5. Gyöngyösi forrásai és mintái 83
5.5. Gyöngyösi hivatkozási rendszere
A középkori idézési gyakorlatnak megfelelően citálja Gyöngyösi a kánonjogi locusokat. Sokszor, bár nem következetesen azonban azExtra mellett aLiber
1 „Si laicus per ebrietatem vel voracitatem eucharistiam evomuerit, quadraginta annis peniteat, clericus vero vel monachus 70 diebus, episcopus novem diebus, sed si propter in-firmitatem hoc acciderit, septem diebus peniteat, de cons., Dist. 2,Si quis.” Gyöngyösi decl. const.Rubrica 56 a, a kánonjogi locus: D.2 c.28 de cons. (Friedberg I,1323).
2 Szuromi2011, 87–88. A zsinat megtartásának idejére vö.Szuromii. m. 87.
3Decretum Gratiani emendatum et notationibus illustratum Gregorii XIII. P. M. jussu editum. Post Justi Henningii Boehmeri curas brevi adnotatione critica instructum denuo edidit Aemilius Ludovicus Richter . . ., Lipsiae 1836, Sp. 1155 (kiemelés a szerzőtől).
4Elsőként aDecretum Gratiani korabeli incunabulumai és antiqua kiadásai jönnek szá-mításba, majd Burchardus Wormatiensis kinyomtatottDecretumai (vö. Burch. Worm.
decr.) és a Beda-féle szöveg. Ezekből remélhetőleg az ingadozás mértéke valamennyire kiol-vasható lesz. – Sem a budapesti Egyetemi Könyvtárban, sem pedig a częstochowai könyvtár-ban őrzöttDeclarationes constitutionum példányban erre vonatkozó kéziratos bejegyzések nincsenek: vagy nem vették észre, vagy nem volt szükség az alkalmazására.
Sextusra is hivatkozik, amit csak azzal tudunk magyarázni, hogy szorosan összetartozónak, egymás után következőnek érezte a két részt. Kiadásunk fő-szövegében meghagytuk Gyöngyösi hivatkozását, az apparátusban azonban a helyes locust adtuk meg. A Decretumra a középkori bevett rend szerint hivatkozik: a Causát nem írja ki, csupán a szám vezeti be a locust.1 A for-ráshelyekre való hivatkozások esetében Gyöngyösi egységességre törekvését alkalmasint a nyomdász figyelme, figyelmetlensége módosította csupán.
E munkánkkal a tartalmában mind a pálos rend, mind pedig az általános rendtörténet számára nagyon fontos és nehezen hozzáférhető nyomtatvány kritikai igényességű közzétételére vállalkozunk.2 Nincs kollacionálható kézira-tos hagyomány, nem lehet stemmát felállítani, kéziratokban megragadható előzmények csak a rubricák, a szoros értelemben vett rendi törvényszövegek esetében maradtak ránk, ezek hagyományozása vizsgálható, sőt vizsgálandó, ám nem képezi jelen dolgozatunk tárgyát. A nyomdában nem őrizték meg Gyöngyösi beküldött kéziratát, ez nem volt szokás (akkoriban sem). Gyön-gyösi Rómában használt könyvei sem maradtak ránk, nem is biztos, hogy mind hazahozta magával, talán nem is hozhatta, mert nem a saját tulajdo-nát képezték. Ezt ő is tudta, hiszen jogban jártas perjelként maga is értekezett arról, hogy mit jelent a javak tulajdonlása, mit a birtoklása vagy éppen csak meghatározott ideig való használata.3
A 16. század második évtizedében Antonio Blado római nyomdájából ki-került Declarationes constitutionumban a század elejének átlagos nyomtat-vány-képe fogadja az olvasót, a szokásosnak mondható, ám behatárolhatóan szűk körben mozgó rövidítésbeli és helyesírási következetlenségekkel, amelyek vagy a nyomdába adott kéziratot jellemezték, vagy – már megállapíthatatlan, hogy milyen mértékben – de mégis a nyomdában dolgozók keze nyomát őrzik valamiképpen.
1A kánonjog idézési szokásairól a különböző korokban, különös tekintettel a középkorra vö.Erdő1998, 176–179, 193–194, 199–200, 201–202. Kiadásunkban a modern gyakorlatot igyekszünk követni.
2 Vö.Szuromi2006, 64–66.
3 Vö.Gyöngyösidecl. const.Rubrica ultima ésSarbak2006.
6. fejezet
A Declarationes
constitutionum kiadási elvei és a kiadás
A római kiadvány jellegzetes kinézetét igyekeztünk megőrizni. Néhány ap-róságban azonban az olvashatóság és a könnyebb áttekinthetőség kedvéért inkább az egységességet tekintettük vezérlő elvnek. A rubrikák számozása mindenütt a rubrikák címe elé került abban a formában, ahogy az eredeti ki-adványban is olvasható: kiírva betűvel vagy csupán római számokkal. A rendi törvény szövegét behúzással különítettük el Gyöngyösi magyarázataitól. A törvényszövegben az eredetiben is megtalálható, felső kitevőbe emelt betűk utalnak Gyöngyösi magyarázataira. Hosszú rubrika esetén szerzőnk részekre bontja a magyarázandó szöveget és közéjük iktatja sajátdeclaratióit: ezt az elrendezést megőriztük.
A kéziratosság korából örökölt és a 16. századi nyomtatványoknál is még szinte kötelezően alkalmazott szokásos rövidítéseket minden külön jelzés nél-kül feloldottuk. A nyomtatványban található néhány kerek zárójelet átvet-tük, saját kiegészítéseink jelzésére a hegyes zárójelpár szolgál. A szöveget a római kiadványban paragrafusjelek osztják kisebb egységekre, ezeket gondo-latjelekkel váltottuk ki. Mivel a mondatok eredeti tagolása többnyire nem felel meg a szöveg értelmének, ezért a modern központozás segítségével próbáltuk meg olvashatóvá tenni a szöveget, új bekezdéseket az értelmi tagolás jelzésére visszafogottan alkalmaztunk.
A lábjegyzetek ebben a formában ugyan nem klasszikus apparatus cri-ticusként jelennek meg, bár annak elemeit maradéktalanul tartalmazzák. A nyomdász (típus)hibáira csak néhány kirívó esetben hívtuk fel a figyelmet, ezek a kor majdnem minden nyomtatványábanmutatis mutandis megtalálha-tók. A magyar személy- és helyneveket minden esetben betűhíven adtuk vissza
és lehetőség szerint azonosítottuk is őket. A kánonjogi helyeket a modern ká-nonjogi irodalomban szokásos módon adtuk meg, minden esetben hivatkoz-tunk a Friedberg-kiadás kötet- és hasábszámaira. A rövidítések feloldását az Irodalomjegyzék tartalmazza, beleértve a bibliai könyvek neveit is.
Anomina sacra mindenütt nagy kezdőbetűvel szerepelnek, asanctus és a beatus kis kezdőbetűvel, ez alól kivétel csupán a festum Omnium Sanctorum.
Acaput, capitulum, esetlegcanon jelzésére szolgálóc. ésca.rövidítéseket c.alakra egységesítettük és nem oldottuk fel, hasonlóképpen megmaradt ati., azaz ’titulus’ alak is, valamint ad. c. mint ’dicto capitulo’. Acapitulum uni-cum jelzése általában cap. un.lett. Az egyes titulusok, caputok, capitulumok éscanonok címeit csak a szövegben előforduló rövidítések mértékében oldot-tuk fel, ezek általában az egyértelmű azonosításhoz elegendőek. A teljes cím a hivatkozott kánonjogi szakirodalomban fellelhető. Néhány esetben hegyes zárójelekkel jelöltük kiegészítéseinket. A változatosan előfordulódistinctio je-löléseket mindenütt ’Dist.’ alakra írtuk át. A többféleképpen (VI, li. 6, libri 6, etc.) előfordulóLiber sextus egységesen ’Lib. VI’ vagy ’VI’ lett a közlésben. A pápák és uralkodók sorszámai egységesen római számmal jelennek meg, tehát a néhány esetben előforduló arab sorszámot átalakítottuk.
Az ad minus ésadminus alakokból adminus lett. Az auctentice (littere) természetesenautentice, a dupplex isduplex lett. Az alig néhány alkalommal előfordulópresbiter formát a szokásospresbyter alakra írtuk át.
Az imo, immo alakok változatosságát meghagytuk, a kilenc alkalommal előfordulóquatuor alakot a többségben lévőquattuor-ra egységesítettük.
A következő szavak írásmódját meghagytuk nyomtatott formájukban: Al-manie, agravatur, agravatus, aquireret, atributum, coherceri, elemosine, ele-mosyne, iccirco.
ADeclarationes constitutionumban lévő évszámokat pusztán tájékoztatás céljából megjelenítettük a margón is.
6.1. Declarationes constitutionum ordinis fratrum heremitarum Sancti Pauli primi heremite etc.
super passus obscuros earundem, partim ex
ac-tis capitulorum generalium, partim vero ex
pri-vilegiis ordinis eiusdem et iure canonico
recoll-ecte
Index
Prologus . . . 110 Textus primus prologi . . . 110 Textus secundus<prologi> . . . 111 Textus tertius <prologi> . . . 112 Textus quartus<prologi> . . . 113 Textus quintus<prologi> . . . 115 Rubrica I
De idoneitate et sufficientia discretorum et fratrum ipsos eli-gentium . . . 116 Rubrica II
Quod antequam conveniant ad locum electionis, de Sancto Spiritu debet cantari missa . . . 124 Rubrica III
De resignatione prelationis prioris generalis seu provincialis . 131 Rubrica IV
Quod singulis annis ad tabulam vadant . . . 139 Rubrica V
Quod qui ad tabulam accedunt, serenissimam conscientiam habere debeant . . . 142 Rubrica VI
Quod scrutatores seu vota omnium ad tabulam accedentium receptores debent per se sedere a communitate segregati in lo-co patenti, ubi ab omnibus de illo lo-collegio videri possint, non audiri . . . 144 Rubrica VII
Descriptio electionis . . . 147 Rubrica VIII
De notitia sanioris partis clariori . . . 149
Rubrica IX
De equalitate eligentium in zelo, merito et numero . . . 150 Rubrica X
De collatione facienda et electi pronunciatione . . . 151 Rubrica XI
De resignatione vicariatuum et prioratuum . . . 153 Rubrica XII
Quod debent confessores constitui pro fratribus audiendis in capitulo . . . 161 Rubrica XIII
De accusatione, correctione et reprehensione culparum ac ex-hortatione subditorum . . . 163 Rubrica XIIII
De pacientia accusatorum et silentio ceterorum . . . 169 Rubrica XV
De dissensione mota in capitulo . . . 171 Rubrica XVI
Quod singulis annis discreti eligantur . . . 172 Rubrica XVII
Penultimo die capituli de iniunctis in capitulo humiliter susci-piendis et numero fratrum defunctorum . . . 174 Rubrica XVIII
De officiis missarum pro fratribus defunctis communiter et universaliter observandarum . . . 181 Rubrica XIX
Quod pro domino apostolico, cardinalibus, patriarchis etc. per universos fratres duodecim misse legantur . . . 182 Rubrica XX
Ultimo die capituli fratribus de patientia et sufferentia gravi-tatis viarum et locorum exhortatio fiat . . . 184 Rubrica XXI
De legendis horis fratrum laicorum . . . 187 Rubrica XXII
DePreciosa eorundem fratrum laicorum . . . 188 Rubrica XXIII
De secretis capituli non revelandis . . . 188
Rubrica XXIIII
Quod nec prelati subditos, nec subditi prelatos, nec mutuo se subditi de eorum accusatione scrutari seu investigare presu-mant vel debeant . . . 192 Rubrica XXV
De preceptis priorum suscipiendis et quod sub pena excommu-nicationis sine scripto precipere non possunt . . . 193 Rubrica XXVI
Quod fratres in eisdem domibus stent, in quibus habitum sus-ceperunt et professionem fecerunt . . . 199 Rubrica XXVII
Quod nulli fratrum liceat recedere de domo, in qua professio-nem fecit, nec ullus prior recipiat sine licentia recedentes . . . 201 Rubrica XXVIII
De vagis et discurrentibus fratribus extra obedientiam ordinis 204 Rubrica XXIX
Prohibitio de comminatione apostatandi et detrahendi ordini nostro . . . 209 Rubrica XXX
Quod nullus fratrum sine licentia vadat ad superiores suos . . 210 Rubrica XXXI
Quod nullus fratrum veniat ad capitulum, nisi qui mittitur . 212 Rubrica XXXII
Quod fratres nec intra, nec extra provinciam presumant per-egre proficisci sine licentia . . . 213 Rubrica XXXIII
De divino officio diurno et nocturno uniformiter observando . 214 Rubrica XXXIIII
De septem horis canonicis locis suis et temporibus
persol-vendis . . . 217 Rubrica XXXV
De genuflexionibus . . . 222 Rubrica XXXVI
De disciplinis recipiendis . . . 224 Rubrica XXXVII
De silentio ab omnibus fratribus nostris communiter observando226 Rubrica XXXVIII
Quod omnibus diebus dominicis fratribus capitulum fiat . . . 228
Rubrica XXXIX
De observatione ieiuniorum universaliter celebrandorum . . . 232 Rubrica XL
De ieiunio panis et aque . . . 236 Rubrica XLI
De ieiunio maioris letanie . . . 240 Rubrica XLII
Quando fratres ad mensam sedent, qualiter comedere debeant 242 Rubrica XLIII
De lectis et operimentis fratrum et dormitione ipsorum . . . . 246 Rubrica XLIV
De vestitura fratrum . . . 247 Rubrica XLV
De visitatione vicariorum . . . 250 Rubrica XLVI
De bonis domorum nostrarum non dissipandis . . . 251 Rubrica XLVII
Quod nullus vicariorum fratres suos aut priorum suorum con-ventuales transferre possit sine causa rationabili . . . 254 Rubrica XLVIII
De fratribus egrotantibus . . . 254 Rubrica XLIX
De rasura fratrum . . . 257 Rubrica L
Ne priores vel subditi spiritualia prohibita exercere presumant 260 Rubrica LI
De rebus ecclesie non alienandis . . . 268 Rubrica LII
De mendicationis prohibitione . . . 271 Rubrica LIII
De novis domibus sine licentia non assumendis . . . 272 Rubrica LIIII
De fratribus percussoribus et auctoritate absolvendi . . . 274 Rubrica LV
De percussoribus prelatorum et inobedientibus atque apostatis fratribus . . . 279 Rubrica LVI
De hiis, qui contagio carnalis vitii laborare deprehensi fuerint 280
Rubrica LVII
De confessione vitiorum ad solum generalem priorem aut pro-vincialem vel specialem vicem ipsius habentem spectantium atque pertinentium . . . 283 Rubrica LVIII
Quod si prior generalis vel provincialis medio tempore morte preventus decesserit, electio futuri prioris generalis vel provin-cialis usque ad capitulum differatur . . . 291 Rubrica LIX
Ne mulieres intra septa domorum nostrarum quicquam operis exerceant vel faciant . . . 293 Rubrica LX
Ne tabernas intra septa domorum nostrarum exercere presu-mant prelati vel subditi . . . 295 Rubrica LXI
De novitiis, clericis et laicis . . . 296 Rubrica LXII
Quomodo novitii suscipiantur . . . 297 Rubrica LXIII
Qualis debeat esse magister noviciorum, et de quibus ipsi no-vicii instruantur . . . 316 Rubrica LXIIII
De modo professionis faciende tam a fratribus presbyteris, quam conversis . . . 321 Rubrica LXV
Quod apostate nostri ordinis et etiam aliorum ordinum non promoveantur ad dignitatem alicuius prioratus . . . 326 Rubrica LXVI
Quod nullus vicarius vel prior fratrem apostatam nostri ordinis audeat absolvere et fratrum communioni reddere . . . 329 Rubrica LXVII
Quod flebotomia seu minutio tribus temporibus fieri debet
tantum . . . 330 Rubrica LXVIII
Quod fratres laici psalterium vel alios libros legere aut tonsu-ram portare non debeant aut presumant . . . 331 Rubrica LXIX
De anniversariis fratrum nostri ordinis defunctorum, paren-tum, regis Lodovici et familiarium nostrorum . . . 332
Rubrica LXX
Quod pro obitu cuiuslibet fratris recenter mortui illo anno triginta misse celebrentur . . . 333 Rubrica LXXI
Quod fratres nostri ordinis pro custodibus vinearum non con-stituantur et quod vicarii vel priores vinum conditum ordinare seu preparare non presumant . . . 334 Rubrica LXXII
De electione et officio subprioris . . . 335 Rubrica LXXIII
Quod nullus vicariorum aut priorum occultas compositiones ante adventum visitatoris cum eorum subditis facere
presumant . . . 338 Rubrica LXXIIII
Super accessu altaris: Kirie et Sanctus . . . 340 Rubrica LXXV
Quod post completorium antiphone non cantentur, nisi hee subscripte . . . 343 Rubrica LXXVI
Quod processiones non fiant, nisi in festivitatibus infra nomi-natis . . . 343 Rubrica LXXVII
De festivitatibus per anni circulum colendis . . . 344 Rubrica ultima <id est LXXVIII>
Quomodo fratres nostri ad incertum usum possunt habere libros vel alia bona . . . 348
<79> In minoribus horis hoc modo cantandum est . . . 351
<80> Penitencie de levibus, gravibus, gravioribus et gravissimis
culpis perpetratis<Prologus> . . . 353
<81>De levi culpa . . . 354
<82>De gravi culpa . . . 367
<83>De graviori culpa . . . 372
<84>Modus penitendi seu solvendi penas . . . 374
<85>De gravissima culpa . . . 379
Prologus
Textus primus prologi
Quoniam ex preceptoa regule iubemur habere cor unum et ani-mam unam in Domino1, iustum est, ut qui sub unab regula et unius professionis voto vivimus, uniformescin observantia sancte2 religionis inveniamur, quatenus unitatem, que interius servanda3 est in cordibus, foveat et representet uniformitas exterius servata in moribus.4
a. Magister in 3, Dist. XXIII, c. 2: ,,Idem volentium dicitur voluntas una et duorum simillimorum dicitur facies una”5. Adde, quod unitas cordium et animorum in hiis, que Dei sunt, secundum regulam nostram est in precep-to6, ideo necessaria ad observandum. Concordia vero ad faciendum peccatum mala est, ideo evitanda. Proinde quisque studeat habere concordiam morum in exteriori operatione et servitio Dei et unitatem animi in voluntate inten-tionis, ut si operatio bona, sit et intentio bona, LXXXVI Dist., Non satis7, dicitur. Non sufficit bona voluntas, cui contrariatur opus.
b. Vivimus ‘sub una regula’ beati Augustini episcopi et sub uno generali priore, cui ex voto nostre professionis obedire tenemur8. – Quattuor autem modis quis mortaliter agere potest contra votum obedientie professe. – Primo sic: Si quis contemnit contenta in regula vel in constitutionibus quorumcum-que parva, et peccat mortaliter, quia dicit Bernardus: ,,Contemptus ubiquorumcum-que damnabilis, neglectus vero culpabilis est”9. – Secundo sic: Si facit contra pre-ceptum prelati sui sub quacumque verborum forma factum de hiis, que per-tinent ad regulam vel constitutiones. Dummodo velit prelatus obligare per verba preceptoria, ut si diceret: ’Precipio tibi in virtute sancte obedientie’
vel: ’Precipio tibi sub pena excommunicationis’ vel: ’Sub pena culpe gravio-ris’ etc., tunc religiosus transgrediendo vel obmittendo huiusmodi preceptum ageret contra votum professe obedientie et peccaret mortaliter. – Tertio sic: Si aliquis fratrum facit contra precepta regule vel constitutionis, utputa, quando
1 cor . . . in]Aug.reg. I,1 (Verheijen1967, I,417); cf. Act 4,32 2 observantia sanc-te] observantiis canonice cf. DeclConstOP p. 26vb 3 unitatem, servanda] cf. Eph 4,3
4 Quoniam . . . moribus] ConstErAug p. 151, lin. 3–8; DeclConstOPProl p. 1ra. – Hasonl´o gondolat a ferencesek kapcs´an: ,,Quum etiam ad veritatem vitae pertineat, ut id, quod exterius agitur, interiorem mentis dispositionem et habitum repraesentet . . . ” Clem. 5.11.1 (Friedberg II,1197) 5 Petr. Lomb.sent.3, Dist. 23 (6) (PL 192,806), cf.Petr. Lomb.
collect.c. 4 (PL 192,197D) 6 quod unitas cordium in hiis, que Dei sunt, secundum re-gulam nostram est in precepto] DeclConstOP p. 26va 7 D.86 c.14 (Friedberg I,300–301)
8 ex voto nostre professionis obedire tenemur] DeclConstOP p. 26va 9 Bernard. Cla-raev.praec. et disp.1 (18) (SC 457,184) – dicit Bernardus . . . culpabilis est] DeclConstOP p. 29rb
in regula vel in constitutionibus est aliquid preceptorie mandatum ’in virtute sancte obedientie’ vel: ’Sub pena excommunicationis’ etc. – Quarto sic: Si quis transgreditur essentialia religionis, ex quibus religio integratur, sicut est paupertas, castitas et obedientia, unitas animorum et communitas rerum.
c. Sicut ex professione tenemur1 ad essentialia religionis nunc prescripta, ita ex vi constitutionis uniformes esse debemus in exterioribus observantiis et cerimoniis, in ieiuniis et abstinentiis, in particularibus consuetudinibus2 et generalibus ordinationibus, in colore et forma habitus et sic de aliis. Qua-tenus uniformitas exterius servata in observantiis ac cerimoniis representet illam unitatem, quam debemus servare interius3.
Textus secundus <prologi>
Quod profecto eo competentius et plenius4 poterit observari, si ea, que agenda sunt, scriptured patrocinio5 fuerint commenda-ta, qualiter in omnibus salubriter vivere et agere debeamus. Nece cuiquam mutare, statuere, addere vel minuere aut quicquam cor-rigere deinceps propria liceat voluntate6 preterquam in capitu-lo nostro generali. Ne, si minimaf negligimus, paulatim deflua-mus7, quia nihilg utilitatis affert monachis professio venerabilis, si negligentes extiterint in observantia regulari.
d. Scriptura non solum facit cognoscere Deum de se nos docentem, sed etiam quid ad eius honorem cavere vel agere debeamus, imo etiam ex auditu et lectione videt quis in intellectu, quod prius non videbat. – Accipe hic doc-trinam, quod scripta, tractatus, compilationes vel reportationes questionum quarumcumque a fratribus nostris edita vel edenda nullo modo possunt pu-blicari extra ordinem, nisi per priorem generalem vel per eos, quibus com-miserit, diligenter fuerint examinata et correcta8. – Constitutiones iste, ut tangitur inferius, per sedem apostolicam sunt legittime examinate, admisse et approbate9, ut patebit in bullis ordinis; igitur possunt publicari. Insuper
1 Sicut . . . tenemur] DeclConstOP p. 26vb 2 uniformes . . . consuetudinibus] DeclConst-OP p. 26vb 3 uniformitas exterius servata in [moribus] representet . . . interius] Decl-ConstOP p. 26vb 4 plenius] perfectius DeclConstOPProl p. 1ra 5 scripture patrocinio]
scripto DeclConstOPProl p. 1ra 6 Cf. X 5.41.1 (Friedberg II,927) 7 Quod profecto . . . defluamus] Cf. ConstErAug p. 151, lin. 9–13; DeclConstOPProl p. 1ra 8 Cf. A ference-sekn´el is hasonl´o el˝o´ır´asok voltak ´erv´enyben, cf. p´arizsi k´aptalanjuk hat´arozat´at 1292-ben:
,,Item inhibemus, ne de cetero aliquod scriptum novum extra ordinem publicetur, nisi prius examinatum fuerit diligenter per generalem ministrum vel provincialem et definitores in ca-pitulo provinciali. Et quicumque conrafecerit, tribus diebus tantum in pane et aqua ieiunet et caret illo scripto.”Schlotheuber2008, 159 (notitia 19 = claus. 21, 73) 9 Cf. Prologus, Textus quartus, m.
multa generalia capitula hactenus eas publicaverunt et in dies publicant. Ic-circo non irrationabiliter fuerunt scripture patrocinio commendate, ne posteri obliviscerentur1, sed haberent pre oculis tanquamspeculum sine macula2. e. Quamvis prior generalis aut aliqua alia persona nostri ordinis non possit tollere statutum generale eiusdem nostri ordinis vel consuetudinem diu op-tentam et communiter hic approbatam, tamen universale capitulum ex causa necessaria et utili potest secundum Deum iuxta conditionem loci, temporis et personarum mutare, id est in alium statum vertere. Statuere, id est ordinare et constituere novum ius. Addere et minuere, id est magis vel minus facere.
Corrigere, id est castigare vel emendare librum minus bene scriptum, argu-mentum De constitutionibus, c. Cum accessissent3, ubi dicit Abbas, quod statuentes possunt recedere a statuto confirmato per sedem apostolicam seu alium superiorem, et transire ad ius commune, etiam non optenta licentia a superiore, ut etiam tenet Bartholomeus in lege Omnes populi, Dig., De iustitia et iure4.
f. Paulatim crescunt vicia, et dum parva non cavemus, in magna prolabimur.
Hinc dicit Hieronymus: ,,Mens Christo dedita, sic caveat minora quomodo et maiora”5, Eccl. XVIII: Qui minima negligit paulatim decidet6. – Igitur non negligamus minima, id est illa, que continentur in constitutionibus nostris et non habent preceptum annexum, sed sunt pure statuta ad ornatum et deco-rem regularis vite. – Que quidem dicuntur et sunt minima respectu eorum, que ad substantiam religionis pertinent vel que habent preceptum annexum7. g. Non enim, qui dicit, Domine, Domine, intrabit in regnum celorum, di-cit Dominus, sed qui voluntatem eius fecerit8. Sic, qui profitetur et opera professorum non facit, non connumerabitur inter filios Dei Patris.
Textus tertius <prologi>
Ut igitur pacih, saluti et unitati totius nostri ordinis provideamus, volumus, ut constitutiones nostre ad culpam non obligent, sed ad penam, nisi propteri preceptum vel contemptumk.9
h. Intentio et voluntas condentium hanc constitutionem10 prima et principa-lis fuit pax vera fratrum et quies conscientiarum, salus animarum et unitas
h. Intentio et voluntas condentium hanc constitutionem10 prima et principa-lis fuit pax vera fratrum et quies conscientiarum, salus animarum et unitas