Függelék: Epistola preliminaris

A Decalogus 1532. évi, krakkói kiadásának címe, tartalomjegyzéke, prózai és verses ajánlásai az A_ir–A_iiir levélen találhatók. Az alább ismertetendő Epi-stola preliminaris átírásában az egyszerű betűtévesztéseket javítottam (bár a „nanque” alakot meghagytam), az u és v betűket a mai gyakorlat szerint egységesítettem, az ij-t ii-nek írtam át, a kerek zárójeleket megtartottam, az egybefüggő szöveget bekezdésekre tördeltem és megfelelő központozással láttam el. A közvetlenül Gyöngyösire vonatkozó részeket kurziváltam.

„Reverendo et religioso patri fratri Stanislao ordinis fratrum heremitarum sancti Pauli primi heremite regulam sancti Augustini episcopi professorum in

1 A „csábítás” megszünt: RMSZ 2008, 313 és 145. A „Gregorius Coelius és Bánffy”

azonosítás is ellehetetlenül, ha tudjuk, hogy Gregorius Coelius 1552-ig volt hivatalban, a verőcei főispán fia pedig 1545-ben meghalt, vö.uo., 145.

2 A tárgy alapos feldolgozása a berlini Freie Universität emeritált professzorának, Lo-renz Weinrichnek köszönhető; Gregorius Coelius Pannoniusról vö.Weinrich 1998, 280–

324;Weinrich1999 ésWeinrich2000.

3 „Gyöngyösi, Gergely seu Gregorius de Gyöngyös seu Gyengyesinus seu Coelius Pan-nonius”Potthast1984, 365–366. ADecalogusnak itt csak az első kiadása említtetik.

4 Gyöngyösiről vö.Weinrich1998, 140–164.

Regno inclito Polonie existenti provinciali dignissimo frater Blasius¹reverendi patris fratris Gaspari² etc. visitatoris specialis, eorundem fratrum collega sa-lutem dicit et orationes, ac seipsum commendat.

Reverende Pater, priorum temporum venerabiles patres memoria digni tam sedule, tamquam liberaliter propalare proximis conabantur exhortatio-nis verbum per exemplorum directiones per librorum volumina,³ que illis Dominus in archano pectoris revellare dignabatur, ne absconditi talenti rei tenerentur.⁴ Querebant nempe non suam, sed Domini gloriam et proximo-rum lucra, hoc solum contenti stipendio, que Dominus laudabilis appareret, questum enim suum divinam gloriam esse censebant, et fratrum profectum proprium arbitrantes, uti de suo, sic de alieno letabantur bono. O, vera chari-tas, que sua non facit sua, quos nanque replet, non que sua, sed que aliorum sunt, concupiscere facit, hoc, qui accensi sunt sancto zelo sepe Altissimo vota fundentes, impetrare conantur, quatinus per ipsorum instrumentum lauda-bilis idem Dominus apparere dignetur. Quorum pia desideria omnipotens ex alto prospectans optato dignos efficit voto.

Nihil etenim utilius, nihil rectius, quam Dei gloria et proximorum salus concupisci potest, hoc irradiatus lumine, hoc sancto et suavi perfusus odore, felicis recordationis reverendus pater frater Gregorius de Gyengyes ordinis fratrum heremitarum sancti Pauli primi heremite etc. condam prior genera-lis summopere curavit preteritorum patrum imitare vestigia,⁵ et eodem zelo honoris Dei laudisque conditoris atque simili emulatione fraterne charitatis accensus, acceptum a Deo talentum occultare noluit, neque passus est ha-bere solus, quod multis prodesse poterat. Itaque ipsorum provocatus exemplo

1 Balázs, pálos szerzetes 1536-ban Krakkóban, és pár évvel később, 1542-ben ugyanott megjelentetett könyvét (Salutares pareneses de epistolis et evangeliis per annum occurren-tibus, RMK III. 315 és 339; RMSZ 2008, 100) Pesti Gáspárnak („vicario in Transsilvania”) ajánlotta. Az egyszerűnek tűnő „collega” megnevezés nem zárja ki, hogy ő lehetett az álta-lános perjel kísérője (socius) a vizitációs utakon.

2 Pesti Gáspár 1522-benvicarius generalis volt Budaszentlőrincen (Gyöngyösivitae c. 90 [p. 186:19–22].) könyveit Florianus Ungler nyomtatta ki Krakkóban:Sermones exhor-tatorii ad viros sacre religionis decore ornatos . . ., 1531 (RMK III. 291), Compendium directorii in visitatione fratrum . . ., 1532 (RMK III. 300),Nova gratia continens singulis annis quinque diebus maioris hebdomade, 1532, vö.Rola Krakowskich drukarzy 2000, 144 (II, 48–49. sz., 52–54. sz.);Kisbán1940, 336.

3Ezekből több elveszett, de Szombathelyi TamásExhortatoriumcímű műve a budapesti Egyetemi Könyvtár 114. sz. latin kódexében fennmaradt,Codices 1961, 185–188;Catalogus 2008.

4 Ez is toposz, vö.Gyöngyösivitae, prol.(p. 33–34).

5Félreérthetetlen utalás Gyöngyösi történeti érdeklődésére, amelynek nyomai a Rómá-ban megjelentDecalogusban is fellelhetők és a renden belül kéziratos formában terjedő Vi-tae fratrumban. – Az egyik határozat keletkezési idejére vonatkozóan megjegyzi Gyöngyösi, hogy akkoriban (talán a 14. századra utal?) „pauci fuerunt numero fratres” (Gyöngyösi decl. const.Rubrica 16 c).

comportavit et ipse sermones decem perbreves, encomium¹ sancti Pauli primi heremite, fratrum heremitarum gloriosissimi patriarche et ducis inclitissimi continentes.² Qui, si considerantur cum his, si quos longos ac prolixos, qui-dam ex neutericis ediderunt, longe succosiores invenientur. Nempe non in illis supervacanea verba, non digressiones indecentes invenire est, sed quic-quid dicitur, succo minime caret, habet quin potius in recessu aliquic-quid, quod diligenter pensitanti tandem colliquescit, quippe qui sunt sumarum pondere et dicentis auctoritate undequaque conspicui, in quibus admonentur fratres heremite ad perseverantiam bonorum operum, ad servandam paupertatem sanctam, castitatem et obedientiam, atque ad omnes bonas animi affectiones exemplo gloriosissimi Pauli primi heremite etc. cohortantur.³

Igitur, reverende pater, tu hos sermones a prefato reverendo patre fratre Gregorio, viro doctissimo elegantissime comportatos cum vita sancti Pauli primi heremite a beato Hieronymo conscripta et aliquibus miraculis⁴ anno-tationibusque in margine per me adiectis,⁵ et ob id magis per viros (te ete-nim in nuncupando libello preterire omnino non fuit consilium) accipe hilari animo, quibus nihil hac tempestate preciosius (presertim heremitarum pri-mati) donari poterat, quos perlege, letaberis, neque oleum dices, neque ope-ram te perdidisse, fateberisque id opusculum non esse ex numero illorum, que attingere nullum opere precium sit.

1 encomium] enconium

2 Csak a nagy szermókötetek árnyékában lehet Gyöngyösi tíz szermóját, aDecalogust

„perbreves”-nek nevezni. Természetesen azencomium eredetileg is találóbb cím lett volna, mivel aDecalogus elsődleges jelentése a Tízparancsolat magyarázatára, mint elterjedt kö-zépkori műfajra utal. Ettől függetlenül a latin „sermones decem” görög fordítása természe-tesen helyes.

3A rend céljai (mint „essentialia religionis”) némiképp más megfogalmazásban a Decla-rationes constitutionumban is előkerülnek: „Si quis transgreditur essentialia religionis, ex quibus religio integratur, sicut est paupertas, castitas et obedientia, unitas animorum et communitas rerum” (Gyöngyösidecl. const., prol. Textus primus, b). Tanulságos megál-lapítás: „etiam scito, quod solum obligatio ad vota, non impletio votorum est de essentia religionis” (Gyöngyösidecl. const.Rubrica 64 b). Ha a Remete Szent Pálra történő utalást az Epistola preliminarisból kihagyjuk, akkor ezeket a célokat szinte minden, akármilyen regularis observantiában élő szerzetes a magáénak vallhatja. – A Rend céljainak megha-tározása iránti igény természetszerűleg gyakran felmerült. Az 1630-as években a lengyel provincia a következőket írta erről: „Speciale autem et proprium nostri Ordinis institutum est: Ad tentationes mundi, carnis et Diaboli vincendas speciali modo alios adiuvare et ad frequentem cum Eo conversationem allicere [. . . ] Unde genus vitae nostrae mixtum est ex contemplatione et actione.”ConstPolon1636, 128, 130.

4Remete Szent Pál élete e megfogalmazásban együtt szerepel a budaszentlőrinci mirá-kulumokkal, tehát Hadnagy Bálint 1511-ben kiadott és a renden belül egyedül hitelesnek elfogadott kötetéről lehet szó, vö.Miracula 1511/2003.

5 Azaz neki köszönhetők a marginális megjegyzések, amelyek többletként jelentkeznek az 1516-os kiadvánnyal szemben. Ezekben az éppen tárgyalt témát emeli ki vagy a szöveg-ben említett hivatkozásokat vetíti ki egyszerűen a margóra, de lényeges segítséget a locusok meghatározásához nem ad.

Vale fratrum Paulinorum¹ in Regno Polonie degentium decus et ornamen-tum atque (post Deum) unica spes et gregem tibi commissum auctoritate, vita, doctrina et bono exemplo pasce ac moderare.

Ex Vielki Młyn,² iiii Nonas Decembris, anno gratie 1531.”

1 Ez az általam ismert legkorábbi adat a pálosok „Paulini” elnevezésére. Balázs, pálos szerzetes 1536-ban, könyve ajánlásában már „frater Blasius eremita Paulinus”-nak nevezi magát és „monasteria fratrum eremitarum Paulinorum”-ról beszél (A₁v levél), vö. p. 39, 1. jegyzet. A magyar „pálos” alak először 1883-ban bukkan fel, vö. TESZ III, 74.

2 A lengyel helymeghatározás jelentése:Nagy malom.

3. fejezet

A konstitúciók kézirati hagyományának vázlatos áttekintése Gyöngyösi fellépéséig

Dolgozatunknak nem célja most, hogy a pálos rendi alkotmány fejlődését lé-pésről lépésre nyomon kövesse, azonban egy rövid áttekintés erejéig számba kell vennünk néhány fennmaradt emléket, amelyeket (kéziratokat vagy in-kább kézirattípusokat) Gyöngyösi Rómában forgathatott nagy műve elkészí-tése közben. Az alábbiakból kiviláglik, hogy régi és szinte korabeli saját rendi hagyományra támaszkodhatott, miközben a kortárs szerzetesi életvitelt sza-bályozó irodalom is a keze ügyében volt, aminek eredményeképpen állandó kitekintése volt a nagy szerzetesrendek irodalmára.

A pálos konstitúciók ma ismert kéziratainak száma nem nagy;¹ az alábbi-akban azokat kódexeket vesszük sorra, amelyekben a rendi törvényszöveg – a középkorban megszokott kisebb eltérésektől eltekintve – gyakorlatilag egyezik

1Az általam ismert kéziratok a következők: a St. Paul im Lavanttal bencés kolostorban őrzött volt grünwaldi pálos kolostorbéli kötet a 14. század második feléből (Cod. 275,2 [olim 27.3.25]; a Bécsben (ÖNB) őrzött Cod. Lat. 1552 (15. század), az OSZK-ban őrzött Cod.

Lat. 253 (15. század); a częstochowai könyvtárban őrzött Cod. 2738 1512-ből (Cod. ca-ten. 2738;Zbudniewek1977, 335–336, ennek másolata és folytatása: II 46 [Zbudniewek 1977, 322–323]); ugyanitt őriznek még két későbbi, de még 16. századi kéziratot (Cod. 795 és 899 [Zbudniewek1977, 332, 333]) és a Cod. 1667-t a 17. századból (Zbudniewek1977, 334), vö.Świdzińskiconst. ed. 1973, 35–45. – A teljesség kedvéért vessünk egy pillantást a nyomtatásban megjelent konstitúciókra: 1644, 1646, 1725, 1930. A II. Vatikáni Zsinat szellemében szerkesztett mai szabályzat 1985-től van érvényben.

Gyöngyösinek aDeclarationes constitutionumban közölt változatával.¹ A jel-lemzőnek ítélt darabok áttekintése és rövid értékelése (kimerítő kodikológiai leírásuk helyett) a tárgy egészének szem előtt tartásával nem haszon nélkül való, bár arra a kérdésre, vajon ezek között kell-e keresnünk azt a példányt, amelyre Gyöngyösi Rómában műve megírásakor támaszkodott, nyilvánvalóan tagadólag válaszolunk, de rögtön hozzá is tesszük, hogy Gyöngyösi törvényszö-vegének kódexben fennmaradt pálos forrásait nagyjából-egészéből ilyeneknek kell elképzelnünk. Vegyük sorra e kéziratokat:

(1) Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött jelentéktelen kiállítású kis-alakú papírkódex (jelzete: OSZK Cod. Lat. 253)² tartalma alapján a közép-kori Magyar Királyság valamelyik pálos kolostorában készült. Megtalálható benne – többek között – az ágostoni regula, Hugo de Sancto Victore regulama-gyarázata és a konstitúciók. A kézirat végére pedig egy 1408 és egy 1409-ből származó káptalani határozatot másoltak. A kézirat paleográfiai vizsgálata a 15. század első felét, derekát ajánlja a másolat készítési idejének. Fontosságát az adja, hogy konstitúciós kéziratban kiegészítésképpen kötelező érvénnyel bíró káptalani határozat is található.³ A kézirat egészének vizsgálata alapján megállapítható, hogy használata nemigen nyúlhatott túl másolásának évszá-zadán.

(2) Az Osztrák Nemzeti Könyvtár régi kéziratkatalógusának (Tabulae codi-cum) leírása 1864-ből fölöttébb szűkszavú: a nyolc levél terjedelmű a Szent Ágoston regulát és a 26 levél terjedelmű Hugo, Super regulam B. Augustini magyarázatát követi a 31 levél terjedelműConstitutiones fratrum eremitarum Sancti Pauli (jelzete: ÖNB, Cod. Lat. 1552).⁴

A kéziratot Stanisław Świdziński az 1960-as években tanulmányozta, és 1973-ban megjelent (1970-ben, a bonni egyetemen megvédett) doktori disszer-tációjában vizsgálódásainak eredményeit közzé is tette.⁵ Az Itáliában, felte-hetően Rómában másolt kézirat a paleográfiai és kodikológiai vizsgálat szerint

1A legkorábbi és leginkább eltérő változat bemutatásától, amelyet a St. Paul im Lavant-tal bencés kolostorban őriznek – most eltekintünk, vö.Elm 1972 valamintSpekner2007 ésBreitenstein2007.

2 Bartoniek 1940, 224–225 (olim: Quart. Lat. 1284); Świdzińskiconst. ante 1643 (ed. 1973), 38–42 (Codex B). – „Statutumkönyv”: fogalmaz találóanMályusz1945, 5.

3 Item anno Domini millesimo quadringentesimo octavo patres diffinitores capituli ge-neralis fratrum heremitarum volentes ordini (áthúzva)honori ordinis nostri consulere . . . Statuimus inviolabiliter observandum . . .×. . . que contrahitur participando (OSZK Cod.

Lat. 253, f. 62r–v);Anno Domini millesimo quadringentesimo nono per patres difinitores in capitulo generali diffinitum in perpetuo servandum . . .×. . . Item de translacione sancte Elizabeth nullum officium fiat ymmo nec memoria. Hec acta et facta sunt anno iterum ut supra. Termino sine concludendo (OSZK Cod. Lat. 253, f. 62v–63r). Mindkét határozat teljes szövege olvasható:Świdzińskiconst. ante 1643 (ed. 1973), 156–158.

4 Tabulae codicum1864, 251 (Nr. 1552);Goy 1976, 477.

5 Świdzińskiconst. ante 1643 (ed. 1973), 37–38 (Codex A).

a 15. század végére keltezhető, és legalább öt kéz dolgozott rajta. Świdziński a częstochowai könyvtár állományában lévő kötésekkel való hasonlóság alap-ján véli, hogy a kötés lengyel földön kerülhetett a kéziratra, amit a lengyel makulatúra jelenléte¹ is megerősít, valamint a lengyel és latin nyelvű preces iaculatoriae lengyel használatot tételeznek fel. A datálatlan posszesszorbe-jegyzés a f. IIIv-ón a 17. században azonban már Wiener Neustadt-ra utal (ahol 1476 óta volt pálos kolostor).² Innen került a kézirat Bécsbe, az Öster-reichische Nationalbibliothek állományába. Dorothea Weber Szent Ágoston kézirati hagyományának számbavétele során a kódex datálását meghagyta 14. századinak,³ aTabulae codicumban 14. század dereka található; ugyanak-kor az Osztrák Nemzeti Könyvtár honlapján⁴kérdőjellel ellátva Itália szerepel mint keletkezési hely, posszesszornak pedig a 17. századi bejegyzésre hivat-kozva a Wiener-Neustadti pálos kolostor van megnevezve.

A bécsi kéziratról egy későbbi alaposabb vizsgálat után egyértelműbben lehetne nyilatkozni. Jelenleg azonban elég megállapítani, hogy az összeállí-tás: vagyis az ágostoni regula és ennek magyarázata Hugo de Sancto Victore tollából, valamint a konstitúciók együttes szerepeltetése jellemző erre a mű-fajra. A folyamatos használatra a kötet tartalmának nélkülözhetetlensége ad magyarázatot, mivel a szöveghiányokat (4r–5v) a második kéz 1720 körül pó-tolta.⁵ Tehát a kéziratos (!) törvénykönyvnek ezt a példányát a 18. század első felében még sűrűn forgatták.

(3) Częstochowában, a pálosok mai rendi központjának levéltárában talál-ható egy 16. századi konstitúciós kódex (jelzete: Sygn. 2738),⁶ amely a Szent

1A kódex 20. század eleji restaurálásakor került elő a kötésből lengyel nyelvű makula-túra,Świdzińskiconst. ante 1643 (ed. 1973), 37.

2 „Monasterium Ordinis S. Pauli Primi eremitae Neostadii.” Świdziński const. ante 1643 (ed. 1973), 37.

3 Kizárólag Szent Ágoston műveit tünteti föl:Weber1993, 356.

4 Vö. http://data.onb.ac.at/rec/AL00175659 (2013. szeptember 3).

5 Świdzińskiconst. ante 1643 (ed. 1973), 37.

6 Ez az ún. Codex catenatus (ismereteink szerint e körben az egyetlen): az első és a hátsó kötéstáblához erősített 12 szemű (kb. 45 cm hosszúságú) lánc épségben megmaradt, a 13-ként kapcsolódó kerek láncszemen lévő lyuk biztosította a kötet olvasópulthoz rögzí-tését. A kötet másolásának helye feltételezhetően a człestochowai kolostor, de a 16. század végén már biztosan ott kellett lennie (ezt erősítik a posszesszorbejegyzések is): Martinus Lubnicensis, częstochowai perjel (1590–1591) 1590-ben köttette be vaknyomásos, díszes bőrkötésbe (az első kötéstáblán:Regvla A[nno] D[omini] [md]xc, a hátsó borítón:Me hac veste contexit Martinvs Lvbn[icensis]), cf. Zbudniewek1977, no 38 (p. 335–

336);Świdzińskiconst. ante 1643 (ed. 1973), 42–44 (Codex C, a leírásban sok hibával). – A láncos kódexben a konstitúciók 10. capituluma (f. 20ra) az újonnan megválasztott rendi vezetővel kapcsolatban így fogalmaz:et electum pronuncio in priorem nostrum generalem seu provincialem. A kézirat használója ageneralem seu szavakat zárójelbe tette. Ennek csak olyan kolostorban lehetett értelme, ahol legföljebbprior provincialis lehetett, tehát Jasna Górán is a 16. században. A Gyöngyösi-féle kiadványban egyszerűen és Gyöngyösi számára magától értetődően csak azin priorem nostrum generalem kifejezés olvasható.

Ágoston-féle regulát, a konstitúciókat, Hugo regulamagyarázatát és különféle bullákat tartalmaz. A konstitúciókat a közelebbről nem ismert Venceslaus Zidek másolta 1512-ben.¹ Pergamenje erősen kopott, látszik rajta a sok és hosszantartó használat.² Ennek bizonyítéka, hogy a 17. században egyidejű-leg készült egy egylapos tartalomjegyzék a konstitúciókhoz,³ és egy második lap, amelyen különféleexcommunicatioalóliabsolutiones olvashatók,⁴és e két lapot a kötet elejére fűzték be. Fontos emlék e kódex, mivel Gyöngyösi Gergely munkásságát időben közvetlenül ez a szerkesztmény előzte meg: egyéb válto-zatot ebből a korból nem ismerünk. Feltűnő, hogy egy ilyen fontos kézirat rubricatora sokszor egyáltalán nem értette a latin szöveget, aminek következ-tében acorrectornak elég sok helyen kellett javítania.

A kézirat három részre tagolódik: (a) Szent Ágoston reguláját követik (b) a konstitúciók és (c) az ágostonos regula magyarázatai.⁵ Az üresen maradt helyeket pedig különféle, rövid betétek töltik ki, amelyek azonban nem vélet-lenszerűen, hanem tartalmuk alapján kerültek e kódexbe.

Feltűnő, hogy a częstochowai codex catenatusban, a konstitúciókban ca-pitulum szerepelrubrica helyett, de a kódex 17. században készült tartalom-jegyzékének összeállítója már következetesen a rubrica kifejezést használja.

Gyöngyösi mindig rubricát használ, hasonlóan a grünwaldi és az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött (Cod. Lat. 253.) kódexhez.

E betétszövegek közül a legterjedelmesebb egység az ún.Penitenti¸e de le-vibus, de grale-vibus, de gravioribus et de gravissimis culpis perpetratis, a f. 7ra-tól a 11va-ig terjedő oldalakon olvasható. E Penitenti¸e „klasszikus” helye a számozott törvénycikkelyekután lenne, amint GyöngyösiDeclarationes con-stitutionum kiadványa tanúsítja. Egyelőre nincs magyarázatunk arra, miért kezelte a kódex összeállítója a rendi törvénykönyv elé helyezve önálló egység-ként.

Az ezután következő hat, rövid egység 1574-ben kerülhetett be legkoráb-ban a kéziratba: tehát kódexünk folyamatos használatlegkoráb-ban volt.⁶

1 Lehetett akár pálos szerzetes, akár bérmásoló is. – Expliciunt Constituciones feria quarta ante Letare per manus Wenceslai Zidek de terra sancta anno Domini quingente-simo xii-o, Archiwum Jasnej Góry, Sygn. 2738, f. 68ra, vagyis 1512. március 17-én, szerdán (quadragesima media) fejezte be a munkát.

2Az 1512-ben másolt konstitúciók mellett a f. 47r–v-ón található terjedelmes marginális glossza 1540-ből származik.

3 Fol. praeligatum Ir–v: a tartalomjegyzék az 1–79 rubrika anyagát foglalja magában.

4 Fol. praeligatum IIr: Absolutio de percussione fratrum. Miserere mei Deus etc.– A társát megütő szerzetes feloldozása gyakran előkerül, a szöveget szorgalmasan másolgatják, bár feltehetően az egymással verekedő pálosokekkora problémát mégsem jelenthettek. A f. 68ra–va-n feltűnőAbsolutio in mortis articulo„életszerűsége” már sokkal inkább érthető.

5 1ra–7ra: Regula sancti Augustini; 11va–68ra: Constitutiones; 69ra–116ra: Hugo: Ex-positio super regulam beati Augustini.

6 f. 116rv–va: Gratia Clementis VII Hadnagy Bálint generális perjelnek címezve, Transcripcio gracie sedis apostolice concesse ordini sancti Pauli primi heremite 1534 . . .

(4) Röviden meg kell említenünk még egy, Częstochowában őrzött papírkézira-tot is, mert a konstitúciók mellett nagy számban tartalmaz sokféle rendi irat-ról, pápai bulláról készült másolatot, valamint aPaenitentiae is a rendi tör-vénykönyvtől elkülönítve található meg benne (jelzete: II 46 [olim 625R]). Ér-dekes, hogy e konstitúciókat 1512-ben ugyanaz a Venceslaus Zidek (itt: Zidely) másolta, akihez a Cod. 2738-as kódex megfelelő része név szerint köthető, ám rendi hovatartozására itt sem találni utalást. A kódex részletes bemutatására e dolgozat keretei között nincsen szükség: Gyöngyösi aprólékos biográfiájá-nak (újra)megírásánál, amelybe a sokáig kéziratban maradt rendtörténetének Lengyelországban található másolatait is be kell majd vonni, célszerű kitérni erre. A kéziratban a konstitúciók tanulmányozása után a 427–582. lapon a Vitae fratrumra bukkantam. Sajnos a mű csonka, csak a 42. fejezettel kez-dődik. Másolója pálos szerzetes: scripsit frater Gregorius Stamphenz ordinis eiusdem indignus sacerdos, aki 1623. október 1-én, szerdán fejezte be munká-ját.¹ E szöveg kollacionálása a budapesti Egyetemi Könyvtárban megőrzött másolatokkal idővel fontos lenne, mivel Gyöngyösi generalátusának helyes,

„ javítás” nélküli időpontját, tehát az 1520-as évet tartalmazza.² Tehát: ismét egy folyamatosan bővülő tartalmú kézirat, amelynek legkorábbi darabja az 1512-ben elkészült törvénykönyv másolata, amely lassan kiegészül fontosnak ítélt privilégiumokkal, bullákkal, és a még mindig fontosnak érzett rendi kró-nika több mint egy évszázaddal később szintén helyet kap benne (hogy miért csonkán, arra nem tudunk válaszolni), valamint az esti lelkiismeretvizsgálat pontjai a krakkói, szentelésre váró klerikusok számára, 1605. február 7-én.

Tulajdonosa fr. Andreas Goldonowsky, lengyel provinciális volt (†1660), aki több művet sajátkezűleg másolt le. A latin mellett sokszor lengyel nyelvű betétekkel találkozunk e kéziratban.

– f. 118r–v: MandatumAd faciendum mandatum secundum consuetudinem fratrum sancti Pauli primi heremitae Anno Domini 1574 . . .– f. 118v–120r:Indulta beatissimi papae Inno-centii octaui super maiori hebdomada . . . 1408. – f. 120r–121r:Incipiunt quaestiones factae in Curia Romana per fratres Heremitas Sancti Pauli primi Heremitae Anno Domini 1490 . . . – f. 121r–v:Indulta Beatissimi Leonis Papae Decimi septimi (áthúzva)super Psalmos poenitentiales . . . 1513. április 18. – f. 122ra–vb: Indulta Innocentii papae, 1525. június 5.

1 A teljes rendtörténethezIndex is készült!

2 E kézirat Hervaynál nem szerepel, cf.Gyöngyösivitae, Einleitung, 24–25.

4. fejezet

A konstitúciók a pálos rend életében

A középkori szerzetesrendek életét alapvetően az a regula határozta meg, ame-lyet többnyire az alapító szándéka szerint követniük kellett. A regula azonban minden apró részletében nem tudta és talán nem is kívánta szabályozni a ko-lostori életet, ezért ennek szellemében az idők során kialakult egy tekintélyes méretű, magyarázó, értelmező irodalom: ezt nevezzük rendi alkotmánynak vagy a rendi szokások gyűjteményének (constitutiones, consuetudines). A re-gula változatlanul maradása egyfajta állandóságot, a kezdeti elképzelésekhez való hűséget kölcsönzött a rendnek, míg a rendi alkotmány e regula

A középkori szerzetesrendek életét alapvetően az a regula határozta meg, ame-lyet többnyire az alapító szándéka szerint követniük kellett. A regula azonban minden apró részletében nem tudta és talán nem is kívánta szabályozni a ko-lostori életet, ezért ennek szellemében az idők során kialakult egy tekintélyes méretű, magyarázó, értelmező irodalom: ezt nevezzük rendi alkotmánynak vagy a rendi szokások gyűjteményének (constitutiones, consuetudines). A re-gula változatlanul maradása egyfajta állandóságot, a kezdeti elképzelésekhez való hűséget kölcsönzött a rendnek, míg a rendi alkotmány e regula

In document SarbakGábor GyöngyösiGergelyésapálosrendalkotmánya(Editiocriticacumcommentariis) Declarationesconstitutionum akadémiaidoktoriértekezés (Pldal 38-0)