A ljaojani csata 1904. aug. 30-tól szept. 4-ig.
13., 14. és 15. sz. vázlat és két hadrend.
A lja o ja n i állás. — A keleti és déli arcvonal orosz csapatai folytonos harcok után végre Ljoajan eródeihez érkeztek s a japán m andzsuriai haderő azokkal közvetlen érintkezésben volt. Kuro- patkin Ljaojannál elérkezettnek látta az időt a döntő m érkőzésre, miért is az állás m egszállására vonatkozó intézkedéseit augusztus 29-re éjjel kiadta. A japánok augusztus 29-én m eggyőződtek arról, hogy az oroszok Ljaojannál döntő csatára készülnek.
Ljaojan városa a Tajcziho egyik nagy k an yarodásának nyugati oldalán fekszik. A folyó Szikvantun községnél a jobb part m agas
latai által elszorítva délnyugat felé vesz irányt, a hegyvidékből Szik
vantun és M ucsan közt egy kb. 12 m. hosszú, elszigetelt vonulatot hasít ki s ennek lábai a folyótól m integy 2— 3 km. távolságra m aradnak. A déli part hegyei Ljaojantól m integy 6 km .-re keletre m eredeken esnek a Tajcziho felé, de azután — m agasságukból is lassan veszítve — eltérnek a folyótól és a m élyen fekvő várost 6 —8 km.-re félkörben övezve, Ljaojantól délnyugatra M ajatun köz
ségnél egy hirtelen kiemelkedő és meredek oldalakkal bíró m agas
lattal (99 mgs. pont, „Jelző h e g y “) a síkságba m ennek át. Ljaojan m aga a bal parton sík területen fekszik. A síkság 1904. nyarán m agas kauljang-vetésekkel volt borítva, miértis az épp oly kevéssé volt áttekinthető, mint a hegyvidék. A várostól délre és délkeletre emelkedő hegyek az oroszok felderítését m egnehezítették s a ja p á nok fedett közeledését m egkönnyítették.
A ljaojani erődítéseket Velicsko tábornoknak, az orosz hadm ér
nökök főnökének vezetése alatt m ár 1904. év m árcius havában k ezd ték építeni. A megerődítendő területet a T ajcziho két szakaszba
ősz-A LJősz-AOJősz-ANI CSősz-ATősz-A 1904. ősz-AUG. 30-TÓ L SZEPT. 4-IG. 101
totta. A déli, vagyis balparton a várost erődökből, közbeeső m űvek
ből, ütegsáncokból és lövészárkokból álló félkör vette körűi, amely Czinörsuntól Szuivanczi és Juihuanm iao községeken át Öfa helység
től délre húzódott. Az erődítések tiszta földm űvek voltak m enhe- lyekkel, melyek azonban csak a repeszdarabok ellen nyújtottak biztonságot, az árkok fenekén és a síkozat előtt sodrony akadályok
kal és farkasverm ekkel. Az összes erődítések m agasan emelkedvén ki, m essze felismerhetők voltak. A m agas kauljang növényzet nem leplezte a m űveket, m ert azt a kilövés végett kb. 800— 1000 lépés széles területen az erődök előtt levágták.
A déli arc előtti hegynyúlványok a tám adónak kiváló tüzér
ségi állásokat n y ú jto tta k ; az ellenséges tüzérség m eglepően vonul
hatott föl és hatásos lőtávolból vehette a m űveket tűz alá.
A m egerődített tábor a Tajcziho jobb partjával 6 híddal volt összekötve. E zek v o lta k : a vasúti híd, 2 hajóhíd (kinai csónakok
ból), 1 pontonhíd és 2 járom híd. A visszavonulás m egkezdése előtt m ég egy hetedik és utóbb egy nyolcadik híd is épült ott, ahol a folyó nyugat felé erős kanyarodást tesz.
A város a védelem re kiválóan alkalm as 12 m. m agas kőfalak
kal volt körülvéve. E z a két part közt jelentékeny akadályt képezvén, a m eglevő négy kapun kívül m ég több helyen á t is töretett.
A jobb p a rto n összefüggő erődítés nem volt. A M ucsántól északra levő m agaslaton és ,a fansei hegyháton egész Sziamojotól északig, déli és délkeleti arccal szám os ütegállás építtetett, melyek a déli part m entén előnyomuló tám adót oldalozni voltak hivatva.
Az említett hegyháttól, valam int Czofangoutól észak ra lövészárkok és sáncok is készültek.
Az erődök m élyebben feküdtek, mint a tám adó tüzérségi á llá sa i;
ezért Kuropatkin elhatározta, hogy a japánok tám adását e előre
tolt állásban tartóztatja föl. E z az állás H utuajtól k e /d v e a Jajucs és Mindiafan községektől északra Czofantunig húzódó hegyháton, valam int a Szinlintun, Szjaojanzi és M ajetun helységektől északra levő m agaslatokon volt és futólagosan erődíttetett meg. Az erődí
tések sáncokból és erősbített lövészárkokból álltak, m elyek a dél felé m eredeken eső és kopasz lejtőkön egym ás fölött több lépcső
ben ásattak. Voltak lövegállások is, valam int helyenkint sodrony- akadályok és farkasverm ek is. A ugusztus 29-ikétől kezdve a shrapnel tűz ellen óvófödeleket is kezdtek építeni.
A kilövés a gyalogságnak jó, a tüzérségnek azonban kor
látolt volt.
102 II. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
A harcoló erők. — Oroszok. A mellékelt A.) hadrendből lát
ható, hogy Kuropatkin a ljaojani csata idején a m andzsuriai h ad színtéren 1971/г zászlóalj fölött rendelkezett, ezen erőkből azonban a ljaojani állás védelm ére csak 181 zászlóalj, 116 lovas század, illetve szotnya, 584 tábori, hegyi nehéz, illetve lovagló löveg, 16 géppuska és hét utászzászlóalj volt alkalm azható. (A csata folya
mán az I. (európai) hadtest vasúti kiszállításban v o l t ; ebből a viborgi 85. gyalogezred augu sztu s 30-án már rendelkezésre állt, á' hadtest többi részei azonban a csatában nem ju to ttak alkalm azásba.) Kuropatkin hivatalos jelentése szerint ezen jelentékeny erő gyalog
ságának állom ánya a ljaojani csatában csupán 116,000 p u sk a volt, m ert a veszteségek még nem pótoltattak.
Az előretolt állás m egszállása a következőkép tö rtén t: A X . hadtestnek a Szicsanju és M indiafan. (Szuihanju, Mindiafu, illetve Vokato) közti út és a Sziapu (Safu) közti szakasz utaltatott ki. A hadtesthez az 1. és 2. kelet-szibériai m ozsárüteg is beosztatott.
(Egy üteg hat 15 cm .-es m ozsárból állt. L őtávolság: legfeljebb 2500 méter.)
A X. hadtest balszárnya a Tajczihóhoz tám aszkodott s a XVII! hadtest által is biztosíttatott, mely u. i. az északi parton levő erődítéseket szállta meg.
A X. hadtesttől jo b b ra a III. szibériai hadtest állt a Mindia- fantól északra kezdődő és Kudiaczitól (Lokusaczuzui) északra vég
ződő szakaszban.
Alég jobbra az I. szibériai hadtest állása volt Szinlitun, Szjao- janzi és Majetun községektől északra.
A vasúttól nyugatra M iscsenko lovassága állott.
Az I. és III. szibériai hadtest közt tehát egy 3 km. széles házag volt, de m indkét fél parancsot kapott, hogy a T aszi patakig biztosítson. 4
A hadseregtartalékot a IV., II. és V. szibériai hadtest (az O rlov- dandárral együtt) és Szam szonov lovassága képezte, m elyekhez augusztus 30-ától kezdve még a 85. ezred is szám ítható. A had- sereg-tartalék szám ereje 59 és ’/ 2, illetve 63 és V-2 zászlóalj, 33 lovasszázad, illetve szotnya, 110 löVeg, 8 géppuska, három utászzászlóalj, vagyis az összes erőknek kb. egy harm adrésze volt.
Orlov dandára Ljaojantól északra mintegy 40 km .-re állott.
Japánok. Az oroszok hatalm as tömegével szem ben a japánok a B.) hadrend szerint 115 zászlóaljat, 33 lovasszázadot, 464 löveget, 8 géppuskát és nyolc utászzászlóaljat voltak képesek alkalmazni.
A LJAOJANI . CSATA 1904. AUG. 30-TÓ L SZEPT. 4-IG. 103
Ezen haderő állom ánya Kuropatkin vélem énye szerint nagyobb volt, mint az oroszoké, 120.000 főnél többre azonban nem vehető.
A lovasság és. tüzérség szám ereje határozottan kisebb volt, mint az oroszoké.
A japánok azt a m erész vállalatot határozták el,'hogy a ljaojani állást m egtám adva erejük egy részével az oroszok visszavonuló vonalát veszélyeztetni a Tajczihó jobb partjára kelnek át.
Az I. hadsereg parancsnoka augusztus 28-án a következő parancsot k a p ta : „A rcvonala előtt vesse vissza az ellenséget és hadseregével lehetőleg gyorsan keljen át a Tajczihón (Tajczeho).
* A IV. és II. hadsereg Czofantun (Sohanton) (Saka)* (Otojen)*
vonalát éri el s azután Ljaojant tám adja m eg."
Kuroki tábornok e parancsra így intézk ed ett: „A gárdahad
osztály Jajucsi (Jajuhi) és Mindiafan (Mindiafu) közti m agaslatokat foglalja el. A 2. hadosztály egy része a gárdát tám ogatja, a főerővel pedig Sziczuicziba (Szekibiosi) nyomúl elő. A 12. h ad osztály a Jinsupuczi (Injinipuczui) és Szvanm iaoczi (Sobiosi) közti m agaslatokat biztosítja és előkészületeket tesz a T ajczihónak Szakan (Kanto) és Hojintáj (Goknejdáj) közti átlépésére."
Mint az intézkedésekből látható, a japánok szándéka az volt, hogy a haderő főrésze a ljaojani állást tám adja meg, az I. h ad sereg azonban a Tajczihón gyorsan keljen át, hogy az oroszok visszavonulását veszélyeztesse. Kuroki tábornok azonban egyelőre nem rendelte az egész I. hadsereget, hanem csak a 12. h ad osztályt a 'folyó északi partjára, m ert az egész hadsereg átkelését a nagy orosz erőkkel szem ben egyelőre nem tartotta- kivihetőnek.
Az átkelés biztosítására a 2. hadosztály 15. dandára Sziczuiczihoz küldetett.
A ugusztus 29. E z a nap a japánoknál általában a tám adás előkészületeivel telt el.
Akijama lovassága Miscsenkoval szemben á llt; U m eszava tábornok különítm énye pedig (a gárda-honvéd-dandár 4 zászlóalja és 1 hegyi üteg) a Tajczihó balpartján Bönzikutól (Benziho, Penzihu, Pensiho) délre megfigyelő állásban volt. A IV. hadsereg az I. hadsereg balszárnyával Vájdjagounál (Vuijago) összeköt
tetésbe lépett.
*) Saka és O tojen községek nevét az orosz térképeken m egállapítani nem sikerült.
104 П. KÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
Ojam a tábornagy intézkedése szerint a II. hadsereg egy h ad osztálya a fővezérlet rendelkezésére volt visszatartandó. E célra O ku tábornok a balszárnyon levő 4. hadosztályt határozta meg.
Az I. hadsereg 1 és l/ t hadosztálya (12. és a 2. hadosztály 15. dandára) a Tajcziho átlépésére előkészületeket tettek. A 12. h a d osztály a neki kiutalt vonalat harc nélkül érte e l; a 15. dandárral szem ben a Sziczuiczitól délre húzódó m agaslatokon voltak ugyan csekély szám ú orosz erők, de azok csakham ar viszavonúltak. Az oroszok augusztus 30-ára éjjel Szjam ajo (Samajo) felől Sziczuiczit nehéz lövegekkel lődözték, de a h atás jelentéktelen volt.
A ugusztus 30. A japánok korán reggel az egész vonalon megindították a tám adást és pedig a II. és IV. hadsereg különös hevességgel. Az I. hadsereg balszárnya nem tám adott hevesen, m ert jobb szárnya a partváltást készítette elő.
A I I . hadsereg három oszlopba tagozódott egy-egy hadosz
t á l l y a l s néhány honvéd-zászlóaljjal. A jobb oszlop a m andarin- ú t m entén, a középső a vasútvonalon, a bal pedig ettől 8 km .-re n yugatra nyom últ elő. A II. hadsereg tám adásai az I. szibériai hadtest ellen rendkívüli hevességgel irányultak és nehéz tüzérsége a h adtest állásait egész nap lődözte. A 3. hadosztály Szinlitun és Dacziin ellen nyom últ előre, a 6. hadosztály pedig az állás jobb szárnyát M ajetunnál igyekezett átkarolni. Stakelberg tábornok be
látván hadtestének veszélyes helyzetét, többször folyam odott Kuro- patkinhoz tám ogatásért, de ez a segítséget csak a déli órákban adta meg. Az erősbítő csapatok a II. és a IV, szibériai hadtestből adattak (5 zászlóalj és 1 és Vs üteg). Miscsenko lovassága is m egerősíttetett 2 zászlóaljjal. E z a csoport a nap folyam án S ui- cziuan községért heves harcot vívott, ahonnan az éj beálltakor Miscsenko visszavonúlni kényszerűit. A Stakelbergnek küldött erős- bítések egy részét Kuropatkin az est beálltakor ism ét visszarendelte.
A II. hadsereg tám adása nem sikerűit. A japán gyalogság nagy veszteségek árán m integy 1400 lépésig dolgozta m agát elő az orosz állások felé, de előbbre jutni képtelen volt, m ert am időn a japánok a m agas kauljangból a letarolt területre léptek, a gyilkos golyózápor minden további lépést m eghiúsított. A 4. hadosztály tüzérsége délután Fucziacsuan községnél szintén tevékenységbe lépett és erősen tüzelt a m ajetuni orosz állások ellen. A hadosz
tály gyalogsága pedig Sziacziatajnál felvonűlt ugyan, de főereje a nap folyam án a tám adásban nem v ett részt.
A LJAOJANI CSATA 1904. AUG. 30-TÓ L SZEPT. 4-IG. 105
A I V . hadsereg a jobb szárnynyal Czofantun (Sohantun) község irányába tám adott. E z a hadsereg az orosz állásokat átka
rolni igyekezett, míg a g árda és a 2. hadosztály 3. dandára az állások közepe ellen indúlt. A tám adások délelőtt 9 órától délután 6 óráig hatszor megismételve a legnagyobb hevességgel történtek, de eredm ényre nem vezettek, sőt az orosz III. szibériai hadtest egyes részei a japánok bal oldalába ellentám adásba is átm entek.
H abár a hadtest ezen előtörése nem is járt különös sikerrel, a IV.
hadsereg mégis kellemetlen helyzetbe került. O jam a tábornagy a IV. hadsereg tám ogatása céljából a II. hadsereget felhívta, hogy tám adásait gyorsítsa.
A g á rd a és a 2. hadosztály 3. dandára e napon nem m űkö
dött egyöntetűen. E nnek oka valószínűleg abban keresendő, hogy a 3. dandár a gárda-hadosztály parancsnokának, H aczegava tábor
noknak határozottan alárendelve nem volt. T alán a parancsadás sem volt biztos. T ám ad ásra indúlt ugyan korán reggel az egész csoport, azonban csakham ar megálltak. Csupán a 3. gárdaezred közelítette meg az orosz állásokat. .A tüzérségi harc — kevés eredm énynyel az egész napon át tartott. Mivel pedig a 3. gárda
ezred elszigetelt helyzete veszélyesnek látszott, az ezredet a had- osztálypararancsnok az orosz állásoktól késő este visszarendelte.
Az orosz X. hadtest ellen a japánok még 30-ára éjjel erős tüzérséget vonultattak' föl, mely a tüzelést hajnalban m egkezdte.
A japán tüzérség ellen Szljuszarenko ezredes parancsnoksága alatt Szicsanju községtől délre a 9. tüzérdandár 1. és 2. ütege hevesen m ű k ö d ö tt; a két üteg a nap folyamán 6000 lövést tett.
A japán gárda tám adása a mindiafani szoros ellen délben kezdődött. A gárda a Jajucsinál levő állásokat is csakham ar m eg
tám adta. A hegyes terepen és a kauljang földeken a jap án gya
logság előnyom ulása elég könnyű volt és az sű rű lövész-vonalakban m ent előre. A tisztek m essze elől m ozogtak s a csapat őket szökellésszerűen követte. H abár az első vonalak egész sorokban hulltak is el, a tám adás nem akadt m eg s az elesetteket új lövészek váltották föl. Délután 1 órákor a jap án lövészek az orosz álláso
kat m ár 800 lépésig közelítették meg, tovább nyom úlni azonban nem tudtak.
A X. hadtest bal szárnyát 30-án a japánok egyáltalában nem tám adták meg s így a hadtest-tartalék egy részét, valam int a bal csoport egyes csapatait a nagyon fenyegetett jobb csoporthoz tám o
gatásra küldeni lehetséges volt. A harc hevességét az bizonyítja,
106 II. RÉSZ. — A DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
hogy példáúl a Szicsanjutól délre harcoló 36. orlovszki-ezred a nap folyam án 416.800 töltényt tüzelt el.
A ugusztus 30-án a japánok sem mi sikert sem voltak képesek felm utatni. Csapataik halálm egvetéssel harcoltak ugyan, ám de a tám adásokat az oroszok mind visszaverték. E ste m ár az volt az orosz uralkodó hangulat, hogy a következő nap bizonyára a jap á nők teljes leveretésével fog végződni. Kuropatkin éjjel a következő hadseregparancsot adta k i: „H ála a csapatok önm egtagadó, hősies bátorságának az ellenség nagy veszteségekkel m indenütt vissza
veretett. Holnap, augusztus 31-én az állás védelm e folytattatik.
Ennél nem kell a passzív védelemre szorítkozni, hanem m indenütt, ahol lehetségesnek és hasznosnak látszik, a hadtestparancsnokok belátása szerint tám adásba kell átm en n i. Az ellenség a csapatok fáradsága dacára is, egész éjjel nyugtalanítandó.'1
• • A későbbi esem ények sajnosán igazolták, hogy a h adsereg
parancs tám adó szelleme kifejezésre nem jutott.
H og5' az oroszok az éjjeli rajtaütéseknek elejét vegyék, hall
gató őrsöket (szekreti) állítottak ki és a földerítésről is behatóan gondoskodtak.
• A nap folyamán orosz részről a tábori konyhák kiváló szol
gálatokat tettek. Azok az est beálltakor még az első vonalban levő lövészeket is ellátták meleg étellel. A japánoknak tábori konyháik nem voltak. *)
Mikor Kuroki Ojam a tábornagynak p arancsát 28-án m eg
kapta, azt vélte, hogy a T ajczihot m indhárom hadosztályával szeptem ber 2-án fogja átlép h etn i; előbb nem, m ert nem gondolta, hogy a ljaojani állás m egtám adása oly gyorsan megindúl.
A ugusztus 30-ika folyamán Kuroki tábornok észrevette, hogy az oroszok Ljaojanból M ukden íelé minden 5 —6 percben indítanak el egy vonatot. Az oroszok valóban nagy m ennyiségű . készleteket szállítottak vissza s a raktárak felégetését is m egkezdték, hogy azok az esetleges visszavonulásnál a japánok birtokába ne jussanak.
A vonatokat látva Kuroki azt vélte, hogy az oroszok Ljaojannál sem ak arn ak döntő csatába bocsátkozni s azért elérkezettnek látta az időt arra, hogy hadseregének összes erejével átlépje a Tajczihót és az ellenség visszavonuló útjának elvágására siessen.
*) N éhány fo rrás szerint a jap án o k n ál is voltak táb o ri k onyhák, de ez nem valószínű.
A LJAOJAN! GSATA 1904. AUG. 30-T Ó L SZEPT. 4-IG. 107
A 12. hadosztály és a 2. hadosztály 15. dandára -30-án este parancsot kapott, hogy a folyón keljenek át. A gárda és a 2.
hadosztály 3. dandára 30-ika folyamán annyira belem erültek a küzdelem be, hogy azokat az ütközetből egyelőre kivonni nem lehetett.
A ugusztus 31-re éjjel a 15. dandár Sziczuicziból Kuzaoczinhoz (Kuzarahim) vonatott vissza s az ellenséggel szem ben csak gyenge csapatok m aradtak. A 12. hadosztály hídvonata is előrevonúlt s az utászok a Szakan és K ankvantun felé vezető u tat kijavították. .
Az éj folyam án a 12. hadosztály és u tán a hajnalban a 15.
dandár gyalogsága és hegyi tüzérsége átgázolt a T ajczihón s azonnal előnyom últ, hogy a tüzérségnek a K ankvantunnál .(Kasiovanczuni,.
Kokvanczu) készült hidakon leendő átkelését biztosítsa.
U meszava tábornok Kurokitól szintén felszólítást kapott, hogy au g u sztu s 31-re éjjel a Bönzikunál álló orosz erőket vesse vissza s azután az I. hadsereg balszárnyához csatlakozni siessen.
A ugusztus 3 1. A nappali tám adások eredm ényre nem vezetvén,' a japánok elhatározták, hogy az orosz állásokat éjjeli- előtörésekkel.
fogják elfoglalni.
Az éj folyam án a japán II . hadsereg 6. hadosztálya nyugat felől a „Jelző-hegy“ ellen nyom últ elő, az orosz előőrsöket Gucziaczi- ból el is űzte, a további tám adás azonban a vasútnál m egakadt.
A sű rű lövészvon alakban előnyomuló japánokat az orosz géppuskák százával terítették le. A 6. hadosztály gyalogsága kénytelen volt az orosz állásoktól 600 lépésre az akadályok előtt megállani. A had
osztály hajnalban ismét tám adott, de ism ét visszaveretett.
A 3. hadosztály hajnalban szintén tám adásra indúlt. A man- darin-út m entén eleinte némi sikert is ért el, de utóbb egy orosz ellenlökem m iatt megállani kényszerűit. A hadosztály jobb szárnya Szinlitun közelébe ju to tt, de tovább előremenni képtelen volt. A balszárnynak a délelőtt folyamán a Sousanputól (Susanpo) délkeletre fekvő dom bot sikerűit ugyan elfoglalni, de az I. szibériai hadtest ellentám adása m iatt ism ét visszavonúlni kényszerűit.
A 6. hadosztály egész délelőtt fáradtságosán, de eredm ény nélkül küzdött. H elyzete annyira kedvezőtlen lett, hogy a hadsereg
tartalékot képező 4. hadosztálytól 5 zászlóalj erősbítést is kapott.
E z épen jókor érkezett, m ert az oroszok a hadosztály balszárnya ellen heves ellentám adást intéztek.
A IV . hadsereg 5. hadosztálya hajnalban az I. és III. szibériai hadtest közti hézagot áttörni igyekezett és Sancziapu és Taszi helységeket el is foglalta. Hanem csakham ar ismét visszavonulni
108 U. RÉSZ. — Á DÖNTŐ CSATÁK IDŐSZAKA.
kényszerűit, m ert az I. szibériai hadtest tüzérsége által arcban, a III. szibériai hadtest ütegei által pedig oldalba lövetett és m ert az oroszok ellentám adásba is átcsaptak.
A I I . hadseregnél a jól célzott tüzérségi tűz végre m égis sikeresen érvényesült; az orosz állásokhoz közelebb vont ütegek tüze a gyalogság tám adását h athatósan tám ogatta, m ire a 3. had
osztály a Sousanputól délkeletre fekvő dom bot dél felé véglegesen elfoglalta. E kkor a II. hadsereg tám adása megállott. O ku táb o rn o k ugyanis a csapatok fáradtsága miatt elhatározta, hogy a tám adást csak éjjel folytatja. A tüzérség azonban egész nap tüzelt az orosz állásokra.
Az est beálltával az oroszok önként elhagyták állásaikat s így az éjjeli tám adások m ár csak az elvonuló utóvédeket érték. S zeptem ber 1-én hajnalban az egész állás a II. hadsereg birtokában volt.
A k ija m a lovassága 31-én Miscsenkoval került tűzharcba.
A I I I . szibériai hadtest és a X . hadtest állásai ellen au g u sztu s 31-én reggel kom oly tám adások nem történtek. A jap án gyalogság az éj folyam án h átrább húzódott. Az orosz tüzérség az ellenség állásait folytonosan tűz alatt tartotta, de azt a jap án o k csak gyengén viszonozták. A X. h adtest balszárnyával szemben az ellenségnek kelet felé való elvonulása volt észrevehető.
A z I. hadsereg 12. hadosztálya és 15. d andára az éj folya
m án a T ajczihón átkelt és aug. 31-én délután 4 óráig a G ohosan hegyet s az attól délnyugatra húzódó dom bhátat m egszállottá.
A z U m eszava d a n d á r a Bönzikunál álló orosz különítm ényt 31-én visszavetvén, előnyom ulását észak-nyugat felé m egkezdette.
K uropatkin a Tajczihó északi partján történő esem ényekről eleinte csak nagyon hézagosan volt tájékozva. E z volt az oka, hogy az oroszok a japán I. hadsereg ellen augusztus 31-én csak igen kevés tevékenységet fejtettek ki. Egyéb nem történt, csak a XVII. (Bilderling) h adtest 35. hadosztálya a szikvantuni (Szuika- vanczuni) m agaslatokat szállta meg, és a baloldal biztosítására s a bönzikui különítm énynyel az összeköttetés fölvételére Orbeliani h er
ceg 2 zászlóaljjal, 11 lovasszázaddal és 2 üteggel kiküldetett. Az ellenség átkelésének zavarására vagy m egakadályozására vonatko
zólag semmi intézkedés sem tétetett.
Kuropatkin augusztus 31-én délelőtt arra az esetre, „ h a jelen tékeny ellenséges erőknek a Tajczihó jobb partjára átkelése igaz
nak bizonyúlna," hadseregparancsot adott ki. E z esetben az orosz fővezér a hadsereg főerejét a Tajczihó jobb partján készenlétbe helyezni szándékozott, hogy az „az ellenségnek m ár átkelt részeit
A LJAOJANI CSATA 1904. AUG. 30-TÓ L SZEPT. 4-IG. 109
m egtám adja", a IV. szibériai hadtest, az 5. keleti szibériai hadosz
m egtám adja", a IV. szibériai hadtest, az 5. keleti szibériai hadosz