Az európai szemeszter

A gazdasági kormányzás erősítése jegyében nagyszámú európai uniós jogszabályt fo-gadtak el. E meglehetősen bonyolult halmaz áttekintése és elemzése előtt megemlíthető az európai szemeszter elnevezésű, féléves időhorizontú gazdaságirányítási keretrend-szer, amelyet a tagállamok képviselői hosszabb előkészítő periódus után 2010. szeptem-ber 7-én hagytak jóvá, mint a tagállamok önkéntes magatartási kódexét. Később az 1175/2011/EU rendelet részeként európai uniós jogszabály rangjára emelkedett, és 2011. december 13-án lépett hatályba.¹⁷⁷

A gazdaságpolitikai koordináció nem új jelenség az Európai Unióban. Az európai sze-meszter abból a szempontból újdonság, hogy részletekbe menően definiálja a koordiná-ciós eljárást. Ennek keretében szigorú ütemezésben gyűjtenek össze, elemeznek és érté-kelnek nagyszámú gazdasági mutatószámot. A szemeszterben részt vesz az összes gaz-daságpolitikával foglalkozó európai uniós intézmény, valamint mindegyik tagállam kormánya és parlamentje.

174 Részletesebben lásd: Benczes István: Kormányzás és kormányozhatóság. Közgazdasági Szemle, LIX. évf., 2012. június, 609-694. o

175 Benczes István - Rezessy Gergely: Kormányzás Európában, trendek és törésvonalak. Pénz-ügyi Szemle, 2013. 2. szám, 145. o.

176 Alice Zoppè: Gazdasági kormányzás. 01/2012. Elérhető:

http://www.europarl.europa.eu/ftu/pdf/hu/FTU_5.4.pdf

177 Részletesebben lásd: European Parliament (Policy Department A: Economic and Scientific Policy): An Assessment of the European Semester. Study. IP/A/ECON/ST/2010, PE 475.121.

September, 2012. Authors: Mark Halleberg, Benedicta Marzinotto, Guntram B. Wolf, 160. oldal.

Elérhető:

http://www.europarl.europa.eu/committees/en/econ/studiesdownload.html?languageDocument=E N&file=76151

Az európai szemeszter egyik célja az, hogy a tagállamok figyelembe vehessék az euró-pai uniós szempontokat saját költségvetési eljárásuk korai szakaszában, illetve a gazda-ságpolitika egyéb területein. Az európai szemeszterrel tehát azt kívánják elérni, hogy a tagállami prioritások összhangban legyenek az európai uniós szinten elfogadott politi-kákkal, és támogassák az európai uniós célok érvényre juttatását. Ennek jegyében a tag-államok előzetesen (ex ante) koordinálják költségvetési és gazdaságpolitikáikat a Stabi-litási és Növekedési Paktum és az Európa 2020 stratégia rendelkezéseivel összhangban.

A paktum másik célja az EU-tagállamok fenntartható versenyképességének és munka-helyteremtésének az ösztönzése. 2011-ben az európai szemeszterbe a strukturális és a fiskális politikára vonatkozó szigorúbb szabályokat építettek be.

Az európai szemeszter lehetővé teszi az EU két, formálisan egymástól független gazda-sági kormányzási eszközének: a Stabilitási és Növekedési Paktumnak és az Európa 2020 stratégiának (azon belül is az integrált iránymutatásoknak) az ötvözését.

Az európai szemeszter minden év januárjában kezdődik, amikor a Bizottság nyilvá-nosságra hozza éves növekedési jelentését. Ezt megvitatják a különféle tanácsi formá-ciók és az Európai Parlament. A jelentés tartalmazza az EU prioritásaira vonatkozó ja-vaslatokat az adott évre, beleértve a gazdaság- és a fiskális politikát és a stabilitáshoz és növekedéshez szükséges reformokat. Az éves növekedési jelentést jóval azelőtt hozzák nyilvánosságra, hogy a tagállamok elkészítenék a következő évre vonatkozó költségve-tési javaslatukat.

Márciusi ülésén az éves növekedési jelentésre támaszkodva az Európai Tanács megha-tározza az EU-t érő fő kihívásokat, áttekinti a makrogazdasági helyzetet, az EU-szintű célkitűzések felé való közeledést és az Európa 2020 stratégia zászlóshajó kezdeménye-zései körében tett előrehaladást. Ezen túlmenően a fiskális politika, a makrogazdasági szerkezeti reformok és a növekedéshordozó területek körében iránymutatásokat ad a tagállami politikáknak, és javaslatokat terjeszt elő az egyes területek összekapcsolására.

Áprilisban a tagállamok benyújtják stabilitási és konvergenciaprogramjaikat, és az Eu-rópa 2020 stratégia keretében vállalt kötelezettségeiknek eleget téve, nemzeti reform-programjaikat. E programokat az európai uniós iránymutatások alapján készítik el a tag-államok kormányai. A korábbi gyakorlathoz képest változás, hogy a tagtag-államok egy időben nyújtják be konvergencia- és reformprogramjukat. Ez azért lényeges, mert így a Bizottság egyszerre tudja értékelni a tagállamok makro- és mikroszintű gazdaságpoliti-káit.

Májusban és júniusban az Európai Bizottság értékeli ezeket a programokat annak alap-ján, hogy azok mennyire vannak összhangban az éves növekedési jelentésben meghatá-rozott prioritásokkal és célkitűzésekkel. A Bizottság országspecifikus ajánlásokat tesz, ha az szükséges. Az Európai Unió Tanácsa megvitatja, az Európai Tanács pedig jóvá-hagyja ezeket az ajánlásokat. A tagállamok már akkor kapnak gazdaság- és szakpolitikai tanácsokat, mielőtt még véglegesítenék következő évi költségvetésüket.

Júniusban az Európai Tanács hó végi értekezlete a stabilitási és konvergencia-programok és a nemzeti reformkonvergencia-programok értékelését követően formálisan is elfogadja

az országspecifikus ajánlásokat, amelyeket minden egyes tagállamra vonatkozóan külön alakított ki.

Júliusban az összes tagállam számára kidolgozott országspecifikus ajánlást formálisan is elfogadja az Európai Unió Tanácsa, amelyet a tagállamok szakminiszterei alkotnak.

Eme ajánlásokra támaszkodva mindegyik EU-tagállam kidolgozza a nemzeti parlament-nek előterjesztendő költségvetését. Az európai szemesztert először 2011 második felé-ben alkalmazták a gyakorlatban.

Európai szemeszter: integrált gazdasági felügyelet és irányítás Strukturális

politikák Fiskális koordináció Makrogazdasági egyensúlyhiányok

Forrás: European semester: a new architecture for the new EU Economic governance Q&A, MEMO/11/14 Brussels, 12 January 2011

Az európai szemeszter olyan törekvésnek is felfogható, amelyben a jogosítványoknak az európai uniós intézmények szintje és a tagállami szint közötti megosztását kívánták mó-dosítani az alapszerződés megváltoztatása nélkül. Az európai szemeszter maximálisan kiterjeszti az európai uniós intézmények jogosítványait, de anélkül, hogy csorbítaná a tagállamok szuverenitását. Ez nemcsak a tagállamok közötti viszonyt terhelte meg,

ha-nem az új típusú gazdasági kormányzás legitimációjával kapcsolatban is felvetett kérdő-jeleket.¹⁷⁸