VIII. Párizs, 1919. április 10. (részlet197) Tegnapelőtt, kedden részt vet-tem a kicsik tanácskozásán: Venizelos, Politis, Romanos (görögök), Kramaŕ és Beneš (csehszlovákok), Dmowski (lengyel), Trumbić (jugoszláv), Brătianu és én.
Egyetértettünk abban, hogy be kell nyújtanunk a négyesnek egy folya-modványt, rövid emlékeztető alakjában. Brătianu uralta a helyzetet. Teg-nap, szerdán folytattuk, Politis kiosztott mindenkinek a dokumentum ter-vezetéből egy-egy példányt. Brătianu belejavított. Elfogadták. Azt kérjük, hogy minden egykori ellenséget fegyverezzünk le és a nagyok adják a ren-delkezésünkre a szükséges eszközöket. Trumbić azt mondta, hogy ők csa-patokat nem tudnak adni. Még nincsenek elismerve, az emberek nem
je-lentkeznek a toborzókra, fenyegetik őket az olaszok, a bolsevikok (a Bánát-ban és a BácskáBánát-ban) stb. Ma Venizelos átadta Clemenceau-nak a doku-mentumot.
Az első olyan összejövetel, amely az egyeztetés lehetőségét komolyan felvetette. Többször találkoznak majd a konferencia idején, ez a kapcsolat végül kisantant néven valamelyest intézményesül és elhíresül a békekonfe-rencia után. Vaida-Voevod az emlékiratában is kitér a kapcsolatépítés tör-ténetére. Olvassunk bele:
Pašić volt a szerb miniszterelnök és a szerb delegáció vezetője. Hatal-mas, ősz szakálla az egész arcát elfedte, úgyhogy a kíváncsiskodó alig tu-dott az arcmozgásából valamit is kifürkészni. Tekintettel arra, hogy a szerb nyelven kívül csak azon értett valamit, amelyiken akart, igen megkönnyí-tette a helyzetét. Tagadhatatlanul nagy tapasztalatú, minden hájjal meg-kent sok csatában próbált balkáni politikus volt. Azzal az ürüggyel, hogy nehezen érti a francia nyelvet, a legszükségesebbre csökkentette egy-egy tárgyalás idejét, azt kérte partnerétől, hogy Vestnić, Trumbić198, vagy Popović folytassa a tárgyalás számára kellemetlen felét, ők majd beszá-molnak neki.
Vestnić szerb miniszter és diplomata folyamatosan a haragvó ember látszatát keltette. (Aristide Blank sógora volt második felesége révén.)
Popović Szerbia londoni megbízottja volt. Miután Pašić és Vestnić el-utazott, majd Trumbić külügyér is elment, átmeneti időre Popović egyedül maradt. Együttműködtünk, mert magam is egyedül voltam. Megállapod-tunk, hogy nem tárgyaljuk a Bánát ügyét. A négy nagy már döntött ebben a kérdésben, tehát fölöslegesen bosszantottuk volna egymást. Abban vi-szont megegyeztünk, hogy a Főtanács előtt, szóban vagy írásban, szolidári-sak maradunk. Egyházi és iskolaügyekben viszont semmit el nem tudtam érni. Javasoltam, hogy a szerbiai román papság oktatására a román állam költségén nyissunk egy román teológiai akadémiát Belgrádban, amit egy román püspök vezetne. Ellentételezésként a szerb állam Temesváron alapí-tana szerb teológiát, ahol a szerb egyházközségek számára képeznék ki a papokat. Mindkét püspök a maga kerületében alapíthasson tanítóképzőket az egyházi iskolák szolgálatára. A szerb minden javaslatomat elutasította azzal, hogy minek kellene két ortodox püspökség ugyanazon a területen?
Én a karlováci199 érsekséggel példálóztam, amely alá a magyar uralom alatt a bánáti szerb egyházközségek tartoztak, a román parókiák pedig a karánsebesi román püspökség alá.
Megpróbáltam arra is rávenni, hogy a Főtanácstól járjunk ki egy olyan határozatot, amely kényszerítette volna Magyarországot, hogy változtassa meg a címerét. Megengedhetetlen volt, hogy a Duna, a Tisza, a Dráva és a
Száva folyók, a Mátra, Tártra és a Fátra hármas csúcsot és az utódállamok-hoz átkerült más címertani jegyeket a magyarok kisajátítsák. Elmagyaráz-tam neki, hogy már az elemi osztályokban betáplálják a gyerekekbe a cí-mertani szimbolizmus misztikáját és ezzel a grandmánia csiráit táplálják be a jövő nemzedékek lelkébe. Ez a magyar nemzeti sovinizmus, és ellentéte, a nem magyarok kisebbségi lelki zavarának alapja. Lélektani indíttatású tehát a nem magyarok közömbössége nemzeti kötelmeik iránt, sőt, az is megtörténik adott helyzetben, hogy szégyellik nemzetiségüket, nem egyéb ez, mint az elmagyarosítás előfeltétele. Az óvodák falán már ott volt a ma-gyar címer. Tananyag volt a szimbolikájának, illetve a Szent Korona tan fo-galomkörnek az értelmezése... A Szent Koronát alkotmányjogi fogalomként határozzák meg: az a magyar nemzet szabadon választott szimbóluma a megkoronázott király személyével egyetemben. Jelentése: 1. Magyarország népe, etnikai hovatartozásától függetlenül, a magyar nemzet alkotója. 2. A képviselőház képviseli ezt az egységet (cenzus, választási csalások, név szerinti szavazás stb.). 3. A király csak megkoronázása után gyakorolhatja jogait (esküjével fogadja meg, hogy tiszteletben tartja a magyar oligarchia privilégiumait). 4. Ilyenformán ezeket a privilégiumokat – szavatolja a hitbe ágyazott szertartás rendje: királyi eskütételek, egyházi szertartások, a
„szent” korona, a koronára illesztett – eldőlt – kereszt. A korona egy sokkal később kitalált legenda szerint a pápa adománya ezer évvel korábban
„szent” Istvánnak, az első keresztény magyar királynak, aki majd fölajánlja országát Szűz Máriának, tehát Magyarország „Regnum Márianum”, vagyis Mária országa.
Nincs a földkerekségen olyan nép a magyaron kívül, amely osztály és politikai érdekei szolgálatára ennyire találékonyan csaló. Több alkalommal, valós példákkal bizonyítottam a magyar politikai rendszer praktikáit, hogy az én jó szerbemet rábírjam arra, hogy támogassa a magyar címer szimbó-lumainak a megváltoztatására tett kísérleteimet. Nevetve utasított el azzal, hogy: „Hagyd meg kisded játékaikat a címerállatokkal és a bosszúsággal, hogy a mi folyóinkra emlékezteti őket a címerük. Miénk viszont a terület.”
Meglepően azonos a szerb és I. I. C. Brătianu politikai felfogása.
Brătianut is megpróbáltam meggyőzni a magyar címer megváltoztatásának fontosságáról. Ő is unott mosollyal végighallgatott és a végén megjegyezte, hogy „hagyd meg a magyaroknak a címert, mi maradunk a földdel”. Sem az egyik sem a másik nem vett annyi fáradtságot, hogy felfogja a magyarok természetének a lényegét bár a jövőben – a kisebbségek jogállását megfo-galmazó szerződés okán – bel- és külpolitikai megfontolásokból nagyon oda kell majd, hogy figyeljen mind a két ország. Megelégedtek mindketten azzal, hogy kiélvezzék a momentum győzelmét. Bizonyos értelemben
kon-geniális egyéniségek voltak, a 35. és 45. szélességi kör és a 20. és 30. hosz-szúsági fok közötti földrajzi területen született történelmi és társadalompo-litikai fejlődés eszmeiségének teremtményei. [...]
Trumbić szerb külügyér lett. A bécsi birodalmi tanácsban volt képviselő és a gyönyörű dalmáciai Ragusa Vecchia200 polgármestere. Szakmája sze-rint jogász. A feleségével együtt tartózkodott Párizsban. A dalmátokról egy régi bécsi mondás úgy tartja, hogy a velencei (és korábbi) időkből megőr-zött olasz kulturális hatások okán, ők a szlávok franciái. (Bécsben a dalmá-ciai diákok általában olaszul beszélgettek egymás között.)
Trumbić jó vágású ember volt, elegáns, finom manír, szimpatikus ter-mészet. Sokat bajlódott Pašić és politikai elvtársai balkáni természetével.
Igazi „Balkandiplomaten”, a mi bukaresti politikusaink hozzájuk képest, mindegyik külön-külön egy-egy Richelieu volt. Többször voltak közös dolga-ink. Micsoda különbség az ő igazi európaisága és Pašić meg a hozzá hason-lók között! A Trumbić-csal folytatott tárgyalásaim és megállapodásaink ugyanolyan civilizáltak voltak, mint a dalmát Smodlakával, Cingriával stb., akik a maguk külön csatáikat vívták a belgrádiakkal.
És az összefoglaló szövegváltozat ugyancsak az emlékiratból:
A „Kisantant”201 Venizelos kezdeményezésére született 1919. május 18-án. Meghívta a görög delegáció számára lefoglalt szállóban lévő irodájába az „utódállamok” képviselőit. Brătianu jelezte nekem is és együtt elmen-tünk a meghívásra. Csehszlovákia képviseletében ott volt Kramař202, Len-gyelországot Dmowski203, Jugoszláviát Trumbić képviselte. Venizeloson kívül ott volt még Politis204, görög delegátus, akkoriban a Bordeaux-i egye-tem tanára. Venizelos javasolta, hogy maradjunk állandó kapcsolatban, hogy egyeztessük magatartásunkat a konferenciával szemben. Megegyez-tünk, hogy naponta találkozunk a szerbek szálláshelyén, Trumbić tágas sza-lonjában, s ő lesz a vendéglátónk.
A jugoszlávok közül időnként mások is eljöttek a találkozókra. Közülük a dalmát Smodlacat és Cingriát említeném. Az elsővel – műtétem jután - együtt laktam Bécsben a Zenz panzióban. Esténként találkoztunk, Frau Zenz szólt, hogy a szomszédnak orvosra lenne szüksége, s így elkerültük azt, hogy politikai kapcsolatra gyanakodhasson bárki. Párizsban újra kap-csolatba léptünk és rendszeresen találkoztunk a heti teán H. W. Steed205 és Madame Rose szalonjában.
A csehek közül Kramář volt az előretolt ember, mert Masaryk206 az ár-nyékból dolgozott a nagyok megpuhításán. Ismeretségünk Bécsből szárma-zott, ő volt a birodalmi gyűlésben a cseh ifjak pártjának a legtevékenyebb tagja. A világháború alatt felségsértésért perbe fogták és halálra ítélték, majd a császártól kegyelmet kapott. Jellegzetes szláv figura: kefefrizura,
bajusz, kecskeszakáll, kb. 175 magas, élénk temperamentum. Szlavofil pán-célba öltözött oroszbarát, felkészült politikus. Attól félt, hogy Románia fegyvereket szállít Petljurának és a legalkalmatlanabb pillanatban is azzal gyötörte Brătianut, meg engem is – egy alkalommal a Champs Elysées-n sétáló feleségemnek is elmondta a félelmét –, hogy nagy tévedés lenne, ha tényleg megtennénk. Persze eszünk ágában sem volt bedugnunk az ujjun-kat az orosz harapófogóba! Nevetséges volt látni az elszánt csehet a konfe-rencia valamelyik bizottságában lábatlankodni. Ha meg is szólalt időnként:
monsieurs nous ne pouvons pas regarder avec les mains dans le poche que...., vagy meine Hern, wir können nicht mit den Händen in den Taschen zuschanan dass...207 A fiatal francia írnokok titokban lejegyezték ezeket a gyöngyszemeket és elindították a jegyzetet az asztal körül. Ugyanilyen la-zán kezelte, akárcsak Beneš, az ígéreteit is. A tisztességes és mindkettőjük fölött álló Milan Hodžát elkerülték, ha lehetett. Minden kérésemet és saját ígéreteiket is megtagadva nem hívták meg a konferenciára. Jelenléte ott-hon, Szlovákiában, nélkülözhetetlen volt ugyan, de Hodža208 jól beszélt angolul és választékosan franciául, ami megóvhatta volna az érzékenyebb fülűeket Beneš erősen csehesen ropogtatott francia que-itől.209
És még egy részlet az emlékiratból, amelyet Vaida-Voevod fontosnak tartott alcímmel is kiemelni: „Az utódállamok megbízottainak együttmű-ködéséről”.
1919. május 18-án Venizelos házában történt megállapodásunk után, a következő alkalommal a szerbek szállodájában, Trumbić szalonjában talál-koztunk. Trumbić mellett a délszlávok közül mások is eljöttek, a lengyelek közül Grabsky, a csehektől Kramař, nagyon kevés alkalommal hiányoztunk C. Diamandi és én. Soha sem vett részt ezeken az összejöveteleken Brătianu, Pašić, Dmowski, Masaryk, Beneš, Venizelos, de minden összejö-vetelen ott volt Politis. Mindenki hozta a maga szövegét a konferencián éppen napirenden lévő ügyről. Miután megegyeztünk az alapgondolatban, következett a szöveg megszerkesztése. Politis öntötte azt nagy hozzáértés-sel, minden fél óhaját teljesítve, végső formájába. Fiatal, barna, jóképű, a görögök kultúrájára jellemző, kellemes modorú férfi volt. […] A bordeaux-i egyetemen tanított. Tökéletesen ismerte és használta a francia nyelvet és a francia jogi terminológiát. Így aztán teljesen természetes volt mindenkinek, hogy a konferencia elnökségének küldött beadványainkat ő szerkeszti meg.
A körülményektől függően ez a „kis antant”, ahogyan később Take Ionescu tanácskozásainkat találóan elnevezte, amíg a „négy nagy” át nem tette a székhelyét Londonba, naponta, vagy alkalomszerűen ült össze. C. Diamandi volt a leghatékonyabb munkatárs. A legtöbb gondot a délszlávok közötti széthúzás elsimítása okozta. A szerbek maguknak követelték nemzeti
egy-ségük megalakulásának érdemeit. Mi, Mişu, Antonescu, Diamandi, meg én, bármennyire különbözők voltunk a tárgyalásokon mindig egyeztetett véleménnyel vettünk részt.
Itt véget ér az egyeztető csoportról tájékoztató különböző szövegek tal-lózása. Olvassuk tovább a levél naprakész üzenetét:
Kedden (8-án) este Diamandi (volt pétervári miniszter), Brătianu meg-bízásából elutazott Bukarestbe. Brătianu egyik bizalmi embere. Talán lesz ideje Szebenbe is elmenni. Brătianu úgy rendelkezett, hogy tájékoztassa Bukarestet, hogy ha Prezan úgy ítéli meg, hogy elég haderő áll rendelkezé-sére, akkor ne várjon, induljon előre, akár Budapestig is. Az idő alkalmas.
Mindenki a mi pártunkon lesz, bármennyire tiltakozna Franchet d’Esperey.
A szabályos indoklást (indítékot) légy szíves építsd fel, és beszéld meg Diamandival, ha kell.
A szövetségesek felajánlottak egy katonai egyezményt. Az általuk java-solt feltételekkel nem fogadhattuk el. Brătianunál tanácskoztunk (Mişu, Coandă tábornok, Dumitrescu ezredes, Antonescu és én). Dumitrescu ez-redes megbízást kapott a tárgyalásra azzal a kitéttel, hogy a hadseregünk saját parancsnoklás alatt együttműködik a szövetséges hadseregekkel. Bí-zom benne, hogy megállapodhatunk. […]
A királyné látogatása, az ügy érdekében, kiemelt jelentőségű volt. Tevé-kenységének eredményei egyre inkább érzékelhetővé válnak. Nélküle va-lamennyi férfi együtt, több kérdésben – a hitelek ügyétől a katonai beavat-kozásig – nem tudtunk előbbre jutni. Az ő közbelépése hihetetlenül sokat lendített a dolgainkon. Nem azt állítom, hogy ő érte el az eredményeket, de tudatosan ő teremtette meg az a légkört, amelyben sikerrel jártunk.
Tudatosan, mert lenyűgöző szépsége mellett a megjelenése, gesztusai, beszédmódja, egész lénye ellenállhatatlanul hódító. […] Ez a rendkívüli nő, több száz diplomata és egy hadtest munkáját végezte el. Ő napjaink legra-gyogóbb történelmi alakja marad.210
A csekket nem tudom beváltani. Ha gondolod, küldj aranyat, azt zálog-ba teszem, hogy ne veszítsük el, és majd kiváltjuk, ha a valuta árfolyama kedvező lesz.
A mozdonyok úton vannak, egy hajó is különböző szerelvényekkel.
A hírt, hogy Marseille-ben 5 hadosztályt behajóztak volna, Dumitrescu ezredes nem erősítette meg.
A tegnap részt vettem a Erdélyiek Egyesülete utolsó összejövetelén. Ili-escu tábornok elnökölt. Az egyesület feloszlatta magát. Én a Kormányzóta-nács nevében megköszöntem azt, amit ügyeink érdekében tettek.
Szombaton ebédre várom Franklin-Bouillon-t, Marin-t (képviselő) és Ili-escu tábornokot. Este Steed. Vasárnap este a Moroianuval hozzánk utazó
újságírókkal vacsorázom. Goga, Leeper, Seton-Watson stb. nincsenek itt.
Alexandru.