torpedótám adások egész sorozata fogadta úgy, hogy a hajó csak
ham ar súlyosan m egsérült. E sszén ekkor a „Szevasztopolt“ egy igen' mély helyre korm ányozta és ott elsülyesztette.*) E z volt az egyedüli nagyobb orosz hajó, am ely nem került a japánok kezeibe, A többi hajókat a japánok a „Növik" és „V arjag“ cirkálókkal együtt utóbb kiemelték és a saját flottába sorolták be. A hajók m ár 1908-ban tengerre bocsáttattak.**)
Harcszünet 1904—905. telén.
Miután a japánok az oroszok sahói állása ellen a tám adás folytatásáról lem ondottak, harcszünet állott be, am ely — csak jelentéktelen vállalatoktól m egszakítva — október közepétől január végéig tartott. Mindkét fél óvófedelekkel és menhelyekkel ellátott erős lövész-árkokba ásta be m agát és különféle akadályokat készí
tett, úgy hogy lassankint két kiválóan erős és egym ástól csak lőtávolságra levő állás szárm azott. E zen erődítések oltalma alatt,
— am elyek megszálló csapatai állandó harckészségben voltak, — a két ellenfél seregei részben községekben, részint földkunyhókban terjeszkedtek ki, hogy a keletázsiai tél zordsága elől m enekvést szerezzenek.
A japánok általában a S aho déli partját tartották megszállva, míg az oroszok az északi partot. H elyenkint azonban ezen állások kölcsönösen átnyúltak az északi, illetve déli partra is.
A hadm űveletek ily hosszú m egszakítása két m ódon nyer megindokolást. A keletázsiai hadszíntér nem hasonlítható össze E u rópa hadszíntereivel. Még O roszországban sincsenek oly érzékeny hidegek hónapokon keresztül, mint M andzsúriában. A természeti erőkön megtörik az emberi hatalom . Élelm ezés, elhelyezés, után- szállítás a legnagyobb m érvben m egnehezíttetik s a hadseregek m ozgadozási képessége megszűnik.
E z az első indok.
A m ásodik még fontosabb, tisztán a katonai kérdésekben keresendő.
*) „P oltava" 10.960, „ R e tv iz á n " 12.902, „P o b jed a“ és „P ereszv jet" 12.674,
„B ajan“ 7.726, „S zev aszto p o l“ 11.840 tonna.
**) A jap án o k kezeibe ju to tt hajó k egy részének új elnevezése a k ö v e tk e z ő :
„R etvizán“ — „Hiczen"; „ P allad a" — „Czugaru“ ; „P ereszv jet" — „Szagami
„ P o b jed a " — „Szuvo"; „N övik" — „Szuczuja*; „ V arjag " — „Szaja."
12»
180 II. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
A z oroszok a Sahónál hiába kísértették meg, hogy a h adjárat
nak nagy előkészítésű tám adás által kedvező fordulatot adjanak. A védelemre kényszerűitek és m eg voltak elégedve, hogy a japánok a további tám adásról lem ondottak.
E gyes ezredék létszám a 200— 300 volt'; körülbelül 75%
tiszti hiány m utatkozott s a rendszeresített állom ány kiegészítésére m integy 100.000 em berre volt szükség. E rősbítések és kiegészítő csapatok voltak tehát szükségesek, hogy az oroszok a küzdelm et jobb kilátásokkal kezdhessék meg.
Novem ber végéig az egész VIII. hadtest (Odessa, 14. és 15.
hadosztály) m egérkezett; ezt követte 85.000 kiegészítő legénység.
K i 1904. év végéig az egész orosz hadsereg újból felvette a hadi állom ányt és két hadtesttel (VIII. hadtest 61. és szibériai hadosztály), valam int 1 kozák hadosztálylyal szaporodott. Jan u á rb an m ég 3 európai lövész-hadosztálynak és a XVI. hadtestnek kellett beérkezni.
Október 26 án ismeretes lett, hogy Alexejev helytartó Szt.- Pétervárra visszahivatott s Kuropatkin a Japán ellen m űködő összes szárazföldi és tengeri erők főparancsnokává neveztetett ki. E gyúttal pedig 3 hadsereg alakíttatott B ilderling, Linevics és K a n lb a rsz táb o r
nokok alatt. (A hadseregek első beosztása később változást szenvedett.) A ja p á n o k is szükségesnek látták a döntés idejét elhalasztani.
Ők Port-A rtur elestét várták, ahol is körülbelül 70.000 fő kipróbált csapat és szám os nehéz tüzérség lett volna szabaddá. A ztán náluk is szükség volt a nagyszabású utánszállításra a hadseregek ellátása és azon hézagok kitöltése végett, am elyeket a hadjárat kiszakított.
H abár a japánok ezen várakozó m agatartása az oroszoknak előnyéül szolgált, m égsem akarta a japán fővezér Port-Artur eleste előtt a hadm űveletek folytatását megkezdeni, m ert azt vélte, hogy az oroszoknak egyelőre m utatkozó számbeli túlereje túlszárnyalja a japánok katonai és harcászati előnyeit.
H anem a hosszú szünet nem volt nyugalm as. A csapatokat az apróbb ellenséges vállalatok mindig zavarták s ágyudörgés is m indennap volt hallható.
Mindkét fél, de különösen az orosz katona fejtett ki kiváló ügyességet a téli szállások elkészítésében. F öldkunyhókat ástak, am elynek fedelét kauljang szárakból és földből készítették. F ű tő fa ugyan nem volt kapható, de azért ezen földkunyhókban a hideg elég elviselhető volt. Az egészségügyi szem élyzet és a betegek .befogadására a burjetek viskói — a földtől kevéssé kiemelkedő kör
alakú földkunyhók — szolgáltak. ф
HARCSZŰNET 1904— 905. TELÉN! 181
H a csak a, betegek szállíthatók voltak, azokat vonaton h átra szállították, és pedig első sorban G uncsulinba (Mukdentől északra 250 km. a vasút mellett). Gunesulin egy igazi kórház-város volt. E célra azért választatott ki Gunesulin, m ert ott az orosz korm ány a hadjárat előtt a vasúti alkalm azottak s a határőrök szám ára nagy kórházak építését kezdte m eg ; ezek árh á b o rú kitörésekor m ár tel
jesen készen voltak,, de m ég-használatba nem vétettek, s azokat egyenesen a Vöröskereszt-egyletnek utalták át. Eltekintve ezen nagy kórházaktól G uncsulinban a határőrlaktanyák és a burjetek viskói is berendeztettek a betegek befogadására úgy, hogy csak ezekben körülbelül 20000 beteg és seb esü lt találhatott elhelyezést és ápolást.
Az odaszállításra pedig kiválóan szervezett kórházvonatok voltak állandó forgalomban. Ú gy ezeknél, m int a kórházak telepítésénél az orosz udvar és előkelő társadalm i osztály, valam int szám os nem zetközi egylet igen élénk tevékenységet fejtett ki. Pld. a cárné anyjának ' külön kórháza, a cárnénak külön kórházvonata volt.
Általában azt lehet m ondani, hogy az oroszok egészségügyi elő- gondoskodásai a hadsereg m ögött m intaszerűek voltak.
R uházat dolgában az orosz hadsereg a sahói csata után igen rosszúl állott. A csapatok összes ruhadarabjai szétszakadva voltak s nem feleltek m eg a m andzsuriai télnek.
Az első pótlásra az orosz hadbiztosság kinai ruhadarabokat szerzett be, különösen pedig hálókabátszerű vattázott kék köpe
nyeget és kinai fövegeket osztott ki. Később, mikor a tél bekö
szöntött, O roszországból fél-bundák és nem ez csizmák, valam int fekete báránybőrből készült fövegek (papahák) érkeztek a csapat s z á m á ra ; ezenkívül minden em ber 2 vattázott kínai takarót kapott s így elm ondható, hogy ezen intézkedésekkel ruházat tekintetében az előgondoskodás megfelelő volt. Az orosz tisztek is papahát és báránybőrből készült körülbelül olyan hosszú köpönyeget viseltek, am inőt a mi alföldi parasztjaink hordanak. Az idegen attasék is többé-kevésbé ezen ruházathoz alkalm azkodtak. Ezek lakása szintén földkunyhókban volt, de szám ukra még a m ukdeni állomáson vasúti kocsik is bocsáttattak rendelkezésre.
A tél általában napos volt, kevés hóval, de nagy hidegekkel.
A hőm érő néha 25— 30 R. fokra is leszállóit. A szélcsendet csak néha zavarta meg orkánszerű szél, mely azután rémitő porvihart okozott.
P o r t-A r tu r ja m iá r m ásodikán m egadta m agát. A nnak elestével az oroszok részéről a hadjáratnak tárgyi oka is m egszűnt s hogy
182 Ц. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
az m égis folytatást nyert annak okai m ár csak eszm ényi term é
szetűek v o lta k ; a fegyver becsületét s az állam és a hadsereg tekin
télyét kellett vissza állítani, h ab á r a sikerben m ár senki sem bízott.