felbomlásával számoló makroszintű vészforgatóköny-vek kidolgozása, illetve nyilvánosságra kerülése piaci pánikot váltana ki, vagy segítené a bizonytalanság mérséklését. Eddig pániktól tartva tartózkodtak a tagállamok kormá-nyai és az európai uniós intézmények vészforgatókönyvek készítésétől, megalapozottan feltételezve, hogy azok nem maradnak titokban.⁸³ Egy ilyen, a legrosszabb eset bekö-vetkeztére készülő, a bizonytalanság csökkentését célzó forgatókönyvnek ki kellene tér-nie arra, hogy – feltéve, de meg nem engedve a szétesést – milyen módon redenominálják a pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket a GMU irányított felbomlá-sa esetén. Ez különösen fontos akkor, ha a GMU az euró megszűnésével esik szét. Meg-jegyzendő, hogy az eszközök és kötelezettségek nagy részére nem a GMU-tagállamok,

82 Wolfgang Münchau: The Bundesbank has no fight at all to be baffled. Financial Times, 2012.

március 5., 9. o.

83 Sajtóhírek szerint 2012 nyarán egyes GMU-tagállamok kormányai már készítettek vészforga-tókönyveket.

hanem az Egyesült Királyság jogszabályai vonatkoznak. Különösen nagy a bizonytalan-ság abban a tekintetben, hogy miképpen történhet ezen eszközök redenominálása.⁸⁴ Érdekességként említhető meg a Wolfson-díj: a névadó Tory brit főnemes 251 ezer fon-tot ajánlott fel a GMU lebontására kidolgozott leghitelesebb terv szerzőjének.⁸⁵ A pályá-zati kiírásban nem szerepelt követelményként sem a GMU előnyeinek és hátrányainak a bemutatása, sem pedig a lebontás politikai és társadalmi hatásainak és következményei-nek az elemzése. A feladat a GMU-ból való kilépés forgatókönyvének (mesterterv) megírása volt. A győztes pályázat⁸⁶ javaslata szerint az euróövezetből kilépő országnak paritásos alapon (1:1 arányban) lenne célszerű átváltania az árakat, a béreket, a hiteleket és a betéteket az új nemzeti valutára. Az euró bankjegyek és érmék fél évig maradnának forgalomban. A kilépő ország inflációs célkövetésen alapuló monetáris politikát követ-ne, szigorú fiskális szabályokat vezetne be, amelyek betartását független szakértők elle-nőriznék, megszüntetnék a bérindexálását és lemondanának az inflációhoz kötött állam-kötvények kibocsátásáról. A kormánynak az államadósságot is át kellene váltania az új nemzeti valutára, és újra kellene tárgyalnia az államadósságot. Ez részleges államcsődöt is jelentene, amivel a GDP-arányos államadósságot 60 százalék alá lehetne szorítani. A javaslat feltételezi a kilépő GMU-tagállam és az európai uniós intézmények közötti szo-ros együttműködést.

A Lengyel Nemzeti Bank munkaanyagai között megjelent tanulmány⁸⁷ kiindulópontja az, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió működési rendellenességei, amelyeket a szuve-rén adósságválság hozott felszínre, nem átmeneti jellegűek és nem orvosolhatók a meg-lévő keretek között, hanem csak a GMU felszámolásával. A lebontásnak a legverseny-képesebb tagállamok kilépésével kellene kezdődnie, miközben az euró a kevésbé ver-senyképes tagállamok közös pénze maradna. Az EKB megmaradna mint a 18 jelenlegi GMU-tagállam közös jegybankja akkor is, amikor a legversenyképesebbek bevezetik új nemzeti valutájukat. Az EKB dolgozná ki és valósítaná meg az euróövezet szegmentálá-sát és a létrejövő új árfolyam-koordinációs rendszert. A javaslat kidolgozói nem sok esélyt látnak elképzeléseik megvalósítására, amit árnyal, hogy többek szerint az USA és az EU közötti tervezett szabadkereskedelmi övezet javítaná a GMU lebontásának

84 Jens Nordvig: Planning for the worst is the best way to save the eurozone. Financial Times, 2012. január 13., 9. o.

85 Gideon Rachman: The euro is a time bomb that no one can defuse. Financial Times, 2012. áp-rilis 3., 9. o. Sajtóhírek szerint német politikai és gazdasági körökben is foglalkoztak a részleges felbomlás lehetőségével, aminek alapját a 2012. májusi görög parlamenti választások képezték.

Nem zárták ki ugyanis, hogy az új kormány irracionális módon olyan eseménysorozatot provokál ki, amely elvezet Görögország kiválásához a GMU-ból.

86 Roger Bootle és munkacsoportja, Capital Economics

87 Stefan Kawalec – Ernest Pytlarczyk: Controlled dismantlement of the Eurozone: A proposal for a New European Monetary System and a new role for the European Central Bank. National Bank of Poland Working Paper No. 155., 23. o. Elérhető:

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CDgQFjAA&url

=http%3A%2F%2Fwww.nbp.pl%2Fpublikacje%2Fmaterialy_i_studia%2F155_en.pdf&ei=78tC

Us30CMjbtAbq_YDIDA&usg=AFQjCNHaavhVh1WhRjAvF5BgXOF-v2KvHw&bvm=bv.53077864,d.Yms

eleit azáltal, hogy hozzájárul a gazdasági növekedés gyorsulásához és a bizalom helyre-állításához az EU-ban.

Az említetteken kívül születtek még más elképzelések is a GMU lebontására.⁸⁸ A bemu-tatottakkal közös vonásuk, hogy szerzőik szerint lehetséges a Gazdasági és Monetáris Unió nagyobb feszültségek és káosz nélküli szétbontása. A pénz- és tőkepiacok sajátos-ságait és a gazdasági szereplők viselkedését ismerve ez egyáltalán nem biztos, éppen el-lenkezőleg: igen nagy a kockázata annak, hogy ellenőrizhetetlen, romboló folyamatok indulnak meg.