Tervek, dilemmák. Brătianut külön meg kellett győzni, hogy a tétovázó konferenciát kész tények elé kell állítani. A „mi” térfelünkön most félidő van, mazsorettek produkálnak a pályán. Ideje megmutatni magunkat. Er-dély a mienk, a Bánát, Bukovina és főképp Besszarábia még az asztalon van. Induljunk el, és vegyük birtokba Magyarország románok lakta terüle-teit. Az indok, ürügy, magyarázat, ahogy tetszik kézügyben volt: a magyar vörösök felvidéki portyája. Miért nem korábban? Kiderül.
Erdély Kormányzótanácsa a tavaszi hómenés idején fejezte be a késő ősszel elindított részben toborzással, részben a különböző harcterekről hazatérő császári és királyi, illetve honvéd ezredekben szolgáló román nemzetiségű katonák visszatartásával és nem utolsó sorban az olaszországi és franciaországi, sőt oroszországi légiókba szervezett alakulatok besorozá-sával két erdélyi hadosztály felállítását két-két dandárba osztott, három és négy zászlóalj erősségű ezredekből. A bufteai (bukaresti) békével leszerelt és szétszórt, hadi eszközök és lőszerétől megfosztott román hadsereg újra hadrendbe állítása és felfegyverzése ütőképes haderővé a szövetségesek anyagi hozzájárulásán állt.
„Katonai helyzetünk nem volt a legjobb, hiszen a bukaresti béke a fegy-ver alatti katonák létszámának. a csökkentésére kötelezett. 1918 nyarán le kellett szerelnünk teljes mértékben a tartalékosokat és a milíciákat (népfel-kelők), csak a négy utolsó évjárat – 1916, 1917, 1918 és 1919 – maradha-tott fegyverben. A Besszarábiában összevont 9. és a 10. gyalog-, illetve az 1. és a 2. lovashadosztályt kivéve, a hadsereg többi része: a moldvai had-osztályok saját állomáshelyeiken, és a munténiai, dobrudzsai és olténiai hadosztályok is Moldva különböző régióiban állomásoztak. Viszonylag jól el voltunk látva fegyverrel és lőszerrel, de nem voltak fogataink sem a tü-zérség sem a trén számára. A lovasságnak is alig voltak lovai, s ha igen, akkor az elégtelen takarmány miatt igen rossz állapotban. Moldva nem tudta ellátni a saját állományunkat sem és még ott volt a nagyszámú orosz katonai alakulat is a területen. A katonai tartalékellátó raktárakban lévő ruházati felszerelés csak az állomány igen kis hányadának volt elég. Élel-mezési raktáraink megfelelőképpen el voltak látva és egy időre fedezhették volna a hadsereg szükségleteit, de a hadtápnak nem volt elég fogata a ki-szállításhoz.” – írja emlékirata bevezető részében Mărdărescu tábornok.211
Az 1918. december végén felállt erdélyi csapatparancsnokság rendelke-zésére álló négy, alig békelétszámú hadosztály a megszállt terület lefegy-verzését végezte, rendtartó feladatokat látott el, az új közigazgatás karha-talmát biztosította. Az ország pénzügyei is aggasztóan ziláltak voltak 1919-ben. A költségvetés szinte kizárólagos forrásai az állami monopóliumokból származó fogyasztási adók és az import illetékek. Ki fizetett és főképp mi-ből az idő tájt adót? Exportbevétel egyáltalán nem volt.212 Ez a magyaráza-ta annak, hogy anyagi alku tárgya is lehetett a menni, vagy nem menni eldöntése. Február-márciusra tudott berendezkedni úgy a román megszál-lás, a szabatosan történelmi Erdélynek nevezett területre, hogy arccal nyu-gat felé fordulhatott.
Fontos volt az is, hogy közben mi történik a túloldalon. A napi jelenté-sekből április 15-én készül egy összefoglaló:
„A katonák között napról-napra, folyamatosan terjed a bolsevizmus.
Egyedül a székelyek renitenskednek, de ez leginkább a tisztjeik iránti fe-gyelmezetlenségben nyilvánul meg. A rablásokban és kegyetlenkedések-ben is ők az elöljárók, a románok legelszántabb ellenségei. A fegyelmezet-len és a bolsevik eszmékkel átitatott magyar csapatok képtefegyelmezet-lenek össze-hangolt hadműveletekre. Ennek ellenére várható, hogy az ellenünk folyta-tott sovén izgatás okán jelentős ellenállásra találunk. A tüzérségük, bár ereje és lőszerellátmánya elégséges, pontatlan és ügyetlen.
A begyűjtött adatok szerint az önkéntesek toborzása várakozáson alul maradt, és befejezetlen. Az a benyomásunk, hogy a kiképzés és gyakorlato-zó idő alatt, illetve addig, amíg a toborzás és a szervezés nem fejeződik be, nincs szándékukban tervezett támadás indítása. A magyar kormány csök-kentette az arcvonalon az erőszakosan támadó kezdeményezéseket, hogy befejezhesse az új csapategységek szervezését, és hogy bevárja az orosz szovjet által ígért csapatok megérkezését, amelyekkel, előzetes egyeztetés-sel összehangolt támadást indítanának ellenünk keleten és nyugaton is.
Ez idő alatt folytatódik a bolsevik hangulatkeltés főképp az általuk még ellenőrzött, románok lakta területeken. A Bánátban, kihasználva a francia ellenőrző csapatok létszámának a csökkentését, minden eszközzel folyik a bolsevik izgatás, néhol a visszatért magyar közigazgatás és a csendőrség támogatásával. Vannak olyan híreink is, hogy a bánáti magyarok Budapest-ről utasítást kaptak a helyi tanácsok (szovjetek) megszervezésére. Ilyen-formán a Bánátban és kiváltképp Krassó-Szörény megyében aggasztóan romlik a helyzet, mert a magyarok a csendőrség és rendőrség szervezésé-nek az álcája alatt igazi hadsereget szervezszervezésé-nek.”213
Április 16-áról 17-re virradó hajnalon, 3 óra 15 perckor elindult végül a román csapatok általános támadása az arcvonal teljes hosszában. A harci
feladat: „előnyomulni a Huszt–Szatmárnémeti–Nagykároly–Nagyvárad–
Nagyszalonta vonalig. Ha a helyzet előnyösen alakul, akkor folytatódik az előnyomulás a Szeged–Orosháza–Debrecen–Vásárosnamény vonal eléré-séig, esetleg tovább is, a Tiszáig.” A két erdélyi hadosztály, 16. és 18. had-rendi számmal április 8. illetve 10-én tartalékként álltak be a biztosító és a támadó csapategységek mögé, a második vonalba. Az események sora tovább közismert.
A román csapatok 19-én Szatmáron voltak, 20-án délben Nagyváradon, Mátészalkán, kijutottak a Borosjenő–Gyarmat–Pankota vonalra, a tartalék 18. erdélyi gyaloghadosztály a Halmágycsucs–Cigányi–Zilah körletekben szállásol be. Déltájban egy parlamenter csoport: két őrnagy és a, a Zilahon foglyul ejtett Rozin/Rosin százados (Liptai Ervin „egy őrnagy”-ról tud.) a 14.
gyalogezred parancsnokságán fegyverszünetet kér Kratochvill ezredes megbízásából. Meg is fordítaná a fegyvereit. (Mátészalka–Vaja–
Fábiánháza–Ecsed térségében állnak.) Átkísérték őket a 7. hadosztálypa-rancsnokságra, ahonnan egyiket visszaküldték a válasszal: nincs alku, felté-tel nélküli megadás, fegyverletéfelté-tel az életük ellenében, az egyetlen elfo-gadható feltétel.214
Április 21.-én Nagyszőlősön vannak, 23-án Nagyszalontán, itt egy ma-gyar tiszti különítmény visszafordul és a románok oldalán harcolt. 23-án du 5-kor Debrecen harc nélkül feladja, ugyanakkor Derecskére is bevonulnak a román elővédcsapatok. Egy hét alatt kijutottak a síkra, május 2-án a Tiszá-nál állnak. Átrendeződnek a sorok és a felelősségek. Moşoiu Tiberiu tábor-nok, aki átmenetileg az északi csoport parancsnoka, április 21-től az elfog-lalt területek katonai kormányzója. A hadműveleti területen fontos és idő-szerű a délről előnyomuló szövetséges (francia) csapatok és a román had-erő által ellenőrzött terület határának a kijelölése. Az erdélyi csapatpa-rancsnokság, a főhadiszállás 718/május 1-jei rendelkezésére hivatkozva utasítja a déli csoportparancsnokságot, hogy azonnal szállja meg Makót, amit az ott állomásozó francia század át kell, hogy adjon, mert a francia és a román csapatokat elválasztó vonal a Maros folyó. A két hadsereg együttműködésére vonatkozó instrukciókat a dél-keleti szövetséges hadse-reg konstantinápolyi főparancsnokságáról, a magyarországi francia csapa-tok parancsnokságának küldött 777 sz./919 rendelkezés tartalmazza: „ A román előnyomulás üteméhez igazodva, a Magyarországon állomásozó szövetséges hadsereg visszavonja a várostól (Makótól – sz.) északra lévő egységeit a román jobbszárny fedezésére. Ezek a csapatok nem avatkoz-hatnak be a Maros északi partján. A románok a csapatok ellátására hasz-nálhatják a vasútvonalakat és az utakat, nem maradhatnak viszont Arad város területén, ha élelmezésért oda is mennének. Portyáik semmiképp ne
lépjék át a Maros vonalát.” Az utolsó esemény: május 1-én du. 2 órakor a 2. vadászhadosztály parancsnoki állásában „a szolnoki ellenséges csapatok parancsnoka, Werth Henrik ezredes, két magyar tiszt kíséretében jelentke-zett és átadta a magyar kormány, Wilson elnök közvetítésével elkészített, fegyverszüneti ajánlatát, amelyet megkaptak a Magyarországgal hadiálla-potban lévő csehek és jugoszlávok is. Ebben az okmányban a magyar kor-mány elismeri a három említett ország területi követeléseit, kérve a harci események azonnali felfüggesztését és fegyverszüneti feltételek közlését. A fegyverszüneti ajánlatot felterjesztettük a főhadiszállásra.”215
Párizsba egy-két nap eltolással érkeznek a hírek.
*
IX. Párizs, 1919. április 14.216 A Moroianu által kísért újságíró csoport végre a rendelkezésedre áll. Isten segítsen, hogy a remélt sikerrel vezessé-tek őket.
A berni sajtóiroda Comnen vezetésével ragyogóan dolgozik. Minden svájci lap, a Havas, a Reuter és a rádióügynökségek is a rendelkezésükre állnak, minden hírüket közlik. Ezekből a hírügynökségi anyagokból táplál-kozik a világsajtó.
Majdnem minden, amit rólunk – az általunk futárral kiküldött sajtóban – olvasol, többnyire tőlünk származik, a frissebb híreket a berni irodából a hírügynökségek adják tovább. Május végére a Brătianu által rendelkezé-sünkre bocsátott alap kimerül, de addig legalább tudjuk belőle fizetni a munkatársainkat. Ghiţă Popp igen ügyesen dolgozik. Jót mulatok azokon a jelentéseken, amelyekben Comnen a saját tevékenységéről tájékoztat.
Şchiopu is jó, tele van lendülettel. Isac-kal gondjaim vannak. Nem hajlandó beállni a sorba. Még próbálkozom vele, de ha nem tudok eredményt elérni vele, akkor megköszönöm a munkáját – három hónapja van kint –, és Flueraş kolléga rendelkezésére bocsátom.
Tegnapelőtt Brătianuval részt vettünk a konferencia plenárisán. Bohó-zat. Ott ülsz te szegény európai, négerek, sárgák, barnák között, miniatűr-ben nemzetek igazi kloákája.
Wilson a többieknél magasabb támlájú karosszékben ül, mi, a minorum gentium217 közönséges székeken. Így szimbolizálják a az egyenlő demokra-tikus jogokat és az önrendelkezést.
Az angol referensen kívül Wanderwelde beszélt, kiválóan. Wilson is be-szélt, utána egy angol, tovább a kubai, a haiti, két indiai maharadzsa, Pa-nama képviselője és más egzotikusak. Az európaiak, gentium minorum, a bohózatban néma szereplők voltak. Senki sem beszélt világosan és egyér-telműen, hogy ne rontsa valódi szándékainak az esélyeit. Olyan államok,
amelyeknek nincsenek véglegesen kijelölt határai, és ismeretlenek is a konferencia résztvevői számra, elfogadott képviselőkkel vannak itt és csendben, egyöntetű határozatokat hoznak, amelyek aztán elkötelezik a jövőre alkotmányos intézményeiket, amelyek, majd ha akarnák sem tud-nák ezeket a kötelezvényeket beváltani. Meddő és üres komédia.
Attól tartok, hogy a végleges tervet csak úgy lehet megvalósítani, ha ki-dolgozott, logikus és eltitkolt szándék nélkül munkaprogrammal az egészet újragondolják. Mintha egy gyermek születésénél segédkeznénk. Ahelyett, hogy fejjel előre érkezne, a bal karja jön. Egy kontár bába meg húzni kezdi a karjánál fogva, és végül kicibálja. Ebbe aztán belepusztul az anya is, meg a gyermek is. Csak egy kiváló nőgyógyász segíthet ilyen helyzetben. Feszte-lenül, lege artis, sok türelemmel és hozzáértéssel előbb vissza kell tennie a kart, meg kell fordítania a méhben a csecsemőt, és utána kisegíteni.
Uram, csak lennénk már a magunk urai, megszabadulva ezektől a de-mokrata, nagylelkű frázisok mögé bújtatott önző, korlátolt, arisztokrata nagyravágyással tele emberektől, akiknek a komolyságában a párizsi szató-csok sem hisznek már.
Tegnap Franklin-Buillon-nal218, Burie-val, Briand219 bizalmi emberével és Iliescu tábornokkal220 ebédeltem. Ma Coandă tábornokkal és Mişuval meg két amerikaival, este Steeddel, Madame Rose-zal, Geraud-val az Echo de Paris-tól, Stroescuval, Pelivannal stb., összesen 16-an. Visszahívás volt, ami közel 1000 frankba került, de mit lehet itt tenni! Holnap este búcsúva-csora az újságíróknak, akik indulnak Moroianuval. Részt vesz majd, Brătianu is, megígérte.
Tegnap délután a Latin Szövetség ünnepi gyűlésén voltunk, Brătianu beszélt. Onnan átmentem Steed fogadására, amit elleptek a mindennemű jugoszlávok. Vagyis: a makedo-román küldöttség fogadása, ebéd Franklin-Bruillon-nal, unio latina, Steed, operajegyek Stroescutól, vagyis menj az operába is, fél egykor érsz haza, 3-ig dolgozom az általad küldött, kiváló anyagon. Ma a fordítandó szövegek kiosztása (Pillat, bár vasárnap volt, egész délután diktált.). Ebéd az amerikaiakkal, majd eszmecsere Mişuval. A Caius-szal készített emlékirat szövegének a véglegesítése, két levél, vacso-ra, most már éjfél után fél egy. Így telik el a napom.
Iosif221 bízik benne, hogy jól fog teljesíteni. Egyelőre esélyt kell adnom neki, hogy amennyire csak lehet, megbizonyosodjon tudásába vetett hité-nek valósságáról.
Légy jó, és keress Moroianunak a tudásához, sajátos tapasztalataihoz és nyelvtudásához méltó beosztást. Tudom, hogy kedveled és nincs szüksége az én ajánlásomra, hiszen nem tegnap óta ismered. Hogy mégis fölhívom rá a figyelmed azért van, mert sokszor igazságtalanul bántódás érte,
bosz-szantások is, főképp azért, mert rátarti volt erdélyiségére. Szeretettel ölel-lek, Alexandru.
X. Párizs, 1919. április 22. Franklin-Bouillon eddig nem sokat tett. Sőt, mint jeleztem, a Habsburgok visszahozatalán dolgoznak. Moroianu részle-tesebben elmondja. Trumbić ma kétségbeesve kereste Madame Rose-t és arról tájékoztatta, hogy az antant egy küldönce meglátogatta Belgrádban a régensherceget, hozzájárulását és segítségét kérte, hogy József főherceget kiáltsák ki magyar királlyá. A szerbben volt annyi jóérzés és politikai böl-csesség, hogy ő csak a szövetségesekkel tárgyal, és azokkal is csak Szerbia jövendő határairól, a Habsburgok számára nem léteznek.
A veszély az, hogy a magyarok az olaszok segítségével arra akarják rá-venni a franciákat és az angolokat, hogy végezzenek a bolsevikokkal, hogy aztán csendben kialakítsák az osztrák–magyar királyságot, mintegy gátként Németország felé. Meg akarták a szerbeket nyerni ennek a tervnek azzal, hogy kijelentették érdektelenségüket a horvát-szlavón ügyekben, sőt Becskerekről is lemondanak, a cseheknek meg azt üzenték, hogy nem kí-vánják a határaik átszabását követelni. Ha a szlávokat semlegesítenék, ak-kor mi egyedül maradunk. A franciák érdeklődését azzal keltették fel, hogy felajánlották a Bánátot, az angoloknak meg valamennyi altalajkincsük ki-aknázásának a jogát. A csehek nem ismerik a magyarokat, én meg hiába erőlködtem azon, hogy hívják meg Hodžát, Kramaŕ nem figyelt a javasla-tomra. Szerencse az, hogy a csehek meg a déli szlávok is úgy rettegnek egy ilyen megoldástól, mint az ördögtől.
Én elfogadom tárgyalási alapként, hogy inkább egy monarchista Ma-gyarország egy Habsburggal az élén, mint egy bolsevik köztársaság. […]
Az lenne mégis időszerű, hogy a mi csapataink átzavarják a Tiszán a magyarokat. Eltekintve attól a sorstól, amit a mienk a megszállt területe-ken kívül el kell, hogy viseljenek, bár ez mélységesen felháborít és fáj, a végtelenségig nyugtalanítanak azok a következmények, amelyek majd ha-tározatlanságunk okán, egész külpolitikánkat befolyásolják. A belpolitikai összefüggéseket te jobban érzékeled. Azzal, hogy kivárunk, mindent elve-szíthetünk. Ne félemlítsen meg benneteket Franchet d’Esperey morcossá-ga, sem az itt egybegyűlt „öreg hölgyek”. Vagy be akarjátok várni, amíg az a 80 ezer bolsevik Odesszából és Kievből megérkezik Iaşi-ba?
Diamandi magával vitte Brătianu parancsát, hogy a csapatok induljanak el, nem érdekel már bennünket az antant jóváhagyása, vagy tiltása.222 Mi történt? Attól tartok, hogy meggondolta magát, vagy táviratilag más utasí-tást adott Pherekydének. Vagyis, hogy a franciák elfogadhatatlan feltétele-ket szabtak a katonai egyezményben, mi meg cselekvési függetlenséget
kérünk és a háborúhoz szükséges felszerelés ingyenes biztosítását és szállí-tását. Brătianu azzal fenyegetett, hogy nem indítja el a csapatokat. Ti ra-gaszkodjatok hozzá.
Válaszolj, kérlek, hogy milyen bért fizetnétek az olaszok által felajánlott vasutas gépészeknek? 10-20 főt tudnak azonnal nélkülözni. […]
Ha a csapataink megszállták Bihart, küldd kérlek Aurel Lazărt, hogy a Kormányzótanács nevében vegye ismét a védelme alá a Wertheimstein családot. Rendkívül fontos lekötelezni. Minden Rothschilddal, akik remeg-nek érte, rokon. Ha ellenségesek irántunk, az nagyon sokat árthat, barát-ságuk viszont hasznos lehet. Tehát Aurel testvérünk hordozza a tenyerén e drága, jövendő új-románokat.
Nem értem, hogy miért ne lehetne magyarokat is behívni a seregbe, miután a magyarok is behívják a mi fiainkat. Helyedben elrendelném, hogy hívják be őket, szervezzék munkaalakulatokba mezei munkára, útépítésre stb.
A kirabolt falvakért a magyar területen lévő magyar városok kellene hogy a felelősséget vállalják azon nyomban, ahogy megszálltuk azokat. A román életekért viszont a magyar bolsevikok.
A bolsevizmus megfertőzte a szerb és még a francia csapatokat is, ame-lyek velük érintkeztek. Ha az előnyomulással bevárjuk Pichon és Lloyd os-toba cselszövéseit, félő, hogy a királyi család arra kényszerül, hogy a bolse-vizmus elől repülőgépen meneküljön ki az országból. Még mi is megérhet-jük ezt a helyzetet. […]
Az Est c. lap közölte a Kun Béla223 által Szilágybadacsonyba224 kiküldött biztosok beszámolóját, amelyben arról tájékoztatnak, hogy tisztelt édes-anyád és húgod jó egészségben vannak és nem érte őket bántódás. A pári-zsi sajtóban általunk elhelyezett hírt a családodat ért bántalmazásokról, megcáfolják. […]
Ma fogadtam az amerikai Lloyd Allen-t, aki amellett, hogy rokonszen-ves, mintegy 14 ezer példányszámban megjelenő újságot is tudósít, és vele egy zsidó újságírót is. Utóbbi az amerikai izraelita sajtó képviselője. Serény fiú. Elmondtam neki, hogy az országbeli zsidók a legnagyobb hibát követik el, hogy hazafiságuk bizonyítása helyett ellenségesen viszonyulnak a nem-zeti egyesüléshez. Ugyanazt a hibát követik el a magyarországi zsidók is, akiket a magyar sovinizmus fertőzött meg. Most már, a törvényerejű ren-delet225 kihirdetése után, amely rendezi a zsidók jogállását, jobban tennék, ha segítenének nekünk az egyesülés kivitelezésében az antanttal kötött megállapodás szerint.
Ha tehát nem kapnánk meg az egész Bánátot, ismerve a zsidók igen nagy befolyását Wilsonra, a vád egy részét rá háríthatnánk, miszerint
el-orozták tőlünk azt a lehetőséget, hogy a szomszéd szerbekkel és a zsidók-kal békében élhessünk. A szerbeknél nincsenek zsidók, akik odaszakadtak, azok majd átjönnek hozzánk, mert ez a vidék gazdagabb. A kereskedelem, a pénzügyek, akarva-akaratlan leginkább zsidó kezekben összpontosul.
Életérdekük támogatni bennünket Torontál megnyerésében, mert fő és olcsó közlekedési útvonalainkat kettémetszi a mesterségesen meghúzott határ. Adunk a szerbeknek püspökséget, szabad nyelvhasználatot az isko-lákban, a bíróságon, a közigazgatásban, és Wilson eszméi szerint ugyanezt kérjük a Timók-völgyi románoknak226. A Bánátot meg katonai semleges területté tesszük. És mindezt a Népszövetség, vagy Amerika védnöksége alatt.
Tegnap húsvét napját, az Independence Belge két újságírójával töltöt-tem. Velem volt Pelivan és Flondor. Testvéri szeretettel ölellek, Alexandru.
XI. Párizs. 1919. április 28.227 Remélem, hogy amint a front stabilizáló-dik, a kormányzótanáccsal átköltöztök Kolozsvárra, hogy el ne szászosod-junk teljesen. Szerencsés volt Diamandi küldése, az arcvonal előremozdu-lását elérte. Diamandi értelmes fiú, nem hezitál, mint a főnöke. A mi sze-rencsénk. Én nem csalódtam abban, hogy a magyar csapatok futásnak erednek a fegyelmezett román haderő első mozdulására. Prezan nem volt biztos a dolgában, Brătianu félt egy esetleges kudarctól, ami természetes, de ők nem ismerik a magyarokat.
Amikor az események engem igazoltak, kértem, hogy táviratban utasít-sák a hadsereget, hogy ne álljon meg Budapestig. Szerveztem rá egy kis összeesküvést, Danielopol, Antonescu és Dumitrescu ezredes fél szájjal ugyan, de támogattak.
Brătianu aznap nagyon morcos volt, mert az angolok igen magas áron akartak hitelt adni. Röviden visszautasított azzal az indoklással, hogy igen ki vagyunk szolgáltatva az orosz fronton, nem szórhatjuk szét magunkat.
Előadtam az előnyeit: nem fenyegetne egy újabb Vix, megegyezhetünk egy magyar csoporttal (Vészivel vagy másokkal), hogy segítünk rendet terem-teni, majd kormányra támogatjuk őket, ők kössenek velünk nem fegyver-szünetet, hanem békét, lemondva az általunk kívánt területekről, beleért-ve a Bánátot is, s ilyenformán a konferencia kész tények elé állítható. Eről-ködésem fölösleges volt.
Tegnap rádiótáviratban mégis utasította a hadvezetést, hogyha a kö-rülmények és a hadi helyzet úgy kívánják, akkor a csapatok menjenek előre a Tiszáig. Ma reggel, Dumitrescu ezredes jelenlétében ismét a fülébe duru-zsoltam az én változatomat. Brătianu jó hangulatban volt, le és fel sétált a szobában, és Budapesttel csipkedett. Hirtelen az ezredeshez fordult, és
diktálni kezdett egy táviratot, amelynek a lényege: ha a hadi helyzet
diktálni kezdett egy táviratot, amelynek a lényege: ha a hadi helyzet