XVII. Párizs, 1919. július 14.(részlet268) A franciák németfóbiája óriási. A szászok nem veszítenek semmit, mi viszont sokat nyerhetünk, mert ha egyáltalán engedményeket remélünk a nemzeti és felekezeti kisebbségek dolgában, akkor azt csak a német fenyegetésre hegyezve érhetjük el. Sen-kinek nem fáj a feje a szászok és svábok, vagy jelen pillanatban a magyarok sorsért. A négyes minden nagylelkűsége a zsidókat dédelgeti. A pángermanizmus bombája megkönnyítheti a helyzetünket a zsidókkal szemben is, de nagy reményeket azért ne tápláljunk.
Pénteken 11-re meghívtak – csak egy nappal előbb – az ötök konferen-ciájára. Clemenceau elnökölt. Pichon, D. Haig angol tábornok, Lansing, Crespi és egy japán, Foch tábornok, Weygand, Foch vezérkarfőnöke, Beneš, Kramaŕ, Pašić, Vestić Mişu meg én ültünk az asztal körül a Quai d’Orsay egyik pompás termében.
Clemenceau azzal nyitotta meg a konferenciát, hogy a Magyarország el-len alkalmazandó intézkedésekről kell tanácskoznunk, mert az nem tartja be a katonai egyezményt. A kérdésről Pichon referált.
Pichon előadta, hogy a budapesti kormány nem teljesítette a szövetsé-gesek feltételeit, általános mozgósítást rendelt el és folytatta, illetve foly-tatja a katonai készületeket. A szomszédok fenyegetett helyzetben vannak.
A román hadsereg hátrányosabb helyzetben van, mint korábban, mert arra kényszerült, hogy feladjon két hídfőt a Tiszán269. Ebben helyzetben
hatá-roznunk kell arról, hogy miképp kényszeríthető Magyarország arra, hogy végrehajtsa a konferencia határozatait, és hogyan menthető fel a szom-szédság fenyegetett helyzetéből.
Clemenceau Foch tábornagy véleményét kéri. A tábornagy bevezetőjé-ben elmondja, hogy őt nem tájékoztatták az előadottak tárgyában és a konferencia Budapest ellenében tett lépéseiről.
Vesnić: azt kérte, hogy a szövetségesek kezeskedjenek arról, hogy a magyarok elleni hadművelet idején nem éri őket háttámadás. Éles szóvál-tás következett. Clemenceau rákérdezett, hogy ki támadná őket hátba?
Előfordulhat, hogy egyik-másik oldalról támadás ér bennünket, ha fedezet-lenül marad valamely arcvonalunk, s ezért kérjük, hogy… Clemenceau is-mét rákérdezett: Ki támadná meg Önöket? Magyarázza meg, melyik oldal-ról ne támadják meg Önöket? Elnök úr ismeri a helyzetünket… – tért ki újra Vesnić. Ki fenyegeti Önöket? – kérdezett tovább az elnök. Például a bolgá-rok, akik bandákat szervezve portyáznak a területünkön. (Egyértelmű volt mindenki számára, hogy az olaszokra utal, amikor a bolgárokat említette.) A bolgárok megtámadhatnak, ezért kellene hogy amíg Budapest ellen… – Hogy gondolja a biztosítékokat? Hogyan garantáljuk mi azt, hogy a bolgá-rok nem támadják meg Önöket? – s ezzek a megválaszolatlan kérdéssel Clemenceau lezárta a vitát.
A csehek is megpróbáltak kiprovokálni egy nyilatkozatot „egyesek ellen, akik Bécsből segítették a magyar bolsevikokat” (Borghese), de Clemenceau leintette őket és bejelentette, hogy Foch marsall kapjon megbízást a Ma-gyarországgal szomszédos kormányokkal való tárgyalásra, és 8 napon belül referáljon a konferenciának (vagyis: a Clemenceau által elnökölt öt kül-ügyérnek). Mişu győzelemről beszélt, én nem voltam ilyen lelkes. Könnyű helyzetben voltunk mi, de hodie mihi cras tibi! Clemenceau basáskodásá-ból mi is kaptunk, mint egyébként minden kispályás. Úgy éreztem, hogy a csehek és a szerbek megalázása a miénk is.
A „tanácskozás” után Foch hozzám lépett, és megjegyezte, hogy gyor-san kell cselekednünk, mert a helyzet minden nap elteltével tovább mérge-sedik. „Kár, hogy megállítottak, amikor átkeltünk a Tiszán – válaszoltam”.
Foch: Én mindig azt mondtam, hogy határozottan, és a lehető leggyor-sabban le kell törni a magyar bolsevizmust. Remélem, hogy ezt gyorsan le tudjuk vezényelni a bukaresti kormánnyal.
Én: Az lenne a kívánatos, tábornok uram, hogy ne csak mi, a szomszé-dok és a franciák, hanem az angolok, az olaszok és az amerikaiak is legye-nek ott egy-egy hadosztállyal legalább a zászló becsületéért. Nagyon meg-emelné a csapatok morálját. (N. B. Elfelejtettem megemlíteni: a brit
kor-mány nevében Balfour bejelentette, hogy ők nem tudnak csapatokat kül-deni.)
Foch: Nehéz lesz, de remélem, hogy nélkülük is boldogulunk.
Én: A francia tábornok jelentéséből, amit Ön felolvasott, azt látom, hogy igen éles szemű ember fogalmazta, aki pontosan felmérte a helyze-tet. Valóban így van, a bolsevik oldalon álló tisztek az első adandó alka-lommal átállnak, vagy megadják magukat. Az lenne a nagyon fontos dolog, ha Ön átvenné a főparancsnokságot […], de a román hadak főparancsnoka maradjon a király, és rendeljék melléje Franchet d’Esperey tábornokot vagy valaki mást.
Foch: Azt hiszem, hogy könnyen megértjük egymást, és jól együtt fo-gunk működni. Ha belekezdünk, akkor viszont villámgyorsan le is kell azt vezényelnünk. […]
Tegnapelőtt, csütörtökön, 17-én, fél 6 táján éppen Pillatot igazítottam el, hogy közvetlenül az írógépbe diktálva fogalmazza meg a Pichon-nak szánt felíratott a kisebbségek kérdésében, amikor telefonhoz kértek. Mişu telefonált fel a portáról (a negyediken lakunk), hogy siessek le, mert sürgő-sen kéretnek a konferenciára.
Mire megérkeztünk a Quai d’Orsay-ra, mindenki ott volt. Foch tábor-nagy már felolvasása közepénél tartott. (Itt minden így történik, kapkodva, rendetlenül. A gyűlést telefonon hívták össze. Mişu nem lévén otthon, csak hazatértekor kapta meg a telefonüzenetet és így tudta meg, hogy hivatalo-sak vagyunk a konferenciára. Nem veszítettünk azonban semmit.)
A 11-eihez hasonlóan, ez az összejövetel is több mint két óra hosszat tartott. Sok időt pocsékolunk el az angolra fordítás miatt. Röviden:
Tittoni270 azzal óvatoskodott, hogy nehogy azt a látszatot keltsük, hogy Magyarország szabadságát letiporjuk. Kun Béla valószínű, hogy hazafias mártírként fog tetszelegni, ha megtámadják. Nagyon megfontoltan és pon-tosan kell meghatározni, hogy milyen kormány követi majd a bolsevikokat.
Beneš azt mondta, hogy bármilyen kormány következne, nem érthet vele egyet, mert a magyarok soha nem fognak lemondani a területekről, és mindent elkövetnek majd, hogy azt visszaszerezzék.
Én: Ha elindulunk, akkor közzé kell tenni egy kiáltványt, amelyben a magyarokat megnyugtatjuk, hogy felszabadítóként érkezünk. Továbbá hagyni kell őket, hogy szabad akaratukból állítsák fel a kormányukat. Ezt majd támogatni kell, de egyértelműen demokrata kormány legyen. Ahogy a bolsevikok nem tudták, úgy egy reakciós kormány sem szavatolhatja Ma-gyarország nyugalmát. A budapesti szövetséges parancsnoksághoz oda kell vezényelni egy cseh-szlovák, egy jugoszláv és egy román összekötő tisztet,
mert ezek a magyarok minden ravaszságát tudják, és ismerik a szóba jöhe-tő személyeket is.
Bliss amerikai tábornok hosszan értekezett arról, sűrűn idézgetve is, hogy háborúban vagyunk vagy sem Magyarországgal. Ha nem, akkor újra a szenátus hozzájárulását kell kérjék egy esetleges hadművelethez.
Nem a magyarok, hanem a románok szegték meg a fegyverszünetet.
Nem kezdhetünk a Foch tábornok által vázolt katonai akcióba azzal az in-doklással hogy nem tartották be a fegyverszünetet.
Balfour elmagyarázta neki, hogy itt nincs szó fegyverszünetről, a szö-vetségesek bárhova mehetnek ezen a területen, stratégiai pontokat száll-hatnak meg stb. Kettejük „párbeszéde” több mint két órát tartott. Az ame-rikai mögött Hoover fújta a parazsat, egy másik ameame-rikai, aki lesben áll a kőolajunkért!
Amerika és Anglia képviselői azt nyilatkozták a végén, hogy nem tudják elkötelezni magukat anélkül, hogy megkérdeznék a kormányukat. Abban maradtunk, hogy pénteken, 18-án, fél 11-kor újra összeülnek az ötök és ezt maguk között eldöntik. A kiszivárgott hírekből úgy veszem ki, hogy függő-ben van a dolog. Az a véleményem, hogy nem kellene területi engedmé-nyekhez kötnünk a részvétel feltételeit, hanem fogadjunk el bármit, amit felkínálnak (parancsnoklást, felszerelést és hadianyagot). Legyen már nyu-galmunk nyugaton, kapjunk meg ehhez mindent, majd meglátjuk tovább.
Előre látom, hogy megint időpocsékolás következik. Ez idő alatt Kun bebiz-tosítja a termést. A magyar bolsevizmus zsidó birodalom lévén, amíg mód-ja van rá, a világ zsidósága támogatni fogmód-ja. Nem kell elfelejteni, hogy ezt a konferenciát is a színfalak mögött és a zöld asztalnál ülő zsidók vezetik, és uralták.
Amíg az itteniek vacakolnak, az amerikaiak pedig megtagadják a felsze-relésünket, addig az olaszoktól kellene beszereznünk. Az olaszok ma bár-mit, ami kell, a rendelkezésünkre bocsátanának. Holnap lehet, hogy ez nem így lesz.
Az amerikai zsidók tartózkodását nem tudjuk elhárítani, a kőolajunk utáni sóvárgásuk minden amerikai érdeket mozgósítani fog ellenünkre. […]
A 17-i gyűlésen beszéltem Kramaŕ-zsal és Pasić-tyal. Mi haszna annak, hogy mi, a kispályások szolidárisak voltunk Foch tábornaggyal? Egyetlen amerikai elég, ha beleköp a levesünkbe és Kun Béla máris játszhatja to-vább kisded játékait. A tábornagy most Londonban van, abban a pillanat-ban, ahogy visszatér, újra megkörnyékezzük. Őt is és Clemenceau-t, meg másokat is. […]
Az olaszokkal kölcsönösen tájékoztattuk egymást a magyar ügy tapasz-talatairól. Az olaszok részéről Paterno és Vannutelli gróf, a bíboros
unoka-öccse a referens. Kaptak Borghesétől két táviratot, amit azonnal átküldtek nekünk is. Borghese azt tudta meg Bethlen Istvántól271, hogy a szegedi kormány legjobb viszonyban szeretne lenni a szomszéd államokkal. A ro-mánokkal kívánnak mindenki előtt megállapodni. A megállapodás úgy jö-hetne létre, hogy Erdély teljes állami önállóságot kapna, s azon belül, a magyarok szabadon élhetnék nemzeti életüket.
Wekerle és Berinkey egy koalíciós kabinet élére állna. A csapataik elő-védként indulhatnának Magyarország visszahódítására. A dolgot szigorúan bizalmasan kell kezelni és eltitkolni a franciák elől, mert ezek a szerbeknek kedvező megállapodáson dolgoznak. Kilóg a lóláb! Röviden jellemeztem nekik Bethlent és a többieket, majd elmagyaráztam, hogy az egész egy nagy átverés. […] Vannutellinek elmagyaráztam, remélem sikerrel, hogy a jelenlegi tolongókkal alakított, egyetlen magyar kormány sem felel meg a mi célkitűzéseinknek. Abban a pillanatban, ahogy nyeregben éreznék ma-guk, azonnal aknamunkába kezdenek, és nehézségeket okoznának nekünk a konferencián is. Ha a szegedieket támogatnánk, magunkra vennénk an-nak az ódiumát, hogy egy reakciós kormányt kényszerítettünk Magyaror-szágra. Vázsonyi ugyanaz, mint a többiek.
Előbb el kell foglalnunk Budapestet, vagyis Magyarországot, le kell fegyverezni, és aztán segíteni olyan emberek kormányalakulását, akik elfo-gadják a mai helyzetállást és valóban demokraták. Nem tudjuk megmon-dani, hogy kik lennének ezek az emberek, amíg nem tudjuk ki él és ki pusz-tult el a háborúban.
Vannutelli: Tehát két szóban: Fabius Cunctator272. Én: Nem. Egy szóban: Machiavelli.
Ő: Csakhogy mi nem vagyunk Machiavelli.
Én: Nem vagyunk Machiavelli, de az ügyeinket egy Vannutelli irányítja, és így tudjuk, hogy sikerülni fog mindenféle kötelezvény nélkül ébren tar-tanunk a szegediekben a reményt.
Ő: (nevetve) Vagyis, tartsuk szóval őket.
A végén megkértem, hogy járjon közbe Tittoninál a Budapest elleni ka-tonai intervenciónk támogatásáért. […]
Tegnap, a gyűlés után átadtam Pichon-nak a feljegyzést a kisebbségi kérdésről. Melléje tettem a szászok egy pár újságját, és vázoltam neki egy miniatűr Németország veszélyét. Ígérete szerint odaadja Clemenceau-nak, illetve az ötöknek. Remélem, hogy figyelmesen fogják tanulmányozni. A következő futár feltétlenül hozza ki nekem a szászok Ostland c. lapját, amleyben Hans Otto Roth273 dicséri a konferencia eljárását a kisebbségek kérdésében. Minden lapot, memorandumot stb. küldj ki, amelyekben az autonómiájukról értekeznek.
Kedden, 15-én Victor Antonescuval és feleségeinkkel Kramaŕ és Beneš vendégei voltunk a Hotel Moeris-ben. A feleségem Kramaŕ és Vesnić között ült. A szomszédi barátságról beszélgettek, és kérdezgették egymást. Vesnić azt mondta, hogy Sándor régensherceg egy szomszéd hercegnőt kellene hogy feleségül vegyen. A feleségem a görög és a bolgár uralkodó család hercegnőit hozta szóba. „A román hercegnők szebbek274. A mi népünk nem kedveli a bolgárokat, tehát szó sem lehet bolgár származású királynéról.
Különben is katolikusok” – mondta Vesnić. […]
A vacsora után összefutottam az amerikai Dulles-szel, aki a területi bi-zottság tagja. Elmondtam neki, hogy a Bánát szétdarabolása rossz ajánlás, mert örök békétlenség forrása lesz a szerbek és a románok között. Azt vá-laszolta, hogy a kérdés elveit alaposan elemezték, és egy külön bizottság a helyszínen is tájékozódott. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek a bizottsá-gok hogyan helyszínelnek. Hat-hét héttel korábban egy amerikai bizottság volt a Bánátban. Nem talált egyetlen román sem, akivel szóba álljon. Per-sze. Vezessünk mi ilyen bizottságot Szerbiába, egyetlen szerbet sem fogunk ott találni. Küldjenek ki alkalmas embereket, akik a Bánát minden nemzeti-sége nyelvén tudnak értekezni. Ezeket nem csaphatják be sem a szerbek, sem a románok. Nevetett és azt tanácsolta, hogy egyezzünk meg a szer-bekkel. […]
Kérdezte, hogy a magyarok felőli határvonal ellen van-e kifogásunk.
Felhívtam a figyelmét arra, hogy milyen igazságtalanságok történhetnek, ha nem veszik figyelembe a községek kataszteri határait. Nagylak vasútál-lomása és a község határának több mint a fele átkerült Magyarországra.
Megnyugtatott, hogy a helyszínelő bizottságok elvégzik a szükséges kiigazí-tásokat.
Több mint két hónappal korábban sürgettem az idegen társaságok va-gyonának a zárolását és felszámolását. Ismételten visszatértem a kérdésre.
Nem tudom, hogy mit végeztetek, de attól tartok, hogy lekéssük.
A bankjegyek felülpecsételéséről megállapodtam Dr. Creangăval mie-lőtt hazautazott volna. Emie-lőtte átküldtem az instrukcióim szerint a Dr. Mihai Şerban által elkészített emlékeztetőt. Az újságok hírei szerint a felülpecsé-telés nem fejeződött be. Az a veszély fenyeget, hogy a nyakunkon marad egy halom jancsibankó. A béke megkötése után két hónappal be kell fejez-ni a felülpecsételést, és a bankókat újakra kell kicserélfejez-ni. Nem elfelejtefejez-ni, hogy az osztrák–magyar bank felszámolása után az értékpapírok és egyéb értékeket fedezetét újraértékelik. Siessetek a felülpecsételéssel, és egyút-tal az értékpapírokat, az adósságleveleket, az osztrák és a magyar csönöket is pecsételjétek. A csehekkel közösen elintéztük, hogy a hadiköl-csönöket minden kivált terület vegye át a maga terhére. […]
Az utolsó pillanatban értesültem arról, hogy Foch tábornagy mielőtt el-indult Londonba és Brüsszelbe, parancsot adott az ötöknek szánt, újabb felirat összeállítására. Dumitrescu ezredes látta a szöveget. Foch bebizo-nyítja, hogy nem mi szegtük meg a fegyverszünetet, hanem a magyarok, azzal, hogy a feltételeket nem tartották be. Sürgeti mielőbbi előnyomulá-sunkat Budapestre, és Magyarország lefegyverzését (kiemelés tőlem – sz.).
A Clemenceau kormány egyre jobban ingadozik. Flictuat nec mergitur!
Váratlanul minden elsüllyedhet. A jugoszlávok és az olaszok között kiélező-dik az ellentmondás, tehát kiváró taktika és szolidáris ellenállás.
XVIII. Párizs, 1919. augusztus 1. (részlet275) Átmentünk (Mişuval – sz.) Lerond tábornokhoz. Ő a bánáti határkérdések elemzőinek az elnöke. Kö-zölte velünk (igen bizalmasan, akárcsak Martonne) a bizottsági vitát, és azt tanácsolta, hogy kérjük a Maros bal partján lévő területet, különben az egészet a szerbek kapják, vagy osztoznak rajta a magyarokkal. […] Megkér-deztem, hogy miért döntöttek ilyen váratlanul a bánáti határkérdésben, miután arról volt szó, hogy a Deliblát nyugati határa lesz a határ. Meglepe-téssel tapasztaltam, hogy fogalma nincs arról, hogy mi a Deliblát276. Azt viszont tudta, hogy Ó-Béba nagy román község.
A görögökkel egyeztetünk a bolgár békeszerződés kérdéseiben a jugo-szlávokkal közösen alkalmazandó taktikáról: pénzügyek, a bolgárok által elfoglalt területek stb. A görögök után Benešt látogattuk meg. Ő, még mie-lőtt előadtuk volna a Maros dolgot, már előlegezte, hogy teljesen egyetért azzal, hogy közösen menjünk Budapestre. Most vannak fegyvereik, lőszer-ük stb. Két-három nap alatt Budapesten lehetnének. A gond az, hogy a többségi szocialista Tusar kormány figyelembe kell hogy vegye a bizonyos szocialista körökben keletkező feszültséget egy ilyen lépés után. A megol-dás az lenne, ha a szövetségesek rendelnék el a cseh-szlovák katonai rész-vételt a románokkal együtt. Dolgozik majd ezen. Említettem neki a békési szlovákok ügyét. Megígérte a támogatását, ha azok Párizsba érnek. […]
Kedden, július 29-én reggel 9-kor fogadott bennünket Mişuval Tittoni.
Ágyban fekvő beteg. Meggyőztem Mişut arról, hogy szóba kell hoznunk a szerbeknek elkülönített részen a népszavazást. Semmitmondó beszélgetés Tittonival, aki hosszan taglalja, hogy üdvös lehetne egy olasz–bolgár–
lengyel–román érdekközösség, amihez a görögök is társulnának. Közölte velünk, hogy amíg ki nem ürítik Klagenfurtot, addig semmilyen szerb ké-résről nem tárgyalnak. Népszavazást kértek Temesváron! Mişu kéri, hogy a Főtanácsban tegye szóvá a népszavazást azokon a területeken, amelyeket az 1916-os szerződésben nekünk ígértek, de most átkanyarították a szer-beknek.
Dumitrescu ezredes tájékoztat Kun Béla hadseregének verségéről és a mi csapataink átkeléséről a Tiszán277. Weygand tábornoktól származik a hír.
Otthonról semmi. A tábornagy megbízásából kéri, hogy amit a Főtanács előtt, illetve a tábornaggyal való találkozásomkor a Magyarország ellen alkalmazandó politikai és katonai taktikáról előadtam, azt foglaljam össze egy emlékeztetőben. Küldjük el a konferenciának és külön a marsallnak, hogy legyen hivatkozási alapja az ötök előtt. Holnapra kérte. Holnapután a tábornagy visszatér Belgiumból.
Szerdán, július 30-án George ezredes, Foch tábornagy hadműveleti iro-dájának főnöke keresett fel. Ő volt a görög király trónfosztását diplomáciai előkészítő művelet tervezője és kivitelezője. Átadtam neki a kért emlékez-tetőt és mellékletként egy felhívást a magyar néphez. Jellemző a konferen-cia „öreglányaira”: George azt javasolja, hogy szúrjam be a Budapest elfog-lalására utaló szövegbe, hogy „ideiglenes”. A nagyok attól félnek, hogy Bu-dapesten maradnánk. Ha az „ideiglenest” olvassák, az majd olyan meg-nyugtató lesz. Újra kellett tehát gépelni a feljegyzést. Meg kellett keresnem Mişut, hogy ő is aláírja, majd csak ezután küldhettem be – csütörtökön, 31-én – Clemenceau-nak és az angol tábornoknak. Beneš-sel telefonon egyeztettem a feljegyzés tartalmáról. Ő, hasonló beadványt készített el. Ez a Foch tábornaggyal közösen kiötölt cselszövés nem vezet sehová. Lloyd George gyávasága megbénítja a franciákat és az olaszokat. Az angol mun-kások lázonganak. Francia és olasz munmun-kások csoportjai – német, orosz és zsidó pénzen megfizetve – bujtogatnak és agitálnak az orosz és a magyar bolsevikok ellen kezdeményezett hadműveletek miatt. […] A csapatok le-fegyverzését nem lehet tovább halogatni, tehát: mi magunknak kell azt eldönteni és el is végezni!
Az itteni sajtó egyöntetűen a mi oldalunkon áll, és nevetségesekké vá-lunk, ha nem foglaljuk el Budapestet. Az ötök fejet hajt a kész tények előtt.
Nem állhatunk meg annyi anyagi és véráldozat után, mert nekünk kell a fegyverszünet feltételeit diktálni. Kérlek, ne hátrálj meg, ha látod, hogy Brătianu tétovázik. Akkor majd ő is tovább lép. Sok gondolkodási időt ne hagyj neki, hanem intézkedj, hogy gyorsan véget vethessünk az antant bu-dapesti cselszövéseinek. Futkosson Clemenceau és a többiek utánunk ugyanúgy, ahogyan Kun Béla után koslattak. Vedd figyelembe a tábornagy álláspontját, ha az enyémet fogadnád el. Hogyan védhet meg azonban bennünket, ha berezelünk Clemenceau első táviratára.
[…] Egy kedves gondűző történet a sok komolykodás után: amikor a hedraszi királyt vagy emírt megkérdezték, hogy milyen benyomásai vannak a konferenciáról azt válaszolta, hogy nem érte meglepetés. „Az egész
olyan, mint nálam, otthon. Az egymás farkához kötött tevék békésen, tilta-kozás nélkül haladnak a karavánt vezető szamár után”.
Wilson sürgeti elutazási készületeit, mert otthonról figyelmeztető leve-let kapott. Egy anekdota: ha az amerikai elnök megjelenik, akkor az egyik kezében a bibliát, a másikat meg a mellette álló zsebében tartja.
XIX. 1919. augusztus 4.278 Ma reggel 9-kor meglátogatott a három bé-kési szlovák. 10-kor átmentünk Benešhez. A következőképpen járunk majd el:
Ők majd benyújtanak egy (általunk elkészített) emlékiratot a konferen-ciának. Beneš támogatni fogja a kérésüket. Mi, akiket majd megkérdeznek, bejelentjük, hogy befogadjuk őket, ha a konferencia méltóztatik nekünk odaadni.
Költségként, emberre, napra 60-100 frankot kell számolnunk, a visszaút 1000 frank. Így 10 nap – ennyi idő talán elég lesz – és a visszaút teljes költ-sége 6000 frank. Szóltam Mihainak, hogy írjon a követségnek a hiányzó összegért. A repatriálás költségeit is mi fedeztük akkor is, amikor még Brătianu itt volt. Megpróbálom Antonescuból kipréselni a pénzt, de szkep-tikus vagyok. Rendelkezz tehát, hogy Mihai küldje a pénzt a lehető legha-marabb.
Mellékelem a Romanelli és Clemenceau közötti levélváltás szövegeit. Az amerikaiak azzal fenyegetnek, hogy, ha elfoglaljuk Budapestet, nem kapjuk meg Bukovinát és Besszarábiát. Balfour kontrázik nekik. Nem kell
Mellékelem a Romanelli és Clemenceau közötti levélváltás szövegeit. Az amerikaiak azzal fenyegetnek, hogy, ha elfoglaljuk Budapestet, nem kapjuk meg Bukovinát és Besszarábiát. Balfour kontrázik nekik. Nem kell