Gyöngyösi forráskezelése

Néhány példán érdemes érzékeltetni, hogyan is kezeli Gyöngyösi forrásait és ezáltal milyen nehézségek elé állítja mai olvasóját és kiadóját? A Declaratio-nes constitutionum elolvasása és akár még felületes elemzése után is nyilván-való, hogy Gyöngyösit sok könyv és kézirat vette körül munka közben, és úgy tűnik, jól tájékozódott könyvtárában.

Az obszerváns ferences Angelus de Clavasio Bolognában lett mindkét jog elismert és tekintélyes doktora. A kisebb testvérek rendjébe lépett be, teoló-giai felfogásában rendtársa, Duns Scotus követőjének számított. Több alka-lommal a ciszmontán obszervánsok generális vikáriusa, apostoli nunciusként a török elleni keresztes hadjárat szószólója.⁴ Népszerű és sok kiadást megért művéből, aSumma de casibus conscientiaeből, amit röviden csakSumma An-gelicának szoktak mondani,⁵aLudus című tétel⁶ bevezető részét választottuk

1 „Idcirco nominati priores generales sufficienter providere volentes stabilitati refor-mationis nonnullas constitutiones [iustas, salubres, honestas et utiles], ’conformes’ in om-nibus regulae beati patris Augustini, fratribus de observantia tradiderunt.” Uo., Decretum promulgationis, p. 4:20–24.

2„. . . generalia statuta . . . quae scilicet, etsi ordinis patres Spiritu Sancto pleni confe-cisse credantur, tamen, ut videtur, plura continent, quae regulae sed et sinceritati religionis non consonant omniquaque . . . ” Uo., Decretum promulgationis, p. 4:27–29.

3 Gyöngyösidecl. const.Rubrica 53 decl. un.

4 Angelus Carletus (Angelo Carletti de Chivasso) 1411–1495, vö.Fussenegger1957.

5Nem véletlen, hogy Gyöngyösi éppen Angelus de Clavasio művét használta: 1486-ban jelent meg először és 1520-ig 31 kiadásban került piacra (ebből 23 kiadás esik a 15. századra, utoljára pedig 1771-ben adták ki Rómában), Angelus népszerűségére saját rendjében, a fe-rencesek között, vö. Zvara 2006, 132 (563. jegyzet) és Muckenhaupt 2013, 1144. – A Summa angelicais a Luther által 1520. december 10-én Wittenbergben elégetett kánonjogi könyvek között volt, erről részletesebben vö.Iserloh1967, 77.

6 659, ábécébe rendezett fejezetben tárgyalja Angelus de Clavasio a morális témakö-rébe tartozó címszavakat. A gyóntató papság céljait szolgálta közvetlenül is a gyónás során

ki, és Gyöngyösi declaratiója mellé helyeztük. Elővételezve a végkövetkezte-tést: Gyöngyösi előtt ott kellett lennie a Summa Angelicának és néhányszor azért bele is pillantott, miután előtte már alaposan áttanulmányozta vagy a könyv jellegének megfelelően, inkább gyakran forgatta. Stílusa nem volt ide-gen Gyöngyösitől: Angelus de Clavasio is a kánonjogi locusok mentén építi fel gondolatmenetét.

felteendő kérdések listája (Interrogationes in confessione, f. 148ra–156rb), ez pedig meg-felel a prológusban a kötelező toposzok kíséretében adott ígéretnek: „Angelicam summam pro utilitate confessariorum et eorum qui cupiunt laudabiliter vivere nuper a me divina opitulante gratia compilatam, mi Hieronyme frater suades, ut arti imprimentium tribuam.

Tardiusculo quoque et pigritanti animo minarum dulcia figis calcaria. Quam ex quo ultra mema opinionem tot laudibus extollis magistro Iacobino de Sancto Germano in prefata arte peritissimo, ut tuis votis morem geram imprimenda transmitto. Vale in Domino et ora pro me.” A kiadások nagy száma igazolja, hogy valós igényt elégített ki Angelus. A fejezetek előtt, már a prológus után írja: „Et quia hec Angelica summa principaliter edit est pro simplicibus confessoribus non habentibus peritiam universalem iuris, ideo hanc tabulam ei prepono . . . ”

Angelus de Clavasio: Summa Ange-lica,Ludus, § 1 (f. 184ra)

Gregorius Gyöngyösi: Declarationes constitutionum, Penitencie, <81>

De levi culpa, i Ludus et iocus alius spiritualis et

divinus. Et iste est ille, qui prove-nit ex magna mentis devotione, de quo in psalmo Omnes gentes plau-dite, quem exercuit David, cum ante archam Domini saltabat, II Rg 6, et iste sanctus et virtuosus est.

Dicit Angelus in Summa, circa lu-dum, quod ludus et iocus alius spi-ritualis et divinus, qui provenit ex magna mentis devotione, psalmus:

Omnes gentes plaudite (Ps 46,2).

Sic fecit David ante archam Domini saltans, 2 Reg. 6.(Cf. II Sm 6,14) et iste virtuosus est.

§ 1 Est et alius ludus, qui dicitur hu-manus, qui fit ad recreationem suam vel aliorum vel causa virtutis experi-ende, et iste aliquando dicitur thea-tralis a loco apto ad theorandum sci-licet speculandum.

Alius est humanus et iste est multi-plex secundumtheatralis a loco apto ad theorandum, id est speculandum.

Aliquando larvalis, que larve sunt deformitates hominum per apposi-tionem colorum vel rerum, que vul-gariter dicuntur maschere.

Larvalis per appositionem colorum vel rerum.

Aliquando hystrionalis, in quo quis de persona sua facit ludum vel vo-catur vulgariter stragitator. Alius il-lorum, qui ludunt albagatelle, que sunt rerum honestarum demonstra-tiones.

Hystrionalis, in quo quis de persona sua facit ludum. – Demonstrationes, scilicet honestarum, puta passionis Christi et vite alicuius sancti.

Alius hastiludialis, in quo luditur cum hastis, id est lanceis, qui dici-tur vulgariter giostra.

Hastiludialis.

Alius torneamentorum, qui hodie non est in usu, in quo quidam in-cludebant se in quodam circuitu ad pugnandum.

Torneamentorum, que hodie non est in usu, in quo quidam includebant se in quodam circuitu ad pugnandum.

Quidam pilealis, balistalis, saltalis, scacalis, corelis et huiusmodi, qui habent nomina ab eo, in quo exer-centur, que plura sunt quam voca-bula, ut lex ’Natura’, Dig. ’De pre-scriptis verbis.’ (D. 19.5.4.)

Pilealis, balistalis, saltalis, scacalis, lorealis et huiusmodi, que plura sunt, quam vocabula.

§ 2 Utrum talis ludus humanus fit prohibitivus: Responditur, quod de se non est malus, sed aliquando ra-tione alicuius circumstantie est pro-hibitus etiam de precepto. Primo ra-tione loci, nam tales ludi nullo modo possunt fieri in ecclesia aut loco sacro. [. . . ] Secundo prohibentur ta-les ludi ratione periculi ta-lesionis cor-poralis sicut torneamenta [. . . ]

Accipe, quod ludus humanus de se non est malus, sed aliquando ratio-ne alicuius circumstantie est prohi-bitus etiam preceptorie, scilicet ra-tione loci, periculi spiritualis vel cor-poralis, ratione temporis et persone.

Nam clericis et multo magis reli-giosis prohibetur omnis ludus cum armis [. . . ]

Nam clericis et multo magis religio-sis est prohibitus omnis ludus cum armis, et hoc ratione honestatis cle-ricalis. Quando autem ludum ali-quem licitum exercent clerici vel re-ligiosi causa honeste recreationis vel virtutis, aut ingenii exercendi, est sine peccato, dummodo non fiat cum scandalo aliorum, nec propter cupi-ditatem. Si quis autem frater nostri ordinis volens sibi querere solatium, dissolute ridet et cachinnat aut suis ludis, dictis vel factis et alios ad ri-dendum concitaverit, levem culpam committit, sed tamen scandalizando alios augeretur culpa.

Az idézés idézés voltán nem változtat, hogy Gyöngyösi elég „önállóan” kezeli forrásának szövegét. Helyenkét túlzottan is szabad szövegkezelésének indoka részben abban rejlik, hogy más célra, eltérő tárgyalási, előadási módban hasz-nálja az idézett szövegtartalmat.

Teljes vagy majdnem teljes egyezés akkor állapítható meg, amikordicitur, sic habetur vezeti be az idézett mondatokat, például a vikáriusok vizitációjá-nak tárgyalásakor, a 45. rubrika kifejtésének elején.¹