Breviáriumi rubrika és a Declarationes constitutionum

A pálosok, miként más rendekhez tartozó társaik, nagyon is tudatában voltak annak, hogy rendjükmiben képviselt egyéni színt a szerzetesek nagy családjá-ban; az eltérések hangoztatására mindenki gondosan ügyelt. Gyöngyösi Direc-toriumcímű művében acantor, más néven arector chori tudta, hogy a pálos liturgikus ének menete is ehhez a kiváltságos területhez tartozik: „Modum or-dinis et rubricam atque cantum et accentum scire debet.”¹ Anorme cantuum egységét a budaszentlőrinci rendi központban őrzött mintakönyvek biztosí-tották: különösen arra kellett ügyelni, hogy éppen a központban legyenek hibátlanok a szerkönyvek, mert az ezekről készített másolatokat használták a legtávolabbi kis kolostorban is.² Amodus ordinis kifejezés minden esetben ezt az egyéni (természetesen nem csak liturgikus) színt jelenti.

Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzöttRMK III. 329.jelzetű, 1540-ben, Velencében kiadott pálos breviárium³ három érdekes utalást őrzött meg, amelyekről még akkor is érdemes megemlékeznünk, ha két évtizeddel a De-clarationes constitutionum keletkezése utáni állapotot rögzítenek.

1. A Karácsony oktávájába eső vasárnappal (Dominica infra octavas Na-tivitatis) kapcsolatos tudnivalókat a 109. levél verzója első hasábján összegző rubrika – lévén liturgikus szerkönyvről szó, ez ténylegesen vörös színnel van nyomtatva – elég feltűnő módon utal a pálos liturgiának a rómaitól való eltérő gyakorlatára és ezáltal különállására:

„De dominica infra octavas nativitatis Domini. Sciendum est, quod si festum sancti Stephani vel sancti Ioannis, sanctorum Innocen-tum et sancti Thome martyris dominica die evenerit, nihil fit tunc de dominica, sed post festum sancti Thome sequenti die agitur of-ficium dominicale. Nam secundum Romanam rubricam dominica, que fit infra hanc octavam, semper debet celebrari secundo die festi sancti Thome martyris, ideo de dominica integras vesperas

1 Gyöngyösidir.c. 10.

2 A vikáriusok és a perjelek „Correctos habeant libros, presertim apud Sanctum Lau-rentium, ut inde recipiantur norme cantuum et ceremoniarum.”Gyöngyösidir.c. 5.

3 Breviarium Ord. Paul. 1540.

dicimus antiphonas duplicando et de sancto Thoma tamen memo-riam facimus.”

Az imént hivatkozott „Romana rubrica”, azaz a római misekönyv ezzel kap-csolatban ezt írja:¹

„Si festum nativitatis Domini, sancti Stephani, sancti Ioannis evan-geliste, sanctorum innocentium vel sancti Thome martyris venerit in dominica: ipso die nihil fit de dominica, sed die proximo post festum sancti Thome martyris fit officium dominice. De dominica vero, que tunc venerit in octava festi, nihil penitus agitur. Eo anno, quo nativitas Domini venerit die lune, in sabbato sequenti fiat officium de nativitate totaliter . . . ”

2. A pálos breviárium 104. levele rektóján, a karácsonyi vigília nónájának kapituluma (capitulum) után ez olvasható:

„Nota, quod anno 1498 tempore patris Thome generalis statutum est a patribus in capitulo generali, quod quando nativitas Domini sabbato occurrerit, fratres lacticinia comedere possunt.”

Sem a kéziratos pálos breviáriumokban, sem első nyomtatott zsolozsmásköny-vükben (1486–1491 körül jelent meg Bázelben²) ilyen vagy hasonló tartalmú rubrikát nem találunk. Tartalmilag (böjti előírás) a Declarationes constitu-tionum-ban kellene meglelnünk e liturgikus rubrika forrását. A rendi törvény-könyvben van ugyan böjti előírás, de ez hiányzik. A Declarationes constitu-tionum39. rubrikája és a hozzáfűzött ’f’ betűvel jelzettdeclaratio sajnos nem hozható kapcsolatba e breviáriumi rubrikával, mert 1365-ből származtatja a benne foglalt rendelkezést: „statutum fuit anno Domini 1365, ne ova come-deremus in sabbato.”³ A Declarationes constitutionumban erre az 1498-ban született általános káptalani határozatra sem évszámmal, sem egyéb módon nem találunk semmiféle utalást. Tehát egy liturgikus könyv menekített meg számunkra egy olyan adatot, ami természeténél és tartalmánál fogva (gya-korlatilag egy böjti előírást említ) nem oda való. Mi lehetett az oka, hogy zsolozsmáskönyvbe illesztettek egy böjti rendelkezést? Liturgikus könyvekben

1 Missale secundum morem sancte Romane Ecclesie. Venetiis 1493, f. 11v (OSZK Inc. 992, CIH 2306. sz.).

2 CIH 819. sz. (ELTE EK Inc. 812a); vö.Soltész1960 (vö. p. 48, 2. jegyzet).

3 A breviáriumban található statutum-bejegyzés kapcsán érdemes lenne megvizsgálni, vajon a forrásul szolgáló kéziratba hogyan és miért kerülhetett bele ez a – valójában – nem odavaló utalás. Talán a kéziratos példány készülhetett vagy lehetett használatban 1498 kö-rül vagy utána, és annak használója tartotta fontosnak a friss határozat feltüntetését saját imakönyve margóján? A marginális aztán bekerült a nyomdai kéziratba és a nyomtatvány-ban pedig benne maradt.

ez az eljárás ugyan szokatlan, de nem teljesen példa nélkül való. Egyébként ekkor, azaz 1498-ban Petrus (VI.) de Zalánkemén volt második alkalommal a rend általános perjele: 1496 és 1500 között.¹ Mint Tamás, csak Szombathelyi Tamás jöhet szóba, aki 1488-ban – tehát tíz évvel korábban –, a Pünkösdkor megtartott rendi nagykáptalanon tette le szintén második alkalommal viselt hivatalát.² A szerkesztő vagy a nyomdász elnézte a dátumot?

3. A pálos breviárium végén, a 466. levél verzóján, kezdődik az Officium de passione Domini:³

„Officium de passione Domini per omnem sextam feriam celebran-dum, nisi festum duplex solenne impediat, receptum per patres diffinitores anno 1536.”⁴

Tehát 1536-ban szabályos káptalani gyűlést tartottak (feltehetően nem a többé-kevésbé lerombolt középkori rendi központban, Budaszentlőrincen, ha-nem egy számunkra ismeretlen helyen), amelyen határozatokat is hoztak. A breviárium szerkesztője vagy szerkesztői pedig fontosnak tartották, hogy a rubrika szövegébe is beillesszék a négy évvel korábbi döntést.

3a. Ez az ünnep – az Officium de passione Domini – azonban már az 1514-ben, Velencében kiadott pálos misekönyvben szerepel a Tabula missa-rum peculiamissa-rum között, a három oratio pedig megtalálható a 255r–v folión:

Alia missa⁵ de passione Domini, quam fecit Innocentius papa III et concessit omnibus eam devote dicentibus plenariam remissionem omnium peccatorum.⁶ Úgy tűnik, hogy ekkor még nem volt kifejezetten erre az ünnepre vonatkozó káptalani rendelkezés. Arra a kérdésre, vajon mi lehetett az 1536-ban hozott káptalani határozat indítéka (ami talán megmagyarázná, miért is kellett hi-vatkozni rá a misekönyv rubrikájában), nem tudunk válaszolni. – A misekönyv kifejezetten a rendi atyák használatára készült:

„Accipite optimi Reverendique patres: Opus Missalis quam lucu-lentissime excussum Venetiis in edibus Petri Liechtenstein Coloni-ensis Germani. Nomine autem Stephani Heckel librarii BudColoni-ensis.

Anno virginei partus 1514. die Iulii 20.”

1 Gyöngyösivitaec. 68 (p. 144:15–16) és Hervay ibid.p. 233.

2 Hervay: inGyöngyösivitaep. 233.

3 Vö. www.chd.dk/nks27c_h_passio.html, 2013. szeptember 16.

4 Már Hóman Bálint észrevette,Hóman1914, 297–298.

5 Azért Alia missa, mert előtte aDe quinque vulneribus Christi mise olvasható, Mis-sale1514, f. 254r–255r.

6 Folyatása:Introitus. Humiliavit semetipsum Dominus. Cum toto officio preter orati-ones. Oratio ante epistolam. Domine Iesu Christe, fili Dei vivi, qui pro redemprione nostra nasci et circumcidi voluisti. . . ; Secreta. Auxilientur nobis pie Domine Iesu Christe om-nes passioom-nes tue et defendant nos. . . ; Postcommunio. Domine Deus de Deo, lumen de lumine. . .

A misekönyv autentikus kiadására egyedül a generális káptalan jogosult a kolofón szerint:

„De cetero quemlibet cautum esse volumus, ne quis audeat hoc opus iterum imprimere aut imprimi facere sine scitu et consensu totius Capituli nostri generalis. Itaque commisit Reverendus pa-ter Stephanus prior nospa-ter Generalis¹sub pena excommunicationis etc.”²